A világ épp a Sony a9-től van elájulva, míg pár hónappal ezelőtt a Fujifilm GFX-től volt. Mindeközben a Canon egyre inkább nevetségessé teszi magát.
Most épp kijöttek a pletykákban megszellőztetett 5D Mark IV firmware frissítéssel, ami lehetővé teszi a C-Log gammát videófelvétel közben, amit csak a Cinema EOS tudott ezidáig. Ez mind szép és jó, bár sokak szerint eredendően bele kellett volna rakni a gépbe. Ami viszont nem szép és nem jó, hogy írd és mondd ezért a Canon 100 dollárt, vagyis kb nettó 30ezer forintot kér, és szervizbe kell vinni hozzá a masinát, hogy telepítsék az új firmware-t. A gyárilag C-Loggal szerelt 5D Mark IV-ek pedig 100 dollárral többe kerülnek, mint az 5DIV induló ára.
Bár nem vagyok üzleti szakember, csak üzleti főiskolát végeztem, és több-kevesebb sikerrel, de próbálok elfogultságmentesen írni itt a blogon, ám most úgy vélem, hogy ez kb olyan szitu, mint amikor az ember uborkaszezonban, vagy épp recesszió idején próbál fizetésemelést kérni a főnökétől. Vagy ha tüntetések idején hajt végre megszigorítást a kormány. Erre nincsenek szavak. A Canonnak most inkább elnézést kellene kérnie a visszatartott fejlesztésekért (Mert végső soron mi történt? Belátták, hogy a C-Logot nem szabadott volna kihagyni a gépből), és ajándékba adni a vélhetőleg hardveres átalakítással is járó firmware frissítést. Aztán az elkövetkező 2 évben kifuttatni az 5D Mark IV-et és bemutatni valami high-tech kamerát, ami elcsitítaná a kedélyeket.
De nem. A pletykákban az szerepelt, hogy nem csak C-Log gamma lesz az új firmware-ben, hanem változik a 4K crop faktor is valami élhetőbbre, továbbá a FullHD framerate-je is emelkedik, de ez nem valósult meg, ma a Canon Rumors weboldal is belátta, hogy csak egy jól felépített hoax volt az egész sajnos. Szóval csak C-Log van, ami eleve benne kellett volna legyen, és amiért most még pénzt is kérnek. A múltkori “jövő héten beindulnak a motorok a Canonnál” cikk óta bemutattak egy “világítós” EF-S objektívet és most ezt a C-Log gammát (meg egy 70-200-as Cinema objektívet szervomotorral). A 6DII-ről például továbbra sincs infó, de ha lesz, úgy gondolom, hogy a történtek után már kissé nevetségesnek fog tűnni, bármit is tudjon. Arra lesz csak jó, hogy a még vakon hívő, ámde egyre fogyó létszámú DSLR-fanok szája be legyen tömve újabb 2-3 évig.
Eközben a Sony belepakolja a legutolsó technológiát a gépeibe, amit ezzel a tempóval a Canontól majd 4-6 vagy épp 7 év múlva látunk viszont kb, eközben a Fujifilm a Kaizen filozófiát követve folyamatosan olyan ingyenes firmware frissítéseket ad ki a gépeihez, ami lényegesen fejleszti a tudásukat, és mindezt a felhasználók tapasztalatait és kéréseit figyelembe véve teszi. Eközben a Sigma és a Tamron töredékáron kínál tökéletes minőségű objektíveket. Eközben a Pentax töredékáron kínál Nikon tudást.
Hát ez van…
Az érdekesség az egészben, hogy magam is Canonos vagyok és próbálom elemezni a saját gondolkodásomat. Egyfelől dühít, hogy az egyébként szeretett márkám itt tart. Számtalanszor megfordult már a fejemben a váltás. Váltás Nikonra. Váltás Sonyra. Váltás Fujifilmre. Másfelől kivétel nélkül néhány nap után bennem is lecsillapodnak a kedélyek, amiket egy-egy új gépváz vagy objektív korbácsol fel, és rájövök, hogy az 5D Mark III-am és a 6D-m biztosítja a megélhetésemet, és hát eddig is megéltem. Eddig is tudtam dolgozni, eddig is megvették a képeimet, ezután is meg fogják, de legalábbis nem a gépeken fog múlni. Persze jó lenne a legjobb meg a legújabb, de nem adna se a 2FÉ-kel jobb dinamika, se a középformátum, se semmilyen fícsör akkora pluszt a munkámhoz, ami megérne egy milliós vagy épp többmilliós kiadást, és/vagy egy komplett rendszercserét. Egyedül egy pontosabb AF jönne jól, de enélkül is el lehet boldogulni, ugyanis egyik sem egy rossz gép, amit használok. Aztán meg az emberben mindig ott motoszkál a kisördög, hogy “mi van ha meglépem a váltást, majd fél év múlva a Canon bemutat valami olyat, ami miatt rájövök, hogy csak várnom kellett volna picit és egyszerűbben és olcsóbban megúszom az egészet és eztán csak szívok a váltás okozta kompromisszumokkal”. Aztán az is beugrik, hogy ezen évek óta gondolkodom és évek óta abban a hitben élek sokadmagammal, hogy “talán most…talán idén…de jövőre már biztosan”. Aztán – ahogy a Canon Rumors is emlékezetett rá – mindig bebizonyosodik, hogy ami extrémnek, szélsőségesnek, formabontónak, meglepőnek vagy váratlanak tűnik (pletyka) a Canon részéről, az biztos nem igaz és soha nem valósul meg. Marad a “kis lépésekben előre”, és a “csak annyit adunk amennyit nagyon muszáj” politika.
