Egy pletyka szerint a Sony új RAW formátum kidolgozására készül, mellyel odavágna a középformátumnak.
A sonyalpharumors.com oldalon megjelent információ így szól:
Csak emlékeztetőül, a közéformátumú fényképezőgépek egyik legnagyobb előnye a 16bites RAW formátum, mely jóval nagyobb tónustartományt képes rögzíteni. Ha a Sony a kisfilmes formátumba elhozná a 16bites, netán 21bites RAW formátumot, akkor már tényleg alig maradna indok középformátumra váltani (és jómagam is átgondolnám a víziómat, miszerint pár éven belül visszaáll a régi filmes éra rendje, avagy a profi fotósok többnyire közép- és nagyformátummal fotóznak).
Sokat láthatjuk a DXO tesztjeiben a Portrait (Color Depth) nevű mérőszámot a kamerák adatlapján, mely rendre 22-23-24bit-et mutat. Akkor most hogy is van ez? Nem 14-bites a RAW fájlunk (vagy 16 ha középformátumot használunk)? De igen. A régi digit gépek 12bites A/D konverzióra voltak képesek, a maiak 14bitesre, mely gyártóként változó, hogy tömörítetlen, veszteségmentesen vagy épp veszteséggel tömörített. A középformátumú szenzorok többsége 16bites, kivéve a Pentax 654Z-t, ami 14bites. Ez azonban színcsatornánként értendő, abból meg három van (RGB), tehát összesen a kisformátumú gépek 3x14bit = 42bit, a középformátumú gépek 3x16bit = 48bit-re képesek. Elméletieg. A gyakorlat – vagyis a DXO mérése – azonban azt mutatja, hogy ennek csak a töredékét tudják a digitális szenzorok valóban rögzíteni, így jönnek ki a tesztekben látható 23-24-25 bites értékek (és a DXO azt mondja, hogy +/-1bit különbség nem igazán észlelhető eltérést jelent).
Na most akkor gondoljunk bele, hogy egy 21bites RAW, mely (3×21) 63 bites színmegjelenítésre képes, mennyire fogja odatenni magát…
