Miért fog megdögleni a Canon és a Nikon? És miért fognak a fotósok?

Az árpolitikájuk miatt. Igen, első felindulásból írom ezt a rövid cikket, mert nem bírom benntartani a véleményemet.

Az új Nikon 70-200 egy milla lesz. Az új Nikon 19mm PC 1.2 millió. Elképesztő árak! A Canon hagyományosan olcsóbban szokta kínálni az optikáit, mégis nála is durván elszálltak már az árak. Az új 16-35mm f/2.8L III itthon közelít majd a 800ezerhez. A 35mm f/1.4L II is majd’ 700ezer. Az új 11-24L egymillió. A Canon 5D Mark IV 1.2 millió, a Nikon D810 egymillió.

A Sony A7R II 1.2 millió, hozzá egy 70-200/2.8 egymillió, egy 24-70mm 700-800ezer attól függően hogy Zeiss vagy GM.

canikon

Lássunk csak egy teljesen átlagos profi fotós felszerelést, átlagárakkal számolva (márkától függően ez +/- többszázezer Ft is lehet):

  • két fullframe gépváz: 2,5 millió
  • egy ultranagylátó zoom: 900ezer
  • egy normál zoom: 600ezer
  • egy telezoom: 800ezer
  • egy fényerős nagylátó fix: 700ezer
  • egy fényerős fix kistele: 700ezer

Ez eddig 6.2 millió Ft.

Update: nem az árak átlagosak, hanem a típusok. A két kamera, három zoom és két fix, szerintem elég átlagosnak mondható, ezeket adtam meg a ma jellemző árakkal. Nyilván egy magyar fotós csak ritkán tud ilyen felszerelést ilyen árakon összehozni, inkább van egy jobb főváz és egy gyengébb másodváz, néhány használt zoom és két nem top kategóriás fix, mondván, az is elég. A világ nyugatabbik felén azért jellemzőbb a L-es sor és a top gépváz.

Ezzel szemben ott van például egy Fujifilm. Igaz csak APS-C szenzoros, de az X-Trans szenzor miatt képminőségben már nagyjából ott tart, mint a fullframe gépek. Az X-T2 570ezer Ft, úgy, hogy most jelent meg, tehát ennél csak olcsóbb lesz. Hozzá egy 56 1.2-es obi – ami még a szeretett kis mélységélességet is elhozza nekünk – nem éri el a 400ezer Ft-ot. Ezért a pénzért pici, könnyű, borotvaéles még f/1.2-n is, nem torzít, és nincs színhibája.

Kérdem én mit gondol a Canon és a Nikon, mit tudnak ők, ami miatt indokolttá válik, hogy kétszer annyit kérjenek el az optikáikért és fényképezőgépeikért, mint 5-6 évvel ezelőtt?* Milyen fotós feladat az, amit csak és kizárólag ezekkel a többmilliós értékű felszereléssekkel lehet megcsinálni? Egy középformátumot még megértek, bár az is túl van árazva, de ott épp lefelé tendálnak az árak, mégpedig durván.

Úgy tűnik itt egy egyedül a Pentax és a Fuji az, akik megmaradtak a realitás talaján, ráadásul egyre jobbak is tudnak lenni. Ha ez így megy tovább, még egy komplett rendszerváltás is meg fogja érni anyagilag, akkora lesz a különbség árban, és annyira nem lesz különbség teljesítményben.

Első blikkre azt mondom, három dolgot nem tud egyelőre a Fujifilm: egy Canonhoz vagy Nikonhoz képest kicsi az objektívparkjuk, nem bírja olyan sokáig az akkujuk és nincs vakuvezérlésük. Az első csak idő kérdése, ahogy a második is, ahogy fejlődik az akku-technológia. A harmadikról meg épp most gondoskodnak a világ vezető világítástechnika gyártói. A Pentaxra ebből csak kettő érvényes.

* UPDATE: Téves megállapítás. Nem kérnek el kétszerannyit mint 5-6 évvel ezelőtt, csak magyar viszonylatban tűnik így, mert ők is emeltek picit az árakon (200-300 dollárt a régiekhez képest reálértéken), és a forint árfolyam is jócskán leromlott azóta. Ez persze a gyártókat nem érdekli. De a kérdés továbbra is aktuális átszabva úgy, hogy “mi az ami miatt indokolttá válik hogy kétszer annyit kérjenek el az optikáikért és kameráiékrt, mint például egy Fujilm?”…vagy “mi az ami miatt indokolttá válik, hogy ma egy fullframe objektív szinte annyiba kerül, mint egyes középformátumú optikák”? 

Na és mi erre a piac válasza?

Történetesen az, hogy a fotósok egyre kevesebbet tudnak elkérni a munkájukért. Amikor egy sokmilliárdos éves árbevételű cég azt mondja, hogy az országos all-media reklámkampányukhoz (amin semmi más nem szerepel, csak egy termékfotó és egy céglogo) a fotózásra (10-15 hasonló stúdiófotó) max 150-200ezer Ft-ot tudnak szánni, úgy hogy közben magára a kampányra tízmilliókat kifizetnek…? Akkor pontosan tudják, hogy bizony fognak ők megfelelő szakembert találni a feladatra, mert a hazai fotósok 90%-a nem fogja pusztán büszkeség vagy önérzet miatt otthagyni azt a 200ezer Ft-ot. Pláne úgy, hogy megkapja az ígéretet, hogy ha megcsinálja akkor később is visszahívják, akár évente többször is, az meg már évi akár egymillió Ft is lehet? Csak a miheztartás végett, egy ilyen fotózás díja milliós tétel kellene legyen normál esetben. Egyetlen fotóé, vagy maximum 2-3-é.

De ahogy a zenészek sem tudnak már a jogdíjból megélni, úgy fotósok is búcsút inthetnek lassan a jogdíjnak, pedig ez kellene legyen a bevételük legfőbb összetevője. Ennek ellenére már a legtöbb kollégám úgy áll a dologhoz, hogy a “szerzői jogdíj már a múlté”, hogy ma már nem lehet ilyen “romantikus dolgokat érvényesíteni”, amikor a tízmillió fotós országában élünk. Azt mondják, hogy “megcsinálom a fotót, kifizetik az egyszeri munkadíját és utána nem érdekel mi történik a képpel”. Ilyen erővel viszont egy esküvő és egy országos reklámkampány fotó ára egy és ugyanaz lesz, hiszen mindegyikkel ugyanannyit kell dolgozni. Egyetlen aprócska különbség csupán az, hogy az esküvői fotó azért készül, hogy kikerüljön a polcra a pár lakásában, a reklámfotó meg azért, hogy a megrendelője adott esetben tíz- vagy százmilliókat keressen a segítségével. És nekünk mégis mindegy, hogy mi történik a fotónkkal a leadás után.

A fotós cuccok meg drágábbak. Egyre drágábbak. Pofátlanul drágák már.

Két külön dologról beszélek, de mégis összefüggenek. Hatmillió forintos felszerelést akarunk összerakni 100-150ezer forintos munkadíjakból úgy, hogy közben ne haljunk éhen. Ebből egyik oldal se stimmel. A hatmillió is irreális egy korrekt fotós cuccért, és a 100-150ezer Forintos munkadíj is sok esetben vicc kategória. Mégis, még mindig van aki szalad a boltba az egymilliós új fotóscuccért (bár ők jellemzően egyéb állásból jól kereső hobbisták), és még mindig van aki pofátlanul soknak tart 100-150ezer Ft-ot kifizetni “pár kattintásért”.

Én sem tudom mi az igazság…és a cikk is hosszabb lett, mint gondoltam.

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen hazai stúdióvilágítással foglalkozó blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot
  • A fent vázoltakon már én is sokszor elgondolkoztam.
    És arra jutottam, hogy ma Magyarországon főállásban fotózni nehezen éri meg. Mivel ahogy írtad a felszerelés egyre drágább, miközben egyre kevesebbet kérhetsz a képekért.
    Így sok esetben vagy ezer éves felszereléssel dolgozol, amit használtan vettél, vagy megvan a csúcs cucc, de abból is csak a minimum.
    Arról nem beszélve, hogy mindegyik nagy gyártó folyamat nyomatja a pénzvisszafizetést ami inkább vicc mint komoly dolog, de lényegében azt is jelentheti, hogy nem veszik úgy a termékeiket, ahogy azt ők szeretnék.
    A piac pedig az utóbbi időben nagyot fordult. Anno sok cég nem bírta a digitális átálást, és csődbe ment, de lassan új cégek emelkednek fel amik adott esetben ugyan azt vagy többet is nyújtanak a nagy gyártóknál. A verseny pedig remélhetőleg a fogyasztóknak fog kedvezni.

    • Akkor elárulok egy titkot(?). Magyarországon szépen zajlott a fototechnikai kereskedelem békés vizeken, jóideig. Aztán egyszercsak megjelentek az olyanok, mint az Extreme Digital és a 220Volt, akik a szaküzleteknél jóval alacsonyabb árakon adták a cuccokat és elkezdték kicsinálni a kis boltokat. Volt aki bezárt, volt aki meg észbekapott, hogy úgy tudják felvenni a versenyt ezekkel a cégekkel, ha nem a magyar forgalmazótól vásárolnak horror árakon, hanem szürkeimportőröktől (vagyis külföldről behozott árut terítőktől, némely esetben akár ÁFA csalással is, de ebbe nem menjünk bele, csak annyira hogy a hírekből hallottunk már ilyet).
      Volt olyan hogy a fent nevezett boltokban a vásárló annyiért tudta megvenni az adott fényképezőt vagy objektívet magának, amennyiért egy szaküzlet veszi a hivatalos disztribútortól nagykeráron. Emiatt sorra létesültek a szürkeimportőr cégek és elorozták a piac jórészét, a Canon és a Nikon Magyarország meg elővette a rosszabbik arcát. Elkezdték ellenőrizni a partner szaküzleteket, hogy tartanak-e szürkeimportos árut, akik tartottak azokat próbálták szakcionálni, vagy épp szerződést bontottak velük. A hivatalos magyar szervizekben meg elkezdték megtagani az egyébként EU garanciás (tehát kötelezően javítandó) szürkeimportos gépek javítását. Mivel sokan pampogtak emiatt hogy ezt nem tehetik meg, és fogyasztóvédelemmel fenyegetőztek, ezért végül bevállalták, de 1-2 hónapos javítási időkkel a szervizek legfelső polcaira kerültek. Ugye mindenki ismeri a magyar szervizek 3-4 hetes javítási időit?
      Aztán ezek a cégek rájöttek hogy ez így nem megy és elkezdtek szorosabb partneri viszonyt kialakítani a kiskereskedelmi egységekkel, picivel jobb árakat is adtak a viszonteladóknak (hangsúlyoznám hogy itt 8-10%-os árrésről beszélünk, korábban 5-6% volt), de inkább kitalálták a pénzvisszatérítési akció intézményét. Vedd meg drágán, magyar forrásból, magyar garanciával és a pénz egy részét visszaadjuk. Így a vásárló is jól jár, ők is jól járnak mert egy ideig náluk kamatozik a pénz amíg vissza nem fizetik és a szaküzletek is jól járnak mert béke van és a forgalom is megmaradt. És így ért véget a szürkeimportos cégek dicső időszaka, mára a legtöbb szürkeimportőr lehúzta a rolót és a legtöbb szaküzletben hivatalos magyar forrásból származó cuccok vannak. Legszámítva az Árgépet és Árukeresőt vezető kisebb webshopokat, akik nem tartanak raktárkészletet és külföldről szerzik be a motyót esetleg némi okosított ÁFA-csalással és tojnak a Canikon Magyarországra.
      Most vettem zsírúj iPhone SE-t a páromnak szülinapjára. Angol beszerzés, de magyar boltban vettem. Kértem róla számlát, amire közölték, hogy adnak, de 0% áfás, mert ez külföldi beszerzés. WTF? Nem áfacsalás mi? Nem mondom hogy minden bolt ezt csinálja, de biztosan a sok óccó kisker okoskodik valamit, vagy csak simán vevőcsalogatásként írják ki az alacsony árakat olyan cuccokra, amiket nem tartanak készleten és örökkévalóságig tart míg beszerzik.

  • Péter

    Szerintem azért ez ennél árnyaltabb, más oldlaról közelíteném meg. Én inkább azt mondom, hogy a középkategóriás fotós van eltűnőben, aki eddig jól meg tudott élni az olcsó felszerelésárak miatt. Mert van a neves, őstehetség fotós (esküvőben és reklámban is) aki el tud kérni 1-1 melóért 3-600 ezer Ft-ot alaphangon, nem is egy ilyet ismerek, neki nem gond megvenni az új felszerelést max kicsit húzza a száját mert bedrágult, de hát egyefene akkor ő is drágít.

