Tanmese a Loupedecktől, avagy hogyan csináld meg a szerencséd a fotós üzletágban? 2. rész

A cikk első része itt olvasható. Usman Dawood írása a PetaPixel blogról.

Mit tanulhatunk mi mindebből?

Számomra egészen hihetetlen, hogy a Loupedeck hogyan vált egy a fotográfiára szevedéllyel tekintő ember ötletéből sikeres, növekvő vállalkozássá. Engem speciel nagyon érdekel a fotográfia üzleti oldala, és szerintem értékes dolog megérteni az iparágat, különösen ha a saját vállalkozásodat szeretnéd fejleszteni.

Hit

Kesti mindent beletett a Loupedeckbe, mert hitt benne, és ez kifizetődött. A hit az első lépés – ha nem hiszel magadban, akkor mi értelme az egésznek? Hit hiányában nincs meggyőződés és bizonyosság abban amit csinálsz, vagy abban amit szeretnél csinálni. Ez megnehezíti a hatékony tervezést, vagy egy-egy ötlet beindítását. Erősen ajánlom e témában Napoleon Hill könyvét, “Gondolkodj és gazdagodj” címmel.

A csapat

Legyen az bármiféle ok, szeretjük azt érezni, hogy mindent magunk akarunk csinálni. Talán azért, mert szeretnénk a babérokat mi magunk learatni, vagy épp azért, mert nem tudunk csapatban dolgozni és nem tudjuk elfogadni, hogy dolgokat máshogy is lehet csinálni, mint ahogy mi elképzeljük. Én magam sem tudtam ezt, és jelenleg is folyamatosan dolgozom azon, hogy megértsem mennyire nevetséges vagyok ezzel az emléletemmel. Még ha mindenhez értesz is, az elvégezhető feladatok számát bekorlátozza a rendelkezésre álló idő.

Kesti bemutatta, hogy a Loupedeck soha nem lett volna sikeres egy csapat munkája nélkül. Az egyéni szakértelem és tapasztalat mindig is korlátozott lesz egy csapat szakértőhöz képest. A mai napig létfontosságú a cég számára, hogy olyan emberekkel dolgozzon együtt, mint Hartwigsen, vagy Pauli Seppinen, aki a termékfejlesztési igazgató a cégnél.

Számunkra mint fotósok igencsak nagy hatással lehet az, hogy kivel dolgozunk együtt.

Legyen szó akár egy asszisztensről, aki segít nekünk a fotózáson, vagy egy sminkesről akit kiválasztunk. Az általad felállított és kiismert csapat rendkívül fontos, az hogy ki tudjuk választani a megfelelő embereket és finomítani tudjuk a csapatunkat, hihetetlenül jó eredményeket szül a végén.

Mindenféle felmerülő kifogást arról, hogy te miért nem tudsz más emberekkel együtt dolgozni azonnal tegyél parkolópályára, ugyanis a jó csapat által nyújtott pozitívumok messze túlmutatnak mindenféle ezzel járó negatívumon. Ez persze nem jelenti azt, hogy bárkivel vagy mindenkivel együtt kellene dolgoznod. A szelektálás is fontos, és idővel, egyik munkától a másikig ebben egyre jobbak leszünk.

B9065711-2

Fotó: petapixel.com

Mentorálás

Egy üzleti mentor megléte a legjobb dolog volt, ami valaha történt velem. Kesti is egyetért velem ebben és erősen javasolja, hogy legyen az embernek egy olyan mentora, mint amilyen neki Jormalainen. Én személyesen azt javaslom, hogy az elsődleges mentorod olyan legyen, aki más szakmából való, ugyanis ez friss perspektívákat adhat, új módszereket kínálhat, és olyan ötleteket, amire előtte nem is gondoltál volna.

Személyes véleményem az, hogy egészen könnyű mentorokat találni. Mégpedig azért, mert rengeteg sikeres ember effektíve szeret mentorálni, és aktívan keresik a mentoráltakat.

Számtalanszor előfordult már életemben, hogy valakihez tanácsért fordultam egy kérdéssel, aztán végül az illető a mentorom lett egy bizonyos időre.

Ez nem mindig hosszútávú dolog, de a bölcsesség és a tudás amit kaptam tőlük, mindig hihetetlenül sok volt. Szintén javasolnék egy kis éberséget is amikor mentort keresünk, ámbár a tapasztalatom azt mondatja velem, hogy eddig soha nem volt negatív tapasztalatom.

