Miért jobbak a hivatásos fotósok képei, mint a többi fotósé? Íme 5 egyszerű ok, amiből négyet azonnal elkezdhetsz alkalmazni, és a képeid látványosan javuló tendenciát fognak mutatni.
1. Ösztönösen komponálnak
Vannak bizonyos szabályok, kompozíciós elvek, melyekről jó eséllyel már hallottál is. A hivatásosok annyiban különböznek, hogy ezeket a szabályokat már olyan szinten elsajátították, hogy ha valamilyen fotózási téma kerül eléjük, rögtön, gondolkodás nélkül alkalmazzák a témához illőt. Az az alap, hogy az esetek 99%-ban nem középre komponálnak. Ha valakit le kell fotózni, már eleve úgy emelik a gépet, hogy a téma a képkocka valamelyik harmadoló vonalára kerül (aranymetszés), és abban az irányban hagynak teret a képen, amerre az alany néz. Ez egy idő után ösztönös, magától jön. A másik ilyen fogás a képsíkok alkalmazása, tehát, legyen a képen előtér, középtér és háttér. Ettől tűnik egy kép térbelinek az emberi agy számára. A téma rendszerint a középtérbe kerül, tehát érdemes a téma elé valamilyen belógó tárgyat, embert belekomponálni, persze csak annyira, hogy a témáról ne vonja el a figyelmet, illetve figyelni kell a szép, nem kusza háttérre egyaránt. Rengeteg más kompozíciós szabály létezik, amiket persze fel lehet rúgni, de csak tudatosan és indokkal, úgy hogy az a kép javára váljon esztétikailag. Ilyen a szokatlan perspektíva, a mélységélességgel való kiemelés, a komplementer színek tudatos használata, a szemet vezető vonalak a képen, a geometriai szögek a képen, az átlós szerkesztés, a bemozdulásos életlenség, az ellenfény használata, a keretezés, a képi egyensúlyok, a ritmika és még sorolhatnánk. Erről lehet, hogy a jövőben lesz egy külön poszt. A profi attól profi, hogy ezeket a fogásokat jól ismeri, ezért eleve így látja a világot, a szeme ezeknek a szabályoknak megfelelően keresi a témát a helyszíneken. Ez csak gyakorlással, sok-sok kép készítésével, és a fenti szabályok tudatos alkalmazásával érhető el. Ezzel már el is jutottunk a következő ponthoz, de előtte a jótanács: tanulj meg néhány kompozíciós fogást, nem kell az összeset, majd kezd el alkalmazni! Ha már beléd ivódott, tanulj meg még néhányat, és így tovább. Előbb-utóbb ösztönös lesz.
2. Többet fotóznak és kevesebbet mutatnak meg belőle
A hivatásos fotósok – ha más nem munkájukból adódóan – jóval többet fotóznak a hobbistáknál. Gyakorlat teszi a mestert alapon, emiatt gyorsabban fejlődnek, és ami a legfontosabb, frissen tartják a tudásukat. Ez utóbbi nem (csak) azt jelenti, hogy mindig figyelemmel követik az újdonságokat, új technikákat és trendeket. Ez azt is jelenti, hogy az ember bizony felejt, ha nem gyakorol. Ha valaki elért egy szintet a fotózásban, de egy időre leáll vele, később elfelejt bizonyos dolgokra, apró nüanszokra figyelni, és sokszor ezek a dolgok, nüanszok miatt lesz jó kép a jó kép. Még a legnagyobb fotósok is azt mondják, hogy a munka mellett időt kell fordítani a saját elképzelésekre is, és azt, hogy ha nincs munka, akkor is fotóznak legalább hetente egyszer, csak és kizárólag az agyuk, ösztönük frissen tartása végett.
A “többet fotóznak” vonatkozik arra is, hogy egy-egy témáról jóval több képet készítenek, mint egy amatőr, emiatt nagyobb eséllyel lesz meg a nagyszerű kép a “majdnem jó” helyett. Ez a filmes korszakban csak a profik kiváltsága volt, ahol a szerkesztőség/ügynökség/megbízó fizette a drága filmtekercseket. De a digitális világban bárki megteheti, hogy egy arcról több képet készít, egy témát körbejár, többféle szögből, fényekkel fotózza le. Csak példaként említeném a nemrégiben hallott sztorit: Angelina Jolie mint tudjuk Magyarországon forgat. A napokban hívtak hozzá egy spanyol fotóst, hogy készítsen róla műtermi portrékat az egyik amerikai hetilap számára. A középformátumú felszerelést és asszisztenciát a fotós nem magával hozta, hanem Magyarországon bérelték, így tudódott ki végül a történet. A sztori ide vágó része annyi, hogy Angelináról 5 képet kértek, 5 beállítást. A fotós végül 2500 kockát készített, ebből lett meg az az 5 kép, ami különbözik attól, mintha csak simán elkattintanak egy képet egy amúgy profi színésznőről, aki tud pózolni és tudja mi áll jól neki. 2500 kockába került, hogy 5 olyan kép készüljön róla, ami különleges, amiben benne van egy pici csavar, egy arckifejezés, 5 olyan kép, amit még senki nem csinált Angelina Jolie-ról. A történethez hozzá tartozik, hogy egylámpás világítással készült, magyarul a 2500 kocka nem ahhoz kellett, hogy beállítsák a fényeket, ez tényleg csak arról szólt, hogy elkapják a megfelelő arckifejezést, gesztust, ami a címlapon (vagy bárhol) vonzani fogja a célközönség tekintetét. Hogy a képet látva megálljanak egy pillanatra a rohanó életben.
