DJI Mavic Pro első benyomások

Vettem egy Mavicet. Ami nagy szó, mert valaki hónapok óta vár rá. Ismeretségi körben olyan sokan érdeklődtek utána, főleg a képminősége után, hogy úgy gondoltam ez akkor biztos mást is érdekel, szóval írok róla picit. Tesztnek nem nevezném, inkább csak amolyan hands-on.

Jómagam kényszerből egy magánszemélytől vettem a drónt, emiatt már túl is adtam rajta, mert így, hogy az áfáját nem tudtam visszaigényelni, nagyon drága volt (nekem legalábbis, teszem hozzá high-end drón viszonylatban kifejezetten olcsó). Merthogy Mavic fronton épp szabadrablás zajlik, ugyanis a hónapok óta tartó európai készlethiány miatt az a néhány magánszemély, aki itt-ott hozzá tudott jutni egy példányhoz és azt most itthon árulja, ők bizony aranyárat kérnek érte. A bolti árnál akár többtízezer forinttal is drágábban cserélnek gazdát a Mavicek jelenleg. Emiatt egyébként jómagam is a bolti új árnál párezer forinttal olcsóbban adtam el az enyémet, pedig volt benne kb 6 óra üzemidő. (Szomorú ámde fontos UPDATE a cikk végén). Hiába, a szükség nagy úr. Nekem pedig szükségem volt rá, egy február végi külfödi munkához ugyanis nagyon kellett. Amúgyis szerettem volna venni, de halogattam, ám ezúttal tovább nem lehetett várni. Na rövidre zárva a saját sztorimat, nem azért adok túl rajta, mert vacak, hanem azért, hogy boltból, cégként áfát visszaigényelve, magyar garival tudjak venni egy másikat, mert ez a Mavic…eeez eszelősen jó kis szerkezet!!!

IMG_6300

IMG_6305

(sajnos nem volt módom rendesen befotózni, a cikk végén az update-ben kiderül, hogy miért)

Aki nem ismerné a legújabb kis drónt, annak elmondom, hogy a piacvezető, kínai DJI a Mavic Prot tavaly ősszel mutatta be, és azon túl, hogy belepakoltak egy csomó okosságot, amit a nagyobb testvéreibe, a legfőbb erénye, hogy eleve kis méretű, ráadásul összecsukható, így elfér szinte egy nagyobb kabátzsebben is, de fotós táskában a kamera mellett minden gond nélkül. Több embertől is azt a véleményt hallom folyamatosan, hogy ez a közeljövő drónja, és ugyan a ős-DJI Phantom tulajdonosok most még előszeretettel nevezik teszkós játékszernek a Mavicet, de szépen lassan eljutunk majd oda, hogy lenyomja a Phantomot a kicsike. Márpedig erre minden esély megvan. A sima Phantom 4 például alig tud többet a Mavicnél, ellenben a Mavic kisebb, könnyebb, könnyebben hordozható, és a Phantommal ellentétben kb 30 másodperc alatt felszállásra kész, hiszen csak ki kell nyitni és bekapcsolni.

Pár szót említenék a DJI-ról is. Nekem ez az első termékem tőlük, bizonyára sokan vannak még, akik egyelőre csak névről ismerik a céget. Kínai. De úgy kínai, hogy meg nem mondanád. Sokan ismerik a DJI-t, tudják, hogy piacvezető drón és stabi gyártó, de álmukban nem gondolnák, hogy kínai. Nincs nekem semmi bajom a kínaiakkal, félreértés ne essék, egyre jobb cuccokat tudnak gyártani, ha akarnak. Világítástechnikában mára verhetetlenek. De akármilyen jók is a kínai cuccok, azért ha melléjuk teszünk egy európai vagy egy amerikai terméket, akkor azért mindmáig lejön a különbség. Ha nem magában a termékben, akkor a körítésben, a hozzá tartozó szolgáltatásokban, a márkához tartozó weboldalban stb. Hogy csak egy példát mondjak, lehet hogy telefonos appal lehet vezérelni a Yongnuo lámpákat, de az app halál gagyi. Vagy épp lehet, hogy a Godox baromi innovatív vakukat gyárt, de béna a weboldala, épp ahogy a Yongnuoé is. Na mindegy, nem folytatom, tudjátok miről beszélek. Na nem így a DJI-nál, ezt a céget én már-már az Apple-höz kezdtem hasonlítani.

