Úgy tűnik minden kiszivárgott infó igaznak bizonyult a Canon 5D Mark IV-ről, de lássuk valójában milyen, hogy működik az új masina.
Kezdjük azzal, hogy szerencsére vagy nem szerencsére az 5DIV ára is igaznak bizonyult, bár előzetesen azt mondták, olcsóbb lesz, mint az 5DIII volt induláskor, előtte még arról is szó volt, hogy az 5DS R árában lesz, vagy egy esetleges augusztusi áremelés miatt akár 20%-kal is drágább, ami már a 1.5 milliós lélektani határt verdeste volna, végül az a verzió állt meg, hogy koppra egy árban adják ki az egykori 5D Mark III-mal, tehát 3499 dolláros induló áron lehet jelenleg előrendelni. Ami a jelenlegi 277 Ft-os dollár árfolyammal nettó 969.000 Ft, 27%-os áfánkkal 1.231.000 Ft. Rengeteg pénz ezt tudjuk, ám azért tűnik irreálisan soknak, mert hiába került ugyanennyibe az 5DIII, akkor még 220 Ft volt a dollár, ma meg 277 (és ez még kifejezetten alacsonynak mondható mostanság). Az 5DIII így bruttó 970ezer Ft-os indulóárat produkált, ráadásul még pechje is volt az akkori fotós vásárlónak, ugyanis épp a gép rajtja előtt 2-3 hónappal emelték fel az áfát 25-ről 27%-ra. Induláskor az 5Ds és az 5Ds R gépek egyébként 3699 és 3899 dolláros áron rajtoltak, tehát ezeknél olcsóbb lesz a Mark IV. Halkan jegyzem meg, hogy a Nikon D810 is 3300 dolláros árral startolt, ami mai árfolyamon bruttó 1.16mio Ft lenne (és azt is halkan jegyzem meg, hogy a remek Pentax K-1 épp a fele ezeknek). A Mark III-ról váltóknak viszont öröm az ürömben, hogy a magas árak a használtpiacot sem kerülték el, így egy jobb állapotú 5D Mark III-ért, akár 700ezer Ft-ot is el lehet kérni. Ha cégünk van és tudunk a nettó árral számolni, akkor lényegében kb 270ezer Ft-ot kell rátenni az új gépre és eljön a kánaán.
Merthogy eljön. Az új 5D Mark IV szerintem minden idők legnépszerűbb Canon munkagépe lesz, és viszi tovább az 5DII, illetve az 5DIII hagyományait. Ez a gép lesz minden (Canonos) esküvői fotós álma ezt most megmondom, de más területen dolgozó fotósok is előszeretettel fogják használni, a masina ugyanis minden földi jóval megáldott. Igen, sajnos azért kerül egymillió forintba, mert ez már nem csak egy fényépezőgép, hanem egy komoly számítógép.
A gép piacra kerülése 2016. szeptember 8.
UPDATE: az első hazai kereskedőknél a gép bruttó 1.299.000 Ft-al startolt. Ejnye… 292 Ft-os dollárral számolnak hazai Canonék, nem bízzák a véletlenre. :(
A teljes specifikáció már kiszivárgott, így a kulcsfontosságú pontokat említeném most, de elsőként ím’ egy gusztusos, hivatalos bemutató videó:
Autofókusz
A gép gyakorlatilag megkapta az 1DX Mark II autofókuszát, mely 61 pontos, ebből 41 keresztszenzoros. Jó hír az eddigi reklamálóknak, hogy a képmező AF-pontokkal való lefedettségét (vertikálisan) megnövelték picit. Azért még mindig nem vagyunk elkényeztetve, de legalább előreléptünk (alább látható az 1DX Mark II AF lefedettsége a korábbi 1DX-hez képest, ehhez képest az 5DIV keresője a promovideóból kivágva alatta látható, szerintem megfelel az 1DX Mark II-nek). Mellesleg a kereső is már a “felokosított” darab, ugyanaz, mint ami az 5DS-ekben van, a kép tetején rávetített virtuális horizontot találunk, a kép alján pedig szintén rávetített fontos adatokat.