Ezzel már a következő témánál is tartunk, a válogatásnál: az amatőr fotós hiszékeny, a profi viszont kíméletlen. A majdnem jó kép nem jó kép. Az a kép, amiért sokat szenvedtél, ettől még nem lesz jó kép. Az amatőr az ilyen képeket megtartja, sok esetben meg is mutatja a nagyközönségnek, ismerőseinek. A profi abban különbözik, hogy sokkal több képet készít és sokkal kevesebbet mutat meg belőle, mint egy amatőr. A majdnem jó képeket kíméletlenül törli, a jó képeket megtartja magának, és csak a nagyszerű képeket mutatja meg a nagyközönségnek. Ebben a témában nálam sokkal profibb ember írt cikket, ajánlom mindenki figyelmébe, részemről komoly szemléletváltást eredményezett.
3. Egy fotogén helyszínt díszletként és nem témaként használnak
A legtöbb amatőr, ha lát egy jó helyszínt, tájat, fényjelenséget, akkor lefotózza, majd kiteszi a Flickr-re a Fotózz.hu-ra, Facebookra, háttérképnek, akárhová. Tipikus eset erre a naplemente. A szép helyszín azonban önmagában a legtöbb esetben nem elég, a legtöbb amatőr fotó azért bukik el, mert kusza a kép, nincs konkrét témája. Még a tájkép fotósok is próbálnak valami csavart vinni a képeikbe, ugyanis szép tájból láttunk már kb egymilliót, mióta internet létezik. A gyakorlott fotós ehelyett úgy gondolkozik, hogy ha lát egy megihlető tájat vagy helyszínt, azt rendszerint csak háttérnek, díszletnek szánja majd a fotón, és azon kezd el gondolkozni, hogy témaként mit válasszon hozzá. A modellfotós pózoló modellt. Az esküvői fotós szerelmes házaspárt. A tárgyfotós valamilyen tárgyat, ha azt nem műteremben, hanem környezetben szeretné fotózni. A természetfotós egy arra tévedő állatot, a tájkép fotós pedig valamilyen érdekes tereptárgyat. Mindegy ki és mit, a lényeg, hogy valami történjen a képen, de legalábbis legyen egy konkrét témája, és ne csak a helyszínt fotózzuk le a maga kusza, sokszor élettelen formájában. A képet nézve kell a szemnek egy pont amin megnyugodhat, ha túl sok az információ a képen, ez a dolog nem működik.
4. Figyelnek a fényre
A hivatásos fotósok különösen fogékonyak a fényekre. Szórt fény az ablak előtt, beszűrődő fénycsóva, csillogó fények a háttérben életlenben, ellenfénytől megcsillanó bőr, haj vagy tárgy. Fotózzunk ott, ahol szépek a fények. Ha nem szépek a fények ott, ahol fotóznunk kell, és van rá lehetőség, menjünk vissza máskor. A mai okostelefonokra le lehet már tölteni olyan alkalmazásokat, ami megmutatja térképen, hogy azon a helyen mikor milyen lesz a napállás, ezzel könnyen lehet előre tervezni. Azt is tartsuk észben, hogy a kamera máshogy látja a fényeket, mint a szemünk, mivel a szenzor dinamikatartománya töredéke az emberi szemének. Így ha fényes foltot látunk, használjuk ki, lehet, hogy élőben nem annyira látványos a fény-árnyék különbség, de helyesen exponálva a fényképen ütős lesz a végeredmény. Ld. a mellékelt képen például.
5. Jobb a felszerelésük
A felszerelést szándékosan utoljára hagytam. Sok amatőr azt gondolja, hogy minél jobb gépe vagy objektíve van, minél több vakuja, annál jobb képet fog csinálni. Ez már-már közhely, de még mindig igaz sajnos. Persze a profi fotót (és fotóst) segíti a profi felszerelés, de a hangsúly itt a “segíti” szócskán van. Kompakt géppel nem lehet olyan képet csinálni, amin a téma éles a háttér meg szépen elmosott, mert ehhez nagy képérzékelő és komoly, fényerős objektív kell. Éjszaka vagy rossz fényviszonyok közt csak egy komolyabb géppel lehet minőségi fotót készíteni, ehhez is minél nagyobb szenzor és komolyabb ISO teljesítmény kell, valamint fényerős objektív. Ha utólag bele szeretnénk nyúlni a fotóba, csak egy profi gép digitális negatív (RAW) képe enged meg komolyabb beavatkozási lehetőségeket, mert annak van akkora dinamikatartománya, hogy a túl világos és a túl sötét részekben is lesznek még részletek, amit utómunkával vissza tudunk hozni. De a jó fotó az esetek 90%-ban nem ezeken múlik. Eleink diára is tudtak remek képeket készíteni, pedig a diafilm dinamikatartománya körülbelül tizede kb. a fele a mai digitális szenzorokénak (könnyebben kiég a világos részeken, és könnyebben bebukik feketébe az árnyékoknál, tehát nagyon-nagyon körültekintően kell exponálni). Ott van például Steve McCurry, a világ egyik leghíresebb fotósa, ő készítette többek közt a világhírű “Afgán lány” portrét. Világ életében Kodachrome színes diára dolgozott.
A jó fotó tehát a témára fogékony szemen, a fényeken, a kompozíción, az érdekes perspektíván, a kétdimeziós kép térben való ábrázolásra törekvésen, és a jó időzítésen múlik. Van egy interneten elhíresült angol mondás:
“Amateurs worry about equipment. Professionals worry about money. Masters worry about light.” Vagyis az amatőr a felszereléssel, a profi a pénzzel, a mester a fényekkel törődik.
Pingback: fontos linkek – labikalandok()