A DJI a kínai Apple. A termékek nagyon össze vannak rakva, minden apró részletre figyelnek, minden ki van dolgozva. A legújabb drónokban konkrétan már szinte űrtechnológia rejlik. És itt közel sem áll meg a történet, mert a termékekhez tartozó körítés is nagyon rendben van, abszolúte “nyugati” színvonalat idéz. Profi a weblapjuk, vérprofi a telefonos appjuk, profi a desktop alkalmazásuk, saját képmegosztó közösségi oldaluk van, egykattintásos a firmware upgrade lehetőségük, profi a használati útmutató, profi a csomagolás, de továbbmegyek profik a reklámok, a bannerek és iszonyatosan profik a reklámvideók. Amikből nem egy van meg kettő, hanem rengeteg. Profi a cég arculata. Profi oktatóvideók vannak. Külön weboldala van a no-fly zone-oknak, lecsekkolhatjuk bárhol a világon, hogy hol tilos repülni. Sőt ez bele is van építve az appba, Lárnakában szerettem volna felszállni a reptértől 2km-re, hogy lefotózzak felülről egy bringást. Nem akartam én magasra menni, épp csak 8-10méterre, hogy látsszon milyen mez van a bicóson. A kis Mavic, pontosabban a DJI app viszont beintett, azt mondta, hogy én itt nem fogok felszállni, mert reptér van a közelben. És nem lehetett megerőszakolni, vörös zóna volt, le voltam tiltva és kész. Szóval tényleg minden profi. Én nem tudom, hogy mi a helyzet egy Huaweinél, vagy egy Lenovonál, biztos nem egyedi a DJI jelenség, de ettől még le kalappal előttük!

Kamera + képminőség

Kezdem azzal, ami számomra a lényeg volt. A Mavic képminősége.

mavic_17-02-12-148

Szenzor

Jelenleg ugye 3 konzumer quadcopter van a DJI kínálatában, a legkisebb az összecsukható Mavic, a közepes a fehér színű Phantom, amit szerintem mindenki ismer, és a legnagyobb az Inspire, ami arról ismeretes, hogy felszállás után felemelkednek a lábai, hogy a kamera szabadon foroghasson anélkül, hogy valami belelógna a képbe. Van még a Matrice és a Spreading Wings nevű drón is a cég kínálatában, de ezek már komoly, 6 meg 8 rotoros drónok nagy teherbírással, komoly, akár hollywoodi filmes feladatokra. A mezei hazai fotóst és videóst leginkább a Mavic Pro és a Phantom “izgatja”, mert ezek vannak elérehető áron. A Mavicben (vagy Mavic Proban, ugyanazt takarja) 1/2.3″ szenzor van, vagyis kompakt gép / okostelefon kategória. A Phantom 4-ben ugyanez az szenzor dolgozik, csak a kamera nagyobb fizikai méretekkel rendelkezik, sőt az Inspire-höz kapható Zenmuse X3 kamerában is 1/2.3″-es szenzor ketyeg. Kamera tekintetében tehát az igazi előrelépés a Phantom 4 PRO, amiben 1″-es szenzor van (vélhetőleg Sony) és rendelkezik állítható rekesszel is. Ennél még egy nagyobb lépés az Inspire 1-hez és Inspire 2-höz csatolható Zenmuse X5 kamera, amiben m4/3 szabvány található, vagyis 4/3″ méretű szenzor egy cserélhető objektíves, m4/3 bajonettes kamerán, melyre természetesen az összes kisméretű m4/3 obi feltekerhető. Van gyári 15/1.7 hozzá, de rámennek a Pana, Oly és egyéb obik is ilyen csatlakozással.

A fenti bekezdésből kiolvasható, hogy a jelenlegi kínálatban tulajdonképpen a “leggyagyibb” kamera a Mavic Proban és a Phantom 4-ben (mármint a Standardben, nem a Proban) van. De ezek közel sem annyira gagyik. Persze nem várhatunk egy mobilkameránál alig nagyobb optikától és szenzortól komoly fényképezőkhöz hasonlítható képminőséget, de ahogy az okostelefonok, úgy ezek a drónok is már tudnak csodát művelni.

