Új bejelentések a CES-en: Canon, Fujifilm és Pentax, ami eddig említésre méltó

Elkezdődött a las vegasi PMA/CES kiállítás, amelynek nyitónapjára több gyártó is bejelentést időzített. Itt vannak a Fujifilm X100s és X20 retro-kompaktok, a Pentax MX-1 csúcskompakt és a Canon rendhagyó, fura szerzeménye, a PowerShot N.

Kezdeném talán a számomra legérdekesebbel, amivel talán nem vagyok egyedül, hiszen a Fuji retro gépei sok fotós szívét megdobogtatták már. A mai napon bemutatták az első két X kategóriás gépük utódját, fejlettebb technológiával.

Az X100 utódját a pletykákkal ellentétben nem X200-nak keresztelték el, hanem X100s-nek, talán nem véletlenül, ugyanis külsőleg a gép semmit nem változott, belsőleg annál inkább. Egyszóval verziófrissítésről, ráncfelvarrásról beszélhetünk inkább, mint valódi utódról, de tartogat a gép néhány érdekességet.

A Fujifilm X100s elődjéhez hasonlóan egy fix 23mm/f2 objektívvel érkezik, de mivel a gép APS-C méretű szenzorral rendelkezik, ezért fullframe értékre átszámítva kb egy 35mm f/2-es obit kapunk. Páran gondolhatják, hogy elég-e egy fényerős, enyhe nagylátó obi a boldogsághoz, hiszen se zoomolni, se cserélni nem tudjuk az optikát. Erre csak azt tudom mondani, hogy nyilván szokások kérdése, de sokan imádják ezt a gépet, Nánási úr konkrétan a fél életét (és D. Tóth Krisztát) végigfotózta az X100-zal. Az X100s 16 megapixeles CMOS szenzort kapott, abból is a Fuji méltán híres X-Trans technológiájú verzióját, ami kivételes képminőséget ígér. Az X100s ISO érzékenysége ISO 200-6400 között állítható, kiterjesztve ISO 100-25600. A gépen továbbra is válthatunk elektronikus kereső és optikai kereső közt, utóbbira a gép rávetíti a pontos képkivágást, és az expozíciós adatokat. Ami viszont újdonság az elődhöz képest, hogy lényegesen javult az autofókusz rendszere, ugyanis hibrid-AF-et találunk a gépben, ami azt jelenti, hogy a gép a fókuszáláshoz egyszerre alkalmazza a fáziskülönbség elvű (DSLR technológia) és a kontraszt alapú (kompakt gép technológia) fókuszálást. A gyártó elmondása szerint minden idők leggyorsabb AF rendszerét kínálják. A gép egyébként 6 kép/mp sorozatra képes és FullHD videó rögzítésére 60 és 30fps képfrissítés mellett. De ami az igazi nagy újdonság az a Focus Peaking és a Digital Split Image rendszerek bevezetése. E két funkció a kézi fókuszálást segíti, előbbi a videós világból ismert, utóbbi pedig a régi törőékes és távmérős gépek világából. Magyarázat helyett íme két szemléltető videó, hogy mit is jelentenek ezek:

Először a más gépekben már alkalmazott focus peaking:

Alább pedig a Fuji ötletes újítása, a digitális törőék, vagyis a Digital Split Image:

A két videó magáért beszél, optikai segítséget nyújtanak a precíz kézi fókuszáláshoz.

A Fuji X20 nevezetű új kompakt gépe pedig az X10 utódja. Nagy újítás az elődhöz képest az X100-ban már megismert fél-digitális optikai kereső, vagyis egy olyan átnézeti kereső, amire a gép rávetíti az expozíciós adatokat. Ezen kívül az X20 is megkapta a Fuji MILCekből már ismert X-Trans szenzor technológiát, valamint a hibrid autofókusz rendszert (Focus Peakinggel), amit fentebb már részleteztem. Kapott még Quick-menü gombot, ami a menüben barangolástól kíméli meg a felhasználót, ha olyan paramétert szeretne állítani, amire nincs dedikált gomb. Az X20-ban már zoom optikát találunk, fullframe ekvivalens 28-112mm-t, f/2-2.8 fényerővel, a 12 megapixeles szenzora viszont nem APS-C méretű, hanem 2/3″-es (8.8×6.6mm), ami azért az átlag kompaktoknál nagyobb méretű, de pl. a Nikon 1 gépek 1″-es szenzoránál kisebb. Az érzékenységet ISO 100 és 12800 között állíthatjuk, továbbá használhatunk JPG és RAW képformátumot egyaránt. A gép fekete és ezüst színekben lesz kapható.

