Igencsak megmozgatta a közvéleményt a Sony a9 érkezése, ebből is látszik, hogy mekkora játékos lett a Sony a fototechnikai piacon. Mélyedjünk bele picit jobban ebbe az új csodagépbe.
Alig több, mint 12óra leforgása alatt olyan elérést csinált – magától – az eredeti A9 poszt a Facebook oldalunkon, mint a fotósuli szponzorált posztjai. Egyes kollégák hangnemében jól érezhető volt a kitörő lelkesedés az új gép iránt, van aki már meg is hirdette korábbi gépét, hogy felkészüljön az a9 májusi érkezésére. Aztán persze olyanok is akadnak, akik szerint ez még mindig nem az igazi (mellesleg fura ezt kijelenteni úgy, hogy még nem is próbálta az illető). Olyan is van, aki még mindig vakon hisz a DSLR-ekben és a mirrorlesst csak próbálkozásnak tartja egyelőre. Pedig a 2017-es évet úgy gondolom bátran bevéshetjük a fototechnika történelemkönyvébe, mert a két “kis” gyártó (Sony és Fujifilm) új fejezetet nyitott idén. Először a Fuji az univerzális mirrorless középformátummal (igen, tudom a Hasselblad előbb volt, ezért írtam, hogy univerzális…az X1D nem az), majd a Sony az a9-cel, ami első mirrorlessként játszik a CaNikon-féle 1D/D(x) ligában. Amolyan előszélként említeném a Leica SL-t is az új fejezet nyitása térén abban a bizonyos könyvben.
Néhány dolgot egyértelműsítenék hamar a Sony a9-cel kapcsolatban:
- A kamerában van mechanikus zár is, csak a sajtótájékoztatón, a videókban és a cikkekben az új, “torzításmentes” elektronikus zár lett kidomborítva. A gyors szenzorkiolvasás miatt most az a nagy szám, hogy nincs rolling shutter effekt se fotón se videóban, ha gyorsan mozgó témát fotózunk elektronikus zárral. Amivel egyébként teljes csendben lehet fotózni, pont mint egy mobiltelefonnal. DE! Jelezném azoknak, akik szerint a mechanika immáron teljesen eltűnt, hogy bizony van mechanikus zár is, melynek leggyorsabb zárideje 1/8.000s, vakuszinkron ideje 1/250s.
- A gép méretben szinte tökugyanaz, mint az a7 széria, csupán a markolata vastagabb kissé, ezért 3mm-rel nagyobb a kamera teljes vastagsága. A Dpreview szakemberei szerint azonban az a9 építési minősége érezhetően komolyabb, mint az a7 szériáé.
- A gépet a Sony egyértelműen és kimondva is fotó célokra szánja. Bár elég jó 4K videót tud, ez elsősorban nem videós masina, hanem egy sebességre kihegyezett fényképezőgép.
- A gépbe nagyjából a jelenleg elérehető legújabb fototechnikai fejlesztések kerültek, úgy mint rétegelt BSI szenzor, torzításmentes elektronikus zár, 5FÉ-es, 5-tengelyű szenzorstabilizálás, 20fps sorozat, ultranagy felbontású, fényességű, nagyítású, és képfrissítésű EVF, UHS-II kártya, stb….ezzel a Sony ismét megmutatta, hogy nem kívánja követni a Canon és a Nikon által alkalmazott, szándékosan késleltetett technológiai fejlődést. Elképesztő mértékben dobják piacra a legújabb technológiát, kérdés nélkül, évekkel maguk mögé utasítva a konkurenciát.
