Nagy dilemmában vagyok, gondoltam megosztom, hátha más is hasonló cipőben van és hátha tudtok segíteni nekem is meg másnak is. Melyik gép legyen: Panasonic LX100, Panasonic GM5, vagy Sony RX100? Vagy valami más, ami eddig elkerülte a figyelmemet?
Mindenhová magammal vívős kompaktgépet szeretnék. Ezen az elváráson egyszer már elbukott a nagyszerelmem, a Fuji X-széria és elbukott a Leica M-széria is. Imádnivaló gépek, ki-ki a maga módján, ám sajnos mindketten túl nagyok. Azt hiszem egy mindenhová elvívős gép elsődleges szempontja (a jó képminőség mellett persze) az, hogy zsebrevágható legyen. Ha nem lehet zsebbe rakni, mert nagy, akkor csak egy olyan embernél van esélye szaladgálós gépnek lenni, aki mindig táskával jár. Egyéb esetben külön kell vinni magunkkal, mint bármilyen más kamerát, akár egy DSLR-t is, tehát ilyen értelemben nincs sok különbség, max annyi, hogy egy kisebb MILC nem húzza úgy a nyakunkat. De idővel egyre gyakrabban fog otthon maradni és rábízzuk a “melót” a telefonra.
Szögezzük le, a telefon nem játszik. Igaz, hogy az mindig az embernél van, igaz, hogy a mai telefonok már remek képeket készítenek, de tegyük a szívünkre a kezünket, még mindig nem hozzák azt a minőséget, amit egy fotós elvárna. Pláne ha már kevesebb a fény, vagy épp ha picit belezoomolunk a képbe digitálisan. Iphone 6-om van, tudom miről beszélek. Nem elég. A telefon kijelzőjén jól néz ki, de monitoron már érhetnek meglepetések, ha picit belenagyítunk meg már jól láthatjuk, hogy egy mosott, zajszűrt gagyi az egész, csak a 8-10-12 megapixel méret miatt egy tenyérnyi kijelzőn úgy néz ki, mintha jó lenne.
A leendő kompakt gépnek meg kell felelnie néhány fontos kritériumnak:
- Értelemszerűen pici kell hogy legyen. Nagyon pici! Férjen el minimum egy kabátzsebben, de még jobb, ha nadrágzsebben is elfér.
- Legyen nagy szenzora. Minimum 1″-es, de értelemszerűen minél nagyobb annál jobb, dehát ez sajnos ütközik a fenti ponttal. Fránya fizika!
- Legyen keresője, hogy ne mindig LCD-vel kelljen fotózni.
- Legyenek fizikai gombjai, legalább a rekeszt-záridőt lehessen állítani közvetlenül és nem menüzgetve. Ha csak expo-korrekciós tárcsa van, az is elég. Ha nincs de a hátsó tárcsára rá lehet programozni, az is elég.
- Legyen fényerős objektíve, lehet fix is (35-40mm ekv. környéke), ha zoom akkor 24-70mm ekv környéke. Fényerő itt f/1.7-nél indul és f/2.8-nál zárul, tehát ilyen f/3.5-5.6 objektívek nem játszanak.
No kérem, ilyen gép nem igazán létezik. Amik eddig felmerültek, azok az alábbiak, ha valaki használ ezek közül valamit, ne legyen rest kommentelni, javaslatot tenni stb.
Panasonic LX100
Előnyök: fényerős zoomobi (24-70mm f/1.7-2.8), 4/3″ szenzor, sok gomb és tárcsa, egy kapcsolóval választható képarány a felbontás változtatása nélkül (szeretem a 16:9-et, ez tény), jó képminőség, közepesen drága.
