Mennyit lehet elkérni egy fotózásért?

Ez a kérdés gyakran elhangzik a fotósok, pláne a kezdő fotósok szájából. A hangsúly itt a szárnyukat bontogató, kevésbé rutinos fotósokon van, az öregrókák csak azért fogják elolvasni ezt a cikket, mert azt gondolják “na lássuk mennyi baromságot hord össze a FotóSarok Blog szerzője?”, vagy azt, hogy “már megint valaki rontani akarja a fotósok bizniszét?” Beszéljünk a pénzről, őszintén, mert ezt még tudtommal nem sokan tették meg, pedig illene. Talán ez az első lépés afelé, hogy ne romboljuk tovább a saját iparágunkat. Mennyi az annyi?

Van egy régi mondás, amit mindig is szem előtt tartottam:

“Dolgozz ingyen, vagy dolgozz rendes áron, de sose dolgozz olcsón!”

Persze ez némi kiegészítésre szorul, főként az ingyenmunka része. Rengeteg cikk megjelent már arról, hogy miért ne dolgozzunk ingyen. Ezt most nem kívánom taglalni, a lényeg az, hogy tényleg ritkán tegyük, csak akkor ha MEGÉRI NEKÜNK ingyen dolgozni. A “megéri” itt pedig nem azt jelenti, hogy ott lesz a nevünk a kép mellett, mert az ló…-t se ér, ezt lássuk be. Akkor éri meg ingyen dolgozni, ha olyan komoly referenciaanyagot gyűjtünk be általa, amilyen eddig nem volt, és portfóliónk egyik legbecsesebb eleme lesz a végeredmény. Van még pár speciális eset, de most nem ez a cikk témája…

Amikor azt számolgatjuk, hogy mennyi pénzt kérhetünk el a fotózásért, több dolog mentén is elindulhatunk a számításban. Rendszerint a fotósok “per óra” vagy “per kép” konstrukcióban gondolkoznak. A per órát csak bizonyos esetekben javasolnám, ugyanis arra készteti az ügyfelet, hogy pörgesse a munkát, hogy minél kevesebb időt szánjon a fotózásra, így mi fogjuk a rövidebbet húzni, mert nem lesz időnk alkotni.

Nem elég azonban egy általános árat megfogalmazni órára vagy képre lebontva, mert a kalkulált ár több dologtól is függ. Lásd alább, magyarázva:

  • Először is írjuk össze, hogy mennyibe került a felszerelés, amit eddig összeszedtünk, amivel dolgozunk. Gondolom ezzel nem mondtam újat, de mégis vannak, akik 5.000 Forintért meg ingyen fotóznak portfóliót. Ők nem gondolják végig, hogy vettek borsos áron egy fényképezőgépet objektívvel, hogy vettek vaku(ka)t, állványt, számítógépet amin feldolgozzák, hogy el kellett jutni a helyszínre, hogy ezek a cuccok áramot fogyasztanak. Hogy az idejüket erre szánták, ahelyett hogy pénzt termelő, vagy családot, baráti kapcsolatot építő tevékenységre vagy épp manapság oly’ drága pihenésre fordítanák. Nyilván mindig akad majd olyan, aki azt mondja “ez nekem csak hobbi, nem kérek érte pénzt” vagy épp olyan, aki így próbál meg csinos lányok közelébe férkőzni. Őnekik is azt tudom mondani, hogy akkor térjenek vissza a fent leírt aranyszabályhoz: Dolgozz ingyen, vagy dolgozz rendes áron, de sose dolgozz olcsón. Ha csak hobbi, ha csak csajozni akarsz, akkor fotózz ingyen, mint az internetes mémmé vált Barabás “kolléga”. Akkor minek kérsz el érte 5-10ezer forintot? Jól jön egy kis zsebpénz a fizu mellé? Akkor miért nem kérsz el többet? Több zsebpénz még jobban jönne nem?
  • Gondoljuk végig, hogy mennyi időt töltünk munkával. Az idő pénz, ezt is tudjuk. Egy órát kellett fotózni, négyet, nyolcat vagy tizenkettőt? És ne csak arra gondoljunk, hogy “1 órát kellett fotóznom”, ha abban az egy órában készült képeken otthon még 8 órát dolgozunk, hogy utómunkázzuk és készre varázsoljuk. Ha még órákat, vagy akár napokat görnyedünk a számítógép fölött, azzal értékes időt veszünk el a fent már említett pénzkereső, vagy emberi kapcsolatokat építő tevékenységtől, vagy akár a pihenéstől. A fene megette az egészet, ha egy hétig a múlt heti esküvő képeivel bíbelődünk, majd másnap fáradtak vagyunk a munkahelyen, az asszony/gyerek csak a hátunkat és a monitor fényét látta az arcunk helyett napokig, és még rendes pénzt se kerestünk mindezzel. Hamar meg fogja utálni a környezetünk a kis hobbinkat, ha így teszünk.
  • Vegyük figyelembe, hogy mennyire összetett és/vagy eszközigényes fotózás? Ez is bizony szempont lehet. Ha csak mi magunk vagyunk meg a fényképezőgép, és nincs más dolgunk csak kattintgatni (ld. a legtöbb rendezvényfotózás), az teljesen más tészta, mint ha ki kell vinnünk 2-3 vakut fényterelőkkel, állványokkal a helyszínre, azokat cipelni kell, felállítani, beállítani, összeszerelni, hazacipelni. Sokszor egyedül ehhez kevesek vagyunk, és kell egy segítő barát vagy asszisztens vagy akárki. Olyan is előfordulhat, hogy az ügyfél ott van a helyszínen, és meg kell mutatni neki a képeket. Laptopra, külső monitorra kivetítve, tabletre áttéve. Hovatovább olyan is lehet, hogy a kellékeket is magunk kell vigyük, legyen szó bármilyen kellékről. Aztán ha még modellt, sminkest, fodrászt, stylistot, lakberendezőt, főszakácsot, anyámkínnyát is nekünk kell biztosítani…értitek…
  • Feltétlenül tisztázzuk a felhasználás módját! A ráfordított idő mellett ez a tényező az, ami leginkább befolyásolja az árat. Csak a szomszéd lány akarja meglepni a barátját karácsonyra pár fotóval? Vagy egy cégnek kell a fénykép, hogy azzal a termékét népszerűsítse, miáltal ő profitot fog termelni? Előbbi nyilván nem az az árkategória, mint az utóbbi. Sőt, tovább bonyolítom a helyzetet. A szomszéd lány akar pár fotót, de nem a barátjának, hanem modellkedni szeretne és portfólióba kell. Ezzel ő pénzt akar keresni, ergo máris nem az a kategória, mintha csak a családi albumba kellene (nyilván egy portfólió fotózással több meló is van, mint egy családi fotózással, tehát itt nem csak a felhasználás módja befolyásolja az árat). Utóbbi szitut is lehet bonyolítani: annak a bizonyos cégnek csak a webshopjába kell egy minden irányból megvilágított fotó a termékről, amin az jól felismerhető, vagy plakátra kell egy image fotó, amin a termék legelőnyösebb oldalát hangsúlyozzuk ki? Utóbbihoz a fotós már saját művészi érzékét adja, ez biza felára. Ne feledjük, a kreativitásnak, a szépre való érzékenységnek, a tehetségnek igenis értéke, tehát ára van, mert ez nem lelhető fel mindenkiben! Aki nem tartja magát művésznek (a legtöbb alkalmazott fotográfus ilyen), azok is azért belekalkuláják az árba, hogy bizony nekik nem csak felszerelésük és belefektetett munkaórájuk van, hanem rutinjuk (miáltal a fotózás garantáltan használható eredményt szül és a leghatékonyabb időkihasználás mellett, ergo nem húzzuk feleslegesen a megbízó idejét), továbbá tehetségük, évek alatt kialakult szemléletmódjuk, stílusuk van, amibe beleszeretett a megrendelő, hisz ezért bízta meg őket és nem mást. De hogy ne térjünk el nagyon a felhasználás módjától, vegyük figyelembe tehát, hogy az ügyfelünk várhatóan mennyit profitál majd a fotónk használatából (sarki fűszeres kér pár képet amivel kidekorálhatja a boltját, vagy egy sörgyártó akar országos reklámkampányt a képünkkel?), milyen széles körben szeretné használni (terület szempontjából, ti. országosan, lokálisan, nemzetközi szinten?), milyen példányszámban akarja használni (egy kép a website nyitóoldalára, vagy 10.000 példányban kiadott újsághirdetésbe megy?), és persze mennyi ideig kívánják használni (egyszeri alkalom? egy évig? örökké?). Azt se felejtsük el letisztázni, hogy csak az övék lehet-e a kép, nem adhatjuk el senki másnak (stockfotóra például?), vagy épp mi magunk használhatjuk-e a portfóliónkban? Részben ide tartozik még a csúnyán szólva “pofára árazás”. Nyilván nem pofára megy a dolog, de igenis van különbség, hogy valaki Nyíregyházán fotóz esküvőt, vagy a budai elit, a felső tízezer fotósa. Most nem azt mondom, hogy ugyanaz a fotós budára kétszer annyiért adja el a szolgáltatását, mint Nyíregyre, hanem azt, hogy akinek az ügyfélköre kezdetektől fogova a felső 10ezerből kerül ki mert például oda született, az nyilván drágábban dolgozik, mint az aki Nyírbátorból indult. Sajnos ez az élet, tetszik vagy nem teszik. Azonban az eddigi tapasztalataim alapján azt kell mondjam, hogy ebből inkább csak a felső tízezer fotósa a kiugró példa, hiszen számos vidéki fotós ismerősöm van Kelet-Magyarországtól Nyugat-Magyarországig, akik igenis el tudnak kérni rendes árat a munkájukért és jól megélnek belőle. És valóban, sok olyan ismerősöm is akad, aki azzal indokolja az alacsony árát, hogy “ez vidék, nem Budapest, itt nem lehet annyit elkérni”. De igen el lehet. Lehet, hogy nem lesz 20-30 esküvőd egy évben, csak 8-10, de ezzel a budapesti sincs igazán másképp. Ha ügyesen kalkulálsz, kevesebb munkával ugyanannyi pénzed lesz.
  • Végül, de nem utolsó sorban vegyük figyelembe a hétköznapi költségeinket. Ez nyilván mindenkinek van, és nyilván sokan nem a fotózásból fedezik, hanem a főállásukból. De ha nem fotóznának, akkor nem kellene extra köröket futni a kocsival a fotózás helyszínére, az ügyfélhez átadni a képeket, nem kellene a belvárosban 400 Forintos óradíjat fizetni a parkolásért, és a 200-500W-ot fogyasztó számítógépünk se menne annyit, mintha csak egy irodai főállásunk lenne, ahonnan hazamegyünk és elmegyünk kutyát sétáltatni, vagy leülünk a tévé elé. És akkor nem beszéltem még a telefonszámláról, az esetlegesen kifizetett szoftverekről (bár Magyarországon nem épp a legális szoftver a jellemző).
  • +1: nyilván ott vannak a vállalkozás költségei is, merthát nem feketén csináljuk a fotós bizniszt, ugye? Kíváncsi lennék, hogy a cikket olvasók közül ez hány embert érint, de kötelességem leírni. Tehát: járulékok, adók, illetékek, könyvelő, bankszámla, marketing, stb…
  • +2: visszatérő ügyféllel van-e dolgunk, vagy épp mennyiségi kedvezményt adunk-e? Ezt se felejtsük azért. Visszatérő ügyfélnek illik kedvezményt adni a hűségéért, és az sem mindegy, hogy egy webshopba 3 dolgot kell lefotózni, vagy 400 tárgyat. Igaz ez utóbbi azért összefüggésben van a belefektetett munkaórával és a fotózás összetettségével. 400 tárgyat valószínű egy szétvilágított tárgysátorban kell lefotóznunk, vagyis katt – csere – katt – csere, míg egy órát vagy ékszert igényesen bevilágítani akár több óra is lehet.
Ennyit a kalkulálásról. A cikk elején azt ígértem, hogy kivesézzük mennyit lehet elkérni egy fotózásért. Álljanak itt általános árak, 2013-ból, egy átlag magyar, igényes, a munkájára és magára valamit adó, önbizalommal rendelkező, kellő rutinnal, kreativitással és felszereléssel rendelkező fotósra levetítve. Ha nem ennyiért dolgozol, akkor valamelyik kritérium nálad nincs meg, sürgősen pótold. Ha mindegyik megvan és olcsóbban dolgozol, sürgősen emelj árat, különben rontod a saját és mások üzletét is. Ha mindegyik megvan és drágábban dolgozol, szívből gratulálok és rejtsd el ezt a cikket az ügyfeleid elől. :) Na jó nem. Utóbbihoz még annyit hozzátennék, amit fentebb említettem: “Ne feledjük, a kreativitásnak, a szépre való érzékenységnek, a tehetségnek igenis ára van!” Ez egy gumiszerű változó. Ha valaki übertehetséges és überkreatív, ha olyat tesz le az asztalra, amit más nem tud, az annyit kér el a munkájáért, amennyit nem szégyell, hiszen a maga területén ha úgy vesszük monopolhelyeztben van. Ilyen ember azonban a világon is kevés van, nem hogy Magyarországon. De azért akad néhány.
Na mennyi az annyi? Ezek az átlagárak, körülményektől és a fentiektől függően persze lehetnek eltérések, de bízom benne, hogy a kezdőknek (és néhány profinak is) iránymutatást ad az alábbi lista (nettó árak):
  • Esküvő: persze, a legnépszerűbb. 100.000 – 300.000 Forint között. Függ a rutintól, függ az extra szolgáltatásoktól (slideshow, fotókönyv ecetera) és persze függ a rendelkezésre állás idejétől. 8 óra? 12 óra? 14 óra? Külön napon kreatív? Jegyesfotózás? A nagy átlag 150ezer forint körül fotóz esküvőt és vannak jópáran, akik 200-250-300ezer között. Őnáluk már jócskán bejátszik a művészi érzék, a márkanév, az ilyenolyan tagságok és díjak. Nem azért írom, nem kell sajnálni tőlük, ők igenis tettek azért valamit az asztalra, hogy ennyit elkérhessenek. Aki viszont 100ezer alatt fotóz, pláne 80ezer alatt, az vessen magára! Nyilván nekik is meglesz a piacuk. Az övéké lesz minden olyan pár, akinek nem fontos a fotó. Ilyen is van. Engem nem érdekel a foci, mást nem érdekel a fotó. Mások vagyunk. Akit nem érdekel a fénykép, az nem fog sokat kiadni érte. Akit meg érdekel, az inkább olcsóbb menyasszonyi ruhát választ, mert arra 2 év után már rajta kívül senki nem emlékszik, de 30 év múlva is rendes fotókat nézeget.
  • Rendezvény: kicsit hasonló az esküvőhöz. 8.000 – 10.000 Forint / óra. Pont. Ha 3 órás rendezvényen kell fotózni, az kb 25-30ezer Forint. Ha tíz órát kell talpalni a konferencián az 80-100.000 Ft. Ennyi az ára. Akinek ez sok, vegyen fényképezőgépet. Eleve 10 órán keresztül észnél lenni és figyelni arra, hogy ne csússzunk le semmiről, meg inni vagy wc-re is félve elmenni, azt bizony fizessék meg. 10 óra alatt pedig annyi fotó készül, hogy annak leválogatása is órákat vesz igénybe, utómunkázása pedig napokat. Nem beszélve arról, hogy a rendezvényeken készült fotókat igen sok esetben 2-3 nap múlva kéri az ügyfél, így nincs idő tökörészni. Ennek is ára van!
  • Modellportfólió: nohát itt elég széles a skála. Úgy mondanám, hogy 30.000 – 150.000 Ft-ig terjedjen. Függ attól, hogy kisportfólió vagy nagyportfólió (ergo 4-5 kép vagy 10-12 kép – ennyi egy portfólió, aki 20-30-40 fotót ígér, az nem portfólió, az kattintgatás). Az a 4-5 vagy 10-12 kép viszont változatos, bemutatja a modell összes előnyös oldalát, különféle styling, különféle világítás, különféle hangulat, vidám, dögös, érzelemteli, haragos, akármi. És ez a pár kép viszont kifogástalanul legyen retusálva. Nem gombnyomásos Portraiture, meg Portrait Professional meg Gaussian Blur. Négyzetcentiről négyzetcentire átvizsgált bőr tetőtől talpig, healing brush-val és clone stamppel kijavítva, különféle módszerekkel. Ha egy egészalakos fotóval hamarabb végzel, mint egy óra, és egy headshottal hamarabb mint 2 óra, akkor kókler voltál. Aki 20-25 retusált képet ad 5 meg 10ezer forintért, az nem a most tárgyalt kategória, hanem a kókler hobbista, aki akár ingyen is adhatná azt a 20-25 fotót. Pofátlanság ilyet állítani? Miért? Miért nem találok olyan szobafestőt, aki 5-10ezer forintért kifesti a kecót? Mer’ ő csak úgy himihumi dolgozik. Nem csinálja meg szépen csak úgy összecsapja, ezért ennyi. Miért nincs kőműves, aki vízmérték nélkül csak úgy rakja…mit rakja?…rakosgatja a falat? Mer’ őneki úgy ez a hobbija. Semmi komoly…”hát most egy hobbiból rakott falért miért kérjek el többet?”
  • Reklámfotó: ez egy elég tág fogalom. Azt mondanám, hogy 25.000 – 2.000.000 Ft-ig. Jó széles tartomány mi? Ezzel nem segítettem sokat.
    • Mi a 25.000 Ft? Mondjuk a fentebb említett fotó a website nyitóoldalára. 600×300 pixel, semmi más felhasználás nincs, és nem kellett érte kibérelni a Gresham Palotát.
    • Mi a 2.000.000 Ft? Országos, vagy épp nemzetközi reklámkampányhoz egy multicégnek készített EGYETLEN, vagy maximum 2-3 fotó (de akkor ugyanarról a témáról csak más formátum vagy más szög), és mindez all-media, vagyis mehet plakátra, nyomtatásba, szórólapra, netre, tévébe akárhová. Igen, ez ennyi. Ha nemzetközi, akkor mégennyibb. Akkor is közel ennyi, ha a fotó eredendően nem nekik készült csak mondjuk hobbiból, de megvennék felhasználásra. Ha nekik kell készíteni és előkészületet, stábot, helyszínt, modelleket, kellékeket igényel, akkor pláne ennyi! Na és mi van a kettő között? Magazin címlap 50.000 – 200.000 Ft körül, nyilván függ attól, hogy az ELLE-ről beszélünk-e, vagy a Színes RTV-ről (ezek nem az ő áraik, csak találomra írtam egy-egy nevet, esetleges egyezés csak a véletlen műve lehet). Ne feledjük, hogy ha címlapot készítünk, akkor ők a mi fotónkkal akarják eladni az újságjukat, hiszen ezt látja meg először a vásárló, ha elég figyelemfelkeltő a fotó, akkor emiatt fogja levenni a polcról és belenézni, ne adj Isten megvenni.
    • Tárgyfotó: itt is függ a fentebb már említett téma. Sok azonos fotó webshopba, vagy egy-két fotó egy termékről, de az aztán ütős, trendy, cizelláltan bevilágított és a Playboyba, meg a Men’s Health hasábjaira megy hirdetésbe, és citylightokon nézi a nagyérdemű a buszmegállókban?Előbbinél (webshop) én azt mondanám, hogy 500-2.000 Ft / db, esetleg per termék, mert van hogy egy termékről 2-3 fotót is kell készíteni, de ugyanannál a megvilágításnál. Ha már egy kicsit komolyabb munkánk van a fotókkal, akkor ez az ár felmehet 20.000 – 50.000 Ft-ig is. Itt erősen bejátszik a felhasználásfüggőség, induljunk ki csak abból, hogy egy nemzetközi stockfotó oldalon fullexrás felhasználáshoz (pl. termékcsomagolásra, nagy tételben etc) 50-60.000 Ft-nak megfelelő dollárért adnak egyetlen darab képet. Ha ún. Product for Resale, vagyis továbbértékesítés céljából veszünk stockfotót nagy felbontásban, az elérheti 100-160ezer Forintot is per kép. Mi miért adnánk olcsóbban?
    • Imagefotózás: ez is klasszikus. Kéne fotó a cégről, az itt dolgozó emberekről, meg kéne pár igazgatói portré is a weboldalra a Kapcsolat menübe, meg a belső céges újságba is, mert Gézával lesz egy interjú, meg ha már itt vagy, csináljunk már néhány életképet az új gépsoron, mert EU-s támogatásból vettük és hát lássák mi lett belőle, Józsi egyere ide, vedd fel a védősisakot meg a szemüveget, mert ez az úr csinálna néhány képet, ahogy nyomkodod a gombot az új gépen, Pista eriggy a géptű’! Nah… szóval itt is nézzük azt, hogy mennyire eszközigényes a dolog és hány órát töltöttünk el és hova készülnek a képek. Ez is lehet 30-40ezer forinttól 100-150-200ezer forintig, nehéz így megmondani. 150-200ezres kategória már az, amikor egy komplett szállodát fotózunk be a webodalukra, booking oldalakra, meg a prospektusokba, mindezt világítástechnikával, esetleg 1-2 modellel.
  • Családi fotó, babafotó: másik kedvelt téma. Nem sokban különbözik mondjuk egy egyszerűbb modellfotózástól, vagy egy külön napon tartott esküvői kreatív vagy jegyesfotózástól. Átlagosan 40.000 – 60.000 Ft, ebben van 10-15 retusált fotó. Ha nem spilázzuk túl a retust (mondjuk nincs rá szükség), akkor legyen 20 utómunkázott fotó. De ezek mind max 2-3 háttérrel és beállításban, tehát nem töltöttük el azzal az egy családdal vagy babával az egész napunkat, hanem kb 3-4 óra alatt (? babafotósok megerősíthetnék) letudtuk a fotózást (15-20ezer Ft/ óra, teljesen rendben van az eszközigényt, és az utómunkaigényt tekintve).
  • Egy képemet megvennék az újságba: 5.000 – 20.000 Ft/db/egyszeri felhasználás. Attól függ mennyire jelentős dolog történik a fotón. Ha csak mi voltunk ott, amikor az UFÓk leszálltak, akkor azért fogjon vastagon a tollunk. Ha csak egy szimpla illusztráció, akkor ne feledjük, hogy a stockfotókat már 500-2000 Ft között meg lehet venni a neten. Elegalábbis netes méretben, printbe már 10-20ezer forint egy stockfotó, de valószínűleg azért ennyivel több, mert ott már nehezebb ellenőrizni a felhasználást. Node nyilván valamiért nem stockfotót akarnak, hanem a miénket, ezért nem 2000-től indul a fenti ár, hanem 5000-től.
  • Egy képemet megvennék a falra: első kérdés: neked kell falra tehető formában, méretben és minőségben előhívatnod, vagy ők megteszik? Ha neked kell, fogjon vastagon a tollad, mert egy komolyabb print vinylre és kapalemezre kasírozva 5000 Ft-tól indul amolyan “nappaliba való méretben”, amihez még keret, vagy üveg se árt (mégegyszer ennyi vagy kétszer ennyi). Ha fotóvászonra csináltatjuk vakrámára feszítve az 10-15ezertől indul és határ a csillagos ég. Ha csak a fotó árát számoljuk, akkor azt mondanám, hogy egy művészibb értékel bíró stockfotó XL méretben (amiből már ugye lehet nagy méretet nyomtatni) kb 20.000 Ft-ba kerül, tehát mi se adjuk olcsóbban. Magyarán egy képünk vakrámára feszíve alaphangon 30ezer forint kell legyen, amiből 10-15ezer csak az alapanyag. Ha úgy érezzük, egy stockfotónál azért művészibb ihletésű képet adunk a vevőnek, kérjünk többet, akár 50-100ezer forintot is (max nem veszik meg LOL). Ha nem hisszük menjünk be egy auckiós házba, és nézzük meg, hogy a fotóművészek mennyiért adnak 1-1 printet. Nézzük meg, hogy az IKEA-ban a tömeggyártású vászonképek is 17ezertől 45ezerig mennek.
Valami kimaradt? Jöhet kommentbe!
UI: megelőzvén a jó magyar beszólogatókat és trollokat, akik majd azzal jönnek, hogy “ennyi pénzt kiadni fotóra, ennyi pénze nincs a magyarnak mert zsömlére is alig fussa”. Ja persze…de azért okostelefon már csak annál nincs, aki dacból nem vesz magának, dugig vannak a wellness hotelek, és Horvátország a magyarok kedvenc nyaralóhelye, a snowboard meg a legtrendibb téli sport, amit itthon nem valami sok helyen lehet űzni, így muszáj kiutazni Szlovákiába és Ausztriába. A fiataloknál minden hétvégén buli van, a szórakozóhelyen hétvégente minimum 5-10ezer forintot elisznak. Esküvőn 80-100ezer forint a menyasszonyi ruha, alaphangon félmillió a kaja-pia, 80-100-200ezer a zenekar v. DJ, de a fotósra nincs 100-150ezer forint? Nyilván mindig van kivétel. De ne legyünk már naivak.

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Csak egy fotós

    Ez jó de pl egy fotós “neve” vagy felszerelése is növelheti az árat vagy csökkentheti?
    mert szerintem egy kezdő nem “kérhet” annyit mint egy aki már régóta benne van és profi!

    • attila

      Az a lenyeg hogy milyen kepeket keszitesz. Engem nem erdekelne a fotos “neve”, nem a nevet fogom kiakasztani a falra hanem a kepet amit keszitett… Ha kezdo vagy, nyilvan nem orszagos meretu reklamkampany fotozasaval fognak megbizni, szoval egy tisztesseges kozepkategorias DSLR geppel (es uveggel) mar tudsz remek A0-s meretig nagyithato kepeket kesziteni.

  • Csak egy fotós

    Másik ez főleg “modelliskoláknál” jellemző hogy hatalmas összegeket kérnek magyarul túl árazzak magukat és szörnyű portfóliók születnek általában! akik mellesleg sosem voltak igazi modellek!

  • Esküvői fotós

    Nagyon remekre szabott kis cikk lett! Gratulálok és nagyon örülök ,hogy valaki felnyitja az OlcsóJánosok szemét… :-) Ne a díjszabással versenyezzünk ,hanem az általunk elvégzett munka minőségével!

  • kl

    “majd másnap a munkahelyen” …ez az alapvető probléma. Mellékesen fotós/fotóművész stb. Pénzkereső élvezet, mellesleg jól jön, ha már megvettem a cuccot. Letarol a néhány (millió) hobbista egy országot, mellesleg meg nyafog, hogy kevés a díjazás. Mellesleg mivel nem ez a fő csapásiránya a legtöbb fotósnak, tulajdonképpen bármilyen összeget is mondhatna, hiszen hétfőn lehúzza valahol a belépő kártyáját. Sajnos pont a főállásúaknak kell lemenni néha kutyába, mert kell a megbízás és a másik ajánlattevő, csak funkciót keres a drága masinájának. Mellesleg nekem is van itthon kiváló szikém, mégsem műtök szombatonként.

