Egy korábbi poszt kommentjei közt annyi rizsát nyomtam le a témában, hogy végül úgy döntöttem, ez a téma megér egy külön posztot. Mi lesz a fototechnikai piaccal? Mi lesz a DSLR-ekkel? Átveszik-e a MILC-ek a hatalmat? Miért csökken a teljes piac? Miért drágulnak a kamerák, objektívek? Mit köszönhetünk az okostelefonoknak?
Több cikk is megjelent már itt a FotóSarok Blogon, ami arról szól, hogy a legújabb kutatások szerint durván hanyatlik a fototechnikai piac, sőt a nagy kameragyártók menedzsmentjei is mindig elmondják, hogy hány(tíz) százalékos esést progrosztizálnak az elkövetkező években. Már most kb a felére estek vissza az eladások, és várhatóan a mostani állapot is még nagyjából feleződni fog, mire beáll az új rendszer.
Ez irdatlan mértékű esés egy üzletágban, amit a piaci szereplők a legtöbb esetben nem tudnak kiheverni, legyen szó szinte bármilyen piacról.
Két trendet ismer mindenki: az okostelefonok térhódítását, ami megölte a kompakt fényképezőgépek piacát, és a mirrorless kamerák térhódítását, ami szorongatja a DSLR-t. Az, hogy hanyatlik a piac, a fentiekkel van összefüggésben.
Okostelefonok mindenek felett
Először is tudni kell azt, hogy a piacvezető kameragyártók eladásainak legnagyobb részét sosem a professzionális szegmens tette ki. A legújabb technológiák persze mindig ezekben a fényképezőgépekben jelentek meg, és utána kezdtek lecsorogni az alsóbb kategóriás kamerákba, de komoly mennyiséget eladni, és nagyobb pénzeket keresni a gyártók a belépő-, és valamelyest a középkategóriás gépekkel tudtak realizálni. Ez alapján mérik a piaci részesedésüket is. Az, hogy a piac meghódításában az 50% körüli részesedésével a Canon az első, és mögötte a Nikon van, az leginkább annak köszönhető, hogy ők ketten bitorolták el a piacot az átlagfelhasználók közt. Bődületes mennyiségű Canon és Nikon kompakt gép, és belépőszintű DSLR volt évekig a piacon. Meg persze a profi szegmensben is ők uralkodtak, hiszen nem volt más.
Aztán jöttek az okostelefonok, meg a kisebb gyártók az innovatív MILC-ekkel, mint a Sony, a Fuji, a Panasonic és az Olympus. Ahogy fejlődött és fejlődik a technológia, úgy kezdték ezek átrendezni a nagyok játékát. Az okostelefonok kamerái egyszer csak megléptek egy szintet, amivel helyettesíteni tudták a kompakt gépeket, így azt a piacot kinyírták. Nem csak a kamera miatt, hanem azért is, mert az okostelefon mindig nálunk van, a rajta lévő képek (akár évek, vagy egy évtized képi anyaga, emlékek) bármikor elérhetők, és bármikor megoszthatók másokkal. Nincs az a kompakt gép, ami ezzel versenyezni tudna, ezért a kompakt gépek kihaltak. De a fejlődés nem állt meg. Jöttek az egyre jobb okostelefon kamerák, egy kamera helyett kettő, aztán három. Ma már van ultranagylátó, nagylátó és kistele is a telókban, tudnak panorámát csinálni, HDR-t, slo-mo videót, 4K videót, és úgy el tudják mosni a hátteret a portréalany mögött, mint egy DSLR. Tudom hogy nem ugyanaz, de hidd el Kedves Olvasó, ezzel csak Te meg én foglalkozunk, meg a többi, aki olvas hasonló cikkeket, de az átlag felhasználó észre sem veszi, hogy a képen itt-ott kilóg a lóláb a műbokeh-val. Nem is érdekli, mert így is annyit dob az összképen a mosott háttér, hogy simán dobnak tőle egy hátast. Elárulom, én is mindig dobok tőle egy hátast, és mosolyt csal az arcomra, ha az iPhone-omon bekapcsolom ezt a funkciót, és a gyerekről lövök egy-két képet. Évekig küszködtem azzal, hogy milyen kamerát kéne venni a melós gépek mellé, amit tudok magammal vinni családi eseményre, utazásra. Volt Fujim, volt Leicám, volt előző generációs Sony A7-em, ami jó erre is, meg másodváznak is, így két legyet egy csapásra – gondoltam. Semmi nem működött. Most van egy iPhone XS-em (lényegében telefonba fektettem azt a pénzt, amit egy ilyen gépre szántam volna), és az működik. Semmi mást nem viszek magammal, ha utazunk, ez bőven elég, és baromi kényelmes. Szóval úgy néz ki végleg elengedtem ezt a dolgot.
