Örömteli hírem van: összebarátkoztattam a Phase One RAW-konverterét a Lightroomhoz szánt hardveres vezérlővel. Valószínűleg elsőként sikerült ezt megtenni a világon, bár az eredendő ötlet nem az enyém.
Előzmények
Aki rendszeresen követi a blogot, tudja, hogy rá vagyok kattanva a hardveres RAW-feldolgozásra, vagyis arra a módszerre, amikor a RAW-feldolgozó program szokásos csúszkáit és gombjait nem egérrel használjuk, hanem van egy dedikált kontroller az asztalon és ennek potmétereivel, körbeforgó enkódereivel, és gombjaival irányítjuk a szoftvert, ami sokkal kényelmesebb, élvezetesebb és legfőkébben sokkal gyorsabb, mint egérrel bénázni bármelyik programban. Ami a Lightroomot illeti, többféle megoldás létezik, az ingyenes MIDI2LR-re alapozottról csináltam már magyar és angol nyelvű oktató weboldalt, utóbbi egészen népszerű lett a világon és előkelő helyet foglal el a Google találati listájáiban. Önkényesen kineveztem magam a kontrolleres fotófeldolgozás nagykövetének. Picivel később egy finn start-up megalkotta a Loupedecket, ami már kifejezetten a Lightroomhoz szánt kontroller. Ennek tervezési szakaszában is adtam néhány tanácsot a fejlesztőknek, mikor megjelent, kaptam prototípust is tőlük, hogy a publikus indulás előtt tesztelhessem, és írjak róla angolul és magyarul.
Időközben viszont én elkezdtem kacsingatni a Capture One Pro felé, mert profibb szoftvernek tartom és jobb képminőséget is produkál, mint bármelyik más RAW-feldolgozó a piacon. Egyetlen szívfájdalmam volt, mégpedig az, hogy a Capture One-hoz nem lehet kontrollert csatlakoztatni, ezt viszont nem voltam hajlandó feladni, így maradtam a Lightroomnál, de leginkább párhuzamosan használtam a két szoftvert. Nem sokkal később, a Capture One 10 bejelentésekor lerántották a leplet a Tangent és a Phase One együttműködéséről, így a 10-es verzió óta már a Capute One-t is lehet kontrollerrel vezérelni, mégpedig az angol Tangent cég vérprofi color-grading paneleivel. Be is szereztem a legkisebb és legolcsóbb terméküket, azt ami még a megfizethetőség határát súrolja. A többi panel csillagászati árban van, a Tangent Wave újonnan fél misi, használtan néha meg lehet csípni egyet-egyet 240-250ezerért, a legolcsóbb, ami elkelt eddig az eBayen 180ezer Ft volt, de ez ritka mint a fehér holló. A Tangent Element meg maga a non-plus ultra, igazi nyálcsorgatás, de az ára millió körül van. A Ripple-ről írtam is tesztet. Jó, jó, de kevés sajnos, ennél nagyobb kontroller kell.
Tangent Element
Tangent Ripple
Mindenki azt kérdezte, hogy nem lehet-e MIDI kontrollert csatlakoztatni a Capture One-hoz? Mert ha lehetne, az igencsak kedvezőbbé tenné anyagilag a dolgot. Nem lehet. Illetve lehet, a Capture One billentyűparancsaira alapozva, van ismerősöm aki éve óta így használja a Capture One-t, de ennek az volt az ára, hogy minden csúszkához két potméter kellett: egy a csúszkaérték növeléséhez, egy a csökkentéshez. Ez meg így nem túl gazdaságos üzemeltetés.
Aztán jött egy holland(?) srác…
Arturia @ Phodograf
A Phodograf nevű weboldal rendezvényfotós tulaja bemutatja (Youtube videókkal illusztrálva), hogyan kötött össze egy Arturia Beatstep kontrollert a Capture One-nal. Ő is a Capture One billentyűparancsaira (Keyboard Shortcuts) alapozott, így ehhez egy ún. MIDI Translator szoftvert használt, melynek neve BOME MIDI Translator Pro. Ez a kis alkalmazás annyit csinál, hogy figyeli a kontrollerből jövő jeleket, üzeneteket (MIDI Message), és azokat “lefordítja” billentyűleütésekké és ezeket emulálja: magyarán a számítógép úgy érzékeli, mintha megnyomnád az adott kombinációt a billentyűzeten. Sokszor egymás után. Ha mondjuk Capture One-ban az Expozíció növelés billentyűkombinációja “CTRL +” csökkentés pedig “CTRL -“, akkor az Exposure-potméter mozgatásából jövő jeleket a fordítószoftver lefordítja a shortcuttá és amíg tekerjük a potit pozitív irányba, addig adja a “CTRL +”“CTRL +”“CTRL +”“CTRL +”... jeleket a Capture One-nak (pontosabban az egész oprendszernek), így emelkedik az expozíció értéke a progiban. A fenti példához mérten (az ismerősöm akit említettem) annyi a különbség, hogy a holland pasas jobban értett a kontrollerekhez, mint mi, ezért meg tudta oldani, hogy ne kelljen két potméter egy csúszkához. Dióhéjban a lényeg annyi, hogy egy MIDI potméter 1 és 127 értékek között küld jelet. 1 a minimum állása a potinak, 127 a maximum. 64 a középállás és ez a lényeg. A srác ugyanis rájött, hogy ha Relative módba állítja a kontrollert, akkor csak három állású lesz: 64 középen, 63 negatív irányba és 65 pozitív irányba. Ekkor nem lesz a potméter 127 fokozatú, csak kettő, ami a billentyűparancshoz pont jó. Ha pluszba tekerjük akkor 65-65-65-65 értéket küld folyamatosan, ha mínuszba akkor 63-63-63-63 jelet. Eztán nem volt más dolga, mint ráprogramozt a “CTRL +” parancsot a 65-ös értékre, és a “CTRL -” parancsot a 63-asra és meg is vagyunk. Ugyanezt persze megtette az összes csúszkával, amivel csak lehet.
Capture One és a Loupedeck
Innen jött az ötlet, már pont el akartam adni a Loupedeckemet, hogy áttérek teljesen, kipréseljek a pénztárcámból egy használt Tangent Wave-et, vagy előtte talán kipróbálom a Phodografos srác trükkjét…lényeg, hogy nem kell a Lightroom, ellenben kellene a Loupedeck ára a Tangenthez. A fenti trükk alapján azon gondolkoztam, hogy biztosan a Loupedeck is egy MIDI-alapú kontroller, csak nem reklámozzák, szóval biztosan azonosítható midi üzeneteket ad ki magából az USB-n keresztül, amivel csatlakozik. A megállapítás módja egyszerűbb, mint gondolnánk: csak el kell indítani a MIDI2LR appot a Lightroomban, az ha MIDI message-et érzékel, alul zölddel villog és mutatja is a potihoz vagy gombhoz tarotzó CC/Note kódot. A dolog bejött. Így néz ki a Loupedeck alapkiosztása:
Kék a tekerő CC kódja, de mivel ezek nyomható tekerők, így gombok is egyben, pirossal tehát a tekerő lenyomásával kapott gombnyomás Note kódja
A Loupedeckkel ráadásul azért van szerencsés helyzetünk, mert nem 127-fokozatban működnek a tekerői, mint egy átlagos MIDI kontrollernek, de még csak nem is úgy, hogy 63-as vagy 65-ös jelet adnak ki magukból, mint az Arturia relatív módban, hanem valahogy úgy csinálták meg, hogy negatív irányba tekerve 127-es jelet, pozitív irányba 1-eset küld a számítógépnek. Ez furcsa, ráadásul a logikailag fordított, de kit érdekel, a MIDI Translator progival így elég volt csak ráprogramozni egy billentyűparancsot a 127-es jelre, egy másikat az 1-esre és lám működik:
Innentől nem volt más hátra, mint a Capture One-ban billentyűparancsot rendelni az egyes funkciókhoz, csúszkákhoz, gombokhoz. Jellemzően azokkal foglalkoztam, ami eleve rá van írva a Loupedeckre fizikailag, hiszen a Capture One-ban is ezeket a funkciókat használjuk: rating, Exposure, Contrast, Clarity, Shadows, Highlights, Rotate/Crop, White Balance, Tint, Saturation, Copy és Paste settings, Brush, Undo, nyilak és az Export (Process). Ezeket szépen be is állítottam.
- A Blacks és a Whites potihoz a Levels két alsó sarkát rendeltem, de lehet akár a Color Balance tool Shadow Lightness és Highlights Lightness csúszkáit is, utóbbi kettő inkább hasonlít a Lightroom-féle Blacks és Whites csúszkához, előbbi kettőt viszont szívesebben használom.
- a C1 tekerőhöz társítottam a Brightness csúszkát, ez amúgyis kb. úgy működik, mint a Levels középső csúszkája.
- A Vibrance egyelőre árválkodik, szerintem a Sharpnesst érdemes rendelni hozzá.
- A White Balance és a Tint nálam vacakol. Mások is megcsinálták már ezt a trükköt, náluk nem volt vele probléma, nálam nem tökéletes, főleg a White Balance, de a Tint se százas. Billentyűkombóval mozgathatók, de ha ezt a billentyűkombót bármelyik potméterhez rendelem, akkor vagy nem működik csak egyhelyben rezeg a WB, vagy csak egyik irányba megy a másik irányba nem, de olyan is volt, hogy összekeveredett a Tinttel és jobbra tekerve csökkentette a WB-ot, balra tekerve csökkentette a Tintet, holott e kettő billentyűkombójának köze se volt egymáshoz. Szenvedtem már vele egy sort, de kezdek letenni róla, semmi nem segít. Többféle billentyűkombóval kipróbáltam, többféle translator szoftverrel és több potival, semmi különbség.
- A Capture One-ban ugye speckó kurzorok vannak, ezekből az általam leggyakrabban használatakat tettem egy-egy gombra. A Brush értelemszerűen a Brush, vagyis a Local Adjustment Brush. A Redo-ra tettem a Gradient Mask toolt, a Full Screenre pedig a Select toolt.
- A csillagozás ugye értelemszerű 1-5-ig, Lightroomban kétszer nyomva ugye törli az adott csillagozást. Itt erre nincs lehetőség, így a 0-t, vagyis a csillagozás törlését a */Col gombra tettem.
- A Pick és (bal) Zoom gombra a Select All, Deselect parancsokat tettem, a jobboldali Zoom egyelőre érintetlen, ahogy a Before/After is, ezekre még ki kell találni valamit.
- A jobb-bal nyilak adottak, ezeket is fel kellett programozni, a fel-le nyilakra meg majd meglátom mit teszek, vagy a First/Last prancsot, vagy a Select Next Set prancsot, ekkor ha egyszerre három-négy kép van kijelölve és megjelenítve a képernyőn, akkor így hármasával-négyesével lehet léptetni a fotókat.
- A C2 és C3 gombokra tettem a Toolbar elrejtését, illetve a Browser sáv váltogatását a képernyő jobbszéle és alja között.
- A Color tagelést a P1-P8 gombokra tettem, adott ugye alattuk a színezés a Lightroomból vöröstől magentáig, mely egy kivételével (Aqua) pont stimmel a Capture One color tagjeivel. Emiatt a P5 és a P6 – lévén mindegyik kék – ugyanazt csinálja: Blue vagyis kék taget ad a fotóhoz. A Clr/BW gombbal lehet lenullázni a color tageket. Könnyű megjegyezni, a Clr mostantól nem a Color, hanem a Clear rövidítése. :)
- A Hue, Sat és Lum gombokat érdemes békén hagyni. Egyrészt ezek váltó gombok, vagyis olyan eszközt érdemes hozzájuk rendelni, amik között egyébként váltogatnánk. Pl. Cursor Toolok, vagy Tooltabek. Másrészt a probléma ott van, ha a színcsatorna görgőkre is programozunk valamit. Én nem tettem még, de ha valamit ráprogramozunk erre a nyolc görgőre, akkor a váltókapcsolót a Hue-n kell hagyni, különben megváltozik a görgők CC kódja, és nem fognak működni, amíg vissza nem állítjuk Hue-ra a váltókapcsolót, hiszen addig nem azt a kódot küldik a gépnek, amit a Translator programban megadtunk.