- Ami az akkuteljesítményt illeti, kétféle adat látott napvilágot. A gép a csökkentett energiafogyasztása és a nagyobb teljesítményű akksi miatt 2.2x hosszabb ideig bírja egy feltöltéssel, mint elődei. Az egyik hír szerint ez 480 kép, a másik hír – konkrétan CIPA mérés – szerint ez 650 kép. Már ez sem mindegy, és gondoljunk bele, hogy duplaakksis portrémarkolattal már 960db vs. 1300db fotó a difi, de továbbmegyek, a Sony bemutatott egy speckió töltőadaptert a géppel egyetütt, amivel nem csak halózatra köthetjük a masinát stúdióban, hanem terepen, állványon használva (az adaptert pedig az állványra aggatva) akár 4 akkuval is üzemeltethetjük az a9-et. Itt már tényleg nem mindegy hogy 4 x 480 (1920db) vagy 4x650db (2600db) fotót tudunk készíteni. Ráadásul ez CIPA standard, ami azt jelenti, hogy a gép ennél jóval többet tudhat a való életben. (Frissítés: időközben olvastam, de már nincs kedvem átírni a fentieket: a 480 kép EVF-fel értendő, a 650 kép pedig LCD-vel. Mindkettő CIPA mérés…hát igen, megértük, hogy olyan teljesítményű lett az aprócska EVF, hogy többet fogyaszt, mint az LCD…)
Nagyjából a fotósok két tábora elégedetlen az a9-cel: azok akik sokat videóznak, és azok, akik még mindig elvakultan ragaszkodnak a tükörhöz és a pentaprizmás keresőhöz. Utóbbiakat egy remek EVF azért még meggyőzheti szépen lassan, előbbiek pedig jobb ha tudják, hogy ez nem videós masina, arra ott az A7S II. Van még egy harmadik elégedetlen tábor is, a magyaroké, merthogy ez a gép nettó 1.3 millió, bruttó 1.5 millió Ft lesz és ez magyar viszonylatban kb a csillagászati szint. Ezzel kapcsolatban ismét megjegyezném, hogy a gép a zászlóshajók kategóriája, ami úgy 7-8 évvel ezelőtt került ennyibe, ma már viszont a 2 millió Ft-ot karcolják mégpedig felülről (Canon 1DX II 2.08mio, Nikon D5 2.27mio). Nem is gyakori gépek ezek Magyarországon, viszont 1.5 misiért én az a9-nek nagyobb jövőt jósolnék itt a Kárpát-medencében.
Szóval akkor lássuk milyen igazi előnyökkel kecsegtet a Sony a9, akár a Sony a7-szériával, akár a Canon és a Nikon csúcsmodelljeivel vetjük össze.
PRO
- A BSI szenzornak köszönhetően ennél a gépnél is piacvezető dinamikatartomány, ISO invariancia és ISO teljesítmény várható, hasonlóan a Sony a7R II-höz. Mivel kisebb felbontású, ezért ISO-ban még jobb is kell legyen, valahol az a7S II és az a7R II között lesz szerintem.
- A 20 kép / másodperc sorozatteljesítménnyel már lényegében filmet forgatunk, csak épp fotó módban (a standard film framerate 25fps ugye). Nem teljesen új dolog ez már, hiszen létezik 8K videó, ami 30+ megapixeles képet ad, ha egy-egy kockát kinyerünk belőle, de a Sony az első tudtommal, aki mindezt rolling shutter/jello effekt nélkül is meg tudja tenni. Értsd: ezúttal teljes értékű fotót kapunk 20fps-sel, míg korábban kompromisszumos képet kaptunk csak.
- Nem sötétül el a kijelző sorozatlövéskor. Pár hónapja még a Nikon “fikázta” a mirrorlesst, egy prezentációban, mondván, hogy sorozatlövéskor a látott kép akadozik, és a D5 milyen rövid blackout időt produkál, ami milyen jó sportfotózás esetén. Ezzel a géppel a Sony ténylegesen ki is húzta a méregfogát ennek az egésznek, mivel az a9 keresőjében egyáltalán nincs se elsötétülés, se szaggatás, sorozat közben folyamatos élőképet látunk és csak egy vibráló keret jelzi az exponálás folyamatát. Ilyet DSLR nem tud, hiszen az csapkodja a tükröt és rángatja a zárt.
