Gondolatok a Hasselblad X1D-ről

Ming Thein a Hasselblad egyik nagykövete remek cikket írt az új masináról. Eddig ő az egyetlen, aki tűzközelből tette ezt. Íme a fordítás:

“Bemutatták a Hasselblad X1D-50c-t: itt a mirrorless középformátum

A beharangozó azt állította, hogy game changer – ezeket a nagy szavakat korábban is használták már és mindig űr maradt utánuk. Úgy gondolom, hogy most, hogy a por picit ülepszik az X1D bemutatása után, tiszta fejjel ülhetünk neki egy kis elemzésnek. Azoknak, akik nem lennének képben: a Hasselblad épp most mutatott be egy 50 megapixeles, középformátumú (44x33mm) tükörnélküli rendszerkompakt (MILC, mirrorless) gépet 2.36MP elektronikus keresővel, új optikákkal és teljeskörű kompatibilitással a már meglévő H-rendszerű objektívekkel. Mindezt olyan árfekvésben, mely felveszi a kesztyűt a Pentaxszal és pöffeszkedőnek láttatja a 35mm-es formátumú DSLReket.

Itt az ideje egy kis egyedi elemzésnek, majd néhány hét múlva a használati tapasztalatoknak.

A gyári fotók azt mutatják, hogy a kamera pici, de az alábbi kép azt hiszem mindent elárul:

Screen Shot 2016-06-23 at 8.32.29

Ezen kamerák méreteit és árait jól ismerjük. Az X1D képminősége pedig szintén nem ismeretlen: ugyanaz a szenzor, processzor és képfeldolgozó folyamat került bele, mint a H6D-be, értsd a legjobb, ami létezik, leszámítva mondjuk a 100MP-es szenzorváltozatot.

Ez még többet elmond: az X1D egyáltalán nem egy vastag gép. Érdekességképpen említeném, hogy bázistávolsága olyan pici, hogy lehetővé teszi szinte bármilyen objektív használatát a megfelelő adapterrel, jöjjön az az optika bármelyik kamera-rendszerből. Gyakorlatilag egy H6D-50-nel van dolgunk, amit újracsomagoltak egy sokkal-sokkal kisebb vázba. Tény, hogy néhány dolgot elveszítettünk ezzel, úgymint a fázistetekciós autofókusz rendszert, a felső státusz LCD-t, a cserélhető hátfalat, az optikai keresőt és néhány szinkroncsatlakozót, de az emberek jórésze számára ez üdvözítő, mert a kamera tömege a fele lett a korábbiaknak. Az X1D pehelysúlyú a 725 grammjával, könnyebb mint a Nikon D750, és nem sokkal nehezebb mint a Leica Q.

27751051186_895c53e384_c 27751051526_c084aedffc_c

Azt gondolnád, hogy biztos vannak optikai kompromisszumok (az új objektívek esetében – a szerk.). Hát nem úgy tűnik. Ahogy láthatod a fenti publikus MTF ábrákon, a két bemutatott objektív bizony világklasszis. Főleg a 90mm-es, ami igazán meggyőző. A torzítása kissé erősebb a szokásosnál, de úgy tűnik hogy szoftveresen ez még korrigálható. Úgy gondolom, hogy a fényerő csökkentése a méret csökkentés érdekében egy okos döntés ebben az esetben: a hiányzó tükör hosszabb záridőket tehet lehetővé, miután a kamera nem üt akkorát exponálás közben. Az objektívekben lévő központi zár emellett is képes 1/2000s záridőre és ugyanilyen záridő mellett teljeskörű vakuszinkront is kínál, ráadásul ugyanazon az 1millió expozíciós tesztelésen esnek át, mint a H-szériás optikák, és erre garanciát is vállal a gyártó. (Igen egymillió expo és gari is van rá. DSLR-ek esetében átlag 150-200ezer, max 400ezer expora tesztelnek, de garanciát nem vállalnak rá! /// Az 1/2000s karcsúnak tűhet, de csak a redőnyzáras rendszerben, központi záras rendszerben kifejezetten jónak számít, pár éve még 1/500s meg 1/800s volt a leggyorsabb központi záras záridő. – a szerk.)

Aztán van még Nikon TTL kompatibilis vakupapucs is. Ahhoz, hogy kitöltsük a jelenlegi űrt az optikák terén, a kamera kompatibilis a H-rendszer objektíveivel, sőt a csatlakozó tűk ugyanolyannak tűnnek, így gyanítom, hogy az adapter csak egy cső lesz, meghosszabbított elektronikus csatlakozókkal. Azt majd meglátjuk, hogy a natív XCD optikák inkább tele-központúak lesznek-e, vagy a szenzort offszet elrendezésű mikorlencsékkel látták el. Bár egy 30mm-es objektívet a Photokinára már terveztek.

Mielőtt bárki megkérdezné megint a kommentekben, nem, a vázban nincs zárszerkezet. Ez azt jelenti, hogy igaz a bázistávolság nagyon pici és néhány fullframe DSLR optika akár le is fedheti a formátumot, ezek csak akkor lesznek használhatók, ha a) egy elektronikus zárat implementálnak a firmware-be – ezt még nem erősítette meg a Hasselblad, vagy b) egy vállalkozó szellemű 3rd party gyártó esztergál egyet hozzá.

Érdekes módon választható négyzetes és 2.6:1 arányú kép oldalarány is a gépben, mely azok igényeit elégítheti ki, akik a V vagy az XPan kamera rendszerből érkeznek (az eredeti Xpan 24x65mm-es képet gyártott, így ez a gép feltehetőleg 44x16mm-est fog, hogy megmaradjon az oldalarány). Én személy szerint a teljes érzékelővel fotóznék és utólag vágnék, bár érdekes kompozíciós lehetőség lehet a fenti oldalarányokat natívan látni a keresőben. Reméljük, hogy a kamera elmenti a teljes fájlt, és utólagos vágásra jelöli csak meg ezeket a képeket, hogy az utómunka során legyen még játékterünk a perspektíva kontrollra – feltételezvén, hogy nem használunk HTS 1.5x tilt-shift adaptert már az elején.

További szolgáltatás a GPS és a wifi, mely lehetőséget biztosít, hogy a kamerát iPhone-ról vagy iPadről irányítsuk, épp mint a H-kamerákat. Ugyanúgy vezetéken is fotózhatunk az USB-C-n keresztül, mint a H6D-vel. (hoppá a leírásokban USB3.0 szerepel, de valóban, a képeken is látható, hogy USB-C van benne – a szerk.) Dupla SD kártyafoglalat is van, ahogy 1080P25 videó is – szintén a H6D-vel megegyező módon. Az akku ráadásul még nagyobb is, mint a H-rendszerű kamerákban, 3200mAh vs. 2900mAh. – tapasztalataim alapján a H5 live-view módban kb két órát bír ki, az energiatakarékosabb H6 közelebb van a három órához. Hasonlót várok az X1D-től is, ami azt jelenti, hogy két akkuval egy napot ki lehet húzni, pláne ha az egyiket tölteni tudod, amíg a másikkal dolgozol.

Ami a formatervet illeti, a kamera egyértelműen a V-rendszer leszármazottja (ha azt hátfal nélkül nézzük) hozzákeverve egy kis H6D-t. A fekete négyzetes alakzat a kamera elején, és a becsukható keresőre hajazó dudor a kamera tetején is erre utal, ellenben a kamera hátulján lévő felhasználói felület meg egy az egyben H6D. A gombok, a menü és az érintőkijelző, mint a H6D-ből jött. Csak megjegyezem, hogy mind a váz, mind az objektívek szigeteltek.

Én mint V-shooter (Hassy V-rendszerrel fotózó – a szerk.) azt mondom, hogy a gombkiosztás nagyon jó irányt vett: egy vonalban fut, modern, okos kísérlet arra, hogy letisztult vázat kapjunk, melynek a kezelőszerveit a legszükségesebbekre csökkentették. Olyan, mint semmi más jelenleg a piacon – őszintén szólva ez egy üdítő ipari design, ami messziről kerüli a komplexitást. Persze amíg nem fotóztam vele, nem tudom megmondani, hogy ez jól sült-e el. Egyelőre úgy tűnik, hogy a designválasztás és a kompromisszumok ésszerűek, és ez jó előjel.

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy mindez milyen előjel magában az iparágban? Egy 7900 euros kamera, kb 2000 euros lencsékkel nem olcsó, de ne feledjük, hogy amúgyis jelentős áremelésnek nézünk elébe a 35mm-es gépek piacán. A professzionális Canikon gépek nem sokkal olcsóbbak, mint ez, és képminőség ügyileg a közelében sincsenek. Az objektívek is sokkal drágábbak, és egyik kamerának sincs központi záras obija és egyik se szinkronizál 1/2000s-ig. Meglepő módon a Pentax 645Z Japánon kívül nem robbantott akkorát, mint ahogy mindenki számított rá, talán azért mert olyan piaci réteget szólított meg, amelyet azelőtt senki, illetve hiányzott belőle néhány kritikus tulajdonság, melyek a középformátum tipikus jellemzői. Befejezetlen a rendszer, lassú a vakuszinkron. Emiatt nem volt igazi fenyegetés a fő középformátum gyártók számára sem.

Azt gondolom azonban, hogy az X1D más. Leginkább azért, mert egy sokkal nagyobb rendszer része lesz, ugyanazt a képminőséget hozza, mint amit már ismerünk, és mindezt sokkal alacsonyabb árszínvonalon teszi, sokkal kezelhetőbb méret mellett. Sőt még meg is fejeli néhány extrával, úgymint nincs tükörcsapkodás, (remélhetőleg) elektronikus zár, és 12.8k és 25.6k ISO, mely a H5D/H6D fölé emelkedik (úgy hiszem hogy van benne auto-ISO funkció is, a videó legalábbis ezt sugallta). Bár az én preferenciám a jó optikai kereső, amit sötétben könnyebb használni és nem zavarja meg a sötétben látásodat, ám az EVF tényleg az egyetlen opció ebben a méretben és formátumban. A véleményem az, hogy a legnagyobb veszteséget az X1D piaci térnyerésével nem a Leica fogja elszenvedni, vagy a Phase One, vagy a 35mm-es fiúk, hanem a Hasselblad saját maga. A komoly amatőrök és a top 35mm-es fotósok valószínűleg az X1D-t a meglévőhöz fogják adni és nem lecserélnek vele valamit – nem gondolom, hogy a natív X-rendszer önmagában kellően komplett lenne (és rövid távon nem is lesz) ahhoz, hogy egy az egyben cseréljenek rá bármit, a H-rendszer pedig továbbra is nagyon magas szinten árazott és méretezett.

A vesztes jó eséllyel a H5D-50c és a H6D-50c lesznek és talán kisebb mértékben a CFV. Fontos még beszélni egy kérdésről, mely a weben kering: a bemutató során Perry Oosting CEO kategorikusan kijelentette, hogy ez 100%-ban egyedi Hasselblad váz és optikák (kifejezetten azt mondta, hogy nem egy rebranded Sony vagy Fuji, szóval nem fogunk ilyen gépet kapni olcsóbb árcédulával ezektől a gyártóktól a jövőben); a gépvázat Svédországban készítik a Hasselbladnál, az optikákat pedig Japánban a Nittonál. Gazdasági értelemben véve, nem tudom egyáltalán van-e még mozgástér az árrésben egy olcsóbb verzió esetében egy OEM gyártónál: csak a szenzor önmagában a 4000 dolláros tartományba esik.

Lényegében ugyanolyan képminőséget kapunk, mint a H-rendszer esetében, csak jelentősen alacsonyabb áron, ugyanolyan vagy jobb kompatibilitással, és sokkal kisebb fizikai mérettel. Én biztosan beállítok egyet a sorba a meglévő két H-kamerám mellé második/tartalék gépnek.  Sőt, olyan esetekben, amikor nincs szükség a 100 megapixeles H6D-100c-re, még az is lehet, hogy ez a kamera landol majd az elsőszámú váz helyére. Végülis még mindig jobb a saját ebédedet befalni, mint ha más eszi meg helyetted. A Hasselblad helyében én más nevet választottam volna (az X1D név nagyon hasonlít a Leica korábbi X1 modelljére), és valószínűleg az induló optika sorhoz adtam volna még egy nagylátót is.

A H6D-50c is lehetett volna halva született, hacsak a 100MP-es verzió nem fedezné javarészt a fejlesztési költségeket – amit valószínűleg megtesz, hiszen mindhárom kamera (X1D, kétféle H6D) azonos architektúrát és platformot használ. Ám azt gyanítom, hogy sok potenciális H5D és H6D vásárló mostmár inkább X1D-t fog venni. (kicsit zavaros a mondat sorrend, itt utal vissza a “költő” a korábbi gondolatmenetére, miszerint a Hasselblad saját maga lesz a vesztese e gép térnyerésének és hogy jobb a saját ebédedet felfalni, mintha más tenné meg – a szerk.) Egy szó mint száz ez mindenképpen egy új lépés a közéformátum világában, és ha más nem, valami, ami technológiai szempontból innovatív. Az iparágnak kétségbeesett módon szüksége van az ilyesfajta fenékbe billentésekre. És hát jobb vezető pozícióban lenni, mint küzdeni a sor végén.

 

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen stúdióvilágítással foglalkozó, hazai blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot