A PTK hisztiről…

A FotóSarok Blog eddig is kerülte az aktuálpolitikát, továbbra is fogja, de a jelenlegi hisztéria mellett nem mehetünk el szó nélkül. Merthogy személyes véleményem szerint nincs itt másról szó, csak választások előtti hisztériakeltésről, aminek nem kellene bedőlni, mégis rengetegen bedőlnek neki. Hogy ez pesszimizmus vagy realista gondolkodás, ki-ki döntse el maga.

Az új PTK módosítás, mely március 15-én lépett életbe nagy felháborodást váltott ki a fotósok között. Elsőként a hazai vezető hírportálok kapták fel a témát (ők immáron másodszor, mert akkor is írtak róla, mikor szóba került a törvénymódosítás fél vagy egy évvel ezelőtt), majd a kisebb oldalak, végül a külföldi oldalak, mint a Guardian és ennek nyomán a fotós témával foglalkozó PetaPixel is említést tett róla, mondván Magyarországon megölték a fotózást, sérültek az emberek jogai stb. Persze utóbbi kettő weboldal csak a magyar fotósok véleményére hivatkozva állította ezt.

A magyar fotósok pedig véleményem szerint kissé túlspilázzák a dolgot, de ezt a túlérzékenységet betudhatjuk a választások előtti kampány okozta Nemzeti Agybajnak…jó lesz már, ha elmúlik április 6-a, függetlenül attól, hogy mi lesz a végeredmény, mert a kampány – ahogy pl allergiás betegségeknél ezt jellemezni szokás – már az “életminőséget rontja”.

Először is szögezzük le ismét, amit Völgyi Attila blogjában egyszer már leírt és a magyar hírportálok is céloztak rá: semmi új nem történt, semmilyen újdonság nem került be az új PTK-ba. A joggyakorlat évtized óta úgy működik Magyarországon, hogy embereket csak az engedélyükkel lehet lefotózni. De míg a publikáláshoz az írásbeli hozzájárulásuk kell (a legtöbb esetben), addig a fotó elkészítéséhez elegendő az ún. ráutaló magatartás is. Hogy ez micsoda? Igen, ez egy gumi-dolog. De gyakorlatilag úgy néz ki a történet, hogy ha valakire ráemeled a gépet, ő ezt észreveszi, és nem ellenkezik a fotó elkészítése ellen, az már ráutaló magatartás is lehet. Ha még bele is mosolyog, pózol, vagy integet a kamerának, az meg pláne.

Mi van akkor, ha…?

Mi van akkor, ha nem veszi észre hogy fotózzuk? Ugyanaz mint eddig. Soha a büdös életben nem fogja megtuni, hogy lefotózták, mi meg az írásbeli engedélye nélkül nem hozhatjuk nyilvánosságra a képet – ahogy eddig sem -, így csináltunk egy fotót a fióknak, amiről rajtunk kívül nem tud senki. Na bumm!

Mi van akkor, ha mi valakit vagy valamit fotózunk és a háttérben egy ember látható? Ha volt egy kis ízlésünk, eddig is úgy fotóztuk, hogy ő ne legyen rajta, hiszen rontja a letisztult hátterünket. Ha úgy alakult, állványt használtunk és hosszú záridőt, hogy az izgő mozgó emberek elmosódjanak. Ha egyik sem opció, úgy készítjük el a fotót, hogy megkérjük álljon arrébb. Vagy mi megyünk arrébb. Vagy úgy fotózunk, hogy ne vegye észre, de ez már a végső, legutolsó megoldás.

Mi van akkor, ha valakit vagy valamit fotózunk és a háttérben több ember áll? Tömeg. Ha nincs kiemelve egy sem közülük, akkor tömegnek tekinthetjük és egy esetleges bíróság is annak fogja tekinteni, tömeget fotózni pedig lehet közterületen. Tudom, a 90-es évek óta nincs egyértelműsítve, hogy hány főtől számít egy embercsoport tömegnek (régen 5+ főtől számított, de ez már kikopott a gyakorlatból), de bízzunk a bíróság józan ítéletében: ha lefotózzuk az asszonyt a Lánchídnál és a háttérben – jó esetben életlenben – járókelők vannak 4-5-en, többségük bele se néz a kamerába, 1-2-en észrevették hogy fotózunk épp, na erre a bíróság biztos nem fogja azt mondani, hogy bármilyen sérelmi díj járna a háttérben bóklászóknak, akik ráadásul életlenek és a képkocka kisebb részét foglalják el.

