Itt a Sony a58 is

A Nikon D7100 előtt a Sony is bemutatta alsó-középkategóriás gépét a a58-at. A kisebb gyártókról, mint a Sony vagy a Pentax azt érdemes tudni, hogy rengeteg olyan szolgáltatást belepakolnak a kisebb gépeikbe is, ami a két nagy márkánál (Canon és Nikon) csak a drágább vázakban található meg.

Ennek ellenére valahogy mégsem tudnak olyan népszerűvé válni, mint a Canon vagy a Nikon gépei. Pedig rendszerint többet tudnak és/vagy olcsóbbak, mint a nagy márkák, ám legtöbb esetben az alkatrészellátás, kompatibilitás, a kiegészítők hiánya és a szűkös használt piac azok az indokok, amiket elsősorban megjelölnek az emberek, amikor azt kérdezik, miért nem választanak kisebb gyártótól származó terméket.

A Sony sem ma kezdett el digitális tükrösöket gyártani. Valamiért még mindig új résztvevőnek érezzük őket a DSLR-ek piacán, pedig az az időszak, amiből a Sony kimaradt, a Canonnál és a Nikonnál sem volt még igazán fénykor, akkoriban ugyanis a DSLR-ek nagyon drágák voltak és szűk volt a piacuk. Az első Sony DSLR az a100 2006-ban jelent meg, egyidős a Canon 30D-vel, és 400D-vel, a Nikon D200-zal, és D80-nal. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 2 évvel később indultak a kommersz DSLR-ek piacán, mint a Canon vagy a Nikon. Azóta lassan 7 év telt el, de még mindig nem sikerült átütő sikert elérniük, és nem tudom ki hogy van vele, bennem még mindig úgy él a Sony DSLR, mint egy új piaci résztvevő, egy új utakat járó, különc lázadó, aki próbál egyedi megoldásokkal betörni a piacra és hozzáférkőzni a húsosfazékhoz. Pedig nem nyomják sz.rul. Talán ők voltak az elsők akik Steady-Shot néven szenzoreltolásos stabilizátort építettek a gépvázba. Ez már eleve nagy ütőkártya, hogy még a legrégebbi vagy legolcsóbb objektívünk is lehet optikailag stabilizált, nem kell ezért súlyos felárakat fizetnünk, mint a Canonnál vagy a Nikonnál. Igaz mikor megvették a Minolta licenceket, és a bajonettnek köszönhetően a régi Minolta obik is rámentek a Sony vázakra, sokkal nem lettek előrébb, mert a Minolta obik java része ma már elavult, nagy, lassú és nehéz. A Sony objektívek meg talán minden más objektívnél drágábbak a piacon. Bevezették az SLT technológiát is, ami egy féligáteresztő tükrön alapul, ami nem mozog a gép működése közben. Ennek köszönhetően a gép gyorsabb és megbízhatóbb lett (pl sorozatlövés, AF videózás közben stb), viszont a szenzorra érkező fény egy részét felfogja a féligáteresztő tükör, ami sok fotósnak nem tetszett. Sokan mondták azt, hogy “nem azért fizetek ki vagyonokat egy f/1,4-es objektívre, hogy a drága fényt aztán elbukjam egy tükör miatt”. Azóta kiderült egyébként, hogy mérések szerint kb 1/3FÉ-nyi fényt veszítünk ezzel a technológiával, ami azért valljuk be nem túl sok: olyan mintha 1.4-es objektívünk helyett 1.6-os lenne. Sajnos ez az újítás se hozott a Sony-nak átütő eredményt, ők sem tudják megszorongatni a két nagy márkát, mint ahogy a Pentax sem, pedig mindkettő nem ritkán olyan szolgáltatásokat kínál az alsóbb szegmensben, ami a nagy márkáknál csak a top-kategóriában megszokott. Például az időjárás állóság, vagy a Sony esetében a 10 kép/mp sorozatteljesítmény. Jó ideig ment a nyűglődés a Minolta-féle vakupapuccsal, nagy nehezen most már ezt is elhagyta a Sony, az új gépeiken már ISO szabvány vakupapucs van. Mindenki el van ájulva a Nikon “újításától”, hogy a D7100-at át lehet kapcsolni 1,3-as gyújtótáv szorzóra, pedig a Sony gépek ezt már jó ideje tudják, mégsem tűnt fel senkinek, csak a Sony tulajdonosoknak.

