Tavasszal írtam a Leica legújabb kamerájáról, melyből szinte minden modernkori dolgot kihagyott a gyártó, ami egy digitális gépre emlékeztetne. Akkor megannyi kérdés felmerült a géppel kapcsolatban, amikre a Camera Store tesztvideójából válaszokat kaphatunk.
Pontokba szedve a lényeg:
- A kamerán nincs se LCD, se menü, se EVF se semmi, az elkészült fotókat csak otthon tudjuk megnézni, mint a filmes időkben (csak ugye nem kell előhívatni és igény esetén beszkennelni)
- Emiatt brutáljó az akkuideje, olyan mint egy komolyabb DSLR-é.
- A gépen csak záridőt, rekeszt és ISO-t tudunk állítani, illetve félautomata módban expozíció korrekciót.
- Képminőségre ugyanazt tudja, mint a legújabb Leica M-ek (nem túl jó csúcsfények, szépen felhúzható árnyékok, jól kezelt zaj, szép, Leicás meleg tónusú képi világ)
- Nincs benne JPEG-mód, a gép csak DNG (raw) fotót tud menteni
- Nincs benne többféle fénymérési mód, a kamera középre súlyozott fénymérést használ.
- Egy kis trükkel a kamera meg tudja mutatni a keresőben az akkutöltöttséget, és a hátralévő, készíthető képek számát, ehhez az Fn gombot kell megnyomni és tekerni a hátsó tárcsát.
- Hasonló módon lehetőség van a dátum/idő beállítására is, de ehhez a videó szerint olyan gombkombináció szükséges, hogy már-már elő kell vennünk hozzá a használati útmutatót.
- Egyedül a kártyaformázás lehetőségére nem kaptunk választ, vagy csak én nem figyeltem.
- A távmérős fókuszálás hagyományosan nehéz és lassú, ezt megírtam már jómagam is a Leica M8 tesztben.
- A videóból az jön le, hogy a tesztelőt először bosszantja a fícsörök hiánya, és a képvisszanézés lehetőségének elvesztése, aztán kezd ráérezni, végül rájön, hogy bár ez valóban egy túlárazott játékszer, azért a koncepcióban mégiscsak van valami szerethető. Valami bájos, valami letisztult, ami semmi más, csak vegytiszta, zavartalan fotográfia. És azt is megállapítja, hogy a kamera kezeléséhez bizony kell a rutin, nem kezdőknek való gép, és azok fogják leginkább szeretni a használatát, akik filmen nőttek fel.