IMG_6065

Kezdődik azzal, hogy a Mavic Pro is tud RAW formátumban fotózni és a tapasztalatok azt mutatták, hogy egy alapérzékenységen készült DNG-ből egész sokat ki lehet hozni. Ez sem olyan feeling azért, mint mondjuk egy fullframe kamera RAW-ja, de van benne játéktér. Alapvetően színtelen és hűvös fehéregyensúlyú képek jönnek ki a Mavicből, amennyiben automata módban használjuk. Mivel fix rekeszértéke van a Mavicnek (f/2.2), így csak az ISO-t tudjuk állítani és a záridőt. A Mavic az ISO-t igyekszik mindig alacsonyan tartani, szóval mindezeket összevetve elmondható, hogy gyakran előfordul, hogy automata módban használjuk a kamerát. Persze ha extrém körülmények vannak, akkor átállhatunk Manuális módba és beállíthatunk minden paramétert. Mindezt a telefon kijelzőjén a DJI appban, amin keresztül látjuk ugye a kamera képét.

mavic_17-02-12-138

mavic_17-02-12-155

Esti fények

Apropó, extrém körülmények. Fotóztam kékórában a Mavickel, szélcsendben 1, max 1,5 másodperces záridőt tud berázásmentesen “kitartani”. De az 1mp, főleg 1,5mp-es már olykor bemozdult. Sok expót kell lőni, van a gépen 3, 5 és 7 képes sorozat is, és akkor biztos lesz közte jó.

babolna_17-02-11-005

babolna_17-02-11-002

babolna_17-02-11-008

A képek JPG módban és videó esetén színtelítettek, a tesztvideók alapján az jön ki, hogy sokkal inkább színesíti és kontrasztosítja a képet, mint a Phantomok. Lehet egyébként a menüben képstílusokat váltani, sőt letölthető fícsörként lapos Log Gamma mód is van, ami könnyíti az utólagos color gradinget és fényelést.

DNG, zaj, élesség

A DNG-k fakóbbak, de ugye utómunka kérdése csak a jó eredmény, és élesek is a fotók, talán még kissé túlélesítettek is gyárilag. Ezt bevallom őszintén nehezen tudom jelenleg megítélni, mert nemrég óta vagyok egy retina kijelző tulajdonosa és ezen a élesség fogalma teljesen más értelmet nyer, mint eddig, így sajnos mindent épp megfelelően élesnek látok, az alapvetően lágy képek kellően élesek, az éles képek meg egyszerűen leugranak a monitorról, kb olyan feeling, mint amikor előszor látsz HD adást az analóg tévé után, vagy 4K adást egy HD tévé után.

575_ciprus_17-02-22-2730

Ami a zajt illeti, ISO100-on teljesen jó a helyzet. Fotó üzemmódban ISO1600-ig lehet tolni (videóban 3200-ig), de ezt ne kíséreljük meg szerintem. Én magam egyszer készítettem este beltérben ISO400-on egy fotót és szörnyen zajos volt. Szóval ISO200 fölé nem mennék, ami így botrányosan hangzik, de a helyzet az, hogy valójában egy ilyen géppel rendszerint tájképet fotózunk, f/2.2-es rekesze van, kitart akár 1-1,5mp-es expót is, szóval az emberfia ilyen értékekkel nem sűrűn kényszerül arra, hogy elmozduljon  ISO100-ról.

A fix rekesz miatt videó esetén ND szűrőt kell használni, ebből sokféle készletet lehet kapni a neten, maga a DJI is gyárt. Mindegyiket kupakként kell rögzíteni a kis kamerán.

Érdekesség, hogy a Mavic DNG-ben beépített Lens Profile található. Legalábbis a Lightroom ezt írja ki. Nem lehet úgy kiválasztani a lencseprofilt a Lens Correctionben, mint normál esetben, de mégis látható a korrekció. Illetve így nem látható, mert nem lehet kikapcsolni, de ha ugyanazt a fotót átteszem Capture One-ba, ami ezt a beágyazott profilt nem tudja kezelni, rögtön szembetűnő lesz a különbség a durva vignettálás miatt. Ez a vignette Lightroomban – annyira – nem látszik.

