Általánossá vált a probléma a felhasználók körében. Ha venni akarsz, rettegve dilemmázol, ha eladni, falba vered a fejed. Miért? Mert teljesen szét lett cseszve a fototechnikai piac és nem is igazán látszik a megoldás.
Adtál már el használt fotós cuccot? Ha igen, bizonyára szembesültél már azzal, hogy az eladásra szánt, drágán megvett felszerelésed jóval kevesebbet ér, mint gondoltad volna. Régen az kellett legyen az alapfelállás (bár ezt sokan nem vették figyelembe), hogy amint kihoztad a boltból a felszerelést, rögtön egy áfányival kevesebbet ér. Hiszen a használt terméken nincs áfa, az már be lett fizetve állambácsinak újkorában, volt, nincs. Az új cuccod a boltból kilépés pillanatában negyedével kevesebbet ér. Már ezt is nehéz megemészteni, nem is mindenkinek sikerül. De ennél ma már még rosszabb a helyzet.
Ugyanis a hazai fotótermék kereskedők többé-kevésbé fix árakon dolgoznak. A Magyarországon fellelhető szürkeimportos cuccoknak a hazai forgalmazói szigorításoknak, lobbinak, kedvezményeknek, nevezzük akárminek köszönhetően pár évvel ezelőtt nagyjából leáldozott, így ritka manapság az, hogy egy kamera vagy objektív “A” boltban teszem azt 600ezer Forintba kerül, “B” boltban meg 500ezerbe, pusztán azért mert “A” bolt a hivatalos magyar forgalmazótól szerzi be az árut, “B” bolt meg szürkeimportból, és “B” annyiért tudja adni a vásárlónak a szajrét, mint amennyiért “A” veszi a disztribútortól és még arra kellene rátennie a saját költségeit és hasznát. Előfordulhat még ilyen, de nem jellemző, főleg a nevesebb kereskedők berkein belül tűnt el a nagy árkülönbség. Egy biztos, hogy a fototechnikai cuccokon kiskereskedői szinten már nagyon régóta nincs nagy haszonkulcs. 5-10% között volt az árrés pár évvel ezelőtt, még a szürkeimportos időkben. Azóta talán változott a helyzet – amibe ma már én magam nem látok bele -, de nem hinném a fotós boltok ma hülyére keresnék magukat egy-egy kamera vagy objektív eladással.
A termékek azonban mégis drágák. A szürkeimport meg kikerült külföldre. Kínai forgalmazók nyitottak lerakatokat Angliában, Írországban, Franciaországban meg a bánat tudja még hol, és döbbenetesen nyomott áron kínálják a termékeket az EU-n belül. Ennek az lett az eredménye, hogy sokan kezdetben rettegve, dilemmázva ugyan, de bevállalják, hogy kintről rendelnek, vállalva ezzel a macerás – ha egyáltalán létező – garanciális ügyintézést úgy, hogy cserébe többtízezer, ha nem százezer forintot megspórolnak ezzel. Hatalmas a különbség. Botrányosan hatalmas!
Van ennek azonban további következménye is. A használt piacon.
Ha itthon megveszed normál áron a gépedet, kímélve használod, babusgatod, óvod, hogy ha cserére kerül a sor, jó árat kapj majd érte.
Aztán szembesülsz vele, hogy az általad kigondolt jó ár, köszönőviszonyban sincs a valós piaci értékével.
Ugyanis a használtpiaci vásárlók nem azt fogják nézni, hogy te mennyiért vetted itthon a kamerát a boltban. Hanem azt, hogy mennyiért lehet ilyet kapni külföldről, free shippinggel, vám nélkül pár nap alatt.
És kiderül, hogy a te karcmentes, kevés expós kamerád, vagy újszerű objektíved kint újonnan kerül annyiba, amennyiért te használtan akarod eladni.
Itt van a hidegzuhany. Rájössz, hogy az általad megálmodott minimum árból is még engedned kell többtízezer forintot ha meg akarsz szabadulni a cucctól és bele se mersz gondolni, hogy mennyit buktál az eredeti vételárhoz képest.
…és hát nincs kizárva, hogy a következőt már te is kintről rendeled.
Mit kezdenek ezzel a hazai kereskedők? Volt pár éve egy szürkeimport dömping, amit a forgalmazók legyűrtek valahogy. Ám úgy tűnik kidobták az ajtón, aztán bemászott az ablakon. És most? Úgy érzem itt a vásárlók megtartásához már nem elég a hazai jótállás és a zökkenőmentes szervizháttér, meg a széles eladói mosoly a boltokban.
És ez valamennyire válasz is a címben feltett kérdésre.
