Teszt: Sigma 35mm f/1.4 DG HSM

a dátum: 2012. november 26. | 2 hozzászólás

Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a magyar szakmai fórumok közül talán elsőként jutottunk hozzá a Sigma új fényerős nagylátójához. Három napon keresztül volt nálam az objektív, ezen időszak alatt konkrétan éles munkába állítottam, nem volt mese: pénteken céges rendezvény, szombaton Mystery Gang fotózás. Nagy kockázat volt egy idegen, 3rd-party objektívet így csatasorba állítani, de megbíztam a Sigmában. Úgy tűnik, jól tettem :)

Kollégámnak áradoztam a Sigmáról csütörtök este…nem volt mit tennem, én otthon feküdtem valami influenzaszerűséggel, ő meg a szaküzletben húzta az igát. Ha már bent nem tudjuk egymást fárasztani a hülyeségeinkkel, akkor legalább facebookon tegyük, nem? :) Írtam neki, hogy beárazták a Sigmát az USA-ban, és hogy milyen patent árban van, lehet kellene tartanunk raktáron, ha bejön Magyarországra, mert szerintem ennyiért sokan vinnék. Öt perc se telt el mikor szólt kolléga, hogy utánanézett és van már készleten a magyar forgalmazónál, ráadásul Canon véggel. Több se kellett nekem, mondtam írjunk tesztet, akarom de azonnal! Nem csak engem vezérelt önös érdek, ő is tudta nagyon jól, hogy a lelkesedésemnek hála (értsd azonnal hajlandó vagyok elmenni ezért az obiért a világ végére is) így ő is hamarabb jut áruhoz, és a hétvégén nem csak nekem lesz Sigma 35/1.4-em, hanem neki is SSD meghajtó a laptopjában. Fair deal! :D

A továbbiakban lássuk a hétvége benyomásait. Előre szólok, hogy sajnos a Nikon tulajdonosoknak – ha más nem egyelőre – nem tudok túl sok konkrétumot mondani. Canonnal teszteltem, Canon obikkal hasonlítottam össze, Nikon verzió talán még nem is kapható itthon. Nagyon friss a dolog még, de igyekszünk a Nikon tábor kíváncsiságát is kielégíteni mielőbb.

Külcsíny

Péntek reggel már a forgalmazó raktárában adták a kezembe a fekete-fehér dobozt (meg a sz*ros SSD-t is, de az kit érdekel ;) ). Először azt hittem, hogy valami OEM kitobjektívet kapok gépváz mellől kivéve, olyan igénytelen a Sigma új csomagolása. Sima fehér doboz, fekete csíkkal, rajta a típusjelzés, körülötte némi szöveg, oszt’ ennyi. Node ez maximum csak azokat érdekli, akik úgy kezdik a vásárlást a használtpiacon, hogy “doboza megvan?”. A csomagolásból kivéve viszont komoly benyomást tett az objektív. Jól emlékszem, hogy bejelentéskor páran azt mondták, úgy néz ki mint egy Zeiss? Mintha pár vaskalapos le is hurrogta volna őket, hogy “ugyanmár kérem, hogy is hasonlíthatnánk egy Sigmát egy Zeisshez, ez szentségtörés!”. Ugye volt ilyen? Na innen üzenem a T. Vaskalaposoknak, hogy ez az obi (értsd a Sigma új konstrukciója és designja) külsőre és fogásra TÉNYLEG olyan, mint egy Zeiss! Letisztult minimál formavilág, matt és fényes fémfelületek váltják egymást, szolid krómozott “A” (mint Art kategória) medál az obi oldalán, és semmi hivalkodó felirat, logo, miegymás. A matt fémfelület esetében páran már gondolhatják, hogy “na jah, majd ez is pár év múlva elkezd leperegni”. Hát nekem nem úgy tűnik, első blikkre itt a felületet mattították és nem egy extra felületet vittek fel az obira, mint a régi EX szériánál, ami ugye hajlamos volt egy idő után lekopni, ráadásul ez a matt fémfelület az obi azon részén, ahol az ujjainkkal alátámasztjuk/fogjuk átvált recés felületre. Nyilván erre a kopás dologra két nap tesztelés után nem tenném rá az életemet, csak az idő döntheti el, de én inkább tartanék az obi matt felületének karcosodásától, mint a felület leválásától.

A Sigma 35-öt kézbe véve ugyanaz az érzése támad az embernek, mint amíg csak nézi, de nem fogja meg. Masszív, tömör, hideg fém, hatalmas üvegek elöl-hátul…és rohadt nehéz. Külföldi tesztek szerint nehezebb, mint a Canon és a Nikon 35/1.4-e, de könnyebb, mint a Zeiss ugyanilyen lencséje. Arra mindenesetre készüljünk, hogy a kezünkben balanszot maximum egy közép- vagy felsőkategóriás gépvázzal + markolattal fogunk érezni, kisebb vázakkal kőkeményen orrnehéz lesz a cucc.