Fotó módban 12.3 megapixellel gazdálkodhatunk, ami elég, de mai mértékkel kicsit karcsú. Ez leginkább a 4K-5K felbontású monitorokon jön ki érezhetően: egy 4K monitor 8-9 megapixel felbontású, egy 5K monitor pedig közel 15 megapixel. Ez azt jelenti, hogy a Mavic 12 megapixeles fotóját 100%-ban látjuk a monitoron, ami vagányul hangzik, de a fizikai mérete ettől még nem lesz nagyobb, a monitorunk ugyanúgy 27″ körüli, mint amikor még FullHD-t használtunk. Magyarán a kép pici és ha valamit megakarunk tüzetesebben vizsgálni, retusálni stb (ahogy régen amikor 60-80-100%-ra belenagyítottunk egy képbe mondjuk retusáláshoz), akkor már szétesett, pixeles, szoftveresen nagyított képet fogunk látni egy nagyfelbontású monitoron estében. Ilyenkor nyer értelmet 30-40 megapixeles kamera felbontás egyébként. (Azt lehet mondani, hogy gombhoz varrtuk a kabátot, vagyis azért van nagyfelbontású gép, hogy kiszolgálja a nagyfelbontású monitort, holott egyikre sem volt égető szükség. Az igazság azonban az, hogy megszokja az ember szeme a 230ppi közeli felbontást és utána ránézni egy hagyományos LCD monitorra már-már fájó dolog. Olyan érzés, mint amikor az ember a pentaprizmás kereső után belenéz egy 8-10 évvel ezelőtti EVF-be és látja a pixeleket)

575_ciprus_17-02-22-2735

Autofókusz

A kamera alapvetően autofókusszal ellátott, ami annyira automata, hogy úgy élesít, mint egy okostelefon kamerája, amit felemelsz és rögtöm rááll a témára ami a telefon előtt van. A Mavicnél ez annyira azért nem rögtön történnik, kicsit lassúcska (az AF elindulása is és maga a kontraszt alapú AF tilitolis folyamata is), de egyujjas pöttyintéssel rásegíthetünk. Sőt lehetőség van gesztusvezérléssel külön fényt mérni és AF pontot megadni, de erre nem jöttem rá hogy kell, a használatit megnézni e témában meg lusta voltam. Néha megjelent a sárga Exposure keret a zöld AF keret mellett, de fogalmam sincs hogy csináltam :D. Lényeg a lényeg, hogy óvatosan bánjunk a Mavic fókuszával, mert lassú és ha nem élesít megfelelően, hiába vagyunk 50 méter magasan és hiába aprócska a szenzor hatalmas mélységélességgel, akkor is képes lesz életlen képet rögzíteni. Nekem legalábbis sikerült. Fotó vagy videosnitt előtt tehát mindig élesítsünk manuálisan (pöttyintéssel) vagy győződjünk meg róla, hogy az AF beállít a helyére, és ne bízzunk benne olyan vakon, mint az okostelefonunkban!

Videó

Videó módban 4K felbontás áll rendelkezésre. Egyszer csináltam videót a Mavickel, nem vagyok videós, csak kísérleteztünk, négy snittet lőttem egy hatalmas tengerparti sziklán álló modellről ahogy elhúz mellette a drón és közben ráfordul (nem is olyan egyszerű mutatvány ez). Automata módban volt a gép, és a nagy világos szikla miatt a 4 snittből 3 alexpós lett. Nekem ISO100-on nagyon zajosnak tűnik a kép, főleg a kék égbolton látszik, hogy szaladgálnak a hangyák a felvétel alatt, egyáltalán nem győzött meg a képminősége. A jól, vagy inkább úgy mondom, hogy jobban exponált snitten ez kevésbé látszik. Van egyébként zebra funkció az élőképen felvételkor, de nem spiláztam túl a próbálkozást, főleg mert időközben lemerülőben volt az akksi és le kellett szállni cserélni. Mire megvalósult, megjöttek a turisták és nem próbálkoztunk tovább. Én némi flickeringet vagy jellot vagy valamiféle vibrálást is felfedezni véltem a mozgásoknál, de ilyenekbe nem mennék bele, mert verőfényes napsütésben készítettem a snittet ND szűrő nélkül, tehát nyilván valami extrémmagas záridővel operáltam, ami hülyeség volt, tudom.

