Viszlát öreg barát!

a dátum: 2012. december 27. | 12 hozzászólás

Kifutott termék lett az 5D Mark II, a DSLR világ egyik legmeghatározóbb szereplője.

A Canon hivatalosan is “discontinued” pecséttel látta el az 5D Mark II vázat, ami azt jelenti, hogy kivonták a forgalomból, ha úgy tetszik nyugdíjazták. Az utód 5D Mark III 2012 tavaszi indulásakor azt mondták, hogy a Mark II is forgalomban marad még. Ez persze csak azért kellett, mert a Mark III kétszer annyiba kerül(t), és nem lett volna mellette olcsóbb fullframe alternatíva, ha egyből kivonják a forgalomból.

A Canon 6D “belépőszintű” fullframe gép szeptemberi bejelentésével azonban okafogyottá vált a régi öreg piacon tartása, így kisebb árcsökkentés révén kiszórták a készleteket, és levették a palettáról. “Készletek” alatt azonban csak a Canon raktárait kell érteni, a nagykereskedőknél, viszonteladóknál természetesen még jócskán fellelhetünk példányokat, de ezek száma immáron véges. Ez azért is fontos a Canon számára – csak hogy egy kicsit túlmagyarázzam a dolgot -, mert sok potenciális vásárló jelen pillanatban őrlődik, hogy 5D Mark II-t vegyen vagy 6D-t. Az áruk hellyel-közzel ugyanaz, tudásban némileg különböznek, hasonló a helyzet, mint mikor kettévált az xxD széria, és a középkategóriát jelentő 50D után lett egy kicsit butább de bizonyos dolgokban jobb 60D, mint alsó-középkategória, és egy fejlettebb, de jóval drágább 7D, mint felső-középkategória. Nem történt ez másképpen a fullframe szekcióban sem, az 5D Mark II-höz képest bizonyos dolgokban egyszerűsített 6D lett az alsó-középkategóriás fullframe gépváz, az 5D Mark III pedig a felső-középkategóriás fullframe. A top kategória értelemszerűen az 1Dx.

Ha minden jól megy, lesz egy 6D – 5D Mark II tesztünk, a fenti őrlődő vásárlók megsegítésére sietvén. :)

Pár érdekes szót, afféle rekviemként az 5D Mark II-ről, csak azért, mert nem túlzás azt állítani, hogy a digitális fotózás egyik legmeghatározóbb szereplője volt. Az előd, kissé lassú, kissé korszerűtlen 5D megjelenése után 3 évvel mutatták be a Mark II-t, ami komoly fejlődést jelentett, és még ma, 2013 derekán is megállja a helyét. Mind képminőségben, mind felbontásban, mind LCD ügyileg, de ami a legnagyobb szám volt, az a FullHD videó szolgáltatás megjelenése, ami elsőként a világon ebben a vázban debütált (a Nikon D90-be tettek először videót, de az csak HD volt). Nincs róla statisztikám, de hogy az 5D Mark II a legnagyobb darabszámban eladott fullframe gép a világon, abban biztos vagyok. Az addig megszokotthoz képest kivételes képminőséget produkált, dinamikatartományban és képzajban egyaránt. Talán még a felsőkategóriás, 2007-ben bemutatott 1Ds Mark III-nak is konkurenciát jelentett, mivel ugyanazt a képminőséget nyújtotta töredék áron.

Ahhoz képest, hogy ez volt az első olyan tükörreflexes fényképezőgép, amellyel FullHD videót lehet készíteni, elég nagyot villantott a Canon. Olyan jól sikerült ez a szolgáltatás, hogy ezt követően hiába jöttek ki sorban a videózásra képes DSLR-ek mindenféle márka kínálatában, nem igazán tudták megközelíteni az 5D Mark II videó minőségét (egyesek szerint a mai napig sem sikerült, hozzánk is hoztak már vissza Nikon D600-at azzal, hogy videózásra nem alkalmas). Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy számos reklámfilm, videoklipp, de még tévéfilmek is készültek ezzel a géppel. Az egyik ilyen legendás eset a Dr. House befejező epizódja volt, amit szintén 5D Mark II-vel forgattak. Persze azért voltak hiányosságai e téren a gépnek, így ha hollywoodi nagyjátékfilmet nem is forgattak vele, de amatőr és középszintű felhasználásra teljesen alkalmas volt, és a fullframe szenzor kis mélységélességének, valamint a jó minőségű objektíveknek köszönhetően egyedi képi világot teremthettek az operatőrök a komoly filmes kamerák árának töredékéért. Ebből következőleg az 5D Mark II és társai egy új kategóriát alkottak a filmes világban, mivel a DSLR-rel forgató videósok jó része a fotósok közül került ki.