Hogy legyen valami személyes vonatkozás is a cikkben, volt már a kezemben Sony a77 és nagyon pozitív benyomást hagyott bennem. Kellően nagy és masszív, iszonyat mód ergonomikus, főleg a portrémarkolatnál jön rá az ember, hogy amit eddig fogott az nem más mint féltégla. Az elektronikus kereső sokkal fejlettebb, mint az ember gondolná, nyilván nem olyan, mint egy optikai kereső, de nem mondanám rosszabbnak annál, inkább csak más, más előnyei és más hátrányai vannak. Összességében érződik, hogy egy minőségi darab.

Nem különb a most bemutatott Sony a58 is. A Canon 650D-vel, Nikon D5200-zal és Pentax K-30-cal kb egy kategóriába tartozó új gépbe az alábbi funkciók kerültek:

  • 20.1 megapixel CMOS szenzor (APS-C méretű 1,5-ös gyújtótáv szorzóval)
  • ISO 100-16.000 érzékenység (kiterjesztve 25.600)
  • 15 fókuszpont
  • Kihajtható, forgatható 2,7″-es LCD (460.000 képpont)
  • Elektronikus kereső: 100% lefedettség, 1,4mio képpont
  • Vázba épített képstablilizátor
  • 5fps sorozat (Tele-Zoom módban 8fps)
  • FullHD videó
  • TRILUMINOS Color támogatás (ugyanilyen típusú Sony Bravia TV-n visszanézve a fotókat ütős színeket kapunk)
  • Áprilistól kapható, ár egyenlőre még nem áll rendelkezésre

A Sony pár új obit is kiadott a meglévő 33 darab mellé/helyére. Ezek a Sony 70-400/4-5.6 G SSM II, a Carl-Zeiss Planar T* 50mm f/1.4 ZA SSM (autofókuszos Zeiss objektív!), és a frissített kitobjektív a Sony 18-55mm f/3.5-5.6 SAM II.

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Vendég

    Szerintem a Sony jól eltolta a dolgot. Úgy is mondhatnám, hogy elherdálta a Minoltás örökséget. Értem én, hogy a Minolta objektívek elavultnak számítanak, de tök olcsón fel lehetett volna újítani a sorozatot egy korszerűbb könnyebb tokozással, és egy USM/HSM AF-el. Lett volna miből meríteni, optikailag nem voltak rosszak azok az objektívek, és nem nulláról kellett volna fejleszteni őket rengeteg pénzért.
    A szenzor eltolás pedig még Minolta találmány.
    Ráadásul ettől nem lesz OPTIKAILAG stabilizált a régi objektív. (mindegy, csak hibás fogalmazás a cikkben)
    A vakupapucs meg… Jól látom hogy csak sima középérintkező van, amivel csak manuális vakuzás lehetséges? (vagy külső(vaku) fénymérős?)
    Ez az SLT meg szerintem sokaknak nem jön be. Kereső terén valami hibrid tükörreflex kereső rendszert tudnék elképzelni, ami lehet optikai és EVF-is, akár egymásra vetítve is. Csak akkor oldják meg az AF-et is. :-) (Asszem valamelyik Olympusban volt olyan, hogy az optikai kereső útját kivezették egy kisebb szenzorra is, így oldották meg az LCD-s élőképet. Szerintem nem lenne hülyeség egy kis keresőszenzor, így maradhat az AF, a mechanika, az optikai kereső, de ha kell, akkor van EVF is. Ráadásul egy kisebb szenzor nem zabálna annyit mint egy nagy, és kifejezetten keresőnek lehetne fejleszteni, tehát pl. nagy érzékenységre, és nem sok megapixel felbontásra)

    A Pentaxnak egy Full Frame váz kellene, sokan várják, és nagyon nagy lehetőség lenne.
    Ha nem lépik meg, szépen elfogynak.

    Sajnálom, hogy sok, egykor ígéretes rendszer így végzi. (Pentax, Olympus, Minolta, Contax!)

    Amúgy erre a hsz-re várnék választ, mert nagyon kíváncsi vagyok!
    (a böngészők képnézők színkezelése)
    http://blog.fotosarok.hu/2013/01/ujabb-tesztfotok-6d-vs-5diii-vs-5dii/

    • Szia. Nekem Sony a200 volt az első DSLR-em így ismerem a Minolta obikat, tudom hogy optikailag sok jó van köztük (pl a Beercanek). Valóban az egy okos megoldás lett volna, ha a felújítják őket bár az is igaz, hogy amelyik optika filmen jól teljesít, az 20 megapixel fölött már nem biztos hogy jó. Nem véletlen hogy a Canon is folyamatosan cseréli az objektíveit jobb feloldóképességűre (ld 70-200II, 24-70II stb) kezdenek felkészülni rá, hogy nem áll meg a megapixelháború 20-25 megapixelnél, aminek a legjobb jele a Nikon D800 a maga 36 megapixelével. Szóval ilyen 20-30 megapixeles felbontásnál már lehet hogy elvéreznének a Minolta optikák, akármilyen jók is.

      Ami a stabilizálást illeti, valóban nem lesz optikailag stabilizált a régi objektív, csak azért írtam így mert a köznyelv is így emlegeti. Igaz szvsz ez is optikai stabilizálás, mert a másik lehetőség a szoftveres, ami nem tesz mást mint megemeli az érzékenységet és a záridőt, ami mint tudjuk nem valódi stabilizálás. De tény hogy nem az obi lesz így stabilizált hanem az egész rendszer.

      A Pentax FF úgy néz ki hamarosan érkezik.

      Ami a böngészők színkezelését illeti, lesz róla cikk.

      • Vendég

        Köszi a választ, várom a cikket! :-)

        A felbontásban némileg igazad lehet, bár amikor kezdték, sokat dobott volna a népszerűségükön. Nyilván ma szépen lassan kezdhetnék lecserélni, de gondolom többen használnának ma SONY rendszert.

        A Pentax FF jó hír.

    • Attila

      Az A500 pl pontosan ilyen keresővel rendelkezett mint amit te írsz. Szerintem a többi régi alfa is. Az SLT ezt nem engedi meg…

  • Ski Netic

    Szasztok! Én szeretnék mostanában venni egy tükörreflexes gépet, és így botlottam bele a Sony A58-ba, a másik versenyző a Nikon D3200. Amire hasznánám, annak elég nagy része lenne a koncert-és partifotózás, szóval ideálisnak éppen nem modható fényviszonyok között kellene jó teljesítményt nyújtania. A beszámolók végkövetkeztetése, ahogy látom, általában az, hogy a képminőségben nagy különbség nincs, ha ügyes vagy, mindkettővel szuper képeket fogsz tudni lőni, azt kell eldönteni, hogy melyik használati mód áll hozzád közelebb. Hát, a Sony eléggé felhasználóbarátnak tűnik főleg egy olyan környezetben, ahol gyorsnak kell lenni, tehát ez alapján nem kérdés, hogy a Sony a befutó. De közben nézegetem a sample fotókat, és azt látom, hogy a Sony-val készült képek (http://www.flickr.com/groups/a58/) mind mintha agyon lennének retusálva, mint a PS-ban túlnyomtam volna az élesítést, olyan digitálisnak és műnek tűnnek a képek. Én nem tudom, hogy mindenki csak HDR-ben fotóz, vagy egyszerűen csak bénább fotósok használják, vagy a gépből így retusálva jönnek ki, vagy a tömörítés miatt van ez, vagy a Sony-nak ilyen a képminősége és kész, ez van?
    És mik a vélemények, koncertfotózáshoz Nikon D3200 vagy Sony A58?
    Előre is köszönöm a segítséget!