Mi a helyzet a Fujifilm GFX-szel? (Magyar teszttel frissítve!)

Régen volt téma a blogon, pedig jópár új hír napvilágot látott már a sokak által Szent Grálnak tekintett géppel kapcsolatban. Ezeket vesszük sorra.

Az első és legfontosabb infó az, hogy pár héttel ezelőtt megkezdődött a Fujifilm GFX középformátumú mirrorless gép és 3 hozzá tartozó objektív forgalmazása. Nem csak a világ “nyugatabbik” felén, de minálunk is, jelenleg, ha jól láttam 4 hazai kereskedőnél előrendelhető, és hónap végén szállítják. Úgy tűnik továbáb, hogy a korai tippek és számolgatások ismét beváltak: a gép pont annyiba kerül itthon, mint ahogy anno leírtam – nettó 1.8 millió, bruttó 2.3 millió Ft (csak a váz). Tudom sok, de aki munkaeszköznek veszi – márpedig ez egy munkaeszköz -, az nagyobb eséllyel ki tudja termelni az árát. Még talán Magyarországon se lehetetlen nettó 1.8 millió Forintot összekaparni. Csak összehasonlításképpen, ennyibe kerül egy Nikon D5 is. Nyilván összehasonlítani őket nem lehet, mert teljesen külön célzattal készül a két gépváz, csak arra szeretnék utalni, hogy fototechnikai piac szempontjából ez már nem a csillagászati kategória, pedig középformátumról beszéltünk. Arról a középformátumról, ahol eddig 10 millió Ft alatt csak elvétve találtunk alternatívát. Az egyetlen megfizethető alternatíva a Pentax 645Z, mely 2,5 millió Ft, szóval a Fujinak sikerült az egyetlen valós konkurencia alá beáraznia a sokkal jobb, modernebb és sokoldalúbb gépét.

Képminőség

Nálunk még ugyan kell pár hetet várni a szállításra, ám sok fotográfus a világ többi részén már hozzájutott a saját példányához. Sőt Magyarországon is van már egy munkába állított darab, erről később lesz szó. Ebből kifolyólag egyre több már a neten az unboxing videó (nagyon fontos! :D), illetve az ilyen-olyan kézrátétellel készült tesztek (hands-on) és a gyors összehasonlítások.

Ezekből az tűnik ki, hogy a Fujifilm GFX nagyon jó. Annyira nagyon jó, hogy képminőségben, dinamikában és zajkezelésben lenyom minden jelenlegi 35mm-es kisformátumú szenzort (nevezzük fullframe-nek, bár nem helytálló), még a Nikon D810-et és a Sony a7RII-t is. Mondhatnánk, hogy ennyiért még jóhogy, de higgyük el, hogy a Nikon és a Sony annyira nagyot üt, hogy nem sokkal marad el bizonyos területeken a croppos középformátumok mögött. Mert ugye – ahogy mondani szokás – a Fuji középformátuma a középformátumok APS-C-je. Nem csak a Fujié, hanem az összes 50 megapixeles középformátumú CMOS szenzor ilyen a gyártók kínálatában.

Itt van például egy +2FÉ-es push hatása a GFX RAW fotójára, mert hogy a Lightroom és az ACR már támogatja a formátumot:

Ebből a cikkből kiderül, hogy a Hasselblad X1D-t is veri dinamikában, pedig abban ugyanez a szenzor ketyeg.

Az Imaging Resource csapata pedig nem állít mást, mint hogy ez a gép adja a legjobb minőségű laboreredményeket, amit valaha láttak, elsöpörve ezzel a Pentax 645Z-t, a Sony A7R II-t és a Canon 5DS R-t.

Adapterek

Aztán ott vannak az adapterek. Elsőként persze a Fujifilm mutatott be egyet, mellyel Hasselblad HC objektíveket tekerhetünk fel a GFX-re. Ezzel mondjuk messzire nem megyünk, mert a Hassi HC obik kétszer annyiba kerülnek, mint a Fujinonok, így kevés embernek nyújt megoldást. De nem kellett sokáig várni például a Fotdioxra és a Kiponra, akik egy sor átalakítót letettek már most az asztalra, amelyek révén manuális módban ugyan, de rengeteg optikát feltekerhetünk az új vázra. Mirrorless lévén pedig ugye rengeteg segítségünk van a keresőben a manuális fókuszáláshoz.  A Fotodiox az alábbi videóban mutatja be az új adaptereit, a Kipon pedig amellett, hogy még tiltshift adaptert és spirális makró közgyűrűt is fejleszt a GFX-hez, a következő optikákhoz kínál már most átalakítót: Leica M, Leica R, Canon EF, Canon FD, Nikon G, Olympus OM, Exakta, Minolta MD, Viso, C/Y, M42, Rolei, P/K, Alpa, Contarex, Hasselblad (hogy melyik azt nem tudni), Mamiya 645, Pentax 67, Pentax 645, Pentacon 6.

Teszem hozzá jelenleg csak a Fujfilm Hassi-HC adaptere tudja kezelni az objektívbe épített központizárat, legalábbis az én tudomásom szerint.

Vakuvezérlés

A fentiek mellett két témáról kell még beszélnünk, az egyik a vakuvezérlés. Jelenleg a Nissin és a Cactus kínál Fujifilm kompatibilitást HSS gyorsszinkronttal, illetve a komolyabb vakugyártók közül az Elinchrom jelentette be, hogy a Skyport kioldója Fujifilm kompatibilis lesz gyorsszinkron támogatással megspékelve.

RAW támogatás

A másik téma a Capture One. Ahogy várható volt, az Adobe rögtön lépett, ahogy a gép megjelent, így a Lightroom és a Camera Raw már most támogatja a Fujifilm GFX fájlokat, nem így a Capture One. Ha a Phase One eddigi politikájából indulunk ki, akkor soha nem is fogja, a pénz a Phase One-nál is beszél, a kutya meg ugat, így legutóbb azt nyilatkozták, hogy megvárják mennyire lesz sikeres gép a piacon és eldöntik, hogy felülbírálják-e eddigi termékpolitikájukat. Hétköznapi nyelvre lefordítva tehát: “Megnézzük, mi lesz, ha elég sokan vásárolják, akkor elég pénzt hozna nekünk a Capture One előfizetésekkel és vásárlásokkal, ha támogatjuk a RAW fálját. Ha nem lesz túl népszerű, akkor maradunk annál, hogy a közvetlen konkurencia fáljait nem támogatjuk.” A Capture One viszont már most átverhető, szóval jóllehet egy hangyányival macerásabb a dolog, mintha simán csak támogatná a RAW konverter a GFX nyersképeit, de már most meg tudjuk nyitni némi hekkeléssel a fotóinkat. És nem a Capture One-t kell hekkelni, hanem a RAW fájlokat, nincs más dolgunk, mint egy progival átkonvertálni a Fuji .RAF fájlokat .DNG-be (természetesen egyszerre az összeset batch-ben), majd ugyanígy kötegelve egy EXIF editorral átírni a kamera modellt Fujifilm GFX-ről Phase One IQ250-re. Ha így teszünk már meg is nyílik a fájl a Capture One-ban és…hát igen, hagyományosan alapból jobban néz ki, mint Lightroomban: a C1-ban élő, szép bőrszín (na jó meg egy picit túlzott élesség, de ezt két gombnyomással el lehet tüntetni egyszer és mindörökké (értsd: visszább vesszük az élesítést és beállítjuk alapértelmezett beállításnak ehhez a kamerához, innentől kezdve mindig ilyen lesz), Lightroomben meg a szokásos, profilírozás nélküli döglött színek. Apropó profilírozás: Capture One-ban nem tudni, hogy ezzel a módszerrel mennyire lesz színhelyes a fotónk.

co-lr-gfx

FRISSÍTÉS!

A cikk elején hivatkoztam egy magyar vonatkozásra, de a cikkbe végül elfelejtettem beleírni a nagy sietségben. Bakos Gábor a Mesharraytől ugyanis már rátette a kezét egy ilyen masinára, és elkezdett róla egy többrészes tesztet írni a blogján. Ide kattintva találjátok.

 

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot