Végre nyilvánosságra került az új 7D, minden pletyka beigazolódott az utolsó betűig, ezúttal is jól működött a netes pletykagépezet.
Mindenekelőtt hadd jegyezzem meg, hogy amióta digitális fotózással foglalkozom, azóta most zajlik az első olyan időszak, hogy a Canon és a Nikon termékkínálata ennyire eltávolodik egymástól. Régen minden ugyanaz volt a két gyártónál, apróbb eltérésekkel és más márkanévvel, de mind a gépvázak, mind az objektívek terén fej-fej mellett haladt a két márka. Most viszont a Nikon egyrészt kicsit elhúzott a szenzortechnológiában, továbbá az olcsóbb gépeket használó ún. prosumereket, vagyis az igényes amatőröket és kispénzű professzorokat a fullframe felé terelik (mivelhogy úgy tűnik a D300s kivezetésével végleg beszüntették a pro-kategóriás APS-C vázakat). Ezen felül kiadták a D800-as szériát a maga 36 megapixelével, az AA-szűrő hiányával, valamint a D750 érkezésével tovább szofisztikálták a fullframe DSLR kínálatukat. Ezzel szemben a Canon ezen szofisztikációban csak az 5D széria szétbontásáig jutott (5DII → 6D & 5DIII), és hát nincs igazán nagyfelbontású fényképezőgépük, lévén, hogy az 5D Mark III 22 megapixele a Canonnál az elérhető legmagasabb DSLR felbontás, az összes többi gép 20 illetve 18 megapixeles, ennek köszönhetően arra sem volt szüksége, hogy a 6D és az 5D széria közé beékeljen egy harmadik típust. Viszont nem feledkezett el a Canon a pro-kategóriás APS-C felhasználókról, ugyanis ma megjelent az új 7D Mark II, mely mind tudásában, mind felépítésében (mind árában) a legprofibb gépek közé tehető. Ne feledjuk, hogy nem mindenki akar fullframe-et, van akinek a gyorsaság, az időjárásállóság, a bitang fókuszteljesítmény, továbbá az 1,6-os gyújtótáv szorzó nagyobb áldás, mint egy fullframe szenzor. Vegyük csak alapul a sport- és természetfotósokat például. Ha ezek után a Canonnak megjelenik egy nagyfelbontású gépe, a Nikonnak meg kijön a D400/D450, vagy mifene, akkor jórészt helyreáll a régi rend, de egyelőre ezek még váratnak magukra, ha valaha megérkeznek egyáltalán. Megbízható pletykát egyelőre egyikről sem lehet hallani. Azt még el tudom képzelni, hogy a jövőre az 5D Mark IV-ben lesz mondjuk egy 24 vagy 28 megapixeles szenzor.
Itt van hát nekünk a Canon 7D Mark II a maga pompájában. Erre vártatok 5 évet? Valaki igen, valaki nem, ez pont olyan mint az iPhone: valaki mindig elájul az új készülékektől, de mindig akad egy nagy rakás fikázó is, aki csalódik, hogy – Handras szavaival élve – “nem találták fel a fluxuskondenzátort idén sem”. A Canon 7D Mark II-be sem került még egy nyomorult teleport sem, de van benne a régi 7D-hez hasonlítva új, 20.2 megapixeles CMOS szenzor. Itt rögtön egy nagy kérdés: ez vajon ugyanaz a szenzor, mint ami a 70D-ben dolgozik? A Canon a sajtóközleményében úgy említi, hogy “newly developped”, vagyis újonnan tervezett, dehát minden gyártó ezt írja, ez még nem garancia arra, hogy teljesen új lenne. A gépben viszont dupla Digic 6 processzor dolgozik, ami azért lényeges upgrade a 70D szimpla Digic 5+ szenzorához képest, így a 7D II bizonyára sokkal gyorsabb lesz és sokkal jobb lesz az ISO teljesítménye. Szép is lenne ha nem így lenne. A dupla Digic 6 kell a 10 kép/másodperc sorozatteljesítményhez is. Ha már itt tartunk, a zár élettartamát 200.000 expozícióra provizionálja a gyártó.
