a dátum: 2017. augusztus 31. | 36 hozzászólás

Boldog tulajdonosa lettem egy Canon 5D Mark IV-nek. Miután nem igazán voltam elégedett a neten általam fellelt tesztekkel, így gondoltam megírom a saját véleményem, jóllehet immáron egy egyéves modellről beszélünk.

Komoly Canon hiszti van mostanság, melynek jómagam is részese vagyok, bevallom. Mert a Sony így, meg a Nikon úgy, bezzeg a Canon. Szerettem volna Sonyra váltani magam is, de annyira sokba kerülne, hogy egyszerűen nem éri meg, mert a sok pénz kifizetése után is még kompromisszumokat kellene kötnöm objektívek terén. A leginkább kézenfekvő beruházás egy 5D Mark IV beszerzése volt a korábbi Mark III-am helyett, amivel egyébként nagyrészt elégedett voltam, egyedül a fókusz rossz fényviszonyok közti teljesítményén éreztem azt, hogy hiányzik a 6D középső pontjánk 1FÉ fórja, főleg úgy, hogy párban használom a kettőt. (Nincs AF segédfényem egyébént, de az nem is mindig használható, hogy csak egy példát mondjak: éjszakai futóverseny 200mm-rel fotózva). 6D középső pont -3FÉ, 5D Mark III középső pontok -2FÉ, 5D Mark IV középső pontok -3FÉ, DualPixel AF -4FÉ. Ez volt az első indok, ami miatt rászántam magam a váltásra, ehhez csapódott hozzá, hogy jól fog jönni a nagyobb dinamika, a nagyobb felbontás, a jobb AF, az érintőkijelző stb stb stb. Végül de nem utolsó sorban iszonyatosan kíváncsi voltam, hogy valós alapokon nyugszik-e a Canon-hiszti, amiben magam is nyakig benne vagyok, vagy csak fotelből történő okoskodás. Arra is borzasztóan kíváncsi voltam, hogy mit tud valójában a Dual Pixel RAW, amit kis túlzással sehol a világon nem teszteltek rendesen, és elkönyvelték sz.rnak néhány vonalzón, esetleg portrén elvégzett próba után.

Lássuk…

Külső, kezelés

Majdnem két évig használtam az 5D Mark III-at, az eladása és a Mark IV kézbevétele között ráadásul több mint egy hét telt el. Mégis azt éreztem, hogy basszus ez a gép könnyebb, mint az elődje. Aztán megnéztem a számadatokat és valóban. Szóval hiába pár grammról beszélünk, ez bizony érezhető. Kövezzenek meg, majdnem olyan könnyű, mint a 6D. (lemértem 100g a különbség, míg a Mark III-hoz viszonyítva 60g)

Mivel megváltozott a külső és lett jónéhány új fícsör, így a kezelés sem ugyanaz. Én szerda este vettem kézbe a gépet, pénteken meg már vittem esküvőre, szóval reménykedtem benne, hogy nem lesz gond. Nem is lett, mert kb úgy használtam mint a Mark III-at, de ebben a gépben több van, csak meg kell tanulni kezelni. Sok lehetőség van a touchscreenben (mind fotózás, mind képvisszanézés közben), az informatívabb keresőben, a plusz gombokban, és abban, hogy a meglévő gombokhoz is több funkciót enged egyedileg rendelni, mint a Mark III. De ahhoz, hogy például egy touchscreent beépítsünk a munkamódszerünkbe, felrúgjuk a megszokásainkat, ahhoz idő kell. Tudod, amikor az új barátnőt még néha a régi nevén szólítod…csak a Mark IV nem sértődik meg, ha Mark III-ként kezeled. :D

Lényeg a lényeg, hogy az érintőképernyő remek dolog, és senki nem tudja mi a jóistenre várt vele ennyi ideig a Canon. Szuperjó a joystick alatt található AF-zóna választó gomb is, mely egyébként a 7D Mark II-ben debütált más formában – sokkal könnyebb vele dolgozni mint a Mark III-ban található megoldásokkal. Ezen kívül az is szuperjó, hogy a Q-menüt testreszabhatjuk és több funkciót enged rendelni az egyes gombokhoz, mint az elődök. Persze még mindig nem az a szint, ami a Fujinál, hogy bármit rendelhetünk bármihez…

