Milyen lesz a jövő fényképezőgépe?

a dátum: 2016. március 21. | 21 hozzászólás

Nagyvonalakban már felvázolható a jövő, egészen pontosan a közeljövő átlagos top fényképezőgépe, ugyanis a technológia már itt-ott megjelenik, így sejthető, hogy pár év és általános lesz.

Lássuk  milyen specifikációi lesznek egy, mondjuk 6-8 év múlva a kezekben és táskákban lévő Canon, Nikon, Sony vagy akármilyen felső-közép kategóriás fényképezőgépnek, vagyis annak a kategóriának, amit most a Canon 5D sorozat, a Nikon D8x0 sorozat vagy a Sony a7 sorozat képvisel.

Ez persze csak tippelgetés a mai legújabb ámde ígéretesnek tűnő innovációkból merítve, de valószínűleg nem járunk messze az igazságtól:

• Mirrorless: Hát ez egyértelmű. Tetszik vagy nem tetszik előbb-utóbb elfog tűnni a tükör a fényképezőgépekből, emiatt némi méretcsökkenésre is számíthatunk, de leginkább vastagságban. Az lesz valószínűleg az uralkodó forma, amit a Leica SL, a Sigma SD Quattro és a Sony a7 széria képvisel. Egy lapos ház, rajta egy pukli a keresőnek és egy dudor a markolatnak. Nem biztos, hogy olyan áramvonalas gépek lesznek, mint manapság. Nem vagyok designer, de szvsz egy ilyen lapos “tégla” formának nem állna jól az áramvonalasság, és amúgyis a minimál design a menő manapság a retro mellett.

• Élethű EVF: Ez alap dolog ahhoz, hogy eltűnhessen a tükör és az optikai kereső a gépekből. Nem értek annyira a technikai részéhez, így meg nem mondom, hogy ehhez hány képpont kell és milyen fps képfrissítés. Valószínűleg azonban a felbontással már ma sincs gond, sőt napvilágnál a képfrissítéssel sem igazán. Ami még javításra szorul az a kevés fényben dolgozó EVF, ami ma még azért láthatóan rosszabb képminőséget ad (hajlamos szaggatni gyors mozgásnál, igaz már ma is lényegesen jobb, mint pár éve), emiatt szorul hátrányba az OVF-fel szemben. A blackout időben is megy a versengés jelenleg (EVF kontra OVF), vagyis abban az időintervallumban, amíg a fotós semmit nem lát a keresőben az expozíció ideje alatt. Csakhogy az optikai kereső esetében fizikai határa van ennek, hiszen a végtelenségig nem lehet gyorsítani a tükörmozgást, az EVF esetében meg elektronikai, amiben picit nagyobb lehetőségek rejlenek és le fogja körözni az optikai keresőt. Valszeg nem lesz semmiféle blackout a jövőben az expo ideje alatt.
• 50-60 megapixel: E fölé már nemigen fognak menni szerintem, hiszen szükség már nem nagyon lenne rá és az objektívek se alkalmasak ennél lényegesen nagyobb felbontást kiszolgálni. A riportergépek megmaradnak 30 mp körül. Jóllehet az is kérdés, hogy mi lesz a Bayer-színszűrővel, ugyanis közel egy évtized múlva ez már vélhetőleg a múlté lesz, és például egy Sigma-féle rétegelt színszűrős Foveon szenzor kevesebb megapixellel is tud ugyanolyan részletteli képet gyártani, mint egy nagymegapixeles Bayer. Szóval simán meglehet, hogy a jövőben csak “ekvivalens felbontásról” fogunk beszélgetni az érthetőség kedvéért (olyan felbontású a gépem, mint amilyen egy 50 megapixeles Bayer szenzor lenne).
• Szenzorméret: biztos, hogy eljönnek a régi idők, amikor az alkalmazott-, és művészi fotográfiai felhasználásra közép- és nagyformátumot használtak, riport- és konzumer felhasználásra pedig Leica-méretű képkockát. A fullframe digitális gépek egyre olcsóbbak, egyre elérhetőbbek (egyre kisebbek), előbb-utóbb a fullframe lesz a konzumer kategória, illetve méretéből (ergo hordozhatóságából) adódóan a riportfotósok szenzormérete. Műteremben, épületfotóban, esküvői kreatívon, tájkép fotózásban pedig az addigra már nagyobb kínálattal és olcsóbb árszínvonalon és persze a jelenleginél kisebb méretben jelen lévő középformátum lesz a “divat”, a jelenlegi high-end középformátumot gyártók és használók pedig vagy megszűnnek/beolvadnak, vagy szintet lépnek a digitális nagyformátumra, ami ma még nem is igazán létezik.
• 10-15fps sorozat: Ez persze a nagy átlag lesz, a gyors, madárfotós, sportfotós gépek már 20-25fps-t fognak produkálni azon a bizonyos 30 megpixelen, amit az előbb említettem, és gyanítom, hogy az iPhone-hoz hasonlatosan már a gépvázon belül lesz valamiféle könnyített, gyorsított (érintős-lapozós) lehetőségünk a megfelelő néhány képet kiválasztani egy gyors sorozatból, hogy ne kelljen többezer képpel hazatérnünk a fotózásról.
• 3rd-party objektívek: Ha jelenlegi tendencia folytatódik, akkor a Sigma, a Tamron és a Tokina jókora szeletet elmarnak az objektívek piacából, de nem csak ők, mert már jönnek a kisebb gyártók vagy startupok is, mint az Irix, a Mitakon, a Laowa és társai. Személyes véleményem az, hogy a gyártók saját obijai nem tudnak annyival jobbak lenni, mint amennyivel drágábbak, így vagy olcsóbbak kell legyenek, vagy a gyártók egész egyszerűen letiltják a 3rd-party optikák használatát a vázakban (esetleg felárért teszik elérhetővé, bár valszeg a licenchasználatért pénzt kapnak a 3rd-party gyártóktól, tehát annyira rosszul azért nem járnak, ha pl a Sigma felfut), vagy egész egyszerűen piacot veszítenek, ami szvsz nem jó nekik, hiszen az egyrészt sosem jó, de egy Canonnak vagy Nikonnak meg különösen nem jó, mert az objektív nekik nagyobb biznisz, mint a fényképezőgép. Miért? Mert egy felhasználó egy, max két gépvázat tart egyszerre, objektívből viszont többet. És hogy lesz olcsóbb a gyártói objektív? Természetesen a fejlettebb technológia révén. Műanyag lencséket fogunk találni a top objektívekben is, melyek jobb paraméterekkel rendelkeznek majd, mint a csiszolt üveg lencsék és olcsóbb lesz az előállításuk. Még azt is megérhetjük (ld. lentebbi pont), hogy szenzorstabi kerül a gépvázakba (értsd Canon és Nikon esetében is) és a drága optikai képstabilizátort is ki lehet venni az obikból, hogy olcsóbbak lehessenek. A 3rd-party gyártók pedig előbb-utóbb megoldják az inkompatibilitási problémákat, af-problémákat, sőt valszeg nem is nekik kell majd megoldaniuk hanem a gépvázba lesz építve az erre szolgáló technológia, ld. lentebbi pontok.
• Szenzormozgatás kiterjesztése: a Pentax az új K-1 fullframe vázzal megmutatta milyen lehetőségek rejlenek a szenzormozgatásban: a már jól ismert öttengelyes kézremegés korrekción túl a K-1 képes arra is, hogy automatikusan igazítson a horizonton (képdőlésen) a szenzor finom forgatásával, továbbá képes lekövetni a csillagmozgást ha asztrofotózunk, és képes szenzoreltolással a normálnál magasabb minőségű fotó készítésére. A fáma itt csak dinamika-, és ISO előnyről beszél, de ott van a hasonló elven működő Olympus, vagy Hasselblad, amik felbontásnövekedést is képesek produkálni a szenzoreltolással. Így fognak a jövőbeni gépek 100-200 megapixeles képeket gyártani úgy, hogy a rácsatolt objektívnek nem kell 50 megapixelnél többet kirajzolnia. És akkor még nem beszéltem az esetleges tilt/shift funkcióról, ki tudja, lehet hogy ezt is megoldják szenzoreltolással, sőt nem beszéltem a szenzorsík eltolásával történő élességállításról sem, ami a követőfókuszra lehet jó hatással és a Canon már ezzel kísérletezik.

• Milliós ISO: amit a Nikon D5 produkál, az lesz várhatóan a teteje az ISO skálának, vagy már az se, és az egymilliós értéknél megállnak a gépek, további fejlesztés már a meglévő ISO skálán belüli képminőségben várható. Pár év múlva 12, meg 25ezres ISO-n úgy fogunk tudni fotózni, mint most ISO800-1600-on. A képminőség különösebb romlására 200ezres ISO környékén kell majd számítani. Ez egy fényerős obival már szinte az éjjellátó kategória, és az f/4-es zoomok se lesznek nagy hátrányban fényerős társaikhoz képest, illetve rossz fényviszonyokban is tudunk majd nagyobb mélységélességgel fotózni. Valszeg a magas ISO teljesítmény lesz a kulcsa a sötétben hibátlanul működő EVF-nek is.
• 18-20EV dinamika: a dinamikatartomány-háború már elkezdődött, így 6-8 éven belül biztos mindenki fel fog menni minimum 18 fényértékig, ami már csak azért sem irrealista elképzelés, mert jelenleg is 14-nél tart néhány gyártó.
• 16bit-es RAW fájlok: ez egyelőre a középformátumú fényképezőgépek terepe, de bizonyára le fog szivárogni a kisfilmes formátumba is (vagy a fotósok szivárognak fel a középformátum világába, mint fentebb említettem). Ráadásul a színmélységet jelölő bit-értékekkel manapság kutya nem foglalkozik, mindenki az ISO-teljesítményre és a dinamikaátfogásra van ráfeszülve, így ha ez a téma kifullad, bizonyára a bit-ek indulnak majd csatába, vagyis az A/D-konverzió és a színtónusok minősége.

• Automatikus fókusz finomhangolás: ezt már tudja a Nikon D5 és a D500 is. Durva, hogy szinte sehol nem írtak róla, nem említették sajtóközleményekben. E két gép azt tudja, hogy pár gombnyomásra egy-egy rácsatolt obival leellenőrzi a fázisdetekciós autofókusz pontosságát a lassabb, de pontosabb kontraszt alapú fókusszal, és automatikusan korrigál (AF microadjustment, vagy fine tuning ahogy a Nikon nevezi). Nem ám mi tologatunk saccperkábé egy skálát, meg próbálkozunk a vonalzón, mint a kiskutya… Mit írtam fentebb? Megoldódik a 3rd-party obigyártók fókuszproblémája? Hát így fog megoldódni.
• Utólag állítható fókusz funkció: ha nem is lesz alaphang a Lytro, és mostmár a Panasonic ilyetén funkciója, de bizonyára sok fényképezőbe bekerül majd egy olyan, jobbára automata üzemmód, ahol utólag, szoftveresen tudunk majd élességet állítani. Szerintem professzionális szintig ez nem fog eljutni, mert a profi úgy dolgozik, hogy amit lehet, a helyszínen szeretne megoldani, hogy otthon a számítógép előtt minél kevesebb dolog legyen a fotóval. Ha egy többszáz képes anyagon még élességet is kell állítani az nagyon macera, egy kevesebb képpel operáló rekám- meg divatfotózást meg úgyis nagyméretben (monitoron, laptopon) figyelnek már a gyártás során. Talán olyan kapcsolható funkció lesz, mint a szenzoreltolásos felbontás növekedés. Ha kell, be tudjuk kapcsolni.
• Automatikus fókusz (fejlett jelenetfelismerés): ez is gyakorlatilag rendelkezésre áll már, igaz még (már nem is olyan) kezdeti stádiumban van. Ugyanakkor a Nikon és a Canon legújabb gépei már az optikai keresőben is szolgálnak például arcfelismerő funkcióval, vagyis portré esetén a közelebbi szemre élesítenek, ha kábé oda helyezzük a fókuszpontot. Vagy nem, ld a következő pontot… (Megj: különösen nem lesz ez akkora truváj, ha – mint fentebb említettem – az optikai kereső és a tükör megszűnik, mirrorless berkekben ugyanis már ma az Olympus gépek is tudnak ilyet, ld. lenti fotó az Oly PEN F-vel)

• Szemmozgást figyelő Szemvezérelt AF: ez már ősrégi technológia, de ma valamiért még nem jött vissza a köztudatba. Pedig már a filmes időkben létezett olyan, hogy szemmozgást figyelő szemvezérelt élességállítás, vagyis az a fókuszpont/zóna lesz aktív, amelyikre ránézel. Szóval sanszos, hogy a jövőben elég lesz csak a portréalany szemébe nézni a keresőn keresztül, ha oda akarunk élesíteni, a kamera pedig megcsinálja a többit.
• Világító gombok és feliratok: banális, mégis alig van még ilyen. Pedig a Nikon a D4 óta tesz világító gombsort a pro vázaira, a Pentax K-1-ben is van világítás a gomboknak, kártyanyílásnak és bajonettnek, és az új Irix optika is fluoreszkáló feliratokat kapott, hogy könnyítse a sötétben fotózók dolgát.

• Kihajtható LCD: haha, a fenti high-end fícsörök mellett ugye milyen nevetségesnek hat már? Pedig még mindig sok gépben nincs kihajtható LCD, főleg a pro-kategóriában.
• +1 – Meg fog jelenni az első kínai digitális fényképezőgép: jelenleg Kína csak az objektívek és a kiegészítők terén próbál érvényesülni, azt is csak javarészt kópiákkal. A koreaiak kábé ugyanígy. Idő kérdése csak azonban, hogy ahogy a Yongnuo, a Phottix, a Pixel, a Walimex és a Godox kinőtte magát az egyszerű másolásból egy-egy innovatív cégig, úgy előbb-utóbb megjelennek az első kínai és koreai fényképezőgépek. Oké mondjuk a koreai Samsung épp most vonult ki a mirrorless piacról, de jöhet még kutyára deres kamion….

Ha valami jövőben várható funkció eszetekbe jut még, jöhet a kommentek között!