- Az Fn gombot se bántottam még, de nyugodtan lehet rá bármit programozni, ugyanis itt nem működik funkcióváltó gombként, mint a Lightroomban.
Ez még nem végleges kiosztás, lehetne logikusabb. Például a Select Allt a Before/Afterre tenni, hogy ott legyen az Export (Process) mellett, így ha készen vagyunk a képekkel és kiválasztottuk a megfelelő Process Recipe-t, akkor csak két – egymás melletti – gombnyomás az összes fotó kijelölése és konvertálása. A jobboldali Zoom meg lehetne a Deselect, ott jobban kézre esik mondjuk képek összehasonlításának vagy egyéb csoportos kijelölésének végén.
Így a Loupedeck tehát egy közel teljes funkcionalitású Capture One kontrollerként üzemel, melyen összesen 21 programozható enkóder és 54db programozható gomb található (beleértve a megnyomható potmétereket is).
Ez így több mint elég és elmondhatom, hogy nagyon finoman működik, teljesen jól használható! Netes fórumokon amikor felröppent a MIDI Translator használatának ötlete, a Phase One – egyébként magyar – programozója rögtön kijelentette, hogy persze, persze működhet, de egy csúszkának 100 “fizikai” állása van amennyiben billentyűparancsot használunk, tehát 1/100-ad lépésenként taszigálhatjuk billentyűkombóval, ami lehet hogy valakinek elég, de illik tudni, hogy a Tangent kontrollerek nem így dolgoznak, ezért azok sokkal finomabb állítást tehetnek lehetővé. Ezt alátámaszthatom én is. A “sokkal”-jelzőt azt nem, de tény, hogy a Tangent nagyon finoman működött, sőt a finomsága még három lépésben állítható is volt. De ez a megoldás is tökéletesen használható! Nem tudok belekötni.
A Loupedeck ráadásul – más MIDI kontrollerekkel, vagy a Tangent panelekkel ellentétben – kifejezetten RAW-fotó feldolgozáshoz lett kitalálva, logikailag és “felhasználói-élményileg” megtervezve és felcímkézve, tényleg csak néhány gomb és tekerő csinál mást, mint ami eredetileg rá van írva.
Csak az a fránya tripla-golyó hiányzik, a color-grading, amit a Tangent kínál, amivel eszméletlenül kényelmesen lehet használni a Color Balance toolt. Verem a fejem a falba, hogy 2 hónappal ezelőtt, konkrétan sz.rért-h.gyért adtam el itthon a saját Ripple-ömet, ami most tökéletesen elég lenne a Loupedeck mellé. Alig bírtam rá vevőt találni és valami féláron adtam oda az új tulajának. :(( Ha most megint vennék, újra 100rugót kellene kifizetni érte.
Capture One más kontrollerekkel
A fenti elv alapján rengeteg MIDI kontrollerrel lehet összekötni a Capture One-t. Ennek egyetlen alapfelétele, hogy a kontroller tudjon ún. relatív módban működni. Ez eleve kizárja az olyan típusokat, melynek csúszó potméterei, vagy behatárolt tekerői vannak, vagyis olyan vezérlői, melyek nem végtelenül forognak körbe, hanem van minimum és maximum állásuk, ahol megakadnak. A billentyűkombós használathoz olyan kontroller kell, aminek enkóderei vannak, amik körbeforognak és virtuális állásuk van, nem fizikai, mozgásuk pedig átállítható abszolútról relatívra. Ekkor nincs más teendő, mint megvásárolni a nem túl drága, de nem is filléres (60 eurós) BOME MIDI Translator Pro szoftvert, létrehozni a Capture One-ban a szükséges billentyűparancsokat minden kívánt funkcióhoz (gyárilag csak egy-kettő van beprogamozva), beállítani hozzá a BOME-t, és mehet a móka.
Bonyolultnak hangzik? Annyira nem az egyébként, de aki azt se tudja még, hogy eszik-e vagy isszák ezt az egészet, azoknak elhiszem hogy bonyolult. Pár éve még nekem is az volt. Na a világ ezen részének tervez “a MIDI-kontrolleres RAW feldolgozás magyar nagykövete” valami okosságot hamarosan. :D
Folyt köv…