Gimbal

A kamera-gimbal (laikusok számára a stabilizátor) elképesztően jól végzi a dolgát. Bár a DJI ebben mindig is jó volt azt mondják, a truváj ezért most inkább abban áll, hogy mindezt a teljesítményt a gimbal ötödakkora méretben is hozza. A 1,5 másodperces expót már említettem, de videóban se látszik, vagy alig látszik a felvételen, ha nyomunk egy kövérgázt. A gimbal a drón hirtelen nagymértékű dőlését rendkívül jól ellensúlyozza, legyen szó előre-hátra , vagy jobbra-balra mozdulatról.

IMG_6302

Az a hír járja, hogy egyes Mavicek szériahibásak gimbal tekintetében, és ezeknél ferde a horizont. Az enyém is ilyen volt, de egy menüből indítható automata gimbal kalibrálás simán megoldotta a problémát.

Képhiba

Akadt azonban képhiba is a drónnal sajnos. DNG fotók esetében homogén területen tűnt fel, hogy a fehéregyensúly a kép szélein mintha más lenne. Némi próbálkozás és utánajárás után kiderült a turpisság: A Mavicek nagyrésze szériahibás, ami azt jelenti, hogy a kamerakép közepén nagy kiterjedésű vöröses vagy sárgás folt látszik, ami minden képen rajta van.  Ezen a DJI fórumon tárgyalják ki az esetet (update: sajnos nem lehet közvetlenül linkelni a fórumtémát, írjátok be a Google-be, hogy “dji mavic red spot” és az első két találat ez lesz), valamiféle hivatalos magyarázat szerint ráadásul ezt egyfajta hardveres korlát okozza.

voros

A hatása néha erősebb, néha gyengébb, függ a helyszínen lévő fény színétől (több infra tartomány esetén – pl. izzófény, naplemente – jobban látszik) és leginkább homogén területeken, mint hó vagy aszfalt fedezhető fel legkönnyebben. Lightroomban egyébként könnyedén lehetett javítani egy körkörös gradienssel, amiből aztán csináltam egy presetet és ráhúztam az összes fotóra és meg volt oldva a probléma, de videóban gondolom már keserversebb lehet a szitu, főként egy havas táj felvételekor. Annak ellenére, hogy ez “hardware limitation” a DJI szerint – az aprócska kamera az oka, és mobiltelóknál is gyakori jelenség -, mégsem jelentkezik mindenkinél. Facebookos csoportokban érdeklődtem és voltak akik kipróbálták pl polisztirol táblán és nem láttak színi hibát a képen. Mondjuk nem tudom, hogy ilyen szempontból a polisztirol mennyire jó megoldás, ugyanis a hungarocell nem UV reagens. Hogy az infra tartományú fénnyel mi a helyzet hungarocell esetén, azt nem tudom, márpedig ez a színi hiba az infrafénnyel van összefüggésben.

A DJI állítólag dolgozik a prolbémán, szerintem egy firmware frissítés meg fogja oldani (ha én Lightroomban megoldottam, szerintem ők is meg fogják tudni oldani szoftveresen).

Űrtechnológia

Túl a kamerán és a képi világon, azt kell mondjam hogy ez a gép egy kib..ott űrtechnológia! Elnézést a Ford Farlaine-es megnyilvánulásért, de ez van. Ahogy a Mavicben, úgy a Phantom 4-ben, vagy az Inspire 2-ben is űrtechnológia van. Először is adott esetben 12-14 GPS műholddal kommunikál repülés közben, így szinte centire pontosan pozícionálja magát és tartja ezt a pozíciót. Baromi stabil masina egyébként. Ha elküldjük 2-3 kilométerre (5-7km-re is elmegy stabilan), és az RTH (Return To Home) gombot megnyomva visszahívjuk, akkor úgy harminc centis pontossággal oda száll le, ahonnan felszállt. Feltéve ha azóta nem lett ott valami (mondjuk ledobtuk a táskánkat arra a helyre a fűbe), mert ha akadályt észlel a földön, akkor nem száll le, hanem figyelmeztet. Hazafelé is felemelkedik egy általunk előre megadott magasságba, nehogy valaminek nekimenjen hazafelé jövet, de az előre néző szenzorai ilyenkor is aktívak, tehát oszlopot, házat, faágat, embert stb. bizony észlel és kikerül, vagy ha nem tudja kikerülni, akkor tovább emelkedik vagy épp megáll.

