Matt Cohent a biglensfastshutter.com weboldaltól megkérdezték, hogy mi a véleménye a képlopásokról, és mit javasol, hogyan érdemes védekezni ellene. Tanulságos írás, lefordítottam nektek:
„(…) A képlopás egyidős az internettel. Addig amíg emberek tudnak klikkelni és áthúzni, addig a te fotóid az övék is. Persze be lehet kódolni egy weboldalt, ami megnehezíti a képlopást: készítheted az egészet flash alapon, vagy használhatsz scriptet, ami megakadályozza a jobb-klikket, vagy üres fájl réteget helyez a képek fölé. De a flash nem működik iPad-en (már Androidon sem – a szerk.), a scripteket pedig már egy 12 éves gyerek is meg tudja kerülni. Még a fentiek ügyes kombinációját is át lehet verni egy egyszerű screenshottal. Röviden szólva tehát nem is érdemes bajlódni ezzel. Muszáj láttatnod a fotóidat, és ez a lényeg.
Mit tehetsz, hogy megvédd a képeidet? Vízjelezheted őket. Sok ember hatalmas, zavaró vízjeleket használ minden fotón. Ryu kollégám egyáltalán nem vízjelez. Én egy kis vízjelet teszek bizonyos képeimre a blogomon és a facebookon, de a portfóliómban lévőkre nem teszek vízjelet. Az hogy hogyan jutottam erre, meglehetősen egyedi dolog, de az én logikám megismerése talán segítséget nyújt számodra, hogy a te helyzetedben mi a legjobb megoldás.
Először is, a képeid majdnem biztosan kevesebbet érnek (tisztán anyagi szempontból), mint azt te gondolod. A Serena Williams örömmámoráról készült zseniális fotómat a Sports Illustrated internetes felülete mindösszesen 25 dollárért vette meg. Ez még azelőtt volt ennyi pénz, hogy az ügynökségem levette volna belőle a saját sarcát.
A printbe kerülő fotók drágábban mennek, de annyival nem drágábban, hogy túl nagy különbséget tegyünk a kettő között. És a Sports Illustrated (és más nagynevű médiumok) jogszerűen vásárolják a képeiket. A kereskedelmi felhasználás még inkább megnyomja az árat, és a komoly cégek jó része inkább fizet egy fotóért, minthogy szerzői jogsértésre alapozzon egy reklámkampányt és megháromszorozza a bajt, ha ez visszaüt. Nem földtől elrugaszkodott dolog tehát azt gondolni, hogy ha a fotódat a legjövedelmezőbb formákban használják fel, te igen szépen leszel kompenzálva. A nagy piaci szereplők jól tudják, hogy olcsóbb képekért fizetni, mint megkockáztatni egy bírságot később. Hibák persze előfordulnak, mint mikor például tapasztalatlan gyakornokok bakiznak egy cégnél stb, de egy email általában megoldja a problémát.
Mi maradt tehát? Nekem speciel csak a középiskolai meccsek, amiket a helyi lapnak fotózok, és persze a rodeók, melyek a munkám nagyrészét teszik ki. Sajnos a fiatalok (értsd az összes középiskolást és a rodeo cowboyok többségét) mind a Napster/Tumblr érában cseperedtek, tehát számukra minden igyenes, és a szerzői jog idegen fogalom. Ha fiatalokat fotózol, akik rá is találhatnak a fotóidra, akkor azok a képek tuti, hogy a Facebookon és a más közösségi médiában fognak kikötni, és ebbe akár bele is nyugodhatsz, mivel úgysem leszel ezért megfizetve. Ha csak a fent említett Sports Illustrated modellt (többmillió oldal-látogatóval) vesszük alapul, akkor vajon mennyit érhet egy 18 éves lány/srác Facebook falán megjelenő fotó? Szerintem érted mire gondolok…
Igen, frusztráló, ha azt látod, hogy egy munkádat felhasználják az engedélyed nélkül, mindannyian átéltük már ezt. De el kell különítened az emóciókat a tényektől. A főiskolás és rodeo-s képeimre vízjelet teszek, mert ezeket a képeket tudom, hogy felkapja a közösségi média, és azt szeretném, hogy az emberek tudják, ezek a képek honnan jöttek, így a vízjelem ©mattcohenphoto.com, évszám. A végére hagytam a legrosszabb esetet, mert szerencsére ez azért ritka: kisebb vállalkozások, ahol egy ember kezében van a döntés mindenféle jogi osztály és jogi tanácsadók támogatása nélkül, akik értenének a szerzői jogokhoz, szintén néha lopnak képeket, és felhasználják azokat mindenféle célból a közösségi médiától kezdve a premier-plán hirdetésekig. Én megjártam ezt jó néhány rodeoval kapcsolatos kisvállalkozással, és általában felhívtam őket és közöltem, hogy vagy fizetniük kell nekem, vagy beperelem őket. Elég ritkán kellett ebbe ügyvédet is belevonnom, de előfordult. De a lényeg az, hogy az okozott kár (a jogosulatlan használatból eredő kiesett bevétel) kisebb ahhoz képest, amennyit jogos felhasználásból kerestél volna, másképpen fogalmazva: azok az emberek, akik többet fizetnek neked, ők pontosan tudják, hogy fizetniük kell.
A fentieket összegezve, csak magadnak ártasz, ha a képlopásoktól félve tartod vissza magad attól, hogy egy nagyszerű portfóliót építs, ami bemutatja a legeslegjobb munkáidat.”