Mi van az esküvővel és a rendezvényfotóval? Jó kérdés. Ez sincs papíron rögzítve nyilván, de aki vendégként elmegy egy esküvőre, az nem tudja, hogy ott lesz fotós? Dehogynem, hiszen évtizedek óta van fotós az esküvőn. Ha ennek ellenére elmegy az esküvőre, az már félig ráutaló magatartás. Ha még oda is áll a csoportképre, az meg pláne. Sokan azonban “láthatatlanul” portrézgatunk, zsánerképeket lődözünk az esküvőn. Hogy ez mennyiben meríti ki az engedély nélküli fotózás fogalmát, nem tudom, de ha erre ráparáztunk, írjunk bele pár sort a megbízási szerződésünkbe, amit a párral íratunk alá, amiben kijelentjük, hogy mi megbízásra fotózunk egy eseményt, a fényképelvételek készítésének tényét a szervező felelőssége közölni a résztvevőkkel, vagy valami ilyesmit. Ahogy a koncertjegyen is rajta szokott lenni, hogy az eseményen kép- és hangfelvétel készül, és a jegy megvásárlásával a résztvevő elfogadja, hogy róla felvétel készüljön és azt felhasználják. Ennyi.

Mit nem lehet mostantól?

Nem lehet sutyiban embereket fotózni. Se járókelőket az utcán, se hajléktalanokat, se paparazzoként politikusokat, celebeket a magánéletükben. De ugyanígy minket sem fotózhat senki olyan szituációban, ami nekünk kellemetlen lehet. És – szerencsére – nem a fotós dönti el mostantól (sem), hogy az adott szituáció nekünk kellemetlen-e. Ha én sétálok az utcán, akár magamban, akár a gyerekkel, akár feleséggel/barátnővel, akár titkos szeretővel, akár egy üzleti partnerrel, bárkivel, engem ne fotózgasson senki. Ha rajta vagyok egy fotón a háttérben mit bánom én (ha észreveszem még el is fordulok), de senki ne portrézgasson engem telével és ne toljon nagylátót az arcomba. Ha valakinek ilyenre van ingerenciája, jöjjön oda és nyissa ki a száját. Van olyan ismerősöm, aki 365-ös portrésorozatot készít vadidegenekről, de nem lesiből, hanem minden nap leszólít valakit, megismeri az illetőt, elmesélteti a saját életsztoriját az illetővel és aztán fotózza le. 50mm-en közelről.

Hajléktalanok, nincstelenek, gettóban mélyszegénységben élők? Aki eddig komolyan nyomta a szociofotót, az sem sutyiból csinálta, hanem először megismerkedett a fotóalanyaival, ne adj isten kicsit együtt is élt velük, és az engedélyükkel készített képet róluk.

Nyilván ha nem veszi észre senki és nem publikáljuk nyilvánosan a képünket, vagyis csak mi tudunk róla, akkor továbbra is mindent lehet ahogy eddig is. Persze ez így nem igaz, mert törvénybe ütközik az engedély nélküli fotózás, de vegyük elő a józan eszünket kérem! Nem buzdítani akarok én itt senkit a törvényszegésre, de kézből telefonálni se lehet vezetés közben törvényileg, aztán nézzük már meg az autósokat úgy 5 percig a Váci úton, hánynak van telefon a fülén?…olykor még a rendőrjárőrnek is.

“Lóf… jön itt, nem hullócsillag, csikánó!”

Megmondom mi lesz (Szájmon mondja :D). Az lesz, hogy most van egy nagy hiszti, amit pár hét múlva mindenki elfelejt és minden megy tovább, ahogy eddig is. Nem lesznek itt mindenféle megélheti gyalogosok, és megélhetési perek. Ahhoz pénz kell, emberek! Ki fog egy bizonytalan kimenetelű polgári perre százezreket kifizetni előre (perköltség, amit a felperes előlegez meg és csak akkor térítik meg neki, ha nyer)? Senki. A bírók sem hülyék. Nyilván létezik egy-kettő, aki az, lehet most egy-egy kiragadott negatív kimenetelű esettel példálózni, de alapvetően a magyar bírók rendszerint józan ésszel döntenek, pláne egy ilyen súlyú ügyben. Nem lesz itt senkinek sem kicsavarva a keze, csak mert lefotózta a gyerekeket a Bazilika előtt.

Angliában is próbáltak olyan törvényt hozni, hogy terrorelhárítási okok miatt tilos közterületen videofelvételt készíteni. Aztán pár hét-hónap múlva rájöttek, hogy a mobiltelefonok és a milliónyi turista korában képtelenség ezt betartatni. A törvény még ma is hatályban van, de a kutya nem foglalkozik vele. Se a törvényhozó, se az akinek be kellene tartatnia, se az akinek be kellene tartania.

Ez lesz nálunk is elég jó eséllyel. Tessék felkelni a géptől, abbahagyni az egérklikk-forradalmat és visszamenni dógozni… ;)

UI: a fenti írást megpróbáltam pártállástól függetlenül, objektíven megírni. Ha valaki mindenképp szeretne beskatulyázni valahová, hogy elhelyezhesse az írásomat a kis fejében, annyit elárulok, hogy nem épp az maradéktalanul elégedett választópolgárok közé tartozom. Mégis képes vagyok – azt hiszem – objektíven gondolkodni, javaslom mindenkinek így a kampányagybaj közepette.

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen stúdióvilágítással foglalkozó, hazai blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot
  • Bori Takacs

    jaj, de nagyon jó!!!! Egyszerűen felüdítő ilyen véleményt olvasni a sok-sok drámázás után ( és igyekszem én sem elbagatellizálni a dolgot).
    MINDEN egyes szavával egyetértek!
    Nagyon jó ez a blog, grat hozzá!.

  • Albert Dániel

    A másik meg az, hogy a fotó elkészültét is bizonyítani kell. Lövök egy képet a hősök terén pl. és odajön Csóringer Pál 3. íziglen hajléktalan megélhetési feljelentető, hogy látta, hogy felé fordítottam a fényképezőmet ezért beperel. Én meg pókerarccal közlöm, hogy nem fotóztam, csak fogtam a gépet, hogyan bizonyítja be, hogy lefényképezték? Sehogy. Ha rendőr is jön kitörlöm a képet. Arról nem is beszélve, hogy nem úgy megy a dolog ,hogy szaladok a rendőrségre feljelenteni. Merthogy nem törvénysértés, hanem polgárjogi igény, azt meg polgári perben kell kikényszeríteni. Vagyis szépen írni kell egy keresetet a bírósághoz, a bíróságon pedig a másik felet is meghallgatják. És ott a vádlónak kell bizonyítani a jogsértés tényét, vagyis a kép elkészültét. De mire a bíróságig eljut már erre esélye sincs. Megaztán nem sokan tudnak sztem egy épkézláb keresetet összedobni, elnézve a netes kommenthuszárok többségét, elég sokan vannak, akik két értelmes magyar mondatot sem tudnak leírni egymás mellé, amiben van alany meg állítmány legalább. Egy injekciós Facebookfüggő troll, aki kb. 10 helyesírási hiba/mondat sebességgel fröcsögi tele az összes létező fórumot mikor jut el oda, hogy épkézláb keresetet írjon?

  • Tyrker

    “csak a magyar fotósok véleményére hivatkozva állította ezt”

    Persze, megkérdezhettek volna bangladesi kőfaragókat és balett-táncosokat is, de a Guardian valahogy úgy gondolkodhatott, hogy az ő véleményük nem olyan releváns.

    “semmilyen újdonság nem került be az új PTK-ba”

    Sérelemdíj mond neked valamit?

    “Ha nincs kiemelve egy sem közülük, akkor tömegnek tekinthetjük és egy esetleges bíróság is annak fogja tekinteni”

    Vagy nem. A tömeg fogalmát a jogszabály nem definiálja. Precedensjog és jogegységi döntés hiányában ez minden esetben nyitott kérdés.

    “de bízzunk a bíróság józan ítéletében”

    Gyenge próbálkozás egy rossz törvényt ezzel mentegetni, ráadásul ez nem is így kéne, hogy működjön.

    “a képkocka kisebb részét foglalják el”

    Ez teljesen irreleváns információ, miután a törvény nem szól arról, hogy ha a felperes a képkockának kevesebb mint x%-át foglalja el, akkor ne járna neki sérelemdíj.

    “engem ne fotózgasson senki”

    Ez a te preferenciád; a baj az, hogy preferenciából jogot fabrikáltak (nem most, de az új Ptk. is megerősíti a képmáshoz fűződő jogot). Miközben létezik pl. tájékozódáshoz való jog, információszabadság, sajtószabadság is. A képmáshoz fűződő jog fétisizálása a sajtófotósok munkáját igencsak aránytalan mértékben korlátozza; bizonyos események dokumentálását el is lehetetleníti.

    “Nem buzdítani akarok én itt senkit a törvényszegésre, de kézből telefonálni se lehet vezetés közben törvényileg, aztán nézzük már meg az autósokat úgy 5 percig a Váci úton, hánynak van telefon a fülén?”

    Nem az a megoldás, hogy arra apellálunk, majd úgysem fogják komolyan venni a törvényt. Olyan törvényt mi értelme van alkotni, amelyet nem szándékozunk komolyan venni?

    “Nem lesznek itt mindenféle megélheti gyalogosok, és megélhetési perek.”

    Ja, ha te mondod, akkor BIZTOS nem lesznek.

    Lehetett volna ezt a dolgot normálisan is szabályozni. Törvénybe foglalni, hogy engedély nélkül nem lehet fényképet közölni méltatlan helyzetbe került, méltóságukat vesztett emberekről (és itt nevesíteni néhány példát: hajléktalan, koldus, sebesült stb.), rögzíteni, hogy hozzájárulása nélkül senkinek a fényképét nem lehet egyéb személyes adatával (pl. nevével, címével, telefonszámával l. kuruc) EGYÜTT nyilvánosságra hozni, és előírni, hogy senkinek a képmásával nem lehet a beleegyezése nélkül terméket, szolgáltatást stb, reklámozni. De hogy senkiről – még a hatalom nevében eljáró rendőrről se! – lehessen engedély nélkül fényképet készíteni, ill. közölni, az teljesen nonszensz. Az új ptk-val az a legnagyobb baj, hogy a készítői nagyszerű alkalmat szalajtottak el, hogy egy rossz szabályozás helyett egy jót alkossanak.

    Ha pedig már Völgyi Attilára hivatkozol, korrekt lett volna megemlítened azt is, hogy éppen ő indított aláírásgyűjtést azért, hogy “az Országgyűlés törölje a törvényből a személyes képmáshoz fűződő jog védelmét, vagy legalább közterületen tegye szükségtelenné az engedélykérést, mert aki kilép az utcára, annak nem csak azt kell eltűrnie, hogy bárki láthatja, hanem azt is, hogy lefényképezik és a képe megjelenhet valahol”.

    • Valahol egyetértünk. Én egy pillanatig sem állítottam azt, hogy ez a törvény jó. Azt is tudom hogy hiába egyeztettek a szakmával, nem lett eredménye, nem fogadták meg a javaslatokat. A cikk leginkább arról szól, hogy ugyan a törvény rossz, de az élet megy tovább. Túl nagy lett a hiszti, pedig minden ugyanúgy fog tovább menni, ahogy eddig is ment, ezért felesleges riadóztatni a külföldi médiát.
      Apropó külföldi média. Írod, hogy kit kérdeztek volna meg, ha nem a magyar fotóst…persze, ez értelemszerű. Én csak arra akartam célozni, hogy míg a hazai hírportálok a saját meggyőződésüket, véleményüket írták le a témáról, addig a Guardian nem formált véleményt, csak arról tudósított, hogy ez és ez történt és ez a magyar fotósok szerint egy elmebetegség.
      (BTW ami elszomorító az inkább a megjelent külföldi cikkek alatt olvasható kommentáradat, nem túl jó fényt vet hazánkra)

      A másik mondanivalója a cikknek az, hogy bízzunk a magyar igazságszolgáltatás józan eszében. Tudom, hogy nem ezen kellene múlnia egy törvénynek, de ha már így alakult, ne legyünk pesszimisták. Természetesen ha az elkövetkező év arról fog szólni, hogy jobbról balról hallom vissza, hogy hány fotóst bepereltek és kártérítésre köteleztek, akkor megkövetek minden pesszimistát.

