Múlt héten egy divatanyagot kellett fotóznom a városban. Volt már nehéz fotózásom, de ez egyike volt a legstresszesebbeknek. Viszont mint minden rosszban, van valami jó is, ismét rengeteget tanultam.
Egy ismerősöm, (Noémi, akinek az alvós sorozatát régebben posztoltam) befutott modellként dolgozik Kínában, ahol most minden divatos és menő, ami európai. A nagyobb cégek európai arcokkal hirdetik termékeiket, európai modellekkel dolgoznak. Olyan webshop-okat láttam, hogy majdnem lefordultam a székről :). Vannak olyan kreációk, amelyeket európai filmek ihlettek, és vannak hercegnőre hajazó szettek is, persze mind-mind másolata valaminek, ami nem ázsiai.
Tehát a feladatom az volt, hogy egy kínai cég ruháit európai környezetben megfotózzam.
Nagyon rövid idő alatt kellett megszervezni a fotózást, kedden megérkeztek a ruhák és csütörtökön már dolgoznunk kellett, hogy még a kinti, egy hetes ünnep előtt a retusőrhöz kerülhessenek a nyers képek. A szervezés volt az egyik sarkalatos pont. Az idő rövidsége miatt a stylingot közösen oldottunk meg a sminkessel, aki a fotóasszisztensi munkában is kivette a részét. Izgultam a modell miatt is, mert ezt a részét kintről szervezte Noémi, és az ügynökség visszajelzése nem jutott el hozzánk sokáig, a kontaktunk pedig nem volt elérhető. De végül szerdán késő délutánra mindent sikerült „lezongorázni”.
Street fashion stílusban kellett fotóznom, részletes forgatókönyv alapján (ami, mivel most dolgoztam először ki, Ázsiába, igen nagy segítség volt ahhoz, hogy képet kapjak az elvárásokról, stílusról mind a stylingot tekintve, mind pedig a pózokat- beállításokat nézve).
Eljött a csütörtök reggel. Kinéztem az ablakon és elkeseredetten láttam, hogy szürke minden és csöpög az eső. Reméltem, hogy mire elkészülök és összepakolom a ruhákat jobbra fordul. Szerencsére mialatt átszeltem a várost elállt, és elő-elő bújt a nap. A Moszkva tér közelében a sminkesnél kezdtünk, (haj, smink, átöltözés az első szettbe) mialatt a modell készült és átvettük a forgatókönyvet, rosszul lettem. Annyira, hogy félő volt, nem tudom végig csinálni a napot. Dupla adag fájdalomcsillapító és egy órás szenvedés után, pont mire elkészült a modell, már használható állapotba kerültem. Elindultunk fel a várba. A koncepció lényege az volt, hogy a fotón a modell elegáns legyen, jól látszódjon a ruha (több oldalról kellett megfotózni, mert a képek webshopba készültek) ugyan akkor lehetőleg legyen Európára utaló jel (felirat, jellegzetes európai utcakép, európai arcok a háttérben). /persze az összes Japán csoport akkor érkezett a térre :D /
A gyorsan változó fényviszonyok miatt, folyamatosan korrigálnom kellett a beállításokat és a derítés erősségét. Éreztem a stylist hiányát is, aki helyettem igazította volna a ruhát, mert így minden egyes pózváltásnál ugorhattam ki a kamera mögül és vissza. De egy olyan asszisztensnek is nagyon örültem volna, amilyet emkorec kolléga posztolt nemrég a blogon.
Azért volt amiben szerencsénk volt, ilyen például a második helyszínünk, ahol a kávézós- újság lapozgatós jelenetet kellett megalkotni. Félve ugyan a negatív választól, de lesétáltam a Budapest Terrace Étterem teraszára és megkérdeztem, hogy esetleg készíthetnénk-e pár fotót a külföldi megrendelőnk számára. A válasz meglepően kedves volt. Ez úton is köszönök minden segítő gesztust az ott dolgozóknak és kiváltképp Vass Krisztinának, hogy megengedték, hogy ott dolgozhassunk.
Az első öltözést meg tudtuk oldani a közeli nyilvános wc-ben. ( Noémi jelezte, hogy örüljünk, hogy itthon van erre lehetőség, mert kint, az utcán öltöztetik a modelleket.) Épp a következő szettet fotóztam volna, amikor rohamosan kezdett sötétedni. Ismét esőfelhők közeledtek. Reménykedtünk, hogy megússzuk szárazon, de nem sikerült :( és körbe nézve reményét sem láttuk annak, hogy perceken belül elállna. A fotózást elnapolni se pénz se időnk nem volta már említett ünnep miatt. Mivel az idő szaladt, egy gyors fb-os üzenetváltást követően tovább fotóztunk az esőben esernyővel. Ugyan is mint megtudtam Kínában ez is bevett szokás :) . Mivel nem volt senki, aki rólunk werket készítsen, így nem tudom megmutatni azt az elég vicces látványt, amit a turisták számára nyújtottunk. A sminkes állt a hátam mögött közvetlenül terpeszben (mivel a bőröndöm a fotózandó ruhákkal és a stylinghoz használt kellékekkel a két lábunk között feküdt, rajta a fotós táskámmal) egyik kezében egy ernyő, amit fölénk tartott a másikban a modell ruhája, cipője, táskája. Derítőt tartani meglepő módon már nem tudott :D. A végére újra lecsendesedett az időjárás, és a szemerkélő esőt már a modell és én is bevállaltam.
Túléltük és az anyag is használható lett, de egy biztos, a következő külsős fotózáson mindenképp lesz asszisztens aki vigyáz a holmikra, mert nagyon sok energiát vett ki belőlem hogy a fotózás összes paraméterét figyelembe véve még azt is szemmel tartsam.
(a fotókon nem nagyon van retus mert az utómunkát ennél a projektnél kint végzik majd)