Élménybeszámoló és dorgálás: Fujifilm X Fotóműtermek Hétvégéje

Idén is lezajlott a Fotóműtermek Hétvégéje, ezúttal a Fujifilm X támogatásával. Most is rengetegen jártak nálunk, van mesélnivalónk.

A karszalagos hétvégi buli első napján a brazil karneváli hangulat volt a főtémánk. Szexi táncoslányok, csillivilli ruhák, fejdíszek, tollak, boák, konfetti és műfüst, aláfestésnek szambamjúzik. Látványban, fotóznivalóban nem volt hiány. A műfüst “mű” jellegét sajnos a FotóSarok műtermében lévő tűzjelző berendezés nem azonosította, így a két nap alatt többször is meg sikerült kongatni a “vészharangot”, némi munkát adva ezzel a komplexumnak otthont adó Cézár Ház portaszemélyzetének. Ezúton is köszönjük a türelmüket!

Az első napon kb 120-130 ember látogatott el hozzánk, a rendezvényen részt vevő barátoktól, ismerősöktől, kollégáktól tudtuk meg, hogy az egyik leglátogatottabb műterem volt a miénk szombaton.

A vasárnapi nap a magyaros virtusról szólt, ahol a Varidance tánctársulat művészei álltak modellt vagy táncoltak a fotósoknak, hol autentikus népviseletben, hol egy kis modern vonallal megfűszerezve. Összességében véve nyugisabb nap volt a vasárnapi, igaz az idő is elromlott, így talán kevésbé mozogtak a fotósok a műtermek között. Így is voltak pillanatok, amikor teltházzal üzemeltünk, de az is előfordult, hogy 1-2 fotós dolgozott csak a műteremben. Utóbbit a vakuk köszönték meg, ugyanis a műterem 8 rezidens vakujából 4-et lenulláztunk a hétvége alatt.

Összességében véve jó volt az idei Fotóműtermek Hétvégéje is, de van itt néhány dolog, amit nem árt kiemelni. Az egyik az itt készült fotók felhasználásának módja. Mi minden idelátogatóval aláírattattunk egy nyilatkozatot, melyben az állt, hogy a fotókat kizárólag saját portfólióban, bemutatkozó kártyán, pályázatokon, és egyéb olyan felületeken lehet megjelentetni, ami a fotós szakmai előmenetelét szolgálja, ám ezeken a helyeken is úgy, hogy feltüntetik a fotók készítésének helyét. Ez nem véletlen! Gondoljunk csak bele: mi a FotóSarok csapata kitaláltunk egy koncepciót, történetesen a brazil karneváli és a magyaros virtus hangulatokat. Ez követte a táncosokkal való egyeztetés, akiknek természetesen pénzt fizettünk a fellépésért. A rendezvény két szakmai vezetője találta ki a világítást, helyezte el a lámpákat a megfelelő fényformálókkal, a táncosokon sminkes dolgozott, nem is keveset. Az idelátogató fotósok a legtöbb esetben megkérdezték mik a szükséges gépbeállítások, mondtuk ISO400, f/8, 1/125s. Ha nem villant el a vaku, jöttek és jelezték, a problémát megoldottuk. Ha olyan géppel jött valaki, amire nem lehetett rádiós kioldót tenni, megoldottuk. Még azt is jeleztük, hogy most egész alakra világítottunk, rendezkedtünk be, vagy csak szűkebb portrékivágásra. A táncosok pörögtek, forogtak, pózoltak, millióegy arcukat mutatták maguktól. 4 vakut kinyírtunk, ezeket javíttatjuk, füstgépet béreltünk, konfettiágyúkat vettünk, lelkesen szórtuk a konfettiket a ventillátorba a fotósok kedvéért, és még sorolhatnám. Ez azt jelenti tehát, hogy a nálunk fotózó embereknek semmi más dolguk nem volt, csak odaállni és lenyomni a gombot. Nem kellett koncepciót kitalálni, nem kellett tervezni-szervezni, nem kellett eszközparkot biztosítani, nem kellett világítani, nem kellett instruálni a modellt, de még komponálni se nagyon, mert azt is megmondtuk milyen kivágást fotózunk.