És mások is szemmel láthatóan elengedik.
Azért zuhan a digitális fényképezőgépek piaca, mert az okostelefonok elkezdték a DSLR-ek piacát is felzabálni.
Ma már csak a – szó jóindulatú értelmében – legelvetemültebb hobbifotósok vesznek DSLR-t, az átlagfelhasználóknak elég a legújabb Samsung, iPhone, Huawei vagy Google Pixel és társaik.
Mirrorless hype?
Aztán ott a mirrorless. A Canon és a Nikon gyakorlatilag évek óta nem adott ki új DSLR-t. 2-3-4-5 éves periódusokról beszélünk. Miért? Azért mert ők is nekiálltak gőzerővel fejleszteni a mirrorless rendszerüket, ugyanis a dolog kezd elhúzni a fejük felett. Nagyjából az utolsó pillanatig kivártak. Jó gépeket csinálnak ma már, de egyelőre nem a legjobbakat. Ha a profi szegmenst nézzük, akkor a Canon és a Nikon jelenleg azért tud még nagy lenni, mert a világ fotóügynökségei (Getty Images, AP, Reuters, AFP stb), a világ sajtóorgánumainak fotósai, de még olyan nagy szervezetek, mint például a rendőrségek, vagy a múzeumok is még Canon és Nikon DSLR-ekre vannak berendezkedve. Komoly megegyezések, támogatások, kedvezmények járnak ezeknek a szervezeteknek a Canontól vagy a Nikontól, és egyébként se tudnak egyik napról a másikra váltani DSLR-ről mirrorlessre, pláne nem másik márkára. De hiába dobta be magát a két nagy gyártó a mirrorless piacra, ezzel csak a tüzet tudták valamelyest mérsékelni, miután a profi fotósok, és a komolyabb amatőrök tömegesen kezdtek Sonyra és Fujira váltani, vagy akár Panára és Olyra.
A Sony A7R IV bemutatóján elmondták (ld. fent), hogy jelenleg a fullframe digitális kamerák amerikai piacán (értsd összesített DSLR és mirrorless eladások) 20 hónapja a Sony az első, mind eladott darabszámot, mind dollárbevételt tekintve. Szóval egy dolog a jelenlegi piaci részesedés, amiben benne vannak az átlagfelhasználók, az amatőrök és a profik egyaránt, és egy másik dolog a professzionális szegmens, és az aktuális eladások. Utóbbi fogja megváltoztatni az előbbit. Szépen lassan. Először a profik kezdenek el használni valamit, aztán az amatőrök, és végül az átlagfelhasználók…
…csakhogy az átlagfelhasználók kiesnek a sor végéről, a legnagyobb bázis. Az a réteg, ami a pénzügyi alapot adta eddig a professzionális szegmens fejlesztéseihez. Nélkülük két lehetősége van egy gyártónak: vagy visszavesz a tempóból, és nem fejleszt, ami egyenlő a halállal, mert ott egy Sony, aki annyi mindent gyárt, hogy teszem azt a tévék, vagy a konzolok profitjából is szükség esetén át tud csoportosítani a kamerafejlesztésre. A Canon meg a nyomtatókból tud nyilván. De valami tőkét muszáj lesz valahonnan injektálni, kompenzálandó a kieső bevételt, amennyiben tartani akarják a tempót. Ezen kívül tudja még azt is csinálni, hogy megemeli az árakat. Ezért nyilván valami pluszt is kell adnia, amiben épp kapóra jöttek a milcek, hiszen ezeknél a fejlesztési lehetőségek mai szemmel nézve szinte határtalanok. Elég csak az AI-ra