Furcsa korszak köszöntött be a gyártóknál

Bejelentés bejelentése, halogatás és soha be nem mutatás, sorozatos szériahibák. Mitől lehet ez?

Furcsa egy korszak köszöntött be a fotótechnika gyártóknál, mi meg csak értetlenül nézünk. Az egyik a “bejelentjük, hogy be fogjuk jelenteni”. Angolul szépen hangzik: “development announcement”, vagyis a fejlesztés bejelentése. Kicsit amolyan nesze semmi fogd meg jól, dolgozunk az ügyön, kis türelmet kérünk, majd lesz termék is belőle. Addig is beszéljetek rólunk egy kicsit.

Ezt a viselkedést vélhetőleg a profi szintre fejlődött iparági pletykaoldalak okozzák. Sokan gondolják, hogy a pletykaoldalakat valójában a gyártók informálják, és ez amolyan bújtatott BTL marketing. Végülis az esély megvan rá, nem lenne rossz marketing stratégia, mert ingyen van és több figyelmet hoz, mint egy millós ATL kampány, de a sok apró részlet azt mutatja, hogy inkább a beavatott kereskedők, tesztelők, vagy a cégnél, vagy a gyárban dolgozók szivárogtatnak, a gyártók meg kézzel-lábbal próbálnak tiltakozni, a képviselők az interjúkban kamuznak, ködösítenek, szépítenek, fejlesztéseket, sőt kész termékeket tagadnak le akár a bejelentés előtt pár héttel is. Ha meg kontroll alatt akarják tartani a pletykákat, akkor inkább bejelentik maguk a fejlesztés alatt lévő termékeiket azzal az ígérettel, hogy majd valamikor lesz belőle termék, de nem mondják meg mikor, és azt sem, hogy mennyibe fog kerülni. Sőt, valaki csak egy részlet fejlesztését mutatja be, mint pl. a Canon a 120megapixeles szenzorral, amit beletesznek egy 5D-szerű vázba egy kiállításon, de se neve, se típusa nincs, se ígéret, hogy valaha egyáltalán megvalósul.

A másik furcsaság a bejelentett és folyamatosan halogatott termékek. Talán összefüggésben van a kettő furcsaság, de persze egy olyan esemény, mint a kumamotoi földrengés, csúnyán keresztül tudja húzni a gyártók számításait, de akkor is furcsa, hogy egyre több az olyan bejelentés, amit akár extrém módon halogatnak. Emlékszünk a Nikon DL kompaktgép sorozatra? Ez a legextrémebb példa talán. Idén februárban mutatták be, de meglepő módon nyár eleji piacra kerüléssel. Én személy szerint már akkor csóváltam a fejem: ki vár fél évet egy kompakt gépre??? És akkor még nem volt földrengés. Tavasszal bekövetkezett a földrengés, a Sony – egyik – szenzorgyára súlyos károkat szenvedett és a Fujihoz tartozó LCD gyár is problémákkal küszködött. A júniusra ígért Nikon DL-t bizonytalan időre elhalasztották, ám nem a földrengés miatt hanem a nyomtatott áramkörrel akadtak komoly problémáik. Most nyár végén decemberre halasztották a Nikon DL sorozat piacra dobását, de már új specifikációkat kapnak a gépek. Vagyis lement egy generáció a DL-ből úgy, hogy sosem jelent meg, csak papíron létezett és előrendelhető volt a boltokban. Hihetetlen.

nikondlserieshead

Előtte a Pentax K-1-re kellett nagyon sokat várni. Nem arra gondolok, hogy mennyi ideig nem akart a Pentax fullframe gépet csinálni, hanem arra, hogy mennyi idő telt el az első hivatalos fullframe bejelentés, majd a mockup bemutatása, majd a temrék bemutatása és végül a piacra kerülés között. Hónapok!

Most a Hasselblad kedveskedik a felhasználóinak azzal, hogy a nyáron bemutatta az X1D-t bizonytalan megjelenési dátummal, majd lett megjelenési dátom de épp elhalasztották szeptember végére mert “még vannak problémák”.

A Fujifilm az X-T2-vel egyidőben bemutatta a top vakuját, immáron másodszor halasztják el a piacra kerülés dátumát ismeretlen okok miatt.

A Fuji középformátumról már most tudjuk hogy szeptemberben bemutatják, de csak jövőre lesz kapható. Ezt mondjuk vélhetőleg azért teszik hogy a most piacra kerülő Hasselblad ne vigyen el annyi potenciális vásárlót. Hátha a célközönség inkább megvárja a Fujit jövőre, ha tudja hogy mit vár.

A Phottix Odin II rádiós kioldóra sokat kellett várni. A Bowens majdnem bemutatta a Generation X vakucsaládot, de aztán mégsem, egy év után most fogják (időközben tulajdonost váltottak, majdnem tönkrementek).

14305287_1190712807661435_3620213356625593840_o

Aztán ott vannak a sebtiben bemutatott és piacra dobott termékek, amiket aztán nem győzünk visszahordani a szervízbe ilyen-olyan szériahibák miatt. D600 olajfolyás, 5DIII fényszivárgás, D750 becsillanás, D800 LCD, rozsdásodó Leica szenzor. Ezek azt jentik vélhetőleg, hogy a felgyorsult világban nincs idő a rendes tesztelésre. Ha ezek a problémák a belépő gépekkel történnének, amiket évente cserélnek még azt mondom oké, de jellemzően a középkategóriát érinti, amiket 3-4 évente cserélnek a gyártók.

Szóval kérdem én hova tart a világ?

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen stúdióvilágítással foglalkozó, hazai blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot
  • tökfilko

    Te Márk, az asszony össze törte az üvegeidet hogy mostanában többet bloggolsz mint fotózol !

  • A nagyobb szórás problémákat a felgyorsult tendenciának köszönhetjük sajnos…Így van ez pl az autó iparban is.Hol van már az az autó amelyik 25-30 évig ‘autó’ volt?Már sehol,mert ilyet már nem gyártanak.Fotós berkekben is szerintem 2000-2008 as évekig még elég jól összehozták a gépeket,de aztán kezdték szétvágni a kategóriákat, úgyhogy mostanra van a belépő/haladó/félprofi ,ami elég változó a minőség és a profi vonal de az lassan megfizethetetlen egy kelet európai manus számára. Egyszóval a minőség visszaesett az árak viszont nem és hát valljuk be 3 évente illik digitális gépet cserélni, hogy a technikával haladjon az ember.Milyen egyszerű volt a filmes korban,hogy csak a filmeket kellett cserélni jobbra és jobbra, most cserélünk egy egész házat.Ördögi kör ez.

    • Ádám

      Azzal a részével nem értek egyet, hogy bezzeg régen…Természetesen aláírom, hogy a régebbi (20-25 évvel ezelőtti) termékek valóban időtállóbnak tűnnek. Mármint összeszerelésben. Pl apám Black&Decker gépe van vagy 20 éves és patentul működik. De ez nem jelenti, hogy nem volt benne szénkefe vagy nyomógomb csere. A régi autók sem voltak jobban 25-30 évig autók. A lada/trabant/skoda alá is rendszeresen feküdtek otthon a barkácshajlamúak. Csak akkor nem drága pénzért vitték szervízbe, hanem gyorsszorítóval és wd40-nel megoldoták a haverral.
      Akkoriban is romlottak el dolgok, de értelem szerűen egy rugót ami eltört, esélyesebb kicserélni, mint egy IC chipet (felprogramozással)
      Az 550D-mel kipróbáltam a MagicLaternt. Végül is csak fotóztam és nem igazán használtam ki. Kb 1-1,5 óra után a gép nem kapcsolt be… :( Majd két nap pihivel később újra működött és azóta is kiválóan. (Már 6+ éves a gép 70-80.000 expóval)
      Szóval szerintem nem a termékek sekélyesebbek, csak összetettebbek és az egyszeri felhasználó által nem “barkács”javjthatóak. Így minden elromlás súlyos szervízdíjakba kerül, amit azonnal megérzünk.
      Szerintem…

      • Na igen, meg régen az volt a különbség, hogy voltak igazi szerelők, és igazából javítottak. Képletesen szólva ma már nem szedik ki azt az eltört rugót és tesznek helyette be egy másikat, hanem kicserélik az egész panelt…persze horror pénzért. Régen a szaki kiszedte, visszarakta, újrahegesztette/újraforrasztotta (voltak hűtőszerelők, mosógépszerelők, tévészerelők, rádiószerelők, elektroműszerészek, varrógépjavítók, videószerelők, kisgépjavítók…ma már alig vannak). Ma azt mondják a hivatalos szakszervizben, hogy panelcsere 60.000. A szaki meg hivatalosan nem kaphat alkatrészt.
        Yongnuo vakut például egész Európában tudtommal egyedül a Mikrosatnál javítanak, azon egyszerű oknál fogva, hogy a Yongnuo nem biztosít alkatrészt a forgalmazóknak. Azt mondják, hogy ha bedöglött a vaku gariidőn belül, akkor küldjék vissza és adnak helyette másikat. Ha garridőn túl, akkor meg csinálsz amit akarsz.

  • Wagner úr, a kékszakáll

    Ez csupán arra utal, hogy aki utoljára rázárta a mérnökökre a laborajtót, elhagyta a kulcsot is. Azóta egyre kevesebben tudnak róla, hogy a termékeket mérnökök tervezik, a azok a kevesek egyre kevesebbet kérdeznek a mérnököktől, a kevesek főnöke pedig egyre jobban leszarja, mit mondanak a mérnökök az ajtó mögött.

    Szar vicc volt, de tényleg az a lényeg, hogy 30 éve egy technológiai cég vezetésének legalább felét a mérnökök adták. Mára a mérnöknek szinte nincs esélye kitörni a laborból, ellenben mindent ural a marketing és mindenféle egyéb – néha kicsit ezoterikus – cégvezetési tudomány. Kevesen vannak, akik ragaszkodnak a műszaki tudás szentségéhez, nem meglepő módon nagyrészt német cégek. Lásd Zeiss, Leica, hogy a blog témájához illeszkedjünk, de a komplett német autógyártás is ilyesmi.

    Hasonló benyomásokat lehet szerezni, ha beülsz egy echte német MBA képzésre és összehasonlítod egy amerikai MBA-val. A német MBA programokon központi téma az innováció menedzsment, míg az amerikai MBA-n a tőkepiac körül forog minden gondolat. És ahol mindent ural a tőkepiac, ott egy jó sajtóbejelentésen milliárdokat lehet keresni. Iskolapélda a működő termék nélküli, de már milliárdos, tízmilliárdos (dollárban, persze) kapitalizációjú startup cégek sztorija, amikről időnként kiderül, hogy nem is lesz soha termék, mert egy marketinglufi az egész. De ha a csalókon túllépünk, és összehasonlítunk egy Porsche csoportot, vezetést, piaci jelenlétet, a cég által kommunikált értékeket a Tesla hasonló jellemzőivel, világos lesz a különbség.

  • Hans Meyer

    Kommersz, mások úgy mondanák széleskörűen elterjedt, ez lett a fotóból, nincs kivétel.