    • kesztió

      Maximálisan egyetértek!
      Kössük szigorú szabályokhoz, ki kérhet pénzt fotózásért! Csakis PROFI FOTÓS igazolvánnyal lehessen bármilyen fotós munkát is elvégezni, amit természetesen akkor lehessen csak kiállítani, ha a többi PROFI FOTÓS is ellátja a beleegyezési kézjegyével.
      Nagy lelkesedéssel fogják láttamozni az új versenytárs kérelmét, hiszen egy PROFI FOTÓS mindig is imádja az egészséges konkurenciát, nemdebár?

      • Gabor Monos

        Neked valami egészen furcsa media markt-os szemléleted van jóember. Milyen alapon is kérsz pénzt a fotózásért? Mert a számlára majd azt írod, hogy fotózás, ugye? És rögtön ott vagy, ahol a part szakad: ahhoz, hogy ilyen munkát hivatalosan végezhess, a NAV felé minimum egy OKJ-s fotós oklevél kell, ami alsó hangon is másfél év kemény meló.
        Ingyen persze annak adsz fotót, akinek akarsz. Sőt, akár “fotós munkának” is nevezheted. Egészségedre! :)

        • kesztió

          „És rögtön ott vagy, ahol a part szakad: ahhoz, hogy ilyen munkát hivatalosan végezhess, a NAV felé minimum egy OKJ-s fotós oklevél kell, ami alsó hangon is másfél év kemény meló.”
          Ezt most nem mondod komolyan, ugye, hogy Magyarországon fotós oklevél kell a „hivatalos” fotózáshoz, bármit is jelentsen ez? Mert ha igen, agyonbürokratizált, szar országban éltek. Amit amúgy sejtettem eddig is, csak csodálkozom, miért tapsoltok hozzá.

          • Gabor Monos

            Itt azért tapsolunk, hogy az ilyen “fotografik”, mint te, ne kérhessenek pénzt az olyan képekért, amik a Facebook-oldaladon láthatók. Lehet, hogy nálatok fizetnek a te fotóidért, de itt éhen halnál ezzel a produkcióval. És nem azért, mert nincs végzettséged :D
            Az országhoz ragasztott jelződről csak annyit, hogy ha nem tetszik, nem kell idejönnöd. Sőt, magyarul sem kéne beszélned, írnod.

          • kesztió

            Akkor forró gratulációim, a jelek szerint agyilag te is Kádár János illetve Orbán Viktor nyomdokain haladsz: még véletlenül sem a piacnak kell eldöntenie, ugye, hogy ki és mennyi pénzt kérhessen a fotóiért, ezt is központilag kell szabályozni. :D
            Éljen a kommunizmus! (amit amúgy gondolom deklaratíve harsányan szoktál szidni).
            Kíváncsi vagyok továbbá, hogy honnan veszed, hogy (profi) fotósnak tartom magam illetve hogy pénzt szoktam kérni a fotóimért. De feltételezem, ezt érvnek szántad.
            Azt pedig magyarázd már meg, hogy a Magyarországról alkotott véleményemnek mi köze van ahhoz, hogy magyarul írok és beszélek. Ti, ún. anyaországiak már azt a jogot is fenntartjátok, hogy eldöntsétek, ki a magyar és ki nem?

          • Gabor Monos

            Nézd: sz@rul fotózol és olyan dolgokról osztod az észt, amiről gőzöd sincs. Teszek a politikai állásfoglalásodra, arra, hogy hol élsz és milyen nyelven fejted ki a zavaros gondolataid. Ez egy fotós fórum. Ha értelmesen nem tudsz hozzászólni, fejtsd ki máshol “értékes” eszméidet. Annyira hozzá nem értő vagy, hogy vitatkozni sem lehet veled :LOL

          • Sala

            A “fényképész tevékenység” OKJ-s bizonyítványhoz, vagy diplomához kötött, ellenben a “fotóriporteri tevékenység” nem. Arra bárki kiválthatja a vállalkozóit és fizetheti az adót. Az okmányirodában kell utánakérdezni a hivatalos dolgoknak, ahogy ezt a fotós vállalkozók többsége is (gondolom) megtette. Ilyen a rendszer, lehet szeretni, nem szeretni. Van sok pro és sok kontra is.

          • kesztió

            Rendben, akkor már csak azt magyarázd el nekem, hogy pl. a programozói szakma műveléséhez miért nem kell OKJ-s bizonyítvány, de a fotóshoz igen. Attól, hogy valaki csapnivaló fotókat készített, még senki nem halt meg, de attól, hogy egy automatizálás hibásan működött szoftverhiba miatt, már igen.
            Szóval, szerintem emeletes baromság az egész, de legalább lehetőséget ad kis bürokráciára, korrrupcióra, kartellesedésre.

  • kesztió

    „Először is írjuk össze, hogy mennyibe került a felszerelés, amit eddig összeszedtünk, amivel dolgozunk.”
    Bruhahahaaaa! Ezek szerint, ha valaki megkér egy pl. fuvarozási feladatra, akkor kérjünk 5× annyit, ha 75 ezer eurós autóval/furgonnal végeztük el a feladatot, mint ha csak 15 ezres autónk lett volna? Hát mi a fészkes fene köze van a kuncsaftnak, hogy mi balfaszok vagyunk és nekünk D800E kell ahhoz, amit más esetleg 10 éves (vagy urambocsá kroppos) kamerával is épp olyan jól meg tud oldani?*
    Kedves profi fotósok, néha olyan érzésem van, mintha teljesen elment volna az eszetek.
    __________
    *ha valaki elkezdni, hogy igazán jó munkát csak drága felszereléssel lehet, akkor ordítani fogok

    • NP

      Szerintem a cikkben felvetett gondolat nem arról szól, hogy fotózzunk minél drágább kamerával. Hanem arról, hogy ha valaki piaci alapon fotóz bele kell számolnia az árakba az eszköz megtérülését, illetve ha elöregszik a felszerelés, akkor a pótlásával is kalkulálnia kell. Nyilván nem egy munkán akarja kifizettetni a felszerelése árát egy fotós, ahogy a fuvarozó sem.
      A digitális kamerák sem tartanak örökké, egy idő után már nem éri meg javíttatni őket vagy nem is lehetséges. Mire tönkre mennek már meg kell termelniük az új készülék árát is, az összes fent említett költségen kívül.
      A drágább kameráknak sokszor pont a tartósság, kézre állóság, gyorsabb munkavégzés az előnye, nem pedig a képminőség. Ergo a drágább kamera élettartama során, lehet hogy feladat mennyiségre, vagy munka órára leosztva gazdaságosabb, mint egy olcsóbb.

    • Gabor Monos

      Egyedül vagy? Akkor ordíts nyugodtan. Ha Te azt gondolod, hogy egy 10 éves, vagy kroppos kamerával meg lehet ugyanazt a minőséget csinálni, mint egy friss kiadású full frame-s fényképezőgéppel, akkor annyit sem értesz a dolgokhoz, mint tyúk az ABC-hez és mint ilyen, teljesen felesleges volt a beírásod :)
      P.S.: és a minőségi felszerelés DRÁGA. Csak úgy, mint a 75 ezer euro-s hűtőkocsi … :D

      • kesztió

        A felszerelésembe mertem volna fogadni, hogy beugrik a képbe egy fullframe-sznob, aki megmagyarázza, hogy márpedig minőséget csak a legújabb Full frame kamerával lehet.
        Akkor szabad egy kérdést?
        Szerinted mi fog jobb képminőséget produkálni?
        Egy – még mindig csúcsgépnek számító – Nikon D4, Nikkor 85/1,8-as objektívvel, vagy egy 2× kroppos Panasonic GH7, Leica 42,5/1,2-es objektívvel. Ekvivalens fókusztávolság és megapixel ugyanaz, háttérelmosásban minimális a különbség.
        A válasz: NAGYJÁBÓL UGYANAZT A MINŐSÉGET.

        De akkor kérdezhetek egy jobbat.
        Tíz évvel ezelőtt senki nem végzett csúcsminőségű munkát, mert akkor a legprofibbaknak is csak 10 évvel ezelőti csúcsgépeik voltak?

        Varrhatod a gombot. :P

        • Gabor Monos

          A felszerelésedbe én is mertem volna fogadni, gondolom, nem sokat érhet.
          Válasz a kérdésedre: a két próbafelvételt készítsd el este az utcán. A következő kettőt meg egy sportversenyen.
          Talán meglátod a különbséget … bár ahogy a fotóidat elnéztem, nem is biztos :D

          • kesztió

            A lehető leghalványabb lövésed sincs, miről beszélsz, de a profi nagyképűsége az megvan.
            Akkor lássuk csak.
            A két szenzor között saccra másfél fényerő különbség van az FF javára (normálisan kettő kellene hogy legyen, de egyrészt a Panasonicé újabb, fejlettebb, másrészt pedig a gyakorlatban a mikronégyharmados szenzorok általában is jobban teljesítenek, mint a felületkülönbségből adódó elméleti 2 FÉ).
            A két objektív (F1.8 vs. F1.2) között is számolhatunk legalább másfél fényerőt, nem beszélve arról, hogy a Leica előzetes példányai is F1,2-n is borotvaélesnek ígérkeznek.
            A két felbontás megegyezik, ugye, mindkettő 16 megapixel.
            Tehát az esti fotózás kérdését letárgyaltuk, a nagyobb szenzor előnyét amortizálja, hogy a kisebb szenzorra könnyebb minőségi fényerős lencsét tervezni.
            A sportfotózás esetén tényleg van előnye a tükrös gépnek, mert a tükörnélküliek követő fókusz terén még mindig nem a legjobbbak (sima fókusz esetén már igen, az említett GX7 a leggyorsabb fókuszú gépek közé tartozik). De ez két-három év technológiai fejlődés kérdése.
            Magyarán nem igazán látom be, mitől lenne egy FF gép (főleg egy Canon) annyival jobb egy kropposnál, ha a kropposra fényerős üveget csavarok. de ha te még mindig azt hiszed, hogy a váz adja a minőséget, és nem az üveg, amit az elejére csavarsz, hát egészségedre.

          • Gabor Monos

            Mondom én hogy nem értesz hozzá. Nagyíts ki egy APS-C szenzoros és egy leica-méretű szenzoros felvételt mondjuk A6-os méretre. El fogsz csodálkozni

          • kesztió

            És mi adja a különbséget, ha szabad kérdeznem?
            1. A felbontás? Aligha hinném, A6-os ugye azt jelenti, hogy 5,8″ × 4,1″, ez 300 ppi-vel számolva (ami elég izmos érték, nyomdai minőséget jelent!) 1740 × 1230 px, ez még a Bayer-interpoláció után is nagyon mélyen a mai korszerű szenzorok illetve objektívek felbontása alatt van.
            2. A dinamikatartomány is elég érdekes kérdés, az összes APS-C-s Sony szenzor (de még a négyharmadosok is) ma már simán felveszi a versenyt alapérzékenységen a legjobb Canon fullframe-esekkel, hogy finoman fogalmazzak.
            3. Zajban pedig egyrészt nagyon függ a dolog az objektív fényerejétől, másrészt pedig az említett két(!!!) megapixelre leméretezve olyan isten nincs, hogy te négyharmados szenzortól felfele zajt lássál A6-on, hacsak nem 12800-as ISO-n vagy hasonló extrém érzékenységen fotózol.
            Úgyhogy az iróniát és nagy arcot félretéve, megkérnélek szépen, hogy fejtsd ki, szerinted TECHNIKAILAG honnan jön a különbség. mert lehet, hogy fotózni nem tudok, de mérnökként azért nem idegen számomra a dolog műszaki része.

          • Gabor Monos

            1., Az A6-ot módosítsuk A0-ra
            2., Ha ez így lenne, a Canon a Sony-tól venné az érzékelőit, és leica méretre sem költene. Sokkal olcsóbb lenne, ugye, mérnök úr? :)
            3., A0 legyen. És az újabb érzékelőknek az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy egyre jobb minőségű a magas ISO-juk. Mert ki fotóz ISO100-on manapság? :)

          • kesztió

            1. Milyen érdekes, hogy hirtelen változnak a játékszabályok, ha ofszájdba kaptott valaki. De ha most megjelenne egy lelkes Leica S-felhasználó, és elmagyarázná, hogy az A0-hoz már középformátum kell és a 135-ös szenzor labdába se rúg ennél a méretnél, gondolom, csuklanál. :D

            2. A Nikon a Sony-tól veszi az érzékelőt, ahogy az Olympus is. Meg is látszik a képminőségen.

            3. Az fotóz ISO100-on manapság, akinek pl. magas dinamikatartomány kell. A zászlóshajó 1Dx-nek tudod, mennyi a dinamikatartománya ISO6400-on? 9,5. Milyen jó kis kompaktos érték. Az 5DmkIII-nak pedig 9, azaz KILENC.
            +1. Milyen távolságról óhajtod szemlélni az A0-s fotót? Mert ha pixelszinten akadékoskodsz, 20 centiról, akkor nagyformátum sem elég. Emberileg élvezhető távolságról nézve pedig kötve hiszem, hogy tényleg látni fogod a különbséget.

          • Gabor Monos

            1., A legnagyobb méretet akartam írni, de más irányban számoltam. Nem vagyok időmilliomos, mint egyesek, közben mást is csinálok :)
            2., Kit érdekel a Nikon és az Olympus? Mert engem biztosan nem.
            3., Hiába akarsz magas dinamikatartományt, ha sötét van, mint például a fejedben. Az A0-ás fotót pedig a falon szoktam szemlélni kiállításokon, ha tudod, mi az.

          • kesztió

            „Kit érdekel a Nikon és az Olympus? Mert engem biztosan nem.”

            Hát ezt mondjad! Ha csak a Canon FF az egyedüli fényképezőgép-típus a világon, akkor valóban, logikailag is azonnal következik, hogy a Canon FF a legjobb a világon. És én itt vitatkozom veled, mint a hülye… :D

          • Gabor Monos

            Egészen jól minősítetted magad. Én már kezdettől fogva így látom :D

          • kesztió

            Ja, amúgy azt hiszem, nagy nehezen leesett a tantusz, hogy mire gondolsz.
            A Canonnál – ha jól tudom, de lehet, hogy tévedek, javíts akkor ki – az objektívek nagy része egyaránt használatos APS–C-n és FF-en is, relatíve kevés a dedikált APS–C-s objektívek aránya, és a profi igényűek (főleg a nagy fényerejűek) temészetesen nem ezek közül kerülnek ki.
            Magyarra fordítva tehát pl. a Canon rendszerben valóban jelentős hátrányban vannak az APS-C-s vázak, hiszen RITKÁK AZ OPTIMIZÁLT, A KISEBB SZENZOR ELŐNYEIT KIHASZNÁLÓ PROFI OBJEKTÍVEK.
            De gyökeresen más a helyzet, ha pl. az Olympus vagy Fuji rendszert nézzük.
            A legújabb Olympus E-M1 például már használni tudja a klasszikus 4/3-os Zuiko objektíveket, 35–100/F2-vel felszerelkezve például a profinak tekintett 70–200/F4-es méltó vetélytársa, ugyanakkora a mélységélessége, mint az utóbbinak, de feleakkora érzékenységgel beéri.
            A Fuji APS-C tükörnélküli rendszerének brutális képminőségét pedig még a legelvakultabb Canonosok is elismerik (pl. nincs szükség AA szűrőre, stb.) És a Fuji fényerős fixjei bizony, hogy méltó ellenfelei az FF rendszernek.
            Tehát itt a kérdés kulcsa: jók a kroppos endszerek, de csakis akkor, ha a gyártó a „szívén viseli” őket, profi rendszerként fejleszti, dedikált objektíveket tervez hozzá, nem mint pl. a Canon, ahol az APS-C-t, valamiféle lebutított hobbiformátumnak tekintik.
            Így már világosabb? :)

          • NP

            Nekem úgy tűnik, hogy csak dobálózol a kijelentésekkel, de nincs mögöttük tartalom.
            Mindenféle géppel lehet jó fotót csinálni, de bizonyos helyzetek, vagy képi hatások megoldásához kell adott felszerelés is. Pl riport jellegű munkák kevés fényben, sportfotózás stb. Nekem van crop-os és ff vázam is, és a kettő egészen más világ. A crop-os vázzal nagyobb látószögeknél egyszerűen nem lehetett rendes háttér elmosást elérni, másrészt sokkal több részlet marad meg a sötét részeken, jelentősen kevesebb a képzaj. A kereső mérete és világossága szintén számít nekem. 4/3 rendszerű géppel sokat fotóztam régebben, és az az apró sötét kereső megnehezítette a dolgom. Ha olyan képeket készítesz, ahol ezek nem számítanak, akkor valóban nincs szükség ff gépre.

          • kesztió

            A mikronégyharmados gépek keresőmérete 70% feletti, tehát a legjobb FF-ekkel vetekszik, ráadásul gyenge fényben elektronikusan erősítik a képet, amit a tükrösnél nem lehet megcsinálni. nem beszélve arról, hogy ELEVE FÉNYESEBB, az AF ugyanis nem eszik meg 40%-ot a fényből.
            A háttérelmosás pedig megint jó kérdés, és abból a tévhitből ered, hogy a rendszer inherens tulajdonsága a jó vagy rossz háttérelmosás. Holott ez nem igaz, az objektíveken múlik minden. Próbálj ki például egy Voigtländer 17,5/F0,95-ös objektívet mikronégyharmadra, nemhogy jól mos már ekv. 35-ön is, de kegyetlenül nehéz egyáltalán elkapni a helyes fókuszt.
            Az sajnos más kérdés, hogy kroppos rendszereknél a gyártók általában nem használják ki azt a nagy lehetőséget, hogy könnyebb fényerős objektíveket szerkeszteni. Az a tévhit járja ugyanis, hogy fényerős objektívet gyártani eleve nehéz, holott ez nagyban függ a képkörtől és a fókusztávolságtól. Nem véletlen, ugye, hogy pont mikronégyharmadra készült el a 17,5–25–42,5-ös sorozat F0,95-ös fényértékkel. És ez csak egy gyártó, több modell is kapható ugyanerre a rendszerre!

          • NP

            Jajj ne már! Én a gyakorlati használat során szerzett tapasztalataimat írom, szerettem a 4/3 -ot is mindennek van előnye hátránya, de nekem úgy tűnik csak azt akarod bebizonyítani, hogy a te géped a legjobb a világon.
            Keresőkép: A 17,3 x 12,98 mm 70%-a szerinted méretben vetekszik a 36 x 24 mm 100% -ával?

          • kesztió

            NEM! A 17,3 × 12,98 mm 140%-a vetekszik a 36 × 24 mm 70%-ával.

            Természetesen FF-re átszámolt értéket közöltem, hogy legyen összehasonlítási alap. De nézz utána magad, ha gondolod:

            http://www.dpreview.com/reviews/olympus-om-d-e-m1/3

          • Gabor Monos

            Te egy fel nem ismert zseni lehetsz. Szerinted melyik gyakorló fotóst érdekli ez, amit ideírtál? Játssz a 4/3-os gépeddel, de ne akard hogy bárki elhiggye, az a legjobb :)

          • Varga József

            A lényeg benne van az elején azt
            látnotok kell.

            A tudásnak,tapasztalatnak meg
            kell lennie (pénz-idő)

            Felszerelésnek megkel leni
            bármilyen gép optika legyen is az. (pénz)

            A hozzátartozókkal egyeztetni
            hogy mit és mikor szeretnének. (idő)

            Aksikat is előző nap feltölteni
            ami. (ez kicsi áramfogyasztás)

            Te vagy ott az első aki odamegy
            és utolsó talán aki elmegy néha . (idő)

            A lagziban vágy máshol is Te
            csak alkalmazott vagy.(Tűrnöd kell a jópofa kéréseket)

            Számítógépednek és rajta
            programoknak ott kell lennie. (áramfogyasztás,pénz)

            Szelektálod,javítod a képeket
            utána ha pihentél egy kicsit .(idő-pénz)

            Atán átnézi a megrendelő,családtagok
            az anyagot (idő)

            Jönnek a kérdések,darabszám
            egyeztetés stb (ídő)

            Közben legyél kreatív is hogy valami
            pluszt is tudj hozzáadni.

            Néha egy kevés plusz munka is ingyen,hogy
            legközelebb is hozzád küldjék barátaikat.

            Aztán még nincs befejezve ezzel
            semmi. Aki csinálta már tuja.

          • ööö… Távol áll tőlem mindenféle kötözködés!

            Meg azzal még _viszonylag_ egyetértek, hogy olcsóbb eszköz is _lehet_ megfelelő, hiszen a képrögzítő eszköz (itt: fényképezőgép) “csak” technikai keretet ad. Amennyiben tehát az adott körülmények között az adott feladatra megfelelő képrögzítő ezköz tud lenni akár egy mobiltelefon, akkor ott és akkor az is megfelelő eszköz tud lenni, azaz ott és akkor nem kell mindenképpen a “milliós cucc”.

            NADE!

            1. Az nem ad fényerő-értéket, hogy mekkora az érzékelő mérete, csak az, hogy milyen érzékenységű. De a következő megállapításod nagyon qwa-durva: “A két objektív (F1.8 vs. F1.2) között is számolhatunk legalább másfél fényerőt”! Szerinted az f/1.8 és az f/1.2 között a különbség minimum 1.5 FÉ?! Mert ha szerinted így van, akkor qwagyorsan tanuld meg az alapokat! ;) :D

            2. Abban egyetértek, meg hát nyilván mindenki tudja is, ako fotózással foglalkozik, hogy a legtöbb az objektíven múlik, hiszen ha az “rosszul rajzol”, akkor tökmindegy, hogy egy olcsó, vagy egy “milliós” gép van mögötte. Azonban nagyon tévedsz, ha azt gondolod, hogy a kropposra egyszerűbb objektívet tervezni. Hiszen az objektívnek is van felbontása (pl. vonal per hüvelyk). Namármost, van egy objektív és van egy nagyobb, meg egy kisebb érzékelő, akkor ebből nyilvánvaló, hogy a nagyobbra több vonalat képes rajzolni az az objektív, mint a kisebbre, tehát a nagyobb érzékelőről kapott kép lesz a jobb minőségű, élesebb stb.. Az objektív felbontását tehát növelni kell, ha kisebb érzékelővel szeretnénk ugyanolyat kapni, vagy csak közelíteni hozzá, azonban ez a feladat már nem is olyan egyszerű. ;)

          • kesztió

            1. Kiragadtad a mondatot a kontextusból. azt írtam,

            „A két objektív (F1.8 vs. F1.2) között is számolhatunk legalább másfél fényerőt, nem beszélve arról, hogy a Leica előzetes példányai is F1,2-n is borotvaélesnek ígérkeznek”,
            Tehát én a másfél fényerőt úgy értettem, hogy a Leicát nem kell rekeszelni, a Nikkort viszont igen. (Amúgy a két objektív között mindenképp több van, mint 1 fényerő, mert az F1,7 van az F1,2-től 1 fényerőre. Elismerem, hogy rossz volt a fogalmazás, elnézést.)
            2. Az okfejtésednél elhanyagoltad, hogy ugyebár a lencse széle az, ami látványosan rontja a febontást/képminőséget. Tehát, ha az objektívet enyhén túlméretezzük, simán kompenzálni lehet azt, hogy – amint mondod – kisebb felületen kell ugyanazt a vonalpár-mennyiséget produkálni. Csakhogy az enyhe túlméretezés a kroppos szenzorok kisebb objektívjeinél messze nem akkora gond, mint az eleve nagyobb, nehezebb, több anyagot tartalmazó FF lencsék esetén.
            Nem véletlen például, hogy a már említett mikronégyharmad minőségibb darabjai esetén MÁR NYITOTT REKESZNÉL elérik a maximális minőséget, ami majd a diffrakció miatt kezd romlani F8 körntékén, míg ez a jelenség FF-es objektívek esetén még profi daraboknál is nagyon ritka. Ezt le lehet ellenőrizni pl. a photozone.de vagy az optyczne.pl tesztoldalakon.

          • Bocs, jogos, én voltam a hülye, hiszen egészen pontosan 1.5 FÉ van a f/1.8 és az f/1.2 között. Úgyhogy azt a részt ki is vettem a fenti hozzászólásomból, és elnézést!

    • óriási marhaságot írsz, felesleges is elemezni azt hiszem. félelmetes.

      • kesztió

        Azért próbáld csak meg.

      • A kommentek alapján a vita pontokba szedve.

        1. Az esküvői fotós képzett profi fotós és nem egyedül dolgozik.
        2. A profi fotósnak profi váz(ak)ra és objektívekre van szüksége, mert szolgáltatást nyújt és nem cig@nykodni akar, hanem a legjobbat szeretné nyújtani. Azt azért lássuk be, hogy a croppos vázzal készített kép minősége meg sem közelíti a profiét. A pocsék világítású terem + d3300 + kitobjektív nem biztos, hogy eredményes.
        3. A fotós a felszerelés miatt IS muszáj, hogy ne keveset kérjen, különben felkopik az álla és mehet közmunkázni.
        Én egyébként 150 ezerre áraznám be az esküvői fotózást, kb. 1000 db. képre, utómunkával. Egy hét elég is a feldolgozásra, a következő esküvőig.

    • Péter

      Azért ez így ebben a formában hülyeség. Egyrészt ennek a munkának valamelyest köze van a művészethez, ergo marhaság fuvarozáshoz hasonlítani. Másrészt ha már ehhez ragaszkodsz, maradjunk ennél: még ha csak egyszerű fuvarozásról is van szó nem mindegy, hogy wartburggal vagy egy Fiat furgonnal, esetleg egy Mercedes kisteherautóval, NETÁN egy komplett kamionnal megyünk!
      Minden attól függ mi az elvárás. Ha nekem 3 tonnányi kézzel készült, drága olasz bőrbútort kell fuvaroznom nem fogok odaállítani egy wartburggal… És főleg akkor ha az a profilom, ha magasabb kategóriában dolgozom, ahol már megkövetelik a minőségi német gyártmányú teherautót.
      De nyilván ha csak 2 ütött kopott bárszéket viszek, jó a trabant is. Kinek mi a profilja. Remélem így már capis…

      • kesztió

        Csakhogy a fuvarozásnál is – pont, mint a fényképezésnél – csakis a végeredmény a fontos (az áru gyorsan és épségben érkezzen meg, nem az, hogy van-e kvadrofón hifi lejátszó a vezetőkabinban). Tehát az, hogy te TÖRTÉNETESEN DRÁGA FELSZERELÉSSEL oldottad meg a munkát, nem releváns, optimális esetben (amennyiben hiszünk a szabadversenyben, amit egyes hozzászólókról már egyre kevéssé bátorkodom feltételezni) ugyanis pont az a felszerelés kell, ami még a feladat megoldásához tökéletesen elegendő, másképp paici hátrányba kerülünk azokkal, ugye, akik olcsóbb cuccal is pont ugyanolyan munkát tudnak végezni.
        Kapitalista közgazdaságtan!
        Tehát továbbra is fenntartom, hogy a helyes piaci ár meghatározásánál marhaság abból kiindulni, hogy milyen értékű felszerelést vetünk be a harcba. Még akkor is, ha történetesen ezzel a felszereléssel mi magasabb kategóriás munkát is el tudunk végezni, ugyanis ez az ADOTT MUNKAZEMPONTJÁBÓL teljesen lényegtelen – ráadásul nem is etikus ezt az épp aktuális kliensünkkel megfizettetni.
        De tényleg nem hiszem, na, hogy ez ennyire nehéz lenne!

        • Péter

          Ha te wartburggal is el tudod szállítani a több tonnás drága olasz bútort, vagy netán rá tudod venni a megbízót, hogy “persze, semmi baja nem lesz”, akkor kalapemelés :) De közben láttam pár képedet… Hát innentől kezdve hiteltelen vagy számomra :) De sok sikert a teóriádhoz, szerintem meg nácik vannak a holdon, nyilván mindketten a végsőkig kiállunk amellett, amiben hiszünk :D

        • Péter

          És én kérek elnézést: azt hittem egy hozzáértő emberrel beszélek.

          • kesztió

            Mért van az, hogy azonnal átcsúsztok személyeskedésbe? Most a képeim színvonalával vitatkozol, vagy az érveimmel?!
            A wartburgos hasonlat jól tudod, hogy aljas húzás volt. De szállíthatsz pl. vadonatúj 100 lóerős furgonnal vagy vadonatúj 300 lóerőssel is.
            Ha külföldre viszed az árut, lehet, hogy érződik a különbség. De városi forgalomban a 100 lóerős nemhogy bőséges, de gazdaságosabb, tehát jobb is.
            Ugyanúgy, ha egy konkrét munkát pl. FILMES fényképezőgéppel is el lehetne végezni, te etikusnak érzed a D800E ehavi részletét behajtani a kliensen? Nem az a normális, hogy pl. az, aki filmes géppel dolgozik, az a munka gyorsasága, kényelme, anyaghasználati költésgek miatt kerüljön piaci hátrányba – ha egyáltalán rosszabbul lehet filmes géppel dolgozni a konkrét esetben, mint digitálissal?
            Akkor kaphatnék igazi érveket, vagy facebookos képek alapján eldöntötted, hogy beszémíthatatlan vagyok? Mert ha ez utóbbi, tényleg fejezzük be, nekem is könnyebb.

          • Péter

            … és a Holdon tényleg nácik vannak! :)

          • kesztió

            Jó. Nálam a fotók színvonalával van probléma, nálad azzal a képességgel van gond, amely az érvek logikus véggiggondolásához, mérlegeléséhez és a személyeskedést mellőző, tárgyilagos és lényegre törő válaszhoz szükséges. Kvittek vagyunk, örültem az eszmecserének és sok sikert a továbbiakban.

          • Las

            Ne haragudj, de az érvelésed a kezdetektől hibás. Melyik az a fuvarozó, aki nem számolja bele az áraiba a kiadásait? Kapitalista közgazdaságtan mi?

          • kesztió

            Látom, te sem érted.

            Abban az árban, amit a piac diktál, természetesen benne vannak a kiadásaid. mert ha nem, akkor ugye mindenki veszteséges lenne, ami ellentmondás.

            A piaci ár viszont nem azt veszi figyelembe, hogy neked milyen felszerelésed van, hanem azt, hogy az adott munkát milyen felszereléssel optimális elvégezni. Ha nagyon jó vagy, természetesen többet kérhetsz, mint a piaci ár, és akkor a drága felszerelésed hamarább megtérül. De ez természetesen a szolgáltatásod színvonalának a függvénye, nem a felszerelésedbe fektetett pénznek, és akármennyire is kapálóznak itt egyesek, az átlagosnál profibb munka és az átlagosnál jóval drágább felszerelés nem feltétlenül nem feltétlenül járnak kéz a kézben. Így, ha az árnképzésnél a posztoló tanácsát veszed figyelembe, azaz a felszerelésed értéke után alakítod az árat és nem az általad nyújtott szolgáltatás minősége után, jó valószínűséggel bukni fogsz, mert az optimális ár/érték aránnyal dolgozó konkurenciád helyzeti előnybe kerül.

            Ne haragudjatok, ennél értelmesebben tényleg nem lehet elmagyarázni.

          • cyclephotos

            Ez nagyon egyszeru: en kerek x forintot egy munkaert. Neked megeri ennyiert? Kifizeted. Nem eri meg? Nincs harag. Ennyire egyszeru. Ez nem kozmu, hogy be kelljen valami hajtani valakin. Ha valaki draga geppel szar kepeket csinal, ehen fog halni. Ha valaki draga geppel jo kepeket csinal, meg fog elni.

          • kesztió

            …és ha valaki középkategóriás (vagy neadjisten olcsó) géppel is jó képeket csinál, akkor nemhogy meg fog élni, de piaci előnybe is kerül azzal, aki csak drága géppel képes ugyanerre. Ezt azért ne felejtsük ki a képletből.

          • cyclephotos

            ez megint tok egyszeru: az 1D oda fokuszal es akkor amikor en akarom. A 60D meg lassu es nem. Az 1D-vel tudom, hogy mindig meglesz AZ a kep. A 60D-vel meg mazli kell hozza, mert sokkal lassabb. Tehat ha olcsobb cuccal megyek ki fotozni, akkor nem fogok tudni konzisztensen azt es ugy fotozni, ahogy akarok. Eleg specialis, amit csinalok de szerintem eskuvonel se hatrany, ha tudsz bizni a gepedben, gondolom ne. De ez megintcsak oda fut ki, hogy az en kepeim kerulnek X euroba. Van aki meg tudja fizetni, van aki nem. Ennyi. Nincs harag, nincs behajtas es en nem is haragszom azokra, akik szar kepeket gyartanak szuper olcsoert. En nem veluk versenyzek.

          • kesztió

            Ha tényleg ezen múlna a dolog, akkor 10 évvel ezelőtt senki nem tudott volna profi munkát elvállalni, 20 évvel ezelőtt pedig még annyira sem. 5 év múlva pedig lehet, hogy egy arc-, pontosabban szemdetektáló fókusszal rendelkező mirrorless gyertyafényes megvilágítás alatt pontosabb és gyorsabb működést fog biztosítani, mint a majdani 1D. Amúgy már most sem vennék mérget arra, hogy a fókusz sebessége és pontossága egyenes arányban van a váz ill. az objektív árával, de 5-10 éven belül fejemet teszem rá, hogy nem így lesz.

          • Nagy Zsolt

            Bálint, ehhez most szívesen hozzászólok, mert az egyik példaképem vagy fotózás szempontjából.

            5d1-em van, eszméletlen minőségi váltás volt a 30d-hez képest, amivel nem tudtam egyszerűen jó képeket csinálni. Se a dof, de a fókusz, de a dinamikatartomány nem volt olyan, amilyennek kellett volna lennie. Az ötössel már sikerültek a munkák, lettek jó képeim, de meg kellett tanulnom a korlátait a rendszernek, lásd lassú, és sokszor inkább manuális fókusszal dolgozom kivárva a pillanatot.

            Megtanultam 1 trükk 1 lövéssel fotózni, de hogy őszinte legyek, elkezdtem éretni, hogy ami a kezemben van az egyszerűen kevés. Kéne a gyorsabb fókusz, kéne a sokkal jobb iso még ennél is, hogy ne kelljen mindig vakuval szenvedni, és kéne egy sokkal jobb minőségű kijelző a gépre, hogy lássam helyszínen, hogy éles-e. És a dolog, amit a legjobban hiányolok talán, a gyors sorozat. Nem szeretek feleslegesen millió képet lőni, DE:

            4:25nél ebben a videóban is látszik
            http://www.youtube.com/watch?v=-C1qUX0MEfY#t=281

            vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet sz@r géppel meg felszereléssel megcsinálni. ha minőségi cuccot akar valaki gyártani, be kell ruházni szerintem is, ahogy mondod. Ha nem teszed, lemaradsz a pillanatról Mostanában már azért nem megyek ki saját kedvtelésre versenyeket fotózni, mert hirtelen nagyon sokan lettek, akik ontják magukból a szemetet, és általában rám haragszanak, ha a jobb képeimért pénzt merek kérni, és inkább berakják az újságba az elmosódott, hangulat nélküli, életlen akármiket.

            szóval +1 kesztió ellen. nem lehet spúrkodással minőségi munkát csinálni. mehetsz babafotózni fel-alá, de akkor sem.

            ui egy kis önreklám
            (http://kimurahun.tumblr.com/post/65224573244/getrollin)

        • Czakó Balázs

          Fárasztó amiket írsz. Komolyan. Csak bele akarsz kötni valamibe minden áron. Ezért a második hozzászólásodtól már kedvem sem volt elolvasni és csak sajnálni tudom azt, aki leáll veled vitatkozni, mert mindig előjössz egy még nagyon badarsággal. A cikkhez: menj el egy esküvőre egy D5100-al + 2 kitobjektívvel, esetleg egy fix 50-el egy kis fotóstáskában (eddig 245.000). Ami persze édes kevés lesz, mert akkor még nincsen pótaksid, nincsen vakud, se elemed, memóriakártyád, szóval szerintem a minimum egy 300.000ft, amit el kellett költened a felszerelésre.
          Ha odaállítasz egy közepes felszereléssel, legyen mondjuk egy D600, egy nagylátó, egy fix50 és egy tele, meg a kiegészítők, akkor ez az összeg már 2.000.000ft. És akkor még csak 1 vázad van… A profik pedig általában 2 vázzal mennek. Ki garantálja neked, hogy nem lesz baja a felszerelésednek? Ki az, aki bebiztosítja neked ezt a 2 millió forintot? Szerintem teljesen korrekt a cikk ebből a szempontból, csak te eldöntötted, hogy nem akarod ezt megérteni…

          • kesztió

            A jelek szerint mintha csak az első mondataimat olvasnátok el, és az alapján ítélkeznétek. Pedig pont te szolgáltatod az ellenérvet a hozzászólásodban.
            Legyen akkor az (A) fotós, aki a D5100-as minimálfelszereléssel (300 ezer forint) megy esküvőt fotózni, míg a (B) fotós, aki a 2 millióssal (D800). Mivel nem hiszünk abban a közhelyben, hogy akkor a (B) fotós szükségképpen jobb, mint az (A), kiindulunk abból, hogy mindkét felszereléssel és mindkét tudással egyaránt megfelelő minőségben, a kliens teljes megelégedésére el lehet végezni a munkát.
            Eddig rendben?
            És akkor most hagyjuk a fotós büszkeséget és a többi iditótaságot, csakis gazdasági szempontból nézzük a dolgot.
            Ha a (B) fotós nagyobb összeget kér, mint az (A), csak azért, mert drágább a felszerelése, evidens módon üzleti hátrányba kerül, pont, ahogy te is pl. két azonos minőségű porszívó esetén az olcsóbbat választod. Tehát NEM A 2 MILLIÓBÓL KELL KIINDULNIA, HANEM A 300 EZERBŐL, akkor is, ha neki történetesen 2 millióba került a cucc. Mert ez az ő magánügye egészen addig, amíg az 300 ezerből is el lehet végezni a munkát a kliens megelégedésére.
            Ha annak, aki esküvőre 2 milliós cuccal megy, és ez plusz költségeket implikál, akkor az illető vagy vesz egy olcsóbb felszerelést IS, ahova ilyen helyekre nyugodtan el lehet menni, vagy igenis elfogadja, hogy üzleti hátrányban van, és csak olyan munkákat vállal, amit csak 2 millás géppel lehet megoldani.
            Remélem, ez is világos.
            Végül egy sajátos helyzet, ahol a drágább felszerelés ROSSZABB, mint az olcsóbb: csecsemő- iletve kigyerekfotózást például okosabb dolog Nikon 1 + 32/1,2-es kombóval elvállalni, mint pl. D800 + 85/1,8-cal. Többek között azon apróság miatt, hogy az előbbinél nincs zárhang, nincs tükörcsapkodás és nincs egy ijesztő hatalmas dög a csúnya fotós bácsi kezében.
            Akkor hogy is van ez a dolog?
            Tisztességes választ kérnék, érvekkel, nem személyeskedést. Legalább azon a szinten, hogy meggyőződhessek, témyleg megértetted, amit írtam. Mert ha nem, hótt fölösleges, hogy egymás mellett elbeszéljünk.

          • Czakó Balázs

            Tudod milyen úgy vitatkozni valakivel, hogy bármit mondhatsz neki, úgysem fogja elfogadni, mert már eldöntötte, hogy igaza van? :) Sajnos én már tudom.
            Szerintem az A fotós nem fog tudni a felszerelésével olyan képeket csinálni, mint a B fotós, így eleve hátrányból indul. Ha az emberek az esküvői fotós kiválasztása előtt megnézik A és B képeit, akkor meg fogják érteni az árkülönbséget. Röviden ennyi. Persze fix50-nel már egy D5100-al is lehet jó kreatív képeket csinálni, de szerintem a kitobjektívek (18-55 és 55-200) nem erre a feladatra lettek kitalálva. Soha nem fognak olyan minőséget adni, mint a komolyabb lencsék.

          • kesztió

            Ha nem adtam volna konkrét példát a hozzászólásom végén, ahol pont a drágább felszerelésről derült ki, hogy ellenjavat, tényleg nem szólnék semmit! Akkor te csak a hozzzászólásaim első 60%-át szoktad elolvasni?

            Amúgy, ha sznobok vagyunk – mert én egyértelmű sznobizmusnak tekintem, ha valaki azt állítja, hogy minél drágább a felszerelés, annál jobb képeket lő vele a fotós – fogjalak meg a saját fegyvereddel.

            Dolgozzon a B fotós továbbra is D800-zal. Az A fotós pedig egy klasszikus filmes csúcskamerával, amit ma már 2-300 dolláráét megvehetsz.. Gondolom, nem vitatkozunk azon, hogy a film még mindig jobb minőséget jelent ma is, mint a digitális. És , nem utolsósorban a filmes géppel másképp gondolkozol, okosabban komponálsz, kevesebb anyagot pocsékolsz el.
            Na, ki fogja a jobb fotókat készíteni? adrágább, vagy az olcsóbb?

          • Czakó Balázs

            Az a baj, hogy te teljesen más irányba próbálod csavarni ezt a dolgot. Mindenáron bele akarsz kötni a cikkbe? Hát csináld.

          • kesztió

            Őszintén, szerinted etikus dolog az, hogy bármilyen szakmáról is legyen szó, te akkor is a kliensen próbáld behajtani az addigi befektetésedet, ha a befektetésed az illető munka szempontjából irreleváns? Plédául, ha nekem feláll, hogy vásároljak egy Leica Noctilux 50/0,95-öt potom 10 ezer euróért, lehet pofám ennek alapján többet kérni a klienstől (mármint, hogy be akarom hozni a befektetésemet), akkor is, ha minden normális szaki 50/1,8-assal (vagy legfeljebb 50/1,4-essel) állna neki ennek a munkának?
            Próbálj most ne fotós aggyal gondolkozni.

          • Hobbi Gilda

            Pörgés a semmi körül. Képlet: Megnézem a referenciát + megnézem tól-ig árakat + ajánlások (ha van) = rendelem vagy magam csinálom. :) A cikknek tényleg semmi értelme. :)

          • Kesztió azt nem értem, hogy bárhol szóba kerül a technika, miért van az, hogy te elkezded nyomni a MILC gépeket és mindig oda lyukadunk ki, hogy szerinted ostoba aki többszázezret vagy többmilliót kiad a mai világban DSLR-re, mert egy MILC-cel már mindent meg lehet oldani. Ha ezt a többletköltséget még meg is próbálja behajtani az ügyfelein akkor az már etikátlan is? Ez az állítás minden szempontból hülyeség úgy ahogy van.
            Ad 0: miért van az, hogy az állításod ellenére a világ ÖSSZES komoly fotográfus szakembere DSLR-rel dolgozik és abból is a legdrágábbakkal és a legújabbakkal?

            Ad 1: a MILC gépeket jelen állás szerint hobbi felhasználásra, utazáshoz, túrázáshoz, nyaraláshoz tervezték. Nem munkára! Van már egy-két próbálkozás ennek ellenkezőjére, de munkára egyelőre a DSLR-ek valók. Miért? Mert mindenre dedikált gomb van, ergo minden gyorsan elérhető. Ezek a gombok, tárcsák nagyok, ergonómikusak, mert a váz is nagy, arra van tervezve, hogy mindent könnyen és gyorsan elérj és működtess, nem úgy, mint MILC gépek esetén, ahol a minél kisebb, könnyebb és kompaktabb kialakítás a fő szempont.

            Ad 2: egy komoly munkánál egész egyszerűen kiröhögnének egy miniatűr MILC géppel, vagy épp egy belépő szintű DSLR-rel! Tetszik vagy nem tetszik. Elkezdhetném ott magyarázni én az ügyfélnek “kesztió közgazdasági elméletét”, hogy azonos színvonal mellett minél kisebb ráfordítással szeretnék dolgozni, és hogy ezt az ön érdekében teszem, egész egyszerűen nem vennének komolyan, hiszen az ügyfél is komolyabb gépet visz a családi nyaralására, mint amivel én dolgozom. Ez benne van a pakliban.

            Aztán otthon rájönnék, hogy én is besz.ptam, mert ha nem a legjobb minőségű optikákkal fotóztam (ami ugye többszázezer forint), akkor a fotóim életlenek, részlettelenek, ha nem a legjobb technika van a kezemben, akkor a félhomályban készült fotóim fele életlen lett, mert nem talált fókuszt a gép, a sötét körülmények között meg elvérzett a MILC vagy belépőszintű DSLR gépem, mert ISO-ban közel sem olyan teljesítményt képes produkálni, mint egy frissebb DSLR. Ugyanis egyikkel sem lehet használható, eladható képet készíteni ISO3200-12800-as tartományban (ld pl esküvő, riport, rendezvény, sport). Van olyan képem, ami az elrabolt menyasszonyt a násznaggyal kereső vőlegényről készült, éjszaka egy taxi hásó ülésén. Igen zajos, mert ISO102.400-on készült, de mégsem maszatos, hanem éles. Ilyet se az olcsóbb, se a régebbi, se a MILC gépek nem tudtak produkálni. Hogy mégis megéltek 2 évtizede a fotósok? Persze, mert ha ilyen szitu volt, előszedték a vakut, felpattintották a gépre, és pofánvakuzták a jelenetet. Persze ezt most is meg lehet csinálni és akkor elmondatom, hogy költséghatékonyan dolgozom. Csak épp nem lesz olyan hangulatos (az adott környezet, szituáció hangulatát, milliőjét visszaadó) fotóm, mint annak aki megveszi a jobb gépet, és meri feltekerni az érzékenységet. Volt 5D Mark II-m, rengetegszer félrefókuszált. A báratáim Nikonosok, ők azt mondják azóta szar a Nikon autofókusza, mióta elkezdtek 30 meg 60 fókuszpontot belepakolni. Érdekes mód a 6D-m már nem lő mellé. A kollégák 5D Mark III-ja nem lő mellé. A Nikon D800 nem lő mellé. Olyanok már ezek, mint a régebbi 1D széria (a mostani 1D széria meg leköveti a sast, ha szembe repül a fényképezőgéppel). De ez pénzbe kerül. Lehet szép képet készíteni régebbi meg egyszerűbb géppel is, sőt meg is lehet élni belőle. De amint valaki elkezd jól keresni ezzel, rögtön igénye lesz arra, hogy fejlesszen és jobb gépet vegyen. Nem azért mert sznob hanem azért mert elkezdte feszegetni a meglévő technika határait és tudja hogy egy jobb drágább gép kijjebb tolja a határokat. Ha csak olyan “apróságokat” nézünk, mint az LCD minősége. Egy mostani gép LCD-je már jórészt a valós képet mutatja, egy régebbi gépváz LCD-jén csak körülbelülre lehetett látni, hogy a kép jól exponált-e vagy éles-e.
            A szuperhiper Panasonic GX7-edben például nincs ISO100 meg ISO50 érzékenység, ISO125 a minimum kiterjesztve, ISO200 a natív minimum. Ha napsütésben vakuzni akarsz (több vakuval, rádiós kioldóval) akkor ki is dobhatod a hiperszuper f/1,2-es meg f/0.95-ös optikáidat, mert a záridőd sosem fog lemenni 1/1000-ed alá nyitott rekesszel (ergo a vakuszinkron idő közelében sem jársz). Meghát persze…lehet olcsó géppel is fotózni, csak annak nem lesz 25 bites színmélysége és 15 EV dinamikatartománya, mint például egy Nikon D800-nak. Magyarázd meg egy olyan fotósnak, aki tájképek készítésével foglalkozik, hogy nem kell neki 14bites RAW, meg 15 EV dinamikatartomány, mert nem költséghatékony. Magyarázd meg egy sportfotósnak, hogy nem kell neki 8-10 fps sorozat, mert a Panasonic meg az Olympus, meg az olcsóbb DSLR-ek 4-5 fps-ével is lehet olyan színvonalú sportfotókat készíteni ami manapság elvárás. Ja igen elvárás. Mert ma már elvárás az ütős sportfotó, az ütős természetfotó, az ütős esküvői fotó, az ütős riportkép, mert az emberek, az ügyfelek ingerküszöbe messze magasabban van, mint 10-20 évvel ezelőtt. Ezt az elvárást követni (követni? diktálni!) csak a technológia fejlődésével lehet.

            Felhoztad a kapitalizmus közgazdaságtanát. Hát az épp ettől működik. Hogy a technológia fejlődik, az emberek mindig újat és jobbat akarnak és veszenk, manapság csúnya szóval élve “fogyasztanak”, és ez a motorja a piacgazdaságnak. Nem csak az, hogy próbáljunk meg minél több bőrt lehúzni a régiről.
            És igen, a fuvaros, az ács, az orvos és mindenki megfizetteti az ügyfelével a beruházásait, már hogy a p.ba ne fizettetné meg? Mert a fuvaros se fog izzadni manapság már egy Barkasban, hiába az a költséghatékonyabb, ha egy Mercedes Vito vagy akármi kényelmesebb, légkondis, kevesebbet fogyaszt, nem rúg seggbe vele a KPM ellenőr az út szélén ha megállít (műszaki állapot, károsanyag kibocsájtás stb), a környezetvédelmi besorolása miatt kevesebb rá a mindenféle adó, de talán még az útdíj is.
            Az ács sem fog nyűglődni a kalapáccsal és a szöggel a 21. században hidd el, mert már olyan légkompresszoros szögbelövők vannak, amivel 5 méterről le lehet lőni egy embert. Ezzel gyorsabban halad munka közben, mintha csak kopácsolna, és havi szinten lehet hogy egy melóval többet tud elvállalni mert gyorsabban halad mint a kalapáccsal. Nem folytatom, ez az élet része, hogy minél jobb és minél újabb eszközünk legyen, ami könnyíti, gyorsítja a munkát és csökkenti a karbantartási költségeket. És ezt a szakember átterheli az ügyfélre. Nem egy szakember, hanem mindegyik, ezért az ügyfélnek nincs választása. Mi van ha egy ács azt mondja hogy én olcsó maradok de kopácsolok? Elterjed a híre, hogy ő 1 hónap alatt dob össze egy tetőt, míg a többi brigád megcsinálja 1 hét alatt a jobb technikával. Ami mondjuk egy céges ügyfél esetén rohadtul nem mindegy, hogy 1-2 hétre kell bezárni a boltot vagy egyhavi forgalom esik ki. Ezek csak példák, ezer más vonatkozása van ennek.

            Na nem is folytatom, több sebből vérzik az érvelésed, a hozzászólásaid felét már el sem olvastam, mert nincs kedvem/idegzetem hozzá. A másik dolog amit furcsának találok benned, hogy eddig akárhány cikkemhez hozzászóltál, mind fikázás, kötözködés volt. Nincs jobb dolgod, mint engem bírálni itt a blogon? TE kesztió írsz valami blogot? Csinálsz valami olyat, amit többezer ember olvas? Próbálsz megfelelni többezer szakembernek és hobbistának? Hatsz te valakire a környezetedben, van ilyen jellegű felelősséged? Mert ha nincs, akkor inkább maradj csöndben, mert a kanapéról osztani az észt, azt mindenki tud, produkálni, valamit alkotni már kevesebben. Én ezt teszem, hogy jól-e vagy rosszul az már más kérdés, bár 2,5 éve havi 15000 ember olvassa a blogot, így valószínűleg inkább jól, mint rosszul. Erre jössz Te, 2-3 havonta feltűnsz és elkezdesz kötözködni, fikázni, egy kicsit promózod a MILC gépeket is, az nem maradhat ki, már-már az a gyanúm néha, hogy a Panasonic és az Olympus szóvívője/reklámarca vagy. Tényleg nincs jobb dolgod ennél?

          • kesztió

            Nézd, nem mondom, hogy nem jogos a bírálatod. De azért elég sovány azt a következtetést levonni az általam írtakból, hogy jé, valaki már (megint?) fikázza a profi DSLR-eket.

            Az az állítás peidg, hogy a munka jellegétől függetlenül minél magasabb kategóriás a gép, annál alkalmasabb az adott feladatra, ne haragudj, de nettó marhaság. Csecsemő- és kisgyerekfotózásnál, de akár színházfotózásnál is többet ér egy elektronikus zár és/vagy csendes üzemmód, mint százezer személyre szabható tárcsa és fókuszpont. Tömegben, fej feletti fotózásnál pedig lehajtható LCD nélkül baromi profinak vagy szerencsésnek kell lenned, ha lőni is akarsz valamit (tudom, a profik ilyenkor kitűzővel, „páholyból” fotóznak, de hátha talán egyszer-kétszer mégsem).

            Egy profi fotós ismerősöm, aki ráadásul nyári művészeti táborban vezetett műhelymunkát, mai napig D200-assal(!) dolgozik. Egy másik pedig azáltal lett híres, hogy filmes géppel, fekete-fehérben fotózta végig Erdély nyomortelepeit, olyan pillanatokat kapva el, hogy nem is hittem, mindezt manuális géppel követte el.

            És ha a saját élményre is kíváncsi vagy, egy festő barátom akvarelljeit úgy sikerült reprodukálnom, hogy előttem egy hivatásos csak úgy tudta volna vállalni a munkát, ha az összes képet elvittük volna a műtermébe, mivel a lakásban pocsékok voltak a fényviszonyok és nem lehetett kiiktatni a védőüvegek tükröződését. A képeket természetesen nem szabadott kivinni a házból, úgyhogy nekiálltam egy 2,5 × 3 m-es négert eszkabálni olcsó fekete szövetből és lécekből, amit, ha üzletből vásároltam volna, bele se merek gondolni, hogy mennyibe került volna, ráadásul ki kellett lyukasztanom a közepét, hogy átdughassam rajta az objektívet. Két napot kínlódtam vele, de az én reprodukcióimon nem látszott az üveglapok visszatükröződése! A hivatásos fotósnak erre természetesen se agya, sem ideje nem lett volna…

            Nos, ha a fentiek fényében még mindig kötöd az ebet a karóhoz, hogy jobb minőség = drágább gép, illetve hogy nem a munka jellege, hane a kezedben levő gép ára után kéred a pénzt, sajnálom, de nem ugyanazon a bolygón élünk.

            Azért remélem, nincs harag. És ígérem, hogy ha még visszatérek a blogodra, azt nem bíráló szándékkal teszem.

          • Péter

            Emkorec! Szerintem tökéletesen hagyd a p.csába a srácot! Én már 18793255 hsz-el előbb rájöttem, hogy az a fajta, aki betegesen ragaszkodik valamihez, egy elmélethez, amit a sajátjának hisz. Ő ezért él, valamiféle mániákus ösztön hajtja, hogy folyamatosan azon rugózzon az agya, ebből hogyan tudna vitát generálni. Ha leállsz vele vitatkozni (és ha azt hiszed ész érvekkel meg lehet győzni), csak te vagy a hülye, mert nem látod a valóságot: ezt az alakot a fejéhez szorított duplacsöves puskával sem lehetne meggyőzni. Mert nem úgy működik az agya mint az átlagnak. Mert nem látja a nyilvánvalót. Szelektív a felfogóképessége, az ész érveket egyszerűen nem látja meg. Ha te minden kétséget kizáróan meg is cáfolsz neki valamit, egyszerűen nem fogja fel és löki tovább a sódert. Ő ilyen, el kell fogadni. A történelem ezernyi példával “ajándékozott” már meg minket a “típusából”.

            Ha te a NASA összes felvételét megmutatnád neki, hogy nincsenek nácik a Holdon, ő azt mondaná, hogy biztos a sötét oldalra bújtak (és ezt csak egy MILC derítheti ki :D). Ha elvinnéd egy hold-sétára és keresztül kasul bejárnátok ő azt mondaná, biztos a föld alá bújtak. Ha leásnátok és nem találnátok semmit akkor meg már azt állítaná, hogy megtalálták a módját a Napon való túlélésnek és ott vannak – és nesze neked, menj el a kedvéért a Napra, égj szénné, ő pedig röhög a markába mert megtalálta a tökéletes teóriát, amit senki nem tud cáfolni. Az nem is jut az eszébe, hogy az egész alapvető felvetése nonszensz és igazából az a nemnormális, aki leáll vele vitatkozni… Hagyjátok a fenébe és menjetek inkább dolgozni vagy focizni vagy élvezzétek az életet! Ő meg alapítsa meg a saját vallását vagy pártját és szerezzen követőket, akikkel aztán átvehetik a világuralmat. Őszintén, kit érdekel? Én már csak röhögni járok ide :)

          • :DDD Ámen!

          • kesztió

            Na, akkor most tényleg lássuk, hogy vannak-e nácik a holdon.
            Nagyon egyszerű kérdésre válaszolj, kérlek. Igennel vagy nemmel.
            Legyen Pityi Palkó, aki kizárólag babafotózásra specializálódott, a felszerelése egy valamilyen csendes (elektronikus) zárszerkezetű és focus peaking-ra képes fényképezőgépből áll (nem akarlak azzal a P betűs márkával bosszantani), amelyre manuális Voigtländer 42,5/F0,95-ös (ekv. 90mm) objektívet csavar, a kettő összesen 2000 euró, plusz állvánnyal, memóriakártával, derítőlapokkal, laptoppal, nyomtatóval, egyébbel együtt legyen 3000. Mivelhogy babák állandóan születnek, és baromi jó érzéke van a dologhoz, megengedheti magának, hogy kizárólag ezzel foglalkozzon, sőt, kényelmesen megél belőle.
            És legyen Gipsz Jakab, aki univerzális profi fotós, minden munkában otthonosan érzi magát, így van egy közpformátumú gépe, egy 1Dx-je, egy 5dMk3-ja, zsáknyi objektívje, vakuja, háttere stb.
            Na most. Ha Gipsz Jakab is ki akarja próbálni a csecsemőfotózást, mert túl nagy a piac, akkor az ár kiszámolásánal vajon abból indul ki, hogy mennyit költött eddig a felszerelésére? Vagy mégsem, és inkább sutyiban utánanéz, hogy Pityi Palkó, akinek csak egy váza és egy objektívje van, mennyiért csinálja ugyancsak profi szinten a dolgot?
            NA, IGYEN VAGY NEM?

          • NP

            Nagyon szépen összefoglaltad a dolgokat.
            Egy dologgal egészíteném ki, az amúgy is nagyon alapos hozzászólást, ha már szakmázunk. :) Nagy fényerejű objektívekkel azért meg lehet oldani a napfényes vakus fotózást, pl ND szűrőkkel, ill super fp vaku módokkal. Persze ettől nem lesz nagyon kényelmes, de megoldható.

          • NP: persze, a DigitalREV-es srácok is elindították a jó fotós-szar kamera sorozatot, ahol bebizonyították, hogy lego-géppel is lehet elfogadható minőségű képet készíteni, csak érteni kell hozzá.

          • Czakó Balázs

            Az a baj, hogy egyszerűen nem értetted meg se a cikket, se azt, amit megpróbáltunk neked elmagyarázni, számodra csak a te kifordított/sarkosított verziód létezik. Bocs, de nekem erre nincs se időm, se energiám.

          • adam

            Hallod ez nagyon fájdalmas…
            És ilyenekkel vagyunk körülvéve. Úgy látom neked sem volt még dolgod saját vállalkozás indításával, de főleg fenntartásával. Marketingről és egyéb személyesebb dolgokról ne beszéljünk mert nem értenéd.
            Igen, személyeskedem mert nem bírom azt amit itt művelsz. Ez a cikk csupán segíteni akar a kezdő fotósoknak.
            Annyi van leírva, hogy számításba kell venni a felszerelésed árát. Ha nem veszed számításba és dolgozol kurva olcsón akkor mégis, hogyan veszel majd magadnak újat amikor bekrepált??? Ja, használtan kell venni. Vagy vegyünk filmest és hozzá még kb 1000 tekercs filmet is.
            Egy rendezvényen elkattintasz kb 1000 kockát akkor hány tekercsre is van szükség? És majd amikor cserélni kell mondod a táncparketten lévőknek, hogy úú még
            egyszer csináljátok már meg mert épp filmet cseréltem!
            Vicces vagy.. Én meg hülye, hogy felhúzom magam rajta. :)

          • kesztió

            1. Nemzetközi szoftvercégben vagyok társtulajdonos, kis erdélyi garázscégként kezdtük a vállakozást. Így a hozzászólásod első része no comment.
            2. A céged által elvégzett munkákért befolyt jövedelemnek természetesen FEDEZNIE KELL AZ ÖSSZES KIADÁST, temészetesen azt is, amit az eszközparkba fektettél. De ha te ebből azt a következtetést akarod levonni, miszerint így egy adott, konkrét munkáért kért pénznek tükröznie kell a céged EDDIGI kiadásait, vagy az elemi logikával állsz hadilábon, vagy te nem értesz az üzlethez.

            Akkor még egyszer, érthetően. Ha te például veszel magadnak egy Canon EF800/5.6L-t, akkor vagy rongyrázó sznob tetszel lenni, vagy tényleg vannak olyan megrendeléseid, ahol csakis ezzel – és nem más! – objektívvel tudod tisztességesen elvégezni a munkát. Így megkérheted rendesen a képeid árát, a tizenvalahányezer dollár hamar vissza fog térülni.
            De még az utóbbi esetben is, ha te kapzsi vagy és a babafotózásokkal is megpróbálod visszatéríteni a szupertele költségeit, azaz @emkorec logikájával az áradba beleszámolod az a pénzt, amit a felszerelésedbe fektettél, akkor szembe fognak röhögni.
            Ha átlagosan jó fotós vagy, azaz nincs okod többet kérni, mint a piaci ár, akkor CSAKIS ABBÓL AZ ÁRBÓL INDULHARSZ KI, AMI AZT A FELSZERELÉST FEDEZI, AMIVEL MÁR JÓ MINŐSÉGBEN MEGOLDHATÓ A MUNKA. És nem abból, hogy épp milyen cucc van a kezedben vagy – még súlyosabb – akár az otthon hagyott fotósbőröndben. Ha neked átlag feletti felszerelésed van és mégis átlagos komplexitású munkákat végzel, tönkre fosz menni!

            Sajnálom, ha egyebet értettél az eddigi vitából, én ennyit akartam mondani, semmi többet.

          • Igenám, de eredendően abból indulunk ki, hogy az embernek olyan cucca van, amire feltétlenül szüksége van. Különösen itthon, ahol olyan az emberek pénzügyi helyzete amilyen. Rendszerint nem a sznobság a jellemző. Itt már csak az a kérdés, hogy mi a minimum? Elég egy pártízezer forintos kitobjektív, vagy kell jobb? Elég egy 7-8 éves gépváz vagy kell újabb? Itt már sok helyen leírt indokok alapján bizony kell a jobb és kell az újabb. Nem a Leica, az már tényleg sznobság. De munkához nem árt a fixobjektív meg az L-es zoomok, mert az ennél gyengébbek szarok. Nem élesek, nincs fényerejük, lassú, pontatlan a fókuszuk, hamar szétesnek. Ugyanígy a gépváz. A régiekben nem olyan jó az ISO teljesítmény, gyengébb a fókusz, kisebb a dinamika, lassabb a sorozat (kinek mi a fontosabb). Tehát ahogy mondtad fedezni kell az összes kiadást. Márpedig ez kiadás és nem eltúlzott, hanem minimális kiadás ha az ember minőségi munkát akar kiadni a kezéből. Hányszor előfordul hogy az ember megcsinál egy képet és a képet felhasználó (marketinges, képszerkesztő akárki) használ belőle kivágott verziót? Előfordul. Ha az a kép nem minimum 15-18 megapixel, ha nem pengeéles, ha belenagyítva már nagyon zajos, akkor nem lehet belőle vágni. Ez is egy példa. Kezdem azt érezni hogy alapvetően ugyanúgy vélekedünk a dolgokról csak elbeszélünk egymás mellett.

          • kesztió

            Ott a logikai tévedésed, hogy feltételezed, az ún. jó cucc az mindenre jó. Holott sportfotózásnál jó tracking fókusz nélkül halott vagy, tehát csakis csúcskategóriás DSLR jöhet szóba (egyelőre, majd beszélünk 10 év múlva. :P ), viszont csecsemőfotózásnál előnyösebb egy olyan gép, amelynek csendes üzemmódja is van (minőségi MILC, brutál fényerős objektívvel). És lehet, hogy színházfotózásnál is fontos lehet a csendes működés. Utcai fotónál pedig a diszkrét, ragefinderes felépítés a nyerő.
            Tehát, ha te olyan fotós vagy, amki mindent elvállal, esküvőtől tárgyfotóig, akkor bizonyára nem úszod meg, hogy mindenből a legjobbad legyen. De ha pl. szakosodsz bizonyos ágazatra (tudok olyanokról, akik kizárólag babát fotóznak Kolozsváron és olyan minőségben, hogy nem jutsz lélegzethez), lehet, hogy nem pont az 1Dx a legjobb választás.
            NOS.
            Ha te a spéci babafotóst akarod megverni az 1Dx-eddel, akor nyilvánvalóan nem abból indulsz ki, hogy neked 1Dx-ed van és vissza akarod hozni az árát, mert lehet, hogy ő egy olcsóbb, de babafotózásra speciel jobb gép árával számol, és akkor olcsóbban nyújtja ugyanazt, vagy akár jobb minőségben.
            Kezdjük már érteni egymást?

          • Czakó Balázs

            Őszintén, szerinted nem vagy túl fárasztó?! Miért nem érted már meg, hogy nincs kedvem veled vitatkozni, mert szűklátókörű vagy? Nincs értelme erre a beszélgetésre pazarolni az időt… Hiába próbálod kiforgatni a dolgot, ha nem értetted meg mire gondolt a cikk írója. Tényleg, komolyan kérlek, ne is válaszolj. Köszi.

          • Nagy Zsolt

            amúgy meg ki a tököt érdekel a babafotózás?

          • “Gondolom, nem vitatkozunk azon, hogy a film még mindig jobb minőséget jelent ma is, mint a digitális.”
            – De vitatkozunk. Tessék már elereszteni a filmet! A digitális már régen lekörözte a filmet! Érzékenységben, dinamikatarományban, sokoldalúságban, mindenben jobb nála! 10 éve még megállt ez az állítás, aztán egy-két fejben benne maradt a mai napig, csakhogy 10 év alatt ugrásszerűen fejlődött a digitális technika.

          • kesztió

            Ehhez képest a RED az idén áprilisban jelentette be, hogy sikerült utolérni a film dinamikatartományát. És ugye filmezésre oprimizált, nem olcsó szenzorokról van szó, amelyeknek a kisebb felbontás miatt eleve jobb a dinamikatartományuk.

          • Januarban jelentette be es a 65mm-es filmmet haladtak meg. 35mmes film dinamika tartomanya: dia 4-5 FE, negativ 8-12 FE, kis szenzoros digit gepek 10-12 FE, fullframe szenzorok 12-14 FE, 65mm film 14-15 FE, RED Dragon 18-21 FE

          • Rufi

            Kedves kesztió! Az a baj, hogy egyáltalán nem ismered a hivatásos fotózás üzleti részét. Hidd el, itt nincs sznobizmus, itt nem hobbifotósokról van szó. A hivatásos fotósok számára a felszerelés munkaeszköz. Egyetlen hivatásos fotós sem fog olyan eszközt venni, amire nincs szüksége, és főleg nem fog drágábbat venni, ha olcsóbb felszereléssel is meg tudja csinálni. Senki sem ellensége a saját pénztárcájának. Ha olyan jellegű munkákat csinál, amit meg tud oldani egy D5100-zal, akkor nem fog drágább gépet venni. Akkor fog D800-at venni, ha arra van szüksége.
            Ami pedig a fullframe dolgot illeti. Akár tetszik, akár nem jelenleg messze a Canon és a Nikon FF gépeire lehet a legteljesebb, legsokoldalúbb, legrugalmasabb rendszert építeni. Ha nekem például szükségem van perspektíva korrekciós objektívekre, nagy nagyítású makróra, ha kell a munkámhoz a nagy fényerejű, gyors AF-fel, szép háttérmosással rendelkező nagy teleobjektív, akkor nincs alternatíva. Ezen dolgok egy részére persze a Canon, vagy a Nikon croppos vázai is alkalmasak lehetnek, de más rendszer nem nagyon, az m4/3 pedig pláne nem. Legalábbis jelenleg úgy néz ki, hogy még pár évnek, évtizednek el kell telnie, mire ez változni fog.

          • Én csak a végére reagálnék. Csecsemő, kisgyerekfotózást is el lehet vállalni drága felszereléssel is, pl. Sony A7R + Zeiss 55mm F1.8-al vagy Leica M(type240)+ 50mm f0.95 Noctilux-szal is. :)

      • Altern8

        Annyira nem hülyeség a probléma felvetése.Nemrég olvastam olyan cikket amiben nagyon alulértékelték a fotózást.Itt viszont nagyon túlértékelik.Különösen az árakkal van elszállva az író.Legalábbis magyar viszonylatokban.Mielőtt bárki is nekem ugrana igen fotóztam már és még fogok is.Mivel más tematikában nem vagyok jártas így lekorlátozom a reklámfotózásra a mondandót.Angliában élek és éppen egy kirakati projekten dolgozok.Elég elit és többnyire világcéges megrendelőknek.Feladat: art director vagyok a fotózásoknál utána a képekből illusztrációkat készítek grafikai programokkal vagy éppen tollal cerkával akármi.Ez mondjuk napi sok óra munka nem beszélve a belefeccölt kreatív energiáról.A díjazás pedig napi 200 font.Ez ugye átszámolva elég soknak tűnik.sacc per kb 60 000 HUF.De ha mondjuk összeveted az alapkeresettel ami kb 1400 font így már annyira nem.A munka kb havi 8 alkalom.Még egyszer mondom ebben benne van a fotózás és a rajzolás is.A fotózás ebből kb egy óra.A rajzolás meg kb ötször annyi.És hozzátenném egy profi illusztráció nem kis tehetséget kíván.Ezzel véletlen sem magam fényezném.Ha magyarországot nézzük az átlagfizu 120-150 között van.Ilyen fizuk mellett mondjuk a párszázezres gázsi meg a 2milliós eléggé istenkomplexusosnak tűnik.Nem akarom kétségbevonni a tehetséget meg a művészi kreativitást a fotózásban.De attól hogy csinálsz egy sorozatot a föld bolygó még ugyanabba az irányba fog forogni.Kicsit el van szállva az árakkal és túlértékeli.Pl veszem példának egy ismerősöm.Grafikus…szintén illusztrációkat készít.De meglepő lenne ha azután hogy egy menő divatcégnek csinált 5 illusztrációt 10 000 fontot kérne.Egy ilyen csomagot megrajzolni kb sok sok nap és tényleg nem becsülöm alul a fotózást de szorzókkal több tehetséget kíván.Ennek ellenére havonta keres 2300 fontot.Ami még a duplája sincs meg az alapfizunak.És ezért egy hónapot nyomja.Fura egy pár órás kattingatást egyenértékűnek tekinteni ezzel fizettségben.Tehetség és művészet ide vagy oda.Egy szó mint száz ez kicsit soknak tűnik amiket felsorolt pedig én itten viszonylatokhoz mérem.A fotós akit irányítok és akivel csináljuk a projektet ugyanannyit kap amennyit én és a megrendelők elit ezek úgy mondják posh cégeknek és központi helyen lévő kirakatokba mennek,Szóval ő havi 8 alkalomra kap 1600 fontot ami havonta 8-12 óra max.Az fél misi kb forintban és az itteni árakhoz és fizukhoz mérd ne a magyarokhoz.

        • Hubay József

          “Fura egy pár órás kattingatást egyenértékűnek tekinteni ezzel fizettségben”
          Ezzel jelezted, hogy fogalmad sincs az egész fotós munkáról. Már most árajánlatokat írogatok jövő évi esküvős érdeklődőknek például. Utána találkozom velük kétszer legalább az esküvő előtt, az is lehet ,hogy vidéken, ahová kiszállok. Aztán ha megvolt a pár óra kattintgatás, akkor legalább pár óra x 2-3 óra utómunka vár rám. Nagyjából egy közepesen foglalkoztatott autószerelő rezsióradíjára jön ki a pénz a végén.
          De te nyilvánvalóan egyáltalán nem érted ezt.
          Egy ANGOL art director is ugyanennyit kap, mint te? Vagy a dupláját?

          • Altern8

            Miért gondolod hogy a véleményem negatív volt?Vagy támadó jellegű.Próbáltam objektív lenni.És teljesen kihagyni a saját gondolataimat.De akkor leírom azt is.Arra próbáltam kilyukadni hogy néhány ár amit leírtak előttem túlzó volt.És mint írta egy grafikus nagyon sok órát égeti ki a szemeit a gép előtt sok sok évig tanulta hogy megtanuljon rendesen rajzolni kézzel aztán géppel.Ez tényleg sok évbe belekerül.És persze tehetség is kell hozzá.Szóval semmi valótlant nem állítottam azzal amikor azt mondtam hogy nem semmi és árban mégsem száll el annyira mint egyesek a fotózással.Ez teljesen igaz.Én megértem hogy dolog van a fotózás mellett ami velejárója az egésznek.Utómunka árajánlat megbeszélések stb.És azt is hogy ennyire jön ki.Ezen nem tudok változtatni.És ezt a témát nem is maceráltam.De értem és meg is értem.
            Igen egy angol Art Director baromi sokat keres.De őszintén mondom teljesen hidegen hagy.A pénz engem egész addig motivál csak amíg a megélhetésem forog kockán annál több nekem nem kell.Egyszerű vagyok meg primitív tudom.De sokkal inkább motivál a kihívás és hogy azt csinálhassam amit imádok.Még egyszer elmondom semmi olyan célom nem volt hogy pocskondiázzam vagy lehúzzam a fotózást.Nagyonis tudom hogy működik.Egyszerűen csak páran tényleg nagyon el voltak szállva az árakkal.Túlzóan.Erre reagáltam.Ennyi.Tényleg no offense.
            Remélem meg tudod érteni a személyes érzéseidet és (ellenérzéseid ha vannak a külföldön dolgozókkal kapcsolatban) félretéve hogy mire akartam kilyukadni.Tényszerűen.Hidd el semmiféle felvágás nem volt cél ugyanúgy fizetned kell a rezsit és meg kell élned ha Tadzsakisztánban laksz akkoris.Legjobbakat!

    • Fotomata

      Ott a pont!

    • bestboy

      gyanítom még soha nem voltak válogatott eszközeid…

    • Csak igenlően bólogatok, tömören én is ezt szerettem volna leírni.

    • Babits Laszlo György

      Én nem vagyok profi, sose leszek nincs pénzem felszerelésre(nem drágára, semmilyenre se) 15 vagyok ez még változik, de van egy barátom a felszerelése ebből áll: Canon 700D, Canon 300D Sigma 70-300macro, Canon 18-55 IS az én fotós cuccom :Nikon D40X Nikkor 50/1.8E MKII(egy 1981-85 között gyártott fix 50 es obi pár kosz folttal a front üveg alatt) És ő állítja hogy jobb képeket csinálok úgy hogy ő idősebb és régebb óta fotózik(és ő tükrössel kezdett nekem féléve van csak) nem a felszerelés számít, az is pl nem lehet 24-70 2.8 as minőséget elérni például egy Tamron 70-300 4.5-5.6 obival, de nem kell hiper-szuper új D4 váz hogy valaki jó legyen. Szép fényeket, és sajnálom ha a művész lelkeket megsértem, nem akartam! :D

    • Graf Almassy

      Gondolom egyébként te valakinek a troll regisztrációja vagy, mert hihetetlen, hogy minden fotózással foglalkozó blogon és portálon lököd a legidiótább szövegelést. Ilyen ostoba ember mint te egyszerűen csak fiktív karakter lehet.

      A legtöbb fotóssal (a világ minden táján) az a baj, hogy a leghalványabb fingja sincs a pénzügyekhez és az üzlethez. Ha tanultál volna vállalkozás gazdaságtant, akkor tudnád, hogy a felszerelésedbe invesztált pénz meg kell, hogy térüljön, mert ez csökkenti a profitot, sőt ami jellemzőbb, hogy teljesen el is nyeli. Persze egy darabig elúszkál az ember árral szemben, lehet kitermeli a rezsire valót, de teljesen kiszolgáltatja magát a pénzügyi hullámvölgyeknek és felhalmozott vésztartalék nélkül a legtöbben likviditási gödörbe kerülnek, ahonnan már csak a csődeljárással jutnak ki. A megtérülés mellett ott az amortizáció, rendelkezésre állási idő és persze nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy ha a kiadásaid elnyelik a bevételeid, akkor az üzleted a legkevésbé sem nyereséges. Akkor sem, ha amúgy a havi fizetésed kijön belőle (még egyszemélyes vállalkozásnál is érdemes a béredet kiadásként kezelni, akkor is ha az egyik zsebből a másikba kerül).

      Amiről te szövegelsz (csak magad sem tudod, ez tisztán látszik), az a rossz gazdálkodás eredménye. Nem azért kell valakinek a drágább felszerelése miatt magasabb áron dolgoznia, mert neki többe került a gépe, hanem mert a jobb felszerelésével jobb, speciálisabb, különlegesebb produktumot állít elő. Ha valaki feleslegesen invesztál drága eszközökbe, mert a munkája egyébként nem indokolja, az rosszul gazdálkodik. Ez igaz a fuvarozóra is, aki azért vesz nagyobb, specializáltabb, erősebb eszközt, mert ezt megköveteli a munkája. Aki vesz egy böhöm nagy ponyvás gépet, hogy aztán néhány karton dobozt furikázzon, az rosszul gazdálkodott és senki sem fizeti majd meg a nagyobb gépet ha odarendelhet egy kisebbet is. Ez a fotósra is igaz.

      Akinek a D800E-re szüksége van (úgy igaziból, nem csak játékból), az minden bizonnyal NEM (hangsúlyozom NEM, NEM és NEM) olyat fotóz, mint te az olcsó MILC vázaddal a kert végében. Örülök neki, hogy szerinted a Full Frame gépek csak ostoba pénzköltő majmoknak valók, mert te mindent megcsinálsz a filléres MILC gépeddel, de ez nem a te igazad bizonyítja, hanem azt, hogy te sosem fotózol olyat amire kell a D800E vagy azzal egyenértékű gép (a többi eszközről nem is beszélve).

      Egyszer próbáld ki, hogy megpróbálsz fotózásból megélni és nem ostobaságokat hajtogatsz interneten. Hidd el, másként fogod látni a dolgokat.

    • Bodor Izabella

      van aki megveszi a tablettás bort, és van aki szereti a jó bort :)

    • Zsé

      Én nem hasonlítanék össze egy D800E kamerát egy 10 évessel, mert fényévekre van egymástól és aki azt állítja, hogy “épp olyan jól meg tudja oldani”… az nem tapasztalta a külömbséget.

      • Értem, ezek szerint 10 évvel ezelőtt nem fotóztak a profik. Sőt, most sem fotóznak, mert a mostani 800E is „használhatatlan” lesz egy tíz év múlva dolgozó fotós szemében.

    • Én a D800E és a croppos kamerás érveléseddel egyet is értenék ,
      ha nem szolgáltatásról beszélnénk, ahol a minőség nagyon sokat számít.
      Egyébként ha továbbvisszük a gondolatmenetedet, minek kellene croppos kamera is egyáltalán, ha telefonnal is végig lehet fotózni egy esküvőt? :)
      Mint itt :
      http://youtu.be/yviV-HB6poQ
      Mondjuk ez azért elég erős példa. :)

  • silverst

    vegyes erzelmeim vannak ar ugyben..
    valoban nem lehet egy az egyben ervenyesiteni a tecnhinak arat, de amit az ember felvonultat, azt igen.. eszkozben, villanyszamlaban szoftverben es idoben is.
    vallalkozoi alapon a megelhetesi rezsi 1500 pro stunde. de akkor lehet napi 10-12 orakat gorcsoni es nem marad ido semmi masra. ergo az egeszseges valahol a harom, negyszerese korul mozog.. ez mint alap raforditas, szamlaval..
    + technika, szemelyzet (kozmetikus, smiknes, fodrasz, segedero a deritolapoknal, stb) es ha terep, akkor mindezek odajutasa.. szoval lehet rendesen kerni… amitol elhuzza az ugyfel a szajat… de ez van

    igaz letezik a TFCD is, es ha valoban jo a modell, referencianak is ertekes, vagy annyira haver, hogy jo igy, akkor legyen.. boviti a sajat albumot..
    ahogy javitja a gyakorlatot, neha ad egy jo kepet az is, ha amugy elmegyek egy buliba es ugyanmar nem hagyom otthon a gepet.. hatha..
    ennek az a hatranya, hogy mindenki rajta akar lenni a kepeken, tehat iparszeruen 300-400 kep, a fele kuka, a maradek fele zsurizes utan kuka.. a tobbi valami facebook albumba.. ami nem az orokkevalosagnal szol, hanem ket hetre jo lesz profilkepnek.. es persze vizjellelel, meg max 800*600, hogy a (vendeglato)hely ne ezzel tolja a honlapjat..

    es ha mar iparszeru.. : indulo modelliskola, valogatas.. 6-tol 60 evesig mindenki.. orankent 10 modell latastol mikulasig, (mert onjelolt modell akad doszt) es dolgozik az ugyon tobb fodrasz, sminkes, oltozteto.. ok is a kiakadas es elpusztulas hataraig, mert a suli indulo, penz meg nincs, most fizetik be a nepek az albumfotokra.. reklamra, regisztraciora..
    siman, mint a vagohid, jon, pozol, katt, next… ezt valaki be tudja arazni ?

