Remekül szerepelt a DXOMark tesztjén a Sony új mindenes mirrorlesse.
Nem kellett sokat várni a tesztlabor eredményeire a Sony új gépe esetében, hamar megtörtént a vizsgálat, így a minap publikálták is az eredményét. Ebből kiderül hová tehetjük a Sony A7 III szenzorát a DXO Mark által nyilvántartott rangsorban, mely a fotósok számára jellemzően mértékadó, mégha néha vannak is fenntartásaink, mégha ebből nem is derül ki egy kamera valódi használhatósága, hiszen csak a szenzort tesztelik ilyenkor, azt is laborkörülmények között.
E szerint a Sony A7III eredményei alap ISO-n:
Tónusterjedelem (dinamika): 14.65FÉ, Színmélység: 25bit, Érzékenység: ISO 3730
Ami a low-light teljesítményt illeti, a Leica-szenzoros kamerák közül ez a 3730-as érték a valaha mért legnagyobb (picivel körözi le az első szériás A7S-t), ennél jobb értéket már csak a CMOS szenzoros középformátumú kamerák tudnak produkálni (jellemzően 4500 körülit). Színmélységet tekintve csak a 20. helyre volt elég a 25bit, a top kamerák 25.5 és 26.5 között vannak. Ami a tónustartományt, vagy csúnya nevén dinamikatartományt illeti, ott pedig az élmezőnyben találhatjuk a Sony A7 III-at, csak az A7R III, a D810, a D850 és a középformátumok előzik meg, de ezek is mindössze 0,1-0,15 fényértékkel. Ez észrevehetetlen különbség.
A részletes eredményeket itt találjátok.
Forrás: dxomark.com
A DPReview is tesztelte már a szenzort, náluk érdekes eredmények jöttek ki. Számszerűleg ők is alátámasztották a fenti értékeket, ugyanakkor a saját tesztjük szerint az A7III (is) dupla jelerősítést használ, az egyikfajtát ISO 100-500-ig, a másikat ISO 640-től fölfelé. A tónusterjedelmet mutató skálán emiatt van egy komoly ugrás, a dinamika ISO100-500 között 14.7FÉ-ről lemegy kb. 12.7-re, majd ISO640-nél visszaugrik 14.2 FÉ körüli szintre, és onnan kezd újra csökkenni, ha megyünk felfelé ISO-ban.
Narancs: a7 III, Piros: a7R II – Forrás: dpreview.com
Szerintük emiatt a Sony A7 III-nak két alap ISO értéke van: ISO 100 és ISO 640, így azt is megjegyzik, hogy ha az expozíciónk mondjuk ISO 400-at kíván meg, de félünk, hogy a csúcsfények kiéghetnek, akkor tónustartomány szempontjából jobban járunk, ha a záridőt, rekeszt hagyjuk ahol van, de az ISO érzékenységet levisszük 100-ra és utómunkában világosítunk a képen. Ezzel a DPR szerint 2 FÉ pluszt nyerünk a tónusokban, ha mindezt ISO6400-nál csináljuk (ennyit igényelne az expónk), akkor használjunk ISO640-et (és utólag világosítsunk), ezzel 3.3 FÉ-et nyerünk veszteség nélkül. Azt viszont nem javasolják, hogy ha pl. ISO 320-ra van szükségünk, akkor válasszuk helyette ISO640-et, mert mert ez több képzajjal jár. Felhívják a figyelmet, hogy még mindig érvényes az örök szabály, miszerint minél több fényt gyűjtünk be és rögzítünk, annál jobb lesz a képminőség, és a dupla jelerősítés ne befolyásolja az expozíciónk helyes beállítását. Szerintük akkor jusson csak eszünkbe a fenti táblázat, ha ISO 500-at használnánk, ehelyett jobb, ha ISO640-et választunk.
Fotós legyen a taplán aki ezt érti, én is csak kapisgálom. Legyen elég annyi, hogy a fentiek csak szélsőséges esetekre vonatkoznak, ha ISO6400 kell, akkor értelemszerűen a legtöbb esetben nem fogunk egy szinte töksötét képet készíteni ISO640-en, azzal, hogy majd otthon kivilágosítjuk, mert azt se tudjuk megnézni éles-e, jól komponált-e. A fenti trükkök maximum tájkép-, esetleg építészeti- és enteriőrfotózásnál lehetnek érdekesek, úgy vélem, ahol csinálthatunk egy helyes expót, ahol látjuk az élességet, kompozíciót, világítást, stb, aztán lehet egy utómunkára szánt alacsony-ISO-s verziót is készíteni, ami majd a végleges kép lesz.
