Amit bizonyára sokan EMIX-nek fognak hívni…vagy nem. Mindenesetre ez most az Olympus legjobb fényképezőgépe, egyértelműen pro kategória, melyet a Canon, a Nikon és a Sony csúcsgépei ellen küld az Olympus a csatába. De tényleg olyan jó, mint első blikkre gondoljuk?
A specifikációkat már egy korábbi cikkben láthattuk, most beszéljülnk a részletekről. A DPreview tesztvideóját – melyet lentebb találtok -, ha végignézzük, kiderül, hogy ez a mirrorless is rengeteg dedikált kezelőszervvel bír és nagyon szépen testreszabható. Mondjon bárki bármit, ez az egyik legjobb dolog az újabb kamerákban: ki lehet lőni a soha nem használt – adott esetben kezdőknek szánt – funkciókat és fel lehet programozni az általunk gyakran használtakat.
Live ND
A videó szerint a fentiekre bizony néha nagy szükség is van, ott van péládul az Olympusba épített Live ND, egy beépített virtuális ND-szűrő. Ez hasonló elven dolgozik, mint a Photoshopban elvégezhető hosszúexpó-szimulációs trükk: több expót készít a kamera, és ezeket fűzi össze egy hosszú záridős felvételnek tűnő képpé. A legszebb az egészben, hogy az eredményt nem kell saccolnunk, hanem már a felvételkészítés előtt is látjuk az élőképen. Ez viszont nagyon belassítja, szaggatottá teszi az élőképet, ezért érdemes a Live ND ki/bekapcsolását ráprogramozni egy gombra, hogy előbb komponálhassul és utána lássuk az effekt hatását. Mindezt természetesen kézből, ahogy a kamera a Pixel-Shift módszerű felbontásnövelést is kézből tudja megcsinálni. A Dpreview szerint azért egy állványos, hosszúexpós megoldás még mindig szebb és jobb, de az eredmény így is impresszív ahhoz képest hogy kézből készül.
AI autofókusz
Beszélnek még a videóban a teljesen új autofókuszról, ami részben nagyon jó, részben viszont elmarad a konkurenciától. Be lehet állítani például, hogy a kamera kifejezetten vonatot, repülőt, autót vagy motort kövessen, ehhez mesterséges intelligenciát és deep-learninget hív segítségül az Olympus. A videón is látható, hogy elég jól működik, ám egy probléma van vele. Ezek kiválasztásához, aktiválásához menüzni kell sajnos. Az is kiderül, hogy sajnos az emberekkel, az arcokkal már nem áll ilyen jól a kamera, sokat téveszt, nem túl megbízható, ráadásul ha kiválaszt magának egy arcot arcprioritás módban, akkor nagyjából esélyünk sincs máshová fókuszálni, amíg ki nem kapcsoljuk az arcprioritást. Ahhoz meg menüzni kell.
EFV
Felróják még a kamerának a 2019-ben már kissé cikinek számító 2.36mio képpontos elektronikus keresőt is. Nyilván nem rossz ez, a Sony A7 III-ban is ilyen van, de nem egy kategória a két gép. Ez az Olympus legjobb gépe elvileg, 3000 dollárba kerül, ez itthon egymillió Ft környékén várható, szóval egy ilyen gépbe ne belépőszintű EVF-et tegyenek. Ma még nagy duzzogva elmegy (szó szerint duzzogva), de 1-2 év múlva nagyon ciki lesz már ez egy high-end gépben, amikor a konkurenciánál 4-5MP-es EVF-ek fognak már domborítani. (FYI a Sonynál 3.7MP a csúcs most, de már bemutatták az 5MP-es prototípust, a Canon/Nikon gépeiben 3.7MP-es van, a Leica SL-ben 4.4MP-es, ez most a legnagyobb és idén jön az utód.)
Szenzor
Egy fórumon kommentelő kolléga hívta fel a figyelmemet arra, hogy az Olympus egy jóideje nem fejleszti a szenzorait, és ebben a gépben hellyel-közzel ugyanaz a 20MP-es lapka van, mint az E-M5-ben, ami ráadásul nem egy csúcsszuper darab. A kommentelő szerint “szivatós helyzetekben” egy pusholás csúnyán sávosodik és ennél még a régi 16MP-es Sony szenzor is jobb volt az Olympusban. Ehhez én nem tudok hozzászólni, de azt én is látom, hogy az Olympus E-M1X sajtóközleményében kihangsúlyozták az új dupla procit, az új AF-et, a fenszi új funkciókat, de a szenzorról egy szó sem esett, tehát ez valóban azt támasztja alá, hogy szenzor ügyben nincs előrelépés.
Na és mi van a mérettel?
Fognak-e az emberek ekkora mirrorlesst venni? Erről megoszlanak a vélemények, vannak akik ezt várták, hogy végre legyenek normális méretű tükörnélküliek, mások meg azt mondják, hogy a mirrorless lényege hogy kicsi legyen. Azt hallani, hogy a Fujifilm X-H1-nek nem nagyon jött be a megnövekedett méret és az X-T3-at jobban viszik.
Valódi ellenfele-e a Canon csúcsgépének. Az alábi táblázat részben választ ad erre:
Mint láthatjuk, a Canon amellett, hogy fullframe, jobb videót tud, erősebb ISO-ban, jobb az LCD-je és többet bír az akksija. Cserébe egy picivel gyengébb a sorozatteljesítménye, nehezebb (és nagyobb is) és nincs beépített stabilizátora.
Összegzés
Az Olympus sem viccel – továbbra sem – az újabbnál újabb, innovatív funkciókkal és elsők között van, akik bevonták a mesterséges intelligenciát az autofókusz működésbe. Vannak remek dolgok, mint a Live ND, a kézből működtethető High-Resolution mód, a fejlett autofókusz, a robusztus kialakítás és testreszabhatóság, a mirrorlesshez képest remek akkuidő. Ezeket ellensúlyozza a pici szenzor, a fullframe gépeknél megszokottnál gyengébb ISO teljesítmény és felbontás, illetve az, hogy emberek fotózása esetén ennél az AF-nél vannak jobbak is a piacon. És hát mindez 4/3-os kamerához képest meglehetősen drágán kerül a polcokra, közel kétszer annyiba kerül majd, mint a kisebb tesó, az E-M1 Mark II. Ennyi pénzért azért jó lenne egy Sonyéhoz hasonló Eye AF például.
Vajon ki veszi majd meg ennyiért?
