Harsog a sajtó az Egyesült Államok hivatalos olimpikonfotói miatt. Meglehetősen félresikerült képekről beszélünk, melyeket Joe Klamar készített. A képek megjelenését követően találgatások indultak, de Klamar eloszlatta a kételyeket: egész egyszerűen felkészületlen volt.
Júniusban került nyilvánosságra az amerikai olimpiai válogatott portrésorozata. Ezek a promofotók rendszerint igényesek szoktak lenni, de idén ez valahogy kimaradt. A képeket Joe Klamar készítette az AFP és a Getty Images ügynökségeknek, és valami botrányosan silány minőségűek. Többségében rosszul világítottak, koncepciótlanok, jónéhányon kifejezéstelen arcúak a sportolók, kiszakadt, gyűrött háttérpapírt használt, nagylátószöggel torzította az alakokat, lelógnak a képről a sportolók, némely fotók életlenek, stb… Klamar gyakorlatilag minden létező hibát elkövetett, amit portréfotózásnál el lehet követni. Aztán megindult a találgatás, hogy “mit akart mondani a költő?”. Belemagyaráztak mindenfélét, hogy ez lázadás a konformizmus ellen, és még sorolhatnám. Klamar azonban prózai indokkal magyarázta tettét, bár ezzel nem igazán nyugtatta meg a közvéleményt. Először a képek, aztán Klamar nyilatkozata.
Az AFP képviselője a vádakra ezt nyilatkozta:
“Joe-t azért küldtük erre a megbízásra, hogy éppen ilyen képeket készítsen. Azért őt választottuk, mert tudtuk, hogy egyedi látásmóddal bír, nem a megszokott módon dolgozik. Valami különlegeset szerettünk volna, és meg is kaptuk.”
Klamar viszont némileg másképp adta elő a sztorit, ráadásul azt tudni kell, hogy az Olimpiai Bizottság idén először hívta meg az AFP hírügynökséget a jelentős médiaeseményükre:
“Nagy hatással volt rám, hogy az amerikai olimpikonokat fotózhatom, portrézhatom a színpadon az Olimpiai Bizottság sajtótájékoztatóján. Arról viszont fogalmam sem volt, hogy lehetőség lesz a helyszínen stúdiót felállítani a portrék elkészítéséhez. Nagyon kiábrándító volt megtapasztalni, hogy nincs lehetőségem egy stúdió előnyeit kihasználni a helyszínen.”
Ugyanis Klamar két gépvázzal, egy 17-35, egy 70-200 és egy 300mm-es objektívvel, egy rendszervakuval és egy 12″-es laptoppal érkezett a helyszínre, mikor látta, hogy kollégái, más ügynökségek képviselői komoly stúdiófelszerelést vittek a helyszínre lámpákkal, hátterekkel, asszisztensekkel.
Az amerikai Olimpiai Bizottság egyik sajtóreferense megsajnálta Klamart, így egyezséget kötöttek, hogy bemehet egy másik fotós mobilstúdiójába dolgozni. Ugyan a mobilstúdió tulajdonosa prioritást élvezett, de együtt tudtak működni és felváltva készítették a képeket.
Egy-egy sportolóra azonban 1, max 2 perc állt rendelkezésre, ráadásul maguk a sportolók is meg voltak lepődve a mobilstúdiók láttán. Klamar azt nyilatkozta, hogy a fentiek miatt nem volt koncepciója, improvizálnia kellett, jóllehet ezt teszi a munkái 50%-a esetében.
Klamar és az AFP kapott hideget-meleget a fotók publikálása után, főleg szakmabeliektől, de a nagyközönségtől is. Itthon is leközölte a sztorit mind az Origo, mind pedig a Technet.
Szerintetek egyedi, művészi jellegű képek készültek, melyek eltérnek a szokásostól és Klamar és a képszerkesztők bevállalósak voltak? Vagy csak ideológiát gyártottak utólag, miután Klamar egész egyszerűen rosszul informált és felkészületlen volt, ami egy fotóriporter/képügynökség esetén bizony óriási hiba?
