Négy fotósulit végeztem el, így írnék pár szót arról, hogy milyen lehetőségek vannak manapság, mit vegyünk figyelembe, ha fotósiskolát választunk.
Mivel ez egy blog és nem egy kifejezett reklámfelület, ezért konkrétan megnevezném, hogy hová jártam iskolákba, tanfolyamokra, és mik voltak a tapasztalataim. Az első iskola, amit elvégeztem az AW-Pest “Digitális műtermi fotós” akkreditált képzése volt, ebből lett később a FotóSarok Alaptanfolyam, amit ma kisebb-nagyobb módosítások után Triplex képzésnek hívnak. Régen ez egy közel féléves képzés volt egyhuzamban, most három, különböző szintű, 7 hetes képzésből áll össze az iskola (alap, haladó és mester), melyekre egyszerre és külön-külön is be lehet iratkozni, attól függően, hogy ki milyen szinten van a fotózásban. Akárhogy is hívják, és akárhány részből áll össze, az alaptanfolyam lényege, hogy a diákok megtanulják az alapokat, és betekintést nyerhessenek a fotózás különféle ágaiba. Az oktatás során megkaptuk az elméleti alapozást, majd jött a természetfotózás, a makrofotózás, a tárgyfotózás, az épületfotózás, a modell- és portréfotózás, a sportfotózás és a riportfotózás. Minden ágat más oktató mutatott be, olyan aki az adott területen kiemelkedőnek számít. Mindenbe belekóstoltunk kicsit, fotóztunk kemencei erdőt benne patakkal, fotóztunk bogarakat a füvészkertben, fotóztunk borosüveget, napszemüveget, hatlövetű coltot és színészeket, táncosokat. Voltunk sportmeccsen, borospincében, Művészetek Palotájában és Mikulásgyárban. Érdekes volt, változatos volt, nagyszerű oktatók voltak, egyszóval jól éreztük magunkat, és jó barátságok, kapcsolatok szövődtek. Mindenre azonban nem juthatott idő.
Az alaptanfolyam után úgy éreztem, hogy a világítással még gondjaim vannak, hiszen ez egy összetett terület, amit oda-vissza átrágni nincs mód egy 5 hónapos képzésen. Ugyanakkor rá kellett jönnöm, hogy rengeteg szép kép a világítástól lesz igazán szép. Így esett a választásom a Tripont Light Academyre, mely egy 10 alkalmas tanfolyam, ahol tömören-velősen bemutatták a fény kezelését egy parfümös üvegcse bevilágításától, a modell világításán át, a modell és környezet bevilágításáig, illetve az egylámpás csendélettől, a 6-8 lámpás reklámfotóig. Használtunk állandófényű fresneles reflektort, fénycsőtablót, rendszervakut és stúdióvakut, speed-vakut és rengeteg fényterelőt az egyszerű hungarocelltől a softboxon át az ékszerek megvilágítására használt optikai szálas kütyüig. Beletörtünk a fénybe flaggel, reluxával, speciális vakufeltétekkel, színfóliákkal. Kicsit afféle filmes tudást szedtünk magunkra, nekem speciel komoly szemléletváltást hozott a TLA.
Ekkor már fotósként dolgoztam, számlát kellett adnom, amihez sajna a magyar jogszabályok szerint OKJ-s végzettség kell. Így jött a képbe újra a FotóSarok, amikor elindították az egy éves OKJ-s Alkalmazott fotográfus képzésüket. Mivel ismertem már a csapatot, az oktatókat és több alaptanfolyamos ismerősöm is jelentkezett, belevágtam. Örültem neki, hogy nem kell két évet iskolába járni a papírért, mint máshol, ugyanakkor arra számítottam, hogy egy év alatt bőven lesz időnk szerteágazó dolgokat megtanulni, nagyobb mélységekbe beleásni magunkat a fotózás bugyraiban (kiindulva abból, hogy mennyi mindent sikerült azért megtanulni a korábbi tanfolyamokon, amik sokkal rövidebbek voltak). Aztán nem így lett. Leírtam már korábban is, nem a FotóSarok miatt. Az OKJ-s képzés, pontosabban a tananyag meghatározása állami privilégium. A magyar oktatás meg mint tudjuk nem épp a fénykorát éli. Az OKJ-s fotós képzés novemberben indult, a legnagyobb két modulunk a Művészettörténet és ábrázolástan, valamint a Fotókémia voltak, kiegészítve mindezt Fotószámtannal, Vállalkozási ismeretekkel és más finomságokkal, így azt vettük észre, hogy fényképezőgépet először március végén, április elején fogtunk a kezünkbe. A júniusban kezdődő nyári szünetig sec-perc átvágtáztunk az aktfotón, a modellfotón, a városkép és tájkép fotózáson, a tárgy- és reprofotón, a képzőművészeti fotón és a riporton. Azért kellett vágtázni, mert mindemellett ezerrel döngöltük az agyunkba november óta a művtörit, rajzoltunk, festettünk, szobrászkodtunk, illetve töltöttük az órákat a laborban előhívással vagy a tanteremben a fotókémia alapok megtanulásával. Nyári szünet után állami záróvizsga, meglett a papírunk. Csak épp nem lettünk semmivel előrébb. Aki úgy ment az OKJ-s képzésre, hogy már tudott fotózni, az azért nem lett előrébb, mert vajmi kevés újat kapott (a művtörin és a laboráláson kívül), aki nulla tudással érkezett, az szintén nem sokat fejlődött, mert nem volt ideje fejlődni. Nem mondom, hogy nem fontos a művtöri és az analóg labor. A művtöri hasznos, a labor érdekes. De nem e kettő kellene legyen a fő tantárgy.
Azóta sok emberrel beszéltem akik ilyen-olyan OKJ-s fotósiskolába járnak. Nagyjából mindenhol ugyanez a helyzet, ugyanezek a vélemények. Aki nem Alkalmazott fotográfus képzésre jár, hanem Fényképész-fotótermékkereskedőre, az meg azért panaszkodik, mert ugyanolyan arányban tanulják a vállalkozási, jogi és gazdasági ismereteket, mint mi a művtörit. Fotózni meg ezek szerint sehol nem tanítanak meg. Sok emberrel beszéltem erről. Néhányan azt mondták, hogy annyira nem volt vészes az OKJ, és hogy ők tanultak belőle. Én nem mondom, hogy lehetetlen, de a kérdés, hogy mit tanultunk? Lehet magyarázni, hogy az analóg fotózás mindennek az alapja, és először azt kell megérteni. Szerintem meg 21.századot írunk, az analóg fotózás mára már csak hobbi, tessék megnézni egy Lara Jade-et a maga huszonegy-két évével, valószínűleg az életében nem ásta bele magát az analóg fotózásba, és mégis ma a Canon reklámarca. Ha van rá idő az alapokat meg lehet tanulni, de egy OKJ-s képzés nem alapozó-tanfolyam kellene legyen, hanem mesterembereket kellene képezzen. Mi a mesterség? Mi az alkalmazott fotográfia? Manapság leginkább a modellfotózás, az esküvő, a reklámfotózás, a tárgyfotózás, a rendezvényfotózás. Ezeket csinálja ma egy átlag alkalmazott fotós. A sport- és riportfotót nem venném ide, arra külön képzés van a MÚOSZ-ban. Az OKJ-s képzésnek nem másról kellene szólnia, mint arról hogy hogyan világítsunk be egy modellt, hogyan instruáljuk, hogyan tartsa a kezét, lábát, hogyan tudunk hangulatokat elővarázsolni a fotón? Esküvő: hogyan dolgozzunk nem modellekkel, hogyan használjuk a rendszervakut úgy, hogy az a kép javára váljon? Tárgyfotózás: hogyan fotózzunk üveget, hogyan fotózzunk csillogó fémes tárgyat, hogyan fotózzunk ételt? Rendezvény: ld. esküvő…etika, vakuhasználat, emberek kezelése, telével messziről, nagylátóval közelről?
Nem az analóggal kellene foglalkozni, azt csak érinteni kellene, úgy ahogy a fotótörténelmet is. Ezt minden fotósnak tudnia kell, de nem ehhez kell értenie. A technika közben rohamosan halad. Ma már LED-et használnak, ma már rádiós TTL kioldóval használnak softboxba, brollyba és parabolaernyőbe tett rendszervakut (egyszerre négyet vagy A-B-C csoportba téve, külön külön!). Tisztelem, becsülöm a régimotoros tanárokat (tényleg!), imádom őket, de egyik sem beszélt arról, hogy “Gyerekek, a lagzin tegyetek le két manuál vakut a tánctér köré, egyet hagyjatok a gépen TTL-ben, és olyan lagzifotóitok lesznek, hogy hanyattdobja magát a házaspár!”.
Na ennyit az OKJ-s képzésről. Mivel a papírhoz muszáj, azt mondom válasszátok a legolcsóbbat és vágjátok a centit az oktatás végéig. Majd ha jó irányba változik az oktatás, akkor tudni fogjátok, mert a FotóSarok is újra indítani fog OKJ-t. Addig nem. Akkor viszont gyertek ide, mert jó lesz. :)
Két ok miatt választottam a negyedik iskolát. Egyrészt azért, mert ráeszméltem az OKJ alatt, hogy ebből nem fogok fejlődni, másrészt azért, mert imádtam Vass Tomi stílusát a TLA-ban, és mikor a Light Academyt végzettek közt meghirdették a TLA 2-t, úgy éreztem muszáj elmennem. Muszáj azért, mert arról szól, amiben még mindig gyenge vagyok: tudni, hogy mitől lesz jó kép egy jó kép, tudni, hogy hogyan kell egy modellportfóliót megcsinálni, hogy hogyan kell egy divat-editorialt megfotózni. Azért mert a házi feladatok elkészítésén van a fő hangsúly, és eddigre megértettem, hogy el lehet végezni akárhány iskolát, ha az ember nem dolgozik folyamatosan, nem fotóz rendszeresen, sosem fog fejlődni, sosem fog beleégni a tudás az agyába. Most lesz vége a TLA 2-nek, és nem bántam meg. Ismét szemléletváltást hozott, és úgy érzem továbbfejlődtem. Most nem kéne megállni.
