Fél év a MIDI kontrollerrel

Lassan fél éve használom a Lightroomhoz a MIDI kontrollert, gondoltam leírom mik a tapasztalatok, hátha még több embert sikerül rávenni arra, hogy könnyítsen a munkamódszerén.

Augusztus végén került ki a MIDI controller teszt a FotóSarok Blogra. Akkor még új volt ez a dolog nálam és sok hozzám hasonló emberkénél egyaránt, azóta viszont használjuk, kezdünk “okosodni” a témában és a technológia is fejlődik. Ott kezdeném, hogy szeptemberben létrehoztam a Facebookon egy MIDI kontroller csoportot, ahol tudunk beszélgetni a témában és információkat átadni, kérdéseket megválaszolni vagy legalábbis megpróbálni együtt megoldani. 72 ember csatlakozott már a “mozgalomhoz” itthon, volt pár külföldi csatlakozni kívánó is, de végül úgy döntöttünk, hogy maradjon meg magyar csoportnak. Van több olyan ember is köztünk, aki valamit konyít a programozáshoz, így érdemben tud nyilatkozni a témában, továbbá kiderült, hogy a Lightroom plugin fejlesztője is kellőképpen kommunikatív és szorgos emberke. Immáron a második, merthogy az eredeti fejlesztő lelépett és átadta a stafétát egy rsjaffe nicknevű kollégájának, így október óta ő fejleszti a MIDI-kontrollerezéshez szükséges Lightroom plugint. Ingyen, ami nagy szó, tekintve, hogy volt időszak, amikor heti kétszer jött ki frissítés. Jelenleg az az ígéret, hogy havi egy új verzió jön a pluginból, de karácsonyra meglepett minket az emberke egy gyakorlatilag mérföldkőnek számító verzióval, amit egyébként leginkább január elejére vártunk (igaz a cikk írásakor ez még csak bétaverzió, de abszolút működőképes).

Melyik pluginról beszélek? Hát a MIDI2LR nevűről. Az eredeti cikkben említettem a Knobroom, a Paddy, a Pfixer és a Palette Gear mellett. Akkor még nagyjából egyenrangúként kezeltem a Lightroom pluginokat, de mára változott a véleményem. Ma azt mondom, hogy a MIDI2LR “A Plugin” ami a kontrollert használóknak kell, és szerintem nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy a LR-kontrollerező világ nagyrésze ezt használja. A Paddyt és a Knobroomot alapból felejtsük el. A Paddyt nem fejlesztik, nem kompatibilis a Lightroom 6/CC-vel és úgy tűnik nem is lesz, egy másik programozói nyelven kellene újraírni az egészet a folytatáshoz, a fejlesztőnek pedig erre nincs lehetősége (megkérdeztük, ő mondta), így kijelenthetjük, hogy

a Paddy behalt sajnos.

A Knobroom csak MAC-re létezik, de április óta ahhoz se nyúltak és funkcionálisan közel sem teljes.

A Knobroomot a MIDI2LR fényévekkel beelőzte mára.

A Palette Gear méregdrága és a mai tudásommal azt mondanám, hogy egy ilyen kontrolleres rendszerből kihozható lehetőségeket ismerve kijelenthető, hogy

a Palette Gear egy játékszer.

A későbbiekben meglátjátok miért. A Pusher Labs terméke, a Pfixer egy amolyan “nemistudommitgondoljakróla” kategória.

A Pfixer jó, de meglehetősen kötött.

Ez egy késztermék, kiveszed a dobozból és működik. Jelenleg kétfajta kontrollert kínálnak, egy olcsó kicsit (MiniMal néven egy Behringer X-Touch Minit felmatricázva), és egy drágább nagyot (Behringer BCF2000 felmatricázva), melyek előre fel vannak programozva…és mint írtam, felmatricázva, tehát a fejlesztő mondja meg, hogy melyik tekerő, melyik gomb mit csinál. Ebbe elvileg bele lehet nyúlni, ha akarunk, de akkor a kontroller felmatricázása értelmét veszti, mert nem azt csinálja a tekerő/gomb, ami alá van írva, hiszen megváltoztattuk. A cég 100 dollárért adja a Pfixer plugint és meg lehet venni tőle a felmatricázott kontrollereket is, vagy csak a matricát, hiszen a Behringer kontrollereket bárhol beszerezhetjük, akár eBayen használtan is, jelentős összeget megtakarítva ezzel. A Pfixer tehát kötött, kétfajta kontrollerrel működik csak és 100 dollárba kerül + a kontroller. Jah, és csak MAC-re van, Windows verzió nincs belőle!

Egyedüli versenyző tehát a MIDI2LR maradt,

mely ingyenes, szinte mindent tud, testreszabható és bármilyen USB-s MIDI kontrollerrel használható. A legutóbbi cikk óta nagyon sokat fejlődött, kezdve azzal, hogy már a telepítéssel sem kell sokat bajlódni, csak a Lightroom (File menü) Plugin Managerében telepítjük és onnantól minden Lightroom induláskor elindul a plugin is. Itt csak annyi dolgunk van, hogy nekünk kell beállítani a pluginban, hogy melyik tekerő, melyik csúszka, melyik gomb mit csináljon a kontrollerünkön. Ez elsőre nagyobb munka annál, mint amikor kivesszük a kontrollert és működik (ld Pfixer), cserébe viszont egyszer kell csak megcsinálni, és úgy tudjuk beállítani, ahogy mi akarjuk, hiszen nem mindenki ugyanúgy használja a Lightroomot. Valaki használ Curvest, valaki sose nyúl hozzá csak az expozíciós értékeket használja. Valaki használ Preseteket a Lightroomban, valaki mindig maga állítja be a képet 0-ról. Valaki rendszeresen használja a Hue/Saturation/Lightness/Black and White csúszkákat a 8 színcsatornán, valaki sose nyúl hozzá, max fekete-fehér konvertáláskor. A MIDI2LR-ben mindenki azt tudja a kontrollerére programozni, amit csak akar. Jelenleg ennyi opció közül lehet választani:

MID2LR opciók

MID2LR opciók

Összeszámoltam. 318 Lightroom funkciót/parancsot lehet tekerőkhöz, potméterekhez vagy gombokhoz adni. Ez már gyakorlatilag 99%-ban lefedi a legtöbb fotós által használt LR parancsot, ami még esetleg hiányzik, az is be fog kerülni a közeljövőben, hiszen gőzerővel zajlik a fejlesztés (egy srác fejleszti, de a neten keresztül sokan segítenek neki). A közelmúltban bekerültek olyan parancsok, mint az egygombnyomásos Copy/Paste vagy a tekerővel használható Crop Tool, vagyis képvágás/egyenesítés. De olyan lehetőséget is kaptunk már, hogy keretek közé szoríthatjuk a White balance, Tint és Exposure csúszkákat, ezáltal lecsaphatjuk a szélső extrém értékeket, a maradék – általánosan használatos – értékhatárban pedig a potméterekkel nagyon finoman tudjuk állítani ezeket a csúszkákat. Mondok egy példát: az Exposure-t normál esetben +/- 5 FÉ között lehet állítani, de még talán egérrel is elég nagy lépésekben ugrál, potméterrel meg pláne. Itt lehetőségünk van beállítani, hogy az Exposure csak mondjuk +/- 2FÉ tartományban mozogjon a potméterrel, így egészen finoman lehet állítani. 2 FÉ-nél nagyobbat meg azért valljuk be ritkán tévedünk az expozícióval, ha netán mégis, a lehetőség a korrigálásra ugyanúgy adott, csak ilyen esetben az egérhez kell nyúlni, hiszen a potméter csak 2-2FÉ értékig mozgatja az Exposure-t. Ugyanígy be lehet állítani a White balance-ot is például 2800K és 10.000K közé, hiszen ez az a tartomány, amit az esetek döntő többségében használunk és nincs szükségünk a szélső 30-50.000K-es értékekre. Ha néhanapján mégis, akkor ott az egér, amivel megtehetjük.

Sok funkció, sok potméter

Visszatérve a 318 funkcióra. Ez elég sok. És higgyétek el nekem, az ember elég sokat használ is ebből. Vegyük csak alapul a Hue/Saturation/Lightness/B+W csúszkákat: 8 színcsatorna, 4 funkció, 8×4=32 csúszka! Ehhez jön még a 11 alapcsúszkánk (fehéregyensúly, expozíciós értékek, clarity, vibrance, saturation), ehhez jön még legalább 2 élesítő csúszka és minimum 1 zajszűrő (egyébként meg 4 élesítő és 6 zajszűrő, ha teljesség igényével számoljuk, de gondolom sokan nem használják az összeset). Ez haverok között is 32 + 14 csúszka. Tegyük fel, hogy a B+W és a Lightness színcsatornánkénti csúszkákat nem használjuk rendszeresen, így 16 + 14 csúszkáról beszélünk, vagyis összesen 30db. És akkor a Crop-ról még nem is beszéltünk. Felmerül tehát a kérdés, hogy egy olyan kontrollerrel, amin 8db tekerő/potméter van, meg néhány gomb (átlag 20ezer Ft-os kategória), hogyan oldható meg a minimum 30db csúszka vezérlése? Megmondom: kompromisszummal. Meg lehet oldani, de úgy hogy két gombbal oda-vissza váltogatni kell a potméter kiosztások között, ami hosszú távon elég macera. Ha csak kettő között kell váltogatni az még úgy ahogy, de ha 5-féle poti-kiosztást kell állandóan oda-vissza váltogatni, az nem olyan frankó.