    • mtamas

      Te tudod árazni, hogy neked mennyibe kerül.:-)

  • Doro

    Sziasztok. En egy politikai kampany 16 fős portéját készítettem el, egy Megye székhely képviselőiről, hozzá még 3 szituációs Képet ( melyhez én kerestem helyeket s hívtam az embereket, mert 24 órán belűl kellett) melyet a kampányban felhasználtak a város több pontjàn, kb 60 óriásplakát nézett vissza hónapokig… 150 ezerben állapodtunk meg, s joghasználati szerződést is készítettem. A mai napig nem kaptam vissza a szerződést, ahogy a pénzt sem fizették ki :( a munkával teljes volt az elégedetség, s a mai napig használják a képeket.

    • 1. Mi az, hogy nem kaptad vissza a szerződést?
      2. Amíg a szerződés nincs aláírva, miért adtál át bármit is a képekből?
      3. Hát még, amíg nincs kifizetve?!
      Ennyi…
      De ha van érvényes, aláírt példányod a szerződésből, akkor meg miért nem lépsz?

  • Péter

    Sok igazság van a cikkben, jól összeszedted, grat. Sajnos én is ismerek olyan embert, aki profinak vallja magát, mégis pl. 80 ezer alatt megy el esküvőt fotózni. Mondjuk olyan képei is vannak… Szóval igen, mindennek meg van a piaca, aki pedig a gagyit tolja és rombolja a szakmát magára vessen, mert sosem lesz igazi fotós.

  • ALion

    Végigolvastam – kommentekkel együtt. A cikknek alapvetően igaza van. Én már elég sokat letettem az elmúlt évtizedek során a fotózás asztalára, általában nem volt gondom azzal, hogy mennyit kérjek el egy munkáért. Ám most, hogy bárki vehet (nem tudom, hogy sajnos-e vagy sem) egy DSLR gépet, és máris kikiáltja magát fotóssá, már cinkessé kezd válni a helyzet. Mert sajnos, jön a móriczzsigmondi világ, mindig lesz egy valaki, aki valakinek a valakije, és benyomja a spanját egy melóra, hogy józsinak jól jön majd az a a kis névkiírás vagy megszellőztetés. És máris józsi kapja a munkát. (persze, meglehet a vélemény arról a munkaadóról, megrendelőről, aki így okoskodik)

    Ám, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a piac napról napra változik, egyre több képet inkább ellopnak, mint megrendeljék azokat az éppen kellő képeket (tapasztalatból – saját bőrömön – tudom). Akkor már hiába kapálózom, ha meglátom nyomtatásban a képeimet, és követelem a kártérítést, fizetést. Alik lehet párezer forintot kapni, inkább leanyáznak, hogy még az a kis képet is sajnálom? Én már az átkosban is fotósként, filmesként léteztem, akkor szabott árakon dolgoztunk, ennek volt előnye is, hátránya is. Nem volt még fullfrémes csilivili csodamasina, de megvolt az adott kor legjobb gépe, amivel akkor dolgozni (alkotni) tudtam. Ma is lehetőségeimhez mérten a legjobb cuccokkal próbálok dolgozni. Mivel megrendelés egyre kevesebb jön (nem hiszem, hogy én romlottam el), az áraimat is ehhez kell szabnom. Igen, drágább lettem, ezért inkább a DSLR tulajdonos józsit hívják, mert annak nem kell fizetni. És ezek a józsik önként, táncolva, dalolva veszik el a munkánkat ingyen, vagy – tényleg – egy-kétezer forintért.

    Már igen régóta vagyunk néhányan fotósok, akik szeretnénk valamiféle véd- és dacszövetségben összeállni a kutyaütők, hobbisták és szakmadegradálók ellen. Sajnos kevés fotósnak van annyi vér a pucájában, hogy beszálljon egy ilyesmibe.

    Régebben csináltam egy ilyen profilképet, ami már előrevetíti ezt a témát.

    https://www.facebook.com/photo.php?fbid=281453188568032&set=a.129907123722640.15041.100001100586414&type=3&theater

    Nagyon aktuális kérdést feszeget a cikk, érdemes lenne még jobban körbejárni, és a járulékos dolgokról is ejteni néhány szót. Lehet, hogy összeszedek még egy kalapnyi gondolatot, s megírom a Fotósaroknak.

    Koncert- és táncfotósként egy dologgal nem értek egyet a cikkben. Rendezvényfotózáshoz sem elég odamenni és – ahogy írja – kattintgatni. Ezt elég degradálónak vélem.

  • mtamas

    Nem a mennyit lehet elkérni a kérdés, hanem , hogy mennyit kell.
    Ezt régóta nyomom és készítettem egy online költség kalkulátort , ami jelenleg éppen nincs fenn a neten , de amíg fenn volt sem érdekelt sokakat.

    Annyit kell, amennyi fedezi éppen az adott szaki költségeit, terveit, tudását, önbecsülését:-)

    A felszerelés csak annyiban érdekes, hogy amortizálódik, elromolhat, ellophatják stb… A technika gyorsan fejlődik, tudnod kell, és számolni kell vele, hogy mennyi idő múlva és mire szeretnéd lecserélni.

    Ennek ellenére a költség csak egy része a dolgoknak, ezen kívűl számít a piaci kereslet-kínálat, és hogy milyen üzleti tervvel dolgozol. Mit szeretnél elérni, hová tervezed magad x év múlva?

    Ez hosszú távú gondolkodást jelent a többség jelenlegi egyik napról a másikra helyett.
    :-)

  • FrenkyPub

    Szerintem a cikk jol ossze van rakva. Kulon tetszik, hogy kiter egyes kategoriakra. Szemely szerint en hobby fotos vagyok, de sajat munkamhoz is hasznalom a fenykepezogepem. Neha nagy ritkan 1-1 ismerosnek teszek szivesseget, de ezek inkabb ilyen csaladi barati fotozasok. Amint komolyabb dologrol van szo; teszem azt eskuvo vagy modellfotozas… akkor egy kedves fotos ismerosom elerhetosegeit adom meg. Nem vagyok profi fotos es en sem szeretem, ha az onjelolt szakertok elveszik a munkamat. Szoval ha komoly a dolog azt szivesen atadom egy ismerosomnek. Nem mintha en nem tudnam megcsinalni szerintem a felszerelesemmel se lenne szegyenkezni valom. Hosszu evek sporolasa soran jott ossze. Valaki cigizik, valaki iszik es valaki meg fotos cuccokat vasarol es fotozik hobby szinten. En eddig sosem kertem penzt a fotoimert es nem is fogok, mert olyan fotozast nem vallalnek el ami mar munkanak minosulne. Persze kivetelek lehetnek. Termeszetesen, ha egy kepem kiszabadulna a netre es azt mondanak erre egy reklamkampanyt akarnak epiteni es fizetnek erte. Akkor legyen, de az mar egy masik eset. Mert valszeg olyan kepet alkottam ami az en kreativitasomat “muvesziessegemet” tukrozi.

    A felszereles, hogy olcso draga melyik milyen minoseg… En azt vallom kompaktal is lehet szepet alkotni, de ahhoz ido kell. A DSLR gepek autofokusz rendszere foleg a profi ligaban jatszoke sokkalta gyorsabb. A kepminosege az FF szenzoroknak jobb. Tovabba meg sok mas kenyelmi es egyeb funkcio is megtalalhato bennuk ami az olcsobbakban nem. Persze mint minden termeknel a proffeszionalis minoseg joval dragabb egy alacsonyabb kategorianal. Legyen az gorkori, snowboard vagy akar auto. Egy fotos felszerelese igen is legyen jo minosegu proffesszionalis es nem csak azert, mert nagy obi+ nagy vaz az azt jelenti a laikusoknak, hogy o egy profi. Egy eskuvot nem lehet ujrajatszani, mert az amator felszereles eppen nem kapta el a fokuszt vagy zajos lett nagyon a kep a vaku nem villant eleg messzire… Ha a megrendelo fizet egy szolgaltatasert, akkor az legyen minosegi. A felszerelest meg bele kell kalkulalni az arba. Szinte mindenhol belekalkulajak epitkezeseken, gyarakba, nyomdaiparban. Mindenhol az adott felszereleshez szabott arak vannak.

  • mtamas

    Sajnos nagyon elcsúsztatok egy olyan irányba , aminek semmi értelme.

    Az , hogy jelenleg excel -be gyűjtött számok vagyunk az csak a mi hibánk.

    Az, hogy mindenkinek van fotós ismerőse, az tény. KIs ország.

    Az, hogy valaki azért hagyja abba, megy tönkre, mert nem kapott elég megbízást, mert ‘drága’ volt, vagy mert ‘olcsó’ volt, de így sem volt elég, amit év végére begyűjtött, jelenleg senkit sem érdekel.

    Én mondjuk ezen csodálkozom, mert naívan azt hittem, hogy a megbízók örülnek, ha van egy kialakult szállítói körük, akikre számíthatnak és azt hozzák, amit szeretnének.

    Az hogy átlagos, vagy az alatti termékkel el lehet lavírozni, megint a mi hibánk, mert nem tanítjuk a felhasználót.

    Aki átlagon, vagy az alatt produkál , annak mindig gondjai lesznek, mert ott van a legnagyobb verseny. :-)

    Kiemelkedőt, egyedit kell nyújtani és azzal nehéz versenyezni.

    Számolni meg meg kell tanulni, akinek nehezebben megy, azt pedig nem fikázni kell, hanem segíteni neki, mert neki sem érdeke, hogy ‘olcsóbb’ legyen, mert a számlákat ki kell tudni fizetni, egyenlőre:-)

    Sokan másod állásként olcsóbban dolgoznak, olvasom, nekik pláne semmi érdekük árversenyt indítani, mert egyrészt már van egy bevételi forrásuk, így nyugodtan mondhatnak magasabb árat, hisz a biztos már megvan, másrészt, ha netán egyszer váltani szeretnének full-time-ra nem fognak tudni magasabb áron dolgozni, hiszen már lenyomták egyszer. :-)

    Olvassátok:

    http://www.amazon.com/Best-Business-Practices-Photographers-Harrington/dp/1598633155

  • Maria

    A kép annyit ér amennyit fizetnek érte, önbizalom kérdése! A partnerek leszarják a kamerádat. A magas ár sem zavarja őket, ha akarnak téged, ha csak valakit aki lehegeszti a képeket akkor jön a nyakra támadás, mint most itt páran…

  • Bori Takacs

    Juj, de jó volt ez a cikk! Gratulálok hozzá, egyetértek minden szavával, főleg ezzel:

    “Dolgozz ingyen, vagy dolgozz rendes áron, de sose dolgozz olcsón!”

    Nagyon jól gondolatok, nagyon jól összeszedve a lényeget…. Pedig én sose kommentálok bejegyzéseket.:)

  • fapuci

    Itt mindenkinek nagyon igaza van. egy picit.

    DE!
    Engem nagyon zavar az a szűklátókörűség, hogy csak a fotós oldaláról közelítitek meg ezt a dolgot.
    “Persze mert mindenki fotóssá nevezi ki magát aki vesz egy DSLRT-t”, vs “olcsó géppel is lehet jó képet gyártani”.

    Egyedül azt nem nézitek, hogy mindeközben ez miért is van.

    Senki nem foglalkozik azzal, hogy a megrendelők népes tábora miért is alakult olyanná, hogy “jó lesz az, majd a sógor megcsinálja az esküvőt”.
    Abban a társadalomban ahol milliókat lehet egy győzike showal leültetni a képernyők elé, mi a fészkes fenét vártok. És nem csak magánszemély szinten!!!
    Már a céges megrendelők elvárásai is olyan alacsonyak, hogy néha nem kapni levegőt. Sajnos sok ilyenbe futottam bele az elmúlt években.
    Nem folytatom, mert ez több száz oldalas szocio tanulmányba vezetne, amit semmi kedvem megírni, mert nem az vagyok. és így nem is kontárkodnék bele. Épp csak azért jegyeztem meg, hogy gondolkodjunk el ezen.

    Mellesleg lassan 30 év fotós tapasztalattal mertem írni e pár sort.

    • Maria

      Az elvárásokat a fotós támasztja önmagával szemben, ha azt az ügyfél teszi akkor valami zavar van a térben. Most van! :)

      • kesztió

        Úgy hívják azt a zavart, hogy „piacgazdaság”. Én sem örülök annak, hogy nem valami magasabb művészi fórum, entitás diktálja az igényszintet, hanem a piac, de ez még mindig százszor faszább, mint egy agyonszabályozott, autoriter társadalom, ahol mindenről központilag döntenek (az a csúnya, k-val kezdődő átkos rendszer, ugye).

        • Maria

          …jelentős részük (megrendelő) nem tudja mit akar és az főleg nem hogyan kell-lehet megvalósítani, bőven a hozzáértésedre és segítségedre, tapasztalatodra szorulnak, és itt van számodra a válasz, a photography-k nem tudják a választ, csak csapkodnak a levegőben, és van hogy eltalálják azt…..én ezt látom, én látom ezt… :) (tiszteljük a kivételt, bár nem sokkal találkozom)

        • fapuci

          Nincs igazad. Sajnos. A piacot meg valakik diktálják. És ők nem a fotós pártján állnak. Ez a a piac diktálta kapitalizmus rózsaszín felhő, talán sosem létezett. Ahol korrupció van, ott nem a piac diktál. Ennyire nem lehetsz vak. Ha igen, sajnállak…

          • kesztió

            … korrupció pedig jellemzően ott van, ahol sajátosan értelmezik a piacgazdaságot és mindenbe bele akarnak pofázni hatósági szinten, ahelyett, hogy egyszerűen csak hagynák működni.
            A kör bezárult.

      • fapuci

        Kedves Mária!

        Van bizony. Csakhogy amíg én egy saját anyagon dolgozom (néha hónapokig), addig természetesen a maximális teljesítményt teszem bele minden értelemben. Technika, művészet, kreativitás, stb.
        A cikk, amihez most kommentelünk, azonban az alkalmazott fotográfiáról szól elsősorban. Tehát ha önt felkérik arra, hogy kerti törpéket fotózzon termékkatalógusba, ott nem csak a fotós elképzelése lesz a döntő. És igen. van egy határ, amikor egészséges alkotó azt mondja hogy nem. Ennyiért még a táskát sem veszem a vállamra. De sajnos vannak akik igen. Lassan kis könyvet tudnék írni arról, hogy milyen elképzelésekkel kerestek már meg. És én erről beszélek. Hogy a “filmes” világban elvétve két évenként találtak meg ilyenek, ma messze több mint az 50%-a a megrendelőknek tragikus módon értelmezi a fotós munkáját.
        Nem csak anyagi értelemben, hanem a digitális fotózással a marketingesek és a gyártók szinte mindenkire ráadták a fehér köpenyt, hogy akkor most te fotós vagy mert vettél egy 200e ft-os gépet. És a butaság határtalan.

        10 évvel ezelőtt, pedig akkor a digitális még igencsak gyerekcipő volt, arra akartak felkérni, hogy fotózzak ruhakollekciókat, internetes csomagküldő akármihez. Tudod mi lett volna a pali elvárása? Hogy napi 8 órában 120 ruha legyen lefotózva, ottó katalógus színvonalon. kiszámoltam neki, hogy az ruhánként 5 perc!!!! Mégis hogy gondolja? A vakukat nem tudom átállítani ennyi idő alatt, nemhogy kreatívnak lenni. Tudod mi volt a válasza, hogy Őt nem érdeklik a nagy fotó művészek, ezt szerinte bárki meg tudja csinálni, akinek van egy kis érzéke. És nagyon nagy nevekkel szerződött(nike, adidas, stn). Mondanom sem kell, hogy a felvett kislány 2 hétig csinálta, közben kezdték felmondani a szerződéseket a beszállítók mert látták a képeket, és akkor keresett meg, hogy mégis vállaljam el. Nemet mondtam természetesen. Na de ez azóta csak rosszabb lett.

        Szóval Mária, Te támasztod, de a megrendelő ebből semmit nem érzékel. sajnos. És ezt még hosszasan lehetne boncolgatni….És ez nem vigasz, de nem csak a fotózással van így…

        • Maria

          Életszagú történet, sajnos ez is igaz.

  • Bálesz

    Nagyon jó a cikk, de szerintem egy téma kimaradt:
    a TABLÓ FOTÓZÁS; tudom ez is hasonló a többihez, de ha ezzel is kiegészitenénk a cikket nagyon hálás lennék

  • Szentpeter

    Tiszteletem

    Én azt nem értem hogy miért kellene előre beárazni valamilyen munkát, legyen az fotózás, vagy bármilyen más munka ?
    …én speciel nem vállalkozásként csinálom, inkább jövedelem kiegészítésként, és leginkább ismerősökön keresztül..
    Ha az ember jó munkát végez visszahívják, és szerintem ez az egyedüli fokmérő..

    • Ez kéne legyen az alapvető dolog, hogy ha az ember jó munkát végez visszahívják. De attól még mindennek van egy ára, ami nyilván változó, de árszínvonal itt is ugyanúgy van, mint bárhol máshol. A fogorvosnál, a péknél, a fodrásznál. 2 hónapja dolgozott nálam egy ács, ő is kalkulál. Most festettem ki, a festő brigád /m2 áron számol, nem is nézi hogy az meszelt fal vagy lazúrozott fa. Neki egykutya, festés-festés, 1600 Ft/m2 (vagy valami ilyesmi volt már nem tudom pontosan).

      Szóval más szakterület szakemberei se mondják azt, hogy “hát az a lényeg hogy visszajöjjenek, ez az egyedüli fokmérő, az hogy mennyiért dolgozom, nem fontos”. Mindkettő fontos, az is hogy visszajöjjenek és az is hogy megéljek belőle. Itt szoktak belerondítani az “inkább csak jövedelem kiegészítésként” dolgozók, mert nekik ELVILEG mindegy, hogy mennyiért csinálják, hiszen van miből megéljenek, a többi csak talált pénz. Érdekes módon van olyan ismerősöm, aki multi cégnél dolgozik vezető beosztásban jó pénzzért, mellette esküvőt fotóz mert imádja és mert azzal is jól keres. Nem szorulna rá, mégis 180ezer forintot kér egy esküvőért, mert jó és megteheti és tele van a naptára tavasztól őszig. Szóval ha már valaki jövedelem kiegészítésként csinálja, miért nem akar “még jobban kiegészíteni”? Miért jelenti ez élből az olcsóságot? Holott ha jól csinálja, megtehetné hogy még jobban kiegészítse a jövedelmet. Nem azt mondom hogy egy hobbista ha alkalom adtán munkát kap ő is fullos áron dolgozzon. De fentebb tól-ig árak vannak. Ha esküvőről beszélünk, akkor kérjen el 100-at és ne 200-at, mint egy többéves rutinnal rendelkező, extra szolgáltatásokat kínáló profi. De ne 50-et meg 20-at. Ha ismerősökön keresztül csinálja és kellemetlen pénzt kérni akkor mondja hogy megcsinálja ingyen, baráti alapon.

  • Szentpeter

    Tiszteletem

    Én azt nem értem hogy miért kellene előre beárazni valamilyen munkát, legyen az fotózás, vagy bármilyen más munka ?
    …én speciel nem vállalkozásként csinálom, inkább jövedelem kiegészítésként, és leginkább ismerősökön keresztül..
    Ha az ember jó munkát végez visszahívják, és szerintem ez az egyedüli fokmérő..

  • KeMa

    “Magazin címlap 50.000 – 200.000 Ft körül, nyilván függ attól, hogy az ELLE-ről beszélünk-e, vagy a Színes RTV-ről”

    És akkor most nézz utána, a Sanoma mennyiért veszi a címlapfotókat ;)

    • Hol nézzek utána kedves KeMa? A sanoma.hu-n vagy a Wikipédián? :) Nem azt mondom, hogy írd meg mert nyilván ez üzleti titok, de ha azt írod, hogy igazítsam az esetleges magyar viszonylathoz mondjuk 30.000-100.000 Ft-ig akkor beírom. Nem adtam még címlapképet a Sanomának sajnos.

      • KeMa

        Nem üzleti titok, szerintem a sanoma.hu-n is fennvan. Ha nem exkluzív képről van szó, akkor a címlapfotók darabja 10 ezer forint alatt van.

        • Nade gondolom ez a Story meg a Best magazin amin rendszerint paparazzo-fotók szerepelnek. Azért egy Elle, egy Marie Claire vagy egy Cosmo címlap nem ennyi, amit úgy csináltatnak valakivel. Ha csak abból indulok ki, hogy külföldről kínkeservesen lealkudva vesznek meg egy-egy sztár portréját többszázezer forintért a képügynökségektől, mert alaphangon millió fölött lenne (nem találgatás, országos kiadvány képszerkesztőjétől tudom).

          • KeMa

            Tudnék mesélni ;)

          • Elhiszem. Tisztában vagyok vele, hogy még a Vogue-nál is bevett szokás, hogy azt mondják “örülj, hogy megjelenhettél a Vogue magazinban”. Persze egy Terry Richardsonnal meg egy Annie Leibovitzcal ezt nem lehet eljátszani, de egy feltörekvő ismeretlennel simán.

        • Khm! Egy címlapfotó az egyedi. Mindenképpen. Szóval itt már dőlt is ez a dolog.
          Egy címlapfotó az bőven több, mint 10 kHUF.
          A 10ezer forint az tudod mi? Pl. egyik ismerősöm tavaly a telefonjával vagy a kompaktjával (mittom, annyira nem kérdeztem ki) lekattintotta Bruce Willist Budapesten, mikor volt itt a forgatás. Na az a 10ezer forint (annyit kapott érte), és az megjelent valamelyik oldalon. Jó, nyilván nem leghátul, de semmiképp sem nevehető címlapfotónak.

          • KeMa

            Csak tudom már, mennyiért mennek nálunk a fotók, ha már képszerkesztő vagyok, vagy mi :)

  • fapuci

    Álljon itt külsős véleménye is (a kedvenc sminkesem), az övére adok!:

    “Még annyit,kívülről… az elmúlt éveket nagyjából fotósok mellett éltem le, még az elején egyforma jónak tűnt az összes, aztán szépen rájöttem,hogy egyik szarabb, mint a másik és erősen gondolkodnom kell, hogy ha saját anyagot szeretnék, kihez is forduljak, mert a legtöbbnek a nagy pofáján kívül semmi mása nincsen. Nem mer közeli képet, portrét csinálni, mert azzal dolgozni kellene,kevesebb a meló, ahol madártávlatból látszik a modell vagy a pár. Vagy a műteremben megkérdezi tőlem, hová szoktuk tenni a világítást….én már annyi fotózáson voltam, biztos tudom… Egyre több a munka mellett hobbiból fotózgatok fotós, egy esküvős hétvégén nem eggyel találkozom, mert jönnek a menyasszonnyal werket fotózni. És miért jó a párnak ez is? mert olyan szintén ízlésficamos az emberek többsége, hogy különbséget se tud tenni a homályos és éles kép között…főleg akkor, ha kevesebbe kerül. A legrosszabb, amikor a fotós se tud, meg jönnek ezek a giccsek…a fogalmam nincs milyen utómunkával elcseszett amúgy eredetileg nem rossz képek. Szerintem egy jó fotós, akinek megfelelő gépe, műterme, gyakorlata, tudása van kérje meg az árát, persze reális keretek között a munkájának, a többi meg hagyja abba és menjen el kapálni. Amúgy ugyanezt leírhatnám a sminkkel kapcsolatban is…tragikus, mindkét oldalról.”

  • Kerio

    Híres fotós elmegy egy társaságba ebédre.

    Szóba jönnek a fotók és a háziasszony megjegyzi:

    – Nagyon szépek a képei, biztosan nagyon jó fényképezőgépet használ!

    Mire a fotós!

    – Szerintem ön is nagyon jól főz, finom az ebéd. Biztosan nagyon jó edényeket, fazekat használ!

    AKI ÉRTI, ÉRTI, AKI MEG NEM, NOS AZ……

    • Hogy én ezt hányszor megkaptam már. Legutóbb lovarda, gyönyörű család együtt a kisgyerekkel, két vakuval bevilágítva, az egyik ernyőben a főfény, a másik élfény ami végigvillan a folyosón, figyelve arra, hogy szépen megcsillanjon a boxok fém korlátja a háttérben, okozzon egy kis divatos lens flare-t is stb. Fotó elkészül, apuka megnézi: “Jéézusom de jó lett, basszus nagyon jó géped van!” Köszi….

  • GaPeti

    Sajnos a magyar emberekre jellemző, hogy mindent olcsón vagy ingyen akarnak. A fotósokat ez fokozottan sújtja, mivel a legtöbb ember úgy gondolja fotózni nem nagy munka ő is meg tudná csinálni. Sokan írták hogy szerintük túl árazta a cikk írója a munkát, szerintem nem. Ha valaki ebből akar megélni igen el kell kérni érte ennyit. Az hogy egyesek olcsóbban elváltják, mert mellette máshol is dolgozik és így „megéri neki” olcsóbban is dolgozni, ez butaság. Mert szerintem pont ez mutatja hogy olcsón dolgozik, két állása van, de se a munkájából se a fotózásból nem él meg. Sajnálom hogy ezt kell mondanom, de valamit nagyon rosszul csinál!

  • markczebe

    Üdvözletem! A cikkbe véletlenül botlottam bele, de örömmel olvastam. Véleményezni csak annyiban szeretném, hogy korrekt összefoglalás.

    Viszont lenne kérdésem illetve tanácsot kérnék. Fényképezéssel már több éve foglalkozom, jó ideig önképzés szintjén, amivel eljutottam valameddig. Jelenleg viszont hivatalosan is fotográfia szakon tanulok. A hobbi szinten már túlléptem, és már akadnának megrendeléseim is. No, de a kérdés: ebben az esetben, tehát félúton lavírozva, nem a (z általam is választott) szakmát degradálva lehetséges az, hogy valamennyivel mégis alákerüljek jelenlegi helyzetben ezeknek az áraknak?

    Ez jelenleg már csak azért is fontos, mert itt vidéken még mindig elég nehéz dűlőre jutni az emberekkel. Mert itt a tapasztalatom jelenleg az, hogy fogcsikorgatva kifizetnék a magasabb árat, de azért jóval többet is várnak el, mint amennyit valójában teljesíteni kellene. Tehát hiába mondom, hogy ez a ‘projekt’ megoldható 20-30 képből, ha ő azt mondja, hogy “oké, de azér’ kattintgass már még, ha már ennyit kérsz”…

    Kicsit belekavarodtam, de remélem érthető nagyjából, mire akarok kilyukadni.

    Előre is köszönöm a segítséget!

    Tisztelettel: C.M.

    • Az ügyfeleket a legprofibbak szerint is bizony nevelni kell. Épp ma hallgattam egy podcastet Láng Petivel, ő mesélte, hogy Yervant (a világ egyik leghíresebb esküvőfotósa) is ezt tanítja a workshopjain. “Educate your client”. Ez azt jelenti, hogy igenis meg kell mondani az ügyfélnek, hogy ez a projekt megoldható 20-30 képből, ennél többre higgyék el hogy nem lesz szükségük és az árban ennyi kép utómunkája van benne. Megtehetném, hogy többet kattintok de úgysem adnám le, mert az árban nincs benne ennél több kép retusmunkája, nyers képet meg nem adok ki a kezemből mert az félmunka. Félmunkát meg ugye nem végzünk. Pláne annyi pénzért amit elkérünk.
      Persze nyilván ez függ attól is hogy milyen munka. Egy rendezvényfotón ha azon megy a vita hogy 300 vagy 400 kép akkor természetesen legyen az ügyfélnek igaza és kapjon 400 képet, ha már ott vagy (btw ennyi így is úgy is készül, max otthon kevésbé szigorúan szűrsz).

  • Csoma

    Köszi a cikket, hasznos volt! Az esküvős témához annyit: jövőre 4 barátomnak lesz esküvője, az egyikük fotózását egy olyan fotós csinálja majd, aki másodállásban dolgozik és ő is elkér alsó hangon 80 ezret (máskülönben 100-120 lett volna), de csak mert ajánlás útján kérték fel, szóval alátámasztom a cikkben írtakat én is egy példával. Pont ezzel kapcsolatban kérdeznék, elsősorban olyanoktól, akiknek a fotózás (már) a munkájuk is. Szerintetek hol van az a határ, amikor azt mondod, hogy igen, ebből szeretnél megélni és hogy léped azt át? Melyik a jobb út: 1. nincs elég pénzed még, ezért spórolsz komoly cuccra, addig gyakorolsz és bővíted az anyagod – vagy 2: nincs elég pénzed, ezért másodállásban már vállalsz munkákat rendes áron, amíg össze nem jön egy komolyabb felszerelés. Miért gond az, ha valaki másodállásban dolgozik (az elején)? Tegyük fel jól keresel, de egy 5D Mk3-ra és néhány valamirevaló lencsére azért így is spórolni kell…akinek nem, az meg valószínűleg egyből belevág, mert megengedheti magának a komoly cuccot.

    • Szinte mindig úgy van, hogy a kezdő felszerelést az ember összespórolt pénzből vagy épp hitelből oldja meg. De nem egyből a legjobb cucc, mert kezdéshez az nem is kell. Tisztelet a kivételnek, de aki élből fullos technikával kezdi, azokból rendszerint semmi nem lesz. Több ilyen is van a környezetemben, fotósuliban dolgoztam rengeteg diákot ismerek és sajnos ez az igazság. Nem becsülik meg se a felszerelést, se a szakmát, nincs akkora alázat az egész dolog irányába, mint annál, aki megküzd mindenért.
      Tehát amíg úgy érzed, hogy a fényképezőgép többet tud mint te, amíg nem érzed azt, hogy maximálisan kihasználod a szolgáltatásait, feszegeted (rendszeresen, több szempontból is!) a határait, addig nem érdemes eggyel jobbat venni. Ha eljött az idő, akkor kérdés, hogy miből? Ez általában az első munkák díjából szokott megvalósulni. Ezért kell rendes árat elkérni, hogy ne évekbe teljen a technikai fejlődés, ne a családi kasszának kelljen megsínylenie az új hobbit/szakmát. Ez is csak egy vállalkozás, az első pénzeket nem felélni, hanem visszaforgatni kell, hogy a vállalkozás fejlődjön. Ahogy egyre jobb cuccok lesznek, egyre több lesz a lehetőség, egyre különlegesebb képi világokat lehet készíteni, emiatt egyre igényesebb munkát tudunk letenni az asztalra, ami több megbízással, ergo több pénzzel jár. (és itt most nem csak a gépvázra gondolok, ami itt vérre menő vitát váltott ki a kommentek között, hanem minden másra. Bővíti a lehetőségeket a világítástechnika, a különleges objektívek, rádiós kioldó+vaku rendszerek, fényformálók, de még egy vacak derítőlap is csodákat tehet).

      Tehát nem gond az ha valaki másodállásban csinálja. Sőt! A legtöbb, ha nem az összes fotós így kezdte. Nem ezzel van a baj, hanem ha valaki erre fogja, hogy keveset kér, mert ez neki csak másodállás. Egyáltalán nem indokolja azt hogy kevesebbet kérjen, mert kérhetne többet is és így neki is több pénze lenne és a szakmát se rombolná.

      • scarbantia

        Mikor komolyabbra vettem a dolgot, de nem volt kezdőtőkém új, komolyabb cuccokra, csak egy dolgot vettem figyelembe: a lehető legolcsóbban azt, amivel a legjobb minőséget tudom adni. És csak azt, amire a legnagyobb szükségem van. Sokszor volt nem kis szívás emiatt, az eszközök messze nem voltak kényelmesen használhatóak, de az eredmény sokat kárpótolt. így lett először egy használt 5D c, 50/1.8 mk I, majd 85/1.8, aztán az 50-es lecserélve egy 1.4-re, közben egy 17-40-es
        nagylátó (amit utálok), 430EX vaku, derítőlap, 20D másodváz, időnként kölcsön 70-200, és majd egy 35/1.4 a következő. Persze kismillió fontos apró kiegészítő, még egy Sigma vaku, egy rádiós kioldó, ernyő, közgyűrű, öreg kalibrált Eizo, és Lr. Nem egy extra mai cucc, de az adott keretből ennél nem tudtam jobbat. Ha minden jól megy, hamarosan
        megléphetek egy nagyobb technikai ugrást.
        Amúgy én is tapasztalom azt, hogy egy idő után nem az eszköz megszerzése az öröm, hanem az majd csak akkor jelentkezik, ha használom. Van olyan eszköz, amit nincs is kedvem megvenni, pedig tudom, hogy kellene, aztán amikor megvan, az első
        munkák, és a végeredményben való gyönyörködéskor tudok nagyon örülni, hogy ezzel milyen iszonyú jó dolgozni.

        Amúgy nagy köszönet a cikkért, nagyon hasznos, és nagyon elgondolkodtató. Nem mostanában kezdtem a fotózást, még a filmes világból jöttem, és mindig igyekeztem távol tartani magam attól, hogy hivatásos fotós legyek. Egyszer azonban be
        kellett látnom, hogy igazából nem tudom megkerülni, ez érdekel, motivál, és talán ehhez van érzékem.

        Viszont régóta követem a szakma eseményeit, az összes nehézségével együtt. Nálam az önbizalom hiánya egy nehéz pont.
        Borzasztóan utálom a sok önjelölt kontárt, a minőség, az igényesség teljes hiányát, és az élet minden területén jelentkező silányságot. Magammal szemben legtöbbször maximalista vagyok, és nehezen tudok megnyugodni, hogy na, most igazán jó munkát csináltam. (miközben látom a rengeteg hibát, amin javítani kellene) Emiatt is nehezen tudok igazán belevágni. Legtöbbször személyes megkeresésből, ismerősök révén jön a munka, és sose tudom elkérni az árát, pedig tudom, hogy kellene, és az adott munkába bele is tettem mindazt amit részemről lehetett. Nehezen tudok a nyilvánosság
        előtt bátran bemutatkozni, mert ott van bennem az érzés, hogy nem akarok a 100+1-edik gánygiccsgyáros lenni a sorban. Persze azt látom, hogy hála Istennek messze állok ettől, de véletlenül sem akarom a szakmát hígítani, hosszú távon mindenképp a legmagasabb szinten szeretnék dolgozni. De nyilván irreális, és abszurd az, hogy az ember egyszer csak
        megjelenik a pályán, mint igazán profi, és addig csöndben véres verejtékkel küzd. Egyszer el kell kezdeni, még ha nem is tart ott az ember, ahol kellene.
        Sokszor úgy érzem, egy profi mentor hiányzik a legjobban, aki rálát a tevékenységemre, és instrukciókat ad, hogy mire
        kell jobban odafigyelnem, mi az a következő legfontosabb lépés, amivel igazán előrébb léphetek. És persze bátorság, kitartás, és kockázatok felvállalása. Kockázatok nélkül, mindig a biztosra menni nem lehet. De ezt állati nehéz belátnom. :-(

        • Szinte ugyanezt az utat jártam be, ugyanezzel a felszereléssel. 30D, aztán egy fotópályázaton nyert pénzből 50D, aztán jónéhány komolyabb munka után 5DII, aztán 6D. Objektívből is csak egy 17-40, egy 50/1,4, egy 100L makró és egy Sigma 70-200 van. Ennyi elég. Még egyszer is valamikor egy 35/1.4 jó lenne, talán majd jövőre. De eddig is meg voltam nélküle, nem létfontosságú. Monitorból még csak Eizo-m sincs csak egy 100ezer alatti Dell. Ernyőből az első egy fehér reklámesernyő volt, csak levágtam a fogantyút a végéről és 3000 forintos vaterán vásárolt miniállványra tettem egy olyan vakuval, aminek még az erejét se lehetett állítani.

      • scarbantia

        Mikor komolyabbra vettem a dolgot, de nem volt kezdőtőkém új,
        komolyabb cuccokra, csak egy dolgot vettem figyelembe: a lehető
        legolcsóbban azt, amivel a legjobb minőséget tudom adni. És csak azt,
        amire a legnagyobb szükségem van. Sokszor volt nem kis szívás emiatt, az
        eszközök messze nem voltak kényelmesen használhatóak, de az eredmény
        sokat kárpótolt. így lett először egy használt 5D c, 50/1.8 mk I, majd
        85/1.8, aztán az 50-es lecserélve egy 1.4-re, közben egy 17-40-es
        nagylátó (amit utálok), 430EX vaku, derítőlap, 20D másodváz, időnként
        kölcsön 70-200, és majd egy 35/1.4 a következő. Persze kismillió fontos
        apró kiegészítő, még egy Sigma vaku, egy rádiós kioldó, ernyő,
        közgyűrű, öreg kalibrált Eizo, és Lr.

        Nem egy extra mai cucc, de az adott keretből ennél nem tudtam jobbat.
        Ha minden jól megy, hamarosan megléphetek egy nagyobb technikai ugrást.
        Amúgy én is tapasztalom azt, hogy egy idő után nem az eszköz megszerzése
        az öröm, hanem az majd csak akkor jelentkezik, ha használom. Van olyan
        eszköz, amit nincs is kedvem megvenni, pedig tudom, hogy kellene, aztán
        amikor megvan, az első munkák, és a végeredményben való gyönyörködéskor
        tudok nagyon örülni, hogy ezzel milyen iszonyú jó dolgozni.

        Amúgy köszönet a cikkért, nagyon hasznos, és nagyon elgondolkodtató.
        Nem mostanában kezdtem a fotózást, még a filmes világból jöttem, és
        mindig igyekeztem távol tartani magam attól, hogy hivatásos fotós
        legyek. Egyszer azonban be kellett látnom, hogy igazából nem tudom
        megkerülni, ez érdekel, motivál, és ehhez van érzékem.

        Viszont régóta követem a szakma eseményeit, az összes nehézségével együtt. Nálam az önbizalom hiánya egy nehéz pont.

        Borzasztóan
        utálom a sok önjelölt kontárt, a minőség, az igényesség teljes hiányát,
        és az élet minden területén jelentkező silányságot. Magammal szemben
        legtöbbször maximalista vagyok, és nehezen tudok megnyugodni, hogy na,
        most igazán jó munkát csináltam. (miközben látom a rengeteg hibát, amin
        javítani kellene) Emiatt is nehezen tudok igazán belevágni.

        Legtöbbször személyes megkeresésből, ismerősök révén jön a munka, és
        sose tudom elkérni az árát, pedig tudom, hogy kellene, és az adott
        munkába bele is tettem mindazt amit részemről lehetett.
        Nehezen tudok
        a nyilvánosság előtt bátran bemutatkozni, mert ott van bennem az érzés,
        hogy nem akarok a 100+1-edik gánygiccsgyáros lenni a sorban. Persze azt
        látom, hogy hála Istennek messze állok ettől, de véletlenül sem akarom a
        szakmát hígítani, hosszú távon mindenképp a legmagasabb szinten
        szeretnék dolgozni. De nyilván irreális, és abszurd az, hogy az ember
        egyszer csak megjelenik a pályán, mint igazán profi, és addig csöndben
        véres verejtékkel küzd. Egyszer el kell kezdeni, még ha nem is tart ott
        az ember, ahol kellene.

        Sokszor úgy érzem, egy profi mentor hiányzik a legjobban, aki rálát a
        tevékenységemre, és instrukciókat ad, hogy mire kell jobban
        odafigyelnem, mi az a következő legfontosabb lépés, amivel igazán
        előrébb léphetek. És persze bátorság, kitartás, és kockázatok
        felvállalása. Kockázatok nélkül, mindig a biztosra menni nem lehet. De
        ezt állati nehéz belátnom. :-(

        • scarbantia

          Hát ez jól szétkapta a sorokat, remélem azért értelmezhető…

          • scarbantia

            Miért evődnek meg a hsz-aim?

  • Fekete Lajos

    Jó! A zárszó pedig tökéletes!

  • galooca
  • dincsi

    Itt vannak az én gondolataim még régről: http://www.fotonlog.hu/2010/01/arkepzesi-szabalyok-nem-csak-fotosoknak.html Nagyjából fedik amit leírtál. A második rész meg külön hasznos lehet azoknak, akik újak a szakmában.

  • TakiTibi

    1: Ne fotós szemmel nézzük a dolgot. 2: Projekt árról beszéljünk 3: A végtermék a lényeg.
    Ennyi összefoglalva.
    1: A megrendelőt qrvára nem érdekli, hogy pajtást viszel, vagy 1Dx-et. A megrendelő az általa besaccolt képmennyiséget szeretné (projekttől függ hogy ez esküvő vagy termékfotózás, vagy portfólió) megkapni, a megrendelő saját mércéjéhez viszonyított szinten. [ennek 2 oldala lehet: a megrendelő igénytelen, örülni fog a backfókuszos képeknek is , avagy stockfoto minőséget vár el, és igenis véres verejtékkel oda kell raknia az embernek magát, hogy az olyan legyen!]
    2: Projekt ár. megközelítőleges számot mondhatunk el mennyi képet kell készíteni, és körülbelüli óraszámot hogy mennyi alatt készítjük el azt, de ez csak só és vegeta a leveshez, tehát nem órabérre és nem képszámra kell levonatkoztatni. Másrészt vannak az embernek rosszabb napjai, amikor nem úgy sikerül egy projekt, sosem tudhatod hogy alakul egy nap, milyen fotók lesznek 100%-ra. Ez nem olyan, hogy egy ásó nyomot lenyomok, akkor egy ásónyomni földet rakok arrébb. Túl sok a környezeti faktor ahhoz, hogy egészen tudd biztosra, hogy mi lesz a végeredmény! Ezért nehéz besaccolni az árat a fotósoknak! A b@sszunk is meg szüzek is maradjunk elv akkor marad igaz, ha felmérjük, hogy a megrendelő mennyit szán rá. Mert akkor meg tudjuk nézni, hogy mennyit tudunk kihozni belőle, és ez által pontosabb a közös nevezőhöz jutás.
    Más különben vagy a megrendelő nincs megelégedve, vagy a fotós!
    3: a megrendelő elképzelését kell szem előtt tartani, és akkor fotóztál jól, ha a megrendelő örül, és nem akkor, ha fotós fórumon megkapod a maximális 10 fotós ember lájkját..

    • TakiTibi

      Hát nem szó szerint írta a post ide amit akartam… dejóó
      Meta-sz@rok vááá

  • Ha Te 3 óra alatt elintézel egy babafotózást, akkor az olyan is lesz…
    Többszöri felhasználásért pénzt kérni meg egyenesen aljas dolog.
    Beleszámolni, hogy mennyit költöttünk a felszerelésünkre, maradjunk annyiban, hogy ez meglehetősen szánalmas húzás. “Igenám, de eredendően abból indulunk ki, hogy az embernek olyan cucca van, amire feltétlenül szüksége van.” Hát ez az. Neked van rá szükséged és nem nekem! Én jó képeket szeretnék a többi nem érdekel. Megnézem a fotóidat és ha valóban jó vagy és kisasolod ill. megfogod azokat a pillanatokat, ami évekkel később is érzelmeket váltanak ki, akkor tárgyalhatunk az árról, különben nem. Tudod mikor kellene beleszámolnod a felszerelést ill. annak bérlési árát, ha különleges kéréssel fordulok hozzád. Pld. én azt szeretném, hogy a képeket egy Summicron rajzolja, ne pedig egy szaros 1.4-es L-es 35mm-es. Minden esküvői fotózás más, sőt, egyetlen külső fotózást sem lehet összemérni a másikkal. Vannak persze állandó, fix dolgok, amik kiszámolhatók előre. Ilyen pld. az üzemanyagköltség, a többi képlékeny.
    Egy kérdést engedjetek meg kedves “profi” fotósok. Ti fizettek azért a pároknak, hogy az oldalatokon feltüntetitek a privát esküvői fotóikat, ezzel magatokat is reklámozva? Hát persze, hogy nem!

    • Nah itt a másik kolléga kesztió mellett akitől soha egy jó vagy dicsérő szót nem olvastam nyilvános fórumon, blogon stb. Mondhatni már vártalak :D
      “Én jó képeket szeretnék a többi nem érdekel. Megnézem a fotóidat és ha valóban jó vagy és…” – attól vagyok olyan, ami neked megtetszik, hogy olyan felszerelésem van, amire szükségem van ehhez (meg persze látásmódom). Ahhoz, hogy hozzam azt a stílust, ami eladhatóvá teszi a munkámat. Ha nagylátóval szeretek operálni akkor nagylátót, ha telével akkor telét, ha 1,4-es háttérmosással akkor azt. Mindenkinek a munkája először saját magának tetszik, hiszen így alakítja ki a saját ízlésvilágát. Azt meg már a piac dönti el, hogy ez az ízlésvilág bír-e olyan értékkel, amiért pénzt érdemes kiadni. Ha igen, akkor az még nem változtat a tényen, hogy a fotós saját kénye-kedve, ízlése szerint alakította ki a stílusát, a munkamódszerét és persze a felszerelését mindehhez. Valahogy fordított gondolkodás a tiétek. Épp most olvastam egy helyen, hogy Magyarország ilyen. “A metró nem azt mutatja hogy mikor jön a következő szerelvény, hanem hogy mikor ment el az előző. Ami gurul azt cipeljük, ami szögletes, azt gurítjuk.”

      Neked van rá szükséged nem nekem… Igen nekem van rá szükségem, neked meg rám van szükséged hiszen ezért bérelsz fel, mert tetszik amit csinálok. Amit csinálok azt meg azzal tudom csinálni amim van, ezért vettem meg. Nem többet, nem kevesebbet.

      Ja és a pároknak természetesen nem fizetünk, hogy az oldalon feltüntetjük a fotójukat, de írásbeli hozzájárulásukat kérjük, amit nem kötelező elfogadni, aláírni és ennek megfelelően nem is mindenki teszi meg, csak az aki akarja, és örül neki. Nincsenek rákényszerítve, nem kapnak kedvezményt hogy megtegyék, szuverén joguk a döntés ez ügyben.

      • kesztió

        Most tényleg na, @Emkorec.
        Az Istennek sem tudsz leszállni arról a premisszáról, hogy a képminőség egyenes arányban van a felszerelés árával.
        LÓTÚRÓT!
        A méregrága profi gépek NEM a képminőség miatt drágák. Ha kicsit is hihetünk a DxO marknak, A Nikon D600 például reggelire megeszi képminőség tekintetében a Canon egyik legprofibb monstrumát, a D1x-et. És harmada annyiba kerül. Érted? HARMADA ANNYIBA.
        A profi gépek természetesen a szolgáltatások és a feljett lehetőségek miatt sokkal drágábbak. Gyorsabb és intelligensebb fókusz, időjárásállóság, ergonómia stb. Tehát igenis lehet olcsó(bb) gépekel is maximális képminőséget produkálni!
        Ha
        1. a fotós egyszerűen csak arra a piaci szegmensre szorítkozik, melyet pl. D600-zal is meg lehet oldani (durván a megrendelések 90+ százaléka?), vagy
        2. annyira ügyes, hogy egyszerűbb vázzal is kihozza, amit más csak a csilivili szolgáltatásokkal (pl. Kolozsvár legjobb utcai fotósa mindig fix fókuszponttal dolgozik, és mégis beretvaélesek az elkapott pillanatai),
        akkor lezserül elhappolja azon hivatásos fényképészek elől a megrendeléseket, akik nem a MUNKÁJUK PIACI ÉRTÉKE, hanem a drágább eszközparkjukba fektetett pénz alapján kalkulálják az árakat.
        És ezért tartom ellenjavalltnak, hogy erre az üzleti modellre buzdítod a kezdő profikat. Nem arról van szó, hogy időmilliomos vagyok és épp kötekedni akarok.

        • Egyrol beszelunk kesztio csak annyi kulonbseggel hogy ezek szerint a te elmeletedben csak a Leica, az 1Dx es az 500/5.6 obi a draga, egy D600 mar olcso gepnek szamit. Hat mirol beszelunk? Felmillo forint egy D600 is, errol beszelek. Nincs olcso alternativa egy belepo vaz kitobival is egyhavi fizetes magyar viszonylatban, sehogy se uszod meg olcson.

          • kesztió

            Nem továbbra sem érzem azt, hogy egyről beszélünk.

            Ugyanis, én hiába fotózom D600-zal UGYANAZT, UGYANÚGY, amit te 1Dx-szel: HA A FELSZERELÉSED ÁRÁT VESZED ALAPUL, te mégis jól érezhetően magasabb árat fogsz elkérni, mint én. Mivelhogy – amint már említettem – hiába „egyformán” megfizethetetlen mindkét gép a csóró magyar zseb számára, ha az utóbbi azért mégis csak bő 3× drágább.

            Márpedig a józan paraszti ész azt diktálja, hogy akkor te tönkre fogsz menni, mert ki az a hülye, aki többet akar fizetni ugyanazért a zolgáltatásért. Te csakis azoknál a munkáknál tudod behozni az 1Dx lényegesen borsosabb árát, amit én a D600-zal már nem tudok megcsinálni, mert pont az a többlet kell hozzájuk, amit csak az 1Dx tud. Amennyiben ilyen mukáid nincsenek vagy csak kevesen vannak, üzleti szempontból rossz választás az 1Dx.

            Magyarán, neked nem válogatás nélkül az az ÖSSZES MUNKÁD árképzésénél kell a felszerelésed árából kiindulnod , hanem kizárólag azokat a munkákat kell „feljebb pozicionálnod”, amelyeket a „szerényebb” felszereléssel nem vagy csak gyengébben tud elvégezni a konkurenciád.

            Ha jól értem, ebben te is egyetértesz. De akkor mi az, ami még mndig nem érthető, könyörgöm?

          • Az hogy miért lovagoltok azon hogy én 1Dx-el rohanok dolgozni, mikor egyáltalán nincs szükségem rá. Értem én hogy “ha ez lenne”, meg mi lenne ha…de nem ez van. Ha a D600 a legolcsóbb ami még hozza a kellő szintet akkor D600-at veszek és ezzel számolok árazáskor. Igen drágább leszek mint aki D3000-rel fotóz, de jobbat is produklálok (ha ügyesen használom persze). A józan paraszti ész azt diktálja, hogy ha D600-zal úszom meg a legolcsóbban akkor azt veszek. Miért kell feltételezni hogy én 1Dx-et veszek? És majd jól beleépítem az árba? Ki beszélt erről? Így szól a cikk: “Először is írjuk össze, hogy mennyibe került a felszerelés, amit eddig összeszedtünk, amivel dolgozunk” Az “amit eddig összeszedtünk” szerintem tökéletesen jelöli, hogy úgy kapargattuk össze vért verejtéket nem kímélve. Azt amire futotta a csóró magyar zsebből. Nincs itt szó úrimuriról meg sznobságról meg felszerelés miatti túlárazásról, ezt csak ti feltételezitek.

          • kesztió

            Roppant egyszerű a feltételezés.
            Tényleg nem tudod elképzelni, hogy az a fotós, aki pl. sokat fotózik sporteseményeket, kiadja a plusz pénzt az 1Dx sokkal fejlettebb fókuszrendszeréért? És gondohatod, hogy ha már megvan neki a dög, azt fogja vinni pl. esküvőre is. Ha viszont kizárólag emiatt többet kér, mint a kollégája, aki ugyanazt a magas minőséget nyújtja, de „csak” D600-zal dolgozik, akkor előbb-utóbb mellőzni fogják, mehet vissza a sportpályára. :D

          • Meggyőztél, igazad van. Tényleg ostobaság ilyetén módon többet kérni, nem tudom elképzelni hogy valaki így gondolkodjon. És egyben gratulálok sikerült találni egy hibát a cikkben, egy mondatot amibe ELMÉLETI síkon bele lehet kötni. Merthogy amiről beszélsz az csak egy sarkított elméleti feltételezés ami a magyar fotósok 99,9%át nem érinti. Márpedig ez a cikk nekik íródott. Hogy miért nem érinti? Mert nincs túl sok ilyen drága gép itthon. Mert akinek mégis van az ugyanazokon az árakon dolgozik amik a cikkben szerepenek és nem úgy gondolkozik ahogy te feltételezed. Van aki úgy vélekedik hogy csak egy 1D/D3 váz nyújt olyan konstans módon megbízható teljesítményt amire neki esküvő alatt szüksége van. Mégis ennyiért dolgozik.
            De vajon mi a gyakoribb? Mire utal ez a cikk? Erre a verzióra vagy arra hogy valaki a spórolt pénzéből vesz egy gépet és nekiáll esküvőzni 20-30ezer ft-ért?

