Az árpolitikájuk miatt. Igen, első felindulásból írom ezt a rövid cikket, mert nem bírom benntartani a véleményemet.
Az új Nikon 70-200 egy milla lesz. Az új Nikon 19mm PC 1.2 millió. Elképesztő árak! A Canon hagyományosan olcsóbban szokta kínálni az optikáit, mégis nála is durván elszálltak már az árak. Az új 16-35mm f/2.8L III itthon közelít majd a 800ezerhez. A 35mm f/1.4L II is majd’ 700ezer. Az új 11-24L egymillió. A Canon 5D Mark IV 1.2 millió, a Nikon D810 egymillió.
A Sony A7R II 1.2 millió, hozzá egy 70-200/2.8 egymillió, egy 24-70mm 700-800ezer attól függően hogy Zeiss vagy GM.
Lássunk csak egy teljesen átlagos profi fotós felszerelést, átlagárakkal számolva (márkától függően ez +/- többszázezer Ft is lehet):
- két fullframe gépváz: 2,5 millió
- egy ultranagylátó zoom: 900ezer
- egy normál zoom: 600ezer
- egy telezoom: 800ezer
- egy fényerős nagylátó fix: 700ezer
- egy fényerős fix kistele: 700ezer
Ez eddig 6.2 millió Ft.
Update: nem az árak átlagosak, hanem a típusok. A két kamera, három zoom és két fix, szerintem elég átlagosnak mondható, ezeket adtam meg a ma jellemző árakkal. Nyilván egy magyar fotós csak ritkán tud ilyen felszerelést ilyen árakon összehozni, inkább van egy jobb főváz és egy gyengébb másodváz, néhány használt zoom és két nem top kategóriás fix, mondván, az is elég. A világ nyugatabbik felén azért jellemzőbb a L-es sor és a top gépváz.
Ezzel szemben ott van például egy Fujifilm. Igaz csak APS-C szenzoros, de az X-Trans szenzor miatt képminőségben már nagyjából ott tart, mint a fullframe gépek. Az X-T2 570ezer Ft, úgy, hogy most jelent meg, tehát ennél csak olcsóbb lesz. Hozzá egy 56 1.2-es obi – ami még a szeretett kis mélységélességet is elhozza nekünk – nem éri el a 400ezer Ft-ot. Ezért a pénzért pici, könnyű, borotvaéles még f/1.2-n is, nem torzít, és nincs színhibája.
Kérdem én mit gondol a Canon és a Nikon, mit tudnak ők, ami miatt indokolttá válik, hogy kétszer annyit kérjenek el az optikáikért és fényképezőgépeikért, mint 5-6 évvel ezelőtt?* Milyen fotós feladat az, amit csak és kizárólag ezekkel a többmilliós értékű felszereléssekkel lehet megcsinálni? Egy középformátumot még megértek, bár az is túl van árazva, de ott épp lefelé tendálnak az árak, mégpedig durván.
Úgy tűnik itt egy egyedül a Pentax és a Fuji az, akik megmaradtak a realitás talaján, ráadásul egyre jobbak is tudnak lenni. Ha ez így megy tovább, még egy komplett rendszerváltás is meg fogja érni anyagilag, akkora lesz a különbség árban, és annyira nem lesz különbség teljesítményben.
Első blikkre azt mondom, három dolgot nem tud egyelőre a Fujifilm: egy Canonhoz vagy Nikonhoz képest kicsi az objektívparkjuk, nem bírja olyan sokáig az akkujuk és nincs vakuvezérlésük. Az első csak idő kérdése, ahogy a második is, ahogy fejlődik az akku-technológia. A harmadikról meg épp most gondoskodnak a világ vezető világítástechnika gyártói. A Pentaxra ebből csak kettő érvényes.
* UPDATE: Téves megállapítás. Nem kérnek el kétszerannyit mint 5-6 évvel ezelőtt, csak magyar viszonylatban tűnik így, mert ők is emeltek picit az árakon (200-300 dollárt a régiekhez képest reálértéken), és a forint árfolyam is jócskán leromlott azóta. Ez persze a gyártókat nem érdekli. De a kérdés továbbra is aktuális átszabva úgy, hogy “mi az ami miatt indokolttá válik hogy kétszer annyit kérjenek el az optikáikért és kameráiékrt, mint például egy Fujilm?”…vagy “mi az ami miatt indokolttá válik, hogy ma egy fullframe objektív szinte annyiba kerül, mint egyes középformátumú optikák”?
Na és mi erre a piac válasza?
Történetesen az, hogy a fotósok egyre kevesebbet tudnak elkérni a munkájukért. Amikor egy sokmilliárdos éves árbevételű cég azt mondja, hogy az országos all-media reklámkampányukhoz (amin semmi más nem szerepel, csak egy termékfotó és egy céglogo) a fotózásra (10-15 hasonló stúdiófotó) max 150-200ezer Ft-ot tudnak szánni, úgy hogy közben magára a kampányra tízmilliókat kifizetnek…? Akkor pontosan tudják, hogy bizony fognak ők megfelelő szakembert találni a feladatra, mert a hazai fotósok 90%-a nem fogja pusztán büszkeség vagy önérzet miatt otthagyni azt a 200ezer Ft-ot. Pláne úgy, hogy megkapja az ígéretet, hogy ha megcsinálja akkor később is visszahívják, akár évente többször is, az meg már évi akár egymillió Ft is lehet? Csak a miheztartás végett, egy ilyen fotózás díja milliós tétel kellene legyen normál esetben. Egyetlen fotóé, vagy maximum 2-3-é.
De ahogy a zenészek sem tudnak már a jogdíjból megélni, úgy fotósok is búcsút inthetnek lassan a jogdíjnak, pedig ez kellene legyen a bevételük legfőbb összetevője. Ennek ellenére már a legtöbb kollégám úgy áll a dologhoz, hogy a “szerzői jogdíj már a múlté”, hogy ma már nem lehet ilyen “romantikus dolgokat érvényesíteni”, amikor a tízmillió fotós országában élünk. Azt mondják, hogy “megcsinálom a fotót, kifizetik az egyszeri munkadíját és utána nem érdekel mi történik a képpel”. Ilyen erővel viszont egy esküvő és egy országos reklámkampány fotó ára egy és ugyanaz lesz, hiszen mindegyikkel ugyanannyit kell dolgozni. Egyetlen aprócska különbség csupán az, hogy az esküvői fotó azért készül, hogy kikerüljön a polcra a pár lakásában, a reklámfotó meg azért, hogy a megrendelője adott esetben tíz- vagy százmilliókat keressen a segítségével. És nekünk mégis mindegy, hogy mi történik a fotónkkal a leadás után.
A fotós cuccok meg drágábbak. Egyre drágábbak. Pofátlanul drágák már.
Két külön dologról beszélek, de mégis összefüggenek. Hatmillió forintos felszerelést akarunk összerakni 100-150ezer forintos munkadíjakból úgy, hogy közben ne haljunk éhen. Ebből egyik oldal se stimmel. A hatmillió is irreális egy korrekt fotós cuccért, és a 100-150ezer Forintos munkadíj is sok esetben vicc kategória. Mégis, még mindig van aki szalad a boltba az egymilliós új fotóscuccért (bár ők jellemzően egyéb állásból jól kereső hobbisták), és még mindig van aki pofátlanul soknak tart 100-150ezer Ft-ot kifizetni “pár kattintásért”.
Én sem tudom mi az igazság…és a cikk is hosszabb lett, mint gondoltam.
