Miért utálom a preseteket?

Waging War with VSCO – Why I Hate Simple Preset Systems címmel jelent meg írás az fstoppers.com-on, ami annyira időszerű és egyenes, hogy lefordítottam Nektek.

Zach Sutton cikkében azt firtatja, hogy miért nem jó, ha Lightroom/Photoshop/Capture One preseteket, actionöket használsz. Érdemes elolvasnia minden time-saver típusú fotósnak.

“VSCO, Mastin Lab Presets, Florabella és Pretty Presets. Ha valaha retusálási tanácsok után kutakodtál az elmúlt pár évben, jó eséllyel legalább az egyik preset, vagy action csomagba beleszaladtál. Ezeket arra tervezték, hogy a csodálatos film szimulációkat és színtónusokat kreáljunk velük, egy kattintással nagyszerűvé varázsolva ezzel képeinket. Mindet utálom.

Mielőtt nagyon belemennék a témába, be kell valljam bűnösségemet. Bizony én is használtam VSCO-t és hasonló preset rendszereket korábban. 3000 esküvői fotót átnyálazni Lightroomban, ebből 600-at szerkeszteni nem egy egyszerű feladat, és ha valami jól jön, ami meggyorsítja ezt a folyamatot, az bizony egy komoly eszközkészlet. A VSCO és más preset rendszerek használata egy nagyszerű módja annak, hogy felgyorsítsd a munkádat, és mivel az időd értékes, gyorsítsd fel ahogy csak tudod. Az ilyen rendszerektől való függőségedet viszont kordában kell tartanod!

Azt is le kell szögeznem, hogy a VSCO-t csak azért pécéztem ki magamnak, mert ez a legnépszerűbb preset rendszer, ami ma elérhető. A mobil app-pal, Lighroom presettel és a 6-féle filter csomaggal a VSCO a film emulációt tudományos szintre emelte. Ez a cikk nem kizárólag a VSCO ellen szól, amaz csak jellemző példaként szolgál az elérhető filter rendszerek tekintetében.

Tucatfotós

Valószínűleg a legnagyobb érvem a preset rendszerek ellen az, hogy tucatfotóssá tesz. Mindannyiunknak adott a hozzáférés ugyanazon algoritmusokhoz, ennek eredményeképpen nagyon könnyen elérhetjük, hogy a fotóink ugyanolyanok legyenek, mint bárki másé. A konzisztencia egy jó dolog, amikor a munkádat prezentálod, és a preset rendszerek bizonyára egy konzisztens stílust, látványvilágot adnak majd a fotóidnak, viszont egy hatalmas áldozat árán, ez pedig az egyediség.

Utálom továbbá a “majd photoshopban megoldom” mentalitást. Úgy gondolom, hogy fotósként a tudásom a kamerával kapcsolatos tudásból ered és nem a Wacom tollal kapcsolatos készségekből. Jóllehet a személyes stílusom jórésze az utómunkám stílusából jön, ami egy folyamat, mely sok időt igényel (sokszor többet, mint maga a fotózás), és lehetőséget biztosít, hogy a színeket és a kontrasztot úgy csűrjem-csavarjam, ami a saját stílusomra jellemző.

Számomra az egykattintásos presetek olyanok, mint Auto vagy Av módban fotózni: bizonyára sok szép fotó ki fog kerülni így is a kezünk közül, de általában nem a legjobb megoldás.

Gyombnyomásra

A preset rendszerekkel szembeni ellenérzésem valószínűleg a makacsságomból ered legfőképpen. Ha valamit már rég megtanultam, az az, hogy nincsenek egérutak. Ha sikeres akarsz lenni- bármiben -, meg kell dolgoznod érte. Jobban, mint a másik, aki ugyanezt csinálja. Mindenféle retus technika, amit valaha tanultam, azt azért tanultam, mert jobb akartam lenni. Sikeres akartam lenni, és olyan fotókat akartam letenni az asztalra, amit más nem tud létrehozni. Én akartam a legjobb lenni a szakmámban.

Ennek eredményeképpen kiismertem a Photoshopot, ha látok egy fotót speckó színezéssel, tízből kilenc alkalommal pontosan reprodukálni tudom. Ez a tudás nem abból jött, hogy kattintgatok a presetek között, amíg meg nem találok valami nagyon hasonlót. Ez új jött, hogy gradient mapeket, selective color layereket, dodge and burn technikát adtam a képeimhez, majd kikukáztam őket, hogy valami új megközelítést próbáljak.