          • kesztió

            Kezdem sejteni, honnan jön az eltérő látásmód, ha tényleg alapvetően ugyanarról beszélünk.
            Nálunk, Romániában – talán azért, mert (papíron legalábbis) szegényebb az ország – sokkal nagyobb a rongyrázás. Tizenévvel ezelőtt írta egy magyar költő a naplójában, amikor Kolzosvárra látogatott, hogy a romániai utakon csak 20 éves Daciákat és felsőkategóriás Mercedeszeket látni, Peugeot 206-ot nem. Azóta persze sokat változott az ország, de a lényeg megmaradt: amikor rongyot rázni kell, akkor a román(iai) inkább nem eszik egy évig, de akkor aztán „megmutatja”.
            És mi lehet ennél jobb eszköz erre, mint az esküvő, keresztelő, stb!
            Úgyhogy a fotósok is ehhez igazodnak: felszerelés szintjén is csillogni-villogni kell, nincs mese, tudnia kell a vendégseregnek, hogy a pár a fotósra sem sajnálta a pénzt és ennek függvényében kell degeszre tömnie a borítékot. A másik véglet viszont, amikor tényleg nincs honnan, és biza a szerényebb esküvőt D200-zal ügyeskedi végig a fotós. Nem mondom, hogy az arany középút nem létezik nálunk, de alapvetően nem jellemző. És a jelek szerint ebből a kulturális különbségből eredő frusztrációm miatt vertem el pont rajtad, magyarországin a port. :D

          • Érdekes volt ezt olvasni!

          • scarbantia

            Basszus… Abszolút ismerem a jelenséget, sokat járok arra, szoktam is röhögni eleget, de nem gondoltam volna, hogy emiatt érvelsz ilyen kifacsartan. :-) Érdekes itthonról szemlélni Kelet-Nyugat irányában a társadalmi hozzáállást. Itthon is van mit fejlődnie a társadalomnak, de hál’ Istennek nincsen ilyen szintű képmutatás, legalább is nem általános, csak bizonyos körökben. De tipikus példa a kerékpáros közlekedés, lassan kezdik felfogni, hogy attól mert autózás helyett tekersz, még nem vagy csóró. Nyugaton akár a cégvezető is öltönybe teker az üzleti tárgyalásra. Az más kérdés, hogy a kerékpáros kultúra a gyakorlók körében is nagyon hiányzik.
            A fotózásra visszatérve a cikkben szerintem jogos, hogy bele kell kallkulálni az árba a felszerelést, az a költségek része. Hidd el, a profik nem fognak sznobságból drágábbat venni, mint amire szükségük van, vagy ha megtehetik, akkor annak az árát nem tudják majd beleszámítani a szolgáltatás árába. Pont azért, mert akkor lesz aki olcsóbban ugyanoylan jól megcsinálhatja. Amíg csak hobbi volt a fotózás, addig álmodoztam minden szirszarról, hogy az de jó cucc, milyen jó lenne, aztán amikor munka lett, akkor két szempont maradt, szükségem van-e rá(jobb lesz-e a végeredmény), és visszajön-e az ára. A legtöbben így gondolkoznak, ha a megélhetésükről van szó.

          • scarbantia

            jav.: kalkulálni

          • kesztió

            Másrészről viszont továbbra is fennáll, hogy egy „rétegfotós”, aki egy szűkebb területre specializálta magát, tehát ugyancsak magas, de kevesebb követelménynek kell hogy megfeleljen, logikus módon olcsóbb felszereléssel is hatékony tud lenni. Így az a profi, aki mindennel foglalkozik, tehát tényleg nem adhatja 1Dx-nél alább, csak akkor maradhat versenyképes a rétegfotóssal szemben, ha az árképzésnél „elfeljeti” ,hogy 1Dx-je van, és nem az, ami a specializált fotós kezében.

          • Profi berkekben az a ritkább eset, hogy valaki mindennel foglalkozik. A tengerentúlon pláne, ott egy fotós egy szakterületre megy rá és abban ér el sikereket. Itthon sajnos így nem lehet megélni de 2, max de nagyon max 3 szakterületnél többet itthon sem vállalnak a profik. Ezek közül egy rendszerint az esküvő szokott lenni, mert az az amiből még meg lehet élni manapság, a többi szakág leginkább döglődik. Nagyon ritka az, hogy valakai tényleg profi, és színvonalas munkát tesz le az asztalra, de úgy hirdeti magát, hogy vállal esküvőt, divatot, tárgyfotót, enteriőrfotót, riportot, rendezvényt, sportot és természetfotót. Nem nagyon tudok ilyenről, csak olyanról, aki így hirdeti magát, de a munkája olyan is. (Most nem azt mondom hogy egyszer-egyszer nem vállal be az ember ilyen-olyan munkákat, de alapvetően csak 1-2 fő profil van mindenkinél, amiben igazán jó tud lenni. Ékes példája ennek Daróczi Csaba, aki kintűnő tudott lenni természetfotóban és esküvőfotóban egyaránt. De aztán rajta kívül most hirtelen nem igazán tudnék mondani senkit, aki egyszerre két vagy több szakterületen nyújt kiemelkedő teljesítményt.

  • dosagy

    Sziasztok!
    Én eddig egyszer fotóztam esküvőt baráti felkérésre, tehát nincs igazán tapasztalatom a területen. Egy D3100-as vázam van és egy 50 1.8 volt fönt a gépen végig.. Nem nagyon akartam elvállalni, de ragaszkodtak hozzá, hál’ Istennek elégedettek lettek a képekkel. Lényeg a lényeg, hogy élveztem a dolgot, lehet hogy szeretnék elmozdulni ilyen irányba. Az lenne a kérdésem, hogy tudnátok-e olyan tanfolyamot, fotóskézést ajánlani, ami nem pénzkidobás, hanem valóban megéri az árát.
    A fő csapásirányom viszont a természetfotózás, így ha tudtok ilyen képzést is, nyugodtan osszátok meg. Illetve ha van bármi tanácsotok, hogy merre érdemes tovább indulni egy lelkes kezdőnek a fotóskönyvek elolvasása után a fejlődés útján…
    KÖSZÖNÖM!

    500px profilom: http://500px.com/RushHour

  • Moderálsz, vagy csak a jóváhagyásod után jelenhet meg egy vélemény?

  • Kedves kolléga, ha jól emlékszem én voltam az első olyan hozzászóló, aki szívből és őszintén kívánt neked sok sikert a jövőhöz. 1.
    2. Talán több blogot, fórumot kellene olvasnod, mert ha ezt megtennéd, akkor pontosan tudnád, hogy a negatív kritika mellett számtalan elismerő véleményt is lejegyeztem már, de mindegy is, most nem hinném, hogy erről kellene beszélnünk rögtön az elején.
    3. Három órás babafotózás? Jól olvastam? 3 órás!? 40-60 ezer forint?
    Na ez az a pont, amikor közel 20 év fotózás után bátran kijelenthetem, hogy vannak olyan, magukat profinak kikiáltó fotósok, akik egyszerűen nem hajlandók a racionális gondolkodást beengedni az ajtón.

  • Hát akkor kezdjük az elején kolléga. A metrós kérdés ugyebár: Azért írják ki, hogy mikor ment el a metró, mert az már megtörtént. Honnan a büdös francból tudná neked előre megmondani bárki is, hogy mikor jön a következő szerelvény? Ha kiírna egy számot és nem akkor jön, rögtön hiszti lenne belőle, mondván, hogy “márpedig ez volt odaírva és mégis tessék, kettő perccel később jött.” Senki sem szereti a támadási felületet saját magán. Vagy szerinted van valami kristálygömb a diszpécsereknél, csak nem akarják alkalmazni? Ha komolyan érdekel ez a történet, elküldöm neked privátban a körbejárt magyarázatot.

    “attól vagyok olyan, ami neked megtetszik, hogy olyan felszerelésem van, amire szükségem van ehhez.”
    Ez egy akkora önbecsapás, mint a ház! Engem, mint megrendelőt, nem érdekel a felszerelésed. Magasról teszek rá, hogy mit használsz! Engem a látásmódod érdekel, a témafelismerésed, mennyire vagy hatékony és nem önismétlő, stb…
    Egy igazi profi pld. sosem tenne fel nagylátót, mert ugye senki sem szereti a gumifejű embereket nézegetni. Én legalábbis így vagyok vele. Engem, mint megrendelőt, nem érdekel a technika. Mit tudom én, hogy mi az az 1.4 meg a 2Fé és különben is, mi a tököm az a viszonossági törvény? 50-60 munka után illene megtanulni, hogy a megrendelő fejével kell gondolkozni.

    “Ja és a pároknak természetesen nem fizetünk, hogy az oldalon feltüntetjük a fotójukat, ”
    Természetesen? Szóval, ha jól értem, ez a valóságban így működik nálatok, profiknál: Lefényképezed a párt -jegyes ill. esküvő- majd ezt követően elkérsz tőlük mondjuk 200.000 forintot. Ezek után -ha kiemelkedő lett az anyag- aláíratsz velük egy papírt, hogy a képeket minden halandó láthatja majd az oldalatokon. Aztán felkerülnek a képek -ezt hívjuk ugye referenciának- és jön a következő potenciális megrendelő, aki minden bizonnyal azért dönt majd melletted, mert látta az előző munkádat, és a kör bezárult. Igaz? Ergo, szimbiózisban élsz a megrendelővel, de ha a jövőre gondolunk, csak te profitálsz az ügyből, mégpedig úgy, hogy egy büdös fillért sem fizetsz érte, sőt, neked ez természetes és még kamat fejében a következő megrendelőnek “felszámolod” a három évvel korábban vásárolt felszerelés egy bizonyos hányadát. Igaz?
    Áruld már el nekem kedves Márk. Milyen ember vagy te?

    • Akkor halljuk hogy dolgozol Te? Hatha tanulunk belole.

    • Ami az elejet illeti probald meg forditott sorrendben megerteni ahogy en gondolom. Te azt mondod nem erdekel a felszerelesem csak az hogy jo e a kepem. En viszont tudom – meg ha nem is kotom az orrodra mint megrendelo – hogy az a kep ami neked tetszik azert olyan jo azert tetszik mert nem csak az egyeni latasmodomat raktam bele hanem a megfelelo eszkozzel keszitettem. Ha en ilyen szerkoval tudok eladhatot alkotni massal nem akkor nem logikus belekalkulalni a koltseget amikor arat adok? Szemelyes pelda: az en stilusomhoz kell a fenyeros obi es a jo iso teljesitmeny, ergo kell a fixobjektiv es a fullframe gep abbol is az ujabb. Megis fixobibol csak 50/1.4 van gepbol meg 6D. Ez a legolcsobb alternativak kozul valo. Itt vagytok eltevedve kesztioval hogy azt hiszitek az ember ilyenkor megveszi a legdragabb gepet es a legdragabb objektivet es megprobalja lenyomni a megrendelok torkan a felarat. De nem igy van. Viszont egy minimalis technikai igeny van. Ha en eskuvot fotozok akkor kell a fenyeros fix es a magas iso ezt muszaj belekalkulalnom az arba. De nem veszek 5DIIIat meg 1Dt mert a kisebb es olcsobb 6D is tokeletesen megfelel a feladatra. Az viszont mindenkeppen kell.

      • Nem, nem logikus! Neked nem a felszerelés árát “kell” belekalkulálnod, hanem az életviteledhez igazodó igényszintedet. Ha te megállapítasz egy adott árat, akkor a munkádat árazod be. Te ennyit érsz és pont. Ha kellek, fizessétek meg címszóval. Ha Te egy 3órás babafotózásért elkérsz 40-60 ezer magyar forintot és ebben van 10-15 retusált fotó, akkor ez három dolgot jelenthet.
        1. Vagy elképesztően jó vagy.
        2. Vagy szeretnéd mihamarabb kifizetni a lakáshiteledet.
        3. Vagy halványlila gőzöd sincs arról, hogy most Budapesten vagy Dubaiban élsz.
        Márk! Jól fotózol, de nem vagy profi, ez tény, ezért aztán én hülye lennék kifizetni érted az esküvőm összköltségének 10%-át.
        Én azt szoktam mondani, hogy előbb utóbb minden termék megtalálja a gazdáját és így van ez az esküvőfotózással is. Van, aki kifizeti a 2-3 kilót, más meg kiröhög. Jut neked mindkettőből bőven, de egy valamit ne felejts el, ezek, csak és kizárólag a Te áraid.

        Szívesen leírom neked, hogy én hogyan dolgozom, de azt nem egy kommentben fogom megtenni.

        • A babafotózás témából kivonulnék. Én azt tudom, hogy a babafotósok mennyiért dolgoznak, azt tudom, hogy mennyi fotót adnak át ezért az árért. Az meglehet hogy nem 3 órát fotóznak érte hanem többet, ez csak tipp volt. Tessék leszakadni róla, de hogy elégedett légy, javítom a cikket.

          “Jól fotózol, de nem vagy profi” – első részét köszönöm, a m ásodik részén mit értesz? Profi az, aki ebből él. Én ebből élek. Ha a profi az, akinek sok-sok év tapasztalata van és hibátlan képeket készít, akkor valóban nem vagyok profi.

          “hülye lennék kifizetni érted az esküvőm összköltségének 10%-át” – hál istennek nem mindenki van így ezzel és eddig elégedettek voltak.

          “van aki kifizeti a 2-3 kilót(…)de egy valamit ne felejts el, ezek csak és kizárólag a Te áraid” – A cikk kikerülésekor 100-250E Ft szerepelt az esküvőnél. Majd rám szóltak nálam gyakorlottabb esküvőfotósok, hogy jó ha tudom, hogy a legprofibbak már 300 környékén csinálnak egy esküvőt. Persze évekkel ezelőtt is tudtam olyanról, aki 800ezerért csinálja, itt Magyarországon, de ő olyan körökben is mozog, ahol ezt kifizetik.
          Én nem vagyok olyan gyakorlott, hogy 2-3 kilót elkérjek egy esküvőért, annál viszont jobban dolgozom, hogy 100-ért csináljam. A kettő között vagyok, ha érdekel, nem titok. Ha titok lenne, nem kezdtem volna bele ebbe a cikkbe. Még jó hogy nem azzal vádolsz meg, hogy ez az egész egy önreklám. Bár hogy is lenne önreklám, hiszen elég tág határokat adtam meg, hogy kezdő és gyakorlott árakat is lefedjen.
          Egy szó mint száz, ott van az a 834 like (jelen komment írásakor), ott van a rengeteg pozitív visszajelzés gyakorlott és kevésbé gyakorlott kollégától, itt van a hozzászólások nagy része, sőt még azt is megértük, hogy a Pixinfo leközölte a cikket (pontosabban a linkjét) a blogjában szintén pozitív visszhanggal. Több mint 6000-en látták, olvasták, és a 141 hozzászólásból ahogy nézem csak kesztió és Te gondoljátok azt, hogy az egész egy hülyeség.
          Nincs több kérdésem, és én azt hiszem ezzel ki is szálltam a kommentelésből. Pénteken lesz egy hetes a cikk, szerintem kiveséztük amit ki lehetett.

          • Én egy szóval sem mondtam, hogy hülyeség. Basszus, tanuljatok már meg olvasni a sorok között!!! Én végig az inkorrekt árakról és hozzáállásról beszéltem.
            Tisztességesen és logikusan érveltem és alátámasztottam. Mi kell még!?

          • Inkorrekt inkorrekt mégis minden igényes mai fotós ezeken az árakon dolgozik, nem az ujjamból szoptam ki az árakat, hanem elég nagy ismeretségi köröm van a területen. A munkámból és az érdeklődési körömből adódóan megkockáztatom, hogy minimum 100 fotóssal vagyok napi vagy heti kapcsolatban, beszélőviszonyban. És nem feltörekvő “fotografikkal”, hanem dolgozó profikkal.

            A külföldön élő fotósok meg ennek sokszorosáért dolgoznak. Németországban, Svájcban, Ausztriában a legolcsóbb esküvőfotósok kérnek 1000 Eurot, ennyi a 6 meg a 8 órás csomag! A jobbak 2000-től indulnak. Jéé, a Kanadában élő Schram Andrisnak ki van írva a weboldalára, hogy hétközbeni esküvő 2600 dollár, hétvégi esküvő 3600 dollár, jegyesfotózás 250 dollár/óra! 830ezer forint egy hétvégi esküvő!

            De hogy ne csak esküvőzzünk. Van ismerősöm aki országos reklámkampányhoz készített 3 azaz három darab képet. 2 millió forintot kapott a reklámügynökségtől és utána még fél évre hosszabbították a licencet többszázezer forintért. A német reklámügynökségnek az egyik megvenni kívánt fotómat összesen 5 évre, egész Németországra, all media licencre 5 millió forintért ajánlottam. Időarányosan egyre olcsóbban, tehát az első év a legdrágább a második kicsit olcsóbb a harmadik megint kicsit olcsóbb a negyedik-ötödik meg jóval olcsóbb. Összesen 5millió az egész. Tudod miért nem nyertem én a tendert? Mert az ügyfélnek tele volt a marketing költségvetés, év vége volt ki kellett üríteni ezért egy ennél drágább fotót választott. 5 milliónál drágábbat!

            Mehetünk még feljebb. Terry Richardson a legjobban kereső fotós 2013-ban. 58 millió dollárt keresett. 12,7 milliárd forint. Inkorrekt mi? Lehet.

            Menjünk lejjebb. Stockfotó. Jómagam a Stocksy weboldalon vagyok fent. 10 dollár a legolcsóbb fotó. 2200 forint 866 px hosszabbik oldallal. Nyomtatható méretben már 100 dollár. 22000 Ft. Ha valami extra dolgot is akarunk művelni vele, például sok példányban nyomtatni, azt már 400 dollár. 88ezer forint egyetlen képért.

            Ezek után inkorrekt 100-200ezer forintot elkérni azért, hogy végigtalpalsz 12-14 órát egy esküvőn, koptatva a milliós felszerelést majd 1 hetet görnyedsz a számítógép felett, az asszonnyal csak annyit beszélsz, amit muszáj, a gyerek meg nem tölt veled érdemi időt tavasztól őszig?
            Inkorrekt 40-50ezerért adni egy termékfotót egy csomagolásra, amiből aztán a terméket előállító cég milliókat, meg tízmilliókat keres az azt követő 4-5-10 évben? Úgy hogy a vásárlónak a figyelmét sok esetben a csomagoláson elhelyezett illusztráció fogja meg, ergo a te munkádnak köszönhető, hogy az a cég el tudja adni a cuccát?

            Ébredjünk fel! Értem én hogy válság van, de ettől még nem áll meg az élet. Lehet keseregni, meg lehet előre nyomulni, hajtani, optimistán gondolkozni. Lehet hogy ez már sarkítás, de azt látom, hogy aki faszagyerek az megcsinálja a betevőre valót most is (vagy itthon vagy elhúz külföldre), aki meg sajnáltatja magát, az kommentekben kesereg a neten, hogy milyen szar az élet és pereli a bankját az általa nem kényszerből aláírt svájci frank hitel miatt, bízva abban, hogy állambácsi kihúzza a saját sz.rából, amit magának okozott. (állambácsi meg ki is húzza mert kell a szavazóbázis…így neveljük felelős gondolkodásra az embereket….de ez már más téma).

          • Márk! Köszönöm, hogy helyretettél, de maradjunk határon belül ill. az esküvőfotózásnál. Megmondom azt is, hogy miért. Svájcban egy sima kis pihenőnél 8 euró volt egy 1/2 l kóla.
            Aki megveszi, megérdemli, pont.
            Én pld. 7000 forintért vettem egy Air Force one Nike cipőt. Igaz, majdnem 4 hetet vártam rá, de nem 30.000-ért vettem meg az itthoni boltban. Ez csak két példa volt az árkülönbségről és ugyanarról a minőségről.
            Az üzleti, reklám fényképezésről nem vitázom veled, mert ugye akadnak olyan projektek, amiknek szinte a teljes kiadási költsége leírható az adóból stb. Régebben beszélgettem, ha jól emlékszem egy opelos faszival. Ő azt mondta, hogy a repinaptáruk összköltsége a 6000 eurót sem érte el. Van ilyen.
            Más.

            60-70 esküvőfotózás már biztos, hogy van mögöttem, így némi rálátásom van a dolgokra, hidd el.
            Mivel én örömből fotózom, ami neked talpalás, az nekem élvezet, ami neked görnyedés, az nekem külön öröm. Én örömömet lelem a fényképezésben és nem a megélhetés miatt fotózom. Tehát pontosan tudom, hogy milyen felszerelést igényel ez a munka és azt is, hogy milyen fizikai ill. szellemi tartalékokat kell megmozgatni a tisztességes eredmény érdekében. Ennek fényében én határozottan állítom, hogy magasan túláraztátok a szakmát.
            Olyan ez, mint az F1, a kereskedő elballag a tesco-ba, megveszi a 9 forintos zsömlét, beletesz egy szelet húst, meg egy karika paprikát és 1400-ért már viheted is. Miért, mert ez egy “exkluzív” esemény. Ilyen az esküvő is. Nekem nem az a bajom Márk, hogy Te elkérsz 300.000 forintot, hanem az, hogy szerinted ez reális, ami az ár-érték és a befektetett munka arányát illeti.

            Nagyon fontos néhány sor következik most, ezért kérlek figyelmesen olvasd el.
            Amiről beszélek az a következő:
            Esküvőfotózás az elejétől a végéig. 10-16 teljesen különböző beállított kép a párról, elkészíteni még az elején a csoportképet, megfotózni a helyszínt, ahol hamikáznak a vendégek, a szertartás ugye alap, lefényképezni a bulit, elkészíteni a kötelező életképeket.
            Aztán az egész anyagon ülök legalább 1 hetet, azért hogy a képek távozzanak a fejemből. Ezeket persze letisztázom a megrendelővel. Eltelik az 1hét és nekiállok gondosan, aprólékosan szelektálni, utómunkázni, stb. Ha végeztem, átadok kb. 90-160 képet 1200×800-as méretben, ill. 4000×2667-ben cd-n, pendrive-on, legalább 5 példányban. A megbeszélt összeget átveszem másnap, de azon a héten mindenképp. Külön kiemelem az ügyfélnek, hogy az átadást követő 3 hét elteltével törlöm az egész anyagot és ezzel az együttműködést befejezettnek tekintem.
            Szóval semmi extra. Hát nagyon tömören így megy ez nálam és tudod mit? 80.000-nél többet még sosem kértem ezért a szolgáltatásért. Ha valaki ugyanezért elkér 300.000 forintot, az már lehúzás. SZERINTEM, csupa nagy betűvel.
            Így gondolom.

          • A talpalás sztorival csúnyán kiforgattad a szavaimat, de nem akadok fenn most ezen. Gondolhatod, hogy nem azért írtam mert nekem egy kínszenvedés lenne esküvőt fotózni. Ha nem élvezném nem csinálnám, de én is emberből vagyok 12-14 óra munka után egyszeri étkezéssel éjjel 1-fél 2-kor, úgy hogy tudom még haza kell érjek, olykor 40-50 kilométerről, hát bocsássák meg nekem, hogy ezen a ponton nincs az a lelkesedésem, mint délután 2-kor. Szerintem ezzel mindenki így van.

            Node nem is ez a lényeg. Hanem meglepődtem, mitöbb ledöbbentem azon amit írtál! 90-160 képet adsz le??? Egy 8-10-12 órás eseményről? Értem én hogy arra törekszel hogy csak a legjobbakat, de… Hát nem tudom. Én az idei szezonban 400-500 képet ígértem mindenkinek és még így is belefutottam olyanba, aki kevesellte, sőt olyan érdeklődő is volt, aki nagy valószínűséggel azért nem engem választott mert több képet szeretne. Jelenleg úgy állok hozzá, hogy 8 órás rendelkezésre állásnál adok le 350-400 képet, 12 órásnál 4-500-at, 14 órásnál 5-600-at. Körülbelül! Ennél többet semmiképpen sem, mert az már felesleges. De egy 10-12 órás eseményt 90-160 képpel nem tudom hogyan tudsz lefedni. 30-40 kép nekem csak a kreatív beállított képek! 90-160 képből hogyan oldod meg, hogy minden jeles esemény (bevonulás, beszéd hallgatása, gyűrűhúzás, csók, köszöntő 4 szülőnek, aláírás, koccintás több emberrel, kivonulás, gratuláció, rizsszórás, csokordobás, csoportképek, templomba bevonulás, papra figyelés, templomi ceremóniák, gyűrűhúzás, csók, kivonulás, vacsora helyszín, ételek, köszöntőbeszédek, nyitótánc, szülőtánc, menyecsketánc, beszélgetés a rokonokkal, játékok, életképek, bulifotók stb) rajta legyen, és hellyel közzel az össze rokonról résztvevőről legyen legalább egy kép?

            És még mielőtt azzal jönnél, hogy hülye vagyok, más is ennyi képet ad le. 300 a minimum, de a nagy átlag 500 körül ad le, úgy hogy egyéntől függően 1500-3000 kattintás készül az esküvő ideje alatt. Épp most hallgattam egy interjút, abban mesélte a műsorvezető, hogy valamelyik nagynevű külföldi esküvőfotós nyiltakozta, hogy azért kell nagyon sok képet készíteni egy esküvőn hogy sok jó kép legyen közötte, és hogy ő maga 5000 képet lő egy esküvőn átlagosan.

            Namost kérdem én, ha elfogadod, hogy nem 90-160 képpel szúrjuk ki a megrendelő szemét élete nagy napjáról, hanem 300-400-500 képpel, továbbá adunk hozzá printeket vagy valami alap fotókönyvet (ami önmagában 20ezer Ft értékű), adunk hozzá megszerkesztett slideshowt, adunk DVD-t egyeseknél díszdobozban lemezre nyomtatva, adunk jelszavas webgalériát amit a rokonoknak lehet küldeni, nem töröljük azonnal a képeket, hanem biztonságos helyen őrizzük évekig, hogy ha a pár eredetije elveszik vagy megsemmisül akkor lehessen pótolni, utánrendelni, benne van az árban egy slideshow a vacsora alatt, amiben már a délután készült kreatív fotókat vetítjük le, ergo egyrészt vinnünk kell magunkkal a helyszínre laptopot a megfelelő slideshow készítő szoftverrel, vinni kell projektort, vinni kell projektorvásznat, vinni kell hosszabbítót. A vacsora ideje alatt egy óránk van maximum összedobni egy kb 3 perces slideshowt a délutáni képekből, amiket emiatt nyilván úgy kell megfotózni, hogy nyersen is jól mutassanak, ne csak egy heti utómunkázás után. Apropó utómunkázás: azért 300-500 képet feldolgozni igényesen nem ugyanaz, mint 90-160 képet, ezt lássuk be. A fent említett interjú Deutsch Richárddal készült, ő épp azt emlegette benne, hogy egy-egy esküvőben 80-100 munkaórája van otthon. +12 óra fotózás a helyszínen. Vegyük az átlag 150ezer forintos tarifát, én azt gondolom, hogy ez a nagy átlag Magyarországon. 150.000 / 112 óra = 1340 Ft/óra. Egy budapesten dolgozó takarítónő alig keres kevesebbet, szóval miről is beszélünk? Ráadásul úgy, hogy ez a munka nem csak szakértelmet igényel, hanem kreativitást is, ami azért nincs mindenkinek, így az ilyet szokás megfizetni?

