A Sony teljesen váratlanul bemutatta tegnap az A7R széria 4. generációját. Íme egy kis elemzés.
A “váratlanul” lassan szállóige lesz az R-szériánál. Rákerestem ugyanis itt a blogon, hogy mikor írtam az R3 bejelentéséről (2017-ben), és azon röhögtem, hogy annak a cikknek is az volt a címe, hogy “Váratlanul bejelentették a Sony A7R III-at“. A másik poén, hogy már akkor is az A7S III-at várta a nagyérdemű, ahogy most is…de most, két év után se kapta meg a jónép a videospecifikus A7 új generációját. A Sony azt mondja készül, de nagyot akarnak durrantani vele, ezért nem kapkodják el.
Ellenben ezt az A7R IV-et mintha picit elkapkodták volna. Vagy nem tudom, abszolút vegyesek a reakciók ezzel a géppel kapcsolatban, ami a Sony esetében azért nem megszokott dolog. De ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis tegnap a gép bemutatójának felvezetőjében érdekes dolgok hangzottak el. Az egyik ez az slide volt:
Az NPD Group kereskedelmi elemzése alapján a Sony az USA-ban a fullframe lapkás, cserélhető objektíves fényképezőgépek piacán eladásokat tekintve az elmúlt 20 hónapban az első helyet foglalta el, mind darabszámot, mind pedig dollárértéket tekintve. Teszem hozzá gyorsan, mindezt úgy, hogy a legutóbbi FF kamerájukat, az A7 III-at 2018 februárjában mutatták be, tehát kb 17 hónapja (a 20-ból!), és időközben betört a piacra a Canon, a Nikon és a Panasonic is.
A másik érdekesség pedig ez az ábra:
Ez nem más, mint a cserélhető objektíves kamerák, mellette pedig a fullframe cserélhető objektíves kamerák piacának megoszlása (feltételezem eladások alapján) a mirrorless és a DSLR-ek között. Bármelyik ábrát is nézzük, láthatjuk, hogy a tavalyi évtől 50% alá csökkent a DSLR-ek részesedése és durván hódít a mirrorless. Komoly…
No és akkor a gépről…
Én speciel tegnap úgy vártam a termékbemutatót, amilyen már nagyon régen volt, jóllehet biztosra vettem, hogy 60MP körül lesz, így azt is tudtam, hogy ilyen gépet én biztosan nem veszek. 60 megapixelre egész egyszerűen nincs szükség. A világon csak nagyon kevés fotós van, akinek erre szüksége lehet. Mondom mindezt úgy, hogy az én fotós munkáim igen nagy része printre készül, termékcsomagolásra, hirdetésbe, szóróanyagra, rollupra, kirakatdekorációba, autófóliára, és volt már óriásplakáton és citylighton is nem egyszer, nem beszélve a 30×30-as fotókönyvekről, amin az átmenő oldal 60x30cm és 300dpi.
Így állunk jelenleg gyári Sony optikákkal, azért mostmár bőven van miből válogatni. Igaz a top minőségű GM optikákból még csak 10 van, de a többi objektívek között is vannak a GM-ekkel felérő képélességű darabok
61 megapixel
Aki rendszeresen olvassa a blogot az tudja, aki nem, annak mondom, hogy lassan 2 éve egy A7R III-at használok. 42 megapixel, és ez is több mint elég. Egy dolog miatt szeretem a 42 megapixelt az az, hogy crop módban, 1,5x-ös gyújtótáv szorzóval is 18 megapixel (az R4 esetében ez 26MP), így riportfotónál, esküvőnél objektívet spórolok vele, hiszen a crop mode egy könnyen elérhető gombra van programozva, és még a 18 megapixel is bőven elég ilyen témákban. A 60 megapixel viszont már egész egyszerűen indokolatlan. Egyrészt ezt a felbontást már csak a legjobb Sony optikák rajzolják ki, azok meg egy vagyonba kerülnek. Másrészt egy tömörítetlen 61 megapixeles ARW fájl 130 megabájt, tömörítve lesz mondjuk 60-65MB. Ez iszonyatosan meg fogja izzasztani azokat a számítógépeket, amik nem a felső szegmensbe tartoznak. Nekem egy 3.2GHz i5 iMac 5K van 24GB RAM-mal, és 2GB videokártyával, elmuzsikál, de fürgének nem mondanám a 42 megapixeles, tömörített (40-45MB!) RAW-kkal. A 60MB-osoktól biztosan leshasalna. Szóval akinek nem top kategóriás gépe van, az számoljon vele, hogy ha vesz A7R IV-et, akkor cserélheti a számítógépét is. Aztán meg számoljon azzal is, hogy egy fullframe lapka 61 megapixelen f/7.1 diffrakciós limittel rendelkezik (a 42 megapixelnél ez f/9), vagyis ha f/7.1-nél szűkebb rekeszt használunk, elkezd lassan életlenedni a kép. Tapasztalatok alapján f/11-f/13 körül ez már szemmel jól látható lesz, f/16-nál pedig zavaró, szóval hosszú expós képeknél hamarabb bejátszik az ND szűrő, nagy mélységélességű tárgyfotóknál és tájképeknél gyakrabban lesz szükség a fókuszpanorámára, sőt műteremben is okosan kell rekeszt választani, a régivágású, műtermes “ISO 100, f/11, 1/160s” időknek végleg vége ilyen felbontásnál, amennyiben a maximális képminőséget szeretnénk kihozni a fényképezőgépünkből.
Nem véletlen, hogy eddig csak a középformátumú kamerák játszótere volt az 50+ megapixel, de úgy látszik a megapixelháború nem ér véget soha. A Canon highres-mirrorlessét 70 fölé jósolják. Diffrakciós limitje f/6.3 és f/7.1 között lesz valahol. Szóval itt az ideje, hogy a gyártók erre kitaláljanak valamit, a fizikát megerőszakolni nem lehet, szóval ezt a problémát digitálisan, algoritmusokkal, AI-val, bárhogy, de előbb utóbb orvosolni kell.
Mi lett jobb az elődhöz képest?
A felbontás növekedést tehát én nem nevezném egyértelmű pozitívumnak, igaz a 26MP-es crop mód azért nem rossz, de az, hogy ennek 60MP fullres az ára…na mindegy nem ragozom túl. Crop módban egyébként az AF pontok majdnem a teljes képmezőt lefedik, ami szintén nem rossz például madarászoknak, sportfotósoknak, jóllehet ez azért nem egy kifejezetten természetfotós, vagy sportfotós gép. Annak elllenére, hogy 10 kép/mp-et tud 68 képig, 61 megapixelen.
De vannak azért abszolút pozitívumnak nevezető újdonságok is. Az egyik az áttervezett markolat és kezelőszervek. A markolat vaskosabb lett, és bár a gépváz nem változott érdemben, a markolat mégis magasabb lett, így a hands-on teszteken is már jól látszik, hogy kényelmesen elfér a markolaton az ember kisujja. Ez eddig az A7 szériában nem volt meg. Ezen kívül a gépváz pár milliméterrel szélesebb is lett, így több hely marad az ujjaknak a markolat és egy vastagabb objektív között. Néhány kezelőszervet is átterveztek, könnyebben kezelhető lett az AF-pontot vezérlő joystick, és elvileg jobb lett a hátsó-felső vezérlőtárcsa is. A Sony továbbfejlesztette a kamera időjárásállóságát, ami az elődmodellnél egy gyenge pont volt.
Kiderült az is, hogy az A9 mellett miért nem kapta meg az A7R III firmware frissítésben tavasszal a mesterséges intelligenciával dolgozó autofókusz algoritmust. Hát azért, mert ez az új A7R IV-be került bele. Real-Time Tracking követőfókuszt kapunk, ami gépi tanulás elvén felismeri a témát (főként a portrékat és az állatokat, ahogy nézem a fenti promoból), és hatékonyabban követi azt. Portré esetén automatikusan vált a sima témakövetés, az arcfelismerés és az eye-AF szemkövetés között (ez utóbbi a Real-Time Eye-AF). És persze állatokkal is működik mindez. A Real-Time Trackinghez kötődik még az a követő AF-mód is, amit a DSLR-eknél már megszokhattunk, amikor egy kisebb, mozgatható AF-ponttal mutatjuk meg a követendő témát a kamerának, és az utána a teljes képmezőn követi, bárhova is menjen. A Sony a Real-Time Tracking nélkül ezt mindig lekorlátozza a válaszottt AF-keret méretéhez.
Újdonság még, hogy az AF mezők (keret) színét is változtatni tudjuk, van már piros szín is, ami jobban látható a keresőben, a régi szürke sötét háttéren gyakorlatilag alig látszott. Nagy dolog továbbá, hogy a Real-Time Eye-AF immáron működik videó módban is.
Ami az AF pontok számát illeti, itt is akad változás, 567 PDAF pontot kapunk, ami a kijelző kb 99%-t fedi le vertikálisan, és kb 74%-t horizontálisan. Itt az összehasonlítás az R3-mal (fent az R4, lent az R3):
Sony A7R IV (567 PDAF pont)
Sony A7R III (399 PDAF pont)
Jah, és a kereső: 5.76mio képpontos. Ez a legnagyobb felbontású kereső a piacon jelenleg (a Panasonic mirrorlessében van még ilyen), hiszen az évekig éllovasként tündöklő Leica SL-ben is “csak” 4.4M képpontos van, a többi meg 3.7M-val gazdálkodik a legjobb esetben is. Csak aztán nehogy megint az legyen, hogy élőkép esetén ennek csak a töredékét használja a gép, ugyanis az R3 se használta ki, csak képvisszanézésnél láthattuk mind a 3.7 mio képpontot. A Nikon Z mirrorlessek például sokkal szebb előképet adnak, holott azok is 3.7M képpontosak. Kíváncsi lennék, hogyan muzsikál az R4 keresője, de biztosan nem rossz.
Továbbfejlesztették a csak az R-szériára jellemző, szenzoreltolással működő Pixel Shift üzemmódot is, és úgy tűnik végre használható is lesz. Eddig ugyanis ezt a módszert csak a képminőség javítására lehetett alkalmazni, de az nem volt érdemben használható megoldás, ellenben az R4 esetében már választhatunk, hogy felbontásnövelésre szeretnénk használni, vagy képminőség javításra. Felbontásnövelés esetén, több képből összefűzve akár 240 megapixeles RAW fájlokat is készíthetünk a géppel. Ehhez persze továbbra is szükség van az Imaging Edge szoftverre, a gép csak az alapképeket készíti el szenzortilitolival.
Végre a Sony a második SD kártyaslotot is UHS-II-re csinálta, az R3-nál még csak a Slot 1 tudott ilyet.
A Sony a press eventen azt mondta, hogy 15 fényérték tónusátfogást tud a kamera. Halkan jegyzem meg, hogy az A7R III-ra is ezt mondták, szóval szerintem e tekintetben nem lesz lényegi változás. 15+-ot egyelőre csak a középformátumú gépek tudnak, mint például a Fujifilm GFX100.
Ami a videót illeti, itt is van néhány fejlesztés: fentebb már említettem a Real Time Eye AF-et, emellé van S-Log3 és HDR támogatás, de amit nagy hangsúlyt kapott a bemutatón az a továbbfejlesztett vakupapucs, és az új mikrofon, ami egy kompakt egység, saját A/D konverterrel, így a kamerába már csúcsminőségű digitális audio jel érkezik.
Aztán van még itt 5GHz wifin keresztüli számítógépre csatlakoztatás, gyorsabb USB csatlakozó, rádiós távirányítás, és megmaradt a jó öreg PC-vakuszinkron csatlakozó is, amit így 2019-ben nem igazán értek.
Érdekesség még, hogy talán ez volt az első fényképezőgép termékbemutató hosszú évek óta, ahol nem esett szó ISO-teljesítményről. Feltételezem itt sincs változás, de bevallom férfiasan utána se néztem, mert manapság ennek már nincs igazán jelentősége.
Mi az, ami kimaradt?
Az LCD maradt a régi, ami hatalmas blama. Ugyanis a régi, 3″ méretű, 1.44mio képpontos LCD már az A7R III megjelenésekor sem tartozott a legmenőbbek közé (pl. Nikon D850 3.2″, 2.36mio képpont), és továbbra sem lehet az érintésvezérlést alkalmazni a menüben, sem pedig az Fn menüben, ami azért adná magát. A menü is maradt a régi, átláthatatlan, amin csak a My Menu fül testreszabása tud enyhíteni valamelyest, holott egy touch-vezérlés ezt még tovább tudná segíteni (hát még egy logikusabb menü struktúra).
Felmerült a lehetősége pletykaszinten a bejelentés előtt, hogy a gép a Sony IMX455 60 megapixeles szenzorát fogja megkapni, ami 16bit-es RAW fájlokat ontott volna magából. Na az lett volna igazán közel a középformátum feelinghez, de végül ez nem valósult meg, maradt a 14bit, ráadásul továbbra is csak a hatalmas méretű, tömörítetlen RAW, vagy kisebb méretű, veszteséggel tömörített RAW fájlok között választhatunk. Veszteségmentesen tömörített RAW továbbra sincs, és továbbra is érthetetlen miért nincs (a DSLR-ek amióta az eszemet tudom tudják). Emiatt azonban ne vágjunk eret magunkon, én 1,5 éve veszteséges RAW-t használok, és még így is imádom a képminőséget.
A Pixel Shift összerakását továbbra sem csinálja meg a kamera, hanem kell hozzá az Imaging Edge szoftver. Ez már eleve nyűgös megoldás, nem illik egy kiforrott workflowba, ráadásul a kapott fájlformátumot vagy egyáltalán nem tudják kezelni a külső szoftverek, vagy tudják kezelni, de érdemi javulást nem fogunk látni a normál RAW-hoz képest. (Kivétel lesz ezalól persze a 240MP-es felbontás.) Azt meg ne várja már el a Sony a júzertől, hogy a Lightroom meg a Capture One helyett a kedvükért majd átszokjon az Imaging Edge szoftverükre.
A kamerának továbbra is ott van egy üresen álló vállapja, igazán elférne rajta egy státusz-LCD, bár tudom, hogy sokan ezt nem tartják indokoltnak. Nekem speciel közel két év használat után is hiányzik még, az LCD-ről sokkal nehezebben olvashatók le az adatok, hát még akkor, ha az ember ráadásul tűző napsütésben is dolgozik. Nincs mese, nem úgy működik, hogy lóg a gép a válladon, vagy épp kézbe veszed, és csak odapillantasz és képben vagy az adatokkal. Ha az ember egy rendezvényen meg akarja nézni, hogy mikor kell kártyát cserélni, akkor vagy bele kell nézzen az EVF-be, mert ott látszik mindig (ez általában nem szokott eszembe jutni), vagy végig kell pörgetnie az LCD kijelző módjait, hogy eljusson oda, ahol az adatokat mutatja a kamera, vagy azt a kijelző módot használja, ahol a képből alig látni valamit, mert körben a széleken a kamera a létező összes adatot rávetíti a Live View-ra. Mennyivel egyszerűbb lenne egy kis státusz LCD expozíciós adatokkal, meg kártya- és akkuadatokkal.
Videót tekintve továbbra is 8bit-et támogat csak a kamera, videóban nagy előrelépés csak a később érkező A7S III-tól várható.
Összességében
Ha úgy vesszük, a Sony A7R IV csak egy kisebb upgrade az A7R III-hoz képest. Az ára is elég borsos lett, 3500 dollárról indul, pedig az R3 két évvel ezelőtt 3200 dolcsiról indult. Mindemelett egy elképesztően korszerű kameráról beszélünk még így is, amit bátran oda lehet tenni mondjuk egy Nikon Z7, vagy akármelyik mellé, simán lealázza azokat, nem csak felbontásban, de autofókuszban és testreszabhatóságban is. Ugyanakkor én komoly előrelépést inkább az A9 II-től várok.
Itt a press event, ha valaki lemaradt volna róla, bár sokat nem veszített, az előadók nem akkora showmanek, mint az Apple-nél ;)