Egy idő után tehát minden MIDI kontrollerező rájön, hogy minél több potméter és gomb van a kontrollerén, annál könnyebb és vidámabb a munka. Az sem egy utolsó szempont, ha a kontroller csúszkái és/vagy tekerői automatikusan felveszik a Lightroomban lévő értéket és nem kell ún. pick-up technológiát használnunk, vagyis minden módosításnál addig tologatni/tekergetni a hardveres potit, míg el nem éri a LR-os virtuális csúszka értékét és utána együtt mozognak. Az a jó, ha a poti egyből ott áll, ahol a Lightroom csúszka áll és egy finom mozdításra azonnal állítani tudjuk az értéket. Ilyet a motorizált potméterek és a LED-es, végállás nélküli potméterek tudnak. UPDATE: egy kedves Olvasótól megtudtuk, hogy a végállás nélküli potméter helyes megnevzése enkóder, ezek teljesen más felépítésűek, mint a “hagyományos” potméterek (potenciométerek). Innentől tehát enkódernek hívjuk. :) Ezekből viszont – mint említettem fentebb – minél több kell nekünk, ami jelentősen leszűkíti a kontroller választékot. Kellő mennyiségű motorizált és/vagy LED-es potméter (enkóder) az alábbi kontrollerekben van:

  • Behringer BCF-2000
  • Behringer BCR-2000
  • Behringer X-Touch Compact

És ennyi. Ott van még a Novation Remote Zero SL Mk II kontroller is (legnagyobb meglepetésemre leállt a gyártása, de itt-ott még kapható), de annak a 25 vezérlőjéből csak 8 enkóder, a többi pickupos potméter, szóval nem rossz, de nem is a legjobb megoldás. A fent említett kontrollerek közül egyébként a Behringer X-Touch Compact a legújabb, most ősszel dobták piacra és elsőre egy megvalósult álomnak tűnik.

XTouchC-large

Behringer X-Touch Compact

 

24+1 vezérlője van, ebből 8 (vagy 9) motorizált slider poti és 16 LED-es enkóder, és van rajta egy rakás (39db) programozható gomb, ráadásul az enkóderek is nyomkodhatók gombként. Itthon még nem lehet kapni, de az ára elég borsos, 160-170ezer Ft körül lesz. Egy nagy baja van, mégpedig az, hogy potikiosztást csak kettőt tudunk ráerőltetni (Layer A és B), tehát max 50 csúszkát lehet rátanítani. Azért ez nem kevés, de nem is veszettül sok, emlékezzünk csak, a HSL 24-et vagy 32-t elfoglal. (UPDATE: időközben a MIDI2LR kapott olyan fejlesztést, hogy többféle potikiosztást tudunk elmenteni benne profilként és a profilok közti váltást rátaníthatjuk egy-egy gombra, így nem vagyunk csupán A és B layerhez kötve! Ez azt jelenti, hogy nem kell hardveresen tudnia a potikiosztás váltást a kontrollereknek, hiszen megoldható a MIDI2LR-ben szoftveresen is.) 

Ezzel szemben ott van például a Behringer BCR2000:

BCR2000_P0245_Right_XL

32 enkóder és 32-féle kiosztást tudunk beállítani (itt Presetnek hívják – az X-Touchnál Layernek, a Novationnél Page-nek -, látszik a fenti képen a P-1 – Preset 1 -jelzés, ez az első kiosztás, a P-2-nél 32 újabb LR-csúszkát tudunk rátanítani, a P-3-nál további 32-t és így tovább amíg meg tudjuk jegyezni melyik mit csinál. A Presetek között pedig két gombbal tudunk oda-vissza váltogatni). Ez így soknak tűnhet elsőre, de higgyétek el, a pilóták is meg tudják jegyezni azt a sok kacatot a cockpitban és a DJ-k/hangmérnökök is meg tudják jegyezni melyik poti és gomb mit csinál előttük.