További jó hír, hogy a középső AF pont érzékenysége f/2.8 vagy jobb fényerejű optikákkal a korábbi -2FÉ-ről -3FÉ-re nőtt (megegyezik a 6D középső pontjának érzékenységével), viszont ha LiveViewra kapcsolunk, akkor -4FÉ-et is tud a Dual-Pixel AF-nek köszönhetően, amivel a kamera a legjobbak közé tartozhat a piacon e tekintetben. Mondjuk ki, sötétben lát, és egyre kevesebb szükségünk lesz AF-segédfényre. Lagziban fotózók most örülhetnek (meg a lagziban videózók is, hogy a fotós AF-segédfénye nem csúfítja el rendre a látványt). Kétkedőknek mondom, hogy ez bizony számít, jómagam egy 6D-t és egy 5DIII-at használok együtt már egy éve és a 6D középső pontja érezhetően pontosabb érzékenyebb abban a pillanatban, ha lekapcsolják a lámpát a tánctéren, vagy kint fotózunk a éjszakában, márpedig ez csak 1FÉ különbség, belegondolni sem merek, mit tudhat a -4FÉ-ig működő AF). Mellesleg az AF pontok f/8 fényerőig működőképesek, tehát egy f/4-es telére 2X telekonvertert aggatva még tudjuk használni az autofókuszt.
És nem jön zavarba az AF egyébként sem, ha LiveViewra kapcsolunk, gyors és pontos marad, hála a Dual Pixel AF-nek. A Canon EOS gépek közül elsőként nem csak videó, hanem élőképes fotó módban is lesz remek követő fókuszunk, akár arcfelismerő követéssel is, akár úgy is, hogy érintéssel vagy joystickkal váltogathatunk a követendő arcok között. És ahogy a DPReview-nál említik, a kamera, mint ragasztó cuppan az arcra és követi azt. Íme:
Az autofókuszt egyébként a Canon iTR, vagyis intelligens témafelismerő rendszere segíti, mely követés esetén nem csak kontraszt de szín alapon is megpróbálja a témát elkülöníteni a háttértől, segítve ezzel a fókusz folyamatos rögzítését a témán. Az 1DX-nél illetve a 7DII-nél már kiderült, hogy ez elég jól működik, nagyot javul vele a témakövetés precízsége, ám a DPReview-nál azt mondják, hogy nem teljesen univerzális, ahogy ők fogalmaznak túlságosan szituációfüggő ahhoz, hogy általánosan erre hagyatkozzunk. Meglátjuk.
Az 5Ds-nél hallani lehetett olyat, hogy a gép képes szemre, sőtmitöbb a közelebbi szemre fókuszálni a kereső használata esetén is, amit egy kollégám megerősíteni vélt, de nem egyértelmű számomra még mindig ez a dolog. Ellenben ha az 5Ds tudja, akkor az 5DIV is tudni fogja.
Dinamikatartomány és érzékenység
Az 1DX Mark II marketing kommunikációjából kihagyta a Canon, most nem volt rest kihangsúlyozni, hogy “meghallgatták az 5DIII felhasználók javaslatait, és az általuk javasolt jobb autofókusz és a nagyobb felbontás mellett a jobb dinamikatartományra is koncentráltak”. A kamera az on-chip A/D konverzió bevezetése miatt kevesebb kiolvasási zajt produkál, így az össz képzaj (sötétzaj+kiolvasási zaj) jelentősen javul, vagyis több lesz a képrészlet az árnyékos területekben (büntetlenebbül tudjuk felhúzni az árnyékokat), ezáltal több fényértéket nő a kamera dinamika tartománya (várhatóan 2-t, de ezt hagyjuk meg a későbbi teszteknek). Így a Canon végre pariban lehet a Nikonnal és a Sonyval. Az ISO érzékenység nem nőtt jelentősen, nem találkozunk milliós értékekkel, mint a Nikon esetében, ami nem is baj, tekintve hogy a tesztek szerint a Nikon-féle milliós ISO értékek inkább csak marketing-eszközök, a való életben nagyjából használhatatlanok, a használható tartományig viszont alig húznak el az új Canon gépektől. A korábbi 25.600-as natív ISO helyett az 5DIV-ben 32.000-es ISO érték lesz a natív maximum, amit változatlanul 102.400-ig lehet kiterjeszteni. Papíron tehát alig van változás, de azért ne temessük a gépet, szerintem a gyakorlatban jelentős ISO-teljesítmény javulást fogunk tapasztalni. Eddigi – tényleges használatból származó – tapasztalatom szerint ISO6400-ig lehetett az 5D-t érdemben használni, efölött már azért csúnya zajt produkált, 6400 volt a lélektani határ. Sejtésem szerint az 5DIV-nél ez minimum 12.800-ig kitolódik, ami elegendő már szinte bármilyen munkához, akkor is ha f/4-es fényerejű objektívet használunk, vagy épp rekeszelni akarunk a nagyobb mélység miatt gyenge fényben.
Fénymérés
A gépbe a korábbi 63 mezős iFCL fénymérés helyett egy 252 mezős, 150.000 pixeles fénymérő szenzort tettek, mely az RGB színcsatornákon kívül az infravörös színre is érzékeny, ami portréfotózásnál megnöveli a fénymérés pontosságát. Ezek a soktízezer pixeles fénymérő szenzorok a Nikonnál már jóideje jelen vannak, a Canonnál is szerencsére elterjedt az utóbbi időkben.
Dual-Pixel RAW
Hát ez a Canon 5D Mark IV igazi nagy újdonsága, a többi fícsör gyakorlatilag csak felzárkózás a konkurenciához. Ahogy a kiszivárgott pletykákban is olvasni lehetett, a gép a szenzor mikrolencséi alatt ügyes varázslatot visz véghez.
Az egyes mikrolencsék alatt ugyanis két fotodióda is található (innen a dual-pixel név), ami élőképes autofókusz esetén az AF-et segíti, viszont a külön kapcsolható Dual-Pixel RAW mód esetében afféle light-field technológiát képvisel, pont mint a Lytro kamera: nem csak fényt rögzít, hanem kis mértékben mélységinformációt is. Igaz a Dual-Pixel RAW fájl kétszer akkora lesz, mint a normál RAW fájl (30MB helyett kb 60MB), de így a Canon DPP szoftverét használva lehetőségünk nyílik a fókuszsík utólagos finomhangolására. Hangsúlyozom finomhangolásról beszélünk, élességet állítani azért még kell fotózás közben, de ha a fényerős portréobink picit tévesztett és mondjuk a modell orra hegye vagy a füle éles a szeme helyett, vagy épp makrofotózásnál tévesztettünk picit, akkor jó eséllyel ezt utómunkában korrigálni tudjuk. Ne várjunk csodát ettől, és az élesség korrekciójának mértéke erősen függ a használt gyújtótávolságtól és tárgytávolságtól is, de biztosan segíteni tud majd néhány kritikus esetben (mert ugye mindig a legjobban sikerült fotónk a félrefókuszált), és tegyük hozzá, hogy e technológiát fogjuk ötvözni a -3-4 FÉ-ig működő, iTR-rel megtámogatott autofókusszal, szóval én azt mondom, hogy élesség/pontosság tekintetében minőségi változás elé nézünk az 5D Mark IV-gyel. Az alábbi videóban bemutatják a dual-pixel RAW által biztosított fókusz-finomhangolást:
A videóban elhangzik még két funkció, a bokeh shifting (életlen területek mozgatása a témánk előtt és mögött) és a ghosting correction (becsillanások, szellemképek korrekciója ellenfényes fotóknál). Ezeket is tudja a DP-RAW technológia, ám ahogy a videóban hallhatjuk, nem egyszerre, hanem vagy-vagy. Tehát vagy fókuszt állítunk, vagy bokeh-t tologatunk, vagy becsillanást javítunk.
Ne gondoljuk azonban ezt a funkciót olyan állandónak, mint mondjuk egy fixre beállított RAW+JPEG mentést, bár ha be vagyunk rendezkedve kellően sok tárhellyel (memokártya, archiváló tárhely), akkor akár állandóra is bekapcsolhatjuk a funkciót. Ez inkább egy amolyan vésztartalék funkció, tehát ugyanúgy szükség van a pontos fókuszálásra, ugyanúgy szükség lehet egy esetleges objektív kalibrálásra (akár otthon, akár szervizben történő összelövésre), azonban ha egy-egy képünknél elmászott az élesség valami miatt, akkor lesz még egy utolsó eszköz a kezünkben, ami megmentheti kedvenc képünket. Apróság, de az élet fogja igazolni, hogy nagy dolog. Itt csak a dolog mértéke a kérdés, a fenti videóban csak pár millimétert vagy centit tudják tolni a fókuszt, de gyanítom, hogy bizonyos körülmények között (ti. nagyobb tárgytávolságnál, kisebb gyújtótávolsággal) ez a korrekciós határ akár méterekre is nőhet.
Azt ne kérdezzétek, hogy a bokeh-shiftingnek mi a jelentősége, ezt még a DPReview újságírói se tudták megmondani. A fenti (legelső) promovideón látható 1:37-nél, ahogy tologatják a hátteret és a modell elé belógó valamit a modellhez képest. A fene tudja, lehet még ennek is hasznát vesszük, ha például úgy fotózunk valakit, hogy leveken vagy virágokon keresztül tesszük azt, és a legjobb képnél pont rossz helyre lógott be valami, akkor azt utólag esélyes hogy arrébb tudjuk tenni, ha csak picit is (de mondjuk épp eléggé, hogy a szemét ne takarja ki).
A becsillanás okozta fátyolosodás (ghosting) és a mindenféle szivárványos optikai aberrációk eltüntetése a gyári videó alapján se túl hatékony, eltüntetni nem fogjuk tudni ezzel a technológiával, csak csökkenteni.
UPDATE: időközben gondolkodtam ezen a DP-RAW dolgon. Az megvan, hogy hosszú évek óta most jött el a DP-RAW-val (illetve hogy pontosak legyünk a Lytroval) az első olyan fícsör, amit az analóg film már tényleg nem tud reprodukálni? Ez az első olyan digitális funkció, amit tényleg csak a mai modern technológia tud kivitelezni, és ha filmre dolgozunk akkor ha belegebedünk se tudjuk megcsinálni. Vagyis a filmről digitálisra váltás során (így kb. 13-15 év után) ez az első igazi fejlesztés. Persze tudunk egy gombnyomásra fehéregyensúlyt és ISO-t állítani, de azt filmmel is lehet csak tekercset kell cserélni. Van frankó témakövető autofókuszunk, de filmre is lehet éleset exponálni mozgó témáról csak ügyes kéz kell hozzá…és még sorolhatnánk. De élességet és bokeh-t tilitolizni utólag, azt filmre sehogyan nem tudunk… Szóval mérföldkőhöz érkezett a fotográfia, ha úgy vesszük, a digi először körözte le igazán a filmet valamiben! (Na jó a Phase One XF-ben lévő, kamerán belül összefűzhető fókuszpanoráma még hasonló, de a Phase One cicében van, az nem ér… ;) )
GPS, WiFi, NFC
A kamerába beépített GPS került, ráadásul várhatóan pontosabb és gyorsabb lesz, mint a Canon 6D-ben lévő (utóbbi sok esetben idegesítően lassan talál műholdat), ugyanis már nem csak a GPS műholdakhoz képes csatlakozni, hanem a GLONASS és a Michibiki műholdakhoz is.
A GPS révén geotaggelni tudjuk a fotóinkat, ami tájkép és természetfotósoknak épp annyira fontos lehet, mint nyaralóknak, utazóknak, de megmondom őszintén én is nagy hasznát vettem már, amikor országszerte 50 múzeumot kellett lefotóznom alig több mint egy hét alatt. Választhatunk olyan opciót is, ahol csak a fotóinkat látjuk el geotaggel, de választhatunk geologgolást is, amikor a kamera folyamatos gps kapcsolatot tart és térképen láthatjuk majd a teljes útvonalunkat, ha fotóztunk, ha nem.
A WiFi és NFC kapcsolat is nagyszerű, nagyon hiányzott már a profi szegmensből, ez ugyanis nem csak a Facebook-szelfikirályok funkciója. Számtalan esetben előfordul, hogy valaki rendezvényen fotóz vagy épp fotóriporterkedik, és a megbízó/szerkesztőség elvárja, hogy menet közben is tudják már használni a képeket, akár Facebookon, akár weboldalon. Ilyenkor jó, ha nem kell kártyaolvasót és laptopot magunkkal cipelnünk, hanem csak lehúzunk pár FullHD méretű fotót a telefonunkra vagy tabletünkre és emailben már küldhetjük is tovább. Az NFC is hasonló, de széleskörűbb, segítségével vezetéknélkül tudunk áttölteni fotókat (gyakorlatilag érintéssel). Áttölthetjük NFC-képes telefonunkra (remélhetőleg az iPhone 7-be mostmár tényleg beleteszik, pontosabban nem beleteszik hanem az Apple Payen kívül másra is engedik használni), de létezik a Canonnak NFC adattárolója is, amire csak ráfektetjük/hozzáérintjük a gépet és áttölti, tárolja a fotókat, már csak az a kérdés, hogy mondjuk a 60 megabájtos DP-RAW fájlokkal mit fog kezdeni.
Videó
Sajnos itt csalódást kell okozzak a cinematográfusoknak, ahogy hallom innen-onnan, a videós világ szinte őrjöng, vagy épp mérhetetlenül csalódott a gép bemutatása óta.
A gépbe végre 4K videó is került, mégpedig a DCI standard alapján, ami 4096×2160 pixel méretű videót ad az egyébként elterjedtebb 16:9 UHD sztenderddel (3840×2160) ellentétben, vagyis az 5DIV 4K videója “szélesvásznúbb” közel 10%-kal a szokásos 16:9-es képformátumhoz képest. A képfrissítési ráta ennél a felbontásnál 24p vagy 30p lehet, a képminőség pedig nagyon jó, ha az 1DX Mark II 4K-videójából indulunk ki. Fontos azonban tudni, hogy a 4K videót a kamera a szenzor tényleges 4096×2160 pixelre croppolásával valósítja meg, ami 1.74x-es vágást jelent a fullframe látószöghöz képest, ami nagyjából megegyezik az APS-C képkivágással. Magyarán ha a gépet 4K-ra állítjuk, fújhatjuk az ultranagylátónkat, és azok is nyűglődni fognak vele, akik gyakran váltogatják a videó és az állókép funkciót, ugyanis a kettőt váltogatva az objektívek látószöge jócskán változni fog.
A 4K felbontás a Motion JPEG-re korlátozódik, vagyis a kamera a 4K videó minden képkockáját önálló JPEG képként menti, ami nem túl hatékony (500Mbps bitrátára van szükség hozzá 30p esetén), cserébe viszont remekül lehet 8.8 megapixeles fotókat kivágni a videóból ezzel a módszerrel. A kamera FullHD módban egyébként több tömörítési algoritmust is kínál, úgy mint All-I, IPB, IPB Light. A MotionJPEG-es 4D tehát azt jelenti, hogy egy 64GB-os CF kártyára összesen 17 perc 4K videót tudunk felvenni, ráadásul muszáj is extragyors CF kártyát használni ehhez, mert a Canon 5DIV-féle 4K “tempóját” a mai leggyorsabb SD kártyák (30MB/s U3 osztályozással*) nem tudják lekövetni. A videóból kivágható jpeg viszont remek, ezáltal gyakorlatilag 30fps sorozatot lőhetünk 8.8MP felbontáson.
*Az SD kártyák maximális sebessége ma már ennél nagyobb, de a garantált minimum jelenleg 30MB/s és videónál ez a fontos. Kösznöm a kiegészítést a kommentek között!
A kamerán van tömörítetlen HDMI-kimenet csatlakozás, de ez – az 1DX Mark II-höz hasonlóan – FullHD felbontásra van korlátozva, itt viszont kapunk végre 60fps képfrissítést is, ami pofásabb lassításokra is alkalmas már. 120fps bitrate csak HD 720p módban érhető el, ráadásul hangsáv nélkül.
Az autofókusz videó közben is remekül működik, ezt már fentebb leírtam, testreszabható, választhatunk arckövetést, FlexiZone-Multi és FlexiZone-Singe AF-pontok között, így a témakövetés, fókuszálás és felvétel mostantól egyszemélyes meló lehet kellemes és kiszámítható végeredménnyel.
HDR videó
Ez még egy érdekes funkció az 5D Mark IV-ben, mely nem teljesen egyedülálló a Canon kínálatában, ugyanis már a 760D is tudta, de csak korlátozott módon (720p felbontásban, bizonyos témamódokban, manuális belenyúlás nélkül), az 5D Mark IV-ben viszont teljeskörűvé, kontrollálhatóvá vált a szolgáltatás. A kamera ekkor 1080/60p módban készít felvételt, ám ezt két átlapolt 1080/30p felvétellel teszi meg, melyből az egyiket a csúcsfényekre, a másikat az árnyékokra optimailizálja, ezáltal egy nagy dinamikatartományú HDR videót kapunk eredményül. (ööö Magic Lantern? Na jó, állítólag ez komolyabb megoldás a ML-éhez képest.)
Hát egyelőre ennyit az 5D IV-ről, ha valami érdekes anyagot találok még, akkor kikerül a blogra, illetve várhatóan már szeptemberben beszerzem a sajátomat, így lesz teszt is. Ha úgy jön össze októberig még néhány esküvőre is magammal tudom vinni, így real-life tesztre számítsatok!
UPDATE: egy dologról nem esett szó fentebb, a joystick mellett lévő kezelőszervről (ami vélhetőleg valami görgős cucc). Ahogy mondtam korábban ezt az AF-terület kiválasztásához szánta a Canon, ám gyárilag nincs funkció hozzárendelve, a felhasználó által testreszabható kezelőszerv. Lehet például olyat is csinálni vele, hogy Manuál módban Auto-ISO-t használva rendelhetünk hozzá expozíció korrekciót. Ez ugyanis eddig nem volt egyszerű, lévén hogy M-módban mindkét tárcsának megvan a saját funkciója, így a korrekciót nem volt mivel megoldani.
És akkor az elmaradhatatlan kérdés: