Képzeld el a következőt: azért fizetnek, hogy szupermodellek közelében légy, fotózd őket és olyan divatmagazinokban publikáld a képeket, mint a Vogue, a Harper’s Bazaar vagy az Elle. Az iparág legtehetségesebb és legkreatívabb embereivel dolgozol együtt. A nevedet nemzetközi szinten ismerik. A világ legstílusosabb embereivel lógsz: modellekkel, divattervezőkkel, előkelőségekkel, és ami a legfontosabb, évi hatszámjegyű a fizetésed dollárban. Olvass tovább, hogy valójában hogyan érheted el ezt, 8 nem túl könnyű lépésben…
Eredeti, angol szöveg forrása: Sid Vasandani – Raw Talk: Becoming a ‘World Famous’ Fashion Photographer
Ebben a digitális korban gyakorlatilag szinte bárki lehet profi fotós és retusőr. Amint van egy megbízható fényképezőgéped és képszerkesztő szoftvered, a divatfotóssá válás kézzelfogható közelségbe kerül.
ööö….vagy mégsem!
Keményen dolgozol, hogy kitanuld a szakmát, végül úgy be tudod világítani a képeidet, mint a nagyok, csodálatos retusőröket bérelsz fel, hogy bámulatos magazin-minőségű képeid legyenek. Többezer dollárt költöttél már el, hogy elkészítsd a portfóliód. Jól érzed magad és körbenézel, amikor is azt látod, hogy többszáz ugyanilyen ember van rajtad kívül minden városban, akik ugyanazokban a magazinokban, albumokban, és ugyanazoknál a modellügynökségeknél szeretnének érvényesülni. Hogyan léped túl ezt a szintet, amit elértél, ami pár évvel ezelőtt még álomszintű volt, és hogyan jelenhetsz meg „rendszeresen” a Vogue-ban, Harper’s Bazaarban és másutt?
Más időket élünk. Minden fiatal Richard Avedon, Patrick Demarchelier, Annie Leibovitz, Steven Meisel vagy Mario Testino akar lenni. Manapság igazán jónak lenni nem jön csak úgy. Kivételesnek kell lenned. És ha kivételes vagy, alkalmasnak kell lenned arra, hogy versenyezz a cél érdekében. Promóznod kell a munkásságodat stb. Ez a való élet, és kapni is fogsz néhány megbízást itt meg ott. Ha azt várod, hogy észrevegyenek, mint Annie-t amikor a Rolling Stone-nál volt, vagy mint Avedont, Demarchelier-t vagy Peter Lindbergh-et a fekete-fehér fotóikkal – hát ez nem fog megtörténni ebben az életben. Ha megnézed Markus Klinko és Indrani reality showját, a Double Exposure-t, látni fogod, hogy a top szinteken még ők is erőlködnek azért, hogy rivaldafényben maradjanak ebben a hártyavékony üzletágban. A 60-as években a fotográfia nem volt egy könnyű művészet, és sok ötlet felfedezés nélkül maradt. Manapság már mindenki jobb digitális tükörreflexes géppel fotózza a saját kutyáit , mint amilyennel Annie fotózott a Rolling Stone magazinnak.
A Mítosz:
Sok ember azt gondolja, hogy ha híres fotósok lesznek, olyan emberekkel tölthetik majd az idejüket, mint Kate Moss, Giselle Bündchen és társaik. A valóságban ahhoz, hogy a sztárok fotósa légy, ezt a életstílust már azelőtt kell űzd, mielőtt kamerát fogsz a kezedbe. Néhány ember sikere a tény, ami ezt az elméletet igazolja: Mario Testino, Karl Lagerfeld, Victor Demarchelier, Terry Richardson, Markus Klinko, hogy csak pár nevet említsek. Elég jó esély van arra, hogy 8 éven belül Annie Leibovitz lánya – ha ezt a szakmát választja – híresebb fotós lesz, mint te.
A Remény:
Ne csüggedj, azért még mindig van esélyed a dicsőségre. De sokkal nehezebb lesz elérni, mint bármelyik névnek, akiket fent említettünk. Nincs másra szükséged, hogy megcsináld, mint feltüzelt akaraterőre. Utad során azonban nagy áldozatokat kell hoznod. Mindez csak azon múlik, hogy mit vagy hajlandó megadni a sikerért. Egyetlen dologért kell élned: a fotográfiáért. Bármennyit keresel, vissza kell forgatnod. Biztos vagyok benne, hogy akárhány ezren is olvassák ezt, egy közülük képes arra, hogy ezt megtegye.
Az Ösvény:
Itt van hát 8 lépés, hogy „Világhírű Fotós” légy…azon belül is egy igazán nehéz „Kungfu Panda” módszer:
- Mindenekelőtt meg kell tanulnod a szakmát oda-vissza, különös tekintettel a világítás minden módjára fekete-fehérben, színesben és persze nem maradhat ki a magas szintű retus-technika. Annyira jónak kell lenned, hogy képes legyél reprodukálni bármilyen képet, amit valahol meglátsz. A fotográfia igazi mesterévé kell válnod, és ha az vagy, AKKOR SEM SZABAD MEGÁLLNOD A TANULÁSBAN! Olvass könyveket, internet blogokat, magazinokat, nézz világítástechnikával és retussal foglalkozó DVD-ket, gyakorolj, tapasztalj és gyakorolj újra. A Brooks Institute a legjobb fotós iskola. Az igazság pedig az, hogy egy brooks-i diploma rendszerint csak egy rakás diákhitelt ró a nyakadba. Nem valószínű, hogy munkával ajándékoz meg, olyannal meg aztán pláne nem, amiből fizetni tudod a számláidat. A Brooks mindig is a gazdagok helye volt, ahová a gyerekeiket küldhetik hobbit tanulni. Azok az emberek, akik megengedhetik maguknak a Brookst, megengedhetik azt is, hogy ne dolgozzanak. A mi utunkat tekintve a Brooks épp csak annyira jó, mint amennyire más intézetek. Ne feledd, a jó oktatás megélhetést, az önálló tanulás vagyonokat hozhat!
- Az első lépést 3-4 évig gyakorolva lesz időd kitapasztalni a fotográfia minden stílusát, valamint azt, hogy hogyan lehet elérni ezeket. Mindez lehetővé teszi, hogy kifejlessz egy stílust. A SAJÁT stílusod. Ez egyébként a legnehezebb és leginkább zavarba ejtő része az egésznek. Ettől függetlenül ne szentelj neki túl sok figyelmet, mivel ez önmagától kifejlődik. Tudd ugyanakkor a különbséget a „Mennyire jónak gondolom magam” és a „Mennyire vagyok jó valójában” között. Többezer fotós elégedetté válik ennél a pontnál és helyi modelleket fotóz és kispénzű munkákat kap. Jó nekik. Néhányan megpróbálnak nagyobb munkákat megcsípni a városban, de visszautasítják őket, vagy még mindig a szerkesztő visszahívására várnak. A fotósok mindig annyira nagyok, mint azok, akiket és akikkel fotóznak! Egy felettébb művészi fotó drámai világítással és elképesztő retustechnikával „X” fotóstól, a környék legnépszerűbb „Y” modelléről semmit sem ér egy Kate Mosst ábrázoló elkapott pillanatfelvétellel szemben, amit Terry Richardson csinált a zsebkamerájával.
- Szupersztárok közt kell mozognod, hogy megértsd hogyan viselkednek és hogyan kell fotózni őket. És miután nem vagy Paterick Demarchelier gyereke, muszáj neki asszisztálnod, vagy valakinek az ő szintjén, aki celebeket és szupermodelleket fotóz nap mint nap. Ehhez persze meg kell találnod a helyeket, ahol ezek az emberek mozognak. Az én tippem az, hogy nem árt, ha New Yorkban, Párizsban vagy Londonban laksz. Ha megtetted az első két lépést, lesz egy helyed valamelyik nagykutya mellett asszisztensként. De ne fogadd meg még a szavam egyelőre. Elképzelhető, hogy pincérként kell majd dolgoznod, vagy kisebb fotós megbízásokat vállalnod addig, amíg nem kapsz fizetős asszisztensi munkát. Asszisztensi munkát, ami aztán minimálbéres, napi 16-20 órás meló lesz. A világhírű fotós, Rankins beszél erről egy interjújában, ő is elmondja, hogy ha asszisztenst keres, akkor nem a technikai tudás a szempont, hanem a teherbírás, ugyanis az asszisztensei minimum két éven keresztül reggel 8-ra jönnek dolgozni és nincs megállás éjfélig vagy akár tovább is, csak a hétvégék szabadok számukra.
A cikk második része itt olvasható.
(Szántai Gábornak köszönet a tippért!)
