Zajmentes képhez nem ISO100 a legjobb választás?

Érdekes infóra bukkantam a neten. Bizonyos elemek azt merészelik állítani, hogy a DSLR masinák nem a legalacsonyabb érzékenységen adják a legtisztább képet. Próbáltam utánajárni a dolognak…

Előre szólok, hogy nem fogom tudni megmondani a frankót ez ügyben, ezért ha valaki tudja, vagy ismer olyat aki tudja, vagy találkozott már olyannal, aki látott már olyan embert, akinek a szomszédját anno együtt sorozták be azzal, aki tudja a végső igazságot, ne csigázzon, és ossza meg a nagyérdeművel a kommentek között.

Az alap kiindulás az, hogy minden digitális gépnek van ún. natív ISO érzékenysége. Ez a legtöbb gépnél ISO100-ról indul, sok Nikon esetében pedig ISO200-ról. Az hogy ez a natív ISO meddig megy, már gépe válogatja, a régebbi masinák ISO1600-3200-ig, a legújabb csúcsgépeket már 25ezerig, meg 50ezerig lehet tolni. Ezt a natív ISO-t lehet aztán kiterjeszteni a legtöbb gép esetében fölfelé, amit a gép rendszerint Hi1 és Hi2-vel jelez. Bizonyos masináknál lehetőség van lefelé is kiterjeszteni, ISO80-ra, ISO50-re, Nikonoknál az alap ISO200-at ISO100-ra.

Tudni kell azonban, hogy a digitális gépek szenzorának fényérzékenysége nem változtatható. Az ISO érték emelése valójában nem a szenzor érzékenységét változtatja, hanem a szenzorból kiolvasott jelet erősíti. Arról, hogy hogyan működik a manapság legelterjedtebb CMOS szenzor, alább láthattok egy látványos videodemonstrációt: a szenzort fény éri az objektíven keresztül, ahol a fotodiódák a beérkező fény hatására elektronokat gerjesztenek, majd a szenzor elektronikája ezt olvassa ki és továbbítja egy analóg/digitális (A/D) konverternek, ami digitális jellé alakítja azt. Külön a zöldet, külön a vöröset és külön a kéket, amit a fényképezőgép szoftvere képpé varázsol a végén. Nem érdemes végignézni, a téma szempontjából elég csak az első 1 percet.

Van tehát a gépeknek egy alap érzékenysége, amire a szenzor képes. Erre mondják a gyártók, hogy ISO100 (Nikon ISO200). Az már régen bebizonyosodott, hogy ha lejjebb visszük az érzékenységet (Lo ISO50 például) az rosszabb minőséget eredményez, mint az alap ISO100, mert a gép valójában ISO100-on készít képet, majd gyengíti a jelet, így információveszteséggel kell számolnunk, mint minden jelkonverzió esetében. Jól mutatja ezt az alábbi grafikon, ahol a Canon 1Ds Mark II jel/zaj erősségét mérték.

Canon 1Ds Mk II jel/zaj arány – Forrás: www.luminous-landscape.com

Azt mutatja, hogy ISO50-en a jel/zaj arány, olyan mint ISO800-on. Oké, tudomásul vettük, ha igazán minőségi, zajmentes képet akarunk, felejtsük el a lefelé kiterjesztett érzékenységet.

Igen ám, de egyesek kiderítették, hogy a gépek, pontosabban a szenzorok alapérzékenysége nem pontosan ISO100 meg 200 (itt egy Nikon példa), hanem rendszerint valahol a kettő között. Például ISO140 vagy ISO160 körül. Ergo, ha ISO100-at állítunk be, a gép – hát hogy is mondjam – “lefelé húzza” az expot, úgy, mint a filmes időszakban volt a pull hívás, ha ISO200-at állítunk be, a gép “felfelé tolja” az expot, ld. push-hívás. Ez azt jelenti számomra, hogy akkor kapjuk a legkevésbé torzult jelet, vagyis a legtisztább, leginkább zajmentes képet, ha az érzékenységet ISO125-re vagy ISO160-ra állítjuk (már ha engedi ezt a gépünk).

Kissé hitetlenkedve fogadtam ezt az állítást, egészen addig, amíg az alábbi videót meg nem láttam:

A videón tisztán jól látszik, hogy a Canon 7D a (feltételezett) natív ISO értéken (ISO160) és annak többszörösein tisztább képet ad, mint a hivatalos ISO100-200-400-800 értékeken.

Tovább erősíti a dolgot a DxO Labs grafikonja, ami az egyes gépek mért és gyári érzékenységét mutatja. Sok gép esetében ISO100-nál és 200-nál ugyanaz az érték (pl. Canon 50D, Nikon D300, Nikon D90).

Canon 50D, Nikon D300s, Nikon D90 érzékenység – Forrás: dxomark.com

 A DxO ezen oldalát itt találjátok, ki kell választani a gépet, majd a Measurements fülre kattintani. Érdemes elmolyolgatni ezzel az oldallal, különösen a saját gépünket megnézni, mert könnyen elképzelhető, hogy a gépünk valóban nem ISO100-on adja a legtisztább képet!

Mellesleg az oldal más infókat is megmutat, simán kiderül, hogy a Pentax K-5 a maga 14,1 fényérték dinamikatartományával a legjobb a piacon, számomra hihetetlen módon veri a középformátumot is, valamint azt is megtudhatjuk, hogy a Nikon D3-as gépek lazán verik az összes többi DSLR-t zajkezelésben. De mindez már más téma…

UPDATE:  a végső igazság a “Melyik a jobb választás? ISO 100 vagy ISO 160 többszörösei?” című cikkünkben derül ki!