A piac akkora lett, hogy túlnőtt a Canonon, és megjelent egy csipet-csapat, akik rájöttek, hogy sokkal több lehetőség rejlik az 5D Mark II-ben, mint amit a gyári menüből ki lehet hozni, így saját firmware-t fejlesztettek a gépre Magic Lantern néven. Ezzel a kis szoftverrel, ami a memóriakártyáról bootol és nem bántja a gyári alapszoftvert, ki tudták aknázni a Mark II videós képességeinek legmélyebb bugyrait is. A fejlesztés nem állt meg, a mai napig készülnek az újabb és újabb verziók a Canon gépekre.

A Mark II-t 2008-tól máig előszeretettel használják a fotózás szinte minden területén. Joggal hívhatjuk hát öreg barátnak, akitől most búcsúzunk. De szomorkodásra semmi ok, van itt egy 6D hasonló árban, ami igazán szép reményekkel kecsegtet a sikersztori folytatását illetően. Majd meglátjátok!

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen stúdióvilágítással foglalkozó, hazai blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot
  • vendég

    A nikon d5200 gyári adatai szerint igen csak jó felvételt kéne csinálni , lassított felvételben is!:)
    Erről mi a véleményetek? egy ilyen belépő szintű nikon képes ilyen fantasztikus képet csinálni vagy ez a régi nagyobb szintű canon szebb videót csinál?

    • Leginkább az, hogy annyira nem értek/értünk a videózáshoz, mivel egyikőnk sem űzi ezt a sportot. Egyet viszont biztosan tudok: a videó minősége nem csak attól függ, hogy milyen felbontást (HD, FullHD, 4K stb), és milyen framerate-et (képfrissítés, vagyis 24, 30, 60 képkocka/mp) tud a gép. Előbbi értelemszerű a videókép effektív méretét jelöli. Utóbbi ugye arra jó, hogy minél nagyobb a framerate, annál szebben lehet lassítani a felvételt. Viszont itt sem mindegy, hogy 60p vagy 60i a jelölés, két külön módszer. A p a progressive, ez valós 60 képkocka/mp, az i az interlaced, 60i-nél csak 60 “fél-kocka” amit rögzít a gép másodpercenként, a többit pixel sampling módszerrel fűzi össze (nem biztos hogy ez a helyes kifejezés), a lényeg hogy a szemnek ez jórészt láthatatlan, de a képminőség gyengébb, ami főként gyors mozgásnál tűnik ki. Aztán a videókép minőség függ még attól is hogy mennyire jelenik meg az ún rolling shutter effektus, a moiré, a színzaj, a színkezelés és még biztos van más is, én tényleg nem igazán értek ehhez. Szóval hiába volt anno más gépeknek hasonló specifikációja mint pl. az 5D Mark II-nek, a filmes szakemberek szerint egyik sem tudott olyan képminőséget produkálni, mint az 5D.

      Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy hobbi használatra vagy akár kisebb munkákra (pl esküvői videózás, werkfilmek készítése stb) a Nikon D5200 is kiváló lehet. Azt viszont vedd figyelembe, hogy egy fullframe szenzoros gépnek és egy APS-C méretű szenzoros gépnek (mint a D5200 is) más a képi világa, ld. Szabolcs Nemethnek adott válaszomban a másik kommentben mélységélesség címszó alatt.

      • vendég

        Köszönöm válaszod! Elolvastam a Szabolcsnak irt válaszodat is abból is hasznos információkat tudtam meg!:)

  • Szabolcs Nemeth

    Kedves cikk író, a cinematographer nagyon régi kifejezés és a filmes operatőröket nevezik így: http://en.wikipedia.org/wiki/Cinematographer, nem a dslr-t videózásra használók alkották. Még a magyar nyelvben is régóta szerepel, hogy “a filmet XY fotografálta”. Egy dolgot pedig nem értek, vagy félreértettem, ami “full frame szenzor kis mélységélességének…”mondat idézett része. Mi köze a szenzornak a mélységélességhez? Azt hittem, hogy nagy fényerejű objektíveknek van köze hozzá, amiket 1,6-os szorzós EOS 20D-n használva is lehet kis mélységélességű képeket készíteni, épp csak videót nem. Bocs a kritikáért, a cikk hangvétele, meg a kedves hozzáállás tetszik. Én egyébként két MKII-t használok és azt kivéve, hogy nagyon gyenge az AF kevés fénynél, és a 9 AF pontból gyakorlatilag csak a középsőt lehet használni, szeretem őket. Masszívak, strapabíróak és szép az eredmény. Én mint fotós kicsit azt éreztem, hogy a nagy videós sikerek miatt a Canon elfeledkezett rólunk és sokat kellett várni, most már tudjuk két olyan vázra, amiben azok is megvannak, amiért azt hittem, hogy már fizettem az 5D MKII-nél.