Ennyi poti között eligazodni…?

Sokat segíthet a matricázás, vagy festés. Gondoljunk bele, a fenti BCR kontrolleren a 3×8 enkódert felmatricázzuk úgy, hogy a felső sor a Hue, a középső a Saturation, az alsó a Lightness, a potiknak meg egy kis festék vagy színes matrica révén vörös, narancs, sárga, zöld, aqua, kék, lila és magenta színük van. Így már nem is olyan bonyolult.

BCR

Ez csak egy példa, a színeket lehet az enkóderek alá is ragasztani, hogy legyen hely másnak is. Pl a felső sor egy másik kiosztásban az Highlights, Shadows, Whites és Blacks, illetve a Curves-ből a Highlights, Lights, Darks, Shadows. Vagy épp tónus szerint leosztva, vagyis Whites, Highlights (Curves), Highlights, Lights (Curves), Shadows, Darks (Curves), Blacks, Shadows (Curves) és eszerint felmatricázni, így 8 enkóder formájában a teljes tónustartomány a kezünk alatt van. Továbbmegyek, lehet kapni színezett potikat az eBayen, így a gyári feketéket akár le is cserélhetjük színesekre vagy épp szürkére, fehérre.

expo

Hangsúlyozom, ezek csak példák, úgy szabjuk testre a kontrollert, ahogy nekünk jól esik. Ha csak néhány LR-csúszkát használunk rendszeresen, főként a fehéregyensúly és az expozíciós csúszkákat, akkor ott van például a Behringer BCF2000:

BCF2000_P0246_Left_XL

8 enkóder és 8 motorizált potméter, ezekre rátanítjuk a WB, Tint, Exposure, Contrast, Highlights, Shadows, Whites, Blacks, Clarity, Vibrance, Saturation csúszkákat (ez csak 11db, 5 még mindig maradt egyéb dolgokra ha kell, illetve itt is van 32-féle potikiosztásra lehetőség, amik között váltogatni tudunk a Preset jobbra-balra gombokkal), a gombokra pedig a Copy Settings, Paste Settingset, illetve a képértékelő csillagozást például és mehet a móka, minden készen áll a képválogatáshoz és feldolgozáshoz.

Végszó

Ezek nem olcsó cuccok. A BCR2000 itthon 58ezer Ft, a BCF2000 100e fölött van, az X-Touch árát meg már írtam. Viszont olyan szinten megkönnyítik, élvezetessé teszik és gyorsítják az utómunkát a Lightroomban, hogy ez nem feleslegesen kidobott pénz. Ha gépvázra, objektívre, állványra, számítógépre hajlandóak vagyunk több tíz- vagy több százezer forintot költeni, akkor ezen ne spóroljunk. Aki nagyüzemben nyomja az ipart (pl esküvői és rendezvényfotósok), azoknak az egyik legfontosabb dolog az idő. De másnak is. 5db képet is jobb feldolgozni kontrollerrel, mint nélküle, 500db-ot meg nem kérdés.

Ha valaki mégis olcsón szeretné megúszni a dolgot, de vágyik a kontrolleres élményre, azoknak ott a Behringer X-Touch Mini (kb 29ezer Ft), vagy ha még kap valahol, a Novation Nocturn.

XTouchMini-large

Behringer X-Touch Mini

 

Ha a kettő közül kellene választani, akkor talán inkább a Novation, jóllehet a Behringer modernebb és talán minőségibb is, de ott is csak Layer A és Layer B van, vagyis a 8 enkóderből max 16-ot tudunk csinálni (UPDATE: fentebb már írtam, hogy a MIDI2LR már képes szoftveresen is potikiosztást váltani, így nem probléma, hogy csak két layert tud hardveresen a Mini). Akinek 16 Lightroom-csúszka kontrolleres mozgatása elég, annak ámen, vegye, vigye az X-Touch Minit, kapcsolja össze a MIDI2LR-rel és csók. Ha nem elég, akkor a Novation Nocturn-nél annyi Page-et (Layert, Presetet, kinek mi) hozhat létre, amennyit akar, én speciel 5-öt használok, vagyis 8 enkóder 5 Page-en, az összesen 40 Lightroom-csúszka (sőt a X-Faderrel együtt 8 enkóder és 1 poti, tehát összesen 45 LR-csúszka, csak ezt elfelejtettem beleszámolni mert nálam a X-Fader kontakthibás, így nem használom, ráadásul a X-Fader csak pick-up technológiával működik).

Novation Nocturn

Novation Nocturn

Csak hát így sokat kell váltogatni a Page-eket munka közben. Én már gyűjtöm a lóvét, csak még nem tudtam eldönteni, hogy BCR2000-re, vagy X-Touch Compactra. Valószínűleg előbbi lesz az “áldozat”.

Ami a szoftveres oldalt illeti, maradtunk tehát a MIDI2LR-nél, melyet folyamatosan fejlesztenek és továbbra is ingyenes. Néha egy-egy bug előfordul, van hogy a plugin (és egyben a kontroller) időnként elfelejti lekövetni a Lightroomban történteket, de ez ritka és egy újraindítással könnyedén kezelhető. Valaki panaszkodott már, hogy néha lassan reagál a Lightroom a potméter mozgatásra, talán előfordulhat ez is, de használhatatlannak egyáltalán nem nevezném, mitöbb a kontroller használata addiktív. A hibákat folyamatosan javítják, a MIDI2LR még csak a 0.8-as verziószámnál tart, tehát még az 1.0-t se értük el és már ennyi mindent tud. Mi lesz ha valamilyen cég komolyan felkapja ezt a témát és akár saját, kifejezetten erre a célra kifejlesztett kontrollert gyárt és hozzá profi szoftvert? Nincs kizárva. Mindenesetre aki néhány nap alatt megszokta a kontrollerezést, az nem szabadul tőle, és kifejezetten zavaró lesz utána egérrel nyúlni a Lightroomhoz, ha úgy hozza a sors.

Ja és egy dolog kimaradt. A Palette Gear, mint játékszer. A fentiek ismeretében nézzük meg a Palette Geart az alábbi képen, hogy hány csúszkánk és gombunk van a legfullosabb Professional Kitben, melyet 500 dollárért vásárolhatunk meg és opcionálisan vehetünk hozzá további potit, gombot és tekerőt 30-50 dollárért/db (némelyiket csak jövő nyártól ráadásul):

Palette-Pro-3qtr

Na akkor 500 dollárért a fenti, vagy inkább 400 dollárért ez a lenti?

XTouchC-large

Szerző: Korecz Márk

Reklámfotózásban és vállalati fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog, továbbá az egyetlen hazai stúdióvilágítással foglalkozó blog alapító szerzője.

Oszd meg ezt a posztot
  • KTobi

    Még nem jutottam el a MIDI-ig, csak követem a témát. Nem tervezek kontrollert venni, véleményem szerint olcsóbb az építés.
    Minél több poti kell, ok. Szükséges-e mindhez visszajelzés? A csúszkához kell, de a tekerőhöz?
    Hue/Saturation/Lightness csúszkákat/tekerőket szerintem úgy is érzésre állítja az ember, nézed a képet és tekered. Ahogy a többinél is a képet kell nézni és csak tekerni.
    Mihez kellene mindenképp csúszka?
    Jelenleg a billentyűzeten levő scrollt használom, a kívánt érték fölé viszem az egeret és csak tekerem, nem érdekel az értéke, csak változtatom ahogy szeretném, hogy a kép jobb legyen.
    Ahogy a hangosításnál is hallgatod az eredményt és állítod az értékeket, ha rajta vagy a kanálison nem is nézed a kezed.
    Legyen 20 gomb, 40 tekerő, megoldható tetszőleges számú “oldal”, akár a kiírása is (2 számjegyű kijelzéssel 99ig, szerintem előbb el lesz érve a MIDI korlátja, a maximális számú változóra). Szükséges bármelyik tekerő mellé LED visszajelzés, nézed valaha?
    Ha 10HUF a LED darabja, minden tekerőhöz legyen 16, 40 tekerőnél már 6400HUF és egy csomó munka a dobozolásnál, valamint a vezérlő kimeneteit eszi.
    Álló tekerő vagy fekvő (scroll), esetleg csúszka helyett scroll? 80HUF körül van az enkóder (végtelenül forgó jeladó) darabja nagyban, 40 csak 3200HUF.
    Komoly vezérlő 10€, 40 enkóder sapkával 10-12€, 20 gomb 1€. Kell még USB csatlakozó, USB kábel, pár kondi, pár ellenállás, kvarc. Marad a dobozolás és némi programozás.
    Várom véleményed és észrevételeidet.
    Ezek után is az építés mellett vagyok :-)

    • Ha elég spíler vagy akkor persze építs, tán az a legjobb :) De van itt néhány félreértés. Az hogy tekerős poti vagy slider poti teljesen mindegy. Egyiket tolod másikat tekered, nincs jelentősége, mindegyik kényelmes. A lényeg itt a potik kapcsolata a Lightroommal. A LED nem a visszajelzés miatt kell, kutya nem nézi hol áll. Nem a LED a lényeg, hanem a végállás nélküli, körbeforgó potméter…az már csak mellékes hogy ezt minden gyártó LED-visszajelzéssel készíti, hiszen a végtelensége miatt egy egyszerű vonalka nem elég rá, mert körbeforog, nem akad meg a két szélen. Szóval az a jó kontroller, ami automatikusan felveszi a Lightroomban látható értéket. Ha az egyik képen a kontraszt +10-en van, a másikon 0-n a harmadikon meg -5-ön, akkor ahogy váltogatsz a képek között, a potik értéke úgy ugrál +10, 0 és -5 között. Ha motorizált slider van a kontrollereden, akkor a kontrasztot állító slider poti fel-le ugrál ahogy váltasz a képek között. Ugyanezt tudja a végtelenített potméter is, a kontroller behívja a Lightroomból hogy hol áll a kontraszt csúszka és a végtelenített tekerő felveszi azt az állást (amit a LED-ek mutatnak, de ez mellékes, nem sűrűn nézed, a lényeg itt az hogy felveszi). Magyarán ha elkezded tekerni/tolni a kontraszt potmétert, akkor az első képen +10-től fog indulni a módosítás, a másodikon 0-tól, a harmadikon -5-től. A körbeforgó, végállás nélküli potméternek virtuális állása van, nem fizikai, ez a lényeg.

      Ennek ellentéte a fix, végállásos potméter, ilyen van a legtöbb kontrolleren. Ezt kétféleképpen lehet használni. Az egyik verzió az, hogy van egy képed, a kontraszt 0-n áll. A poti is nullán áll. Feltekered +10-re, majd mész a következő képre, amihez még eddig nem nyúltál, így a kontraszt azon még 0-n áll. A potid viszont fizikailag el van tekerve +10-re még az előző kép beállításából kifolyólag. Az új képnél ha megmozdítod a potit, fel fog ugrani a kontrasztja +10-re, hiszen a poti ott áll és a mozdítás miatt jelet küld. Ha második képnél nincs szükség +10-es kontrasztra, akkor a poti feleslegesen húzta fel a kontrasztot, kénytelen van visszahúzni. A másik példa ugyanerre, ha a következő képhez korábban már hozzányúltál. Ilyenkor a leggázosabb a sztori. Mert mondjuk ezen a képen már korábban beállítottál pl -35-ös kontrasztot. Az előző képen eltekerted a potit +10-re, átléptél erre a képre, mert mondjuk még finomhangolni akarod a kontrasztot, megmozdítod a potit, amit az előbb +10-re tekertél, így a -35-ödet fel fogja húzni egy pillantás alatt +10-re és innen kell visszahúzkodnod.

      A másik verzió ha bekapcsolod a pick-up módszert. Visszatérve a fenti kontrasztos példára, ez esetben az első képet felhúzod +10-re, mész a második képre ami egy korábbi babrálásból -35-ön áll. Megmozdítod a kontraszt potméterét de nem történik semmi. Nem ugrik fel a -35 +10-re, hanem a poti érzéketlen marad. Egészen addig nem történik semmi, érzéketlen marad, amíg addig nem tekered el -35-ig, ott összekapcsolódik a Lightroom kontraszt csúszkával és elindul -35-ről arra amerre tekered. Értelemszerűen ezt a módszert használja mindenki, akinek végállásos potméterei vannak, hiszen nem ugrálnak az értékek vadul a Lightoomban minden egyes potimozgatásra. Csak kényelmetlen, mert első mozdításra érzéketlenek a potméterek, csak akkor aktiválódnak, ha eltekered őket addig az értékig ahol a Lightroom csúszka áll.

      Ezzel szemben a végállás nélküli (LED-es) potméter, vagy épp a motoriziált slider meg minden új képre váltáskor automatikusan beugrik arra az értékre, ahol a lightroom csúszka áll. Ha hozzáérsz, megmozdítod, akkor egyből onnan mozdul (a fenti példánál maradva pl -35-ről) ahol a LR csúszka áll.

      • KTobi

        A mezei poti olcsó, de motorizálni kell. Motorizált slider egyben nem tudom hol beszerezhető, de az ára biztos nem emberi.

        Ha sorba tekered a képeket, akkor a motorizált sliderok reménytelenül rohangálnak?

        Enkóder, forgó jeladó aminek nincs végállása, valójában nem potenciométer más szerkezet belül. Ilyenre gondoltam, de ha nem nézi senki, akkor nem kell rá visszajelzés se. Természetesen relatív elmozdulást tervezek(felveszi az értéket magától). Ha már volt panasz a fehéregyensúlyra, ha nincs visszajelzés, akkor gond nélkül lehet 10 fordulatot csinálni a tekerőn két végállás között, finoman szabályozható és tág tartományt lefed.

        Még két írás a témában és kénytelen leszek meg is csinálni amit elképzeltem.

        • Én a műszaki részéhez rohadtul nem értek, de még a szoftvereshez se annyira, mint szeretnék. Ott kezdődik hogy nekem poti-poti. Angolul látom, hogy van encoder is, de pl nem tudtam hogy magyarul is így hívják és hogy eleve különbséget tesznek. Igen a visszajelzés elhagyható, a lényeg hogy relatív elmozdulás kell. (Ehh ha ez a “relatív” jelző eszembe jutott volna, nem kellett volna annyit magyaráznom :D)

          A fehéregyensúlyra annyi panasz volt korábban, hogy túl nagyokat ugrott. A MIDI2LR-ben emiatt le lehet korlátozni a szélső értékeit, így finomabban lehet állítani. Ezzel nem vesztünk semmit mert az extrém szélső értékeket amúgyis ritkán használja az ember. Mindennek oka az, hogy a WB csúszka nem lineáris csúszka a Lightroomban. Ha lekorlátozzuk normál tartományra, akkor viszont lineárisan működik.

          A Facebookon volt téma a minap ez a mennyit lehet tekerni a potmétert. A potik (enkóderek) állása 0-127 érték között lehetséges jelenleg, a középállás 63. Állítólag lehetőség lenne 14bites módra is, ahol +/100 között mozogna az enkóder, ami sokkal precízebb állítást tenne lehetővé, de egyelőre a MIDI2LR ezt nem tudja lekezelni. Viszont a fejlesztőnél “to-do” listán van a dolog: https://github.com/rsjaffe/MIDI2LR/issues/90

  • hc photo

    Régebben olvastam a controlleres posztodat és nemrégiben kértem egy controllert kölcsön. Ez egy Livid Ohm, az első kiadás. 57 világítós gomb, 10 tekergetős potméter és 8 tologatós.
    A Lightroom megy vele a MIDI2LR szotverrel hibátlanul.
    Ám én kb. 50 %-ban fotóboltot használok ablax 7-esen. Ahhoz hogy azt is lehessen irányítani kontrollerrel van valami ötleted/infód?

    • Sajna nincs. Lightroommal működik csak.

      • hc photo

        //Kedvelem az idősebb hardvereket mert “anyag van bennük” és minőség.
        Ma megnéztem a Livid újabb kontrollereit a session-ban. Hát… az Ohm Classic “faburkolatához” , acéllemez fedlapjához és az ezekhez tartozó tekintélyes súlyához a Base, a CTRL:R, a DS-1 elég kínai bemyomást keltett. Volt ott Behringer BCF 2000 is. Az is nagyon műanyag…
        (Amúgy ott lehet kapni Novation Remote Zero MK II-t. 0 km-es, 200 pénzért adják.)//

        Szóval találtam megoldást arra hogy régi hardverek fussanak 64 biten és az új ablaxok alatt. Hiszen a legtöbbhöz xp-s driver az utolsó amit kiadtak. A megoldás univerzális, működik almax alat is. Pingvinszen nem próbáltam mert az most nincs fenn.
        Tehát: vegyél egy USB-s külső hangkártyát, kösd össze vele MIDI kábellel a controlleredet és máris megy mindenhol az öreg gép is. (Nekem egy Tascam 122 van. Annak is csak xp-s drivere van ám a kompatibilitási segédprogrammal munkára lehet fogni ablax 7-ig. A 8-asok és a 10-es alatt már nem indul el, tehát valami újabb típusú kártya kell annak aki olyan op.rendszereket használ.)
        Vettem egy Bome’s MIDI Translator programot, azzal szinte mindent ki lehet osztani. Amihez van billentyűparancs azt mind át tudod vele vinni.
        Azt látom, hogy a fotóbolt RAW-konverterével viszont bajban van, ott a csúszkákat nem tudom irányítani vele. Ezért ezesetben jobb ha Lightroomban állítom be a paramétereket. (A MIDI2LR kiválóan megoldja a feldatot.)
        Így hát a fotóbolt RAW-részlegének eléréséhez még nem találtam megoldást és természetesen a többi tologatós dologhoz (pl. effektek) sem. Ez egyelőre csak az időtényező miatt van, hiszen 2-3 napja van nálam a kontroller. A megoldás szerintem a Bome szoftverben van, abba kell jobban belemélyednem.
        Vagy a fejlesztőt nyaggatnom… :)
        Valószínűleg az egérmozdulatok manipulációját kell megoldanom benne a tologatós-tekergetős hardverekhez kiosztva.
        Ezért egyelőre ennyit tudok hozzátenni a tapasztalataidhoz.
        (A hardver amin a fentieket elkövettem: Livid OHM Classic, Tascam US-122, HP Compaq 6300 pro (Intel i5 /3rd Gen./ proc. 32 Gb RAM), iIyama ProLite B2409HDS, Fujitsu P27T-6.)

