Sávos a színátmenet a háttéren?

Sok fotóstól olvasom a kérdést, hogy mitől lesz a – jellemzően – stúdióháttéren látható fényátmenet (gradiens) ronda sávos. A leggyakoribb hibák következnek.

Ha a stúdióban a szürke vagy fekete háttérre foltot világítunk, azt szeretnénk, hogy az alanyunk/tárgyunk mögött szép átmenet, ún. gradiens legyen, vagyis a folt közepe fényesebb, a szélek felé pedig szépen elfogy a fény. Sokan azonban otthon a képet látva abba a problémába ütköznek, hogy ez az gradiens bizony nem szép, hanem rondán sávos, úgy néz ki mint egy céltábla (vagy annak egy szelete).

Azt tudni kell, hogy egy ilyen finom átmenetben, gradiensben hatalmas tónusátfogás van jelen. Ez azt jelenti, hogy a fehértől a feketéig (vagy világosszürkétől a sötétszürkéig, vagy világos színtől a sötét színig, mindegy) rengeteg szín/világosságinformáció van, minél több, annál finomabb az átmenet, minél kevesebb, annál lépcsőzetesebb, vagyis sávos lesz.

Forrás: vueplus.com

A kérdés itt az, hogy ebből a rengeteg szín (vagy világosság) információból, ebből a rengeteg tónusból a fényképezőgépünk és a megjelenítő eszközeink mennyit tudnak rögzíteni, megjeleníteni?

A sávos háttér okai jellemzően a következők:

  • JPEG-ben fotózol és nem RAW-ban
  • RAW-ban fotózol, de 8-bitessé konvertálod a képet Photoshopban és nem 16-bitessé
  • 16-bites RAW-val dolgozol, de a monitorod nem tudja megjeleníteni a tónusokat
  • 16-bites RAW-val dolgozol, a monitorodon is szépen látszik, de a nyomtató amivel a képet csináltatod, nem tudja megjeleníteni a tónusokat
  • sRGB-ben dolgozol AdobeRGB vagy ProPhoto RGB helyett
  • Túlzásba vitted az utómunkát a fotódon.
  • Túlzásba vitted a tömörítést mentéskor

Kicsit bővebben: a JPEG-kép 8 bites. Feleannyi (bocs fáradt voltam) Közel sem annyi tónusárnyalatot tud megjeleníteni, mint egy 16 bites TIFF, PSD vagy PNG. Utóbbit csak úgy lehet elérni, ha RAW formátumban fotózunk, és RAW-feldolgozáskor 16bitre állítjuk be a színmélységet. Az eredmény még jobb, ha a RAW-t nem sRGB színtérrel, hanem minimum AdobeRGB színtérben nyitjuk meg. Nyilván előbb-utóbb kénytelenek leszünk sRGB JPEG-et konvertálni a fotónkból, ha neten publikálni akarjuk, ekkor fennáll a veszélye a sávosodásnak, de még így is elkerülhetjük, ha nem engedjük a szoftvernek túlságosan letörömíteni a JPEG-et (90% vagy 10-es tömörítés fölött legyünk). Azt tudni kell, hogy ha 16-bites képekkel dolgozunk tág színtérben, akkor jócskán megnövekszik a képfájlunk mérete, egy alaphangon 20 megás RAW-ból retus után simán lehet többszáz megabájtos TIFF vagy PSD fájl, komolyabb retus után 1-1,5Gb is lehet egy kép (értsd úgy, ha meghagyjuk a layereket).

A legprofibb eredményt persze digitális középformátummal lehet elérni.

Az is előfordulhat, hogy a fotód rendben van, csak éppen nem látod, mert rossz minőségű a monitorod. Volt már erről cikk itt a blogon, a lényeg az, hogy 50-60ezer Forint alatt ne is álmodjunk rendes monitorról, a jobbak azonban 120-150ezer forinttól indulnak (a határ meg persze a csillagos ég). Az olcsó, TN paneles “médiamárktos” monitoroknál elforudulhat, hogy képtelenek rendesen megjeleníteni a nagy tónusátfogású fotónkat. Egy próbát azonban tehetünk azzal, hogy a monitoron 100%-on nézzük a fotót, ugyanis gyakran előfordul, hogy csak lekicsinyítve (tehát egy nagyfelbontású képet 20-30%-os nézetben nézve) sávosodik csak a gradiens, de ha belenagyítunk 100%-ra akkor eltűnik. Ez a képek leméretezésekor el fog tűnni, nyomtatáskor se fog látszani, csak a monitor ver át minket. Ugyanez igaz lehet nyomtatóra is. Egy gyengébb nyomtató nem biztos hogy szépen tudja ábrázolni a gazdag tónusvilágot.

Aztán persze előfordulhatnak a túlzások is, vagyis túlságosan sok effektet teszel a fotódra, ezáltal leromlik a minősége. Kontrasztot húzol, aztán kinyitod az árnyékokat, aztán ráraksz még egy presetet, ami még tovább kontrasztosít stb…a végén kész is a szétbarmolt fénykép. Ez függ attól is, hogy milyen minőségű az alapkép, nem mindegy, hogy egy D800 vagy egy D40 képét masszírozzuk, mert előbbiben sokkal nagyobb tartalékok vannak. Különösen rossz a helyzet ha mindezt egy 8bites JPEG képen műveljük.

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot
  • Zsorzs

    Mi az optimális fájlkezelés, hol a legkisebb a roncsolásos veszteség, egyéb veszteség? A raw feldolgozótól, mondjuk a magazin szerkesztőségéig, vagy más esetben az internetig vezető út? Kb így, Raw feldolgozóból 16bites Adobe RGB TIF export a munka mappába, majd retus és vagy egyéb adjust végeztével tovább küldés a kész munkák közé 8bit srgb köntösben? Mik a gyakori hibák? A PS -ben színtérnek a monitor kalibráció legyen beállítva vagy az Adobe RGB?

    • Szia! Odáig jó hogy raw 16bit adobeRGB – Tiff – retus. Utána viszont csak akkor 8bit srgb ha netre megy, ha magazin szerkesztőségbe vagy egyéb printre, akkor vagy 16bit Tiff adobeRGB-ben megy tovább vagy ha muszáj a kis méret, akkor 8bit jpeg adobeRGB-ben. Ha a “másik oldalon” nincs egy rendes nyomdai szakember vagy grafikus, akkor neked kell átalakítani CMYK-be a nyomtatáshoz, de azért az az igazi, ha ezt egy nyomdai előkészítéshez értő szakember csinálja, alapvetően nem a fotós dolga.

      PS-ben az alapértelmezett színtér…hát igazából mindegy, mert a fotó színterét a RAW-konverter, vagy jpeg esetén a kamera adja meg, nem a PS. A PS alapértelemzett színterének akkor van jelentősége, ha új, üres fájlt hozol létre.

      Az adobeRGB-vel egyetlen szívás van, ha az ember elfelejti átkonvertálni srgb-be neten publikálás előtt és szarok lesznek a színek.

      • bestboy

        És ha srgb színterű minilabornak, fotókönyves(!) cégnek dolgozol? Végig nyomod a gazdag Adobe RGB színtérrel, boldog vagy , majd hogy fogadják az anyagodat az utolsó pillanatban visszahúzol mindent 8bitre és S RGB-re kiherélve azt, akkor érdemes-kell az elejétől hatalmas állományokkal kínlódni? Komoly dilemma.

        • scarbantia

          Nekem ez egy mai napig megválaszolatlan kérdés, hogy a végterméket tekintve hol jön jól az Adobe RGB… Mert kb. sehol, a fotós csodálgathatja a wide gamutos monitorán a dolgot, aztán viszlát. Még CMYK konverziónál talán van egy kis csücske a CMYK színtérnek, ami nem fér bele az sRGB-be, és kb. ennyi. Még akadhat az a pár user, akinek wide gamut kijelzője van, és kezeli a böngészője az AdobeRGB-t. Papírra nem tudok róla, hogy lenne ekkora színtér. Ha mégis, akkor szóljatok!

          Munkafolyamatban jól jön a ProPhoto RGB munka színtérnek, amíg az ember rángatja a csúszkákat.

          • Nyomtatásban lehet különbség. Hiába a CMYK kisebb színtér, mint az sRGB, néhány helyen kilóg belőle, ráadásul pont a sárga és a vörös terület határán, ott ahol a bőrtónusok vannak, ami azért elég gyakori pl a reklámfotókon (AdobeRGB színtérbe viszont még beleesik). A színtér konverziónál van szerepe a szakembernek, mert többféle eljárást lehet alkalmazni, amikor az AdobeRGB színtér színeit le kell butítani a nyomtatáshoz használt CMYK színtérbe. Egy szakember tudja ezt úgy beállítani, hogy minél kevesebb, minél kevésbé látványos veszteség legyen.
            Aztán arról nem beszélve, hogy vannak már olyan profi fotónyomtatók, amik “viszik” az AdobeRGB színteret.
            Aztán arról sem beszélve, hogy ha a kameránk képes ProPhoto RGB színtérhez közli tartományt rögzíteni, akkor az utómunkánál, csúszkatologatásnál miért ne használjuk ki ezt a hatalmas tartalékot (még ha nem is látjuk a monitoron). Nagyobb lavórból nagyobbat lehet meríteni. Tágabbak a határok, amikben mozoghatunk. Butítani a képet ráérünk, ha már készen vagyunk vele.

