A Fuji újra felkavarta az épp leülepedő vizet a mirrrorless bajonettek körül. Az becsülendő, hogy nem a sajátjukat hozták ki legjobbnak, ha valóban nem az a legjobb. De itt az alapkérdés a legfontosabb: számít ez az egész?
Amikor tavaly a Canon és a Nikon bemutatta a saját fullframe mirrorless kameráját, akkor egy-egy marketing kampányt arra alapoztak (leginkább a Nikon), hogy hűdehatalmas átmérőjű lett a bajonett, és bezzeg a konkurenciáé milyen kicsi. És igazán jó optikákat, jó minőségűeket és nagy fényerejűeket bizony a nagy bajonettre könnyű tervezni. Addig-addig tolták ezt a szekeret, amíg a Sony, mint az egyik legkisebb fullframe bajonett tulajdonosa közbe nem szólt, hogy “hát igen, valóban a miénk kisebb, de ettől még tudunk jó objektíveket csinálni, és f/0.95-ös, meg f/1.2-es optikánk nem azért nincs, mert nem tudunk csinálni, hanem azért mert a felméréseink alapján nincs rá olyan komoly igény, hogy megérje kifejleszteni”.
A tények pedig makacsok:
- A számításokból kiderül, hogy a legnagyobb bajonettel rendelkező Nikon Z elméleti fényerő-maximuma f/0.58, a legkisebb Sonyé pedig f/0.63. Ilyen objektívek pedig sosem lesznek.
- A Sony nagyjából e hisztivel egyidőben mutatta be a 135mm f/1.8 GM-et, amire nagy tapasztalattal rendelkező LensRentals konkrétan azt mondta, hogy a legélesebb objektív, amit valaha teszteltek. Hasonlóak a vélemények a Sony-Zeiss 55mm f/1.8-ról is. Igaz a nagy bajonett előnye inkább a nagylátószögű objektívek építésekor jön ki. Ja, hogy a Sony 16-35/2.8 GM is a top lencsék között van? Oh wait…! Igazából itt arról van szó, hogy a nagy bajonettre KÖNNYEBB jó minőségű, nagy fényerejű lencsét tervezni, és nem arról, hogy lehetetlen.
- A DXO Mark elkezdte tesztelni az új Canon és Nikon objektíveket, és hát nem szerepelnek valami fényesen, legfőképpen a Canon RF 50mm f/1.2L, ami a számok alapján úgy tűnik alig lett jobb, mint a DSLR-ekre való Canon 50/1.2, ellenben kétszer annyiba kerül. Sonytól már jóideje tudott, hogy ezekért a horror árakért olyan képi és műszaki minőséget kapunk, amit korábban nem nagyon ismertünk. Ezt várnánk a Canontól és a Nikontól is, hogy oké drágák az új mirrorless optikák, de ezek új generációs objektívek, több pénzért többet is nyújtanak. Hogy lazán kirajzolják a 40-50 megapixeleket stb. Ha a DXO Marknak hinni lehet, akkor sajnos nem ez a helyzet, némely új Canon és Nikon mirrorless optika ugyanazt tudja képminőség tekintetében, mint a DSLR optikáik, legyen szó élességről, torzításról, fényáteresztésről vagy kromatikus aberrációról. Saját tapasztalatból mondom, hogy bár a Canon-érában 75-80ezer Ft volt egy 85/1.8, a Sony-érában meg 170ezer, de a Sony-féle 170ezres “budget” objektív olyan képminőséget tud, mint 10 évvel ezelőtt a legjobb L-es Canon lencsék!
No be is fejezem a magyarázkodást, inkább térjünk a lényegre.
Ahogy lecsengett a Nikon bevezető kampánya, szépen lassan ez a bajonett mizéria is kezdett elfelejtődni. Mígnem a Fujifilm a napokban gondolt egyet, és publikált egy saját módszert, amit ők dolgoztak ki a bajonettméretek kategorizálására. Value Angle-nek hívják, és hogy-hogy nem, az eredmény hasonló lett, mint amiket a korábbi táblázatokban láthattunk. A nagy bajonettes Nikon Z az élen végzett a fullframe – és annál nagyobb – szenzoros kamerák között (APS-C-ben meg a Canon EF-M a nyertes), és hát a Sony csúnyán lemaradva az utolsó. Ezt a hírt az összes fotós médium felkapta és ismét vírusként terjedt.
De higgyétek el, jelen pillanatban tök felesleges ezzel foglalkozni, vagy legalábbis ez alapján ítélni meg egy rendszert.
Én nem azt mondom, hogy mindenkinek Sonyt kell venni, mert nem. Mindenki azt vesz, ami szimpatikus. Én csak azt mondom, hogy az ilyen töltelékhírek ne befolyásoljanak senkit a döntésben! Ez arról szól csupán, hogy a Sonyt valamivel muszáj szorongatni, mert mindenki tudja, hogy a cég a fototechnikai piacon szárnyalni kezdett, nyilvánvalóan mások kárára, így a többi cég marketingkommunikációjának most arról is kell szólnia, hogy valahogy megpróbálja megkülönböztetni a saját rendszerüket a Sonytól. Ha csak nüansznyi a különbség, akkor is ki kell hangsúlyozni. Ez nap mint nap jelen van, érdemes megnézni a Canon, Nikon, Sony vagy Fuji fanboy pletykaoldalakat, hogy milyen szépen tudják mindig úgy kanyarintani az igazságot, hogy azt a saját javukra fordítsák. A CanonWatch például úgy hozta le a DXO Markos teszt eredményét, hogy az RF 50/1.2L előrelépés a régi EF 50/1.2L-hez képest. Ami persze nem kamu, de mekkora előrelépés? Nüansznyi. Árban meg a duplája épp. Hát így működik a marketing.
Aztán meg ott van még két tényező, a “könnyebb” vagy “lehetetlen” kérdése, meg az hogy “akarjuk-e egyáltalán”: ez kb olyan, hogy a Ferrari 400 lóerős, meg a Lambo is, de a Ferrarinak a motorjából könnyebben ki tudnának hozni 600-at, ha akarnának, a Lamboéból meg ugyanilyen erővel csak 550-et lehetne. De egyébként nem akarnak és valószínűleg nem is fognak soha ilyet csinálni. Na bumm…! Köszönjük. Meg az órám is 200 méterig vízálló, a tiéd meg 500 méterig, de igazából 5 méternél mélyebbre sosem viszed, sőt ha akarnád se nagyon vihetnéd 40 méternél mélyebbre, szóval tök mindegy, hogy 200-ig vagy 500-ig vízálló. F..méregetés ez, nem más. Bocsi… Egyelőre legalábbis.
Aztán ha pár év múlva kiderül, hogy a Nikon tud 24mm, vagy 35mm f/0.95-öt csinálni, aminek elképesztő látványvilága lesz a nagy látószög és az extraszűk mélységélesség miatt, a Sony meg ilyenre nem lesz képes, akkor majd emelem kalapom. De valahogy az az érzésem, hogy nem lesz ilyen. Ha lesz, akkor meg majd manuál fókusszal lesz az is, ami egyet jelent azzal, hogy kb 70%-kal kevesebben veszik meg, mint egy AF-es obit.
Mire ezt a cikket megírtam, addigra a Canonnak is megjelent egy új videója a témában, ami ezt a témát feszegeti. Érdemes egyébként megnézni, szépen illusztrálják a dolgot. De azt azért vegyük észre, hogy az igazi okosság a mirrorlessnél nem annyira a bajonett átmérőben van. A rövidebb bázistávolság miatt van lehetőség jobb optikákat tervezni, ez pedig már legjött a korábbi cikkből is.
