Korábban írtam egy cikket arról, hogy ISO 100 helyett az ISO 160-as érzékenység adja a jobb képminőséget, de ez a cikk, ha nem is hemzseg a hibáktól, de van benne pár tévhit. Ezt szándékozik most eme cikk tisztába tenni, ugyanis minden ISO értéknek van előnye és hátránya, valamelyik kezünkbe muszáj lesz beleharapni.
A korábbi cikk azt hozta ki végső megállapításként, hogy az ISO 160 és annak többszörösei adják a kevésbé zajmentes képet, amit az írás videóteszttel alá is támasztott. Az igazság az, hogy ez így is van, de mint kiderült, ennek azért ára van, és nem biztos, hogy minden esetben a zajmentesség lesz a fő szempont.
A téma technikai hátteréről az előző cikkben már leírtam, hogy a digitális szenzoroknak fix fényérzékenységük van, ez a natív, alap ISO érzékenység, minden további ISO érték csak digitális jelerősítés. Ugye minél inkább erősítünk egy digitális jelet, annál inkább erősítjük a zajt is, ami digitális fotó esetében látható formát ölt a képen.
Lényeg a lényeg, hogy fényképezéshez az egész ISO értékek, videózáshoz az ISO 160 és többszörösei a jó választások. Meg is magyarázom miért: a mai digitális fényképezőgépek alap érzékenysége ISO 100, és a DSLR-ek 1/1 vagyis egész értékekkel képesek növelni a jelerősítést (érzékenységet), ahogy azt az ISO szabvány definiálja. A tört ISO érték létrehozása valójában a RAW konverzió során történik. Ha JPEG formátumban fotózunk, akkor mindez a gépvázban zajlik le, ha RAW-ban fotózunk, akkor a RAW-konverter szoftverünk végzi el, mégpedig úgy, hogy egész ISO -1/3 esetén például egy ISO 200-on készült fotót “húz vissza” a RAW konverter ISO 160-ra. Ez a visszahúzás azonban dinamika kompresszióval jár, tehát képi részletek esnek áldozatául, illetve a dinamika mellett a zaj is csökken. Ebből fakadóan ISO 160-on lesz egy zajmentesebb, de kisebb dinamikatartományú fotónk, ami azt jelenti, hogy a képünk ugyan tisztább, de hamarabb bebuknak a sötét árnyalatok, és részlettelenül kiégnek a csúcsfények. Márpedig egy jó fotós a lehető legnagyobb részletgazdagságra törekszik, így nem véletlen, hogy a komolyabb DSLR gépeknél a menüben le lehet tiltani a tört ISO értékek használatát, így csak egész ISO értékeket használ a kameránk. Ez a funkció a fent leírtak miatt áll a fotósok rendelkezésére! Ezt az expozíció “visszahúzást” ráadásul mi magunk is megtehetjük a képfeldolgozás során, ezért a maximális részletgazdagság érdekében célszerű inkább egész ISO-n enyhén túlexponált képet készíteni (ha a hisztogramot nézzük akkor úgymond “jobbra exponálni”, persze ügyelve, hogy ne legyenek kiégett részek a képen), és utómunkában visszahúzni a kép expozícióját, így nem áldozzuk be a dinamikát a látszólag kevesebb zajért.
Videózás, mozgókép esetén viszont sokszor nem annyira fontos a nagy dinamika tartomány, ezért a videósok előszeretettel használnak “egész ISO -1/3” érzékenységeket, mert ez kevesebb zajjal jár, tisztább képet ad. Ennek köszönhető, hogy pl a Canon gépekhez írt Magic Lantern firmware-ben be lehet állítani, hogy a kamera ISO 100 vagy ISO 160 többszöröseit használja.
Röviden tehát: fotóhoz használj ISO 100-at és ennek többszöröseit, videóhoz pedig ISO 160-at és többszöröseit, azonban ha a videón még sok utómunkát, fényelést kell alkalmazni, akkor elképzelhető, hogy videófelvétel esetén is inkább az egész ISO értékeket alkalmazzuk a nagyobb dinamikatartomány miatt.
Én magam már kb egy éve csak egész ISO értékekkel használom a gépemet, és azt mondhatom, hamar meg lehet szokni, egyáltalán nem hiányoznak a tört ISO értékek.
A technikai információkért köszönet jár Bakos Gábornak, aki többek közt DSLR gépek reverse engeineeringjével foglalkozik.