Muszáj megemlítsek egy baromijó funkciót, szerintem hatalmas okosság. A Custom (C.fn) beállításoknál található, angolul Same expo. for new aperture, magyar menünél Ugyolyan expo. új rekesznél. Ennek lényege, hogy ha manuál módban használjuk a kamerát, és felrakunk egy más fényerejű objektívet, vagy épp egy telekonvertert, akkor a kamera a megváltozott rekeszértékhez igazodva automatikusan megtartja az expót, vagyis módosítja az ISO-t és/vagy a záridőt, attól függően mit állítunk be. Nekem speciel f/1.4-es, f/1.8-as, f/2.8-as és f/4-es objektívjeim vannak. 1.4en nem szoktam fotózni de 1.8-ról 2.8-ra illetve 2.8-ról f/4-re váltáskor szinte mindig elfelejtek kompenzálni. Hát most végre a kamera megteszi helyettem.

Autofókusz

Volt idő, mikor a Canon autofókusz pontjai pirosak voltak. Aztán egyszercsak gondoltak egyet, és feketévé varázsolták őket. Felvillannak ugyan pirosan, ha élességet talál a kamera, de ez csak ONE SHOT módban történik. Követő fókusz esetén, illetve addig amíg nincs élesség, fekete marad. Akkor lesz piros még, amikor fókuszpontot vagy -területet váltunk. Tüzet hánytak a profi fotósok anno, amikor az 1DX-et és az 5D Mark III-at bemutatták a fekete pontokkal, azon egyszerű oknál fogva, hogy sötétben a fekete pontok nem látszanak. Saját tapasztalatból mondom, hogy ez bizony így van, bár annyira nem vészes a helyzet, mint az ember gondolná, a legtöbb esetben lehet látni a fókuszpontokat még sötétben is, de tény, hogy van olyan szitu amikor nem, és tény hogy az eredeti piros AF pontokkal sokkal könnyebb lenne a dolgunk. Szóval sírtak a fotósok, aztán meg azon bosszankodtak, hogy mindezt – szerintük, szerintünk – egy nyomorult firmware frissítéssel orvosolni lehetett volna, de nem tette meg a Canon. A piros AF pontokkal bizony meg kellett várni az 5 évet, vagyis 1DX Mark II-t, aminél visszacsinálták az eredeti állapotot. Aztán jött az 5D Mark IV és…továbbra is fekete maradt. Érted? Nem érted? Én sem. Tényleg ilyen félkegyelműek ülnek ott??? Ha nem, akkor meg miért nem magyarázzák meg még 5 év után sem??? Egyes vélemények szerint az újfajta vetített információs keresőben nem lehet szelektíven más színnel villantani az AF pontokat, de ez nekem nem magyarázza meg, hogy akkor miért nem piros az egész úgy ahogy van? Nem kell szelektíven villogtatni, ha az élesség megtalálásakor az egész fel tud villanni pirosan, akkor akár világíthatna is pirosan folyamatosan. Akár környezetifény-érzékeny is lehetne és sötétben gyengébben világítana. Sőt csak sötétben lenne piros. Merthogy azt lehet kapcsolni rajta, hogy soha ne villanjon pirosan, mindig pirosan villanjon, vagy csak sötétben villanjon pirosan, amikor megvan az élesség. Csak én érzem úgy, hogy innentől csak egy aprócska lépés, mitöbb egy közepes hegyességű köpés lenne csak, hogy piros legyen minden? Na jó hagyjuk a témát…

UPDATE: időközben a D850 megjelenése kapcsán olvastam valahol, hogy totál más techológiára van szükség ahhoz, hogy szelektíven tudják villogtatni az AF pontokat. Az alábbi videón a Nikon D5 pirosan világító AF pontjai láthatók, ilyen az 1DX Mark II. Ezekben másfajta réteg van a keresőn, nem a megszokott áttetsző LCD, mint az 5D-kben, vagy a D750-ben vagy a D850-ben.