Nincs is ezzel gond, ha valaki kérdezett szívesen elmondtuk, hogy mit, miért és hogyan csináltunk. A Fotóműtermek Hétvégéjének a célja az kellene legyen, hogy a fotósok megismerjék a műtermeket, belelássanak a műtermi munkába, kicsit barátkozzanak ezzel a világgal és tapasztalatot gyűtsenek, ne adj isten kedvet kapjanak hozzá, és később visszajárjanak a szimpatikus műtermekbe dolgozni. Ehhez képest azonban sajnos azt látjuk, hogy még aznap, vagy épp másnap tömegével kerülnek ki a netre a nálunk készült felvételek X.Y. Photography logókkal ellátva, és az illetők említést sem tesznek arról, hogy ezek a fotók hol és hogyan készültek. Pedig aláírták a papírt, hogy feltüntetik azt, akik ennek a képnek a elkészítését lehetővé tették, akik végő soron nem kicsit a keze alát dolgoztak. Ha pubilálunk egy képet bárhol, és arra rátesszük a logónkat, azzal azt sugalljuk, hogy az egy egyedi/egyéni alkotás, egy önálló mű, ami a mi gyermekünk, a mi fantáziánk és munkánk szülöttje. Így viszont, hogy a fotósok helyett mi mint FotóSarok mindent kitaláltunk és megvalósítottunk, egy-egy ilyen kép mindennek nevezhető a fotósok részéről, csak egyedi alkotásnak, önálló műnek nem. Ahogy egyik kollégánk mondta, ha már logózva, saját alkotásként tüntetik fel a képeket a neten az emberek, legalább betyárbecsületből odaírhatnák a képek mellé, hogy hol és kinek a közreműködésével készültek. A Facebookon ráadásul erre kiváló lehetőség is nyílik.

Talán sokan most azt gondolják, hogy mit sír a szánk, hiszen egy ilyen hétvége után tucatjával jönnek vissza az emberek műtermet bérelni és betegre keressük magunkat vele. El kell szomorítsak mindenkit ez ügyben: NEM jönnek vissza. Egyáltalán nem. Tavaly még kupont is osztogattunk, összesen 230 darabot, amiből 3-at használtak fel összesen, képzelhetitek, hogy idén hányan fognak visszajönni bérelni, úgy hogy még kupon sem volt. Egy ilyen program a műteremeknek maximunk PR fogásként működhet, de közvetlen hasznot nem hoz. Nem csak nekünk – tudjuk, beszéltünk más műterem tulajdonosokkal – másnak sem. Nem véletlen, hogy a tavalyi résztvevő műtermeknek talán ha a fele vett részt idén is a programban.

A Fotóműtermek Hétvégéje tehát egy jó kezdeményezés, de a műteremmel, stúdiómunkával való barátkozásról kellene szóljon és nem arról, hogy fotósoknak teljes portfóliót gyártsunk, amit aztán sajátként tüntetnek fel. Hallottunk már olyanról is, hogy valaki AFIAP kedvezményt nyert workshopon készült képekkel, és olyat is hallottunk már, hogy valaki workshopon készült képeivel kezdte el hirdetni a saját workshopját. Hát ennyire nincs gerinc az emberekben?

A fent leírtak azt fogják eredményezni, hogy a résztvevő műtermek egy idő után megunják ezt, egyre kevesebben fognak jelentkezni a programra évről évre, mígnem a Fotóműtermek Hétvégéje kezdeményés érdeklődés hiányában elmarad. Ez pedig nem lenne jó, hiszen az a többszáz fotós aki ide ellátogat, úgy tűnt jól érzi magát. Próbáljuk meg együtt jól érezni magunkat, mert a jelenlegi helyzet inkább a kihasználás kategória, ami nem fenntartható hosszútávon.

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Kavita

    Magyarország én így szeretlek!
    Miért nem vagyok ezen meglepődve amit itt olvastam?!

  • Azzal együtt, hogy teljesen igazad van, picit hisztiszagot érzek és voltaképp a beszámoló 90%-át ez teszi ki. (Hát nem csináltál sok kedvet a következő eseményhez.) Hm, ha jól belegondolok, tulajdonképpen Te is ezt csinálod és még fizetnek is érte, de ezt már megbeszéltük régebben…
    Viszont, azzal semmi gond, ha egy fizetős workshop után valaki úgy publikálja a képeket, hogy mondjuk “elfelejti” megjelölni a lehetőséget adó forrást. Kutatok a fejemben, de nem emlékszem olyan koncertfotóra pld., ahol a koncertszervező ügynökséget feltüntette volna valaki, pedig ott is komoly munka folyik, ezt elhiheted nekem.
    Vannak dolgok Márk, amin egyszerűen túl kell lépni, ha szolgáltató vagy és az sem árt, ha a tolerancia szinted kétszerese az átlagéhoz képest. Ha valaki úgy publikálja a képeket, mintha a saját teremtménye lenne, az őt minősíti, a Te lelkiismereted tiszta, mert létrehoztatok egy nívós rendezvényt és ez itt a legfontosabb szerintem.

    u.i.: Persze nem győzöm kihangsúlyozni, hogy ez a Te blogod és ennek megfelelően annyit hisztizel rajta, amennyit csak akarsz, de azért jó lett volna olvasni egy igazi beszámolót a panaszkodás helyett.

    • Zsorzs

      Talán nem hiszti, talán ő így vezeti az életét, elvár magától dolgokat, magatartás formákat, inkább kicsit naiv mert ez másoktól is elvárja . Az meg hogy a közönség jelentős része paraszt, olyan jó egyszerű gyerek, arról nem tehet. Hadd ne kelljen már a legegyszerűbb lényekhez pozicionálnia magát, arra ott vannak a világban marketingesek. Igen, szóvá kell tenni!

  • Gabesz

    Valóban, a cikked kicsit Völgyi Attilásra sikeredett:)
    Amúgy szerintem a legtöbb amatőr attól tart hogy nem tudna mit kezdeni egy fotóstúdióval, nem tudja beállítani a fényeket, és ezért nem mennek hozzátok, én a helyetekben arra fektetném a hangsúlyt, hogy ha jönnek hozzátok bérelni, akkor adtok hozzá segítséget (amennyiben erre van lehetőségetek), tuti többen mennének.

    • Van ilyenre lehetőség, igaz az ára több mint kétszerese az alap óradíjnak (ld. bérlés teljes körű asszisztenciával): http://fotosarok.hu/muterem/arak/

      • Gabesz

        Kösz a linket, nem is néztem, hogy nálatok van Alap asszisztencia, ami jó dolog. Így akkor végképp nem értem, hogy miért nem mennek hozzátok…

        • Az alap az amikor beallitjuk amit kernek es kimegyunk, csak nagyobb atallaskor megyunk vissza, a teljeskoru meg az h vegig bent van vki a fotozason es segit, asszisztal ha kell tanacsot ad.

  • Boros Ádám

    Én tavaly nagyon szemeztem az eseménnyel, aztán a látogatói véleményeket olvasva kicsit “örültem”, hogy kihagytam. Zsúfoltság, kapkodás… Idén pedig már ezért nem volt lelkesedésem. Hogy is kell ezt elképzelni? 120-130 ember egy napra? Szóval 10 órás nyitvalévőség mellett 4-5 perc jutott egy fotósnak, hogy vezérelje a vakukat? Amúgy meg igazodott az épp aktuális primer fotóshoz….Ez tényleg amolyan kóstoló. Valóban nem lett volna nagy dolog ha feltűntetik a stúdió helyét, de csatlakozva az előttem szólókhoz, tavaly más volt a probléma az oda látogató fotósokkal… Nem is értem. Folyton csaka baj van velük. Inkább a Canon 750D megjelenéséről olvasnék már… :)

    • A szam stimmel de csak 8 ora :D cserebe 8 radios kioldoval lehetett dolgozni (ezert is minuszoltunk le 4 vakut)

      • Boros Ádám

        Akkor egyrészől elismerésem a rendszereknek, hogy bírták ezt a tempót, illetve a modelleknek, akik szintén…ettől függetlenül nekem még mindig hatalmasnak tűnik a tülekedés.

  • Sáfrán Kornél

    Amellett, hogy ez egy tényleg majdnem ‘ingyenes’ rendezvény én annyival egészíteném ki (ami szerintem roppant fontos mind a két oldalról), hogy a szervezés részéről meg kéne próbálni irányítani a rendezvény sorsát…
    és ezt talán pont az ilyen eszmecserék kapcsán kezdeményezhetné a stúdió is, teljes joggal.
    …Tavaly kaptunk egy kis betekintést az első ilyen rendezvénybe. Gondolom a stúdióknak nem sok eredményt hozott (lásd jelen bejegyzés) és igen, joggal háboroghat a stúdió is: “na hát kérem szépen, jó jó… de csak PR szintet ütött meg, mert eredményt nem hoz”. (amúgy ez teljesen egyértelmű: ‘idén fele annyi stúdió’)
    Én erre azt mondom, hogy igenis tessék a szervezőket jobban piszkálni, hogy adjanak egy teljesebb, átfogóbb keretet az egész rendezvénynek. Legyen célja, iránya és ezáltal tényleg értelme, mind a két tábornak.

    Mivel az első év tapasztalatai rámutattak arra, hogy egyes helyeken elég nagy ‘zűrzavar’ alakul ki , a tömeg miatt. Ezt irányítani és kezelni kell! – pl tavaly voltam olyan stúdióba, ahol ezt a fajta káoszosodást nem engedték… akinek nem tetszett, hogy egyszerre csak 1 fotós fotózhat.. és közben picit segítették, magyaráztak is Neki… ott vagy várni kellett vagy egyből tovább állt.
    A másik verzió, ahol ‘mindent’ engedtek a tömeg nyomásának eleget téve.

    Ezek a fajta jelenségek mindenkitől nagyobb odafigyelést és jobb szervezést igényelnek! (fő szervezők, stúdiók egyaránt
    konkrétabban arra gondolok, hogy
    1.
    A stúdiók között ki kell találni egy koncepcionális együttműködést… Ki mit csinál? Milyen programot? Nem lehet összevissza, mindent “be rakosgatni “egy ilyen több stúdió által szervezett rendezvényre.
    Legyen egy fő vezér elv, egy koncepció, amire az egész rendezvény egyes részeit be lehet illeszteni a megfelelő helyükre.

    Pl: üljenek össze a stúdiók és beszéljék át, hogy ki mit csinál és egyeztessék össze a programot a fő koncepció szerint, ami mondjuk lehet oktatás… vagy lehet “fotózzon mindenki ahogy akar” vagy divat irány… bármi, csak legyen ilyen!
    Ehhez két dolog kell szerintem. Most a rendezvény tapasztalataival, érzéseivel üljenek össze a stúdiók szervezők (hiszen mind kettőjüknek érdeke, hogy legyen jövőre rendezvény ) és beszéljék át a tapasztalatokat észrevételeket, problémákat, mert úgy vélem bőven van.

    2.
    Jövőre:
    A jövő évi rendezvényt megelőzően (pl 6 hónappal) üljenek össze a részvevő stúdiók és találják ki a rendezvény koncepcióját, majd annak mentén a rendezvény vázát! A vázra minden stúdió ültesse rá a saját maga hozott és beleadott tudását. Ezt egyeztessék és egyezkedjenek ennek mentén. ki mit csinál? és mikor? melyik nap?

    3.
    Például: a fotósok tudás szintjükhöz mérten tudjanak programokat választani.
    -gyakorolni vágyók – IDE…
    -tanulni vágyók- ODA…
    -analóg téma iránt – amoda…
    -tárgyfotó téma iránt – emide.

    (és ezeket lehet vegyíteni is… és persze a résztvevőktől muszáj lenne valahogy bekérni, hogy még is ki hová megy… kit és mi érdekel?)

    Kvázi ‘mini’ térképeket kellene létrehozni, hogy ki milyen sorban tud végig menni az ő igényeinek megfelelő programokon és azokat egymáshoz igazítani.

    4.
    Ehhez különféle segédeszközök lehetségesek:
    -limitálni a stúdióban lévők létszámát (ehhez kontroll kell a stúdiók részéről: nem engedünk be mást)
    -lehet limitálni a részvevők számát (vagy legalább altervet készíteni, bizonyos jegy eladásokhoz kötve — 300 fő…. 500 fő…10000 fő)
    -az is lehet, hogy a számok növekedésével 2 hétvégére kell beosztani a rendezvényt

    5.
    A stúdiók kitalálhatnak különböző ‘vevő szerző’ praktikákat, hogy ösztönözzék a visszatérést (oktatási kupon, 1 ember magyaráz, ügyfél kapcsolatot ápol. -> saját belső kis rend is kell). Véleményem szerint már azáltal, hogy a jobban szervezett a rendevény már az is nagyobb eredményt hoz és nem is tud kialakulni a “leszarom feeling”. Ahol megfelelő keret van a tényleges, értelmes kommunikációra fotós és stúdió között ott bizony lehet tényleges “ügyfélkapcsolatokat” építeni – meg tud ‘nyílni’ a stúdió a valódi szakértelmével és magához tud kötni jóval több embert…

    6. – Jegy
    Én azt mondom, hogy egy ilyen jól szervezett rendezvényért akár el lehet kérni több pénzt is… én lehet hajlandó lennék adni érte akár 8eFt-ot is, de akkor tudom, hogy ott nincs káosz, Nekem megfelelőek a programok – TEHÁT pontosan TUDOM miért fizetek.
    Vagy lehet olyanban is gondolkodni, hogy mindenki úgy veszi meg a jegyét, hogy bepipálja az őt érdeklő programokat és az stúdiók által előzetesen összeültek mentén a stúdiók megállapodnak a programok egyéni áraiban… mindenki maga szabja a költségeket ! Ez érthető is, hiszen minden stúdió más-más programja eltérő költségvetéssel készül.
    Így egyedi jegy árak lesznek és a közönség is érdekelt a programokon való részvétel pontos betartásában. (nincs káosz, nincs türelmetlenkedés)

    A keretek megadásával szerintem joggal fogja érezni, mind a két tábor, hogy mit lehet és milyen eredményeket lehet elérni a rendezvény által.

    Ez persze csak egy eszmefuttatás és észrevétel ‘csomag’ a részemről, és mindenki annyit érez magáénak amennyit akar. Pusztán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy szerintem van mit tenni és lehet is min gondolkodni.
    És persze az is elképzelhető, hogy az a társaság, aki kilátogat nem érett meg erre a fajta elképzelésre és a stúdiók sem akarnak ekkora erőfeszítést tenni a jó program érdekében… voltaképpen minek is bármit tenni, minden úgy is a programban részvevőkön múlik, hogy Ők mit akarnak kihozni ebből.
    Csak pénzt keresni és pár embert összedobva, ez “valahogy magától megoldódik” vagy egy profi rendezvényt, ahol mindenki jól jár…?

    Sok sikert mindenkinek!

    • Nagyon szépen köszönjük az építő jellegű hozzászólást, továbbítjuk a szervezőnek!