          • scarbantia

            A CMYK konverzióra van amúgy európai, itthon is használt szabvány. Melyik színtér(ebből is van több), és milyen algoritmussal húzza össze(asszem a relative colorimetric(a kívül esőt összetolja, a bent lévő marad) a szabvány, de nem vagyok benne biztos).
            Az Adobe RGB-s nyomtatóra nagyon kíváncsi lennék. Erről tudsz valamit? Biztos kipróbálnám valahol, egy szép nagy nyomattal.
            A munka színtérnél egyértelmű, hogy a nagy színtér a legjobb.

            Amúgy egyszer rászánom magam egy komolyabb kalibráló vételére, amivel nyomatok és nagyítások színterét is meg tudom nézni.

        • gutmann

          Igen ez érdekes

        • gutmann

          Ez itt válasz nélkül maradt, érdektelen, vagy életszerűtlen felvetés?

        • gutmann

          Érdemes? Kell?

          • Írtam a választ részben már lentebb: “Aztán arról sem beszélve, hogy ha a kameránk képes ProPhoto RGB színtérhez közli tartományt rögzíteni, akkor az utómunkánál, csúszkatologatásnál miért ne használjuk ki ezt a hatalmas tartalékot (még ha nem is látjuk a monitoron). Nagyobb lavórból nagyobbat lehet meríteni. Tágabbak a határok, amikben mozoghatunk. Butítani a képet ráérünk, ha már készen vagyunk vele.”

            Vagyis a feldolgozást végezzük nagyobb színtérben nagyobb színmélységben mert az utómunka kevésbé roncsolja a képet, tágabb határok között mozgunk. Ha utána konvertáljuk a kész képet srgb-be nagyobb eséllyel nem esik szét, mintha eleve egy 8bites srgb képet állunk neki mókolni.

  • Rufi

    Lehet, hogy rosszul tudom, de szerintem a TIFF fájl mérete csak a pixelek számától és a színmélységtől függ, mivel tömörítésmentes formátum. Például egy 10 megapixeles TIFF 8 biten 30MB, míg 16 biten 60MB, akkor is, ha a kép teljesen homogén fehér és akkor is, ha baromi részletgazdag. A mérete legfeljebb a PS-ben rápakolt rétegek számától tud növekedni. Persze JPEG-nél valóban változik a kép mérete a retus során.

    • A TIFF lehet tömörített is csak a jpegtől eltérően ez veszteségmentesen törmörített (LZW vagy ZIP eljárással lehet/szokás tömöríteni). Ha ezt arra írtad, ami a cikkben van, hogy 20 megás raw-ból lesz többszáz megás tiff vagy psd, azt természetesen úgy értettem hogy rétegekkel együtt. Egy komolyabb retusmunka után, mondjuk portré esetén 20-30 extra layer is kerülhet a fotóra, emiatt lesz 1-1,5Gb a mérete.

      • Rufi

        Persze, hogy veszteségmentesre gondoltam én is, csak elírtam :)
        Oké, így már nem félreérthető, hogy a TIFF mérete miként változik a retus során.

    • TIFF tömörítés Photoshopban

  • KTobi

    “8 bites. Feleannyi tónusárnyalatot tud megjeleníteni, mint egy 16 bites”

    Kiragadott részlet, de: 8 bites az 256 árnyalat, 16 bites az 65536 árnyalat. Ha a kamerád tud 14bitet, akkor JPGvel a 16384árnyalat helyett csak 256ot használsz.

    Sokat dob a RAW, ez tény, szerkesztésre jól jön.
    Monitorok, az olcsóbb IPS tud 6 bites megjelenítést (trükköznek, hogy többnek lásd, vibrálják a képet), a drágák tudják alapból a 8bitet (azaz kitudják rajzolni a JPGt).
    Monitorra a JPG teljesen megfelelő, nem kell agyon tömöríteni és jó. RAW kell, ha a kép felén még 1-2 Fé-t világosítani kell, mert olyan volt a megvilágítás (nem műteremre gondolok).