A kamerába a 70D-ben már megismert Dual Pixel CMOS szenzor került, ez azonban nem mutatott egyelőre tovább a LiveView és video módokban nagymértékben fejlődött követőfókusz teljesítményen. Persze ez is nagyon jó dolog, de nálam nagyobb tudású Canon-szakértők szerint ebben a technológiában jóval több lehetőség van, de egyelőre még nem aknázták ki (gondoljunk csak arra a dinamikattartomány növelő funkcióra, amit a Magic Lanternes fejlesztők már elkezdtek Dual-ISO címszó alatt). Pedig sokan azt hittük, hogy a Dual Pixel technológiával nagyobbat villant majd a 7DII, de így sem rossz az eredmény. Autofókusz tetintetében egyébként sem lehet panasz a gépre, hiszen megkapta 1DX tudását ezen a téren, ami azért nem pitiáner. 65 AF pont van a gépvázban, melyből mindegyik keresztszezoros, és a kisebb képérzékelő miatt ezek sokkal inkább lefedik a teljes keresőképet, mint bármelyik fullframe gép esetén, magyarul a képszélekre is jutnak AF pontok, ami egy követő fókusznál lényeges dolog. A középső AF szenzor ráadásul dupla keresztszenzoros, f/2.8 vagy jobb fényerejű objektívekkel -3 FÉ környezeti fényerősségig működőképes, a 6D középső pontja óta pedig tudjuk mit jelent ez: egy jobb obival nem igazán lesz az AF-nek olyan, hogy túl sötét, ahol ez az AF nem talál élességet, ott már fotózni sem nagyon kell – ez tapasztalat, tényleg alig van lehetetlen. Ez az eleve bitangjó fókuszrendszer működik együtt a Canon által fejlesztett és az 1DX-ben debütált iTR rendszerrel, mely az Intelligent Tracking and Recognition, vagyis az intelligens témakövetés és felismerés rövidítése. A 150.000 pixeles RGB fénymérő szenzorral együttműködve az iTR felismeri a témát, amelyre fókuszáltunk és úgy követi azt az élességgel, hogy a téma bárhová vándorolhat a fókuszterületen, mert az AF érzékelőpontok egymásnak adják át a témát, így a tárgy mindig fókuszban marad. Tudom ez ismerősen hangzik régebbről is, de az iTR bevezetése óta ez tényleg így is működik, ahogy leírják, a rendszer valóban hibátlan, ezt több 1DX felhasználótól is tudom. Ha ugyanez a rendszer került a 7DII-be – márpedig úgy tűnik -, akkor itt is hibátlan lesz.
Kiderült a joystick körül lévő billenőkapcsoló funkciója is, segítségével az egyes AF-terület választási módok között válthatunk, anélkül, hogy le kellene vennünk a szemünket a keresőről. A billenőkapcsolóval kiválasztjuk, hogy milyen területet szeretnénk használni, úgymint Single Point Spot (egypontos AF nagy precizitással), Single Point (sima egypontos AF), AF Point expansion (egypontos AF, melyet a környező AF pontok segítenek), Zone AF 9 (9 kisebb zónát használhatunk/váltogathatunk manuálisan a teljes AF területből, egy-egy zónába 12-15 AF pont tartozik, ezek között a kamera automatikusan választ), Large Zone AF 3 (3 nagyobb zónát használhatunk/váltogathatunk a teljes AF területből manuálisan, egy-egy zónába 20-25 AF pont tartozik, ezek között automatikusan választ a kamera), illetve a 65 pontos automata AF, amikor mind a 65 pont dolgozik és ezek között a kamera automatikusan választ. Az újdondült 7DII tulajoknak elég lesz kiigazodni a pro-AF rendszeren, készüljenek fel rá, hogy csak az AF rendszerhez külön kézikönyvet kapnak majd (ha az 1DX-ből indulok ki). Maga a rendszer egyébként az 1DX és az 5DIII rendszerénél is jobb, egyrészt azok csak -2FÉ-ig működnek, ez meg -3-ig, másrészt azokban a 65 fókuszpontból csak 41 keresztszenzoros, itt pedig az összes.
Szintén a terepen dolgozóknak jelent nagy segítséget a kamera erős szigetelésekkel ellátott magnézium háza. Ugyan sok fényképezőgépre ráírják, hogy időjárásálló, de nem mindegy milyen mértékben. A 7DII ezen a téren is átlagon felüli, egy L-es obival vélhetőleg nem lesz gond egy esetleges esőben elázással. A kamerában beépített GPS van, de WiFi nem került bele, ahogy ezt előre megsúgták. Ennek okát a pletykákban a magnézium házban jelölték meg, de ez önmagában nem kellene, hogy akadály legyen, nézzük csak meg a ma bejelentett Samsung NX1-et (egy másik cikkben fogom tárgyalni), ami szintén full magnézium házú, mégis van benne WiFi + NFC. Opcionális kiegészítőként azonban beszerezhetünk a 7D-hez wifi adaptert, ha enélkül nem tudnánk élni.