gondolni. Aztán ott vannak a milc-objektívek, azok is jóval drágábbak, mint a DSLR objektívek, de nagy általánosságban sokkal jobbak is azoknál. Jobbak optikailag, és jobbak mechanika/elektronika szempontjából is. A megemelt ár fedezi a megnövekedett fejlesztési költségeket is, hiszen egy új rendszer van születőben, amit kifejleszteni ultradrága mulatság. Talán még emlékeznek páran arra, hogy az első digitális SLR gépek milliós tételbe kerültek. 20 évvel ezelőtt az első Canon DSLR, az EOS D30 2900 dollárba került. Az inflációt figyelembe véve ez olyan volt akkor, mint ha ma 4300 dollárba kerülne. Pedig egy alsó-középkategóriás gép volt csak APS-C szenzorral. Csak épp egy vagyonba kerül a fejlesztése.
A valódi átállás
Sztyui barátom a Tripodcasttől vezette fel azt az elképzelést, miszerint
a valódi digitális átállás épp most zajlik.
És igaza van. Voltak a filmes SLR gépek, most vannak a digitális mirrorless gépek, és ha megpróbáljuk kicsit hátrébb lépve megnézni ezt az egészet, láthatjuk, hogy a DSLR-ek tulajdonképpen csak egy átmenet voltak a filmes-tükrös, és a digitális-tükörnélküli gépek közt.
Mi az oka mégis annak, hogy a Canon és a Nikon idén bemutatott, vagy bemutat új DSLR-eket? A 90D most jelent meg, és jön az 1DX Mark III és a D6? A dolog megintcsak egyértelmű. Ezek a gépek (mármint a zászlóshajók) a fent említett riportereket, fotóügynökségeket szolgálják ki, akiknek időbe telik az átállás, de nagyon lemaradni nem akarnak, vagy mondjuk úgy nem tehetik meg a gyártók, hogy hagyják őket lemaradni, mert egyszer környékezi meg őket mondjuk egy Sony egy igen akciós ajánlattal, és már el is veszítették őket. De nem csak az ügynökségekről van szó, hanem többmillió másik fotósról a világon, akik még nem váltottak, és egy ideig még nem is akarnak. Jóllehet előbb-utóbb fognak. Gondoljunk csak bele, hogy filmes gépeket milyen sokáig gyártottak még a digitális kamerák elterjedése mellett. Az se olyan volt, hogy egyik évről a másikra húztak egy vonalat és kész, hanem kb. egy évtized alatt vezették ki őket a piacról. De ettől függetlenül mindenki tudta, hogy a digitálisé a jövő.
Most mindenki tudja, hogy átlagfelhasználó szinten az okostelefonoké, amatőr és profi szinten meg a mirrorless kameráké a jövő.
A nagy kérdés csak az – továbbra is -, hogy ki nyer a végén? Bírja-e a két nagy gyártó ezt a hatalmas változást? A Canon még hagyján, de a Nikon? Nagy cég persze ők is, de nem annyira nagy, mint a Canon, aki meghatározó szereplő nem csak a fényképezőgépek, de a videokamerák, a nyomtatók, a scannerek, a projektorok és az orvosi eszközök piacán is. Ezzel szemben a Nikon csak fényépezőgépeket, orvosi és ipari gépeket és kütyüket, meg távcsöveket gyárt, de a távcső piacon nagyjából elhanyagolható szereplőnek tekinthető olyan cégek mellett, mint Európában a Swarovski, a Zeiss és a Leica, a Tengerentúlon meg a Leupold, a Nightforce, a Burris vagy a Bushnell.