A következő érdekesség a Canon bejelentése volt a Canon PowerShot N nevű géppel, amit úgy hirdetnek, hogy az okostelefonok legjobb kiegészítője. A PowerShot N lényege, hogy szakít a hagyományos kompakt gépek formavilágával, teljesen szimmetrikus tervezésű a háza, kihajtható, érintőképes LCD kijelzővel. Ezt még megspékelték egy újfajta, zoom- és exponálógyűrű megoldással, így ezek összességében azt eredményezik, hogy a gépnek nincs teteje vagy alja, bárhogyan tartva használható.

A gép jellemzői között meg kell említeni az egy gombnyomásos WiFi kapcsolatot és a “művészi” filtereket, melyeket egyértelműen az Instagramos mobilfotósok meghódítására szán a Canon. Ez annyit jelent, hogy valamit lefotózunk a géppel, akkor a képre a kamerán belül effekteket tehetünk, majd egy gombnyomással csatlakoztathatjuk a gépet az okostelefonunkhoz WiFi-n keresztül, és már mehetnek is fel a képek a Facebookra vagy a videók a YouTube-ra.

A gép műszaki paramétereit tekintve egyébként nem egy nagy szám, pici, 1/2,3″ méretű, eltolásos technológiával stabilizált képérzékelővel rendelkezik, 12 megapixeles, ISO 80-6400 között állíthatjuk az érzékenységét, az optikája pedig 8x-os zoomal rendelkezik, ekvivalens 28-224mm gyújtótávolsággal. Azért persze klasszisokkal jobb, mint egy mobiltelefon beépített kamerája. Kérdés, hogy ez vagy egy Samsung Galaxy Camera vagy egy androidos Nikon? Mivel egyikkel sem lehet telefonálni, ezért az okostelefonunkat – már ha van – így is-úgy is magunkkal kell vinnünk. A Samsung Galaxy Camera innentől kezdve okafogyottá válik, hiszen mindent tud, amit egy okostelefon (leszámítva persze a telefonálást), de minek, ha a teló úgyis ott van nálunk az esetek többségében. A Nikon S800c valahol a Canon PowerShot N és a Samsung között van, majdnem mindent tud, amit egy okostelefon, de nincs benne mobilnet, csak WiFi, mint a Canonban. Viszont nagyobb. Afffene tudja, nehéz ezt megjósolni, hogy ezek közül valamelyik sikeres lesz-e, eddig a Samsungra szavaztam, de most kezdek húzni a Canon felé, mert ők nem akarják “elhódítani” az okostelefonok piacát a PowerShot N-nel, csak kiegészítik azt, mindezt egy pici, intuitív, kényelmes eszközzel. Ez olyan igazi bulifényképező. Ámen!

A negyedik csecsebecse a Pentax MX-1 retro-csúcskompakt (csak hogy keretes szerkezetet adjak a cikknek :) ), tudásban nagyjából hasonlít a fenti Fujifilm X20-hoz. Retro külső, menő dedikált gombok és tárcsák, kihajtható, nagyfelbontású kijelző, 12mp-es, stabilizált BSI-CMOS szenzor (viszont ez csak 1/1.7″ méretű, kisebb, mint a Fujié), 28-112mm-es optika, a Fujiénál picivel jobb, f/1.8-2.5-ös fényerővel. A gép érdekessége, hogy fémből készült a teteje és az alja, de nem alumíniumból, nem is magnéziumból, hanem sárgarézből. A gép érzékenysége ISO100-12800 között állítható, a fókusza csak kontraszt alapú, viszont a fényerős obihoz lehetőséget nyújtanak az 1/8000s záridő használatára, hogy napsütésben is tág rekesszel fotózhassunk, ha akarunk. Fekete és ezüst színben lesz elérhető a masina.

Szerző: Korecz Márk

Főként reklámfotózásban és esküvői fotózásban foglalkoztatott alkalmazott fotográfus, a FotóSarok Blog alapító szerzője, a FotóSarok Oktatóközpont "kreatív kisvakus világítás" oktatója.

Oszd meg ezt a posztot