A 7D II tehát villámgyors gép: gyors autofókusz, gyors sorozat, gyors képfeldolgozás. Az elkészült képeket két kártyára is rögzíthetjük, egy SD és egy CF kártya foglalat van a gépen, illetve vezetékes fotózás esetén USB 3.0 csatlakozón keresztül tölthetjük át a képeket laptopra vagy asztali gépre. Ami a kreatív funkciókat illeti, a 7DII ugyanazt kapta meg, mint az 5D Mark III, vagyis összetett HDR és Multiexpo módokat. Fontos különbség, hogy a 6D-ben is van HDR, de csak JPEG módban és jóval egyszerűbb kivitelben, míg az 5DIII és a 7DII esetén RAW módban is elérhetjük a HDR-t. Ezt azért igencsak megnézném, mert a 6D HDR-je nem sokat ér tapasztalataim szerint, ugyanis azzal a +/- 3FÉ tartománnyal amivel dolgozik, azt ki lehet hozni egy szimpla RAW-ból is. De egy HDR RAW, ráadásul +/-5 FÉ tartománnyal…na arra azért kíváncsi lennék!
A 7D II keresője természetesen az elődjéhez hasonlóan pentaprizmás és 100% lefedettségű, az LCD-je pedig fix, 3″-es és 1.04 millió pixel felbontású. Az ISO tartomány natív módban 100-16.000-ig megy, kiterjesztve 51.200 a maximum. ISO 50-et viszont NE keressünk a vázban, a Low-ISO mód nem került bele. Találunk viszont Anti-Flicker módot. Ha valaki fotózott már olyan tornateremben vagy uszodában, ahol nátriumgőz lámpákat használnak, sorozatlövésnél esetleg tapasztalhatta, hogy az egyik expo viszonylag színhelyes, a másik lilás, a harmadik zöldes és így tovább, merthogy ezek a lámpák – a neonhoz hasonlóan – vibrálnak. A 7DII új funkicója sorozatlövés esetén ezt hivatott kiküszöbölni, a kamera automatikusan felismeri a villódzó lámpát és a gyors sorozat módban úgy próbálja az expozíciókat igazítani/időzíteni, hogy mindegyik épp a lámpa -viszonylag- színhelyes intervallumában történjen. Nagyon kíváncsi lennék, hogy ez milyen hatékonysággal működik.
Ami a videózást illeti, FullHD és HD felbontások állnak rendelkezésre, mindkettő 60fps képfrissítési rátával, így lehetőség van a videóinkat szépen belassítani utómunkában. Formátum tekintetében MOV és MP4, kodekek között ALL-I, IPB és IPB Lite között választhatunk, a csatlakozók között találunk mini-HDMI-t a tömörítetlen kimenethez, illetve találunk külső mikrofon és fülhallgató csatlakozót is. A kamerához gyárilag mellékelnek vezetékvédőt, ezt az oldalára kell felcsatolni és ezen keresztülvezetni a videózáshoz szükséges vezetékeket, így elejét vehetjük a vezetékek véletlen kihúzásának, illetve a kábelek és csatlakozók élettartamát is jócskán megnövelhetjük, ha nem a csatlakozóknak kell megtartania a lógó vezeték súlyát. Nem beszélve a meghajlított vezeték károsodásáról.
Mi maradt még ki? A kamera természetesen 1/8000s záridőt tud, 1/250s a vakuszinkron ideje, a felugró vakuja képest Canon Speedlite-okat irányítani, de csak infrajellel, rádiós kioldás az újfajta 600EX-RT-khez nem került bele. A gyártó külön kiemeli, hogy 11 személyre szabható kezelőgomb van a gépen, így mindenki a saját szájíze és munkamódszere szerint alakíthatja gépet.
Biztos pár dolgot kihagytam, azt leírták mások, nem maradt más hátra mint az ára a masinának. 1800 dollár lesz az USA-ban, Novembertől kapható. A dollár jelenlegi magas árfolyama és a magyar áfa miatt, itthon 550-570ezer Ft közé várhatjuk kb. Itt jön a kérdés: ennyi pénzzért inkább egy fullframe 6D, ami alacsonyabb kategória, de mégiscsak fullframe és ISO-bajnok, és még pénz is marad a háznál? Vagy ennyi pénzért egy finoman leharcolt 5D Mark III, ami már magasabb kategória, de mégiscsak használt? Vagy sokkal fontosabb a világbajnok AF rendszer (nem mintha az 5DIII-é nem lenne az), az 1D szériára hajazó 10fps sorozat, a gyorsabb kezelhetőség és a jó időjárásállóság? Na ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Az tény, hogy az 5DIII használtpiaci ára még a 210-220 Ft-os dollárárfolyamra rendezkedett be, de időközben a dollár elszállt 245 fölé. Ha valami csoda folytán visszatérne 210 körüli szintre, akkor itthon 480ezer Ft-os 7DII árra számíthatnánk. Aztán kivettük a kezünket a biliből…
Kellene, vagy nem kellene? (kipróbáljuk a közvéleménykutató kódot, ha tudtok jobbat jöhet kommentbe!)