          • Amiről Te írsz, az már tele van extrával. Projektor? :) Én 3d-s mozit szoktam felállítani a kertbe és mindenkinek kiosztok egy szemüveget még a templomban. Kértelek, hogy figyelmesen olvass el. Na mindegy, folytatom.

            A 90-160 kép egy képlékeny keretszám, de persze megesik, hogy 400 kép is átadásra kerül, de az biztos, hogy 500 jó képet nem tudsz leadni. Ha a megrendelőnek sok kép kell, akkor hívjon videóst. 500 kép? Mire azt átpörgeti a család… Nekem az nem hiányozna, hogy otthon, a tv előtt valaki belehaljon az unalomba. Különben is, akár 1000 kép is összejöhet a rokonoktól ugyebár.
            42 éves vagyok és engem még aszerint tanítottak, hogy 1 tekercs diából vinnem kell egy képriportot. Nem lövöldözök ész nélkül, ha nem muszály. Sőt igyekszem úgy tenni, mintha ott sem lennék.

            90 kép, szűk család buli nélkül. 160 kép, bulival, de nem 200 emberrel. Én nem szeretem, ha túl sokan vannak egy esküvőn. Az éjszaka végére már egyre több piás pöcs akar magáról egy komplett portfoliot, kerülöm az ilyet. És megtehetem, mert nem ebből élek. Persze, néha leadok 300-400 képet is, de ez nem túl gyakori.

            A jegyesfotózás “rólam szól”, picit megismerem a pár mozgáskultúráját, így már élesben nem szívok. Kevesebb kép kell. A csoportkép az egyik kedvencem. Összeállnak, érthetően visszaszámolok kettőtől és csatt. Elköszönök és megyek a dolgomra. Ilyenkor azonnal felháborodnak, hogy ennyi, ezért állt össze ez a 60 ember? Egyetlen képért? Igen. Semmi gond, jó lett a kép. Senki sem pislogott bele, mindenkinek látszik mindkét szeme. Jó ez a kép. Na neeem, én biztos, hogy hülye fejet vágtam. Vágja rá ilyenkor valaki és már jönnek is a jobbnál jobb megismételt képek Őszinte, mosolygós tekintetekkel. A végén meg kérek egy csukottszemes csoportképet. És megcsinálják…

            A lényeg, hogy haladok és nem várok a jó képre, hanem igyekszem előidézni. Erről jut eszembe. Ilyen képet, mint ez a lépcsős én biztos, hogy nem adnék le, sőt, még a gombot sem nyomnám meg addig, míg az a kiscsaj ott ücsörög a háttérben. Nem egyszer, nem kétszer még a vendégeket is bevonom a fotózásba. Szólok az egyik barátnőnek, akit már korábban kinéztem és tudom, hogy nagyon közel áll a menyasszonyhoz. Legyen már olyan kedves és tartsa egy kicsit ezt a derítő lapot. Aztán elkezdik szívni egymás vérét a lányok és már jönnek is az őszinte nevetések. Vagy itt van ez a hintás. Miért nem lehetett kiretusálni a gyerek arcából a bogarakat, vagy mik azok? Ez a kép is ott van a portfoliódban és legalább 100x láttad már, lefogadom. Nem vetted észre?
            Hm. Elköszönök!
            Ha ekkora apparátust használsz és ilyen szinten dolgoztadot a zárat, a 300 még kevés is. Na jó, nem kevés, de ezt, így, én biztosan nem csinálnám. Az elején még próbáltam minden pillanatot elkapni, de erre hamar rájöttem, hogy ez lehetetlen. Vagy sok középszerű képet adok, vagy keveset, de azok igazán emlékezetesek legyenek.
            Sok sikert, jó képeket!

          • No, találtam egy augusztusi levelezést. Annál a munkánál 241 képet adtam le.

          • “Amiről Te írsz, az már tele van extrával. Projektor? :) Én 3d-s mozit szoktam felállítani a kertbe és mindenkinek kiosztok egy szemüveget még a templomban. Kértelek, hogy figyelmesen olvass el. ” – Én figyelmesen olvastam, te is tedd meg. Az eredeti szöveg így szól: “Esküvő: persze, a legnépszerűbb. 100.000 – 300.000 Forint között. Függ a rutintól, függ az extra szolgáltatásoktól (slideshow, fotókönyv ecetera) és persze függ a rendelkezésre állás idejétől. 8 óra? 12 óra? 14 óra? Külön napon kreatív? Jegyesfotózás?”

            Tehát ugyanott vagyunk. Te 80ezerért adsz 90-160 olykor 240 képet, más meg alaphangon 100ezerért adja ugyanzt mint te csak némileg több fotót. 300-400-at. Aki ennél drágább az már extra szolgáltatásokat is bele visz. Akkor hol itt a gond? Azt leszámítva, hogy 90-160-240 képpel kiszúrod a pár szemét, mert te a filmes korszakból megőrizted ezt a “jó” szokást. Bizonyára te nagyon elégedett is vagy, hogy egy best of sorozatot adsz le, ami tele van jó képekkel és még egy kiállításon is megállná a helyét, mert nincs tele ún. “sallanggal”. De arra nem gondoltál még, hogy a párnak nem csak a hiperszuper kompozícók és különleges pillanatok jelentenek értéket, hanem egy elkattintott fotó is Mari néniről? Vagy egy lesifotó az 5 éves Jucikáról, aki 10 év múlva már 15 éves lesz és milyen jó lesz visszanézni róla a fotót? Arra nem gondoltál még, hogy 10-20 év múlva ha a pár szeretné feleleveníteni az emlékeit az esküvőfől, akkor lehet hogy nem fogja mint a 400-500 képet végignézni, de mondjuk megnéznék a buli képeit. Nálad 20-30-50 képet fognak találni a buliról? Tudod mit fognak mondani? “De jó képek, csak kár hogy nincs több. Emlékszel drágám volt amikor a nagyi táncolt egy picit, meg volt amikor az udvaron leejtetted véletlenül a karikagyűrűt éjjel a sóderbe és a fél násznép azt kereste? Emlékszel, hogy hogy néztek a helyi diszkóban mikor elraboltak és leültettek a bárpulthoz, te meg jöttél és szerenádot kellett adnod hogy kiválts? Tök jók voltak, kár hogy ezekről nincs kép, dehát azt mondta a fotós, hogy ő a filmes korszakban nőtt fel és 3x 36 kockából meg kell oldania egy esküvőt. Hát ha ez tudom, vettünk volna neki az eskvő előtt egy memóriakártyát, hogy ne ezen múljon, dehát mindegy mostmár…”

          • Hát igen, amikor az általad említett pillanatok bekövetkeznek, akkor én általában a dunaparton fekszem matt részegen és a jól megérdemelt tízezresekkel legyezem magam az augusztusi forróságban és eközben arra gondolok, hogy mekkora üzlet volt kiszúrni a megrendelő szemét azokkal a képekkel, ahol a vőlegénynek három lába van, amiből egy epilált.

            Megesik, hogy ellövök 400-500 képet, de nem adom le, csak max a felét, hiszen egyedül képtelenség 400-500 jó képet készíteni. Nem lehetséges! Tucatképet meg akkor sem adok le, ha azért extra pénzt ad valaki. Nem vagyok egy ász, de következetesen tartom magam az elveimhez.

          • kesztió

            Mért van egy olyan érzésem, hogy te szereted az esküvőket? Szerintem ennél retkesebb szokást keveset ismer Kelet-Európa. Így, utólag visszagondolva, a sajátomat is utáltam, ne se félj. Sokkal faszább lett volna egy rövidnadrágos flekkenezés jó sok sörrel, majd egy nagy esti tábortűz.

          • kesztió

            4–500 kép egy nyavalyás esküvőről?! És még én szégyellem magam, hogy nálunkfelé, Romániában kretén, rongyrázó, nagyzási hóbortban szenvedő népek élnek, de bezzeg Magyarország? Na, visszavonok mindent.

    • Maria

      itt már sok hülye hsz volt, de te vezetsz az biztos…..

      • Azt már régebben észrevettem, hogy, ha valaki szellemileg teljesen kiürül, nincs más fegyvere, csak a hülyézés. Akár még érvelhetnél is. Menne?

        • Maria

          ;-)

          • Maria

            …ebben az országban volt egy polgármester aki ki akarata számlázni az áramszolgáltatóknak a villanyoszlopok által elfoglalt közterület bérleti díját, kb ezeken a vizeken evezel, és még arrogáns is vagy, ehhez mérhető a reakció http://www.generalcuestar.com/politics/index/heart_of_evil_files/evil-heart_design.png

          • Még szép, hogy arrogáns vagyok, ha valaki 40-60 ezer forintot akar elkérni 10-15 retusált babafotóért. Jézusom Mária, milyen példát hozol? Az a polgármester sem normális, ha ezt valóban komolyan gondolja…

          • Maria

            nyilván abszurd példát hoztam, reagálva a szintén abszurd megrökönyödésedre, hisz a piac dönt, a többiek meg magyaráznak és sóvárognak a partvonalon… van az a fotós akiben van annyi hogy 5 kockáért is elkérhet-elkérhetne 60rugót… tessék utána csinálni… és realistává válni egy másodperc alatt…mert bárkinek nem fizetik ki… sikereket kívánok..

          • Maria

            Geszti: “… a bevétel erősíti a szabályt..” ettől jobban nem igen lehet megfogni a témát :)

          • Az egyik minisztériumban 45.000ft/nm volt az ablaktisztítás, szintén ott, 6000 forintért cseréltek ki egy 40w-os izzót. Tulajdonképpen igazad van, 60.000 ft 15 fotóért semmi. Fejet hajtok!
            Viszlát!

          • dumdum

            Elvonatkoztatás a saját sorsunktól nem könnyű ugye?

          • Ezt a kérdést, amit feltettél, saját magadnak kell megválaszolni, bár nem hinném, hogy túl sok köze lenne a témához.

            u.i.: Ne rébuszokban írj. Ha valami érdekel, kérdezz rá bátran.

          • Nagy Zsolt

            60/15= 4 ezer / kép
            amiért ki kellett menni a helyszínre, kiszállás, 4 óta munka. Minőségibb fotós esetenként még fél-1 óra munka képenként. Ne olcsójánoskodjunk már, nem 1000 forintos órabérért dolgozik egy profi….

          • Szia Zsolt!
            A fenti számításodat egész nyugodtan gyűrd össze és úgy ahogy van, dobd ki a kukába.
            Egy profitól 4 óra fotózás után tudod, hogy mire számíthatsz terepen és nem stúdióban? Én elmondom neked. Technikailag professzionális, tartalmilag viszont zéro képekre.
            4 óra alatt max Barbie-ról és Ken-ről tudsz tisztességes fotókat elkészíteni, ja, és ide tartoznak még azok az alvó babák, tudod, akiknek a hátán általában egy angyalka szárny van, meg kötött sapka a fejükön.

            Én pld. ha Budapesten van a munka, általában 20.000-25.000ft-ot kérek egész napra. Ez abból áll, hogy reggel 9-10 körül érkezem és kb.este 6-7ig maradok, de ez attól is függ, hogy jók-e a késő délutáni fények ill., hogy a család mennyire fárad el a nap végére. Mennyire aktív, inaktív a gyerek, tesók, kutya, apuka, anyuka, stb. Mindig én alkalmazkodom és nekem kell beilleszkedni.
            Valamit tudomásul kell venni. Egy családi fotózáson improvizálsz, hiszen tőled független mindaz, ami ott történik. Olyan családban, ahol három-négy, 5éven aluli gyerek van, ez sokszorosan igaz.
            Nagyon, nagyon röviden ennyi.

            Márk ügyes fiú, okos dolgokat is írt, de van azért ott olyan mondat is, ami akkora marhaság, hogy még röhögni sem érdemes rajta.

            “Családi fotó, babafotó: másik kedvelt téma. Nem sokban különbözik mondjuk egy egyszerűbb modellfotózástól…”

            Na ez egy olyan mondat pld., ami gyönyörűen rávilágít arra, hogy ezeket a szavakat egy tapasztalatlan ember írta.

            u.i.: Nagyon fontos! Én kinti munkáról beszélek, nem összekeverendő azokkal a studió fotózásokkal, amiknél a család látogat el a fényképészhez. Ezzel kapcsolatban nincs tapasztalatom.

  • bnx

    Azért kell hozzá okj mert a törvény írja… ennyi… a központi szabályozás nem olyan rossz dolog! az , hogy ez mondjuk nem működik itthon az gond :D de ez a tényeken nem változtat…

  • András

    Már elnézést az offokért,de ti látjátok az összes hozzászólást?Mert nekem sokadik próbálkozásra sem jön be mind…azt se látom,hogy amit beírtam be ment-e.

    • András

      De,az enyémet most látom.

      • Néha el-el tűnnek, de aztán meglesznek :) Nem vész el csak átalakul. De moderálás nincs az oldalon, csak akkor ha gyűlöletkeltő egy hozzászólás vagy bármiféle törvénybe ütköző.

  • kesztió

    Most, hogy nagyjából közeledtek az álláspontjaink és tisztázódtak az értelmezési különbségek, homokot szórok a fejemre, ha az esetenként túl nyers stílusom miatt megbántottam volna valakit. Persze azért sem haragudnék meg, ha esetleg fény derülne arra, hogy mégsem vagyok épp akkora barom. :D

  • maplacz

    Sajnos a cikk igen távol áll a magyar valóságtól…

  • András

    Köszönöm.Akkor újra leírom,valszeg csak nem sikerült elküldenem a hozzászólásomat.Jó ez a cikk egy kezdőnek,legalább támpontnak.Nyilván van,aki olcsóbban elvállalja valamilyen okból kifolyólag(csúnya dolog…:))meg van aki még drágábban,ha annyira megy…Nehéz végigolvasni 165 hozzászólást,de nagyjából átfutottam.Nem vitatkoznék se kesztióval se mással fényképezőgépekről,de azért vegyél kesztió a kezedbe egy ff-es gépet,aztán majd meglátod milyen amikor iso6400 -zal lazán tudsz fotózni(mondjuk azért h egy rendezvényen a hely hangulata megmaradjon),meg jobban tűri a ff-es kép az utómunkát ,mint az apsc-s.Simán lehet világosítgatni a képet vagy sötétítgeni,ha sokat vágsz a képből még úgy is jó marad a képminőség,stb.Persze sok célra egy apsc gép is megfelelő.Pár milc gép volt a kezemben,hát én nem kérek belőle,főleg munkához nem…(persze bizonyos célra az is lehet jó)
    De inkább egy kérdésem lenne,mivel jó pár évig fotóztam hobbiból,”művészetből” ,idén kezdtem pénzért is,eddig egy-két kisebb munkám adódott.Honnan lehet jó munkákat szerezni,amiért több százezret(vagy pár tizet) fizetnek?Majd megismer a környezetem és hívnak?Vagy sok hirdetést feladni?(saját honlap van…)Bár ez elég intim kérdés,mert mindenki szereti titkolni,hogy jutott el a jó munkákig:))Meg nyilván mindenki máshogy.(azon kívül,hogy minőségi munkát kell végezni)Csak mert én azt látom a környezetemben(gondolom ez általános jelenség),hogy ha valakinek kell kép,majd megcsináltatja valamelyik ismerősével ingyen vagy esetleg fizet valami pici összeget.Ezt cégek is szeretik csinálni!Fizetnek pár ezer forintot(tíz ezer alatt),többet nem akarnak fizetni,mert mindig találnak valakit,aki annyiért megcsinálja…(idén 2-3 ilyen ajánlattal is megkerestek)
    Aki millió dollárokat keres fotózással,az nem gondolom,hogy annyival jobb mint itt egy átlagosan kereső profi-csak szerencséje volt.De az élet ilyen,valaki ugyanannyi tehetséggel és szorgalommal tízszer/százszor annyit keres mint más.(persze van olyan is gondolom aki kivételes tehetség)Sok szerencsét mindenkinek!
    Ja még egy kérdés: szerintetek Mo-on hány profi fotós van(aki tehát fotózásból él),aki nem csak megél,de jól is él belőle?Nagyságrendileg.Párszáz?Egy-két ezer?

  • tom00

    Hozzám is jött egy vízvezeték szerelő. Az egyiknek Makita a másiknak kínai fúrója volt. A Makitás sokat kért, mert a fúró 250ezer volt, a kínai fúrós keveset, mert 20ezres fúrója volt. Én a jobb minőség hívében a Makitásat választottam. Most folyat a csapom.

    • András

      Ilyen is van sajna:)

  • dumdum

    Hátborzongató szűk látókör süt itt minden sorból. Mennyiért kell pénzre váltani a képességeket? Akármennyiért! Bármennyiért! Ez nem cipészet emberek!!! Tehetséges kishitűek dolgozzanak bagóért. Féltehetségűek aranyért! Mind megérdemlik amit kikaparnak valóra (pénzre) váltanak a képességeikből, kinek mi jár.

    • András

      Hát ez így van…Féltehetségűek…:)És a nagyon tehetségesek,azokkal mi van?:)Ne hagyjál már ki:))

      • bestboy

        :) azok kitúrják maguknak az utat….

  • Hubay József

    Csak az alattam lévő egyetlen hozzászóló baromságának az elejébe pillantottam bele, és már hagytam is, nem olvasom el. Csak azért regisztráltam, hogy ideírhassam:

    NAGYON SZÉPEN MONDTAD, EMBER!
    (írtad.)

    • dumdum

      Hmm értem én, kifejtenéd hogy miért baromság? Talán azért mert emberek ebben az országban csak azt nézik mit és mennyiért ad a másik, és vagy alá (többnyire) vagy fölé pozicionálják magukat. Ahelyett hogy hinnének magukban, sokat tanulnának és pont leszarnák a többi piaci szereplőt, ezt követően önmagukat áraznák be, persze ha van mit. Mert ugye önálló gondolatokkal nem igen találkozni. (szóval az a pár szó arról szólt hogy kérj amennyit csak tudsz, amennyit megenged számodra a piac)

      • Hubay József

        én kesztió hozzászólását minősítettem. Legalábbis azt akartam :)
        A tiedet nem is találom.

        • kesztió

          Gondolom, azt tartottad akkora baromságnak, hogy szerintem nem az árképzésnél kell figyelembe venned, hogy mennyit fektettél a felszerelésbe (mert ez a hótt magánügyed, csak a sznobokat érdekli, hogy mit ír a gépeden, amivel a munkádat végzed), hanem fordítva, a befektetéskor kell figyelembe venned, mennyire tudod visszahozni a felszerelésed költségeit, ha a munkálataidat azok reális piaci értékén árazod be.
          Vagy mégis, szabad megtudnom, hogy mi verte ki nálad annyira a biztosítékot?!

          • dumdum

            Nincs olyan hogy reális piaci ár, ez kreatív alkotás, nem talpcsapágy kereskedelem. Sírok a földhözragadt kispolgári gondolatmeneteiden…

          • kesztió

            Ó, ha a piac is tudná, hogy pl. a Kreatív Művészetek Abszolút Csúcsának, Szent Gráljának és Nonpluszultrájának, az Esküvői Fotózásnak nincs reális piaci ára. :D
            Akkor az alapján szokás ELŐRE mondani az árat egy esküvőifotózási munkára, hogy a hold épp a hetedik házban, a Jupiter pedig a Marssal áll együtt, tehát aznap pont kiállításra való remekműveket fogsz fotózni?
            Most komolyan. Tekintsünk el attól, hogy mi a privát, különbejáratú véleményem az esküvői fotózásról, mint ún. művészeti ágról. De tegyük fel, hogy tényleg überkreatív munkáról beszélünk. Ez automatikusan azt jelenti, hogy nincs piaci ára? Annyira egyedi minden fotós stílusa, munkája, hogy gazdasági mérőszámmal összemérhetetlenek? Magyarán a kliens nem dönthet két egyaránt befutott, rutinos esküvői fotós között elsősorban az ár figyelmebevétele alapján? Ugyan már. Melyik bolygón élsz?

          • Hubay József

            “Vagy mégis, szabad megtudnom, hogy mi verte ki nálad annyira a biztosítékot?!”
            A válaszom mostanra megváltozott: mert túl sokat olvastam tőled.
            Hihetetlen vagy, fogalmam sincs, mi ad neked lendületet ekkora frusztrációhoz, és miért nem szexelsz, vagy fotózol ahelyett, hogy itt baszod el az időd nagyon jelentős részét. Bár az is lehet ,hogy te erre élvezel, de kedves egészségedre, nem szerzem meg neked azt az örömet, hogy 19. ember legyek, akivel szórakozni fogsz, mert itt ha 19-en mondják, hogy vak vagy, te akkor is azt hiszed, hogy látsz, TELJESEN FELESLEGESEN TÖLTÖTT IDŐ minden másodperc, amit az emberek azzal töltenek, hogy neked írogatnak. Ez a két perc is az volt, nyilván.

          • bestboy

            Figyelem egy őrült menetiránnyal szemben megy az autópályán! Egy? Az összes!!! Remélem már Londonban laksz.

        • dumdum

          ahh értem…

  • Szabad még egyet trollkodni? Aki 60%-nál jobb eredményt ért el, az szóljon.

    http://guesstheformat.com/photo

    • Ennek nem sok értelme van. Ideális körülmények között tág mélységélességgel készült tájképeket összehasonlítani netes méretben, persze hogy nincs különbség köztük. Többek közt ezért is szeretek ideális körülmények között a telefonommal fotózgatni, mert kielégítő eredményt ad. Akkor van csak vele baj, ha elmegy a napfény vagy ha szeretném utómunkázni és rájövök hogy nincsenek a képnek rejtett tartalékai se dinamikában se zajban.

      • Pontosan így van, nincs sok értelme…

        De ha már kérdezted (kesztió)… -> 16 kép után meguntam, akkor 71%os volt az eredményem… :P ;)

        • Vendég

          Ennek a tesztnek mi értelme van, ha egyre több lesz a kép? 70 és 80 között ingáztam és a 26. képnél untam meg.

  • Mr Anderson

    Szüksége van egy sürgős hitel? Ha igen, lépjen kapcsolatba velünk a (georgeanderson.loanfirm255@gmail.com) további információért .

    hitel ajánlat

  • reramy

    Az egyik képem fel szeretné használni a helyi (viszonylag kicsi város) könyvtár (meghìvókra, plakátokra, szórólapokra logó gyanánt), sõt kértek, hogy csináljak egy más beállításból készült képet is. Ez a történet mehet az “egy képemet megvennék az ùjságba” kategóriába, vagy tudsz rá más javaslatot is?

  • Gombás Ákos

    Sokszor olvasni ilyen remek összeállításról a fotózás árával kapcsolatban (és tényleg nagyon jól átgondolt, és összeszedett írás!!!), de egy dolgot még soha senki nem írt le: A kereslet és a kínálat hogyanjait. Ha van egy kis vidéki városban 3 fotós .. és 10 kiskölök, aki megveszi a ballagási pénzéből az első gépét, akkor a 3 fotósnak máris megnehezedik a melója. Kérhetek egy pár órás délutáni kültéri fotózásért 30ezret, de ha a haverja bevállalja ingyen, vagy ötezerért, akkor Őt fogja választani. És igen … ÉN tudom, hogy nem lesznek olyan képek .. de a megrendelő nem fogja megérteni, amíg meg nem kapja a képeket. De miután megkapta .. akkor majd azt mondja, hogy ingyen volt .. és nem fog már megkeresni engem. Még mindig többre megyek több kisebb, olcsóbb munkával, mintha folyton lemondanának minden fotózást az ára miatt. Nagyon ritka az az ember MA, aki megteheti, hogy ennyiért fotóztat. és három lemondott fotózás az ugyebár nulla forint. míg 10 megrendelt (és igen .. alulárazott) fotózás meg már pénz ….. ez egyszerű, nem árulok almát ezrekért, mert a kutya se venné meg. És lehet jönni azzal, hogy de ez kreatív munka, művészet, meg elvek .. de az elveimmel nem tudok a boltban fizetni a kenyérért… mással meg nem okvetlenül szeretnék foglalkozni.

  • Mr Anderson

    hitel ajánlat

    Szüksége van egy hitel? Ha igen, alkalmazni a kölcsön alacsony kamatláb 3%-os, forduljon vissza, most már e-mailben: (georgeanderson.loanfirm255@gmail.com).

  • Goswill Uwell

    Hitel ajánlat stressz nélkül

    Szüksége van egy sürgos kölcsönt fizetni a számlákat, és elkezd egy új üzleti ??? Vagy ha már keres egy kölcsön, és még mindig csalás a kölcsön vagy bank? Itt van egy esélyt, hogy életed vissza, és kap az alapok meg kell befektetni.

    hitel cég e-mail: customersdesiretrustfirm@gmail.com

  • churchil west

    Szüksége van egy kölcsönt, hogy fordítson le a tartozást, és elkezd egy új üzlet? Szüksége van karácsony hitel?

    én cég kínál mindenféle hitelek egyéni és a vállalatok.

    Kínálunk mind a kereskedelmi és magán hitelek.

    További információért keressen minket a cég hivatalos e-mail: (safegateglobalfinancehome@gmail.com)

  • Alexa Szlavics

    Hát meghökkentem rajta, hogy milyen indulatokat és milyen hosszadalmas párbeszédeket váltott ki ez a cikk. Érvek, ellenérvek, okoskodások. Nekem az a véleményem, hogy igenis nagyon jó a cikk. Azért jó, mert felhívja a figyelmet arra, hogy a kreatív szakmák is megkövetelik a szakmai tudást, a profizmust és azt, hogy megfizessék. És igen, nagyon nagy probléma, hogy sok amatőr lenyomja az árakat, mert nem biztos sem magában, sem a tudásában és a felszerelésében sem. Bár azért bizonyos korlátok között lehet a technikával trükközni, nem kell milliós gépekkel rendelkezni ahhoz, hogy a fotózásunk profi legyen. Persze vannak minimumok, ami nélkül nem lehet minőségi munkához hozzáfogni sem. Nem titok, -bárki utánajárhat-, jómagam a fotózásban, grafikázásban sőt az art direktorságban is rendelkezem több évtizedes tapasztalattal. Ez a cikk nagyon részletesen kitér minden lehetséges feladatkörre és ad egy támpontot a fotósnak és a megbízójának is. Köszönet, hogy megírta!

  • luther elizabeth

    Keres egy üzleti hitel, személyi kölcsön, lakáshitel, autó
    hitel, diákhitel, adósság konszolidációs hitelt, fedezetlen hitel, kockázati
    tőke, stb .. Vagy voltál megtagadják a kölcsönt a bank vagy pénzügyi
    intézmény egy vagy több reasons.You a megfelelő helyen
    a hitel megoldások! Én egy privát hitelező, adok hitelt a
    cégek és magánszemélyek egy alacsony és megfizethető kamatláb
    2%. Kamat. Kérjük, forduljon hozzánk e-mailben sureloanfirm@gmail.com