Górcső alá vettük itthon elsőként a Sigma “zsilettpengéjét”, az új 50/1.4-es fixet, mely a 35-ös testvér mellett a következő fixobi, ami felforgathatja a piacot. Szerintünk fel is fogja, összevetettük a két nagy vetélytárssal, a Canon EF 50mm f/1.2L, és a kistesó Canon EF 50mm f/1.4 obikkal. Nem titok, leesett az állunk, de azért kap hideget-meleget!
Mellőzném is a mindeféle felvezető dumát, négynapos hétvége van, a fenének sincs kedve ünnepek alatt kilométereket pötyögni, csapjunk a lecsóba. (esti update: csak-csak egy egész napot igénybe vett a tesztelés…)
A Sigma 50-es alig pár hete jelent meg a piacon, Magyarországon elsőként jutottunk hozzá pár darabhoz, amiből egyet elhozhattam a négynapos ünnepek idejére, így volt időm tesztelni. Itthon egy Canon 50/1.4 várta a megmérettetést, egy 50/1.2L-t pedig kölcsönkértem egy kollegától, amiért ezúton is köszönetet mondok.
Építési minőség
Brutális és gyönyörű. Pont mint a Sigma 35/1.4 Art, ez is fém és üveg. A fületén ugyanúgy fényesre polírozott és mattra csiszolt felületek váltják egymást, a fókuszgyűrű gumírozott és nagyon finoman jár. A frontlencse hatalmas, 77mm-es átmérőjű, ez nagyobb, mint az L-es Canoné, hiszen az csak 72-es. A három obi közül a Sigma a legnagyobb, ha feltesszük rá a tulipán napellenzőt már-már teleobinak, de legalábbis zoomnak tűnik, kb akkora, mint a 24-70/2.8 vagy a 24-105.
Ennek megfelelően viszont brutálnehéz, mind közül nem csak a legnagyobb, de a legnehezebb is. Nem fárasztottam magam különösebben azzal, hogy komolyabban utána nézzek a hivatalos tömegének, a telefonon bepötyögtem a Gugliba hogy “Sigma 50 1.4 art weight” 470g-ot láttam mindenhol. Én pedig azon tűnődtem, hogy nekem inkább érződik 70-200 nehézségűnek, amit nem értettem, hiszen a fele sincs a fentiek szerint. Amíg rá nem tettem a konyhai mérlegünkre… Íme:
Hát közel áll a 70-200/2.8 1300g-os tömegéhez, és meghaladja a Canon L hatszázvalahány grammját. Ezzel vége tehát az aprócska kompakt 50-es, a pici mindenhovamagammalviszem utazós-sétálós optikának, ha valaki ilyet választ. Ez az obi nagy és nehéz, de a minősége mindenért kárpótol. Ugyanakkor nem mehetünk el amellett, hogy sok esküvőfotós például azért adja el a 70-200/2.8-akat sorban (jómagam is), mert nagy és nehéz, foglalja a helyet a táskában, egész nap cipelni macera, és egy rendezvény esetében értelme sem sok van, hiszen ott közel megyünk a témához. Ami a táskánk súlyát illeti tehát egy ilyen 50-essel sokkal nem leszünk előrébb (annyi csak, hogy valamivel kevesebb helyet foglal, mint a 70-200), ha még megspékeljük egy 35-össel, meg később – ha kiadják – egy 85/1.4-el…bizony lehet edzeni. A kamera markolat nélkül orrnehéz lesz tőle, igaz balkézzel alátámasztjuk, de egy markolattal és dupla akksival (vagy egy 1D-vel) sokkal kiegyensúlyozottabb a cucc (és persze még nehezebb, 6D+markolat+két akksi+Sigma 50 = 2kg, és a 6D még egy könnyű gép).
Sigma 50/1.4 és Canon 50/1.4
Képminőség
Ugyanazzal a szóval kezdeném, mint az előző bekezdést: brutál! De tényleg, ilyet még nem láttatok! Nyitott rekesznél annyira penge, hogy lerekeszelve már alig élesedik, ami azért azt hiszem mindent elmond. Az összehasonlítás során bizony bucira verte a Canon két ötvenesét, nyitva, rekeszelve, közelre, távolra, mindenhogyan. Az alábbi képeken nem tudom mit kellene magyaráznom, egész egyszerűen magukért beszélnek!
Talán csak annyit, hogy magam sem hittem el amit láttam, ezért a tesztet kétszer megismételtem. Mindkétszer LiveView, 10x belenagyítás és kézi fókuszálás volt a módszer, tükörfelcsapás, 2mp-es önkioldó. Megpróbáltam AF-vel is, az eredmény ugyanez volt.
Az alábbi képeknél érdemes kattintani, hogy eredeti méretben nyíljon meg!
Ilyen téren a Canon 50/1.2 konkrétan hatalmas csalódás volt nekem, élességre nagyjából pariban van az ötöd annyiba kerülő Canon 50/1.4-gyel. Persze az L-nek pontosabb az autofókusza, mint a kistesónak, meg időjárásállló is (a Sigma nem az!), meg fényerősebb is. Papíron 1/3 fényértékkel (merthogy aki nem tudná, az f/1.2 után egyből az f/1.4 jön a sorban, szóval , ha 1.2-es obink van, mindössze egy “tárcsakattintásnyi” előnyt kapunk használat közben az 1,4-hez képest), gyakorlatilag viszont többet ad a Canon, ugyanis fényáteresztés terén a Sigma volt a legrosszabb. Bármilyen rekeszen néztem, a Sigmához képest a Canon L +2/3, a kis Canon pedig közel +1/3 fényértékkel több fényt gyűjtött be, így egyforma expozíciós értékeken a Sigma képe volt a legsötétebb, az L-es Canoné pedig a legvilágosabb. Ez ugye azt jelenti, hogy a Canon obik T-értéke jobb, hiszen az F-érték csak elméleti érték, a T pedig a valós fényáteresztő képességet mutatja. Ha így vesszük, akkor a Sigma fényhasznosítás szempontjából csak f/1.8-as szintet üt meg. (a DxO tesztjei szerint a Sigma 1.4 – CanonL 1.2 – Canon 1.4 obik T értéke sorrendben: T1.7 / T1.4 / T1.6. Így tapasztaltam jómagam is. Ez persze a háttérelmosásra nincs hatással, csupán a fényáteresztésre.)
Azt viszont vegyük figyelembe a fentieknél, hogy a Canon obijai 10-20 éves konstrukciók, míg a Sigma “tegnapi”, de ettől még gáz, hogy egy cirka 10 éves félmilliós obi élességben annyit tud, mint egy cirka 20 éves százezer forintos. A Sigma pedig 250ezerért mindkettőt lazán leveri, és ebből arra következtetnék, hogy a Nikon 50/1.8, 50/1.4, 58/1.4 sem lesz ez alól kivétel. Képközépen, képszélen nincs kegyelem.
Mondanák sokan, hogy nem jó a túl éles obi, mert minden sz.ros bőrhiba látszik és csak többet kell retusálni. Én meg azt mondom, hogy nem is a közeli portrénál lesz ez hasznos, hanem a távolabbi témáknál. Egy egészalakos fotónál a Canon 50-esei 1.4-en már annyira életlenek, hogy közelít az élvezhetetlenhez, fotókönyben, printben nézve már nem sokat ér. Én egy C50/1.4-et nyúzok két éve, de f/2.2 alatt sosem használom, mert egyszerűen nem éles. A Sigma lesz az az obi, amit bátran lehet használni f/1.4-es rekeszen is bármikor.
Ami a színvilágot illeti, szerintem tökegyforma a három obi, én semmilyen színeltolódást nem tudtam megfigyelni, a fenti virágos képen Ti is láthatjátok.
Torzítás
Itt is bajnok a Sigma. A Canon 50/1.4 közismert, hogy mennyire hordótorzítású, ha egyeneseket-párhuzamosokat fotózunk vele, otthon nem győzzük korrigálni. Mint kiderült a tesztből a Canon 50/1.2 pont ugyanilyen, ellenben a Sigma gyakorlatilag szinte 0, azaz nulla. Okos emberek biztos megmérik majd hány ezrelék, de a való életben nem igazán lesz szükség torzítás korrekcióra a képeinken.
Becsillanás, CA, vignettálás
Becsillantani nem sikerült a Sigmát. Bevallom egyiket sem az eddigi Art obik közzül, amiket kipróbáltam (35, 18-35, 24-105, 50). Verőfényes napsütés volt ma, akárhogy fotóztam a napba, telibe, kép sarkába helyezve stb, az obi nem mutatott becsillanást. Kromatikus aberráció van azért gazdagon, teljesen nyitott rekesznél, f/2.2-re csukva majdnem teljesen eltűnik. Nagyjából egy kategória a Canon 50/1.2 CA-jával, ott ugyanez a helyzet.
f/1.4-en erősen vignettál a Sigma, a peremsötétedés beér szinte képközépig, de szerintem jól áll a legtöbb képnek. f/2-2.2-re lerekeszelve viszont szinte teljesen eltűnik a vignetta.