Félelem

Belerakni egy üzletbe mindenedet amid van, az nagyon ijesztő tud lenni. El tudom képzelni, hogy Kesti mennyire pengeélen táncolt, amikor szinte mindenét eladta a Loupedeck projektért. Itt meg is jegyezném, hogy a félelmei és a bizonytalanságai ellenére Kesti kitartott a tervei mellett.

Félelmei mindenkinek vannak, és én személy szerint sem javaslom, hogy mindenedet beleinvesztáld egy üzletbe. Ám ha nagyon hiszel benne, akár azt is megteheted. Ha nagyon szenvedélyesen kötődsz egy ötlethez, de szinte megbénít a félelem, erősen javaslom, hogy kezdj követni valakit, akit úgy hívnak Gary Vaynerchuck.

Továbbá azt is javaslom, hogy próbáld észrevenni a tényt, hogy a félelmeid tartanak csak vissza.

A leggyakrabban a kudarctól félünk, vagy attól, hogy más emberek mit fognak gondolni rólunk, ha elbukunk. Ez viszont nem logikus, ugyanis az emberek befolyása az életedre nagyon kicsi, vagy éppen nulla. Minden döntésünk amit félelemből hozunk, feltehetőleg a rosszabbik útra visz.

Az iparág

Ahogy már korábban beszéltük, a fotográfiai üzletág növekszik, és a Loupedeck mint cég ezt felismerte. Makro-szemszögből nézve a kreatívipar csak egy szűk piaci szegmens, jóllehet önmagában számos előnyt kínál. Egy szűk szegmens abban segít, hogy a kínálatodra és a céljaidra tudj fókszálni: a fotográfiai iparágat a fotósokra és más kreatívokra alapozzák, hogy termékeket és más szolgáltatásokat fejlesszenek ki számukra. A fotósoknak egyedi rálátásuk van az iparágra és a workflowra, ezért előnynek számít az, ha tudod mivel lehet ezeket fejleszteni. Kesti tökéletes példája annak, amikor valaki szereti a fotózást és előrukkol egy olyan termékkel, ami segíti az általános workflowt. Ő mint fotográfus felismerte az igényt a kézzelfogható fotószerkesztésre, és ezt meg is valósította.

Az iparágban megforduló pénzek nagyrészét nem maguk a fotósok termelik, hanem a cégek, akik ezen a területen működnek, és termékeket vagy szolgáltatásokat adnak el a fotósoknak.

Ez nem rossz dolog, csak szimplán fontos, hogy tudomásul vegyük és megértsük. Jól mutatja az életképességét az iparágnak bárki számára, aki új terméket vagy szolgáltatást akar ezen a területen fejleszteni. Számos lehetőség létezik kreatív fotóstársaink számára, akik szeretnének egy kis bevételt produkálni egy növekvő iparágban.

A7R4584-2

Fotó: petapixel.com

Tanács a Loupedecktől

Mindig szoktam tanácsokat kérni az emberektől, és a srácok a Loupedecknél is voltak olyan kedvesek, hogy adtak némi útravalót.

A legfőbb tanács Kestitől az volt, hogy gondoskodjak róla, hogy alkalmas és tehetséges emberekkel legyek körülvéve. A megfelelő emberek kiválasztása – akikkel együtt dolgozol – alapvetően meghatározza, hogy sikeres leszel-e vagy sem. Az egyik legfőbb ok ami miatt a közösségi finanszírozós projektek elbuknak, az a tapasztalat hiánya. Kesti felismerte, hogy nem elég tapasztalt ahhoz, hogy egy hardvergyártó üzletet felhúzzon, ezért megtalálta a mentorát Jormalainen személyében, továbbá pozíciót ajánlott Hartwigsennek, akinek marketing területen volt tapasztalata. Egy cég nem más, mint a benne lévő emberek, ezért szükségszerű, hogy a megfelelő embereket vegyük magunk mellé.

A tanács, amit Jormalainentől kaptam szintén az emberekkel kapcsolatos. Mint jótétlélek befektetőnek, lehetősége volt számos emberrel számtalan ötletet megvitatni, de sosem az ötlet érdekelte őt igazán, hanem maga az ember. Mindig azt a kérdést tette fel magának, hogy az az egyén meg tudja-e valósítani ezt az ötletet, valóra tudja-e váltani? Mit sem érnek az ötletek ugyanis, ha az azt kitaláló ember képtelen megvalósítani. Még egyszer tehát, az emberek akikkel együtt dolgozol rendkívül fontosak.