- Teljesen némán is használható a gép, amennyiben tisztán elektronikus zárral használjuk. Ez sok szituációban előny lehet, nem zavarjuk a fotózott alanyt vele (esküvő, színház, csendes sportok stb) vagy épp nem veszi észre a fotózott állat, hogy lefotózzák.
Az elektronikus zár további előnye, hogy lényegében bármilyen záridővel tudunk vakut használni mindenféle HSS, vagy Hypersync nélkül. A túl gyors záridőknél azonban ügyelnünk kell arra, hogy a záridő rövidebb lesz, mint a vaku villanási ideje, vagyis előfordul, hogy a vaku még fényt bocsájt ki magából, de a kamera már nem exponál, így a fény nem hasznosul a képen. Hatványozottan belép ilyenkor a vakunk mélyreható ismerete, hogy tisztában legyünk vele, milyen villanási idővel rendelkezik, és ez változik-e, ha igen, milyen mértékben a vakuteljesítmény változtatásával.Sajnos ez nem valósult meg, egy tesztben olvastam, hogy elektronikus zár használta esetén a Sony letiltotta a vakuszinkront. Hogy miért, azt nem tudni.- Előnye még az elektronikus zárnak, hogy nem okoz vibrációt.
- A EVF 120fps képfrissítést és 3.68 millió képpontot szolgáltat, és olyan nagyítást, amit még a Canon 1DX II sem tud (Sony 0.78x, Canon 0.76x). Vagyis óriási, világos, pengeéles és szakadozásmentes keresőképet kapunk, amit – szerintem – már nehezen lehet majd megkülönböztetni az optikai keresőben látott képtől (nyilván meg lehet majd, de szerintem könnyű lesz megszokni, átállni). Cserébe viszont valós expót, valós fehéregyensúlyt és rengeteg extra információt nyújthat fotózás közben. Annyit kell tudni, hogy sorozatlövés közben a 120fps lecsökken 60-ra, de ez még mindig a top MILC-ek maximális fps-e (a Fuji X-Pro2 60-80 körüli fps-sel operál, a Leica SL 60fps-sel). Ekkora felbontású elektronikus keresője egyébként a Leica Q-nak és a Panasonic GH5-nek van, ennél nagyobb (4.4mio képpont) már csak a Leica SL-nek.
- A gép olyan teljesítményt képes nyújtani, mint a DSLR csúcskategória, mégis kis méretben teszi mindezt. Kicsi és könnyű, de ha akarjuk, rápakolhatunk egy portrémarkolatot, így már tekintélyt parancsoló(bb) méretet nyer. (Jóllehet sosem lesz akkora tégla, mint mondjuk egy 1DX)
- Mirrorless masina lévén természetesen nem csak natív Sony lecsékkel fog működni, hanem gyakorlatilag bármilyen optikát rácsavarhatunk, ami kirajzolja a 35mm-es fullframe képkört. Ehhez értelemszerűen adaptereket kell használni, ám léteznek már olyan adapterek, amikkel például Canon optikákkal meglepően hatékonyan lehet használni a gépet, tűrhető, vagy inkább jó autofókusszal, és ez csak javulni fog. Ha tehát valaki váltani akar mondjuk Canonról, akkor első körben nem is kell az összes optikát eladnia, hiszen ezzel a géppel is használni tudja őket fényméréssel, rekeszműködéssel és autofókusszal. Aki Sigma objektíveket gyűjtött össze, annak még egyszerűbb dolga van, hiszen a Sigma saját adapterével a natív lencsékhez még jobban közelítő teljesítményt érhetünk el.
- Brutál AF: és ezt most nem is elsősorban a gyorsaságra értem, hanem a képmező 93%-t lefedő AF pontokra. Nincs többé újrakomponálás, meg nyűglődés. Jön a sportoló, belép a kép felső sarkában a jelenetbe és a gép végig követi, amíg a túloldali sarkon nem távozik. Közben nincs blackout sem, szóval csak rajta kell tartanunk vagy épp csak egyenesen kell tartanunk a kamerát, mint egy távcsövet. 693db szenzorra szerelt hibrid AF pontunk van, ami azt jelenti, hogy a fázisdetekciós autofókusz gyorsaságát vegyíti a kontraszt alapú AF pontosságával. Továbbfejlesztették az arcfelismerő, szemkövető AF algoritmust is, ami már az a7R II-ben sem volt rossz. A Sony szerint már úgy is működik, ha a portréalany elfordítja az arcát és profilból fotózzuk, illetve akkor is ha az arc egy része takarásban van. Nincs többé életlen szem?
- +1 olvasói javaslatra: szenzorstabi. Ez annyira egyértelmű volt, hogy bele sem írtam a cikkbe, hiszen a többi Sony Alphára (is) jellemző, nem csak erre. Bár tény, hog ez vonatkozik a fentebb említett adapterezésre is. No lényeg a lényeg, hogy valóban, akármilyen csúcsszuper, vagy vintage, adapterezett 3rd party obit rakunk a gépre, az stabilizálva lesz, hiszen Sonyék nem az optikába építenek remegésgátlót hanem a szenzort mozgatják. Ráadásul 5 tengelyen, amit – ha jól sejtem – a Canikon-féle optikai stabi nem is tud reprodukálni. Mert a fel-le és jobbra-balra dimenzió még okés, de van itt még fel-le billentés, jobbra-balra forgatás és optikai tengely körüli elforgatás is. Mindez 5FÉ fórral, ami történetesen a legjobb optikai stabik terepe már.
Lássuk be, hogy nagyon örülünk a Canon 5D Mark IV-nek, de úgy tűnik, hogy a Sony mögött még így is többéves lemaradásban van a cég. Hogy a tripodcastes Sztyuit idézzem, “a Canon az 5D4-et még 4 évig fogja árulni, most biztos vakarják a fejüket”. Így nézve elképesztő hosszú időnek tűnik és ebből kiindulva én azt mondom, ha a Canon igazán fel akarja venni a kesztyűt, akkor 5D Mark V már nem is lesz, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Nikon mit virít az idén.
CONTRA
Ahogy semmi az életben, úgy ez a gép sem tökéletes, még ha első blikkre annak is tűnik. Lássuk milyen kompromisszumokat kell hoznunk, ha a Sony a9 mellett tesszük le a voksunk.
- Egy sportfotós gép, sportfotós optikák nélkül. Az Fstoppers szerzője azt írja, hogy ez a gép egy gourmet étel ezüst étkészlet nélkül. És valóban, hiába egy liga a gép a nagyokkal, ha a Sony még nem tud virítani mellé egy 200mm f/2-t, vagy egy 400mm f/2.8-at, vagy akár egy 600-ast. Igaz van nekik 300/2.8 és 500/4, ezt ne feledjük, és van 1.4x és 2x telekonverter is. Persze a Canon nagyteléi rámennek, szóval akár egy EF 200-400mm f/4L 1.4x-szel is lehet használni, de az AF gyorsaság nagy valószínűséggel nem lesz olyan, mint ugyanez az obi egy Canon vázon, vagy egy natív Sony obi sebessége az a9-en.
- A natív optikák brutálisan drágák. Legyen szó Carl-Zeiss obiról, Sony G obiról, vagy a legújabb Sony GM optikákról, a Canonnál és a Nikonnál nem megszokott csillagászati árakkal találkozhatunk. 24-70GM kb 900.000 Ft, Sony 70-200G II 1.14mio Ft. Na persze egyre népszerűbb ám a Sony E bajonett, szóval sorban lépnek a gyártók is. Ha nem hülye a Tamron, a Tokina meg a Sigma…
- Az autofókusz -3FÉ-ig működőképes a Sony szerint, ami tisztességes teljesítmény, ám míg a Canon gépek például ezt f/2.8 vagy jobb fényerejű objektívekkel tudják megtenni, addig a Sonynál f/2 a határ. Előbbi azért széleskörűbb tartomány, a Sonynál lényegében a zoomok ki is estek a pixisből e téren.
- A videósokat már említettem, de jegyezzük meg ismét, hogy hiába van a gépben remek 4K videó szolgáltatás, az S-Log gammát és úgy enbloc a Picture Profile-okat is kihagyták a gépből. Egy akksival, egy feltöltéssel egyébként kb 120 perc videót lehet készíteni vele.
- Jó jó, sőt nagyon jó az akku teljeítmény, de CIPA mérés szerint a 4 akksis adapterrel lehet elvileg 2600 fotót készíteni, a Nikon D5 pedig egyetlen akksival tud 3780-at ugyanezen standard szerint. Ami a való életben kb 5-6000 expót jelent a használók tapasztalatai alapján, tehát kb ennyit tud egy feltöltéssel az 1DX, vagy a Nikon D4s/D5. Teszem hozzá azért a mindennapi munkában nagyon ritkán van szükség ennyi képre, szóval egy portrémarkolattal és dupla akksival ha tudunk lőni 2000 fotót, akkor már azt hiszem jók vagyunk. Márpedig ennyit valószínűleg tudunk majd, hiszen ha a CIPA mérés 1300-at mond, akkor a való életben ez 2000 fölött lesz jó eséllyel. Ez meg már DSLR közeli szint, ami nagyon nem rossz egy milctől és ennyi kompromisszum vállalható a sok előny mellett.
- Zászlóshajó liga ide, sportfotós liga amoda, a gép időjárásállóságáról nem igazán esett szó a Sony részéről. Mondjuk úgy, nem domborították ki. Állítólag jobb, mint az a7R II-é (mintha olvastam volna valahol), de a Dpreview szakemberei hívták fel a figyelmet arra a gép kézbevételekor, hogy a gép oldalán lévő ajtók, gumitakarók nem valami nagy eresztések, szóval a gép időjárásállósága nem vetekedhet a Canon és a Nikon csúcsgépeinek időjárásállóságával. Márpedig ez kardinális kérdés, ha valaki esőben, hóban, fagyban vagy épp brutál párában fotóz.
- Ami a gép csatlakozóit illeti, van Ethernet port, ami kissé fura, bár a nagy gépekben is van, de ma már egyre kevesebb eszközbe lehet bedugni. Macbookokon például rétóga nincs Ethernet port, márpedig nagyon sok fotós használ Macbookot. Az alábbi Canon oktatóvideóban is egy iMac-kel illusztrálják az Ethernet használatát (egyébként képáttöltésre és klasszikus tethered fotózásra is alkalmas, épp úgy mint az USB vagy a Wifi). Az Apple-t ismerve, nemsokára majd az Ethernet portra és az UTP kábelre is bemondják, hogy elavult technológia, mert van wifi, és akkor majd az új iMac-ekben sem lesz, de talán ez még eltart jópár évig. Ott van viszont a Sony a9-en az USB csatlakozó, ami totál érthetetlen módon USB 2-es, legalábbis ezt mondják. A Sony hivatalos adatlapján nem szerepel ez az infó, mindenesetre a gépet tölthetjük USB-n keresztül is, ezt jó tudni.
- Ne felejtsük el, hogy még mindig Canon-hangsúlyos a fototechnikai ipar. Ha úgy döntünk, hogy váltunk, számítani kell rá, hogy el kell engedjünk néhány kiegészítőt és ha valami új megjelenik, akkor nem a mi gépünkhöz fogják kínálni elsőként. Legyen szó kiegészítőkről, világítástechnikáról, szoftveres támogatásról, először szinte mindig a Canon és a Nikon verzió jön ki, aztán később a többi, ha jön egyáltalán.
- A gép kicsi, ami néha jó, néha nem. Egy méretesebb objektívvel könnyen orrnehéz lesz, amit egy portrémarkolattal bizonyos mértékig ellensúlyozhatunk, de sosem lesz olyan kiegyensúlyozott, mint egy komoly DSLR komoly optikával. Nagykezűek továbbra is hátrányban.
Hát ennyi. Kérdés…veszel?