        • Köszi az infókat! Jó is hogy említetted, mert erre a kompaptibilitási problémára nem is gondoltam még. Minden plusz info jól jön, mert az ideiglenes magyar nyelvű tájékoztató weboldal (lr2midi.wix.com/lr2midi) már elkészült, de 80%-os készültségben van az angol információs oldal is a témában (midi2lightroom.com), ahová az ilyen dolgokat muszáj leírnom. Utóbbi oldal egyébként idővel többnyelvű lesz.
          Ami a kontrollereket illeti, nekem pár hete a cikk végén szereplő Behringer X-Touch Compact van, nem volt olcsó de ez jóval minőségibb, mint a Nocturn vagy a BCR/BCF2000-ek. Nem tudom mi az a “session”, de remélem Euroban vagy dollárban mérik az árakat mert a Zero SL II-ért 200ezer Ft még viccnek is rossz lenne :D

          • Ja és itt van a dumaparti, ha még nem találtad volna meg: https://www.facebook.com/groups/midi2lr/ :)

          • hc photo

            Szívesen!
            Igen a Session a környékbeli egyik bótocska :)
            session.de
            Ha személyesen vásárolsz akkor e hét szombaton adnak egy fender dzsekit is :)
            A másik a Rockshop Karlsruhéban. Ott is van minden kutyafüle…
            Közben megnéztem egy okítóvideót a Bome szoftveréről. Abban hangszerkesztő programban állítják a virtuális potmétereket. Tehát van “tologatós” parancs benne.
            Ebből következően a fotóbolt matatására ra is alkalmas. Elvileg univerzális program bármilyen kontrollerhez. Van demoverziója is, az nem tudom hogy miket tud, de talán érdemes kipróbálni.
            Esetleg a midi2lr is kibővülhetne a midi2fotóbolttal, hiszen azt is sokan használják.

        • Ja és még annyi érdekesség, hogy a Novation Nocturnhöz kellett USB drivert letölteni és használni, de pl a Novation Zero SL Mk II-höz nem kell driver, se Machez se Winhez. A Behringer X-Touch Compacthoz se kellett nekem a Machez. A másik érdekesség, hogy az Automap azért kell egyes Novation kontrollerekhez, mert önmagukban nem funkcionálnak teljes értékű MIDI-ként, míg az újabb Novation kontrollerek és a Behringerek, valódi MIDI eszközök. Utóbbit valami fórumban olvastam kommentben de lehet benne némi igazság, mert a Nocturon és a Zero SL az Automap nélkül meg se mukkan, szerver szoftverként futnia kell a háttérben, a többi kontrollernek viszont nincs ilyen szoftverigénye.

          • hc photo

            Igen, érdekes a mai digitális technológia. Teli van minden ál-dolgokkal.
            Majdnem MIDI – de mégsem. Kell hozzá még valami…
            Majdnem basszusgitár – de nem hallod az ujjak csúszását a húrokon :) Pedig az adja a feelinget igazán. Az LP-lemez sercegését is hozzá lehet már adni a digitálisan steril hangfájlhoz.
            Mint a Canon 1100D. Majdnem fényképezőgép de nem 1D. Pedig abban is van D betű meg 1-es is :) Ezért a fotóstáskámban ott van az EOS 5-ös meg az 5 tekercs film :)
            Szóval én sem értem a gyártók filozófiáját… Ha gyártanak valamit akkor az legyen igazi. Ne kelljen hozzá még a fél internetet felinstallálni a gépre.
            Apropó! Megjelent már valamelyik gyártó kínálatában szemvezérelt váz? (Mint az EOS 5-ös és társai.)