A Nikon D7100 előtt a Sony is bemutatta alsó-középkategóriás gépét a a58-at. A kisebb gyártókról, mint a Sony vagy a Pentax azt érdemes tudni, hogy rengeteg olyan szolgáltatást belepakolnak a kisebb gépeikbe is, ami a két nagy márkánál (Canon és Nikon) csak a drágább vázakban található meg.
Ennek ellenére valahogy mégsem tudnak olyan népszerűvé válni, mint a Canon vagy a Nikon gépei. Pedig rendszerint többet tudnak és/vagy olcsóbbak, mint a nagy márkák, ám legtöbb esetben az alkatrészellátás, kompatibilitás, a kiegészítők hiánya és a szűkös használt piac azok az indokok, amiket elsősorban megjelölnek az emberek, amikor azt kérdezik, miért nem választanak kisebb gyártótól származó terméket.
A Sony sem ma kezdett el digitális tükrösöket gyártani. Valamiért még mindig új résztvevőnek érezzük őket a DSLR-ek piacán, pedig az az időszak, amiből a Sony kimaradt, a Canonnál és a Nikonnál sem volt még igazán fénykor, akkoriban ugyanis a DSLR-ek nagyon drágák voltak és szűk volt a piacuk. Az első Sony DSLR az a100 2006-ban jelent meg, egyidős a Canon 30D-vel, és 400D-vel, a Nikon D200-zal, és D80-nal. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 2 évvel később indultak a kommersz DSLR-ek piacán, mint a Canon vagy a Nikon. Azóta lassan 7 év telt el, de még mindig nem sikerült átütő sikert elérniük, és nem tudom ki hogy van vele, bennem még mindig úgy él a Sony DSLR, mint egy új piaci résztvevő, egy új utakat járó, különc lázadó, aki próbál egyedi megoldásokkal betörni a piacra és hozzáférkőzni a húsosfazékhoz. Pedig nem nyomják sz.rul. Talán ők voltak az elsők akik Steady-Shot néven szenzoreltolásos stabilizátort építettek a gépvázba. Ez már eleve nagy ütőkártya, hogy még a legrégebbi vagy legolcsóbb objektívünk is lehet optikailag stabilizált, nem kell ezért súlyos felárakat fizetnünk, mint a Canonnál vagy a Nikonnál. Igaz mikor megvették a Minolta licenceket, és a bajonettnek köszönhetően a régi Minolta obik is rámentek a Sony vázakra, sokkal nem lettek előrébb, mert a Minolta obik java része ma már elavult, nagy, lassú és nehéz. A Sony objektívek meg talán minden más objektívnél drágábbak a piacon. Bevezették az SLT technológiát is, ami egy féligáteresztő tükrön alapul, ami nem mozog a gép működése közben. Ennek köszönhetően a gép gyorsabb és megbízhatóbb lett (pl sorozatlövés, AF videózás közben stb), viszont a szenzorra érkező fény egy részét felfogja a féligáteresztő tükör, ami sok fotósnak nem tetszett. Sokan mondták azt, hogy “nem azért fizetek ki vagyonokat egy f/1,4-es objektívre, hogy a drága fényt aztán elbukjam egy tükör miatt”. Azóta kiderült egyébként, hogy mérések szerint kb 1/3FÉ-nyi fényt veszítünk ezzel a technológiával, ami azért valljuk be nem túl sok: olyan mintha 1.4-es objektívünk helyett 1.6-os lenne. Sajnos ez az újítás se hozott a Sony-nak átütő eredményt, ők sem tudják megszorongatni a két nagy márkát, mint ahogy a Pentax sem, pedig mindkettő nem ritkán olyan szolgáltatásokat kínál az alsóbb szegmensben, ami a nagy márkáknál csak a top-kategóriában megszokott. Például az időjárás állóság, vagy a Sony esetében a 10 kép/mp sorozatteljesítmény. Jó ideig ment a nyűglődés a Minolta-féle vakupapuccsal, nagy nehezen most már ezt is elhagyta a Sony, az új gépeiken már ISO szabvány vakupapucs van. Mindenki el van ájulva a Nikon “újításától”, hogy a D7100-at át lehet kapcsolni 1,3-as gyújtótáv szorzóra, pedig a Sony gépek ezt már jó ideje tudják, mégsem tűnt fel senkinek, csak a Sony tulajdonosoknak.
Hogy legyen valami személyes vonatkozás is a cikkben, volt már a kezemben Sony a77 és nagyon pozitív benyomást hagyott bennem. Kellően nagy és masszív, iszonyat mód ergonomikus, főleg a portrémarkolatnál jön rá az ember, hogy amit eddig fogott az nem más mint féltégla. Az elektronikus kereső sokkal fejlettebb, mint az ember gondolná, nyilván nem olyan, mint egy optikai kereső, de nem mondanám rosszabbnak annál, inkább csak más, más előnyei és más hátrányai vannak. Összességében érződik, hogy egy minőségi darab.
Nem különb a most bemutatott Sony a58 is. A Canon 650D-vel, Nikon D5200-zal és Pentax K-30-cal kb egy kategóriába tartozó új gépbe az alábbi funkciók kerültek:
- 20.1 megapixel CMOS szenzor (APS-C méretű 1,5-ös gyújtótáv szorzóval)
- ISO 100-16.000 érzékenység (kiterjesztve 25.600)
- 15 fókuszpont
- Kihajtható, forgatható 2,7″-es LCD (460.000 képpont)
- Elektronikus kereső: 100% lefedettség, 1,4mio képpont
- Vázba épített képstablilizátor
- 5fps sorozat (Tele-Zoom módban 8fps)
- FullHD videó
- TRILUMINOS Color támogatás (ugyanilyen típusú Sony Bravia TV-n visszanézve a fotókat ütős színeket kapunk)
- Áprilistól kapható, ár egyenlőre még nem áll rendelkezésre
A Sony pár új obit is kiadott a meglévő 33 darab mellé/helyére. Ezek a Sony 70-400/4-5.6 G SSM II, a Carl-Zeiss Planar T* 50mm f/1.4 ZA SSM (autofókuszos Zeiss objektív!), és a frissített kitobjektív a Sony 18-55mm f/3.5-5.6 SAM II.
