Hogyan legyél jó fotós asszisztens?

Egyszer már írtam egy vízbe esett vaku kapcsán a fotós asszisztensekről. Itthon ritkaságszámba megy, ha valakinek jó asszisztense van, ugyanis sok esetben fotós cimborák látják el szívességből, vagy tudásvágy miatt ezt a feladatot, ami több problémát is szülhet. Találtam egy elég kemény hangvételű cikket, hogy mégis milyen kellene legyen egy ideális fotós asszisztens.

A cikk eredeti forrása és teljes angol szövege: Jeff Guyer @ DIYphotography.net

Kétségtelen, hogy az asszisztensi munkából nagyon sokat lehet tanulni. Viszont, ahogy a nevében benne van, egy asszisztens asszisztál is, nem csak tanul. Lássuk, milyen tulajdonságokkal kell felvérteznie magát annak, aki egy fotós mellé szegődne segítőnek:

1. Tudd, hogy ki vagyok és mit csinálok

Ne fáradj az emailküldéssel addig, amíg át nem “nyálaztad” a weboldalamat, meg nem nézted az összes galériát, elolvastad a blogomat. Nem teszel magadnak szívességet azzal, hogy olyan fotós mellé szegődsz dolgozni, akinek a stílusa, munkája nem egyezik az ízléseddel. Ha szeretnél betörni a divatfotózás világába, akkor egy ételfotós mellé asszisztensnek szegődni elvesztegetett idő. Részedről is, és a fotós részéről is. Először csináld meg a házi feladatodat. A közös látásmód létfontosságú egy gyümölcsöző munkakapcsolathoz.

2. Öltözz megfelelően

Tudom, hogy ez magától értetődő kellene legyen, de a tapasztalatom az követeli, hogy mégis leírjam. A “megfelelően” jelző napról napra változhat, ezért ne félj kérdezni, ha nem vagy biztos a dolgodban. Egyik nap zenekart fotózunk egész nap egy stúdióban, másnap vezérigazgatót külső helyszínen. Te az én “brandemet” képviseled, így azonosulj vele.

3. Korán = “Időre”, Időre = “Késtél”

A késés pedig elfogadhatatlan. Érkezz korán a munkára!

4. Ismerd a dolgod

Néhány esetben annyira, mint én magam. Nem kell egyből mindent tudni, de ha nyomjuk az ipart keményen, hamar magadra szeded a tudást. A gyakornokságtól eltérően ez egy munka – nem képzési időszak. Nagyon lelkes vagyok, ha mentorálnom kell téged, te viszont ismerd a technikát. Ismerned kell a felszerelést. Ismerned kell a szakzsargont. Ha kérek tőled valamit, nem szeretnék magyarázkodni, pláne nem az ügyfél előtt.

5. Ismerd a felszerelésem – ha lehet jobban, mint én

Ha Canonnal fotózol, itt az ideje, hogy megtanuld a Nikont kezelni (vagy épp fordítva). Ismerned kell a vázakat és az optikákat. Tudnod kell hol tárolom, hogyan tárolom és hogyan pakolom, ha külső helyszínre megyek fotózni. El kell igazodnod a középformátum és a kisformátum világában is. És bármit csinálsz is, légy őszinte. Ezeket meg fogom kérdezni az első interjún, ha bekamuzol valamit, csak hogy bekerülhess, azt nem fogom szeretni.

6. Gondolkodj előre. Legyenek megérzéseid. Foglald el magad.

A fotózások lehetnek pörgősek, hektikusak, különféle tevékenységek garmadája. Ne hagyd, hogy ez megzavarjon, sőt próbáld felkarolni mindezt. Miután már együtt dolgozunk egy ideje, meg kell tudnod érezni előre, hogy mire lesz szükségem, és mikor lesz szükségem rá. Ha tudod, hogy egy portré fotózást mindig 85mm-rel kezdek, akkor gondoskodj róla, hogy a kezdésig a 85mm-es optika kerüljön a kamerára. Ha tudod, hogy átöltözéskor átmozgatjuk a világítást, legyél kész belépni a színre, amint az ügyfél kilép. A fotózások előtt fogunk némi időt tölteni a egész átgondolásával, ez az az időszak, amikor kérdéseket tudsz feltenni, így mindketten megbizonyosodhatunk arról, hogy egy rugóra jár az agyunk.

Ne feledd, egy fotózáson sosincs olyan, hogy “holt idő”. Valami mindig történik. Ha mégsem, találj magadnak valami elfoglaltságot. Mutass némi kezdeményezőkészséget. Az, hogy én esetlegesen néhány percet az ügyféllel, art directorral beszélgetve töltök, még nem jelenti azt, hogy te eltűnhetsz és Instagram fotókat posztolhatsz a kulisszák mögül. Légy profi. Csinálj úgy, mint akinek mindig van valami célja.

Megpróbállak bevonni a közös tevékenységbe, amennyire csak tudlak. Ugyanakkor tartsd észben, hogy minden mozzanatod rám tükröződik vissza. Ha az ügyfél azt látja, hogy csak ülsz a hátsódon, egyből azon fog gondolkozni, hogy miért…nem különben én magam is.

7. Te felelsz a helyszín felderítéséért

Tudnod kell mi hol van. És itt most nem a felszerelésre gondolok. Most, hogy lefektettük az 5. pontot, ami tudat alatt is eggyé tesz téged a felszereléssel, ezúttal inkább az olyan fontos dolgokról beszélünk, mint mosdó, konnektorok, ABC, ebédhelyszín, legközelebbi kávézó. Alapvető dolgok.

8. Legyél problémamegoldó

Okos vagy, tehetséges és elkötelezett. A problémák mindig előkerülnek, hogy a hátsónkba harapjanak. Légy készen a fogadásukra és a megoldásukra. A “nem” szinte soha sem elfogadható reakció. Az eszközök nem merülnek ki a kamerában és a számítógépekben. A toll, a ragasztószalag és a mobiltelefon a három legjobb barátod lesz. Mindig tudd, hogy hol vannak. Aztán hozd őket közelebb.

9. Légy láthatatlan. Légy csöndes.

Tudom sz.rul hangzik ez így, de a “Csak akkor beszélj, ha hozzád szólnak” még rosszabb, nem igaz? Ez az állás: felnőtt ember vagy, és ígérem így is foglak tisztelni és kezelni téged, de az ajtón az én nevem áll. Az én hangom kell visszhangozzon az ügyfél fülében, különösen akkor, ha te és én valamiben nem értünk egyet.

Ami a láthatatlanságot illeti, semmi sem nyűgöz le jobban, mint a ninja-képességek. Legyen ez a 6. pont kiterjesztése.

Még egy dolog a csöndességről, hallgatásról: A “vegasi szabály” itt is érvényes: ami itt történik, itt is marad. Rengeteg privát, nem publikus információ tulajdonába fogsz kerülni, ezeket kezeld méltó módon.

10. Sose kövesd el a Végzetes Hibát

Igen, létezik egy végzetes hiba, amit ha elkövetsz, nem lesz bűnbocsánat. Ott a helyszínen, azonnali hatállyal foglak kirúgni, ha egyszer is észreveszem, hogy a saját névjegykártyádat adod, vagy csak simán magadat hirdeted bármilyen módon az ügyfelünknek. Később megbeszéljük alapon sem. Ez a vállalkozás tetőt ad a családom feje fölé, és ételt az asztalunkra. Amikor alkalmaztalak, te is e család része lettél. Tudom, hogy egy napon majd a magad útját fogod járni. Ha ez a nap eljön, csak jókat fogok kívánni neked és amit csak tudok megteszek, hogy segítselek. Most még azonban tiszteld a csapatot és tudd a határokat.

“Tényleg annyira kemény-gyerek vagy?

Nem annyira, de van néhány egészen kemény opcióm e témában. Íme a lényeg: soha nem fogok kérni tőled olyat, amit én nem csinálnék meg magamnak, és mindent meg fogok tenni, hogy szépen kérjem azt. Volt néhány igazán nemes lelkű és tehetséges fotós, aki annak idején engem kalauzolt az utamon. Mégis azt kell mondjam, hogy a legtöbbünk inkább megcsinálja magának, amit kell, vagy megkér egy már tapasztalt barátot, hogy segítsen ki minket időről időre, mint hogy egy teljes munkaidős asszisztenst alkalmazzon. Miért? Mert a legtöbb fotós, aki asszisztálni szeretne, az első fotós munkáját szeretné tető alá hozni, és majdnem mindegyik rövid idő alatt szeretné mindezt. Nekünk viszont nem éri meg képezni, mentorálni, tanítani téged mindenre amit, és ahogy tudunk, ha te egy év után hátat fordítasz, hogy a saját vállalkozásodat építsd fel a mi alapköveinken.

Nem arról van szó, hogy életre szóló elkötelezettség az elvárt. Szó sincs ilyesmiről. Ha tehetséges vagy és őszinte, üdv a csapatban. Az egyik dolog, ami mindig lenyűgözött ebben az iparágban az az, hogy mennyire hajlandóak és nyitottak az emberek arra, hogy segítsenek másoknak megvetni a saját lábukat ezen a talajon. Engem is egy nagyon jó fotós alkalmazott asszisztensként abban az időben, amikor nem volt semmi munkám.

(Forrás: diyphotography.net)

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Simon Zoltán

    Az evidenciák összegyűjtve egy csokorba. De itt nálunk nem ezek miatt nem lesz senkinek szinte asszisztense. A varázsszó a mennyiért. Mert az itt felsoroltakat egy jól kvalifikált munkaerő örömmel megcsinálná egy tisztességes bérért. Mert ezeknek a pontoknak ára van. De itthon a legtöbb fotós saját magát sem tudja eltartani, nem még egy teljes munkaidős szakembert.

    • Ádám

      Te kulturáltabban fogalmaztad meg, ami nekem erről az írásról eszembe jutott. Lényegében a végével kezdtem el egyetérteni, de az eleje egy kicsit a csicska kategória. Talán csak a beállítottságomból adódik, hogy nem hiszek a fotós sulikban. Viszont azt is tudom, hogy jó asszisztens lenne belőlem, mert szeretek szervezni, másnak a keze alá dolgozni, ninja módjára. :))

      • Simon Zoltán

        Az OKJ-s tanfolyamok, amiket a törvény egyébként előír, nem is érnek sokat. De legalább sokba kerül. Kíváncsi vagyok Szipák úrnak van e ilyen képesítése. Még sem kérdőjelezi meg senki a hozzáértését. Valamint tele a net működő fotóstúdió nem túl esztétikus képeivel. Ennyit a képzésről. Én is vállalnék pár fotósnál munkát. Egyszer Máté Bence hírdetett a facen ilyesmit. :D Amivel bírtam volna, oda nem volt időm, -persze ingyenes, fotózási lehetőséges munka- a fizetős, komoly munkához nála meg nagyon kevés a tudásom, főleg elektronika szintjén. :D

  • scarbantia

    A legjobb asszisztens egy jó házasságban a jól képzett feleség! ;-)
    Aki lelkes, ért hozzá, és ugyanazért a célért küzd, amiért én is. És néha igen komolyan meglep a tudásával, meglátásaival, még ha a rutinja eleinte nincs is olyan szinten. És ott van mellettem a képfeldolgozáskor, lelkesen ragadja meg az egeret, néha úgy érzem, hogy feldolgozás terén már jócskán kreatívabb mint én, és sokkal jobban kihasználja a lehetőségeket. Persze Ő tervezőgrafikus, így nem áll messze egymástól a másik szakmája. :)

    • Simon Zoltán

      Nem minden jó házasságban grafikus az ember felesége. :D Kíváncsi vagyok, hogy egy óvónővel is menne e a dolog. :D

      • scarbantia

        :-))

        • maplacz

          Már bocsánat, de ez a feleség duma eléggé sántít…asszem kapnék az arcomra mikor megkérném a feleségem, hogy: ugyan kapd már fel azt a 4-5 állványt tartalmazó táskát mellé akaszd még magadra azt a másikat is (amiben pl. 2-3 vakufej van) és gyere fel vele a 4.-re:). Nem tudom ki mennyi cuccal jár fotózni, de mi állandóan meg vagyunk rakva mint a déli busz.

  • Tréfarépa

    Szerintem az asszisztenskedéshez nagy adag elhivatottság és elszántság kell. A fotózás egy kőkemény fizikai meló, amihez nem árt a jó kondi, a cipekedés, pakolászás és a környezeti viszontagságok miatt. (pl egy nyári kültéri munkánál). Türelem kell, mert sokszor várunk a modellre, vagy olyan a helyzet, hogy sok az üresjárat. (legutóbb közel 3 óra semmittevés volt úgy, hogy előtte tök feleslegesen hajnalban keltem emiatt) És időnként végeláthatatlan mennyiségű meló van, ami szintén k. nagy kitartást és fegyelmet követel. Én negyvenéves fejjel álltam be segédnek, mert imádom csinálni, mindig megyek, ha hívnak (a saját szabimat a főállásomból erre áldozom be) és nem várok cserébe semmit. Szóval, ha valaki csak lébecolni akar, akkor nem biztos, hogy ez a megfelelő választás.