Az utolsó ötlet Hartwigsentől jött. Észrevehetted már magad is a sémát, miszerint itt mindenki az emberekről, egyénekről és csapatról beszél inkább, mint bármi másról. Hartwigsen azt írta le, hogy mennyire hasznos proaktívan építeni egy szakemberekből és ügyfelekből álló hálózatot.

Nem dolgozhatsz olyan emberekkel, akikre nem figyelsz, vagy legalábbis nagyon nehezen megy így. Részt szoktam venni olyan eseményeken, amelyek a szakmámhoz kötődnek. Például pusztán csak azért repültem el Finnországba, hogy találkozzak a Loupedeckkel, mert előtte találkoztam velük a Photokinán. Előtte senkit nem ismertem a cégtől, most meg vagyok olyan szerencsés, hogy megismerhettem néhány hihetetlen embert, akik inspirálni tudnak.

Végső gondolatok

A lényeg, amit Mikko Kestivel történt interjúmról hazahoztam magammal az az, hogy hogyan húzott hasznot az erőforrásaiból és a rendelkezésére álló lehetőségeiből. Annak ellenére, hogy nem volt elég tőkéje az üzlet felépítéséhez, mégis beleadott amit csak tudott, és ezzel képes volt bevonni más finanszírozási lehetőségeket. A 3300 dolláros kezdeti tőkéből amit ő maga rakott be zsebből, majdnem 1.8 millió dollárt csinált befektetők révén az Indiegogo kampány után.

Ez hihetetlen, és azt gondolom, hogy egy olyan dolog, amit nem csak ünnepelnünk kell, hanem tanulni is belőle. Számtalan lehetőség adódik a fotográfián belül és nagyon fontos, hogy ne ragadjunk le a negatívumoknál, amik időnként felmerülnek.

Sokan közületek bizonyára elkerülik az ötletet, hogy valami mást csináljanak, mint a fotózás, de erősen hiszem, hogy fontos a diverzifikálás. Az a stratégia, hogy minden tojást egy kosárba teszünk néha működhet olyan emberekél mint Warren Buffet, de ő is inkább amolyan “kivétel erősíti a szabályt” kategória.

A legtöbbünk számára azonban jobb, ha megpróbáljuk változatossá tenni a kínálatunkat.

Jól tudjuk, hogy a fotógráfia üzletága változik, és fog is még. Olyan területek, amelyek nagy bevételi lehetőséggel kecsegtetnek, idővel kiapadhatnak, mégpedig nagyon gyorsan, és ha nem vagyunk felkészülve az ilyenekre, akkor nem marad más a végén, csak a kifogások.

Még a Loupedeck is diverzifikálja a kínálatát. Nem akarnak egyetlen termékre hagyatkozni, ezért a kreatív szakemberek szélesebb körét kívánják megcélozni. Egy fotósnak persze a diverzifikálás nem feltétlenül jelenti azt, hogy kezdjen bele a gyártóiparba.

A diverzifikálás csupán annyit jelent, hogy ne csak a fotózásra hagyatkozzunk, mint egyetlen bevételi forrásra.

Sok lehetőség van arra, hogy diverzifikáljunk anélkül, hogy ez befolyásolná a brandünk üzenetét. Például hány fotós van, aki művészi alkotásként printeket is árul a fotóival. Ez egy nyilvánvaló és kellemes módja a kínálatod diverzifikációjának. Hányan kínálnak közülünk workshopokat, vagy hogy tanítsanak kezdő fotósokat, akik tanulni szeretnének? Számos lehetőség van körülöttünk és úgy vélem, mindannyiunknak hasznot kellene húzni ebből.

Ugyanis ha mi nem tesszük, akkor majd más megteszi.

Eredeti cikk: Lessons From Loupedeck on Making It in the Photo Industry – Petapixel.com | Usman Dawood 

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen stúdióvilágítással foglalkozó, hazai blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot
  • scarbantia

    Kösz a fordítást, érdekes és inspiráló! Ja, és nem panaszkodni, itthon is minden lehetőség adott, HA TÉNYLEG AKARJUK. (tudom-tudom, biztos nehezebb a terep errefelé, de ez épp csak arra jó, hogy lehessen másra mutogatni, amíg mi nem vagyunk hajlandóak mindent beleadni…)