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Patrik92

    Igen, valahol már én is olvastam, hogy a canon gépek 160-as ISO és annak többszörösein sokkal zajmentesebb képet adnak, mint esetleg 1/3 ISO-val föntebb. Az én canon 40d-m is jobb képet produkál 320-as ISO-n, mint 200-on!

  • Pingback: Magic Lantern - "varázs-firmware" Canonhoz - FotóSarok Blog()

  • Gabesz

    Felkeltette a figyelmemet a cikk. Canon 50D-m van, és sajnos ISO 100-on már van

    észlelhető képzaja (amit persze egyhe színzaj szűréssel el lehet tünteni), de

    mindenképpen érdekel egy jobb megoldás, ha létezik ilyen. Nos rengeteg utánajárás

    (javarészt idegen nyelvű fórumok túrása), és kísérletezés során megtaláltam a választ.

    A kísérleteket a következőképp végeztem:
    beltéri megvilágításnál a következő képeket készítettem el: kép1 ISO100 F4 1/100, kép2

    ISO125 F4 1/125,kép 3 ISO160 F4 1/160 és így tovább egészen ISO 3200-ig. A fenti

    beállításokkal nagyjából egyforma fényerejű 2 blendével alulexponált képeket kaptam,

    raw formátumban vizsgáltam őket Lightroom-mal, kikapcsolt zajszűrés mellett. A

    következő zajosodás jelentkezett:
    ISO100: a legenyhébb zaj,
    ISO125: a zaj észreveheően megnőtt kb akkora mint ISO200-on,
    ISO160: ismét enyhe zaj, kb akkora mint ISO100-on,
    ISO200: megnőtt zajszint (kb mint ISO125-ön),
    ISO250: itt is jóval nagyobb szintre nött a zaj, kb akkorára, mint ISO400-on,
    ISO360: az előzőnél enyhébb, kb akkora mint ISO200-on,

    És így tovább. Ebből azt a következtetést szűrtem le, mint az elöttem lévő hozzászóló,

    hogy a gépem alap érzékenysége ISO 160, és érdemes ennek a többszöröseivel használni a

    gépet ISO160, 320, ISO640 stb.
    De szerencsére ezzel nem nyugodtam meg, tovább kutattam az igazságot. Bosszantott az,

    hogy hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen nagy cég, mint a Canon, aki komoly

    tekintéllyel rendelkezik a piacon, átveri a felhasználóit. Lehetséges ez?

    Nos a korrekt magyarázat a következőképpen néz ki. Nem véletlen az, hogy az

    érzékenységnél (Cfn) ki lehet választani, hogy 1 egész blendénként lehessen állítani a

    gépen, vagy 1/3-ad blendénként. Ugyanis az 1/3-os értékeket szoftveresen állítják elő,

    tehát a következő képp néz ki a dolog: ISO100 ez a Canon gépek natív érzékenysége xxD

    sorozatban és 7D esetében (a többinek nem jártam utána). ISO125: ekkor valójában ISO

    100-on készül el a kép, majd szoftveresen megnöveli 1/3 blendével a pixelekből

    kiolvasott fényerő értéket (PUSH). ISO160-esetében valójában ISO200-on készül el a

    felvétel, majd 1/3-blendével csökkenti a fényerő értékeket és így tovább. Ennek

    köszönhető az a jelenség, hogy ISO125-ön és többszörösein jelentősen megnő a zaj, ISO

    160 és többszöröseinél pedig tisztább képet kapunk eredményül. Ezt kipróbálhatja bárki

    sajátmaga is a következőképp: készíts egy képet ISO 100 érzékenység és 1/100 záridővel,

    majd ISO200 és 1/160 záridővel, mindkettőt RAW formátumban. Majd áttöltve a gépre raw

    konvertáló programmal a 2. képen húzd le az expozíciót 1/3 értékkel (ezzel az

    ISO160-at szimuláltuk) és hasonlítsd össze őket, a kettő zajszintje alig lesz

    külömbség.
    Amennyiben igaz lenne a feltevés, hogy ezeknek a gépeknek ISO 160 vagy ISO200 lenne a

    natív érzékenységük, akkor pl ISO125-ös értéket is csak PULL megoldással állítaná elő a

    gép, így a zajnak is érezhetően kevbesebbnek kellene lennie, de ennek az ellenkezője

    tapasztalható.
    A PULL és PUSH megoldásoknak az a hátulütője, hogy csökkentik a kép dinamikai

    átfogását, könnyebben előfordulhat bebukás vagy kiégés. A profik azt javasolják, hogy

    mindig csak a full f-stop ISO értékeket használd, tehát ISO 100, 200, 400, 800, 1600 és

    3200 a jelenlegi esetben, valamint ha rendelkezésre áll kellő fénymennyiség akkor

    mindenképp ISO 100 a nyerő. Persze azért az az 1/3 blende nem olyan vészes, hiszen

    ezeknek a gépeknek a teljes átfogása 10 blende fölött van (RAW formátum esetén).

  • 5D classic

    Üdv emberek.

    Leteszteltem én is a gépemet: Canon EOS 5D (classic)

    Eredmények:
    (ISO 50 a legzajtalanabb, bár ezt nem számítanám bele, csupán infónak leírom hátha valakit ez is érdekel.)

    ISO 100 a legjobb
    ISO 125 valamivel magasabb zaj mint 100-on
    ISO 160 nagyon magas zaj szint
    ISO 200 zajszint lecsökken, majdnem ISO 100 szintre

    és így tovább…

    Tehát a legzajtalanabb ISO-k:
    100; 200; 400; 800; 1600.