Autofókusz
Ez hagytam a végére, mert erről van a legtöbb beszélnivaló. A Sigma 50/1.4 Art obijának is HSM vagyis ultrahangvezérlésű fókuszmotorja van, ami gyors és csendes. Sokkal gyorsabb a Canon 50/1.2-nél, még a közelpont (40cm) és a végpont között is, köztes tartományokban pedig villám. Próbáltam übersötétben, félhomályban, napsütésben, árnyékban, a Sigma sehol sem tétovázott, csak extrém körülmények között lehetett vadászatra bírni, ha kevésbé kontrasztos témára próbáltam fókuszálni, de ott már minden obi feladta volna a harcot (értsd f/1.4, ISO 6400-12800, 1/40s környéke). De még ilyen körülmények között is, ha találtam valami világosabb felületet, egy fehér csíkot, csillogó tárgyat, valamit amin a 6D kiváló középső fókuszpontja fogást tudott találni, a Sigma egyből talált fókuszt. És éles képet lőtt minden körülmények között, nem volt back- vagy frontfókusz, az összehasonlítós képeken túl kb 300 tesztfotót lőttem két nap alatt az obival és két kezemen meg tudom számolni hány lett életlen, ott is az esetek többségében azért mert valami belógott a téma mellett és arra fókuszált a gép, vagy épp kamera felé szaladó kutyát/macskát fotóztam és a 6D követőfókusza 5-6 képből egyet-egyet néha mellélőtt. (Ugyanakkor nem árt tudni, hogy egy 1.4-es obival mindig is nyűglődni fogunk mert annyira kicsi az élességi tartomány FullFrame gépen használva, hogy van az a távolság, amikor egy arcnál az AF pont lefedi a szemet is és az orrot is, így lehet hogy mi a szemre élesítünk, de az orrlyukak, felső ajak lesz éles, a szem meg már kezd kicsúszni az élességi síkból, mert az AF pontot ennél pontosabban nem lehetett pozícionálni. Kicsit olyan ez, mintha vastag ecsettel akarnánk részleteket festeni.)
A Sigma szerint nagy hangsúlyt fektetnek a minőségellenőrzésre az új obik esetében, még saját fókuszteszt rendszert is kidolgoztak. Adnak USB-dokkolót is az új obikhoz (persze csak opcionálisan vásárolható meg), sokak szerint ez eleve rossz ómen, de ne felejtsük, hogy a Sigma nem licenszet vásárol, hanem a nagy gyártók AF technológiáját ún. reverse-engineeringgel visszafejti, és ez alapján készíti a saját optikáit. Ez azt jelenti, hogy minden új gépváz kiadásánál előfordulhat, hogy valami nem lesz jó, ezen segít viszont a dokkoló, amivel az obik firmware-jét lehet többek közt frissíteni, így a Sigma hatékonyabban tudja kompatibilissé tenni az obijait, de ha valami mégsem frankó, házilag is elvégezhetjük a kalibrálást, nem kell ezért időigényes és garancián túli időben drága szervizbe mennünk.
Miért írom le ezeket? Mert bizony történt egy-s-más az elmúlt napokban, ami szerintem bármelyik gyártóval megtörténik, de ha a Sigmáról hallunk ilyet, mindenkinek kinyílik a bicska a zsebében. Ezt hívják úgy, hogy hendikep. Azzal kezdődött, hogy a tesztelés napja előtt egy nappal egy ismerősöm szidta a Facebook oldalamon kialakult beszélgetésben a 35-öst, mondván hogy vett egyet és képtelen vele éles képet készíteni és soha többet Sigma. Mivel elég sok ismerősöm vett az elmúlt évben 35-ös Art-ot, rögtön a védelmére keltek (olyan emberek, akik azelőtt élből elutasítottak mindent, amire Sigma volt írva), mondván valami nem frankó, többük is nagy megelégedéssel használja a 35-ösét, az ismerősöm biztos csak kifogott egy rosszat, és hogy ilyen a Nikon és a Canon obiknál is előfordul: megvesszük, aztán másnap vihetjük gariban kalibráltatni. Én magam is mindenkitől csak pozitívumot hallok az új típusú Sigmákról, legyen az 35-ös vagy 24-105-ös (ezek vannak a baráti körben). A FotóSarokba több új Sigma 50-es érkezett, jórészük előrendelésre. Mit ad Isten, még aznap jött a hír egy másik ismerősömtől, hogy ami hozzá került 50-es ebből az adagból, annak rossz az autofókusza, 10-ből 5x hiába mutatja hogy élesre állított, a kép egy mosott valami és nem back- vagy frontfókuszos, hanem össze vissza állít élességet, állványon statikus témára. Visszahozta, a szaküzletben kicserélték neki egy másikra, hazavitte, és az is ugyanez, csak pepitában. Két álló napon át egyeztettünk, tesztképeket küldözgettünk oda-vissza, füstölt a Dropbox, mert nem akarta elhinni, hogy ami nálam van, az penge. Mikor kiderült, hogy egy másik ismerős vásárlóhoz került Sigma 50/1,4 is rendben van, akkor kezdte elhinni, hogy akkora pechje volt, hogy kétszer egymás után is melléfogott (ettől persze nem lett boldogabb). Pedig három gépvázzal is próbálta mindkét obit, 5DIII, 5DII, 400D, mindegyiken rossz volt mindkettő.