Megoldás

A legkönnyebb módja annak, hogy függetlenítsd magad a presetektől az, ha megtanulod a Photoshop és a Lightroom funkcióit. Kutya egy házifeladat, mi? Tény, hogy a PS és a LR eszközei meglehetősen kiterjedtek, egy élet is rámehet, mire az ember minden rejtett funkciót megtanul bennük. De a tanulás során egyre inkább megérted, hogy hogyan állj neki egy képnek és ezáltal szakmailag fejlődni fogsz.

A fejlődés pedig jó. Ahogy a neves szerző, Malcolm Gladwell mondta, 10.000 órába telik, hogy valamiben mesteri szintet érj el. Egy ez bölcs megközelítése a dolgoknak, tehát miért ne áldoznál ebből néhányat a Photoshopnak? Ha csak a preseteket nyomkodot, attól nem lesz jobb a retustechnikád, és amíg te a gombot nyomkodod, a másik megkezdi a maga 10.000 óráját. Az egyetlen módja a fejlődésnek, ha kihívások elé állítod magad.

A Photoshop hátránya viszont épp abból fakad, hogy mennyire kiterjedt és ezáltal nyomasztó. A rendelkezésre álló eszközökkel a Photoshop lehetőségei végtelenek, így néha lehetetlennek tűnik megtalálni benne a saját utadat. Íme néhány útmutató, hogy elkezdd felfedezni a Photoshop erejét:

  • A legkomolyabb eszköz a Photoshopban a Layer Maskok (rétegmaszkok) használata. Ez – röviden – arra ad lehetőséget, hogy a csak a kép egy-egy részét módosítsd. Más módosító rétegekkel együtt alkalmazva szelektíven tudod szabályozni majd a világosságot, a színezetet, a szaturációt és bármi mást, megadva a képnek ami kell de csak ott, ahol kell.
  • A Blend Mode (rétegmód) a Photoshopban azt kínálja, hogy az egymáson lévő layerek drasztikusan másképp viszonyuljanak egymáshoz. A rétegmódok megtanították a fotósoknak, hogy hogyan használják jobban a dodge&burn módszert, és megmutatták a frekvencia szétválasztás erejét, továbbá kiemelkedő eredményt adnak pusztán csak kísérletezéssel. (itt egy angol nyelvű könyvet ajánl a blending mode-okról, az eredeti cikkben fellelhető – a szerk.)
  • A Selective color módosító réteg használata révén az egyes tónusokat egyenként tudod szabályozni a Photoshopban. Igaz ez időigényes, de valós időben történik, egyből látni fogod a csúszkák hatását. Csak és kizárólag ezzel az egy eszközzel már jórészt reprodukálni tudod a népszerű preset rendszerek látványvilágát úgy, hogy megtartod a teljes kontrollt a képed felett.

Végezetül elárulom, hogy nekem is megvan a legtöbb VSCO csomag és más preset rendszerek is. Sokszor az van, hogy előttem vannak a képek, amiket retusálnom kellene, de nincs világos koncepcióm, vagy színpalettám, amit a retusálás során használhatnék. A presetek ilyenkor arra nagyon jók, hogy gyorsan végigfussak rajtuk, megnézve, hogy milyen színezés áll jól annak a képnek és mi nem, ám sohasem használom ezeket kiinduló alapként, csak inspirációként a Photoshopban rám váró munkálatokhoz.”

Ámen!

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • swarc

    olvastam korábban a cikket angolul is és maximálisan egyetértek! bár nem olyan rég kezdtem csak el a 10.000 órámat :-), szépen haladok a kísérletezgetésekkel. a preseteket arra használom, hogy megnézzem, milyen rétegeket és effekteket raktak bele, és azok milyen hatást érnek el. ezeket aztán szépen felhasználom a magam módján. :-)

  • Rolf

    Szinte minden presetet átírok saját ízlésemre, de alapvetően igaz a cikk. Hozzá kell tenni vannak felső kategóriás actionok amiket szinte nem is reklámoznak, és jelentős összegbe kerülnek, ezért az azt megvásárlók nem tolják ám torrentre :)

    • Dodo

      Mint pl.?