Kezdő fotósnak kézenfekvő ötlet szokott lenni, hogy “átemeljen” trükköket, pózokat, kompozíciós fogásokat, egyszóval képeket másoktól. Néha ez működhet ugyan, szokás azt is mondani, hogy nincs új a nap alatt, én most mégis arról beszélnék pár szót, hogy miért nem működik ez sokszor.
Nyilván ma már nem sok olyan ötlet van, amit ne csinált volna meg valaki. Ennek ellenére, ha valamit magad találsz ki, az sosem lesz olyan mint másoké, mégha mások már meg is csinálták hasonló módon, és ami a legfontosabb: te találtad ki, ezért magadénak fogod érezni…max egyszer szembejön máshol és rájössz, hogy nem találtad fel a spanyol viaszt, de ettől még a magadénak fogod érezni.
És az a kép sokkal különlegesebb lesz, mint az, amit szándékosan másolsz.
Miért? Mert ihlet alkotta. Ez itt a lényeg. Egy jó kép mindig az ihlettől lesz jó kép. Az előző, meglehetősen népszerű posztban emlegettem a fotós szemet, a tehetséget, az ízlést, ami vagy megvan egy emberben, vagy nincs, és hogy egy fotózással szemező újoncnak elsősorban ez kell felismernie magában, mielőtt belefog. Hogy van-e ihlet, vagy csak gépi módon próbálja közelíteni ezt a valahol azért mégiscsak művészi szakmát.
Az ihlet alkotta fotók mindig hirtelen jönnek. Azért, mert meglátsz valamit. Valami valamivel együttáll, és most nem a Szaturnuszra meg a Neptunuszra gondolok, hanem gesztusra, fény-árnyék játékra, formára, kósza ötletre. Egy pillanatra megakad a szemed valamin, ami megmozdít valamit a fejedben és már jön is az ötlet, hogy ez jó fotó lesz. Elkészíted a fotót és tényleg jó lesz. Örülsz neki, publikálod, mások is szeretik. Lehet hogy valaki más már korábban megcsinált valami hasonlót, de neki tuti hogy más dolgok álltak együtt máshogyan, csak a végeredményt lett picit hasonló. De te is impulzus alapján találtál ki valamit, és ő is.
Na itt jön egy harmadik emberke, akinek megtetszett a fotód és szándékosan csinál egy ugyanolyat, hogy neki is legyen olyan jó képe. Kezdőknél ez gyakran előfordul, és talán nincs is ezzel baj, hiszen egy kezdő zeneszerző is először Bachot meg Mozartot tanul meg játszani, mielőtt elkezdi a saját zenéit írni (hozzáteszem ilyen esetben azért illik hozzábiggyeszteni a képhez valami “hommage á”-dumát). De szinte sosem lesz a végeredmény olyan jó, mint a lemásolt fotó. Miért? Mert a “másolónak” nem álltak együtt úgy a dolgok, mint az eredeti kép elkészítőjének. Nem impulzus alapján, nem szívből, nem ihletből készítette el azt a képet. Nem volt ugyanolyan a környezet, nem volt ugyanolyan a fény, a napszak, a műtárgy vagy a fotózott alany.
Mondok egy konkrét példát: gyakran fotóznak esküvősök olyan képet, hogy a menyasszony ül a hátsóülésen és a tükröződő autóablakon keresztül készítenek róla portrét. Már-már elcsépelt beállítás. Mégis sokan szeretik és bevallom nekem is van ilyen képem, nem is egy. De még egy ilyen képnél sem mindegy, hogy úgy készül el, hogy alapvetően nincs ötlete az embernek és bedobja ezt, bezavarja a menyasszonyt a hátsó ülésre és lefotózza, vagy úgy készül el, hogy észreveszi a pillanatot, hogy milyen jól néz ki ott a menyasszony, és hogy a naplemente, vagy a kék ég, vagy valami érdekes ágak, levelek, minták tükröződnek az ablakon és pont van egy sötét folt az üvegen, ahol belátni a menyasszony arcára. Vagy épp a lemenő nap hátulról átsüt a kocsin. Vagy este egy szembejövő autó megvilágítja a menyasszony arcát, az ablakon meg az éjszakai város fényei tükröződnek. Te elkészíted a képet az átsütő nappal, meg a szembe jövő autó fényével, más meg úgy akarja leutánozni a tükröződős képet, hogy egy 8. kerületi sikátorban délben ülteti be a menyasszonyt a hátsó ülésre egy ilyen fotóhoz. Hát persze hogy nem lesz ugyanaz. Az is lehet, hogy a te menyasszonyod épp elmerengett valamin és kisimult az arca, a “másoló” menyasszonya meg halál ideges a fotózás miatt. Pláne nem lesz ugyanolyan.
Egyszóval abból lesz a jó kép, ami neked jut eszedbe úgy, hogy ott akkor körbenézel és észreveszel valamit. Vagy korábban odamész terepet bejárni és kiszúrsz előre ötleteket. Ha csak a nagyok, vagy csak simán mások képeit próbálod másolni, sose lesz igazán jó képed, sose lesz olyan képed, amire igazán büszke leszel és a saját “gyermekednek” tekinted…sose leszel jó fotós. Sose leszel fotós.