Arckövetés

Ez egy új dolog a professzionális Canon-felhasználók körében. Vicces, hogy megkérdezte az egyik vendég az esküvőn, hogy mi kerül ebben a gépben 1.2 millió Forintba, és amikor a “jobb autofókusz” felemlegetése mentén felhoztam az arckövető funkciót is (mondván hogy ezt az elődök nem tudták), akkor majdnem egyszerre mondtuk ki, hogy “dehát ezt még egy iPhone is tudja”. Hát igen. No comment. Na mindegy.

A lényeg hogy itt ketté kell választanunk a témát: arcfelismerés a keresőben, és arcfelismerés LiveView-ban/videóban, ugyanis ez két külön technológia. A keresőben történő arckövetés annyit tesz, hogy ha a gépre bízzuk a fókuszpontok kiválasztását (akár a teljes fókusz területen, akár csak egy-egy zónában), akkor az iTR technológiának köszönhetően (amennyiben a menüben ez be van kapcsolva…gyárilag be van egyébként) a kamera az emberi arcot fogja priorizálni. Itt gyorsan meg is jegyezném, hogy az 5D Mark IV-ben lett plusz egy választási lehetőség, a kiterjesztett AF pontok és a Zóna AF mellett lett Nagy AF Zóna is, ami szerintem nagyon jól használható az arcfelismeréssel. Ekkor a joystickkal csak a három fő zónát választjuk (jobb, közép, bal), a többit megoldja az arcfelsimerés. Ezzel elég gyorsan lehet dolgozni. De sajnos az arcfelismerés nem száz százalékos, így ami nyerünk a réven, elbukjuk a vámon. Gyorsabb és könnyebb így a munka mint a régi AF pozícionálás módszerrel, de az automatika tévedései miatt nem lesz kevesebb a félrefókuszált fotónk mint eddig. A rendszer sajna nem mindig ismeri fel az arcot és van hogy nem oda fókuszál, akár többszöri újrapróbálkozásra sem. Ráadásul ahogy fogy a fény, egyre megbízhatatlanabb, legalábbis nekem úgy tűnt, ennek ellenére azt mondom hogy még sötétben is működik a dolog, csak kevesebb pozitív találattal. Röviden: jó az irány, de megint ott tartunk, hogy van hová fejlődni, és az 5D Mark V-ben majd biztos jobban fog működni, és ezért akarsz majd váltani. Megint cseppentettek valamit az okosságból, de csak annyit hogy függő legyél és megvedd majd a következőt. A Richard Butler (DPReview) is megmondta: a kameragyártók nem a barátaid.

Látszik a “Face priority”, mégsem tökéletes az eredmény. Az egyik képen valamiért a virág lett éles az előtérben, pedig a fókuszpontok továbbra is az arcon vannak. 5 képből 4 jó, egy hibás, pedig nem nehéz téma és semmilyen körülmény nem változott az 5 kép készítése alatt (vegyük észre hogy a hibás képen még a WB is elmászott)

A vicc az, hogy LiveViewban az arcfelismerés sokkal szebben, jobban, érzékenyebben működik. Mit jelentsen ez? Azt, hogy a Canon bizony készen áll egy frankó MILC előállítására. LiveViewban ugyanis az 5D baromijól észrveszi az arcokat és rájuk cuppan a kis négyzet abban a pillanatban hogy felbukkannak a képen. Ha elfordul profilba a delikvens még akkor is rajta marad, ha elfordul teljesen háttal, akkor a fejet követi. Egy esetben nem működik az arckövetés ilyenkor, ha a fókusz teljesen el van tekerve és egy életlen paca az élőkép. Ilyenkor kézzel rásegít az ember az élesítésre és utána az arcfelismerés rögtön teszi a dolgát. Viszont a kézi segítség nélkül ilyenkor csak küszködik.

Alább egy saját felvétel. Relatíve sötét táncparkett, LiveView, arckövetés. Az arcok közti váltás manuálisan történt.

Érzékenység

A techspec azt írja az 5D Mark IV-ről, hogy a keresőben a középső AF pontok -3FÉ-ig működőképesek, LiveViewban a DualPixel AF pedig -4FÉ-ig. A való élet azt mutatja, hogy nincs számottevő különbség a kettő között, illetve a szélső AF pontok is meglepően jól használhatók sötétben. A keresőben a középső AF pontok épp olyan érzékenyek (végre!) mint a 6D középső pontja. A legnagyobb sötétségben is tud fókuszálni, ha olyan területre irányítjuk, amin egy pici fogást tud találni. Ha sötét éjszakában valakinek van egy fehér gallérja, világos sálja, szőke haja, az már sokszor elegendő. Ami az élőképes fókuszálást illeti, az is pont ilyen érzékeny, ugyanakkor nem igazán éreztem a plusz egy fényérték előnyt az élőképben. Volt amikor az élőképnél tudott fókuszálni a kamera és keresőben nem, de volt amikor fordítva történt: keresőben tudtam élességet állítani, a Dual Pixel meg nyafogott. Az is igaz, hogy élőképben háromféle AF-módszer van és én inkább az arckövetőssel és a Multi FlexiZone-nal próbálkoztam, nem a Single-lel. Lehet hogy utóbbi tudja a -4FÉ-et, ennek nem jártam utána. De azt mondom mindegy is, az 5D végre kellőképpen lát sötétben, legyen szó keresőről vagy élőképről/videóról, ezt szeretni fogja minden tulajdonos.

Dual Pixel RAW (AF Microadjustment, vagyis az utólagos fókusz-tilitoli)

Emiatt kezdtem el írni az egész cikket és ezt a szekciót kb háromszor átírtam, ahogy jöttek az újabbnál újabb tapasztalatok.

Kipróbáltam, leteszteltem, azért mert senki nem tesztelte normálisan és használhatatlannak könyvelte el az egész világ. A Canon meg tojik rá és semilyen fórumon nem emelt szót ez ellen. Feltűnt nektek, hogy akárhány írott vagy videós teszt jelent meg a neten, mindenki teleobjektíves portréfotón és fókuszkalibráló vonalzón próbálgatta ezt a szolgáltatást? Olyan körülmények között, ahol eleve pár milliméter, max pár centiméter az élességi sík? Persze mindenki arra jutott, hogy “óh, 1-2 millimétert lehet csak tologatni a fókuszsíkot utólag, ez semmire sem jó”. Pedig még az első kiszivárgott(?) tesztfotó e témában is egy kis mélységélességű, nagylátós utcai fotó volt, ahol a járdán sétáló embereken lehetett vándorolni az élességgel. Ezt bezzeg senki nem próbálta nyilvánosan. Hát én kipróbáltam. Hittem azt, hogy hétköznapibb körülmények között ennek működnie kell és láss csodát, működik. (Ja nem, de erről később) Bizonyos szituációkban írd és mondd akár 8-10 métert(!) is lehet tilitolizni a fókuszt. Hétköznapi szituációkban is akár 1-2-3 métert. Egészen konkrétan 85mm-es objektívvel f/1.8-as rekeszen 15 méterre fotózva az alap élességi síkot előre lehet húzni jó 1,5 métert, és hátra lehet tolni kb 2 métert, így a minimum és a maximum között 3 méter van! Ez az a szituáció, amikor 85mmen egészalakos embert fotózunk fekvőképben és még marad némi tér a feje fölött és a talpa alatt. Volt már olyan, hogy az összeölelkező pár előtt fél-egy méterrel lévő bokor/fűcsomó lett éles? A DualPixel RAW ezt helyre tudja hozni.

De sajnos ez sem mindenható. Értelemszerűen minél hosszabb objektívet használunk és/vagy minél közelebbre fotózunk, annál keskenyebb az élességi sík és annál kevesebbet enged tilitolizni a Image Microadjustment a DPP-ben (és sajnos ennek hatékonysága drámaian tud romlani, ahogy keskenyedik a DOF). Nagyon aranyos a Canon egyébként, hogy a szoftverben iszonyatosan precíz állítást tesz lehetővé, csak nem tudom, minek. Ha arra kényszerülsz, hogy ezt használjad, akkor tuti, hogy csutkára ki kell tolni az összes csúszkát, hogy legyen valami látható eredmény. A fenti példát a 85-ös obival úgy írtam, hogy itthon a kertben próbálkoztam vele. Egy esküvői kreatív fotózáson azonban más volt a helyzet. Ott nem mindig fotóz az ember 15 méterre. 6-8-10 méteren viszont már nem lehet 1,5-2 métert tilitolizni, csak mondjuk fél métert, az meg nem biztos hogy elég lesz. A helyzet az, hogy kiderült, közel az összes objektívem frontfókuszos az 5D Mark IV-gyel. A 17-40/4 pontos volt, de a 35/2 IS, a Canon 50/1.4, a 85/1.8, a 100/2.8L IS Macro és a 200/2.8L II, egytől egyik +2 és +8 érték közötti korrekcióra szorult. És hát a sok frontfókuszos kép közül egyet sem tudtam helyrehozni a Dual Pixel RAW-val, csak arra volt jó a DPR, hogy duplaakkora képeim legyenek és szűkölködjek a memóriával, mert mifelénk CF kártyát nemigen kapni, Budapestre elutazni vagy webshopból rendelni meg már nem volt időm. Amerikai plános beállításnál 85mm gyújtótávon ha az oldalt álló, egymással szembefordított pár kamera felőli könyöke lett éles, akkor a vállukig, derekukig lehetett tolni az élességi síkot, de még mindig messze voltunk az arcoktól. Szerencsére elég sok képet lövök így vannak használható fotóim, de tény hogy merész dolog volt új kamerával menni esküvőt fotózni. Hiába én ilyen hülye vagyok, mindig megbízom a technikában. :) Itthon beüzemeltem a Reikan FoCal progit, és belőttem az obikat. Kimentem a tópartra tesztelni és penge lett minden fotóm. Halleluja. (Ja nem, de erről később)

Emiatt újra nekifutottam a Dual Pixel RAW tesztelésnek. A második nekifutásnál sajnos meg kellett állapítsam, hogy a fenti tézis, miszerint métereket lehet tolni adott esetben a fókuszt, az ugyan helytálló, de sajnos a legtöbb esetben mégsem elég a boldogsághoz és a Dual-Pixel RAW fókusz-tilitolija sajnos tényleg nagyjából használhatatlan. Az van ugyanis, hogy ha távolra fotózunk, akkor hiába lehet 1-2-3 métert tolni a fókuszsíkot, mert egy esetlegesen fókuszhibás képen ez sem lesz elég, jellemzően a fókuszhiba ennél több méter. Közelebbre fotóva mondjuk egy 50-es vagy 85-ös objektívvel (mondjuk amerikai plánt), drasztikusan lecsökken a fókuszeltolás mértéke, itt már csak sacc/kb 4-5cm-t lehet tolni. De ilyen képkivágásnál és tárgytávolságnál is ha rontott fókuszú a képünk, akkor az rendszerint nem 4-5cm lesz, hanem 20-30-40cm (mondjuk oldalt álló ember esetén az arc helyett a könyök van élességi síkban, vagyis az orr vagy a szemek vonalat és a könyök vonala között legalább egy arasznyi távolság van, ami barátok között is 20cm körüli), ennyit viszont nem tudunk korrigálni. Távolra fotózva ahol mondjuk 1 métert lehet tolni a fókuszsíkot, egy rontott fókuszú képnél tuti hogy inkább 2 métert kellene tolni. Nagyon-nagyon ritka tehát az az eset, amikor tudunk picit javítani az élességen, de akkor sem tökéletesre, hanem egy picit jobb eredményre jutahatunk a DPRAW által.

Végezetül a legnagyobb probélma ezzel a fókusztilitolival az, hogy ha valami csoda folytán mégis meg tudjuk javítani a félrefókuszált fotónkat a Dual-Pixel RAW segítségével, akkor sem tudunk vele érdemben mit kezdeni, mert hiába mentünk rá a RAW fotóra a Canon Digital Photo Professional szoftverében, a fókuszváltozást utána sem fogja felismerni semmilyen más program. Gondolná az ember, hogy a javított fókuszú képet jól visszaimportáljuk Lightroomba és azzal folyatjuk a munkát, de mindhiába, a Lightroom továbbra is az eredeti RAW fájlt fogja látni, a javítás csak a DPP-ben látszik majd. Erre akkor jöttem rá, mikor ehhez a cikkhez próbáltam illusztrációt készíteni és konvertálni egy hibás fókuszú RAW-t és egy valamelyest javított változatot. A Lightroom két tökegyforma RAW-t mutatott, hiába volt az egyik átállítva és újra elmentve.

Fókuszhibák még mindig

Aztán jött a feketeleves. Az egyik… A második esküvőt már ugye kalbirált objektívekkel fotóztam, de így is annyi rontott fókuszú képem volt itthon, hogy nem hittem a szememnek. Még több, mint a korábbi gépeimmel volt. Ez egyszerűen hihetetlen, hogy itt egy gép, ami egymillió Ft fölött van, itt van 6db Canon márkájú objektív (nem 3rd party), és itt vagyok én aki nem bízza a saját hülyeségére, ezért erőlteti az arcfelismerést, az automatikát, a követőfókuszt, hogy biztos ne én rontsam el a fókuszálást, és az eredmény az, hogy a képek fele kuka. Nem hiszed? Pedig így volt. Főleg a Canon EF 85mm f/1.8 USM objektívvel készült képekre lehet elmondani, hogy 50%-uk még mindig frontfókuszos, de némelyiknél meg mögé ment az AF, de jócskán lőtt mellé a Canon EF 200mm f/2.8L II-vel is és a Canon EF 35mm f/2 IS USM-mel is. A követőfókusszal is voltak gondok, látható, hogy időnként el-eldobta a témát, pedig csak sétáló emberekről beszélünk. Összesen 12 kép készült a menyasszony bevonulásáról, ebből 5 nem éles. Mindezt verőfényes napsütésben, zöld háttérben egy olyan téma esetében, aminél kontrasztosabb tán nincs is a világon (fehér+fekete ruha egymás mellett), de mégis van hiba. Pedig az AF pontok végig rajta voltak a témán, a fókuszsík mégis elmászik, jellemzően hátrafelé.

Dinamikatartomány, ISO teljesítmény

A kamera ISO teljesítménye érezhetően jobb, mint az elődé.  Egyszerűen kevésbé zajos, akkor is ha magas ISO-n fotózunk illetve akkor is, ha alexpós képet kezdünk felhúzni. Utóbbi tulajdonságot szokás netszerte dinamikatartománynak nevezni, jóllehet a tartományba bele kell tartozzon a csúcsfények visszahúzásának képessége is, de köztudott, hogy a digitális gépekkel inkább lefelé használjuk ki a dinamikát. Magyarán a digitális fotó könnyebben kiég, mint bebukik, ezért világos részekkel inkább csínján bánunk, veszélyes játék a kiégés határával próbálkozni, így inkább a csúcsfényekre optimalizáljuk az expozíciót, és az árnyékokba nyúlunk bele, amikor tónusterjedelemről, csúnya szóval dinamikatartományról beszélünk. Tudom régen ez fordítva volt, régen azt mondták hogy az árnyékban sok a zaj, ezért digitálissal inkább világosat lőjünk és utómunkában húzzuk vissza, mert így elkerülhető a zaj. De a mai gépeknél már más a helyzet, ma már akár 3-4-5 FÉ pusht (világosítást) is megengednek a modern szenzorok. A Sony gyártmányú Nikon és Sony Alpha szenzorok legalábbis mindenképpen, a Canon mostanság kezdett felzárkózni ehhez.

Balra 5D Mark IV, jobbra 6D

6D eredeti before-after

5D Mark IV eredeti before-after

A fenti képek beállításai

Sajnos azonban engem csalódás ért e téren. Fekteleves Mark II. A pushsolt képek valóban kevésbé zajosak, mint a korábbi modell esetében, ellenben régen nem volt sávosodás tapasztalható, ami az 5D Mark IV-nél jelen van. Már 3-3,5 FÉ-nyi felhúzásnál tapasztalható vörös vagy lilás horizontális sávosodás, ami szvsz nagyon gáz, főleg annak fényében, hogy az 5D Mark III vagy akár a 6D nem csináltak ilyet. Már a fenti képen is látható a kislányom mögötti szürke háttéren. És itt is:

Kis utánajárással azonban kiderült, hogy ez nem típushiba, hanem szenzorok közti szórás. Nem minden 5D Mark IV csinálja ezt, így kénytelen leszek szervizbe vinni a masinámat. :-/

(Most azt mondod, kedves Olvasó, hogy minek egy képet felhúzni 3-3,5FÉ-kel? Meglehet, bár gondolom te is rontottál már el expót olyan képnél, ami fontos lett volna. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy állandóan ezt rója fel mindenki a Canonnak, hogy bezzeg a Nikon bezzeg a Sony, akár 4-5FÉ pusht is elbírnak, a Canon meg nem. Most elvileg a Canon is kibír, nálam kiderül, hogy mégsem, akkor ne azt mondjuk, hogy ó igazából nincs is rá szükség. Mi mondtuk eddig, hogy szeretnénk!)

Memóriakártya

Ebbe a gépbe gyors kártya kell. Próbáltam őskövület 266X (40MB/s) Kingstonnal, próbáltam 120MB/s SanDisk Extreme CF-fel és ugyanilyen 45MB/s Extreme SD kártyával, de egyik sem az igazi. Fekete SanDisk Extreme Pro-kal muzsikál a gép megfelelően, ezzel viszont egy 10 képes RAW-ban lőtt sorozat után…

Szimpla kártya esetén a mentés (buffer kiürülés) ideje a sorozat befejeztét követően (kb. értékek):

• Csak fekete SanDisk Extreme Pro CF –         2.4mp
• Csak arany SanDisk Extreme CF –                 4mp
• Csak fekete SanDisk Extreme Pro SD U3 –        4,5mp
• Csak arany SanDisk Extreme SD U1 –                 9mp(!)

Dupla kártya esetén (RAW+RAW) a mentés (buffer kiürülés) ideje a sorozat befejeztét követően (kb. értékek):

• Fekete Extreme Pro CF + Fekete Pro SD U3 – 4mp
• Arany Extreme CF + Arany SD U1 –                  9,7mp(!!!)
• Arany Extreme CF + Fekete Pro SD U3 –         4.4mp

A fentiekből jól látszik, hogy a CF kártyából igazság szerint elég a lassabb arany színű is (jelenleg UDMA 7, 120MB/s van ráírva), SD kártyából kell bele a fekete Extreme Pro. …és gyanítom, hogy ez igaz az 5D Mark III-ra is. Sajnos már nincs meg a régi gépem, nem tudom kipróbálni, de gyanítom nem az UHS-I a probléma, amit sokan szidnak, hanem a lassú SD kártya használata. Az UHS-I is tud gyors kártyára írást produkálni, csak nem U1-es besorolásút kell beletenni 30 meg 45MB/s sebességgel, hanem újabb U3-ast 90-95MB/s sebességgel, és máris nem lesz olyan problémás a másodkártyára írás.

Egy szó mint száz, a legjobban természetesen akkor járunk, ha a legújabb, leggyorsabb kártyákat rakjuk a gépbe. Ha pici kompromisszumot tudunk kötni az ár érdekében, akkor is mindenképpen arany Extreme kártyákat válasszunk, és az SD kártya esetében mindenképpen valami újabb U3-as jelölésűt, a régi U1-est! A SanDisk Ultra kizárva, és minden olyan kártya kizárva, aminek a sebessége 800-900x-os alatti!