      “Nem lesznek megélhetési gyalogosok” Nem azért nem lesznek mert én azt mondtam, hanem azért, ami mondat utána következik: ehhez nem kevés pénz kell. A felperes fizet minden perköltséget előre. Megint jöhet a józan ész: akinek erre van pénze, az rohadtul nem ezzel fog foglalkozni – vélhetőleg. Aki ebből szeretne megélni, plusz pénzhez jutni (ergo effektíve munka nélkül pénzt keresni), annak meg rendszerint nincs pénze erre.

      Ismét leírom, hogy tisztában vagyok vele, hogy az érveim nem mentesítik a törvényhozót az alól, hogy egy hülye törvényt hoztak. Én csak arról próbálok emberek meggyőzni, hogy nyugodjunk már le egy kicsit. Arról nem beszélve, hogy ezzel a marha nagy hisztivel és publicitással csak adják az ötleteket az embereknek. A hisztinek hála mostmár tényleg mindenki tud erről a törvényről. Ennyit sikerült elérni.

      Ami az aláírásgyűjtést illeti, szándékosan nem írtam bele, ugyanis azt hallottam, hogy nincs értelme. A minap olvastam valakitől, hogy a magyar törvények szerint az alkotmánybíróság egyszer (v. kétszer?) foglalkozhat egy törvénnyel, ez a “keret” pedig már “kimerült”, így ha fejtetőre állunk, akkor sem fognak tudni foglalkozni ezzel, mert nincs rá törvényi lehetőség újra felülvizsgálni.

      • BÍZZUNK
        A
        MAGYAR
        IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
        JÓZAN
        ESZÉBEN!
        Hűamindenségit, vazze! Mára be is lehet zárni az internetet… :D

      • Jeno Lehel

        “bízzunk a magyar igazságszolgáltatás józan eszében” – könyörgöm, kik hozták most ezt a törvényt, nem józan eszű igazságot szolgáltató törvénykezők?

        • Nem, politikusok hozták :D De szerencsére vannak bírók, akiknél még dominál a józan ész.

          • Már elnézést, de pont nem a politikusok hozták a törvényt, ők “csak” jóváhagyták.
            Bocs Márk, de időnként olyan szinten csúsztatsz…

          • Zoltán: Képviselők szavazták meg a törvényt az országgyűlésben. Az ő saruk, tökmindegy hogy a főnök utasítására tették.

          • Dávid! Sajnos ez is tévedés. Az már igaz, hogy a végső döntést a szavazó politikusok hozzák, de Orbán Viktor senkire sem fog rátelefonálni. Ezek pontosan tudják, hogy mi a dolguk. Az igazi felelős a szakpolitikus és a csapata. Az a szakpolitikus, aki pld. nem hív be ebbe a témába egy pszichológust, szociológust, művészettörténészt, stb.

            Példa a dilettáns megnyilvánulásra: RÁUTALÓ MAGATARTÁS! Mi vaaaan!?

            Honnan a tökömből tudná az a 70 éves néni az utca másik oldalán, hogy a 70-200-as teléddel őt akarod-e lefényképezni, vagy azt a macskát a kerítés tetején. Azt sem tudja, hogy Te mit látsz a keresőben. Mit tiltakozzon? A törvényhozó meg azt mondja, hogy ha nem tiltakozik, akkor az már ráutaló magatartásnak számít. Ne mááár…

            Én simán engedném, hogy fényképezz orrba-szájba! Mindig a felhasználási szándék a lényeg. Mit-miért teszel. Ha Te lefényképezel engem az utcán, mert a sarki plakáton lévő faszin pontosan olyan póló és gatyó van, mint rajtam, semmi gond, lesz egy fotód, amin képelempasszolás van. Viszont, ha azt fotózod le, amikor talaj részegen ülök a kukában, és ezt publikálod a fészen egy lesajnáló komment kíséretében, na ez már gáz. A bibi ott van, hogyha nem tudnak életszerű helyzetekhez törvényt párosítani, akkor inkább ne is foglalkozzanak vele. Szerintem.

  • Jeno Lehel

    ez a cikk maga a tézis és antitézis, hogy finomak legyünk (egy darabig).
    “semmi új nem történt” – szögezi le, majd hosszasan ecseteli, mi az újdonság, illetve hogyan kell kivédeni a büntetést (mert ugyebár, tilos a mobiltelefonozás is vezetés közben…). egyébként kutyát sem érdekel egy névtelen szerző politikai hovátartozása, itt sokkal inkább az összeszedett gondolkodás készségének hiánya a szembe ötlő, illetve a törvényeket szükséges rossznak tekintő gátlástalanság elfogadása a gusztustalan

    • Valamit félre ért uram, a cikk végig azt taglalja, hogy ami most lehet/nem lehet azt eddig sem lehetett/nem lehetett. Tény és való, hogy egy lentebbi kommentben említik a sérelemdíjat mint újdonságot. Ez nem szerepel a cikkben, de ez az egyetlen újdonság, minden más az eddig bevett gyakorlatot követi.
      Névtelen nem vagyok, a cég oldalán fel van tüntetve a nevem, elérhetőségem, mint bloggazda. A politikai hovatartozást nem szívesen írtam le (nem véletlenül került utóiratba), de sajnos az emberek szeretnek skatulyázni, én pedig arra szerettem volna rávilágítani, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok a jelenlegi kormány elkötelezett híve, tudok objektíven gondolkodni a döntéseikről. Mi más lenne a véleményem, mint kőkemény realista gondolatmenet? Ha elvakult kormánypárti lennék, azt mondanám ez a törvény jó. Ha elvakult ellenzéki lennék, azt mondanám ez – és persze az összes többi törvény – rossz, le vele. Én meg azt mondom, hogy jó vagy rossz, kit érdekel, úgysem lesz belőle semmi, mert betarthatatlan, aki emiatt aggódik az szélsőséges helyzetekben gondolkozik, aminek a bekövetkeztére kicsi az esély. Láttunk már sok rossz döntést az élet mégis ment tovább. Most is ez lett. Ez sztem egy realista gondolatmenet inkább, mint összeszedetlen gondolkodás.

      • Jeno Lehel

        kérem, ne kerülje el a figyelmét, hogy ez a mostani döntés, mely az ön szavaival egyike a sok rossznak, egy 3 napja hatályba lépett, betarthatatlan új törvény formájában hozott döntés. továbbá, hogy van az, hogy ön egyfelől fumigálja a kicsi eséllyel bekövetkező szélsőséges helyzetekben gondolkodást, ugyanakkor szó nélkül hagyja a kicsi eséllyel bekövetkező szélsőséges helyzetekre hozott, vagyis értelmetlenül a művészi szabadságot korlátozó új törvényt?

        • Szélsőséges esetek mindig is voltak, vannak és lesznek én úgy gondolom. De sosem ezek a mérvadóak. Ahogy a cikkben már elhangzott: “A bírók sem hülyék. Nyilván létezik egy-kettő, aki az, lehet most egy-egy kiragadott negatív kimenetelű esettel példálózni, de alapvetően a magyar bírók rendszerint józan ésszel döntenek, pláne egy ilyen súlyú ügyben.”

    • emkorec nem újságíró, gőze sincs -ezt nem pejoratíve értem- arról, hogy miként kell gondosan, aprólékosan, logikusan felépíteni egy publikációt. Ő lejegyezte a saját álláspontját, gondolatait egy adott témáról és pont. Ezzel valaki egyetért és akad olyan is, aki lát benne itt-ott egy csepp anomáliát. Bevallom férfiasan, én is az utóbbiak közé tartozom. Beszélgethetünk itt reggelig, az ember álszentnek született és az is marad. Így van ez…

      • Jeno Lehel

        nem tudhatom, hogy álszentséget említve ön mire gondol, csak remélem, ez ide most nem alkalmazható. hozzászólásom mindössze annyi volt, hogy a szerző logikája és szemlélete hibás, amiből helytelen és másokat esetleg megtévesztő következtetésekre jut. ez pedig fájdalmas egy szakmai jellegű blogon

        • Nincs is vita közöttünk… Maximálisan osztom az Ön véleményét. Az álszentséget azért említettem, mert kardoskodunk itt a jogokért, közben meg naponta vagy 100-at taposunk a sárba a jogalkotókkal az élen. 1millió dollárba lefogadom, hogy Márk is készített már ezer olyan életképet, ahol olyan emberek szerepelnek, akiknek egy bizonyos %-a nem adta volna áldását a képre. Aztán, hogy ezeket a fotókat publikálta-e vagy sem, azt már nem tudhatom, de az biztos, hogy abban a pillanatban, amint lenyomta az exponáló gombot, lehetőséget adott magának arra, hogy a jövőben ezt megtegye.