    • Igen igaz, megtévesztett, hogy egyszer egy interjúban valakitől így olvastam, ráadásul azelőtt inkább használták a director of photography meg a cameraman szavakat (tudom e kettő sem ugyanazt jelenti), mint a cinematographert. De így utána olvasva az ASC, HSC rövidítésekben is a C a cinematographert jelzi. Köszönöm a helyesbítést, töröltem a cikkből az erre vonatkozó részt.

      Ami viszont a mélységélességet illeti, bizony függ a szenzormérettől. Négy dologtól függ: a szenzormérettől, a rekesznyílástól, az objektív gyújtótávolságától és a tárgytávolságtól. A legkisebb mélységélességet nagy szenzorral, tág rekesszel, hosszú gyújtótávval és kicsi tárgytávolsággal lehet elérni. Az ellenkezőjével pedig nagy mélységélességet lehet elérni. Ebből fakadóan a legkisebb mélységélességet nem csak a fényerős objektívek adják, hanem a nagyszenzoros vagy nagyméretű nyersanyagra fotózó gépek. A fullframe (Leica) is már elég tetszetős, egy középformátum még szebb ilyen tekintetben, egy nagyformátumú kihuzatos gép pedig a non-plus ultra ha a kicsi mélységélesség a cél.

      • Szabolcs Nemeth

        Én is köszönöm, szenzorméreten kívül mindhárom megvolt, de valóban logikus a dolog. Holtig tanulunk úgy látszik valóban!:)

      • Vendég

        Ez egy kicsit így furcsán hangzik. Persze, értem amit mondasz, de igazából ez csak 3 dolog.
        Tehát rekesznyílás, gyújtótávolság, és tárgytávolság. Csak éppen a nagyobb szenzorhoz közelebbi tárgytávolság, vagy nagyobb gyújtótávolság tartozik, ha ugyanazt akarjuk a képre tenni, mint kisebb szenzorral. Mindkét esetben kisebb lesz a mélységélesség.
        Ha ugyanazt a gyújtótávolságot, rekeszt és tárgytávot használjuk, és csak nagyobb szenzort teszünk az objektív mögé, akkor attól csak a látószög változik, a mélységélesség nem.

        (Ilyenkor jönnek a m43-osok kedvenc érvei hogy ha ebből a két képből egyforma méretű papírképet nagyítunk, akkor a kisebb szenzorosnak jobban mosott lesz a háttere… Ami elég nagy hülyeség(életszerűtlen), mert nyilván az ember előre megválasztja a látószöget, és nem a szenzormérettel zoomolunk.)

        • Valóban, a szenzorméret önmagában nem befolyásolja a mélységélességet, de a köznyelvben, a való életben a fullframe gépeket mindenki a kisebb elérhető mélységélességgel társítja. De ha nem a hétköznapokból nézzük a magyarázatot, hanem szakmailag, akkor valóban, ugyanazért a képkivágásért a fullframe nagyobb látószöge miatt közelebb kell menni így kisebb lesz a tárgytávolság, ergo ezért kisebb a DOF.

          PS: és ezért nem fogok soha 4/3-os gépet venni :)

  • csibar

    Nikon D90 volt az első DSLR, ami képes volt videót rögzíteni. :)

    • Valóban, igaz az csak HD videót tudott, az 5D volt az első FullHD. Javítottam, köszönöm!

  • Vendég

    Tényleg nagy klasszikus lett, de szerintem legalább ilyen nagy szám volt anno az első EOS 5D. Talán kevesebben fotóztak akkor, meg a videósok nem voltak célközönség, de az első elérhetőnek látszó Full Frame DSLR volt. Előtte a 300D volt hasonló az első elérhető árú DSLR-el. És az 5D(c) is, a mai napig nagyszerű gép, sok mindenben fapad, de ha valamire, akkor a képminőségére nem lehet panasz.

  • sarok

    Jó hogy nem két hét elteltével mondod egy gépről azt hogy “öreg barát”.

    Még öt éves sem múlt ez a technika.

    Sok digi ratyi adja be őket hogy rögtön a következő generációst vegye meg.