Konklúzió

A fenti “teszt” heteken át folyamatosan íródott és újraíródott. Pár dolgot meghagytam a szövegben, hogy érezni lehessen a dolog folyamatát. Így azt is benne hagytam a leadben, hogy “boldog tulajdonosa lettem” az 5D Mark IV-nek. Így hogy eltelt pár hét az első használat óta, már nem vagyok olyan boldog. A jobb fókusz miatt vettem meg a gépet, erre 6db gyári Canon objektívemből 5-öt kalibrálni kellett és még most sem jók. A jobb követő fókusz miatt vettem meg a gépet, ami talán jobb is mint az 5D Mark III-van, de az arc és a szemkövetés lehetne ügyesebb. A LiveView fókuszálás miatt vettem meg a gépet, ami kellemes meglepetés volt, arcfelismerésben jobb, mint a kereső. A dual-pixel RAW hajtotta a kíváncsiságomat, de be kellett vallani, hogy tényleg nem sokat ér. A nagyobb dinamikatartomány miatt vettem meg a gépet, de hiába kevésbé zajos, ha selejtes a szenzor és sávokat húz a képre. A GPS miatt vettem meg, hogy ebben és a 6D-ben is bekapcsolva a GPS-t végre szinkronban lesz a két gép órája, de sajnos GPS alapon is 20mp különbség lesz a két gép között (igaz az a 20mp difi hajszálpontosan annyi).

Nem azt mondom, hogy teljes katasztrófa a gép, de 1.2-1.3 millió forintért bizony többet várnánk. Remek a touchscreen, de kár hogy nem kihajtható az LCD. Remek a sok információ a keresőben, végre nem kell levenni a szemünkről a gépet egy sorozat vagy egy AI Servo aktiválásakor. Jó hogy testreszabhatóbb a Mark IV, mint bármelyik elődje volt. Szóval vannak jó tulajdonságok, de a kulcsfontosságú dolgokban még mindig azt érzem, hogy csak annyit adott a Canon, hogy alig várd a Mark V-öt és azt is megvedd legközelebb. Papírforma alapján a Nikon D850-et sokkal erősebb gépnek érzem. A rendszeres olvasók tudják, hogy ős-Canonosként mostanában sokat háborgom, és fontolgattam egy Sony-ra váltást. Végül nem léptem meg, mert annyira sokba kerülne, amennyit nem ér meg és még kompromisszumot is kellene kössek objektívek terén. Emiatt vettem meg az 5D Mark IV-et, gondolván, hogy mégiscsak előrelépés, elhasználgatom ezt is 2-3 évig még, mint a Mark III-at, aztán meglátjuk utána mivel rukkol elő a Canon, hogy áll a Sony stb. Most viszont azt érzem, hogy nem lettem sokkal előrébb az 5D Mark IV-gyel (sőt még tán hátrébb is), annyival biztosan nem amennyivel többe kerül, de még feleannyival sem. Tudjuk, ez a dolog (ár vs. teljesítmény) nem lineáris, de ennek ellenére is igazságtalannak érzem a dolgot. A Nikonos kollégák, D810, D750 tulajok régóta mondogatják, hogy hagyjam a fenébe a Canont is meg a Sonyt is, váltsak Nikonra és megszűnnek a problémáim (persze a Nikon se tökéletes). Ezt most, a D850 specifikációi láttán érzem először. Mármint hogy fenébe a Canonnal, fenébe a drága Sonyval…Nikonra kéne váltani kiváló szenzorral, kiváló autofókusszal, kihajtható kijelzővel, megvilágított gombokkal, fókusz stackinggel stb stb. És objektívek terén sem kellene kompromisszumot kötni, rogyásig van a használtpiac Nikon cuccokkal, nem úgy mint Sony FE cuccokkal. Végezetül álljon itt egy meme, a többit meg sejthetitek…

#me #timehascome

A post shared by Mark Korecz Imagery (@emkorec) on Aug 26, 2017 at 10:50pm PDT