Sigma betegség még mindig? A fene se tudja. Mondom, nem egyszer hallottam már ilyet gyári obiknál is, ugyanez az ismerős a Canon 50/1.4-ből is 3-at kipróbált és egyik sem volt jó (úgy látszik szegénynek az 50-es obi marad a mumusa), egy másik ismerősöm abban a bizonyos Facebook beszélgetésben pedig azt állította, hogy a Nikon 35/1.8-ból ötöt próbált ki, és a hatodik lett jó -17 egységnyi AF-korrekcióval. Ugyanitt hangzott el, hogy a Sigma 35 Artból egy barátom keze ügyébe három is került és mindegyik hibátlan, de most én is kapásból fel tudnék sorolni legalább négy embert aki dolgozik vele és semmi baja. Szóval furcsa ez így, az idő majd eldönti, mindenesetre javaslom, hogy bárki aki vesz Sigma 50mm f/1.4 Art obit, az feltétlenül próbálja ki még a boltban. Úgy gondolom, hogy amíg van lehetőség kicserélni hiba esetén, addig nincs para, max egy kis bosszúság, de ha egyszer kifogunk egy jót, az minden bosszúságot feledtetni fog, mert ilyen jó obitok sanszos, hogy még sosem volt!
Konklúzió
Szerelem első látásra! Végre itt van, EZ az az 50-es amire olyan régóta vártunk. Tökéletes, abszolúte kompromisszummentes képminőség, olyan, amilyet csak a 4x ennyibe kerülő Zeiss Otus 55/1.4 tud, ráadásul abban nincs autofókusz, ebben meg van. Mindezt én 20 megapixelen próbáltam, el tudom képzelni, hogy egy AA szűrő nélküli Nikon D800E-n milyen képet rajzol. Állítólag ez (meg a Zeiss) az egyetlen obi, ami valóban kiszolgálja a Nikon D800 36 megapixelét. Teljesen felesleges kiadásnak érzem ugyanakkor a kétszer ennyibe kerülő Canon 50mm f/1.2L obit, mert nem tud többet, sőt csúnyán elmaradt. Igaz régi üveg, de ha kijön az Canon 1.2L II verzió, az megint lesz vagy 6-700ezer Ft újonnan, szóval nem konkurencia, hiszen a Sigma nyitóára 250.000 Ft. Ez az obi pár hónap, max egy év múlva használtan már csak 200.000 lesz, két év múlva pedig 1-essel kezdődik az ára majd a használtpiacon. Na akkor lesz végképp verhetetlen. Persze aki most keresgél 100ezer Ft környékén fixobit, akkor marad a Canon 50/1.4, mint kompromisszumos megoldás, de őket is nyugtassa a tudat, hogy nem sokat veszítenek az 50/1.2 ellen. Aki arra apellál, hogy a Canon majd úgyis kidob valamit a Sigma ellen, azt el kell keserítsem. A Canon jelenlegi termékpolitikáját tekintve úgy tűnik felfelé húzza a vásárlóit, így vélhetőleg a jövőben lesz egy horror árú, de tökéletes Canon 50/1.2L II, és egy a Sigma 50/1.4 Art-tal azonos árkategóriájú (tehát 200e+-os) Canon 50/1.8 IS USM, oszt’ csókolom. A 100ezer forintos kategória meg megmarad a Yongnuonak. Persze nem biztos hogy így lesz, de elég sanszos.
Tény, hogy nem olcsó a Sigma, de ez az elképesztő minőségi kategória már a milliós objektívek játszótere, mindezt azok árának negyedéért. Kompromisszumot kell azonban kötnünk az obi súlyát, hordozhatóságát és helyigényét tekintve (legalábbis a régi, pici 50-esekhez viszonyítva), és az AF-et érdemes leellenőrizni a szaküzletben, mielőtt hazavisszük az üveget, bár ezt nem csak a Sigmánál, hanem minden objektívnél ajánljuk.
Végezetül íme néhány tesztfotó a Sigmával, a képek 1500px hosszabbik oldallal rendelkeznek (jobb klikk + megnyitás új lapon). Az eredeti méretű képeket (összesen 19-et) tartalmazó Flickr galéria ide kattintva tekinthető meg.
