Mitől jó a Nikon új bajonettje? Miért esett az ismert méretekre a mérnökök választása? Milyen előnyökkel jár ez és miért future-proof bajonettről beszélünk? Ezekre a kérdésekre ad választ az a jóember, aki tervezte a Z-mountot.
A cikk végén található videóban Suzuki úr elmagyarázza, hogy miért tervezték a Nikon Z-bajonettet olyanra, amilyen. A bajonett belső átmérője 55mm, ami kb 1cm-rel nagyobb, mint az átlag fullframe bajonettek (amik 44mm körül vannak, kivéve a Canon EF, ami 54mm), tehát ez a jelenlegi legnagyobb átmérőjű objektív csatlakozás kisformátumot tekintve. Közhiedelemmel ellentétben ez még kevés lehet egy középformátumhoz, azok ugyanis 60-62-65mm körül vannak.
A rendszer bázistávolsága (vagyis az optika és a szenzor közti távolság) viszont csak 16 milliméter, ami a legkisebb jelenleg a piacon. A Fujifilm, a Sony, a Canon és más gyártók mirrorless bázistávolságai 18-19mm körüliek.
A Nikon Z mount tehát meglehetősen nagy átmérőjű és nagyon közel helyezkedik el a szenzorhoz.
Mr. Suzuki szerint ez azért jó, mert minél nagyobb a bajonett és minél közelebb van a szenzorhoz, annál szélesebb szögben tud érkezni fény a bajonetten keresztül a szenzorra, vagyis annál nagyobb optikai elemeket tudnak tervezni. A nagyobb optikai elemek több fényt gyűjtenek, ami csak jó lehet, ráadásul így több hely marad az objektívben a komolyabb AF motoroknak, ezáltal gyorsabb autofókuszt tudnak építeni. Persze van egy határ, ami fölött már túl nagy lenne a kamera mérete, szóval szerintük az 55mm az, aminél már ki tudják használni a nagy mount előnyeit, de még kisebb méreten tudják tartani a kamerát.
Az új méretek lehetőséget biztosítanak, hogy f/1.2 vagy akár f/0.95 fényerejű objektíveket is tervezhessenek a rendszerhez. Ezt már hallottuk, és többen is kifogásolták, hogy péládul a Sony sokkal kisebb bajonettjéhez is létezik f/0.95-ös fényerejű objektív.
Sony vázon a Mitakon Speedmaster 50mm f/0.95 manuál fókuszos optika (Forrás: phillipreeve.net)
Szerintem a lényeg itt a képminőség lehet, bár még nem próbáltam a Mitakon ilyen optikáját, de gyanítom, hogy f/0.95-ös rekeszértéken azért lehetnek bajok: erősen vignettál és a képszéleken bizonyára már nem az igazi a képminőség nyitott rekesznél. Ha több a hely, nagyobb a mozgási lehetőség, akkor bizonyára ezeket a hibákat könnyebb kiküszöbölni egy ilyen extrém fényerejű objektív esetén. Nem véletlen, hogy eddig csak a Canonnak voltak f/1.0 és f/1.2-es objektívjei, hiszen ott a bajonett kellően nagy ehhez. (Tudom, a Nikonnak is van 1978-ból 50mm f/1.2 AI objektíve, de modern optikájuk ilyen fényerővel nincs). És az sem véletlen, hogy a Sigma f/1.4-es ART objektívjei is hatalmasok és nehezek – ez a feltétele a remek képminőségnek.
A másik dolog az autofókusz, jóllehet a Nikon a Noct-Nikkor 58mm f/0.95-ös optikája is manuál fókuszos lesz, ám a videóban a jóember azt mondja, hogy az új bajonett több helyet enged az AF-nek. Szóval nincs kizárva, hogy a Nikon később nagy fényerejű és autofókuszos objektívekkel tud előrukkolni. Suzuki úr nem győzi hangsúlyozni, hogy az új bajonett egészen különleges optikák tervezését is lehetővé teszi, ami számukra – mint optikai tervezőmérnökök – nagy izgalmakat rejtő lehetőség. Én meg merem kockáztatni, hogy a Nikon Z idővel elindítja majd az f/1.2-es, AF-es optikasort, úgymint 35/1.2, 50/1.2, 85/1.2 és talán egy 105/1.4 és 135/1.8 a végére.
Ezen a képen tökéletesen látszik, hogy mire gondolt a Nikon, amikor azt mondta, hogy nagyobb méretű optikai elemeket tudnak tervezni. Jóval nagyobb a Noct 58mm f/0.95, mint a Mitakon objektíve. Csak azt nem érti senki, hogy ekkora házban miért nem fért el az autofókusz motor?
Bizonyára jó döntés volt a Nikon részéről a méretek megválasztása, én csak azt nem értem, hogy miért nem lett akkor autofókuszos az első f/0.95-ös objektívük, illetve azt sem, hogy hogyan oldják majd meg a nagyobb szögben beérkező fény okozta képi hibákat? Mert ugye a szenzor közepére merőlegesen érkezik a fény, a szélek felé viszont már egyre élesebb szögben, amit a nagyobb bajonettel és a kisebb bázistávolsággal még élesebbé tettek. Ez életlenséget és kromatikus aberrációt okozhat a képszéleken, melynek kiküszöbölésére találták ki a hajlított szenzort, de ezt még senki sem alkalmazza jelenleg, talán a Sony valamelyik csajos kompaktgépépbe építették csak be körömnyi méretben.
Szóval az igazi truváj az lett volna, ha a Nikon csinál egy hajlított szenzoros gépet, f/0.95-ös autofókuszos objektívvel, ez azonban elmaradt…egyelőre. Az is lehet, hogy azzal az F-bajonettes adapterezett objektívek nem működtek volna, így nem tudták meglépni.