Hátrányok: mérethatárt súrol, pici gép de a nadrágzseb biztosan kiesik. A szenzora állítólag hiába 4/3″, nem ugyanaz a teljesértékű 4/3″ szenzor, ami az MFT MILC gépekben van, így képminőségben, teljesítményben elmarad tőlük. A “közepesen drága” azt jelenti, hogy elég drága ahhoz, hogy az ember ne mondja élből azt, hogy “ez kell nekem”. Itthon 200ezer fölött van, még eBayen is elkérnek 150-170ezer Forintot a használtakért. Ha lenne 100-120ezer Ft környékén, ez a cikk tán meg sem születik.
Panasonic GM5
Előnyök: nagyon pici. Ultrapici. Néztem boltban, megtapogattam, elképesztően pici. Cseréhető objektíves, teljes értékű 4/3″ szenzor van benne, jó a képminősége (méretéhez képest), relatíve sok gomb és tárcsa van rajta, a váz maga egész olcsó, főleg külföldről, de ha nem kitobit veszünk hozzá, akkor már nem olyan vicces.
Hátrányok: igazán pici a 12-32mm f/3.5-5.6 kitobijával tud lenni, ez viszont nem elég fényerős. Minden más zoomobi már jelentős méretnövekedést okoz nála, de egy Leica 15mm f/1.7, sőt még egy Panasonic 20mm f/1.7 pancake obi is nagyobb a kitobjektívénél. Utóbbi még elfogadható lenne, de akkor van egy ekv. 40mm-es optikám. A Leica M8-am ekv. 46mm volt, az általános használatra nekem szűknek bizonyult. A mobiltelóm ekv. 29mm, az meg túl tág, nagyon nagy már a perspektíva torzítása. Szóval a 35-40mm még jó is lehet, bár ebben a szegmensben 1-2mm eltérés sokat számít. További hátránya, hogy egy fényerős fixobival már elég drága a masina. Kitobival még akár meg is lehet csípni egy-egyet ebayen 130ezer Ft körül, csak a váz már van 100ezerért is. Csak sajnos egy normális obi még egy százas hozzá, de minimum 70.
Sony RX100 III
(Igen, a Mark III, tudom az RX100 IV újabb, de méregdrága. Egy Leicáért az ember még csak-csak kiad többszázezer Forintot – hogy aztán fél-egy év múlva ugyanennyiért megváljon tőle és elmondhassa, hogy volt Leicája, de egy aprócska Sony kompakt gépért biztosan nem adnék ki ennyit.)
Előnyök: úgy tud olyan pici lenni, mint a fenti Pana GM5, hogy fényerős zoomobjektíve van. Ha vastagságát nézzük ez a legkedvezőbb, ez simán elfér egy nadrágzsebben is. Ráadásul azt mondják ez a non-plus ultra a kompaktok világában, brutáljó képminőség, brutáljó objektív. Külön kiemelendő a vaku helyett felpattanó EVF, zseniális megoldás. Álltólag villámgyors a gép, mind AF-et, mind reakciót tekintve.
Hátrányok: überdrága. Még az RX100 III is (min. 180ezer Ft körül használatan), nem hogy a mark IV, ami kb egy százassal drágább. Mindezt úgy, hogy csak 1″ szenzor van benne. Mindezt úgy, hogy alig van rajta fizikai gomb vagy tárcsa, ami valszeg hiányozna.
Közös negatív jellemzője a három gépnek, hogy az akksijuk nem bír túl sokat. Ebben talán a Sony a leggyengébb, főleg a Mark IV ahogy olvasom, bár az a 300ezer forintos ára miatt amúgysem jöhet szóba.
Ami ezeken kívül létezik gép, abban vagy nincs EVF (Canon G7X, Lumix GM1, Ricoh GR II), vagy nagyon drága (Sony RX100IV, Canon G5X), vagy túl nagy (Fuji X-széria, Canon G1X, G3X, G5X, Olympus OM-D E-M10), vagy túl pici benne a szenzor (Fuji X30), vagy ezek tetszőleges kombinációja (persze csodaszép lenne egy Leica Q, vagy egy Fuji X100T vagy akár egy X100S, de mindkettő nagy és drága)
Szóval mik a javaslatok? Ti melyiket vennétek?
