Remek írás jelent meg a PetaPixelen egy olyan cégről, aki meglehetősen közel áll a szívemhez. Amúgyis folyamatban van egy új Loupedeck+ teszt itt a FotóSarok Blogon, így kezdésnek lássuk hát magát a céget, illetve azt, hogy mi mit tanulhatunk tőlük. Usman Dawood írása következik.
“Az elmúlt néhány évben a fotográfiai üzletág meglehetősen stabilan növekedett. Egyre több ember választja ezt az iparágat köszönhetően az új technológiáknak és az elérhető árú eszközöknek. Az okostelefonok szintén jelentős szerepet játszottak, hogy bevonzzák az embereket.
Az alacsony belépési korlát és a potenciálisan elérhető magas jövedelem vonzóvá tette a fotózást, illetve azon emberek számára is vonzóvá vált, akik többet szeretnének elérni mint amit az addigi munkájukkal tudtak. Van valami egészen csodálatos abban, ahogy a saját művészetedet hozhatod létre.
Az elkövetkező néhány évben a fotográfiai iparág az előrejelzések szerint meg fogja haladni a 110 milliárd dollárt. A kérdés már csak az, hogy a fotósok hogyan tudják ebből a növekvő iparágból a legtöbbet kihozni?
Ahhoz, hogy megpróbáljuk megválaszolni ezt a relatíve fontos kérdést, találkoztam egy startup céggel, a Loupedeckkel, mely Helsinkiben székel, Finnországban.
Ki az a Loupedeck?
Ha még nem nézted meg a weboldalukon a “Rólunk” menüpontot, akkor íme egy rövid összefoglalás a cégről. Lényegében a Loupedeck egy hardvergyártó, aki fotószerkesztő konzolt készít. A jelenlegi termékük a Loupedeck+, mely fizikai vezérlőket és gombokat szolgáltat a Lightroomhoz, a Premiere Prohoz és bizonyos szinten a Capture One-hoz is.
Ez egy remek dolog azon emberek számára, akik kézzelfogható módon szeretnének közelíteni a képfeldolgozáshoz. A saját tapasztalatom alapján a hardverhasználatat nem csak a produktivitást növeli, de precízebb és hatékonyabb is leszel tőle. A Loupedeck egy relatíve új cég, mely hatalmas sikert könyvelhetett el nagyon rövid idő leforgása alatt. Ha megpróbáljuk megérteni, hogy mindezt hogyan érték el, szerintem nagyon hasznos leckét kaphatunk belőle mi – fotósok – is.
A sikertörténet
Sikeres üzletet csinálni egy iparágban nem kis falat. Mindezt megcsinálni a gyártóiparban, melynek egyedi kihívásai is vannak, ráadásul mindezek mellett még olyan sikereket is elérni, amit a Loupedeck produkált, igazán figyelemreméltó. Ahogyan jómagam, úgy bizonyára sokan mások is azt gondolták, hogy ők egy közösségi finanszírozós weboldal segítségével építették fel az üzletüket. Ez viszont nem teljesen igaz. Ahogy a cég első emberétől, Mikko Kestitől megtudtam, a közösségi finanszírozós oldalak – mint az Indiegogo – leginkább arra jók, hogy meghatározzák egy termék életképességét.
Megérteni, hogy van-e piaca annak a terméknek amit gyártasz nagyon fontos dolog, és erre a közösségi finanszírozós oldalak fantasztikus eszközök. Még mielőtt megnézzük az aktuális közösségi finanszírozós kampányt, az első lépés építeni egy működő prototípust. A Loupedeck esetében ez tulajdonképpen egyetlen potméter volt, amit a Nokia ex-mérnökök fejlesztettek. Ennek költsége körülbelül 3300 dollár volt, amit Kesti fizetett. Ez volt az a pénz, amit Kesti maga keresett meg és tett félre.
A prototípus megépítése az első és alapvető követelmény volt, hogy az üzlet működni tudjon, és amellyel Kesti felkeresett egy Business Finland nevű állami szervezetet, hogy támogatást szerezzen. Így 57.000 dollár biztosításával Kesti nem csak ki tudott fejleszteni egy teljesen működő Loupedecket, ami nagyon hasonlított a ma ismert készülekre, de majdnem lett elég tőkéje ahhoz is, hogy marketingelni tudja azt az Indiegogon. Azért írom, hogy “majdnem”, mert további 18.000 dollárra volt még szüksége, hogy a kampányt meg is tudja valósítani.
Fotók: petapixel.com
Kestinek ekkor el kellett adnia szinte összes vagyonát, beleértve az autóját is, hogy előteremtse ezt az összeget. Családdal és egy fiatal gyermekkel otthon ez igencsak nagy rizikó volt számára. A tét óriási volt abban az időben, egy kudarc katasztrofális lett volna számára és a családja számára is. Az Indiegogo kampány esetében segítségre volt szüksége, mely a Miltton nevű finn cégtől jött.
Itt találkozott az egyik társalapítóval is, Felix Hartwigsennel, aki abban az időben a Milttonnál dolgozott. Az Indiegogohoz szükséges anyagok elkészítésére 4 hetük volt, ami minimum nehéz helyzetnek nevezhető. Szerencsére azonban a Miltton és Hartwigsen tapasztalatának köszönhetően ez elkészült, és a kamány sikeres lett.
Amit az Indiegogo tett a Loupedeckkel, az nem volt más, mint a koncepció igazolása és a lehetséges piac megmutatása. Annak ellenére, hogy több mint 400.000 dollárt kalapoltak össze, a Loupdecknek további tőkére volt szüksége, és Kesti mentora Janne Jormalainen segítségével ezt meg is tudták szerezni külső befektetőktől. Bár az Indiegogon szerzett pénz hasznos volt, ám jórésze azoké az embereké volt, akik támogatták a kampányt, vagyis a számukra gyártandó készülékek gyártási költségét fedezték.
A kampány maga viszont olyan pozícióba emelte Kestit, hogy befektetőket tudjon vonzani az üzletébe. Az olyan befektetők, mint Jarmalainen nem csak pénzügyi asszisztenciát nyújtottak, de hatalmas tapasztalatot és know-how-t is biztosítottak a cég számára, ami a sikert záloga volt. Amint vége lett a kampánynak, Kesti egy pozíciót is ajánlott a cégnél Hartwigsennek, mert felismerte, hogy jó emberekre szükség van az irányításban. Hartwigsen marketing-tapasztalata nyilvánvalóan kritikus volt a cég számára.
Mostanság a Loupedeck új irodába költözött, mert az elmúlt két évben nagyon gyorsan nőtt a cég. Több embert vettek fel, tovább finomították az első terméküket és új termékek fejlesztése is folyamatban van. Hatalmas utat tettek meg az első prototípustól számított két és fél évben.
