Az Adobe frissítette a nemrég bemutatott szoftvereit. A felhő alapú Lightroom CC kapott néhány új fícsört, ami eddig hiányzott belőle, szokásosan új kamerák támogatása is érkezett a RAW-konverterekbe, de ami a legnagyobb újdonság az az, hogy a komplett ökoszisztéma megkapta az Adobe Sensei által támogatott automatikus képjavítást.
Lightroom CC és a mobilappok
A felhő alapú szoftverük megkapta a Tone Curve és a Split Toning eszközöket, illetve lehetőség van már megváltoztatni az EXIF-ben a felvételkészítés idejét. Az Andorid verzió főképp bugfixeket kapott, az iOS verzió pedig vízjelezési lehetőséget és javítottak a HDR funkción.
AI Auto Enhance
A Luminar tesztben már említettem a mesterséges intelligencián és gépi tanuláson alapuló képjavítást, ezt most – Adobe Sensei néven – integrálták a Lightroomba és az Adobe Camera RAW-ba is. Az Adobe Sensei persze nem csak ennyit takar, ez az Adobe új algoritmusa, amire egy csomómindent fognak alapozni a jövőben. Ez az első lépés, az Auto Enhance, vagyis a képek automatikus, egykattintásos javítása. Az alábbi példákon láthatjátok, hogy egy-egy fotó esetében hogyan viselkedett a régi algoritmus alapján dolgozó AUTO gomb, és hogyan dolgozik a mostani, AI-alapú algoritmus. Összességében elmondható, hogy míg a régi automatika nagyjából a középszürkére törekedett, mint bármilyen automatikus fénymérés, addig az új algoritmus egyfajta HDR-esebb hatásra törekszik, vagyis világosít az árnyékokon, de nem hagyja a csúcsfényeket kiégni, és megtartja vagy épp elmélyíti, szaturálja a színeket. Persze mint bármilyen automatika, ez sem tökéletes. Nagymértékű javítást, csinosítást nem fog végezni a fotónkon, ráadásul leszenek szituációk, amikor kifejezetten ront rajta. Lássuk:
Az eredeti kép alexpós. A régi verzió felhúzta “ordenáré” módon, a modell arcán a fény kiégett, az AI viszont ügyesen világosította az árnyékokat, a csúcsfényekhez pedig alig nyúlt. Nem rossz!
Az látszik, hogy a fehéregyensúlyhoz nem igazán nyúl az AI, pedig itt elkélt volna. A régi verzió itt is világosított, az AI meg alig nyúlt a képhez. Egy hangyányit világosított az árnyékokon, a háttérben lévő lila ülőalkalmatosságon látszik leginkább.
Az eredeti kép jócskán alexpós, szélsőséges körülmények között fotóztunk vaksötétben, hosszú záridővel, fejlámpával, vakuval, drónnal felemelt “Holdfény”-lámpával – minden volt. A régi automatika itt is durván világosított, a csillagos égbolt fakó lett, a spotlámpa fénye kiégett. Ezzel szemben az AI gyönyörűen megoldotta a feladatot. Automatikához képest csodaszép lett az eredmény.
A világosítás itt is szépen sikerült az AI, és csúnyán a régi automata esetében, de a fehéregyensúlyhoz nem nyúlt, így a kép fakó és hűvös tónusú maradt.
Kedvenc kép, sajnos ezek a cölöpházak ma már nincsnek ott. Nincs látványos változás, a régi verzió szokásosan bután világosított, az AI meg úgy gondolta ez a kép úgy jó ahogy van, egy hangyányit világosított az épületeken, az eget hagyta, de picit szaturálta az egész fotót. Szerintem keveset világosított az épületeken, mehetett volna még tovább.
Az eredeti kép szerintem hellyel-közzel jól expontált, csúcsfényekhez lett igazítva, szép telített színekkel, csak az árnyékokat kellett volna picit felhúzni. A régi verzió megküldte amolyan “hadd szóljon” módjára. Randa… Az AI véleményes. Szerintem picit sokat világosított, de ízlés kérdése. A színeket viszont erősen túltolta, a vörös ruhában alig maradt részlet. Bár tény, hogy egy ilyen élénk színű textilek csak profilírozott kamerával néznek ki normálisan.
Na ez az a kép, amire ráfért volna a fenti cölöpházas durvulás. A régi módszer persze kuka, az AI meg világostott, színesített, de nem eleget. Ennél több kellett volna, kb ennyit tud az iPhone varázspálcája a beépített képszerkesztőben.
Aztán jöjjenek a trükkös fotók….
Ez egy képpár, ugyanaz a jelenet, picit más képkivágás, és a baloldali alapkép világosabb expó, a jobboldali sötétebb. Kíváncsi voltam az expokülönbség mennyire zavarja meg az automatikákat. A régi verzió megint csúnyán világosított, fabatkát sem ér, de közel azonos szintre hozta fel a különféleképp exponált képeket, látszik, hogy középszürkére törekszik. Az AI már jóval ügyesebben dolgozik, hangulatos eredményt adott és közel azonos szintre hozta fel a két fotót. A lámpafoltokat nem hagyta kiégni, gyönyörűen kivilágosította a fákat az alexpós képen és szaturálva hagyta a kék eget de nem esett túlzásba. Bravo!
A második trükk a low-key fotó. A régi módszer teljesen kuka, nem volt rest kiégetni a bőrt, csak azért hogy mentse az árnyékokat. Mintha csak az Exposure-t húzkodná a régi automatika, a többi csúszkához nem nyúl. Az AI ennél már ügyesebb volt, de az Adobe Sensei nem elég intelligens ahhoz, hogy értékelje a “művészetet”, így elkezdett mindent túlvilágítani, hogy legyen részlet a zakóban és még véletlenül se feketébe fusson ki a háttér. Az eredmény nem katasztrófa, de pont a lényeg veszett el.
A következő trükkös fotó a high-key fotó. Az alapkép alján szürke gradiens látható, vélhetőleg eggyel gyorsabb záridőt használtam a kelleténél, így kezd bezavarni a vakuszinkron idő. Sötét csík még nincs, az a következő lépcsőnél lett volna, de a szürke gradiens a kép alján már megjelenik. A sok fehér átverte az automatikát, eredményeképp a régi és az AI módszer is elkedzte sötétíteni a képet. Az AI ráadásul jobban, pedig pont ennek kellene ügyesebbnek lennie. Úgy látszik még nem elég high-key fotót nézettek az Adobe Senseijel. Mellé pakoltam a “hivatalos” végleges verziót. Persze ez már retusált kép, nem csak fénybeállott. Csak azért tettem oda, hogy lássuk, az automatika, akármennyire mesterségesen intelligens is, nyomában sem jár annak, ha egy fotós a saját, vagy épp a kor ízlése szerint maga utómunkázza a képet.
Kompatibilitások és egyéb
Ami újdonság még az az, hogy a Color Range Masking eszközt finomították a Lightroom Classicban, visszajelzések alapján könnyebbé tették a mintavételi pontok eltávolítását (Alt + klikk).
Fontos lehet még az új kamera tulajdonosoknak az is, hogy a Sony A7R III megkapta a RAW-file támogatást, a Nikon D850 pedig a vezetékes fotózás lehetőségét.