Nálam speciel egyszer pont bedöglött ez a funkció. Merült az akksi, haza kellett volna már jönni, nyomtam a hívógombot, a Mavic el is kezdett emelkedni ahogy kell, de nem állt meg ott ahová beállítottam, hanem emelkedett tovább és nem hazafelé indult. 240 méterről hoztam le végül manuálisan – ez utólag vált világossá a Flight Recordból -, de akkor már minden pittyegett, sípolt, vibrált és vörösen villogott.

A Mavicben van egyébként aktív hűtés, bekapcsolás után hamar elindul benne a hűtőventillátor. Sőt ilyen még a távirányítójában is van, lényegében az is egy miniszámítógép önmagában. Venti is van benne, meg vibramotor is, saját akksija van és tölti a telefonunkat használat közben. Nem véletlenül kerül cirka 100ezer Ft-ba önmagában. Van rajta jópár testreszabható gomb és tekerő a két joystick mellett. Ezek olyan funkciókat tudnak vezérelni, mint az exponálás, a videó indítása/leállítása, a kamera függőleges mozgatása (vízszintesen nem lehet, azt a drón tengely körüli fordításával lehet elérni), az expozíció korrekció, a kamera teljesen előre vagy teljesen lefelé állása közti gyors váltás, a portré/landscape oldalarány és sokminden más. Annak mondom, aki még soha nem reptetett drónt: a két joystick is egyedileg beállítható, de alapvetően úgy működnek, hogy az egyik a emelkedést-süllyedést illetve jobbra-balra (tengely körüli) forgást vezérli, a másik pedig az előre-hátra illetve jobbra-balra haladást. Ha picit nyomjuk finoman mozog, ha megküljdük, akkor meglódul. A Mavic tud ún. Tripod módot is, amit ha aktiválunk, a joystickek sokkal érzéketlenebbek lesznek és a drón minden mozdulatot extralassan csinál. Ez alapvetően beltéri reptetésre van kitalálva, de a belétri reptetést a GPS jel hiánya miatt nem igazán ajánlják, ilyenkor ugyanis a drón hajlamos elindulni magától oldalirányba, és ha nekimegy a falnak akkor meg is van a baj, pláne ha elszabadul.

A GPS jel egy ilyen masinának szinte lételeme. Repül anélkül is ún. Attitude módban, ilyenkor iránytűt, barométert, beépített kis kamerákat és ultrahang szenzort használ, de ez nem olyan stabil, mint a GPS Mode. De értitek, most már ott tartunk, hogy van benne gps, giroszkóp, gyorsulásmérő, digitális iránytű, barométer, 4 kamera (a főkamerán kívül), és ultrahang szenzor. Mint egy okostelefonban.

575_ciprus_17-02-22-3364

A Mavicet rövid hatótávval ugyan, de Wifin keresztül okostelefonról is tudjuk reptetni, ehhez át kell kapcsolni rajta egy kapcsolót. Az igazi okosság azonban a DJI Lightbridge OcuSync technológiája, ami nem wifi jelet használ(? “gyakorlatilag adaptív RF zajvizsgálatot alkalmaz a legjobb eredmény eléréséhez,illetve a kódolás mechanizmusa is változott” *köszönöm a kiegészítést olvasónknak ), ennek köszönhetően akár kilométeres távolságokig is reptethetjük a drónt úgy, hogy a kamera közben stabil FullHD felbontású képet küld a telefonunkra. A legnagyobb flash egyébként nem mobillal használni a Mavicet, hanem tablettel, de ehhez már adapter kell.

A DJI Go 4 appban, amivel használni tudjuk a Mavicet (távirányítóval, vagy anélkül) rengeteg infót találunk. Többek közt térképet, mégpedig Google Mapset. Lehet Satellite, Road vagy Hybrid és térképen mutatja a repülésünket, pozíciónkat és akár 5km távolságból is láthatjuk a térképen hogy merre áll a drónunk eleje. Dobálózok itt a kilométerekkel, de valójában a drónnak a hatályos, vagy hamarosan hatályos (’17 júli) jogszabályok szerint látótávolságban kell maradnia. Az aprócska, szürke és vékonyka Mavicet 100-150 méter után már nem lehet látni, csak szólok. Szóval ott tartottam hogy Google térkép, ami szép és jó, de még keményebb volt (fentebb a keretesben említettem már), amikor Lárnakában egy reptértől 1-2 kilométerre akartam felszállni. Tudtam hogy tilos, de nem is akartam magasra menni, bicósokat fotóztam, elég lett volna 5-10 méter, max 20. Ez még egy társasház magassága sincs. A drón, pontosabban a DJI app kiírta, hogy felejtsem el. A Google Mapsen vörös zóna látszott és azt mondta a rendszer, hogy a helyi szabályozás szerint én itt nem szállhatok fel. Bevallom férfiasan, már nyomtam is a felszállás gombra, hogy “jóvan persze, akkor majd sietek”, de nem. Azt mondta kapjam be. Persze nem így szó szerint, de ott akkor nem volt drónos fotózgatás, egyszerűen meg sem moccan a masina ha no-fly zone-ban vagyunk. Az ilyenekhez azért kell ám netkapcsolat halkan mondom, szóval jó hogy vettem a telómra EU roaming csomagot, különben nem tudtam volna repülni szerintem. (ezt nem tudom megerősíteni, de tény, hogy pl a google mapshez kell, az firmware update-ek lekérdezéséhez kell, stb).

Követő mód, gesztusvezérlés

No tehát az űrtechnológiánál tartottunk. A Mavic tud Active Track, Follow és Szelfi vagy Drónfi vagy milyen módot. A kamerán megjelenő embereket, tárgyakat azonosítja a drón ilyen üzemmódokban, azonosítás után rájuk nyomva egész egyszerűen követi az alanyt. Active Track módban amolyan “freestyle” módon, mondhatni változatosan, engedi, hogy közelebb, távolabb menjünk, bemenjünk alá vagy mellé, Follow módban pedig előre megadott távolságból és magasságból, elölről tolatva, vagy a témát hátulról követve. Azért egy videofelvételnél ezek hasznos dolgok lehetnek. Én az alábbi fotót úgy készítettem, hogy a triatlonista futott a sekély vízben, ahogy a triatlonistáknál szokás ugye, mikor berongyolnak a verseny rajtjánál, a drónnal meg tolatva előtte repültem.

575_ciprus_17-02-22-3348

Screen Shot 2017-02-27 at 9.20.59

100% nagyítás

Vigyáznom kellett, mert a srác nem viccelt, mindent beleadott, tehát ha nem megyek elég gyorsan, akkor lefejeli a drónt (ekv. 35mm-es gyújtótáv van rajta egyébként, a régi Phantomok még 28mm-esek voltak, azzal egy ilyen képhez még közelebb kell engedni az alanyt), ha viszont túl gyorsan megyek, nagyon eltávolodok tőle és nem lesz jó a kép. Nem volt egyszerű. Jobb lett volna egy Follow módot aktiválni, és rácuppantani a drónt Gergőre, dehát zöldfülű júzerként ez ott akkor nem jutott eszembe, csak otthon.

Szelfi módban ha feltesszük a kezünket Y-ba, mint a Village People a YMCA videoklipben 78-ban, akkor ezzel tudatjuk a drónnal, hogy szelfit szeretnénk a magasból. Ekkor bemér minket, mondjuk úgy elkezd figyelni ránk és ha a két tenyerünkkel egy képkeretet mutatunk neki, elindul a 2mp-es időzítő és le leszünk fotózva. Besz.rás, de működik!

Sebesség

Ami a Mavic sebességét illeti, normál GPS módban (P-mode, mint Positioning) ahol a pontosság az elsődleges, kb 40 km/h a repülési sebessége, amennyiben a szenzorai be vannak kapcsolva. Ha ezeket az akadályészlelő szenzorokat kikapcsoljuk, akkor gyorsabb a drón, kiváltképp, ha a távirányítót átváltjuk Sport módba. Ilyenkor a drón hevesebben reagál az irányításra és 65 km/h lesz a csúscsebessége. Ez bizony elég gyors, de nem kiemelkedő, ha jól tudom a Phantom 4 Pro (vagy az Inspire 2, most fejből nem megy) akár 100km/h-t is tud. A 40km/h viszont igen lassú, bár egy Phantom 2 tulaj ismerősöm gyorsnak ítélte meg. Én az edző bringásokat nem tudtam utolérni vele. Kicsúsztak a felülnézeti képből, ahogy bojban mentek és nem tudtam visszahozni őket, így a későbbiekben nem precíz követés, hanem előre beállított kompozíció, kivárás és megfelelő időben exponálás lett a taktikám. Pláne kanyargós szerpentinen, ahol számomra esélytelen volt lekövetni a 40-50km/h-val tekerő srácokat.

575_ciprus_17-02-22-2719

Akku

A Mavic elvileg (P-módban nem szétnyúzva) 27 percet tud repülni egy feltöltéssel. Sosem mértem le, hogy ez mennyire pontos, 27 percet egyhuzamban sosem kellett repülnöm, egyetlen olyan nap volt ahol akkut kellett cserélnem, de azt hiszem akkor nem is teljesen feltöltött akksival érkeztem a helyszínre. Jut eszembe az app illetve a drón figyeli az akksi töltöttséget és a kijelzőképen mutatja is hogy azzal a feltöltéssel meddig lehet elrepülni. Tovább nem engedi a drónt, hogy még vissza tudjon jönni biztonságosan. Percben mutatja a hátralévő időt és egy lineáris skálán látjuk a visszatérési út idejét. Ha a visszatérési idő és a hátralévő idő csúszkája eléri egymást, akkor a drón nem megy tovább, hanem elindul visszafelé. Ekkor még belenyúlkálgathatunk, de nem sokáig, ha drón végképp úgy érzi, hogy ebből lezuhanás lesz, ha tovább húzzuk a dolgot, vagy mondjuk 10% alá megy az akksi töltöttség, akkor átveszi az irányítást és leszáll oda ahol felszállt. Ebbe már nem tudunk beleszólni.

A Mavicben is egyébként Li-Po akksi van, amit nem szabad maxra töltve tárolni mert megdöglik (ha elkezdenek a puhább részei kipúposodni, akkor dobhatjuk ki). 60% körüli töltöttségen szabad tárolni, bár ezek intelligens akksik, állítólag lemerítik magukat egy idő után, de a cimborámnak a szemem láttára döglött meg 2db Phantom akkuja 1-2 hónapnyi állás után. Más azt mondja, hogy ezek a drón akkuk annyira ki vannak hegyezve a teljesítményre és a kis tömegre, hogy amúgy sem bírnak többet 50-80 töltési ciklusnál. A döglődés tünete az, hogy az akku azt jelzi tele van, de amint terhelést kap felszálláskor, egyből lemerül és a drón leszáll, eztán újra max töltöttséget mutat.

Hát röviden ennyi a történet, és most jöjjön a cikk elején említett update, ami a cikk írása közben ütött be.

575_ciprus_17-02-22-3356

UDPATE:

A tesztben szereplő Mavicet ugyanis ellopták. Trükkös csalással. A cikk elején azt írtam, hogy eladtam, de tegnap kiderült, csak én hittem azt hogy eladtam és egy csaló a figyelmetlenségemet és a jóhiszeműségemet kihasználva lenyúlta a drónt. 370ezer Forintot buktam ezzel. Rendőrségi feljelentés megtéve, dehát reményem az nem sok. Buktavári…az van…

Mindenesetre itt a Mavic tesztje, erre jó volt, meg arra, hogy két melót azért megcsináltam vele és e két ügyfelem beleszeretett a drónos képekbe, szóval nálam van jövője a drónozásnak. Csak bakker meg kell venni még egyszer. :(

Jah, és ha Mavicet találtok valahol 08QDDCKDJ20075 szériaszámmal, akkor az lopott és az enyém volt. Kérem értesítsen. 

IMG_6311

 

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot