Befutott a Sony a7R III – első benyomások

Meghozta a Jézuska postás a Sonyt. Épp jókor, merthogy a Canonom feladta a harcot (leszakadt egy zárlamella egy nappal a Sony érkezése előtt). Próbálgattam, állítgattam itt a lakásban, íme az első benyomások.

Rögtön az elején leszögezném, amit úgyis mindenki tud már: nincs tökéletes kamera. Ez a Sony nagyon picike, emiatt kényelmetlen a fogása, ugyanakkor iszonyatosan okos és ügyes fényképezőgép ez, igazi 21. századi cucc. Node lássuk részletesen:

Méret és ergonómia

Rögtön a legszembetűnőbb dologgal kezdeném. Ez a gép jóval kisebb, mint bármelyik fullframe DSLR emiatt napi szintű, munka jellegű használathoz minimum egy grip extension kell hozzá, de jobb egy portrémarkolat. Sajnos ebből még nem készült utángyártott, így egyetlen alternatíva a százezer forintos gyári markolat. Enélkül lelóg a kisujjunk a markolatról, vagyis lényegében 2+1 ujjal fogjuk a kamerát, ami iszonyatosan kényelmetlen. Beléptem egy sonys facebook csoportba, hogy olvashassak okosságokat, és meglepődve tapasztaltam, hogy olyanokat írnak egyesek, miszerint a mirrorless lényege pont az, hogy kicsi, hovatovább épp ez a jó benne, és nem értik miért baj az, hogy lelóg a kisujja az embernek, hiszen ezt a gépet akár két ujjal is meg lehet tartani, mert olyan könnyű.

A lelógó Petyr Baelish (Kisujj) esete

A lelógó Petyr Baelish (Kisujj) esete

Na akkor itt szögezzük le, hogy ez a gép nem könnyű. Ez a gép 100grammal könnyebb a Canon 6D-nél (ami 100g-al könnyebb az 5D Mark IV-nél), szóval maga a váz nem sokkal könnyebb, a rá való obik meg semmivel sem kisebbek vagy könnyebbek, mint a Canon objektívjei. Vannak könnyebb objektívek, mint a nálam is lévő 85/1.8, de a Canonnál is vannak könnyű optikák. Ahogy vannak nehezek is, mint a Sonynál a GM lencsék, ill. a Canon fényerős L-es obijai. Ezt a gépet még a könnyű 85-össel is kényelmetlen fogni, hát még egy 70-200/2.8 GM-mel. Utóbbi már a nevetséges kategória (próbáltam az A9-cel a nyáron), olyan érzés, hogy fogsz egy ágyúcsövet, aminek a végén csücsül egy kompakt gép. Markolattal, dupla akksival azért már más lesz a helyzet, mert lesz a gépnek kiterjedése és ellensúlya a nagyobb objektívekhez. És még így sem lesz olyan nagy, mint egy DSLR markolattal. Utóbbi esetében én mindig is utáltam a markolatot, nem volt rá szükségem. Ennél a gépénél viszont elengedhetetlen szerintem.

Hogy miért? Miért nem jó két ujjal tartani? Mert ha az ember órákon keresztül fogja a kamerát egy rendezvényen, vagy egy hosszú fotózáson, akkor még egy kényelmes markolatnál is elfáradnak az ujjak, még úgy is, hogy a kisujj felfekszik a markolatra, tehát 3+1 ujjal fogjuk a gépet, nem 2+1 ujjal. Ha mindezt 2 ujjal + a hüvelykujjal kellene megoldani, hát asszem besz.rnék, és elég hamar kapnék ínhüvely- vagy ízületi gyulladást, még kisebb objektívekkel is, nem beszélve a nagyokról.

A váz ergonómiailag nem egy világbajnok. Megfogva a markolatot nem csak a kisujj lóg le, de a középső ujjuk legtöbbször hozzáér az objektívhez.

Sony: hozzáér, vagy majdnem hozzáér az ujj az objektívhez, DSLR: van hely az ujjaknak.

Sony: hozzáér, vagy majdnem hozzáér az ujj az objektívhez, DSLR: van hely az ujjaknak.

Pont egy fél centivel szélesebb, és fél-egy centivel magasabb váz lenne az optimális. Vastagabb nem kell legyen, csak szélesebb és magasabb. Nem véletlenül nagyobb a Panasonic G9, nagyobb a Leica SL és nagyobb lesz a Fujifilm X-T2-t leváltó X-H1. Jó dolog a kicsi és könnyű váz, de amikor a miniatürizálás a használhatóság rovására megy, az már nem annyira jó. Egyes gombok használatához szinte ki kell tekernie az ujját az embernek, a nagyon fontos C1 és C2 gombok például ilyenek, de ezekkel annyira azért nem vészes a helyzet. Nekem a első vezérlőtárcsa nem esik kézre, de nagyon nem. Mondják, hogy hozzászoktam a Canon felül lévő tárcsájához, de higgyétek el fotóztam én már nem egyszer Nikonnal, mindenfélével, és a Nikonnak is előrefelé néz a vezérlőtárcsája, mégsem kényelmetlen. Ezzel szemben a Sonyé pont olyan helyen van, ahová a mutatóujjam nem ér oda, csak akkor ér oda, ha billentem a kézfejemet csuklóból, magyarán fogást váltok a gépen, lényegében elengedem így a markolatot félig-meddig. A középső ujjam még éppenséggel odaérne, de ezzel több probléma adódik: az egyik, hogy az ember középső ujja sokkal kevésbé ügyes, mint a mutatóujja, így nehezebb vele tekerni egy tárcsát. Másrészt ha még ezzel is elengedem a markolatot, akkor lényegében csak a gyűrűsujjammal és a hüvelykujjammal tartok egy alaphangon egy kilós fényképezőgépet. Meg persze a bal kezemmel az objektívet, dehát köszi… Hozzáértők azt mondják, ha lesz portrémarkolatom, akkor jobb lesz a helyzet. Úgy legyen.

Az a fránya elülső tárcsa egyik ujjnak se esik "kézre".

Az a fránya elülső tárcsa egyik ujjnak se esik “kézre”. A mutatóujj csak a tárcsa fölött lévő váz-élig ér el, alá már nem lehet benyúlni. A középső ujjal működtetve pedig veszítünk a biztos fogáson.

A tárcsákat én megcseréltem, gyárilag a hátsó vezérli a záridőt, az első a rekeszt. Mivel az általam megszokott Canonnál fordítva van, így megcseréltem, de tekintve, hogy a záridőt többet használja az ember, lehet mégis visszacsinálom, hogy a kényelmesebben elérhető tárcsán legyen a záridő és inkább megpróbálom megszokni. Teszem hozzá a hátsó-felső vezérlőtárcsa se a világ legkényelmesebbje, én még néha keresgélem a hüvelykujjammal. Gondolom ez megszokható, de most úgy érzem, hogy a kelleténél mélyebbre van süllyesztve. Ha egy milliméterrel kijjebb állna, jobb lenne.

Testreszabhatóság

Ebben hatalmas ász a kamera. Nem találunk rajta se dedikált ISO, se WB, se AF gombokat, mint egy normális DSLRen, van viszont egy kihasználatlan hátsó tárcsánk, 4db Custom gombunk szerteszét a vázon, egy Fn gombunk, egy SET gombunk, egy AF-ON és egy AEL gombunk, natív obikon a Focus Hold gombunk, és ezek mindegyike testreszabható, mégpedig úgy, hogy bármelyik(!) menüpontot hozzá tudjuk társítani. 23 oldalnyi menüpont áll rendelkezésre ehhez! Jól olvastad, nem 23 menüpont, hanem 23 oldalnyi menüpont, oldalanként 5-6 menüponttal. Ebben természetesen megtaláljuk az ISO-t, a WB-t és az AF temérdek funkcióját a fókuszterületektől kezdve, a követő/single AF-én át, az Eye-AF-ig. Én az ISO-t kiraktam a hátoldalon lévő tárcsára (egyébként is ott van, de nyomni kell a tárcsa szélét ami annyira nem ergonomikus, tipikus kompaktgép-megoldás), így záridő/rekesz/ISO – mind külön tárcsával állítható. Tekintve, hogy a Canonnál itt volt a rekesz, teljesen természetes oda nyúlnom hüvelykujjal ISO-t állítani, soha nem volt ennyire kényelmes az érzékenység állítás. Az más kérdés, hogy a már emlegetett plusz fél-egy cm itt is jól jönne, de azért így is használható.

Az AF-ON, AEL, vagy az objektíven lévő focus hold gombra érdemes kirakni az Eye-AF fukciót, merthogy ez az egyébként zseniális szemkövető fókusz csak így érhető el, folyamatosan nyomni kell, ha azt akarjuk, hogy működjön. Ha nem nyomjuk, akkor csak az arcfelismerés aktív.

További komoly húzás a Sonytól, hogy a fent említett, összesen 14db testreszabható gombot külön lehet programozni fotó üzemmódra, videó üzemmódra és képvisszanézés üzemmódra. Értsd mindhárom üzemmódban mást-mást csinálnak.

Hogy pontosan mi ez a 14 gomb?  Íme:

gombok

Ezen felül van még nekünk on-screen Fn funkciómenünk, ami ugye egy gyorsmenü fotózás közben, ez is testreszabható, és van a rendes menüképernyőn egy szokásos My Menu fül is, ahová eltárolhatunk gyakran használt funkciókat.

Kellenek is ezek, mert ha jól számoltam a kamera gyári menüje 35 oldalas, amiből 23 oldal csak a fényképezés és videózás menüje, 2 oldal a hálózati (Wifi, NFC, FTP, stb) menü, 3 oldal a Playback menü, 7 oldal az egyéb Setup. Belefulladunk, annyi beállítási lehetőség van. Nem is úgy működik, mint a Canon, hogy minden főmenü fül almenüjén végig kell lépkedjünk, lehetőség van ugrani a fülek között is.

További okosság még az üzemmódválasztó tárcsán a szokásos Custom 1-2-3 módok. Ha ezekre letárolunk egy-egy beállítást, akkor a kamera mindent megjegyez. Gombkiosztást, expozíciós értékeket, EVF beállítást, AF beállítást. Ez végtelen lehetőségeket rejt magában, beállíthatunk portré módot, programozható prioritásos arcfelismeréssel, Eye-AF-fel, vagy beállíthatunk sport üzemmódot zónákkal és követőfókusszal, vagy beállíthatunk stúdió/vakus üzemmódot exposzimulációt nélkülöző EVF-fel. Mert ugye az EVF-ben midig a valós expot látjuk, ami stúdióban vagy egyéb vakus fotózáskor nem lesz jó nekünk. Ahhoz, hogy ne kelljen ezért a menüben bogarászni, létrehozhatunk egy Custom stúdiós üzemmódot és ennyi..de ha akarjuk, kitehetjük gombra is, vagy My menübe is.

Én a Crop módot is kitettem funkciógombra. Ezzel lényegében digitális zoomot (vagy croppot) kapunk, 1.5x szorzóval, és még így is 18 megapixeles fotónk lesz, ami pár éve még alapméret volt a komolyabb gépeknél. Cserébe a 200/2.8-as objektívem így ekvivalens 300mm f/4 (T/2.8) lesz anélkül, hogy veszítenénk a képélességből, az AF tudásból, dinamikából vagy bármi egyébből. Oké, nyilván ez ugyanaz, mintha utólag croppolnánk a számítógépen, de aki próbált már így fotózni az tudja, hogy érzésre mégsem ugyanaz: eleve kisebb kivágással komponálni, vagy tessék-lássék módon lődözni és otthon vagdosni. Utóbbi nem kevés pluszmunka egyébként.

EVF és LCD

EVF

Folytatjuk azzal, ami mindenkit érdekel. Az EVF. Röviden: nem, ez még mindig nem olyan, mint egy pentaprizmás optikai kereső. Nagyon jó, már sokkal jobb, mint amilyen EVF-ek voltak pár évvel ezelőtt. DE… Először is a frissítést (framerate) át kell állítani a gyári Standardről High-ra. Ekkor 100Hz-es lesz a képfrissítés, így mozgatásnál, svenkelésnél nem fog szaggatni. Cserébe többet fogyaszt, de Sony userek szerint nem érezhető a különbség. Felhasználói élmény tekintetében viszont komoly különbség van a kettő között, 100Hz képfrissítéssel jobban hasonlít az optikai kereső élményre. Ami viszont megkülönbözteti attól, az még mindig a képélesség, a moiré, a lépcsőzetes vonalak. Az EVF ugyanis hiába 3millió képpontos, meg HD felbontás van besűrítve egy körömnyi kijelzőre, akkor is még produkál moirét, produkál vibráló kontrasztot a sötét-világos éleknél, és átlós vonalak esetén lépcsőzetes éleket. Azért mert élőképnél nem 3millió képpontot nézünk. Ezt úgy lehet a legjobban megtapasztalni, ha az elkészült képet a keresőben nézzük vissza. Ekkor látjuk igazán, hogy ez az EVF milyen brutál felbontásra képes, és hogy mennyire nem ezt látjuk, amikor élőképet nézünk (amit sajnos nem értek, mert az LCD-s élőkép meg baromi jó, nem tudom azt miért nem lehetett az EVF-re adaptálni).

EVF: Élőképben moiré, képvisszanézéskor semmi. Itt lászik a felbontáskülönbség leginkább.

EVF: Élőképben (fent) moiré, képvisszanézéskor (lent) semmi. Itt lászik a felbontáskülönbség leginkább.

Ennek ellenére azt mondom, hogy talán megéri a váltás. Az optikai kereső szép és kellemes, jobban benne vagy általa a jelenetben, természetesebb – kevésbé steril digitális az egész, ezt nem vonom kétségbe -, cserébe viszont mindig ugyanazt látod. EVF-ben viszont látod a valós mélységélességet, a valós expozíciót, a valós fehéregyensúlyt. A fókuszálást is segíti az elektronika (nagyítással, peakinggel ha kell) és az expozíció is biztosabb, ha zebra mutatja a kiégésgyanús területeket, vagy akár csak az élő hisztogramot látod a képernyő sarkában. Ha akarod, a vízszintező mindig ott van a szemed előtt. Meg persze egy nagy rakás adat a kép körül, amit ha akarsz egy gombnyomásra kikapcsolhatsz. Ezek olyan előnyök az OVF-hez képest, amit utóbbi soha nem fog tudni ledolgozni.

Elismerem azonban, hogy OVF-ről EVF-re váltani olyan feeling is lehet akár, mint filmről digitálisra: mindegy egyes ilyen modernizáció egy picit kiöl a fotográfia romatikájából. Ez kétségtelen.

Hogy mennyire lehet jól dolgozni ezzel a hétköznapokban, azt majd meglátjuk, egyelőre ennél csak annyival tudok többet mondani, hogy azt is felfedeztem, hogy ha picit mozgatjuk a szemünk előtt a kamerát, akkor az EVF képe finoman, de furcsán hullámzik, vélhetőleg a beépített optikai elemek miatt (ld. videón lent). Ez normál használatnál annyira nem jön ki, mert a kamerát a fejünkkel együtt mozgatjuk, szóval fixen nézünk a keresőbe. De azért fura ez egy picit, optikai keresőnél ilyen nincs.

Azt is felfedezni véltem, hogy ha a dioptria nincs rendesen beállítva, előfordulhat, hogy a keresőkép közepét élesen látjuk, a szélek pedig életlenek. A dioptriaállítónak ráadásul nincs jelezve a középállása, szóval kísérletezni kell.

Kezdetben színhőmérséklet különbséget tapasztaltam az EVF és az LCD képe között, de előbbi fehéregyensúlya állítható: maxra el kellett tekerni a melegebb tónus irányába, hogy azt lássam benne, amit az LCD-n és a monitoron.

LCD

Ami az LCD-t illeti, ezekbe a mai kijelzőkbe már nem lehet belekötni, szépek, élesek, napsütésben is használhatók. Persze a Sonyé billenthető fel-le, amit egyik Canon gépem se tudott és mindig nagyon hiányzott. Szelfi módba azért nem lehet kifordítani. :)

Ami a touchscreent illeti van itt egy kis csavar. Menüben nem lehet érintéssel vezérleni, képvisszanézéskor lapozni sem lehet érintéssel. Nem tudom ezt miért nem rakták bele. Érintéssel a következő funkciókat tudjuk működtetni:

  • képvisszanézéskor duplakoppintással 100%-os nagyítást kérni (kicsit lassú)
  • 100%-os nézetben pásztázni a képen fel-le, jobbra-balra
  • Fotó módban AF pontot irányítani az LCD élőképen
  • Fotó módban AF pontot irányítani a sötét LCD-n EVF-be nézve (baromi jó, bár az esetek többségében a túloldalra nem ér át a hüvelykujjunk, és az orrunk ha hozzáér a kijelzőhöz, bezavar, érzéketlenebbé teszi az LCD-s “AF-touchpadet”. Mitöbb az adapteres obik se szeretik annyira ezt a funkciót.)
  • Videó módban AF-et irányítani (rack-focus)

Jó lenne, ha legalább a státuszkijelzésen, vagy az Fn menüben lehetne tapizással beállítani dolgokat, de sajnos nem lehet. Nem tudom ennek mi értelme van.

Az LCD-vel kapcsolatban kell megemlítsem régi Sonysok tanácsát, hogy mihamarabb tenni kell rá kijelzővédő fóliát, mert a gyári bevonat hagyományosan nem túl tartós, és egy idő után elkezd lekopni, akkor meg nagyon nehéz dolgunk lesz a helyreállítással.

Lekopó LCD bevonat Sony A7 kamerán (Forrás: Dpreview fórum)

Lekopó LCD bevonat Sony A7 kamerán (Forrás: DPReview Fórum)

Működés

Túl mélyre egyelőre nem ásnék a működést tekintve, hiszen a tegnapi napom az akku töltésével, menüben bogarászással és ismerkedéssel, illetve firmware frissítéssel telt, a mai meg cikkírással és 1-2 képet lőttem csak a gyerekről.

Apropó, aki Macet használ és frissített MacOS High Sierrára, az sz.rban lesz, ugyanis a Sony firmware frissítője nem kompatibilis még az “új” oprendszerrel. Szerencsére a laptopomon még sima Sierra fut, így ott le tudtam frissíteni a firmware-t, ami képszámozás és egyéb fáljnév problémákat javít. Ezt a hibát én is tapasztaltam, történetesen átállítottam a képfájl nevet a standard DSC-ről, egyedibb MRK-ra (ha sokan fotózunk egy helyszínen és egy helyen dolgozzák fel a képeinket, akkor ez hasznos dolog), de a kamera csak az első így készült képet nevezte át MRK0001-re, a többi utána készült kép visszaállt DSC-re. A firmware megoldotta ezt a problémát.

Színek

Sokan kritizálják a Sony színeit. Ebben egyelőre nem tudok állást foglalni. Az egyik standard válaszom az, hogy nem Adobe terméket kell használni, ugyanis az Adobe megcsinálta a maga kis “Adobe Standard” színprofilját 2012-ben és ezt húzza rá minden kamera képére, legyen az Canon, Nikon vagy Sony. Ez egy színtelen-szagtalan, lapos színprofil. Átállíthatjuk Camera Standardre meg Neturalra meg Landscapre-re, de ezek olyan profilok, amikkel az Adobe az adott kameramárka saját színprofiljait próbálja imitálni…többnyire nagyon bénán. A Canonnál például a Neutral még satnyább lesz, a Standard meg túszaturál és túlkontrasztosít, a Landscape meg egyenesen használhatatlan. Adobe-val akkor érünk célt (helyes színeket), ha profilírozzuk a kameránkat, vagyis fogunk egy ColorCheckert és végiglőjük vele az ISO-sort, majd minden fotónk feldolgozását azzal kezdjük, hogy először beállítjuk az adott ISO-hoz tartozó kameraprofilt. Ezzel szemben a Capture One-ban a Phase One minden kamerához külön profilt készít, ráadásul négyféle tónusgörbével (Film Extra Shadow, Film High Contrast, Film Standard és Linear Response). Ez egy kissé szofisztikáltabb módszer és nagy eséllyel eltünteti a jellegzetes Sony színeket. Ezt azonban megerősíteni nem tudom, ugyanis az itthon lévő tartalék Canon 6D-m tegnap megadta magát. Egy itthoni termékfotózás végén furán kattant, Err 30-at írt ki, majd kiderült, hogy leszakadt az egyik zárlamella. Ez már a második eset, ugyanezt egy esküvő elején játszottam el 2014-ben, emlékeim szerint ugyanezzel a géppel. Szóval jelenleg nem áll módomban összehasonlítani a híres “Canon-színeket” a hírhedt “Sony-színekkel”. De mondom még egyszer: akit ennyire érdekelnek a színek, az profilírozzon, ennek épp az a lényege, hogy mindegy legyen, hogy Canon, Nikon vagy Sony, a színek precízek és pontosak lesznek, valósághűek és nem márkafüggők. Persze RAW-ról beszélünk, aki JPG-ben fotóz…hát az így járt. A Canon JPG tényleg nagyon finom dolog.

Adapterezés

Próbáltam rájönni, hogy mi a különbség a natív Sony objektív, és az adapterezett Canon objektív között. Van érezhető különbség, de érdekes módon a dolog nem konstans. A natív 85/1.8as obi egyébként nagyon igényes darab, küllemre, de még tapintásra is olyan, mint egy Sigma ART csak fele olyan nehéz. Képminőséget még nagyon nem néztem. A natív obival perszer minden csidi-csudi funkció működik, és a gép szépen fókuszál sötétben és világosban egyaránt, bár sokat még nem próbálgattam. Adapterezett obival más a helyzet. Egy Metabones V-öt vettem hozzá, ez jelenleg a legjobb Canon-Sony adapter, segítségével már a szemkövető Eye AF is működik közel a teljes képmezőn. Fontos volt az adapter minősége, ugyanis a Sonyra átállást szakaszosan képzeltem el, megtartanám még egy ideig a Canon 6D-t, és azokat az objektíveket, ahol annyira nem fontos a menő autofókusz, mint mondjuk a Macro tárgyfotóhoz, vagy az ultranagylátószögű optika. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy jó fényben a Canon 200mm f/2.8L II USM, a Canon 100mm f/2.8L IS Macro és a Canon 17-40mm f/4L közel olyan jól működnek, mint a natív objektív. Az más kérdés, hogy egy követőfókusznál az USM motoron érezni, hogy nem erre találták ki, elég hangosan tud ugrándozni az objektívben, a natív Sony obi ennél sokkal finomabb, halkabb. Én nem is vagyok biztos benne, hogy ez a fajta működés az USM motornak hosszú távon jót tesz, de ehhez nem értek. Viszont ahogy fogy a fény, az adapterezett obik úgy kezdenek rohamos léptékekkel meghalni, és egyre többet vadásznak. Az a vicces, hogy ilyenkor még a nagyon kontrasztos területeken is képesek vacillálni. A fogyó fényt pedig ne úgy képzeljük el, hogy töksötétben. Beltérben fotózva mondjuk naplemente környékén, vagy egy erősen felhős napon, ha nem üvegből van a lakásban az egyik fal, akkor már gyengélkedni kezd az adapterezett obi, főleg a kevésbé fényerősek (értsd f/4 vagy rosszabb). A fényerősek azért tovább bírják. Gyengélkedés alatt azonban fontos megjegyezni, hogy single AF módban még így is egész tűrhetően működnek, a bajok inkább követőfókusz módban jönnek elő.

Jelenleg ezt tapasztalom, de kihangsúlyozom, hogy éles körülmények között még nem próbáltam a rendszert, így az autofókuszról többet nem beszélnék.

Egyéb

Akku

Említenék inkább olyat, hogy az akksi elég jól bírja. Kolléga azt mondja egyszer sikerült neki 4000 képet lőnie egy töltéssel, és bár azóta se tudja, hogy csinálta, de munka közben ezer két fölött lő minden alkalommal. Én tegnap délután töltöttem fel az akksit, utána végig nyomkodtam a gépet, pár képet lőttem is vele. Ma ugyanez történt, reggeltől elég sokat volt a kezemben a gép, böngésztem a menüt, állítottam be a dolgokat, pár képet lőttem is, de inkább az LCD és az EVF ment, meg az autofókusz. E sorok írásakor 56%-on van az akku, szóval a felét se használtam még el ennyi nyomkodással. Ez a gép simán végig fog bírni egy melót, hogy egy 12-14 órási esküvőt is, azt nem tudom. Oda azért biztos ami tuti inkább két akkuval indulnék el, max hárommal.

Rating

Aztán megemlíteném azt is, hogy a gép testreszabásakor érdemes mondjuk a C3 gombra kitenni a csillagozást (rating), nagyon kényelmesen lehet vele megjelölni a jól sikerült képeket. Egy gombnyomás – egy csillag, kettő nyomás – két csillag, és így tovább.

Gondolkodás

Arról is beszélnék még röviden, hogy érdemes a Canonos-Nikonos gondolkodást néha elfelejteni, ha valaki váltani akar. Jó példa erre a képek beforgatása: a Canonnál meg lehet adni, hogy a képeket hogyan forgassa a kamera. Én úgy állítottam be minden gépemet, hogy az LCD-n ne forgassa az állóképet, de a monitoron igen. A Sonyból hiányoltam ezt, szentségeltem is, hogy mennyire alap dolog. Mire rájöttem, hogy ez a masina olyan mint egy okostelefon: automatán forgatja a képeket. Ha állóban tartjuk a kamerát és úgy nézzük az állóképet, akkor kitölti a képernyőt, ha fekvőben nézzük, akkor beforgatja a képet, hogy a “talpán” maradjon. Na az ilyen apróságokban is kijön egyébként, hogy a nagy gyártók mennyire őskövület gépeket csinálnak a mai napig, a kis gyártók meg mennyire tartják a lépést az aktuális technológiával. Pont olyan a szitu, mint az autógyártóknál, nem véletlenül hívják a Sonyt a fotózás Teslájának.

Háttérvilágítás

Amit viszont hiányolok az az automatikus LCD háttérvilágítás, két módot lehet csak beállítani: Manuál és Sunny Day. Manuálnál mi tudjuk állítani, Sunny Daynél meg feltolja maxra. Nagyon fog hiányozni az automatikus kijelzővilágítás szerintem, ez a mániám. Bár az is igaz, hogy eddig az LCD-n ítéltem meg az expót, most meg az EVF-ben fogom, ami viszont fényérzékeny, ami tele van expobeállítást segítő fícsörökkel, mint pl a zebra és a hisztogram, szóval lehet mégsem lesz vele gond.

Hát egyelőre ennyi. Tetszik a gép, de nagyon meg kell szokni és mindenképpen kell rá egy markolat. Ez az első lépés. Aztán jöhetnek a natív obik.

Folyt. köv…

emili

 

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Paiss László

    T.cikkíró! Létezik ennyire precíz szakmailag kiváló anyag 7a ii ről is?
    Köszönettel: Paiss László

  • Laci

    Akkor most már tudom miért nem ment a firmware update… :D

  • scarbantia

    “Nem is úgy működik, mint a Canon, hogy minden főmenü fül almenüjén végig

    kell lépkedjünk, lehetőség van ugrani a fülek között is.”

    ???

    A Canonnál (legalább is 5D Mk III) úgy néz ki, hogy hátsó tárcsával léptet egyenként, a felsővel menü alfejezetenként, és a “Quick” gombbal pedig a 6 fő fülön. Nem tudom hogy lehetne ennél gyorsabban.

    Egyébként érdekes a cikk, kíváncsi vagyok a hosszútávú tapasztalatokra. Meg váltson mindenki SONY-ra, én meg majd veszek gombokért L II, III-as fixeket használtan. :D

    • Ne mááááá! :DDD 2 évig úgy használtam hogy ezt nem tudtam :D A Quick gomb léptet a 6 fő fülön??? Basszus, pedig volt hogy más Canon tulajt is megkérdeztem hogy nem lehet-e ezt hatékonyabban és ő se tudta. De ciki :DD

  • Anulu

    Bár én is egyetértek azzal hogy ezek a gépek gripel az igaziak (utazást, túrázást leszámítva én is csak azzal használom) és anélkül kicsik, de az ellentábort is meg lehet érteni, ez amúgy is egy szubjektív dolog. Akinek kicsi gép kell annak kicsi, akinek dslr méret kell tesz rá gripet. Viszont egy alapból dslr méretű gépből sosem lesz kicsi. És sokszor jól jött már hogyha lekapom róla a gripet, akkor egy nagyon hordózható barát méretett kapok. Felteszek rá egy kicsi, könnyű f2.8-as fixet és észre sem veszem hogy az oldalamon lóg. De tény hogy munkára fényévekkel kényelmesebb gripel.

    • Hát igen. Azért a világ tesztoldalai mind úgy hozzák ki ezt a masinát, hogy a jelengleg kapható top 3 fullframe kamera között van. Emellett 1millió Ft. Persze hogy mindenki munkagépként gondol rá és nem utazáshoz meg túrázáshoz való gépként. Egyik ismerősöm is mondta hogy ,hát igen, látszik a tesztemből is hogy ez egy hobbigép. :D Hogy lenne már hobbigép ilyen szenzorral, ilyen AF-fel, ilyen videóval, ilyen testreszabhatósággal és nem utolsó sorban ilyen árfekvéssel? Ez egy munkagép, de azt senki nem érti miért kell aprócskának lennie. Mert a grippel a magasságát, markolatát megtoldjuk, de szélesebb nem lesz, a gombok, tárcsák nem lesznek nagyobbak és nem lesznek távolabb egymástól. Akkor lenne ez a gép ergonómiailag jobb. Dehát most ez az állás. Valamit valamiért. Akinek az ergonómia a fontosabb és a high-tech működés nem annyira érdekes, az DSLR-t vesz. Aki hajlandó némi ergonómiát feláldozni, hogy a jelenleg kapható legjobb tech legyen a kezében, az ilyet vesz.
      Nagyon kíváncsi voltam a tesztem fogadtatására az ismeretségi körömben és meglepődve tapasztaltam hogy bár nem néznek hülyének amire egyébként számítottam, de továbbra is két tábor van és a két tábor paradigmája annyira eltér, hogy itt sosem lesz közös nevező. A testreszabhatóság erre egy jó példa. A Sony azt mondja, hogy itt a gép, van rajta egy csomó gomb és azt programozol rájuk, amit szeretsz használni. Mit mond az ellentábor? “Senki nem volt a Sonynál, aki vette volna a fáradtságot és megtervezte volna a kezelőfelületet. Bezzeg a Canikonnál átgondolt gombsor és kezelők vannak, minden ott van ahol kell lennie”. Na akkor most kinek van igaza? Lusta volt a Sony? Vagy csak szimplán teljesen más paradigma mentén gondolkodnak a fényképezőgépről? A Sony simán mondhatja azt, hogy a Nikon/Canon megtervezi a gépet, és megmondja hogy ez van ezt kell megszokni, ha tetszik ha nem. Ha te soha nem használod az AEL gombot vagy az AF-On-t, vagy a képstílusokat, az akkor is ott lesz, mert mások meg használják. Jó esetben engedik átprogramozni, de ott is ők mondják meg, hogy milyen fícsört tehetsz rá. Canon: max 5-öt. :D Na, hát ez így megy.
      Mások szerint mindez a sok funkció meg fícsör csak parasztvakítás, geekeknek kitalált fényképezőgép és nem munkaeszköz. Talán. Bár kicsit úgy érzem, hogy az első ellenérvek a mirrorlessel szemben megdőlni látszanak, most jönnek az újak és ezek egyre inkább elvont érvek, amik nem mérhetők. “Megszűnik a fotózás élménye” “Túl sokat tud a gép, ez geekeknek való”…Ezek már olyan érvek, amikkel nem lehet vitatkozni. Amikor a filmről a digitálisra váltott egy generáció, ott is megszűnt a fotózás élménye. Vagy mégsem.
      Nincs igazság, majd kialakul magától.

    • Tert

      Én nem érzem kényelmesnek battery grip-el sem csak legalább biztonságos lesz a fogása. Pont 1 centit hiányolok az aljából és nem értem miért nem lehet ennyivel “nagyobb” mikor rengetegen panaszkodnak rá! A 7R3 markolata az aksi miatt legalább vastagabb lett…

      • Az az egy centi egyébként a legolcsóbban jelenleg egy gyorscseretalp plate-tel oldható meg. A Really Right Stuff plate-je pont annyit tesz a markolathoz amennyi hiányzik (persze nekik sincs most készleten, gondolom nem véletlenül fogyott el). Gondoltam még egy hevederre is, ilyen kézbebújtatósra. Sosem volt ilyenem, de ideje kipróbálni.

        • Tert

          Tudom, van hozzá gyors cseretalpam és design-os fából készült verzióm is… de ezeket le-fel kell szerelgetni ha felrakom a battery grip-et…
          pl.: http://www.jbcameradesigns.com/shop/ – de ebay-en is sokat találni olcsóbban…

  • Kemenesi Ferenc

    Jól értem, hogy 14 programozható gomb külön funkcióval a három üzemmódban? 42 funkció emlékezetből nekem nem valószínű, hogy menne.

    • Igen jól. És én is így vagyok vele. De nem kell ezt ennyire véresen komolyan venni, hogy mind a három funkciónál mind a 14 gombot le kell programozni. De az például nagy segítség, a C3 fotó módban White Balance, visszanézés módban meg Csillagozás (nálam legalábbis). Alapvetően az ember 5-6 gombot fog egyedileg testreszabni, ha saccolnom kellene. Ha ezt felszorzom kettővel (fotó+visszanézés, vagy videó+visszanézés), ritka esetben hárommal (fotó+videó+visszanézés) akkor az még egy vállalható szám. Visszanézésnél nincs is olyan sokminden amihez gomb kell szóval ott pláne nem fogjuk az összes gombot leprogramozni. 10-12 gombfunkciót meg lehet jegyezni úgy hogy nem 10 egyforma egymás melletti gombról beszélünk, hanem szerteszét a vázon vannak. Nyilván a sokat használtakat a mutatóujj környékére rakjuk, a kevesebbet használtakat meg hátra, visszanézés módban meg fordítva. Már ez is egy fogódzó.

      • Kemenesi Ferenc

        Köszönöm a választ! Sajnos én a C1-C3-ra programozott beállításokra sem emlékszem már a következő alkalommal.

  • Fesus Levente

    Ez kb olyan mintha venne 300 lovas subarut de hogy meg legyen vele a tobb mint ketezer eves hangulat befogat ele 4 lovat es ugy megy vele.

  • scarbantia

    Az EVF-es élményen szerintem az segítene nagyon sokat, ha valahogy az EVF háttérvilágítását részben természetes fénnyel oldanák meg.
    Tehát valahogy becsapdázni a fényt az EVF-hez, és ha kevés a környezeti fény, akkor természetesen fokozatosan bekapcsolna a rendes háttérvilágítás is. Ilyen megoldás volt anno a Nikon F4-ben, F90x-ben, igaz sokkal egyszerűbb kis monokróm kijelzőnél. Volt egy kis sáv a pentaprizma házán, ahol bevilágított a fény. Nem utolsó sorban egy adagot lehetne faragni a fogyasztáson.
    Persze alap kéne legyen, hogy kihasználja a teljes felbontást, na meg extra magas képfrissítéssel működne, csak nyilván ez is sok processzorteljesítményt és akkuidőt megenne.

    • Ezt egyébként nem is értem: Az EVF alapból többet fogyaszt mint az LCD és mégis kisebb az élőkép felbontása. Akkor miért fogyaszt többet?

  • Én a minap elvittem FotóSarok évzáró vacsira a gépet, hogy a kollégák megtapizhassák, ha akarják. Kb 15-20 percet beszélgettünk kint a bolt előtt, közben fogtam a kezemben a gépet, és már ennyi idő után elkezdett fájni a középső és a gyűrűsujjam amikkel ugye javarészt tartom a gépet. (nyakpántot nem használok, nem akarom hogy a fényképezőgép a nyakamat, gerincemet húzza munka közben, mert fájós, továbbá fotózás közben állandóan útban van, állványon lebeg ha fúj a szél és mozgatja a kamerát, stb) Most vettem rá ilyen kézfejpántot (nem tudom mi a rendes neve, a típusa Case Logic QuickStrap), azzal egy fokkal jobb, bár mivel pici a markolat, máshová esik a kezem mint egy DSLR-nél, ezért a strap nem a kézfejemen van ahol kellene lennie, hanem a lényegében az ujjaimon a bütykök alatt, de még így is jobb a fogás, mint nélküle. Szóval ezzel a “legyen minél kisebb” elvvel nem tudok egyetérteni ha munkáról van szó (kiránduláshoz, utazáshoz, túrázáshoz persze nem kérdés). Nem véletlenül sincs nekem sem 1D-m, nincs 70-200/2.8-am, és nem véletlenül használtam évekig 6D-t markolat nélkül pici fixobikkal mert én is azt mondtam hogy legyen kisebb és könnyebb, ne egy 2,5 kilós féltégla. Hogy egész nap cipelve se legyen megterhelő. De ennek van egy határa, amikortól már a használhatóságot áldozzák fel a kicsinyítés oltárán. Tényleg nem értem, hogy ki az aki kényelmesnek tartja a mirrorless gépek használatát ilyen szempontból. Az vagy sosem használt közép-/ felsőkategóriás DSLR-t huzamosabb ideig, vagy már elfelejte milyen az. Nyilván akad aki 1200D-ről meg 750D-ről váltott mirrorlessre, az nem tudja miről beszélek. Szvsz az ideális méret a 6D-5D-7D vonal mérete. A többi vagy túl nagy vagy túl kicsi. És egyáltalán nincs nagy kezem, 175 centis 70 kilós ember vagyok teljesen átlagos vékony ujjakkal.

    EVF: az elmúlt két napban fotóztam a géppel és azért meg kellett állapítsam, hogy még mindig gyerekcipőben van az elektronikus kereső. Az tök jó, hogy már nem szaggat, kaptam olyan tippet is, hogy állítsam NTSC-be a rendszert, mert akkor 100Hz helyett 120Hzen fog menni a kijelző. Szóval ez a rész frankó, nem lehet belekötni igazán. De a felbontás még mindig trágya. Ha olyan felbontásban látnánk az élőképet, min amilyenben a fotók visszanézését látjuk, nem lenne gond. De nem olyan, hanem vibrál a kontraszt (sötét-világos találkozás, az élek vibrálnak), lépcsőzetesek az ferde élek és az egész még nagyon művi az optikai keresőhöz képest. Szóval a “hajszállal jobb az OVF feelingje” kijelentést, azt megintcsak cáfolnám. Mozgatást tekintve szinte fej-fej mellett vannak, ezt tény, de érzékelt felbontásban még nagyon elmarad az EVF. Nappali használatról beszélek elsősorban. Kíváncsi lennék egy Leica SL keresőre ami 4.4mio pixel és 0.8x nagyítás. Hogy lehet-e érdemi különbség. Egyszer bebattyogok a Leitz Hungáriához kipróbálni. A nagyítást azért írtam mert fura mód az A7RIII keresőjét egy kicsit kicsinek érzem, pedig tudtommal nagyobb mint bármelyik DSLR-é. Nem tudom ennek mi az oka.
    Szóval azért nem értem ezt a felbontás dolgozt az EVF-ben mert nem számítási/pixelkiolvasási kérdés, mert az LCD képe tök jó. Ahhoz képest az EVF elmarad. Így nem értem hogy ha LCD-n megoldható az ilyen szintű élesség és részletesség, akkor EVF-ben miért nem.

    Az akksi töltőt adták az A7RIII-hoz. A korábbiakhoz nem járt???

    Az appokról azért nem írtam mert nem is tudtam hogy vannak :D A Playmemoriest még le se töltöttem.

    A többiben egyetértünk. Arra kellett rájöjjek az elmúlt napokban, hogy olyan szintű paradigmaváltás a Sony és a gépei a DSLR-ekhez képest, amihez foghatót tényleg csak az autóiparban tudok említeni, értsd hagyományos autó vs. Tesla, esetleg a mobiltelóknál ugye a hagyományos telefon vs. iPhone anno. Teljesen már szemlélet. A Sony felismerte, hogy a fototechnika iparban nem tört még be a technológiai forradalom. Egyszer betört a digitálissal, aztán csak csiszolgatják, de nem léptek tovább. Ők erre alapoznak. De tény, hogy ehhez totál más személetmód szükséges felhasználói részről, amihez nem fog mindenki asszisztálni. A filmről digire átállás se ment egyik napról a másikra, a profik nagyon nehezen engedték el a filmet, nagyon sokat kellett a diginek feljlődnie ahhoz, hogy ne lehessen már igazán belekötni a filmmel való összehasonlításkor. Most ugyanez van. A régimódiak még egy csomó mindenbe bele tudnak kötni a mirrorlessel, de egyre kevesebbe és igen, szerintem is ez lesz a jövő.
    A változás elindult, de például amíg az EVF nem koppra olyan vagy nagyon közel olyan érzékelt látványt nyújt, mint az OVF, és amíg nincs normál méret, amit egy nagyobb kezű ember is kényelmesen meg tud fogni, addig nem lesz teljes átállás, addig csak a kísérletező kedvű fotósok állnak át meg a bevállalósak. Én speciel tudtam ezt, de hajlandó voltam lemondani az ergonómiáról a jó AF és a kiváló képminőség miatt.

    Egy szó mint száz, egyelőre tetszik a gép, de a kis méret még nagyon idegen, úgy hogy nincsenek és soha nem is voltak “nagy” igényeim, értsd szó szerint.

    • Tert

      A 7R2-höz már járt a töltő – bár én vettem egy dupla töltőt, hogy gyorsabb legyen a dolog.
      Ha jól tudom az A7R3-ból száműzték a playmemories-t -ami egyébként (szerintem) tényleg csak play illetve PAY memories…
      Nagyon pici a 7R2-is. Már nem veszem le a battery grippet, mindig fent van de igazából így sem kényelmes.

      Itt egy másik téma egyébként: szerintetek érdemes váltani 7R2-ről 7R3-ra?
      Én egyenlőre nem tudok olyan nyomós érvet felhozni magamnak amiért igen… persze ha megnézzük a spec-eket akkor a 3-as gép tényleg “fancy”, de a végeredmény tekintetében nem vagyok biztos, hogy érdemben lépett előre ez a széria… na és ez szerintem gáz!

      • padam

        A használhatóság érezhetően javult, ez pedig erősen befolyásolhatja a végeredményt, tehát igen (persze a plusz költséggel számolni kell).
        Bár a 42MP felesleges, a többi újítás sokkal hasznosabb, ezért várná mindenki az A7III-at.

        • Tert

          Végeredmény alatt a képminőséget értettem és a tesztek alapján ez nem változott érdemben. A 42 mpx tényleg teljesen felesleges, én megvárom inkább az A73-at…

          • padam

            Egy kicsit javult a jel/zaj arány, bár eddig is elég jó volt, a képminőség miatt felesleges váltani.
            Viszont az akksin kívül a fő baj maga a lassúság volt (nagyon lassan ír a kártyára, puffer viszonylag gyorsan megtelik és addig “lefagy”, nagyon lassú belenagyítani egy képbe ellenőrizni az élességet, stb.) és ez jelentősen javult (persze azért kevesebb megapixel még gyorsabbá tenné) és adaptált objetkívekkel is még sokkal jobb lett az AF a korábbiakhoz képest.
            Meg videóban is még erősebb lett, 1080p 120fps, stabilizálás finomodott, és most már FF módban is csak minimális a kompromisszum.

  • Ádám Molnár

    Hello, érdeklődnék, hogy mik a tapasztalatok ? :) Nagyon kíváncsian várom, és gondolom nem csak én vagyok ezzel így :) Canon 5dMarkII-t szeretném leváltani mert eljárt felette az idő :) Előre is köszönöm :)

  • Ádám Molnár

    Nagyon szépen köszönöm a választ :) Nagyon hajlok a Sony felé de nézegetem a Nikon D850et is. Nyilván rengeteg tesztet el olvastam már, de más amikor egy magyar fotós valós körülmények között tudja elmondani a tapasztalatokat :) Szóval előre is köszönöm sok más Canonból ki ábrándult fotós nevében a tesztet :P