    És van a kezdő vagy nem tehetséges alsó kategória aki viszont az olcsóbb szegmensben bőven be tud magának vásárolni több éves cuccokat vagy technikát – Sony a6000 natív 16/2.8 – 35/1.8 – 50/1.8 obisorral használtan így kb. 300 ezer Ft és a mai napig egy jó gép. És elég sok mindenre elég egy alsó kategóriás fotósnak. De ugyanez megvan Canonnál, Nikonnál is.

    Szóval aki most jelenleg megszívhatja az a középszerű fotós, aki (ahogy te is mondtad) nem tud elkérni egy melóért 100-150-200-nál többet, mert nem fizetik meg, nincs akkora tehetsége, nincs akkora neve. De az új, jobb cuccokra viszont van igénye.

    Erre most nagyon lebutítva annyit lehet mondani szerintem, hogy vagy csökkentsd az igényeidet és fotózz 5D3-al még 2 évet, mert aki a középszerűt keresi az úgysem fogja megmondani, hogy az adott kép mivel készült – vagy fel kell lépni a felső kategóriába szolgáltatásban, ha tudsz, mert ott nem lesz ilyen problémád.

    Szóval a jelenlegi piacon talán a középszerű, az átlag az ami kezd háttérbe szorulni. És szintén faék egyszerűséggel de ha az ár a fontos akkor mindig lesznek gagyik akik megélnek az 550D + 17-50 kombóból, ha meg a minőség akkor meg ott a felső kategória. A középszerű pedig mindkét oldalt tekintve kompromisszumos – ilyen elven pedig a felszerelése is legyen az akkor.

    Az meg, hogy Canonék mit csinálnak, hát azt majd eldöntik az évek. Ha rossz döntés a drágítás akkor majd úgyis meglátszik a részvényárfolyamokon meg az eladásokon, ha meg jó döntés a drágítás, nos… őszintén: melyikünk nem drágítana akkor a helyükben?

    • Nemrég még én is így gondolkoztam, de egyre jobban kezdem megismerni a magyar piacot. És nem magamból indulok ki mert ki tudja, hogy az ember hűen tudja-e megítélni a saját tehetségét. Abból indulok ki inkább amit látok magam körül. Én is ismerek több top kategóriás fotóst, reklámfotósokat, akik 10-15 éve már hogy milliókért csinálnak egy-egy reklámkampányt és Phase One-nal és Broncolorral dolgoznak. De valahogy náluk- tőlük is az hallom, hogy fű alatt bevállalnak mindent szarért-hugyért, mert muszáj, és azt látom, hogy azért 5-7 éve ugyanaz a Phase One van, a Broncolor vakurendszert 10 éve vették és nem azért nem cserélnek mert ezek remek cuccok és még mindig kiszolgálnak hanem azért mert ők is nyűglődnek. Mivel tele vannak régi jól bevált összeszokott ügyfelekkel, ezért még talpon vannak, de utódaik már nem igazán vannak.
      A magyar piac fizetőképessége ugyanis hanyatlik és szerintem ez öngerjesztő folyamat. Míg régen csak a legnagyobb cégek fizettek fotósért (sok pénzt kevés jó fotósért), addig ma sok cég fizet kevés pénzt sok jó fotósért. Emiatt már a nagyok se akarnak milliókat kifizetni, ha megúszhatják párszázezerből, mint a többiek (ld a cikkben említett példát, true story). Ehhez jön hozzá a sokat emlegetett vizuális kultúra, hogy a legtöbb magyar megrendelő egyszerűen nem érez különbséget egy középszerű fotós munkája és egy top fotós munkája között. Ha nem érez különbséget, nem is fog többet fizetni érte. Hülye lenne.
      Míg külföldön menő art directorok, art buyerek és félzseni marketingesek döntenek a fotósokról és a vizuális reprezentációról, akik értik a művészeteket, tanultak a szakmában és érzékenyek a témára, együtt rezegnek a fotósokkal stb., addig Magyarországon a marketingosztályokon jellemzően full dilettánsok ülnek. Vagy Mancika mindenféle előképzettség nélkül, vagy a mindent egyszemélyben tudó “majd én megoldom” ügyvezető igazgató, vagy a főiskolát a látszólag legkönnyebb tárggyal (marketinggel) kibekkelő, gazdag családból származó csinibaba. A kevés nagy reklámügynökséget aki értene hozzá, azt senki nem fizeti meg.

      • Péter

        Abban egyetértünk, hogy a céges oldal valóban ilyen idehaza. Bár állítom akinek van neve és tehetsége akkor is jóval könnyebben megél itt is, de hozzáteszem, valóban többségben vannak azok a cégek akik minimális áron akarnak megúszni minden vizuális dolgot és itt nem csak a fotóról van szó.

        Viszont esküvői téren meg pont az ellenkezőjét érzem, ott aki VALÓBAN tud és valódi értéket ad át az szívbaj nélkül el tud kérni 3-600 ezer Ft-ot egy átlag csomagért. De azért vastagon kiemelve, kétszer aláhúzva írnám ide azt, hogy itt tényleg csak a top kategória él meg ilyen árakon, inkább a 150-200 ezres átlag a realitás de ugye az a szint megint azzal küszködik, hogy nincs minden évben pénz arra, hogy fejlesszen. Bár itt jegyezném meg: tényleg kell? Videóban oké, elment a Sony. Lassan öngyilkos az a filmes aki nem váltja le az elavult Canonját. De fotóban mire nem elég a mai napig egy 6D vagy 5D3? Van ismerősöm aki 8-12 fős fotós csapattal nyomja és minden hétvégén 4-8 esküvőt visznek szimultánba. 6D + fix kombókkal, átlag 200-ért. Nem veszik meg az új fejlesztéseket mert minek, drága ahogy te is mondtad, de ennyiért jó marketinggel el lehet adni a dolgot, cserébe nem vásárolod szarrá magad a csúcsfejlesztésekből. Nahát…

        Szóval tartom magam a valamit valamiért elvhez. Ha kell a csúcsgép dolgozz úgy mint a szakmád királya és meglesz rá a keret. Ha viszont nem telik rá mert nem vagy annyira jó akkor meg mi a francnak stresszeled magad rajta, mert az ügyfél úgysem veszi észre a különbséget a 3 éves technika meg az új között…

        És kicsit máshonnan nézve a dolgot az már megint csak a szakma betegsége, hogy oktatásra, szakmai fejlődésre sajnálja a pénzt a magyar. Külföldön a nagynevű fotósok már ebből megélnek, hogy oktatnak, itthon ennek nincs divatja mert minek adjon ki 200 ezret egy jó oktatásra ha annyiért megveszi a 135 efkettőt használtan… De ez egy ördögi kör, ha nincs jó oktatás (hozzáteszem komoly oktatásról beszélek, egy “elmegyünktoszkánábakattintgatni” WS nem az) nincs fejlődés, nincs előrelépés, nincs pénz. De a gyártó a szemét mert emelt az árakon. Bocsánat akire ez illik, nem állt szándékomban kipécézni senkit de sajnos tényleg ez van.

        • Részben egyetértünk (magam is 250-300ért fotózom esküvőt). És én sem szaladtam a boltba az 5D Mark IV-ért (most Mark IiI-am és 6D-m van). De előbb utóbb elkerülhetetlen lesz. Az 5DIII és a 6D ma még jó gépek, de 3-4-5 év múlva már nem lesznek azok. Technológiailag is elavultak lesznek, de ha mégsem akkor is minimum leharcoltak. És akkor én is, meg az ismerősödék is kénytelenek lesznek szembesülni az újfajta horror árakkal. És amikor az ismerősödnek 8-12 fő számára kell lecserélnie majd az akkor 150ezer Ft-os 6D-ket és 70-80ezer Ft-os olcsó fixeket 6-7-800ezer Ft-os (vagy ha zsírúj gépeket akar megint akkor 1-1,2mio Ft-os) gépvázakra, és 300-400ezer Ft-os fixekre, akkor bizony fájni fog.

          • Péter

            Részben tényleg egyetértünk :) De ez csak termelékenység kérdése. Ha letolsz 25 esküvőt 250-300-ért abból azért lehet 2 évente vázat venni. Szerintem. Nyilván ha csak 10-et tolsz le abból már nem, de itt mindig is az volt a kérdés, eléred-e az éves 7-8 milliós alsó határt ahhoz, hogy fenntartható és fejleszthető legyen a vállalkozásod. És ha még jól is csinálod, vannak kiegészítő melóid és elére a 10 milliós határt akkor aztán tényleg nem lehet gond 2-3 évente vázat cserélni. Ha viszont még a 4-5 milliós bevételt is legjobb esetben alulról karcolod akkor biza’ bírd ki a belépőkategóriás FF-el (mert ugye az is van, tudtommal lesz 6D2 is és Sonynál is ott az A7 II) mert akkor tényleg nagy falat neked az új 5D / A7R / Nikonvalami vagy 70-200 2.8 IS III. Szerintem.

          • Péter

            (És amúgy tényleg zárójelben de van egy ismerősöm aki 5-600-as árakkal fotózik és Oly MFT rendszerrel tolja. Olyan képeket amit más a legdurvább FF-el nem tud kiszenvedni magából. Szóval túl van ez lihegve kérem, mert tényleg “a szem” a fontos. Ha az van, a többi mind megoldható)

  • Ez a cikk abból a feltételezésből indul ki, hogy a nemzetközi valuta értéke ugyanannyi mint 10 évvel ezelőtt. A fizetések meg (lehet tippelni), nem emelkednek a pénz romlásával egyszerre. Ezeket az árakat csak úgy lehetne vizsgálni objektíven, hogy megnézzük mennyi volt a gyártási költsége egy 5D classic-nak és mekkora profitot rakott belőle zsebre a Canon. Ezután összehasonlítani az 5D Mark IV 1milla fölötti árával és ott mi a helyzet. De lehet, hogy még ekkor sem a valóságot fogja tükrözni az arány, hiszen hiába ugyanakkora a profitrés, ha a kiadásaink is exponenciálisan növekednek, ekkor a profithatárnak is exponenciálisan nagyobbnak kell lennie ugyanakkora haszonhoz.

    Az meg gondolom nem tetszene senkinek, ami a boltban kapható kekszes vödörnél áll fel. A keksz már csak félig van a bödönben, de gyanítom pár éve még csurig rakták (persze árat nem lehet emelni, mert akkor nem venné senki). Vagy egy ismert (immáron franciáknak privatizált joghurt márka), ami stabilan tartja olcsó árát, csak éppen a doboz átmérője lesz szűkebb, meg több faforgács kerül bele. De akár a chips-eket is vehetnénk példának, amit már nagyítóval kell keresni a “légtartósított” zacskó alján. Vagy egy új fogkrémtubus, aminek az 1/3-a eltűnik szintén az első nyomásnál, mert abba is került egy “pici” levegőbuborék. Sok példát lehetne még idesorolni. Gondolom senkinek nem tetszene, ha a következő 5D mark V-nak csak műanyag váza lenne. (Mennyibe kerül ma egy új családi ház vs 10-15 évvel ezelőtt?)

    Persze egyértelmű, hogy ezek a cuccok nem érnek ennyit, amikor egy 2000 forintos Helios 44-2-essel is lehet normális képeket készíteni (legalábbis akik a kép érdemi részét nem a szélső sarkokba komponálják) és szerintem a való világban az emberek többsége tojik az Ashperic-Multicoated-Corrected-Antiglare-Prosharpness lencsetagra, amiért el lehet kérni plusz 100ezret, mert a pixel peeper-ek kapnak DxO-n plusz egy pontot.

    Ebből következik a fotó optika gyártók legfőbb bűne: a fotósok többsége nem agyonjavított, uncsi képeket gyártó obikat szeretne, hanem mindent megadna egy olyan új obisorozatért, amiben minél kevesebb a lencsetag, minél kevesebb a coating, de olyan képeket produkál aminek van lelke és 3D hatása (meg persze fényévekkel olcsóbbak). Ezért virágzik az eBay. Ez az oka amiért sokan pl. Contax/Yashica Planar 50 1.4-est használnak adapterrel.

    Aztán persze ott vannak a viszonteladók árrései is, akik szintén szeretnének egy gazdaságilag nem versenyképes régióban profitra szert tenni, amikor ott van a szürke import is.

    Egy szó mint száz, minden sz*rabb mint pár évvel ezelőtt. :)

    • Na akkor megvan. Azt hittem én töröltem véletlen. Szóval igazad van, a viszonteladókról meg ott a véleményem Kiss Tamás kommentje alatt.

  • Horváth Krisztián

    Nem kell Fuji crop rendszerre hagyatkozni csak azért, hogy olcsóbb legyen a váz, mint egy millió… Sony A7II a piac legjobb 24mp-es fullframe szenzorával újonnan 500e körül van, használtan 350-400. És erre bármit feltehetünk, lássuk csak, például drága fényerős telezoom? Ugyan már, Canon EF 70-200 f/2.8 200e forint felett kicsivel használtan (lesz AF, követő meg sima is). Extra-fényerős fix portréra? FD 1.2/85L (ez ugyan MF, de mekkora királyság?). Fényerős ultranagylátó? Samyang 2.8/14. Stb, stb. És persze az említett vázzal mindenhez kapunk egy szenzorstabit is, szóval minden automatikusan IS. És még mindig minden fullframe.

    • Ez igaz, de egyrészt a cikk nem használtpiaci árakkal foglalkozik, szóval nem mérvadó ezekhez az árakhoz a Mark I-es 70-200 és az FD obi, másrészt ha már választani kellene inkább egy croppos AF-es gép, mint egy fullframe manuálfókuszos. Nyilván felhasználásfüggő, de azért a fotósok döntő többsége nem tudná nélkülözni az autofókuszt a munkája során.

      • Horváth Krisztián

        Régi manuális obikkal tényleg nincsen AF, és sokszor tényleg nélkülözhetetlen, de azért is írtam ezt az EF-keresztkompatibilitást, mert EF optikákkal meg van az említett vázon.

        • Barják László

          TechartPro adapterrel az is van.

          • Horváth Krisztián

            Nagyon korlátozott a dolog, lassú, nagyobb tömegű optikákat nem tud mozgatni és arról sem szólnak különösebb ódák, hogy olyan nagyon jól működne. Még én se rendeltem, pedig nekem aztán mindenem manual…

          • Barják László

            Nekem van, nagyon jó. 2.8/135-ös Minolta MD a legnehezebb amivel használom, nincs gondom vele.

          • Horváth Krisztián

            És mennyire gyors a fókusza? Illetve mennyire pontos?

          • Barják László

            Rövid fókusznál nagyjából a natív (SEL90M28G) obi sebességét hozza, 135 mm-nél már kb. csak felét, de még kielégítő mivel pontos. 90 mm felett már nem tud eleget mozdulni az adapter ezért közelebbi távoknál a manuálfókuszt végtelen alá kell állítani.

  • Attila Ormódi

    Szerintem érdemes egy kicsit a másik oldalról is megvizsgálni a dolgokat: ezek termékek, amiket a profit reményében adnak el a cégek. Minden termék olyan árat kap, amennyiért még sokan megveszik. Az, hogy nálunk 6,2 millió forint nagyon sok pénz, és nagyon sok munkával lehet csak megtermelni, ezeket a cégeket hidegen hagyja, a magyar piac elenyésző részét teszi ki a világpiacnak. Nem nálunk termelnek nyereséget, maradjunk annyiban. Amennyien itthon vesznek ilyen felszereléseket abból még a reklámra sem nagyon futja. Amiatt a pár száz vagy pár ezer vásárló miatt nem fognak külön árpolitikát tervezni ebbe a kis országba. Pontosan ugyan úgy, ahogy például az Apple. Amíg a világban millió számra veszik a fényképezőgépeket és objektíveket, kit érdekel, ha egy kis, elmaradott ország alig termel nyereséget. Welcome to the world of consumer society!
    Ami engem inkább idegesít, hogy pontosan úgy szakad szét a “fotós társadalom” ahogy az igazi is. Egyre kevesebb szaktudással rendelkező fényképész engedheti meg magának, hogy újabb felszerelést vásároljon.

    • Ezzel is egyetértettem egy ideig. Aki olvassa a blogot rendszeresen, azt tudja, hogy mindig is ez volt a véleményem, ami neked. Viszont ma már épp elég ismerősöm ment ki külföldre dolgozni, akiktől hallom, és épp elég külföldi weboldalt és fórumot olvasok, ahol látom, hogy egy 3000 dolláros objektív beruházásra bizony egy amerikai is már húzza a száját. Ha a 6.2 millió nálunk nagyon sok pénz, akkor náluk 22ezer dollár csak simán sok pénz. Egy átlag amerikai fotósnak nincs 22ezer dollárja, max az esélye van rá hogy előteremtse. Ennyi a különbség.
      Az Apple annyira nem jó példa mert ők régen is drágák voltak és ma is drágák. Régen a Canon és a Nikon annyira nem volt drága mint ma.
      Írta itt valaki, hogy a devizaárfolyam nem ugyanaz. Ettől még 50-100% között drágultak az obik. Az első generációs Canon és Nikon 70-200/2.8-ak stabival 1600-1700 dollárba kerültek. A második generációsok 2000-2200 dollárba. A mostani Nikon 2800 dollár. Az első generációs 2003-ban jött, az akkori 1700 dollár mai értéken kb 2200. Tehát ennek semmi köze nincs az árfolyamhoz vagy az inflációhoz. Drágább előállítani? Megnövekedtek a költségek? Oké. És akkor egy Fujifilm hogyan tudja töredékáron kihozni ugyanazt a minőséget? Oké neki csak cropra kell, de majd kíváncsi leszek a Fuji középformátumra. Most megmondom hogy a Fuji KF objektívek annyiba fognak majd kerülni, mint a top fulframe objektívek és lesz fejvakarás, hogy akkor ezt hogy. Bonyolultabb optikát kis szériában annyiért csinálnak, mint mások az egyszerűbbet nagy szériában?

      Az igaz, hogy amíg el tudják adni, addig ezt fogják csinálni. De a cikk valahol épp ezt igyekszik sugallni, hogy ezzel a hozáállással sokáig már nem fogják tudni eladni. A végelenségig nem lehet a fogyasztók márkahűségére vagy a rendszerváltás magas költségére és kényelmetlenségére alapozni, mert minél nagyobb az olló annál inkább gyengülnek ezek az érvek. Az olló meg kezd egyre nagyobb lenni.

      • A Fuji X-eknél figyelembe kell venni azt is az optikák árainál, hogy csak APS-C méretet kell lefedniük. Tehát mirrorless vs slr összehasonlítás így nem állja meg a helyét.

        Sony a7-hez a gyári FE 50 1.8 (nifty-fifty) B&H-n 198$.
        Canon 50 1.8 STM 125$.

        Sony 24-70mm f/2.8 ZA SSM II Vario-Sonnar T* Lens 2098$
        Canon EF 24-70mm f/2.8L II USM Lens 1749$
        Nikon AF-S NIKKOR 24-70mm f/2.8E ED VR Lens 2397$

        Sony FE 85mm f/1.4 GM 1798$
        Canon EF 85mm f/1.2L II USM 1899$
        Fujifilm XF 56mm f/1.2 R Lens 999$

        És pl. az utóbbi Sony mirrorless optika méretben sokkal nagyobb (meg drágább is), mint a canon 85 1.2. Miért van ez? Mert a fizikát nem lehet meghazudtolni, ha nem a fényképezőgép vázban, akkor az optikában kell meglennie az elvett helynek. Itt egy videó erről:
        https://www.youtube.com/watch?v=Mk-KGEl-Eac

        Vegyük a Fuji GFX 50S-t. Megörültem a GF 110mm f/2 obinak, mert végre lesz talán egy sorozat gyártott (szerviz háttérrel) alternatívája a Pentax 67 105 2.4 obinak (120ezer Ft használtan) a Pentax 645n-emre. Azonban hamar oda lett az öröm, mert:
        – Nem fedi le a tényleges 645-ös filmes képkocka méretet.
        – A GFX 50S váz és a 63mm 2.8 kitobi együttes ára 10.000$ lesz, akkor lehet tippelni ez az obi kb. 500ezer Ft lesz, ami kb. annyi mint a Fuji/Hasselblad H system-hez szánt 100mm f2.2 obi ára (ami szintén felkapott adaptált obi Pentax 645n-re, akárcsak az átalakított Contax Planar 80 f/2).

        • Írtam én magam is, hogy a fuji obik APS-C-k, ezért lehetnek olcsóbbak. De majd nézzük meg azt a Fuji KF optikákat, hogy mennyibe fognak kerülni. 500ezer Ft? Nahát! A Canon meg a Nikon meg 800ezer meg egymillió vazze! Akkor a Fuji a drága? Meg a Hasselblad? Amik dupla akkora szenzort kirajzolnak? Ne csináljuk már!
          A mellékelt videót meg kerülöm mint a tüzet, két embert dobnék ki a Youtube-ról izibe’, az egyik ez a kopasz gyökér, a másik meg Tony Northrup. Mindketten égbekiáltó baromságokat tudnak mondani a videóikban.

          • Viszonylataiban nézve drága. Medium Format rendszerben nem adhatsz valamit ötszörös áron, ha ugyanazt az élességet, színeket, stb. megkapod egy Pentax 67 rendszerre szánt obitól 100ezerért. Nem adhatsz egy 80mm 2.8-as 645-re szánt obit 500ezernél drágábban, amikor a Mamiya 80 2.8 AF obi használtan 80ezer Ft. Nem adhatsz egy új 110 f2.2-es obit 500ezernél drágábban, amikor a Contax Planar 80 f2 ára még mindig 400-500ezer ft:
            https://www.instagram.com/explore/tags/contax645/

            Canon, Nikon, Sony, új Zeiss optikák pedig azért drágák, mert milliónyi coating-os lencsetaggal telenyomták a pár DxO pontért őket. Kb. amiről ez a “kopasz gyökér” beszél a legtöbb videóban, amiről a fenti cikk is szól, hogy miért is olyan drágák a modern obik? De persze gondolom ha sok fotós rákap a régi, használt obikra, meg a Canon 35L-t preferálja a 35L II vagy a Sigma Art helyett, az is árt a biznisznek, akárcsak a megvehetetlen árcédulás Nikon 70-200-as.

          • Plusz ha tippelhetnék, ezekben a medium format obikban nincs több lencsetag max 9 vagy 11-nél, olcsó gyártani őket. De ez már tényleg csak tipp. Contax Planar 80-asban csak 6 element van, még a Hasselblad Planar-okban is egyel több ennél:
            http://www.zeissimages.com/mtf/645/Planar2_80mm_e.pdf
            http://www.hasselbladhistorical.eu/pdf/lds/CFE80.pdf

            Ezek az obi “pop”-ban verhetetlenek. Talán lehet mégiscsak van valami abban amiről az a “kopasz gyökér” elmélkedik a kevés lencsetagról meg a 3D hatás kapcsolatáról.

      • Nem Tom

        Az a baj ezzel az allitassal, miszerint 50-100%-os dragulas tortent az elozo generacohoz kepest, hogy nem igaz. Eleg peldaul megnezni a Canon Camera muzeum adatait, ahol japan jenben van leirva, hogy mi mennyi volt indulaskor.
        70-200is2.8 280.000, mark II 300.000 jen. 100-400 260.000, mark II 300.000.

        • Nem Tom: én dollár árakat néztem. De valóban, a Dpreview 2008-ban az első generációs (tehát 2002-2003-as objektívekre “street price-t” ír, ami valószínűsíthetően a 2008-as (tehát 5 éves) bolti ára ezeknek az objektíveknek, nem a bejelentéskori. Most utánanéztem mégegyszer a Nikon VR II 2400-on startolt 2009-ben, az új NIkon most 2800. Ha levesszük ebből az inflációt még akkor is kb 200 dollárral lett drágább. Persze ez nem 50-100% ahogy én írtam, amikor megtévesztett a weben látott street price árszínvonal.
          Ha a magyar árakat nézzük akkor persze más a helyzet mert elszállt az árfolyam.

  • Thomas

    Azért ennek az “átlagos” profi cuccnak az ára durván hangzik! Úgy gondolom, hogy IRREÁLIS! Teljesen fölösleges a legdrágább, legmenőbb cuccot megvenni! Minek? Nehogy már egy közepes géppel ne lehessen egy szaros képet megcsinálni. A legtöbb átlag embernek, bőven elég egy “átlag” fotó, ő nem fogja tudni megkülönböztetni a 10 millió forintos eszköz által készített képet a másik olcsóbb kategóriás képnél. Neki mindegyik szép,mindegyik jó. Sajnálom, hogy a fotósoknak probléma ezen tárgyak megvétele és azt is sajnálom, ha nem tudnak annyi pénzt elkérni, amit igényelnének, továbbá felháborító, hogy a cégek ennyiért adják a termékeiket, DE….. azt azért ne felejtsük el, hogy egy képsorozat vagy esküvői fotózásért elkért 100 ezrek nem kevés pénz. Arról nem tehet a jóember, hogy a fotósnak drága a felszerelés. Az autószerelőnek,fodrásznak, kozmetikusnak is be kell ruházni, aztán majd…egyszercsak megtérül…csak ugye nem egy hónap alatt.

    • Abban egyetértek hogy közepes cuccal is lehet jó képet csinálni. Azzal is hogy az átlag ügyfél nem látja a különbséget. Emiatt a fotós végül nem fog megvenni többmililós cuccot mert ugyanannyit fog keresni az olcsóbbal is. Ezért jogos a cikk címében a kérdés: Miért fog megdögleni a Canon és a Nikon? Ezért. Mert az emberek ilyen árak mellett már el fognak gondolkodni hogy megvegyék-e a cuccot. És egyre kevesebben fogják megvenni és ebbe fog beledögleni a két nagy gyártó.

      A többi sajnos nem jó példa. Az autószerelő megveszi a szerszámait meg a hidraulikus emelőt és jó eséllyel 10-20 évig tudja használni. A fodrász meg vesz egy ollót meg egy hajszárítót némi túlzással. És mindkettő lényegében robotmunkát végez. A fotósnak meg töbmilliós cuccot kell megvennie, fenntartania és néhányévente lecserélnie, mert veszít az értékéből, elavulttá válik, elhasználódik, technológiailag lemarad a versenytársaitól stb. És mindezzel kreatív munkát végez, aminek magasabb az ára mint egy monoton futószalagmunkának, úgymint olajcsere vagy hajvágás. Oké ez a két véglet lehet az igazság félúton lesz, de ne felejtsünk el ilyeneket figyelembe venni.

      • Thomas

        Bocsi, de mindegyik szakembernek kell hely amit bérel, illetve pl. az autószerelőnek nem két forint a szerszámai és a fodrásznak se csak olló kell és hajszárító. Egy ismerősöm fodrász szalont nyitott és több százezer forintokról beszélhetünk az ő esetében. Fodrász székek, hajszárítók, eszközök, dekor, vendégek részére székek, stb..lehetne sorolni. Akkor most egy hajnyírás is legyen 10000 Ft, ami amúgy férfiak esetén 1000 Ft?. A másik…egy fényképezőgépnél mi az ami elhasználódik és technológiailag elmarad? Egy átlag ember oldaláról nézve? Hmmm..semmi! Az, hogy vki kitalál valami újdonságot és a hülyék meg követik az egy dolog. A legtöbb ember csak fotókat kér, semmi extrát, semmi abrakadabrát.Csak fotó! Persze nem értek hozzá, de a több milliós felszerelést butaságnak tartom. Nem hollywoodi fotózásra kell készülni.

        • Ne haragudj, nem bántani akarlak vagy leszólni, de ha nem értesz hozzá akkor ne ítélkezz. Csak egy példa: egy 6-7 évvel ezelőtti géppel elég sokat kellett még rossz fényviszonyok között vakuzni, egy mai gép meg ad olyan tiszta képet sötétben vaku nélkül is, hogy például egy esküvői gyertyafénykeringőt le lehet saját hangulatában fotózni anélkül, hogy szétcsapnánk a hangulatát vakuzással. Ez ma már olyan bevett szokás lett, hogy a párok elvárják, hogy egy gyertyafénykeringőről olyan képet adj le ahol csak a gyertyák világítanak. Ha vakuzol, akkor béna vagy. És ez csak egy példa a millió közül.
          És én nem az úgymond márkafüggetlen költségekről beszélek. A fotósnak is van többszázezer forintos világítástechnikája, állványai, egy normál fotós táska 50-100ezer Ft. Memóriakártyák. Számítógép (szintén elavul 5-6 év alatt, ugyanis a szoftverek is évről évre nagyobb erőforrást igényelnek). Háttértárak (szintén egyre több és gyorsabb kell, mert a képfájlok egyre nagyobbak, régen 8-10 megapixel volt, ma 30-50 megapixel van). Sok fotósnak ugyanúgy stúdiót kell fenntartania mint az autószerelőnek vagy a fodrásznak műhelyt. De ezek márkafüggetlen tényezők ezért nem kalkuláltam vele. Ha Fuji ha Nikon, a számítógép és a stúdió ugyanannyiba kerül.
          Én most arról beszéltem hogy mi van ha az autószerelő meg tudja venni a szerszámait féláron is, olyan szerszámokat, ami ugyanúgy kiszolgálja őt 10-20 évig. Vajon meg fogja venni a 10 éve jól bevált márkát, vagy az új szerszámkészlet, ami mondjuk nem kompatibilis az előddel, tehát komplett rendszercserét kell megfontolnia, már annyival olcsóbb és mégis ugyanazt tudja, hogy megfontolandó az átállás, mert a jövőben a szükséges új szerszámokat ebben az új rendszerben töredékáron tudja beszerezni, vagyis a jövőben olcsóbban tud bővíteni…a régi gyártó meg fulladjon meg az egyre magasabbra emelt szerszám áraival, amit már alig bírnak nyögni az autószerelők.
          Ja és egy férfi hajvágás 15-20 évvel ezelőtt Andi néninél 500 Ft volt, ma a Klierben 3000 Ft fölött vágják le a hajamat. Miért? Mert Andi néni elvolt egy panelház pincéjében lévő lyukban egy fodrászsegéddel, a Kliernek meg puccos dekoros üzlet kell, 3-4 állandó fodrásszal, bérekel, Tesco-üzletsor bérleti díjjal. Megemelkedtek a költségek így már nem lehet 800Ft-ért hajat vágni. Ahogy a fotósok költségei is emelkednek…csak épp az emberek nem hogy megfizetnék duzzogva az egyre magasabb fotós béreket, hanem egyre kevesebbet hajlandók.
          Soktényezős egyenlet ez, mert bejátszik az automatizálás, hogy egyre könnyebb tűrhető fotót készíteni a pluginok, automatikák, retusprogramok korában. Egyre inkább csak a művésziességért, a különleges látásmódért lehetne pluszt elkérni, de az átlag ember ezt már nem érzékeli.
          Ezért is írtam a cikk végén, hogy nem tudom mi az igazság. :/

          • Thomas

            Bocsi, de nem értek egyet! A mondandódat úgy kezdted, hogy a fotósnak mennyi mindenre van szüksége. Jó hogy azt nem írtad, hogy kell neki egy hely vagy lakás, ahol dolgozhat és egy autó amivel közlekedik. Azért ilyen alap dolgokat ne számoljunk már bele. A másik: a legforgalmasabb esküvők májustól szeptemberig vannak. Ha 1 fotós átlag havi 2-szer fotózik 100 ezerért, akkor ebben az esetben 1 millió forint, tehát 6 év alatt visszajön a milliós termékek értéke, utána meg ha fejleszt is valamit már pluszban lesz. Arról nem is beszélek, hogy év közben is sok fotózás van, sokan fotóztatják (majomkodnak) magukat, családjukat. Emellett a legtöbben ezt munka mellett csinálják, tehát van már egy alap fizetésük. Azok a fotósak akiket ismerek, mind jól élnek, jók az életszínvonaluk. A lényeg, hogy elszálltak az árak, nemcsak a fotósoknál, mindenhol. Ahogy elejti az ember az esküvő szót, megszorzódnak az árak…

        • Hans Meyer

          Valami alapigazság van abban amit írsz, az emberek csak képet akarnak, vagy jó frizurát stb… a többit gerjesztik, és a gyengék elbuknak rajta, mennek utána. Mert az önértékelésük nem bírja ki, meggyengül ha nem a legutolsó cucc lóg az oldalukon. Kevesebbnek érzik magukat.

      • Hans Meyer

        Mondjuk a Nikon D3 közepes cucc? Elment mellette a világ? Egy lóf…szt. Elemi újítások 6-10 évente vannak ebben az iparágban, az össze többi szöszölés a köztes idő bevételeinek megteremtése, semmi de semmi más. Kihasználása az ismerethiányos felhasználóknak. És ezen most csavartak egyet, egészségükre. Hogy lehet hogy egy Nikon D700 -nak egzakt módon jobb az AF-je mint az őt öt évre követő modelleké? Hogy?

  • tökfilko

    Nekem úgy tűnik különben hogy ezek a nagy gyártók kartelleznek.
    Sokan megtalálnak majd hogy nem értem a közgazdaságtan alapjait és összefüggéseit, de akkor kérem őket szépen hogy historikus adatokkal tessenek nekem illusztrálni a dolgokat. Lássuk a jen/dollár kereszt árfolyamát, a nyersanyagok árait, a japán munkaerő átlagfizetéseit stb, minden olyan összetevő historikus árait ami indokoltá tenné ezt a kurva nagy áremelkedést.

    Én azt látom hogy a nagy gyártók gennyesre keresték magukat az olcsó konzumer gépekkel, de egy ideje felzabálta őket a mobil ipar. Ennek hatására a fotós eladások 2/3 eltűnt a piacról. Itt szintén szeretnék látni pénzügyi jelentéseket a nagy közgazdász zseniktől akik szoktak itt ezeken a fotós oldalakon kommentálni hogy az adott cégek nyereségét és jövedelmezőségét hogyan befolyásolták a csökkenő eladások.
    Szeretnék számokat, kimutatásokat látni mindenről, vagy ha nem akkor fotós portfóliókat !!!

  • tökfilko

    Amúgy a canon/ nikon azért fog kihalni mert elkéstek. Tükör nélküli gépek utolérték a tükrösöket. A canon most jött egy komolyabb MILc géppel, de elkésett, miközben a 2011es sony nex 6 os szintjét hozza, és nincsenek optikák se hozzá.

    A piacon komoly átrendeződések lesznek az elkövetkező 5 évben, és lesznek mamutok akik kihalnak :)

  • Nem Tom

    Mondjuk a fujival valo oszehasonlitas szerintem ugy lenne korrekt, ha ott is felsorolna az emlitett objektivekkel ekvivalens optikak arait. Mar ami van.
    Mert ugye a kisportre 56/1.2 az kabe egy 80/1.8-nak felel meg, amit viszont joval olcsobban megkap a kedves fenykepesz Canon/Nikon/Sonyhoz.
    Amennyiben a T. szakember nagyobb tortenelmi tavlatban nezegetne, lathatna, hogy a nehany evtizedel ezelotti koltsegekhez kepest (rollfilm, egy jo kozepformatumu szett) elenyeszo a fent emlitett, azzal ekvivalens minoseget biztosito keszulek ara.
    Az viszont szomoru, hogy a magyar piaci helyzet ellehetetleniti a fenykepeszeket, ezzel megfizethetetlenne teve ezeket a remek keszulekeket nekik.
    Kicsit tavolabbra tekintve (mind orszag, mind keszulek tekinteteben), akkor azt kell hogy mondjam, hogy nem mindenhol van ez igy. Egy uj high end (Phase One, Hasselblad) honapokat kell varni, olyan hosszu a varolista.

    PS: Mindenesetre az x-Trans szenzorral kapcsolatban en nem allitanam azt, hogy altalaban annyival jobb, mint a Bayer interpolacion alapulo szenzor. Sok esetben igen tavoli pontokrol kell interpolalni az adott pixelhez tartozo szininformaciot, ami az Nquist-Shannon mintavetelezesi tetel alapjan kevesebb informaciot biztosit, mint a Bayer. Kulonosen miota az AA szuroket leszereltek a bayer elol, hiszen a novekvo felbontas miatt kisebb szukseg van a moire eliminalasara.

    • Baggio

      56 * 1,52= 85,12
      a fuji 56mm 1,2 optikája 85mm felel meg FF méretben.

      • Nem Tom

        azert 80-hoz kozelitettem, mert tul sokat fotozok kozepformatummal, igy arra a szamra all ra a kezem. termeszetesen 85mm-nek felel meg, raadasul olyan fokusztavval arusitja pl a Canon ebben a tartomanyban az optikait.

    • Valóban, fullframe-en 85/1.8-nak felel meg a Fuji objektíve. Bár hozzáteszem, hogy egy Fuji 56/1.2 olyan képminőséget ad, mint egy L-es objektív, míg a Canikon 85/1.8 low-budget objektívek, nem a top kategóriát képviselik. Bizonyára Ön is tudja, hogy a fényerő nem minden.
      De akkor menjünk tovább, mi a helyzet a Sigma 50-100/1.8 obijával? Ez 75-150/2.8-nak felel meg fullframe-en. Mégis 330ezer Ft. Oké nincs benne stabilizátor.
      Mi a helyzet a Hasselblad új XCD objektívjeivel? 3000 dollár alatt vannak, pedig nagyobb szenzort kell kiszolgálniuk és prémiummárka. A Fuji G obik még olcsóbbak lesznek mert nem prémiumtermékek. Szóval ott tartunk hogy a kisfilmes objektívek drágábbak lesznek mint jónéhány középformátumú objektív? Ez nonszensz így.

      • tökfilko

        Amúgy a fotós blogokon miért keverjük következetesen a fényerőt a mélységélességgel ?

        a fuji 1,2 optikája fényerőben ugyanúgy 1,2 marad, a mélységelesége lesz 1,8 átszámolva FF re.

        • Mert szeretünk képi látványvilágról beszélni és nem expozíciós értékekről.

      • Nem Tom

        A low budget objektivekkel kapcsolatban igaza van, viszont a 85/1.2-hoz meg sem hasonlithato egy annal nagyobb minimalis melysegelessegre kepes objektiv. Ugyancsak a Nikon 1.4-esehez sem lehet ilyen tekintetben osszemerni. Amivel versenyezhetne az a Sigma most bejelentett 85/1.4 Art lencseje, ami valoszinuleg ugyanugy 1000 dollarert fog elkelni, mint a fent emlitett 56/1.2.
        Masodik bekezdes: Sigma. Sokan ugy gondoljak, hogy barmennyire is remek az uj Art szeria kepminosege, ha az autofokuszban nem lehet bizni, akkor nem alkalmas professzionalis munkara. En nem tudok ehhez hozzaszolni, mivel en nem fenykepezesbol elek.
        Harmadik: Hasselblad/Fuji: majd az ido eldonti, hogy az aggressziv arpolitikajuk kepes lesz-e a professzionalis felhasznalok kozott merheto vasarloi reteget kihasitani. Mindenesetre en ezugyben inkabb a Fujira szavaznek, mivel nekik van mar tapasztalatuk milc autofokusz temakorben.

  • Anulu

    Valóban elszálltak az árak a gyártoknál,
    csak ehhez szeretnék hozzá fűzni :
    “Ezzel szemben ott van például egy Fujifilm. Igaz csak APS-C szenzoros, de az X-Trans szenzor miatt képminőségben már nagyjából ott tart, mint a fullframe gépek.”
    Nem értem mitől fog egy apsc szenzor feljavulni FF szintre mikor az X-trans csak az aluláteresztő szűrő egy jobb alternatívája, főleg hogy mostanában divat elhagyni az AA-t.
    Látószög? pixel sűrűség? iso teljesítmény? ezeket mi hozza fel FF szintre? ja hogy Fuji nem kicsit szeret csalni az iso értékekkel, meg a marketing hogy ők meghazudtolják a fizikát :)
    Persze ha lemaradtam valami forradalmi szenzor újításról, akkor nyugodtan világosítsatok fel :)

    • Szerintem arról van szó, hogy régen adott feladathoz kellett az ff, mert minden ami annál kisebb volt, az nem tudott megfelelő képminőséget biztosítani. Mostanra ehhez már bőven elég egy átgondoltabb aps-c rendszer. Az ff nyilván jobb most is, meg jobb is marad (mert fizika), de egyszerűen ott tartunk, hogy nem feltétlenül van rá szükség.

      • Anulu

        Ez igaz hogy FF-re nem feltétlenül van már szükség, de attól még nincs FF szintjén, nagyjábol sem

        • Próbáltad, vagy csak úgy mondod? Mert én lenyomtam egy munkát Fuji X-Pro 2-vel és képminőséget tekintve nem találtam benne kivetnivalót.

          • A mai világban ez a megrögzött FF dolog már annyira vicces, hogy inkább szánalmas.
            A mostanában bejelentett csúcs aps-c-s, és FF gépek között nagyon minimális a különbség. Én azt is mondanám, hogy kevés fotósnak van otthon olyan monitorja amin látható lenne a különbség, és ha látható is még lehet akkor se látnád, mert a szemed becsap. Ha meg nyomtatásba kerül a kép, ott meg végképp el lehet felejteni a különbségeket, a két szenzor között.
            Ami tény, hogy az FF jobban mossa a háttere, de ma már kis szenzorra is van annyi nagy fényerejű obi, hogy megoldható, hogy ott is szép legyen a leválasztás. Illetve ezen a téren ne feledkezzünk meg arról, hogy lényegében az analóg korszakban aps-c szenzorméretben forogtak a filmek, és innen vette át a digitális ezt a méretet. Mert lényegében már létezett.
            Aztán jobb iso. Ami megint az FF felé billenti a mérleget. De most komolyan ki az aki 25.000 meg 50.000 iso-val fotóz folyamat. Én max 6400-ig szoktam húzni a 6D-men. És miért? Mert nem kell tovább. És a rengeteg teszt azt bizonyítja, hogy a mostanában bejelentett aps-c gépek simán használható képet adnak ilyen iso-n.

          • Anulu

            Az a szánalmas hogy te szánalmasnak tartod ha valaki preferálja a jobb képminőséget ne adj isten szüksége van rá :)
            Ha te nem látod a különbséget valóban monitor cserére lesz szükséged vagy szemészetre. Nyomatoknál meg méret kérdése.
            A többiről már leírtam a véleményem a Márk és Lacinak szánt válaszaimban, olvasd el feljebb persze csak ha érdekel ;)

          • Szerencsére a monitoromat nem kell lecserélni mivel elég színt tud megjeleníteni.
            De ami biztos, hogy tanultam nyomdatechnikát, és magam is nyomtattam már. Így tudom, hogy ahhoz, hogy ezek a különbségek kijöjjenek, magas szintű tudás kell, és professzionális nyomdagépek, függetlenül attól, hogy mekkora nyomatról is legyen szó.
            És valljuk be az emberek nagy részét nem érdekli, hogy azt lássa viszont a nyomatokon, amit a monitoron látott.
            És ahogy írtam az FF gépek még mindig minden tekintetben jobbak mint a kisebb érzékelős társaik, ami tény. De az is tény, hogy már nincs akkora különbség, hogy az az kirívó legyen.
            Elég csak megnézni, hogy sok sportfotós, természetfotós táskájában meglapul egy aps-c-s kép is az ff váz mellet.

          • Anulu

            nekem is van apsc ff mellett másodgépnek szó se róla, de egyértelműen látszik a különbség ezt tartom ;)
            De pl eszembe nem jutna esküvönek neki vágni apsc-vel

          • Anulu

            Nem próbáltam, bakancs listán van ;), biztos jó de ennek ellenére mondom hogy egy apsc-nek sosem lesz olyan látószöge mint egy FF-nek, mondom hogy ugyanannyi megapixel mellett, kisebb területen nagyobb a pixelsűrűség, mondom hogy kisebb szenzornak rosszabb az iso teljesítménye, mondom mert ezek tények. De mint írtam nyugodtan világosíts fel mi az a technológia amitől ezek megváltoznak.

          • Szimplán csak a modernebb technológia. Ami a fullframe gépekben is benne van persze de ahogy Kiss Tamás is írta lentebb, ott már minek. 25ezerről 50ezer ISO-ra nő a használható tartomány? Naés?
            Egyedül a megapixel sűrűség ami problémát okozhat a diffrakicó miatt, bár erre is bizonyára lesz szoftveres megoldás előbb-utóbb (van már de egyelőre csak JPEG-ben, a Canon Lens Optimizere már a diffrakciót is korrigálja). Tény hogy a kisebb szenzornak rosszabb az ISO teljesítménye mert kevesebb fényt tud gyűjteni, de zajszűréssel, on-chip A/D konverzióval ma már úgy ki tudják küszöbölni, hogy simán használhatók ISO6400-on és 12.800-on a croppos gépek. A látószög kisebb, de vannak már 8-10mm-es optikák APS-Chez, ami 12-15mm-nek felelnek meg fullframe-en.

          • Nem Tom

            A diffrakciot azert nem trivialis reparalni. Van ugye a zaj, mint zavaro tenyezo, meg ugye a blende sem tokeletesen kor alaku, igy a dekonvolucios fuggvenyt sem egyszeru eloallitani. Pontszeru fenyforrast adott rekesszel fotozva lehetne olyan merest kesziteni, amibol elo lehetne allitani ezt egy jo becsleset ennek a fuggvenynek, de ilyen szoftveres megoldas meg jelenleg nem elerheto.

          • Anulu

            látószöget nem csak a nagylátó obik miatt írtam, a crop hátrébb kényszerít és a legtöbb obi élessebb közelre, de ez csak egy aprósság, van itt más is, például, 56mm crop-on nem ad ugyanolyan képet mint egy 85-ös FF-en, hiába lesz a látószöge a crop miatt kb ugyanazz, nem úgy nyomja össze teret, másképp tórzít, vékonyabb dof-al lehet csak ugyanazt a háttérelmosást elérni stb stb. ISO teljesítményt sem azért írtam mert szeretnék ötvenezren fotózni, hanem mert pl ISO 400-on is már nagy a különbség, és bár tudom hogy szinte minden gyártó tili-tolizik az iso értékekkel de Fuji-nál ez kiemelkedő :) Hiába olyan tiszta a kép ISO800-on mint egy FF-en ha iso400-nak megfelelő záridőt kell használjak hozzá :)
            De tegyük fel tényleg annyira ász a szenzoruk iso teljesítményben, és ? belekerül majd FF-be is a cucc és akkor megint ugyanott vagyunk, hogy a crop gyengébb iso teljesítményben, a többiről nem is beszélve.

          • Gábor
          • Anulu

            Több méréssel bízonyították már hogy Fuji csal az iso értékekel, pl iso 6400 az más kamerán csak iso 3200-as érzékenységnek felel meg ;) Így könnyű jó eredményeket elérni ilyen és ehhez hasonló teszteken :D Szóval hiába jó ha lassabb záridőket kell használjak fujin mint más kamerán ugyanaz az érzékenység mellet ;) Nem gyanús egy kicsit sem hogy Fujiban, Sony szenzor van ? ;)

          • Gábor

            http://www.mmaddock.co.uk/For-Blog-Images/i-3r8PBzv/0/X2/nikon%20d600%20vs%20fujifilm%20xt1%20jpeg-X2.jpg
            Megmértem ps-ben a fenti képen lévő Nikon D600 és Fuji XT-1 expokülönbsége fél fényérték alatt van azonos expozíciós értékeknél, ez ellenőrízhető, de a korábbi linken legalább annyival jobb isoban az Fuji XT-2 a Sony A7 II-nél.
            De ezt is érdemes megnézni:
            https://www.dpreview.com/reviews/image-comparison/fullscreen?attr18=daylight&attr13_0=fujifilm_xt2&attr13_1=sony_a7_ii&attr15_0=raw&attr15_1=raw&attr16_0=12800&attr16_1=6400&normalization=compare&widget=380&x=0.1442698995763778&y=0.5510791132489028

            Ha állítasz valamit, bizonyítsd!

          • Az X-pro2 tesztemnél se tűnt fel nekem ilyesmi, a 6D-vel vetettem össze a dinamika tesztnél. Ott márpedig azonos expora és azonos megvilagitasra volt szükség.

        • Laci

          Canon 5Dsr-t és L-es objektívparkot cseréltem le Fuji rendszerre. Mielőtt belekezdtem lőttem kb 100 képet 85 1.2 vel, és az 56 1.2 vel. Háttérelmosásban még szebb is a Fuji ( tudom ez szubjektív ). Nem a méreten múlik, hanem a beletett minőségben. Azóta 2 Fuji vázam, és 6 objektívem van. Amit megállapítottam : nincs nagy választék, de pont annyi van amennyi és amire kell. Ezért pedig cserébe mind szép éles képet csinál és szép a bokeh. Mindez fele árban és fele súlyban egy Canon-Nikon-Sony hoz képest. Akksiból meg van 5 db, azaz kb 2000 expóra elég. Ha valamire nem elég az APS-C, akkor a fullframe is csak kompromisszum, oda meg érdemes lesz megvenni a Hassy vagy a Fuji középformátumát. Ha jól jön át, ez a Fuji üzletpolitikája, és én egyetértek vele.

          • Anulu

            Őszintén örülök hogy bejött a váltás, és úgy működik a rendszer ahogy neked megfelel. Félre ne érts, én milc párti vok, és értem én hogy az ár meg súly fontos szempont de én nem erről beszélek, hanem arról hogy szenzorügyileg a fizikát nem lehet meghazudtolni.
            Ja és amit árról és súlyról írtál Canikon-ra valszeg igaz de azért ne túlozzunk:
            http://camerasize.com/compare/#579,679
            https://www.bhphotovideo.com/c/product/1102008-REG/sony_ilce7m2_b_a7ii_mirrorless_digital_camera.html
            https://www.bhphotovideo.com/c/product/1263381-REG/fujifilm_x_t2_mirrorless_digital_camera.html

          • Laci

            A fizikát nem is próbálom. Egyszerűen pl ha 1 méterre van a háttér egy portréalanytól, ugynúgy el van mosva a háttér, és legalább, vagy ha nem szebben mint a Canon-nál volt. Kipróbáltam több helyzetben, és meggyőző. Egyszerűen a Fuji natív lencsék marha jók. A súly pedig tény, nem túlzás. Most is két váz, 6 obi, és egy vaku van a hátizsákban. Szellősebben fér be, befért a canon is. Ez nem nehéz, de elbírtam a canon-t is. Árban ami most van, az kb a fele a Canon korszaknak.

          • Anulu

            Írtam hogy Canikon-ra igaz, De amit linkeltem arra nem, közel sem.
            Elhiszem hogy jók a Fuji lencsék de az hogy tágabb rekeszel eléred ugyanazt a háttérmosást mint FF-en nem jelent semmit, megmondom miért:
            1. a vékonyabb dof legtöbbször nem előny hanem hátrány. Vastagabb dof-al elérrem ugyanazt a háttérmosást FF-en, például a gyakorlatban ez azt jelenti hogy nem kenődik szét szegény modell orra mikor a szemére fókúszálok, vagy párocskánál mindketten élessek de lehetne sorrolni a példákat reggelig.
            2. Rátekerek én is 1.2-es obit az FF vázra és akkor mindjárt nem mos úgy az apsc mint az FF
            Ja és hogy szebb maga az elmossás az meg obi függő

    • Nem Tom

      Pont most jott ki a dpreview-n az xt2-rol ertekeles, es jol megfigyelheto, hogy mennyire kozelitette meg az amugy gagyinak tartott canon full frame szenzor minoseget. Szerintem nem annyira.
      https://uploads.disquscdn.com/images/0e40ae7e78027e9feedef836f7de19b9795072d664dc01cb5dee02c432b2e320.png

      (forras: https://www.dpreview.com/reviews/fujifilm-x-t2/6 )

      • Köszönöm hogy felhívtad rá a figyelmem, érdeklődéssel néztem. Egyik megállapításom hogy ennek ellenére le a kalappal, hogy már itt tartanak az APS-C szenzorok. Lesz ez jobb is idővel. Én nem a mostról beszélek, hanem azt írtam a cikkben, hogy ha ez a tendencia így megy tovább, akkor abba bele fog dögleni a Canon és a Nikon. Régen jóval nagyobb különbség volt az APS-C és a fullframe között. Régen nem voltak f/1.8-as zoomok és f/1.2-es meg f/0.95-ös fixek APS-C-hez. Régen nem voltak ugyanakkora felbontású szenzorok APS-Cn, mint fullframe-en. Szóval rohamosan csökken a különbség és mivel APS-C-t és tartozékait olcsóbb gyártani, ezért egyre kevésbé éri meg méregdrágán fullframe gépet venni mert hiába csorgott le immáron a fullframe a belépőszintbe (6D, D610, A7), nem nagyon akar olcsóbb lenni, sőt inkább egyre drágább lesz. Tudom ebbe azért csúnyán belerondít a forintárfolyam minálunk.
        A másik észrevételem, hogy a Fuji JPEG-ben elég szépen behozza a hátrányt ha épp le nem körözi zajban és képrészletességben a fullframe gépeket. Ez két dolgot jelenthet. Vagy gagyibb a JPEG motorja a Canonnak és a Nikonnak (és a Fujié nagyon jó, márpedig ezt tudjuk hogy híresen jó), vagy a Dpreview által is használt Adobe Camera RAW motor még mindig nem tudja megfelelően kezelni az X-Transból kieső RAW adatokat és ez befolyásolja a különbséget RAW esetén.

    • tökfilko

      Ó te már akkor le voltál maradva mikor még nem is voltál lemaradva, és börniekkleszton lányai csak az enyémek lesznek. Még rocky stalone lányai szabadok, de azok is az enyémek lesznek :)

      • Anulu

        lesz majd ketrecharc óbányán ne kekeckedj :D

  • Pontokba szedem. Talán úgy olvashatóbb.

    1. A Canon-t, Nikon-t, a Sony-t meg pláne nem érdekli, hogy megélsz-e a hivatásodból, ahogyan a Mercedes vezetősége sem foglalkozik azzal, hogy taxisként napi 3 vagy 23 fuvart intézel az ő sokmilliós autójukkal. Ha jó vagy, és, ha a megrendelő igényes, mindig lesz munkád.

    2. Jogdíj! Mindig is kényes téma volt és az is marad. Képzeld el Márk, mi lenne, ha a jövőbeli klienseid öntudatukra ébrednének és az esküvői képek után, melyeket felhasználsz az oldaladon, jogdíjat kérnének. Végül is őket használod fel a következő megbízás reményében, igaz? Én azt mondom, hogy kölcsönös megegyezésen múljon a dolog és most természetesen nem csak az esküvői fotózásról beszélek.

    3. Emlékszem, amikor a Sony, tapasztalat nélkül belépett a fotóspiacra a brutál magas áraikkal, szinte kivétel nélkül -beleértve magamat is- azonnal temetni kezdtük. Én konkrétan nem hittem a szememnek, amikor megláttam, hogy a vezető kameragyártók fölé árazzák a termékeiket. És láss csodát, a számok őket igazolták, másként fogalmazva, nagyon úgy fest, hogy jól döntöttek.

    4. A képminőség. Valóban többet kapunk a pénzünkért, vagy csak kama az egész? Egész nyugodtan kövezzetek meg, de én mérget vennék rá, hogy pld. szebben rajzolt a 70-200-as 4L-es objektívem az 5D mk I-en, mint a mark kettőn, Leica objektíveimről nem is beszélve.

    5. Minden bizonnyal, mi, fotóamatőrök szívunk majd nagyot, azok, akik nem termelik vissza a felszerelés árát, hiszen előbb-utóbb a használt piac is követni fogja ezt a felfelé ívelő ármozgást.

    Szerintem!

    Köszönöm a figyelmet!

    • 1. Mert a Mercedesnek nem a taxisok a fő célközönségük. Ha az lenne akkor azért figyelembe vennék legalábbis valamennyire. Nem jól gondolom?
      2. Akkor bizony más lenne a gyerek fekvése. De én most is írásbeli hozzájárulásukat kérem ehhez, szerződésben rögzítjük a lehetőséget amit ők dönthetnek el, hogy hozzájárulnak-e. Ha elindulna a divat hogy márpedig nem, akkor modellekkel kellene portfóliót csinálni, nem dőlne össze a világ. És igazuk lenne halkan megjegyzem. Ilyen erővel amivel mi beszélünk a jogdíjról igazuk lenne. Egy modell sem annyit kap egy hobbiból készült fotósorozatért a fotóstól, mint ha országos reklámkampány fotón szerepel reklámarcként. 5-10x-es árat kapnak a komolyabb felhasználás miatt. Szóval ha így vesszük a párnak is igaza lenne és nem tudnánk mit csinálni.
      3. ehhez nem tudok hozzászólni
      4. Én is ezt pedzegetem, hogy tudnak-e annyival többet az új cuccok mint amennyivel többe kerülnek?
      5. Így igaz!

      szerintem is! :)

      • 1. Szerintem nem, mert hiszem, hogy legalább annyi -ha nem több- igényes fotóamatőr használ L-es obit, mint hivatásos. Persze most nem a 600 mm-es fix-ről beszélek. Szóval úgy vélem, hogy az L-es obik a valóban képminőségre érzékeny fotósokra várnak, vagyis, vártak, mert ezek után…

        • Nem Tom

          Meglepodnel, mennyi igenyes amator hasznal a Lajtan tul (innen nezve innen) 600-as telet. Itt Daniaban ha olyan helyre megyek madar/emlosfotozni, ahol masok is megfordulnak, akkor szinte biztos, hogy 5 fotosbol egy egy 1D kategoriaju vaz + 600-as tele vonalon versenyez. Nem csak danok. Par hete, szarvasboges idejen megfordultam olyan helyen, ami eleg kozismert kulfoldon is, es osszefutottam egy lengyel csoporttal, annak a fele is ilyen kategoriaju masinakkal puffogtatott.

          • Persze, persze, de érted, hogy értem… Ők azért “rétegfotósok”.

          • Nem Tom

            Tulajdonkeppen ez egy hagyma, rengeteg reteggel. :)
            Retegfotosnak lehet nevezni azokat is, akik nem telefonnal fotoznak, de azert ahhoz kepest, hogy hanyan vesznek Phase One kamerat a kezukbe, vagy hanyan fotoznak 11×14 colos filmre, a 600-as telesek azert igen szeles reteget kepeznek.

          • Bandi Soos

            Zoltán Kutasi és Nem Tom kérlek gyakrabban kommenteljetek, mert érdekes és elgondolkodtató dolgokról írtok, én személy szerint szívesen olvasom, ahogy a Márk cikkeit is.

          • Szeretnék ennek a “széles” rétegnek egy icipici szürke tagja lenni… :D

  • Wagner úr, a kékszakáll

    A bajok listája inkább így kezdődik:

    – A magyar gazdaság tragikus állapotban van, és egyre mélyebbre merül. Az átlagos magyar cég marketing büdzséje lassan már a shutterstock-ra sem elég, nemhogy a fotósra.
    – Az átlag marketinges képzettsége a vizuális művészetek terén elég siralmas. Egyszerűen nem látják a különbségeket, se a képminőségben (amiről a cikk szól), sem az egyéb művészeti értékekben.
    – Az átlag fotós képzettsége vetekszik a marketingesével. Szomorúan írom, de rengeteg a képzetlen, vagy féltudású kókler. Nekik nagyon is jó pénz egy százas egy “klasszik vidéki” lagziért (lásd a falu tévé videósa, a Jani). Sajnos ők, követve a boldogok a lelki szegények alapelvet, pillanatnyi hezitálás nélkül vállalnak el munkákat, töredékáron, amiket valójában nem képesek elvégezni.
    – És utolsó sorban jön az a néhány szerencsétlen valódi fotós, aki minőséget akar, aktuális technológiai szintet akar, és még meg is akarna élni. Hát itt ér véget a sztori, mert hősünk minden ajánlattételnél azzal szembesül, hogy a sarki fűszeres Pista bácsi elvállalta 125-ért.

    Ebben a koordináta rendszerben azt hiszem, az fáj a legkevésbé, hogy 1,2 milla az új 5DIV. Ha csak 900 lenne, akkor is a fenti bajok uralnák a fájdalomlista tetejét.

    (És ha őszinte vagyok magammal, a harmadik ponttal nem is biztos, hogy igazam van. Mert ha a kedves megrendelő igényszintje nem talál kivetnivalót a Jani fotóiban, ellenben örömmel meséli a fodrásznál, hogy megúsztuk egy százasból a profi fotóst, akkor neki valójában tényleg jó a Jani.)

    • Haha, ha még csak 125-ért vállalná el… Ismerek 30 ezres kis huszárt is, aki laptopon utómunkázik… Ennek fényében nemsokára már a D610 / 6D és egy normális Dell / Eizo monitor is luxus lesz. Amúgy, a sok-sok probléma megoldására miért is nem alakul meg végre a fotós kamara? Talán mert a szakmában 80%-ban végzettség nélkül dolgoznak, miközben a tevékenység végzettséghez kötött? (Pár éve még a lopott PS-t is írtam volna, ez szerencsére az Adobe filléres előfizetéssel sokaknál megoldódott.)

  • Az óriásplakát és a címlapfotó – még ha top minőségű magazinról is beszélünk – szemlélőinek a 99,99%-a nem fogja tudni megmondani, hogy egy D810-zel és 70-200-zal (és még nem is említettem a középformátumot), vagy egy D3300-zal és egy 85/1.8-cal fotóztad-e le a terméket, feltéve ha normálisan bevilágítottad. Amúgy, ha a tulajdonos milliárdokat keres valamivel, attól miért is kerül többe a fotózás? A világegyetem értelmét leíró képletet is le lehet írni ceruzával is, meg félmilliós tollal, csak az utóbbinak semmi értelme. Egy pizzát is ki lehet szállítani kismotorral és Mercivel is, utóbbi esetben picit melegebb lesz mire kiér, de másfélszer annyiba kerül. Ja hogy úgy már nem jó? A fotónál is kb. a legutolsó – különösen egy műtermi képnél – a váz és az objektív, ahogy Hollywoodban is három kamion a világítás, egy kis furgon a kamera…

    És azt sem szabad elfelejteni, hogy az FX termékek a tengerentúlra és Európa normálisabban kereső országainak készült, itthon ha nincs pénzed (vagy zsíros megrendeléseid), nyomjad DX-szel.

    A kiemelkedő minőség – mint sok más szakmában is – ma már a fényképezés területén is csak a fotósnak fontos. Üdv az Y generáció, az igénytelenség, és az iPhone-nal készült termékfotók világában. (Hány webshopban látni ilyeneket…)

    Tévedés ne essék, ezt én (már) nem ítélem el. A világ felgyorsult, az ember vagy alkalmazkodik hozzá, vagy lemarad. A sebesség mindenekelőtt. Ha 30 évvel ezelőtti színvonalat szeretnél (hej, de szép is lenne, hibától mentes, alapos teszten átesett szoftverek, igazán tartós fogyasztási cikkek: autók, számítógépek, mosógépek…) ahhoz egy másik bolygón kell kolóniát alapítani.

    • Igen, sajnos ez van. Egy-két dologal nem értek egyet a leírtakból, ebből az egyik a szerzői jogdíj. Hogy miért drágább ettől a fotó? Mert ez a bevett szokás amit a Szerzői jogi törvényben is rögzítettek 1999ben “arányos díjazás elve” címszó alatt. Törvénybe van iktatva, hogy a szerzői jogdíjnak arányban kell állnia a várható bevétellel, sőt, ha utólagosan a vártnál jóval magasabb bevétel származik egy mű felhasználásából, akkor a felhasználónak extra jogdíjat kell fizetnie az eredetileg megállapított díjon felül a szerző részére. A szerzői jog továbbá alanyi jog, elválaszthatatlan a szerzőtől, nem átruházható. Ezzel minden fotósnak tisztában kellene lennie és minden megrendelőnek tisztában kell lennie. A zenészek ki tudták vívni ezt a köztudatban, az ARTISJUS erre lett megalapítva (hozzáteszem picit átestek a ló másik oldalára, de ez más téma). A fotósoknak ellenben semmilyen érdekvédelmi szerve nincs sajnos, az emberek fejében ez a szakma ma már sajnos valóba a hobbikategória. Most nem fényes a helyzet, de szerintem változni fog. Az Y generáció is rá fog jönni, hogy van az igényes reklám és van az igénytelen és nyomorult pszichológia az egész, hogy az igényes reklámmal hatékonyabban lehet eladni, mint az igénytelennel. Olyan egyszerű az egész, mint amikor valamit szép nővel vagy csúnya nővel akarunk eladni. A rút igazság az, hogy a szép nővel amióta világ a világ könnyebb volt terméket eladni. Ugyanígy melyik kaja lesz gusztusosabb a fotón, amelyik ízlésesen van tálalva és lefotózva, vagy amelyik trágya módon, sötét körülmények között mobillal. Nyilván az elsőtől fog összefutni a nyál a szájban és ezen az Y generáció se fog tudni változtatni. Ezen csak maximum okos szoftverek és algoritmusok tudnak változatni amik a trágya fotóból is ízléseset tudnak csinálni vagy akár fotó nélkül lemodelleznek valamit full automatikusan szakértelem nélkül. Na majd akkor nem lesz szükség a fotósokra. Bár egy esküvőt azért még pár évtizedig nehéz 3D-ben megrajzolni :)

      • Nem törvény kell Márk, hanem végrehajtás. Köpnek a jogdíjra, Te meg nem fogsz pereskedni, mert nem biztos, hogy a perköltségre futja majd. Ez úgy lenne jó, hogy ha nyersz, akkor a Te perköltségeidet is vállalja át az alperes. Jelenleg nem ez a helyzet, így nincs, ami visszatartsa a jogsértőt.

        • Meglepi! A pernyertesség arányában fizetik a felek a perköltségeket, beleértve az utazási költséget, a szakértőket, mindent. Tehát ha valaki 100%-ban nyer, a másik fél fizet. Mindent.

          • De jó lenne, ha így lenne, mert akkor a jövőben nem hallanánk azt, hogy többe kerül a leves, mint a hús.

            Azt azért odaírhattad volna a “meglepi” helyett, hogy az ügyvédem honoráriumát csak részben egyenlítik ki, valamint a felmerülő költségeket nekem kell megelőlegezni. Szóval, ha nem vagy tuti biztos a győzelemben, jobb, ha bele sem kezdesz, mert akkor valóban “meglepi” lesz belőle.

          • 1. Mindenki sztárügyvédet fogadna, ha bemondás alapján térítenének.
            2. Ha megfelelő szakterületen tevékenykedő ügyvéddel indulsz neki, ugyanolyan jók az esélyeid, mint egy sztárügyvéddel.
            3. Ha perveszteség esetén az államnak, vagy a nyertes félnek kellene fizetnie, szintén mindenki visszaélne vele.

            Szóval persze lehet ismét elégedetlenkedni, de ez így tökéletes. És ha nem mersz kockáztatni, akkor mi alapján is perelsz? De még így is van egy lehetőséged: úgy hívják DAS jogvédelmi biztosító, tőlünk nyugatabbra mindenkinek van már ilyen. Ezzel elindulhatsz akkor is ha egy vasad sincs, és nem is drága.

          • Egy pillanat, ha kockáztatni szeretnék, akkor fogadnék egy fradi-újpestre. Én nem kockáztatni akarok, hanem igazságot. Persze írhatod, hogy tökéletes ez a rendszer, de a számok és a történetek nem téged igazolnak, hanem a rendszer tökéletlenségére mutatnak rá.

          • Fentebb még csak annyi volt a kívánság, hogy pernyertesség esetén a te költségeidet is vállalja át az alperes. Ez pedig áll. Talán azt mégsem várhatod, hogy állam bácsi megelőlegezze neked a perköltséget, mert boldog boldogtalan rohangászna a bíróságra, mert a szomszéd kutyája lepisilte a muskátliját, és ötször ennyi ügyészre, védőre meg bíróra lenne szükség; enélkül is elhízott a gépezet. Pusztán a vitanyertesség érdekében ha lehet ne nyargalj át olyan elméleti filozófiai magasságokba, hogy igazságot akarsz — bár szép gondolat, de a jog soha nem volt egyenlő az igazsággal. És nem is lesz, mivel papírokkal leszabályozni egy egész társadalom minden rezdülését képtelenség. Viszont egy nem legális leközlést (aka. képlopást) tanúkkal bizonyítani egyáltalán nem nehéz, és a bíró se lesz szívbajos. Az már más tészta, hogy ha te tízmilliót kérsz a macskás képedért, a bíróság megállapíthatja, hogy az biz’a csak ötezret ér. A számok és a történetek számomra csak végtelen tájékozatlanságot mutatnak (oké, nem lehet mindenkinek jogász barátnője, nem lehet mindenki olyan kockafejű őrült, hogy kikapcsolódásként törvényeket olvas – mindig érdekelt a terület -, és azt is elismerem, hogy az egyik legnehezebb és legbonyolultabb törvény az SZJT) valamint anyagi problémákat. Ebből fakadnak azok az általánosítások, hogy “nem lehet pert nyerni”. Ehhez hozzájön még jó pár ügyvéd inkorrektsége, akik akkor is belengetik az ügyfél előtt, hogy simán nyerhető egy per, ha már az elején tudják, hogy esély nincs rá. Ezek viszont – ha nincs is affinitása valakinek beleásni magát – orvosolhatóak, különösen ha népszerű fotósként várható, hogy ellopják az ember képeit: egyrészt némi tartalék felhalmozásával (csak én gondolom, hogy nem kellene felélni mindent, nem árt 1-1,5 millió a bankban bármilyen eshetőségre?), másrészt korrekt ügyvéd felhajtásával.

            Úgy gondolom, amíg alapvető dolgok nincsenek tisztában a szerzői tevékenységet végzők fejében a szerzői tevékenységről, amíg a legtöbb esküvői fotós szerződés is hemzseg a hibáktól, addig először is a szakmának kellene megállnia, és legalább is pironkodva beismernie, hogy a fotózás nem csak a gomb lenyomásából, és az utómunkából áll.

            Arra már rá se térek, hogy a hazai vállalkozók 98 százalékának lövése sincs egy vállalkozás vezetésének mikéntjéről, mert akkor már én is túl messze szállok az eredeti gondolattól.

          • ” Pusztán a vitanyertesség érdekében ha lehet ne nyargalj át olyan elméleti filozófiai magasságokba, hogy igazságot akarsz — bár szép gondolat, de a jog soha nem volt egyenlő az igazsággal.”

            Örök idealistaként, akkor ezen a ponton köszönöm meg a beszélgetést. Minden jót!

          • Visszaolvasva a hozzászólásomat, a kritikáim általánosságban szóltak, nem neked címezve, így remélem nincs harag! Amúgy bár elismerem, fárasztó lehet a kíméletlen és keserű realizmusom, de elárulom, 15 éves koromig meséket olvastam, és ha valaki, hát én nagyon is áhítoztam mindig is egy szép és jól működő világra… De talán pont ezért is olvastam sokat a jogról, beszélgettem végtelen kíváncsisággal ügyvédekkel, hogy ugyan már, mi van ennyire elrontva? Számomra kiderült, hogy nem elrontva van a helyzet, csak egyszerűen nincs jobb… Először nehezen, aztán kicsit olajozottabban, de valahogy sikerült ezzel békét kötni. Tisztelettel!

          • Harag? Ne viccelj! Most már tiszta víz van abban a pohárban. Egy rakat ezt-azt olvastam fórumokon és abból gyúrtam össze, amit írtam. Viszont annyira magabiztosnak tűntél, hogy írtam egy jogsegély szolgálatnak, vagyis pontosan bemásoltam, amit írtál és ezt a választ kaptam: “Ha teljes pernyertes lesz, akkor igen, ha nem, nem.”
            dr. Korsós Boglárka

            u.i.: Nincs is annál jobb érzés egy fórumon, ha a vita így ér véget.

          • Pontosan fogalmazva valóban a pernyertesség arányában kell fizetni a költségeket, de feltételezem, hogy egy képet nem lehet “kicsit” ellopni. :) Van olyan is, hogy pl. 50-50 százalék, akkor ilyen arányban kell fizetni, de azt a mai napig nem értem, mikor van ilyen. :) Örültem!

    • Hans Meyer

      A világ önmagát hagyja el-le, a “lemard” egy a marketingesek által gondosan beetetett illúzió, egy fasz…..ság, félelmetesen gáz gondolatmenet, alárendelt gondolkodás. Megér egy újragondolást ! És itt van ez a színvonal na ez még mély víz, de nagyon. Igen nem értek egyet, úgy fest.

      • Gáz, hát persze, de nehogy azt hidd, hogy én találtam ki! 14 éve vezetem az IT cégem (a fotózás csak hobbi), és soha egy fillért nem költöttem marketingre. Az ügyfeleimnek az első kapcsolatfelvételkor el szoktam mondani, hogy nincs humbug, vagy tisztességes IT-t építünk minőségi cuccokkal, vagy megadom a lehetőséget a konkurenciának a gányolásra. Ez a szemlélet annak köszönhetően alakult ki, hogy maximalista szülők neveltek, szigorú tanárok, és még agyonvert a sors egy 148-as IQ-val is. Még mindig úgy gondolod, hogy engem megetettek a marketingesek? Kimondhatatlanul szerencsés vagyok, hogy minőséget nyújthatok, de ezt az ügyfelek tizede sem igényli. Nagyon soknak fordítottam hátat, mert azt kérte “csak gyorsan tákold meg, olcsó legyen, menjen valahogy és kész”.

        Amit írtam, azt nem én találtam ki, hanem tapasztaltam és leírtam. Nehogy azt hidd, hogy a legkisebb mértékben is tetszik… Alkossak minőséget, de annyi idő alatt, amennyi idő alatt az amatőrök gányolnak… Kösz… Felületes munkával könnyű diktálni az árverseny tempóját, csak az igényesek meg magyarázhatják, az ő munkájuk miért kerül annyiba, amennyibe.

        • Hans Meyer

          Kell a minőség, nem kérdés, de főleg ember-gondolat minőség. Amikor az előző eszköz is vagyont érő volt, és a következő csak azért kell mert a következő váz csak azzal hoz 7,6 százalékkal jobb fizikai teljesítményt (ami nem egyenlő a jó fotóval) akkor érdemes kiállni a várakozók sorából… Az IQ jó, de másként meg átok, megérteni a dolgokat megnyugtató dolog, és egyben örök teher. :)

          • Hú, de jó, talán életemben először valaki nem nagyarcúnak néz, hanem ismeri a cipőt, amiben járok… Köszi! [thumbsup] :)

  • Tamás Millok

    én mindig is rossz voltam matekból, de
    A fenti befektetés megtérülése 2 évre számolva , 3 megbízást számolva hetente:
    6 200 000:((52×2)x3)=19 872Ft/megbízás.
    Aki szeretne ekkora összeget egyben befektetni, annak ezzel kell számolnia, plusz az egyéb költségek, plusz profit, plusz akármi, vagy hosszabb távon megtérülést számolni, vagy, vagy , vagy…. :-)

    Valaki felvetette a Mercit, ha jól olvastam a neten, egy milliárd eurós a kecskeméti befektetésük +/- 10%.
    Az valahogy így nézhet ki forintban: 300 000 000 000:-))))
    Merci S osztály cabrio : 43 383 150Ft.
    Jól számolom, hogy kb 7000 darabot kellene ebből eladni, hogy nullán legyenek? Vajon hány évre terveztek ,nem számolva a plusz az egyéb költségek, plusz profit, plusz akármit?
    Szerintem, ők nem azon gondolkoznak mikor fognak csődbe jutni, hanem hogy hogyan adják el a szükséges mennyiséget. :-)

    Mindamellett, a jogdíjakról beszéljünk , legyen egy általánosan elfogadott rendszer rá. Ezzel nekem is vannak gondjaim.
    Dolgozzunk, találjunk ki egy modellt, amit azután lehet használni mint keretet.
    Biztos lesznek mindig olyanok, akik nem fogják betartani, vagy nem úgy ahogy, de ez van ilyen az élet. Vannak választási lehetőségeink. :-) szabad akarat, stb… :-)

    • Várj egy kicsit, ezt túlpörögted. A merci példát én hoztam, hogy érzékeltessem, egy gyártó mennyire szarik rá, ha az ő termékéből akarsz megélni. Meghatároz egy árat és ha van a termékre kereslet, akkor neki okés a dolog, ha nincs, akkor változtat az üzletpolitikán.

      • Tamás Millok

        :-) dehogy, minden ok Zoli! Igen, neked is teljesen igazad van azzal a példával!
        Csak végig gondoltam vajon merciék mennyit vacilálhattak , hogy van a suzuki, meg az audi is, és most velünk mi lesz…:-)

        De a Szerzői jogokról tényleg kellene valami fórum vagy akármi, mert ugyan az ár mindenkinek a saját számítása, de egy elkötelezettség a jogokkal szemben, lehet közös egységes pont mindannyiunk számára, még akkor is, ha őszintén végig gondolom, és arra lyukadok, hogy többnyire rövid felhasználásról van szó:-(

        Egyébként meg tegye mindenk azt, amit el tud adni, azzal, amivel meg tudja csinálni, és amit meg tud venni. :-)

  • JetFly

    Nem kell ezt ilyen sarkosan nézni.
    A nikon 70-200-as elődje már hét éves. Amennyire én tudom, ez a leggyakrabban használt obj. típus (mindegy, h canon, nikon, akármi). Mennyi pénzt termelt ezalatt a fotósnak?
    Mindenkinek megvan a választási lehetősége, h mérlegelje, mi a fontos neki. Ha kell az új akármiért, megveszi. Ha elégedett a régivel, akkor nem.
    Amúgy, nem csak a canikon cuccok drágák.
    Itt van az új fuji és sony aps-c mirrorless váz, ugye mindkettő bőven 500k HUF felett. Ennyiért lehet K-1-et is venni.
    Vagy nézzük a csak 4/3 szenzort lefedő oly obikat… 900k HUF a 35-100 1:2??? És még lehetne sorolni.
    Akárhogy is nézzük, ez általános tendencia, új, fullos first party váz+objektívek kombó BÁRMILYEN szenzorméret esetében sok milliós befektetés.
    Ha legkedvezőbb ár/érték arányú felszerelést kell összehozni, akkor még mindig FF váz+használt, nem túl régi objektívekben érdemes gondolkozni, szerintem, szóval ennyi erővel akár az Oly, akár a Pana is beledögölhetne.

  • Hans Meyer

    Kicsit perspektívába helyezve ez tökéletes lépés arra hogy elváljon a bor a víztől, aki megveszi (képes rá) nagyszerű fotóssá válik! Vagy nem :)

  • Adam

    Érdekes volt végigolvasni a véleményt és a kommenteket is.

    Még évekkel ezelőtt olvastam valahol, hogy mi különbözteti meg a profi és az amatőr fotóst? Hogy a profinak ez a fő bevételi forrása…

    Nos, igen. Jómagam hobbista lennék. De nem egyszer magasztalták már a képeimet, hogy mennyire jók. Egyszer konkrétan rámszólt egy ismerős, hogy most már eljutottam egy olyan szintre, hogy kérjek érte pénzt, mert annyira rendben van a munkám… azóta sokat fejlődtem. :))

    De mint lentebb írták. A Jani 120e-ért megcsinálja. De talán nem is ezzel van a baj. Talán inkább azzal, hogy néhányan rossz helyre pozícionáljuk magunkat. 1-2 évente venni egy új gépvázat százezrekért, egy újabb objektívet többszázezerért? Elhiszem, hogy a korábbi eszközt el lehet adni használtpiacon, de ott ugye az eladók nyomott árakra a vevők túlárazottságra panaszkodnak. A jelenleg használt eszközeim nagyjából 1millió forintot tesznek ki beszerzési értéken. (S van benne 550D, amit 215e-ért számoltam ebbe bele) Tehát, ha el akarnám adni, kb a felét kaphatnám értük jó eséllyel. S mindezt 6 év alatt “építettem” ki. Szeretném a szekmabeileg segítségét kérni, hogy az elmúlt 6 évben mennyit költöttek a munkaeszközeikre? Nos, amellett, hogy én ugy gondolom, hogy ha nem is kiemelkedően, de a Magyar viszonylathoz képest jól fizető állásom van (ez persze nem mértékegység, hisz mindenkinek mást jelent), de emellett végül arra jutottam, hogy bár nagyon szeetnék FF-es gépet, hacsak egy 6D már az is álomkirály lenne, szóval inkább a crop-nál maradok (1.8/50; EF-S10-18), mert nekem valóban nem munkaeszköz. S a 600e egy gépvázért már tényleg sok lenne. Aki pedig a családja eltartása mellett átlag évi 1 millát költ felszerelésre, azt meg csak sajnálni tudom, hogy sír a szája, hogy milyen rosszul él…

    Vissza térve a Jani-hoz, ha valakinek van egy 20-30 fős baráti társasága. Abban biztosan lesz egy “önjelölt” fotós. Akkor bizony felejtős, hogy ott bárki is mással fotóztat ez esküvőjén. Legfeljebb elmegy barter irányba a dolog. Majd valami mást adunk ami nekünk van és neki kell. Szóval a szakmabeliek buktak kb 8 esküvőt és 16 baba/család fotózást. S még csak 30 emberről beszélünk. Nekik jó az! Hány boldog párt láttam, hogy milyen szép képeket csináltam róluk. Hát persze, hogy boldogok voltak, hisz ingyen egy db elmosott zajtengert is adhattam volna, hisz azért fizettek. De nem. Minden alkalommal beleadtam az igényességem legjavát a “munkába”…s eleinte még én izgultam, hogy vajon mit szólnak majd a képekhez. Hogy elég jó voltam-e nekik. Aztán rájöttem, hogy pont annyira fogom komolyan venni, amennyi a honorárium. Ez persze nem azt jelenit, hogy sz.rtam az egészbe. De legalább a gyomorideg nem volt bennem.

    De, honnan is kanyarodtam ide? Persze, a rossz pozícionálás. Uraim/Hölgyeim. El kell tudni dönteni, hogy kinek fotózunk? Én szeretnék évi 4 fotózásból (minden évszakra 1) 30-40 milliót keresni. Nem kérek sokat, csak Andy Vajna esküvőjén lepottyan-na 15 milla. Aztán én vagyok a Janigyerek. Mert nekik meg a pénz nem számít, nem pedig a minőség. Ha valaki több milliós felszereléssel akar dolgozni, több milliót keresve, az kínálja anniyért a portékáját. Akinek pedig elég a 40.000 minden hétvégére az pedig rá fog jönni, hogy nem kell minden képnek követnie az aranymetszés szabályait, mert ha a kerti budi előtt lő a párról egy képet és mögéjük “teszi” fótósóóppal a monteveresztet, az már tuti kikerül a nappaliba 70×100-ban.

    • Hans Meyer

      Se füle se farka gondolatok, nagyon rossz út. Utálom az amatőröket, ők az epe a rántott májon, két három évig bekavarnak az üzletbe, majd elhúznak a jól fizető állásaikba. Egohuszárok.

      • Adam

        Hogy egohuszárok-e, azt nem tudom. Hogy bekavarnak-e az üzletbe? Egy szempontból igen. Mivel sokan egy “biztos fizetett állás mögül” művelik az “ipart”, igy valóban nincs rajtuk akkora nyomás. Más szempontból meg sokan mondják, hogy ilyen a piac. Ha van rés, akkor azt lesz aki betölti. Amikor azt látni, hogy “profi” fotósok hírdetik magukat kupon oldalakon, hogy 5-7.000.- Ft egy eg órás 15 retusált képes portfolió/baba/családi fotózás, akkor szerintem nem az “amatőr” az, aki lenyomja az árakat.
        De hova is kellenek a képek? Webalbumra amit mobilon esetleg monitoron pörgetnek végig az emberek és még csak nem is teljes képernyős nézetben! Néha-néha fotókönyvbe, ami jellegénél fogva megint csak nem a megapixel háborúról szól…Tehát egyszerű megrendelőnek teljesen szükségtelen kifizetni a “profi” árát, ha minőségre megkaphatja “ugyanazt” jelentősen kevesebbért.
        Ellenben, hogy ne beszéljünk el egymás mellett, az ipari felhasználáshoz nem értek. Amikor cégnek promó anyag kell…De azért egy személyes tapasztalat. Friss DSLR tulajként, lelkesen, az akkori cégemnél (pénzügyi) mondtam, hogy egy-egy rendezvényt szívesen fotózok. (Jó lesz majd referenciának) Ők örömmel vették én meg mint a kisgyerek akinek cukrot osztogatnak, mentem és csináltam az egész estés munkákat. Aztán megint és megint…persze egy idő után jól esett volna egy kis “elismerés” a vállonveregetésen kívül, ami nyilván nem jött meg. A rendezvényeket egy “baráti” céggel szerveztették folyamatosan. Nos az egyik este az egyik szervező “elszólta magát”, hogyők egy ilyen estét 250e-ért fotóznak úgy, ahogy én! (??!??!?) WTF?? Szóltam is legközelebb, ha tényleg olyan jó a munkám (mert mindig kellettem), akkor jó lenne valami zsozseszt is látni legközelebb…hát nem igazán lett legközelebb. (Valszeg az addigi munkámat kiszámlázták maguknak, “hülyegyerekmegdolgozzon”!)
        Szóval igaz. Ha újra élhetném a dolgot (tudván, hogy mi van a háttérben), akkor komolyan mondom, inkább szólok egy hivatásosnak, hogy csinálja meg és megyek “másod fotósnak”, minthogy ilyen módon intéződjön a dolog…De ugye csak azt használják ki, aki hagyja. Ebben az esetben sajnálatos, hogy a szakma kárára.

        • Hans Meyer

          A photography szó semmit sem ér tehetség nélkül, de arra bőven elég hogy alkalmi áraival megzavarja piacot, és mivel a piac olyan amilyen (javarészt vizuális analfabéta, ez nem vita tárgya) így kap a “jó” ajánlat után. Megszívja, de hallgat, mert rossz döntés nem vállal senki, szépen csöndben elteszi a szar képeit. Majd elkezdi általánosságban terjeszteni hogy ezek nem érnek semmit, látod milyen szar lett az enyém is és így tovább. Na ez az amit a nyomorult amatőr hagy maga után, egy sebhely, lehet gyógyítgatni, évekig.