Idén is lezajlott a Fotóműtermek Hétvégéje, ezúttal a Fujifilm X támogatásával. Most is rengetegen jártak nálunk, van mesélnivalónk.
A karszalagos hétvégi buli első napján a brazil karneváli hangulat volt a főtémánk. Szexi táncoslányok, csillivilli ruhák, fejdíszek, tollak, boák, konfetti és műfüst, aláfestésnek szambamjúzik. Látványban, fotóznivalóban nem volt hiány. A műfüst “mű” jellegét sajnos a FotóSarok műtermében lévő tűzjelző berendezés nem azonosította, így a két nap alatt többször is meg sikerült kongatni a “vészharangot”, némi munkát adva ezzel a komplexumnak otthont adó Cézár Ház portaszemélyzetének. Ezúton is köszönjük a türelmüket!
Az első napon kb 120-130 ember látogatott el hozzánk, a rendezvényen részt vevő barátoktól, ismerősöktől, kollégáktól tudtuk meg, hogy az egyik leglátogatottabb műterem volt a miénk szombaton.
A vasárnapi nap a magyaros virtusról szólt, ahol a Varidance tánctársulat művészei álltak modellt vagy táncoltak a fotósoknak, hol autentikus népviseletben, hol egy kis modern vonallal megfűszerezve. Összességében véve nyugisabb nap volt a vasárnapi, igaz az idő is elromlott, így talán kevésbé mozogtak a fotósok a műtermek között. Így is voltak pillanatok, amikor teltházzal üzemeltünk, de az is előfordult, hogy 1-2 fotós dolgozott csak a műteremben. Utóbbit a vakuk köszönték meg, ugyanis a műterem 8 rezidens vakujából 4-et lenulláztunk a hétvége alatt.
Összességében véve jó volt az idei Fotóműtermek Hétvégéje is, de van itt néhány dolog, amit nem árt kiemelni. Az egyik az itt készült fotók felhasználásának módja. Mi minden idelátogatóval aláírattattunk egy nyilatkozatot, melyben az állt, hogy a fotókat kizárólag saját portfólióban, bemutatkozó kártyán, pályázatokon, és egyéb olyan felületeken lehet megjelentetni, ami a fotós szakmai előmenetelét szolgálja, ám ezeken a helyeken is úgy, hogy feltüntetik a fotók készítésének helyét. Ez nem véletlen! Gondoljunk csak bele: mi a FotóSarok csapata kitaláltunk egy koncepciót, történetesen a brazil karneváli és a magyaros virtus hangulatokat. Ez követte a táncosokkal való egyeztetés, akiknek természetesen pénzt fizettünk a fellépésért. A rendezvény két szakmai vezetője találta ki a világítást, helyezte el a lámpákat a megfelelő fényformálókkal, a táncosokon sminkes dolgozott, nem is keveset. Az idelátogató fotósok a legtöbb esetben megkérdezték mik a szükséges gépbeállítások, mondtuk ISO400, f/8, 1/125s. Ha nem villant el a vaku, jöttek és jelezték, a problémát megoldottuk. Ha olyan géppel jött valaki, amire nem lehetett rádiós kioldót tenni, megoldottuk. Még azt is jeleztük, hogy most egész alakra világítottunk, rendezkedtünk be, vagy csak szűkebb portrékivágásra. A táncosok pörögtek, forogtak, pózoltak, millióegy arcukat mutatták maguktól. 4 vakut kinyírtunk, ezeket javíttatjuk, füstgépet béreltünk, konfettiágyúkat vettünk, lelkesen szórtuk a konfettiket a ventillátorba a fotósok kedvéért, és még sorolhatnám. Ez azt jelenti tehát, hogy a nálunk fotózó embereknek semmi más dolguk nem volt, csak odaállni és lenyomni a gombot. Nem kellett koncepciót kitalálni, nem kellett tervezni-szervezni, nem kellett eszközparkot biztosítani, nem kellett világítani, nem kellett instruálni a modellt, de még komponálni se nagyon, mert azt is megmondtuk milyen kivágást fotózunk.
Nincs is ezzel gond, ha valaki kérdezett szívesen elmondtuk, hogy mit, miért és hogyan csináltunk. A Fotóműtermek Hétvégéjének a célja az kellene legyen, hogy a fotósok megismerjék a műtermeket, belelássanak a műtermi munkába, kicsit barátkozzanak ezzel a világgal és tapasztalatot gyűtsenek, ne adj isten kedvet kapjanak hozzá, és később visszajárjanak a szimpatikus műtermekbe dolgozni. Ehhez képest azonban sajnos azt látjuk, hogy még aznap, vagy épp másnap tömegével kerülnek ki a netre a nálunk készült felvételek X.Y. Photography logókkal ellátva, és az illetők említést sem tesznek arról, hogy ezek a fotók hol és hogyan készültek. Pedig aláírták a papírt, hogy feltüntetik azt, akik ennek a képnek a elkészítését lehetővé tették, akik végő soron nem kicsit a keze alát dolgoztak. Ha pubilálunk egy képet bárhol, és arra rátesszük a logónkat, azzal azt sugalljuk, hogy az egy egyedi/egyéni alkotás, egy önálló mű, ami a mi gyermekünk, a mi fantáziánk és munkánk szülöttje. Így viszont, hogy a fotósok helyett mi mint FotóSarok mindent kitaláltunk és megvalósítottunk, egy-egy ilyen kép mindennek nevezhető a fotósok részéről, csak egyedi alkotásnak, önálló műnek nem. Ahogy egyik kollégánk mondta, ha már logózva, saját alkotásként tüntetik fel a képeket a neten az emberek, legalább betyárbecsületből odaírhatnák a képek mellé, hogy hol és kinek a közreműködésével készültek. A Facebookon ráadásul erre kiváló lehetőség is nyílik.
Talán sokan most azt gondolják, hogy mit sír a szánk, hiszen egy ilyen hétvége után tucatjával jönnek vissza az emberek műtermet bérelni és betegre keressük magunkat vele. El kell szomorítsak mindenkit ez ügyben: NEM jönnek vissza. Egyáltalán nem. Tavaly még kupont is osztogattunk, összesen 230 darabot, amiből 3-at használtak fel összesen, képzelhetitek, hogy idén hányan fognak visszajönni bérelni, úgy hogy még kupon sem volt. Egy ilyen program a műteremeknek maximunk PR fogásként működhet, de közvetlen hasznot nem hoz. Nem csak nekünk – tudjuk, beszéltünk más műterem tulajdonosokkal – másnak sem. Nem véletlen, hogy a tavalyi résztvevő műtermeknek talán ha a fele vett részt idén is a programban.
A Fotóműtermek Hétvégéje tehát egy jó kezdeményezés, de a műteremmel, stúdiómunkával való barátkozásról kellene szóljon és nem arról, hogy fotósoknak teljes portfóliót gyártsunk, amit aztán sajátként tüntetnek fel. Hallottunk már olyanról is, hogy valaki AFIAP kedvezményt nyert workshopon készült képekkel, és olyat is hallottunk már, hogy valaki workshopon készült képeivel kezdte el hirdetni a saját workshopját. Hát ennyire nincs gerinc az emberekben?
A fent leírtak azt fogják eredményezni, hogy a résztvevő műtermek egy idő után megunják ezt, egyre kevesebben fognak jelentkezni a programra évről évre, mígnem a Fotóműtermek Hétvégéje kezdeményés érdeklődés hiányában elmarad. Ez pedig nem lenne jó, hiszen az a többszáz fotós aki ide ellátogat, úgy tűnt jól érzi magát. Próbáljuk meg együtt jól érezni magunkat, mert a jelenlegi helyzet inkább a kihasználás kategória, ami nem fenntartható hosszútávon.