          • Kezdem érteni mire gondolnak tézis-antitézis címszó alatt. A helyzet az, hogy vélhetőleg azért lelhető fel mindkettő a cikkben, mert jómagam sem tudom eldönteni, hogy jó vagy nem jó ez a törvény. Lehet mondani pro és kontra véleményt is. Ismerős tollából: “A fotósok a saját érdekeiket és a saját szabadságukat nézik, míg a törvényalkotók a fotóalanyok személyi szabadságát védik inkább és ha nem valósul meg az egyetértés, ami az engedélyhez kell, akkor inkább a fotós szabadsága sérüljön, mint a másik fél adatvédelmi és önrendelkezési jogai.”

            Ebbe nemigen lehet belekötni, még úgy sem hogy fotósként magam ellen beszélek. Szóval a szakma felháborodása is érthető valahol, vagy mégsem hiszen nem igazán történt változás, csak egységesítés a törvényben.
            Ugyanazon ismerős tollából: “az új polgári törvénykönyv azért született, mert a régit le akarták cserélni, mivel 50 éve született és bizonyos dolgokat meg akartak változtatni (pl. gazdasági társságokat szabályozó törvényekben) és az volt a cél, hogy sok részlet szabályozás, amiket más törvényekből levezetve használtak a bírói gyakorlatban (tehát törvény alapján született eddig is ilyen ítélet, csak nem volt szó szerint a törvényben), az bekerüljön a szövegbe, így világosabb legyen, hogy van olyan. Ilyen az is, hogy engedély kell a fotó elkészítéséhez, de pl a tömegkép is csak a bírói gyakorlatban létezett és csak most került bele a törvénybe, mint kivétel az engedélykérés alól.”

            Légyen bárhogy is, a cikk a kialakult hisztériát minősíti és nem a törvényt – mint ahogy a címben is le van írva.

      • Ezért hívják ezt a helyet blognak és nem szakmai hírportálnak. Többek közt.

  • grundigg

    A cikk jól összefoglalja a lényeget.

    Önmagában a készítés miatt nyilvánvaló, hogy senki nem fog perelni, mert felhasználás nélkül nem tudja bizonyítani a készítést sem. Polgári perről van szó. A felperesnek először is meg kell tudnia a fotós nevét és lakcímét, különben nem tudja, kit kell perelni, majd a perben bizonyítania kell, hogy az illető lefotózta. Ez egyik sem fog menni.

    Másrészt itt nem a “fotóriporteri tevékenység részletes szabályairól szóló” kormányrendeletről van szó, hanem a Ptk.-ról. A Ptk. pedig semmi mást nem tesz, mint rögzít egy személyhez fűződő jogot, azt, hogy mindenkit megillet az a jog, hogy róla képmást vagy hangfelvételt csak a hozzájárulásával készíthetnek. Azt pedig nyilvánvalóan nem lehet törvényben szabályozni, hogy a kacsintás hozzájárulás, az ökölrázás meg nem, tíz ember tömeg, három viszont nem stb. Erre való a bíróság.

    • dezső

      Akkor MIÉRT?

  • Látom, az oly ismerős tipikusan balkáni mentalitás nemcsak szép hazámban (Románia) dívik: a jelek szerint a magyarországi (fotós) média hangadóit sem a törvény betűje érdekli, hanem, hogy úgysem lehet bizonyítani az elkészítés tényét, soha a büdös életben nem fogja megtudni, úgysem lehet betartani, úgyis kijátszható, úgyis vannak kiskapuk stb.
    A könnyen betartható – így emberközpontú, könnyen számonkérhető és komolyan vehető – törvényeket pedig hagyjuk a buta, élhetetlen skandinávokra, akikben annyi rátermettség nincs, hogy bár egy rendőrt lezsírozzanak, csoda is, hogy nem selejtezte ki még őket az evolúció vastörvénye.

    • A törvény lesz.rása rajtunk múlik. A könnyen betartható törvények létrehozása meg a mindenkori kormányon. Akkor mi, fotósok, magánszemélyek mit tudunk tenni? Komolyan vehető törvényt hozni nem tudunk, ergo kénytelenek vagyunk alkalmazkodni a meglévőhöz…abba meg, ha olyan, belesz.runk vagy megpróbálunk kiskaput találni benne, mert mást nem tehetünk. Balkáni vagy nem balkáni, sajnos ez van. Vagy kezdjünk el lövöldözni, mint az ukránok? Nálam jobban senki sem irigyli a skandinávokat.

      Erről eszembe jutott egy stand-up poén Bödőcs Tibitől:
      “Milyen lehet ugyanez a tün­te­tés Svájc­ban, ahol hát nincs miért tün­tetni? Ezért tört ki az anar­chia, mert semmi nem tör­tént 600 éve. Ül ott­hon a kis­pol­gár, Ulrich, élre vasalt pizsama, élre vasalt arc, vas­hi­á­nyos fele­sé­gé­vel. Úgy néz­nek ki, mint egy jegy­bank­el­nök és Sólyom László a pap­lan alatt. (…) És ülnek ott­hon:
      — Nem tör­té­nik semmi, hát nem lehet ezt bírni! Ki kell rob­ban­tani a for­ra­dal­mat, elál­lí­tom a fali­ó­rát két perc­cel!”
      — “Mit csi­nálsz drá­gám? Ezt nem lehet!”
      — “Csönd! Anar­chia! Össze­ke­ve­rem a sze­lek­tív hul­la­dé­kot!”
      Mert Svájc­ban annyira fék­te­le­nek, hogy szil­vesz­ter­kor a kon­fet­tit egy­ből a por­szí­vóba öntik.” ;)

  • dezső

    Nos ha semmi para, akkor tudatosan mi a túróért teremtenek bizonytalan jogi szituációkat, miért? Mi volt a baj a régi jogi környezettel? Általában mi a baj ezzel az kikúrt országgal?

  • Ez az egész képmáshoz fűződő jog olyan, mint, amikor itt volt a kínai küldöttség és az Oktogonnál ott téblábolt vagy 10 “free Tibetes” békés tüntető. A saját szememmel láttam, hogy vagy 30 rendőr kitakarta őket, amikor odaért a konvoj. Persze pont akkor igazoltattak. Vagy itt van ez a hajléktalan kérdés. Én nem csinálok mást, csak dokumentálok és megpróbálom tisztességesen ábrázolni egy társadalmilag kirekesztett ember egy pillanatát. Ahhoz, hogy ez 100%-ig hiteles legyen, nem kérhetek engedélyt, hiszen attól a perctől kezdve lőttek az őszinte, spontán pillanatnak. Ha ebben az országban szeretnék kinyírni az utcai fényképezést, akkor a legjobb úton haladnak. Én pld. magasról ..arok rá, ha valaki rámemeli a kameráját. Nincs mitől félnem, annyira meg nem vagyok hiú, hogy most azon aggódjak, hogy vajon jó-e a séróm, vagy sem.

    u.i.: Emberek nélkül, csak üres képelemek és stakikus utcák lennének a kiállító termekben és később az emlékeinkben is.

  • Csécsei Ilona

    Épp tegnapi eset, hogy fényképezőgéppel a nyakamban egy rendezvényről a Blahán a hátam mögött jegyezte meg valaki “tilos fotózni” tehát az egyszerű emberi tudatban csak az maradt meg, ha már valakinél fényképezőgépet lát, már emelt hangon szólhat-tilos fotózni-

  • Csécsei Ilona

    Számomra viszont az derült ki, hogy lesifotós, videós, nehogy már a falopást rögzítse, lásd azt a bizonyos traktort, vagy a miniszterelnök lányát, nehogy már a lesifotós lefotózza amint autójában vezetés közben mobilozik és nincs bekötve a biztonsági öve, vagy a mit képzel a lesifotós, hogy azt a bizonyos alapítvány vezetőjét videóra vegye aki a villamossínen száguldozik a lakásától az irodájáig. Mert az hogy felvételt készített, de nem kérte beleegyezését a nyilvánossághozatalhoz. Ez bántja a csőrüket.