A gumírozott fókuszgyűrű egyébként kellően nagy és finoman, de határozottan jár, nem lesz vele baj. Természetesen Full Time Manual fókuszt kapunk, vagyis AF esetén is beavatkozhatunk kézzel az élességállításba, anélkül, hogy manuál fókusz módba kellene kapcsolnunk. Amit egyébként az áttervezett, nagy és határozott működésű kapcsolóval tehetünk meg. A gyártó fehérrel jelölte az autofókusz állást, így nem kell feliratot leolvasgatni, sötétben is elég ha csak rápillantunk az obi oldalára, ha fehér foltot látunk, akkor AF módban van az optika.

Fókusz

A Sigma egyik nagy kérdése az autofókusz, ezt minden fotós tudja, aki futott már bele fókuszhibás Sigma objektívbe. A gyártó nagy előrelépést ígért ez ügyben az új szériás objektívjeinél (melynek első tagja ugye a tárgyalt 35/1.4). Ezt nem csak a jobb minőség-ellenőrzéssel kívánják elérni, hanem az új objektívek firmware-je (vagyis a belső szoftverük) házilag frissíthető lesz, ami azt jelenti, hogy egy erre szolgáló program (Sigma Optimization Pro) segítségével mi magunk lőhetjük össze a Sigma obijainkat a gépvázunkkal, USB csatlakozás segítségével. Az obikon azonban ne keressünk USB csatlakozót, ehhez egy külön megvásárolható dokkoló kell, melybe beleültethetjük az objektívet, és így lehet a számítógéppel összekötni.

A kétnapos próbálkozás során a következők voltak a tapasztalataim az obi autofókuszával: villámgyors, határozott és csendes. Az hogy villámgyors és csendes, köszönhető a HSM nevű ultrahangos fókuszmotornak. A pontosságról csak óvatosan írnék, ugyanis egy 5D Mark II-vel teszteltem, a legtöbb esetben rossz fényviszonyok között, és ez a gép azért nem az autofókuszáról lett híres. Egyébként minden esetben a középső fókuszpontot használom, mert az az ilyen nagy fényerejű objektívek használata esetén jóval pontosabb, mint a többi fókuszpont. Amit fentebb írtam, hogy “határozott AF”, azt értem arra, hogy a két nap alatt a Sigma szinte sosem vadászott, ha fókuszálásról volt szó. Előbb adta be a kulcsot gyenge fényben a 100/2.8L IS Macro, vagy a Sigma 70-200/2.8II, de megkockáztatom még a Canon 50/1.4 is  hamarabb adja fel a harcot, ha vacak fényviszonyok közt fotózunk. A céges rendezvényen fényképeztem a Szervita téri garázsépület legmélyebb bugyraiban, fotóztam sötétedés után a MÁV Északi Járműjavító elhagyott hangárában, de a Sigma egyszer sem mondta azt, hogy “hello, nem látok”. Az viszont más kérdés, hogy ilyen mostoha esetekben nem mindig találta el az éleset (azért talán többször találta el mint sem, simán lettek használható képeim), de amikor nem talált, akkor sem vadászott előre-hátra, hanem fókuszált csak épp mellé, ergo engedett exponálni a fényképezőgép. Szóval vigyázni kell, becsapós: rossz fényviszonyok között néha úgy csinál, mintha éleset állított volna, lehet exponálni is, de életlen képünk lesz. Ilyen szituban mindig ellenőrizzük vissza az LCD-n a végeredményt! Megkockáztatom azonban, hogy egy jobb fókuszrendszerű gépvázzal (pl. 50-60D, 7D, 5D Mark III, 6D, 1D sorozat) jobb eredményt kapunk majd. Messzemenő kijelentéseket azonban erről nem szeretnék most mondani. Ami biztos, hogy ennél a példánynál fókuszhibáról (back- vagy frontfókusz) nem beszélhetünk, sötétben is jól vizsgázott az optika, még ha nem is 100%-ig tökéletesen. Kérdés, hogy van-e olyan objektív, ami sötétben 100%-os? Az új Sigmák fókusz-megbízhatóságáról sajnos egy ilyen teszt nem nyújthat átfogó, általános véleményt, ezt majd az idő, és a népharag dönti el. Ne feledjünk azonban, hogy a Sigma ez ügyben sok embernél hendikeppel indul, bizonyára sok lesz az előítélet még jó pár évig, akkor is, ha a Sigma konkrétan felhozza magát a nagy gyártók szintjére.

Képminőség

A két nap alatt sajnos nem volt módom kölcsönkérni a Canon hasonló L-es termékét, így összehasonlítást csak korlátozottan tudtam készíteni. Végül arra jöttem rá, hogy akinek futja Canon 35/1.4-re, az jó eséllyel úgysem Sigmát fog venni, aki meg Sigmát akar venni, annak meg nagyobb eséllyel van otthon például Canon 50/1.4, vagy akár a legolcsóbb L-es obi, a 17-40/4L zoom, aminek van 35mm-es állása, így van összehasonlítási alap. Ebben a rövid két-három napban azt szűrtem le, hogy a Sigma 35/1.4 simán használható a legtágabb blendén, de mint minden ilyen nagy fényerejű objektívet, ezt is óvatosan kell használni: ha dülöngélünk exponálás közben (mert előfordul kapáslövéseknél), könnyen kicsúszhatunk az élességi síkból, ugyanis, 1-2 méterre fotózva ez a sík nem több pár centiméternél (fullframe gép esetén legalábbis). Ha eltaláljuk szépen a fókuszt akkor lesz egy éles képünk, ugyan nem olyan penge, mint egy 100-as macro nyitva, de használható, nagyjából olyan, mint a Canon 50-es fix f/1.4-en.

Ami megkülönbözteti a Canon 50-estől, az az hogy a Sigma minimálisra csökkentette a kromatikus aberrációt, az 50/1.4-hez képest tág rekesznél a Sigmának gyakorlatilag alig van színi hibája. Az élesség javul rekeszeléskor, 2.8-on már egész penge, de nem annyira, mint amennyire az 50/1.4 karcol f/2.8-ra lerekeszelve. A Sigma 35-ös kb f/4-re rekeszelve éri el azt a monitort karcoló élességet, amit az 50-es f/2.8-on.

Itt (f/4-en) az élessége nagyjából megegyezik a Canon 17-40L élességével 35mm-es állásban (és persze f/4-en, ami a 17-40-es obi legtágabb blendéje), de a Sigma kontrasztosabbnak tűnik a Canon nagylátójánál, és a színvilága is teljesen más, mint ahogy a tesztfotón látható is.

Érdekes, hogy az eddig megjelent külföldi internetes tesztben azt állítják, hogy a Sigma 35/1.4 vonalfelbontásban veri a Canon és a Nikon hasonló objektíveit, mind tágra nyitva, mind rekeszelve, mind képközépen, mind pedig képszélen. Én csak képközépen néztem, és nem más 35-ösökkel vetettem össze. Fotós vagyok, és nem egy precíz mérnökember, szóval ha valaki ennél komolyabb képminőség tesztre kíváncsi, biztos fog találni a neten pár héten belül jónéhányat.

Amit viszont megfigyeltem, hogy a Sigma 35/1.4-nek valami brutál peremsötétedése van nyitott rekeszen! Olyan, amilyet én még nem láttam, és már nem is peremsötétedésnek nevezném, mert gyakorlatilag a kép közepétől indul a vignettálás a képsarkokig. f/2-2.2-re rekeszelve szinte teljesen eltűnik, f/2.8 és f/4 között már épphogy az extrém képsarkokban látszik csak némi világosodás.

Az obi torzítása minimális, szemmel láthatólag nincs benne akkora hordó, mint a Canon 50/1.4-ben, hogy pontosan mennyit torzít, azt is a mérnökemberek labortesztjei mondják majd meg.

Összegzés

Röviden: instant get! A 35mm f/1.4 kategória – pláne fullframe vázzal – egy nagyon ütős lencse, esküvőfotósok, rendezvényfotósok, modellfotósok simán leveszik a lábukról az ügyfeleket egy mosott hátterű nagylátós képpel. Ez tipikusan az a kategória, amikor a technika megoldja a fotós munkájának felét. Unalmas a rendezvény? Vacak a helyszín? Fotózz egy félalakos portrét f/1.4-en és lesz értékelhető képed. Persze ez nem mindig megoldás, és nem ettől leszünk jó fotósok, de tény hogy ütős látványvilág. Namármost ennek az ütős látványvilágnak eddig kőkeményen ára volt. A Canon 35/1.4L 420ezer forint körül van, a Nikon 35/1.4 pedig 520ezer környékén hozható el a boltból. Ennyit kevesen adnak ki egy ilyen optikáért. A Sigma 239.000 Ft-os ára egy ilyen kategóriás obiért komolyan mondom ajándék. Legalábbis a realista énem a Canon és Nikon árakat ismerve ezt mondatja velem. A romantikus énem meg azt, hogy a Canon-Nikonnak kéne ennyibe kerülnie és a Sigmának 100+ezerbe, de erre sajnos nincs ráhatásunk. Persze nem tökéletes az objektív, gyenge fényben a fókusz hajlamos átverni minket, ha nem figyelünk, tág rekeszen biztos hogy nem kell utólagos vignettálást hozzáadni a képhez, hogy a középpontra fókuszáljuk a néző tekintetét, és 2.8-ra lerekeszelve sem annyira penge éles, mint a Canon 50/1.4 ugyanilyen blendén, de simán használható, akár munkára is. A Sigma 35/1.4 természetesen felhelyezhető fullframe (FX) és aps-c szenzoros (DX) vázakra is, Canon, Nikon, Sony és Pentax bajonettekkel lesz elérhető.

Alább még néhány mintafotó, ami a hétvégén készült, sajnos a képeim többsége nem publikus, legalábbis egyelőre:

UPDATE: időközben publikus lett néhány kép, íme Sigma 35/1.4-el készültek:

A Sigma 35mm f/1.4 objektív megvásárolható a FotóSarok Szaküzletben.