A Yongnuot a legtöbben olcsó kiegészítőiről, leginkább vakuiról és rádiós kioldóiról ismerjük. Mostani tesztünk az YN-560 II manuális vakut veszi górcső alá. Előre bocsátom, az egyik legjobb, ha nem a legjobb a piacon.
Vannak emberek, akik előítéletesek a Yongnuoval kapcsolatban. Sokan alapból elutasítják a kínai termékeket, de vannak néhányan, akik esetleg ki is próbálták évekkel ezelőtt és csak nyűglődtek vele. Én a szerencsésebbek közé sorolhatom magam, mert mindig a második generációs cuccokat vettem meg, ami a Yongnuonál eddig fontos szempont volt. Ugyanis a cég a jelek szerint komoly erőfeszítéseket tett/tesz a fejlődés érdekében. Ez abban nyilvánul meg, hogy az első szériás termékeikkel mindig sok volt a minőségbeli probléma, amit a második szériára kijavítottak. Ilyen volt az első manuális vakujuk, az YN-460, aminek rendszeresen elektronikai problémái voltak. A második generációra, az YN-460 II-re kiküszöbölték ezeket, és a vaku nagyobb teljesítményű is lett. Két ilyet is használok évek óta és hibátlanul teljesítenek. Egyszerűek mint a faék, nem tudnak mást csak ki-be kapcsolni, illetve 1/1 erőtől 1/64 erőig villanni. Elméletileg slave-ként is tudnak villanni másik vaku fényére, de eddigi tapasztalataim szerint ez hangulatfüggő – van hogy akarják, van hogy nem, így erre a funkcióra soha nem alapoztam. Hasonló volt a helyzet az első TTL vakuikkal is, az YN-465 és YN-467-nél még gyakrabban lehetett panaszt hallatni, aztán jött az YN-468, ami egy kisebb előrelépés volt, de még mindig pár hibával, majd jött az YN-565EX, ami úgy tűnik kifogástalan, nagyon ritkán hallani reklamációt. A FotóSarok Szaküzletben is adtunk már el pár ilyet, és eddig egyet sem hoztak vissza legjobb tudomásom szerint.
A Yongnuo az YN-460 II népszerűségét látva, és elmondásuk szerint a “strobistok” kívánalmait megfogadva, kis idővel piacra dobta az YN-560-at, ami erősebb és megbízhatóbb volt, ráadásul zoom fejjel látták el. Ez a típus az én életemből kimaradt, de amikor bemutatták az YN-560 II-t, annak már nem tudtam ellenállni. Az új típus lényegében ugyanazt tudja, mint az előd 560-as, de megspékelték a stroboszkóp móddal, egy LCD kijelzővel és precízebben működő gombokat kapott. Augusztusban egy hétig a Szigeten fotóztam egy standon, ahol két állványra helyezett vakut kellett használnom. Az egyik egy Canon 430EXII volt, a másik pedig tesztünk alanya, a Yongnuo YN-560 II. Mivel a 8 nap alatt közel 300 embert fotóztam le és több száz, ha nem ezer kép készült, ezért azt hiszem bátran nevezhetjük tartós tesztnek is.
Első benyomások
A vaku a Canonhoz vagy az YN-460-ashoz képest nagy. Nagyobb, mint a Canon 580EX, aki még nem használt ilyet, az meg fog lepődni. A vaku építése kifogástalan. Kezdjük ott, hogy míg az előd, YN-460-as széria akkufoglalata egy katasztrófa volt, addig ezen már olyan akkufedelet kapunk, ami precízen működik, és nem érezzük azt, hogy a következő pillanatban a kezünkben marad. Maga az akku foglalat is olyan kialakítást kapott, hogy a becsúsztatott ceruzaelemek vagy akkuk nem lötyögnek össze vissza, nem fordulhat elő az – mint az YN-460-nál -, hogy beteszünk egy elemet és az átesik egy másik helyére, ahonnan aztán kisujjal kell visszapöckölgetni a fordított polaritás miatt. Itt mindegyik elemnek saját foglalata van. A vaku talpa fémből készült, ami előny és hátrány is egyben. Előny mert strapabíróbb, nem kopik, hátrány mert egy esetleges balesetnél, leejtésnél nem a párezer forintos vakutalp fog letörni, hanem viszi magával a vakupapucsot, rosszabb esetben a fényképezőgépről, jobb esetben csak a rádiós kioldóról. Az YN-560 II az elődjéhez képest finomabban működő gombokat is kapott, a Yongnuonál korábban elterjedt, bizonytalan nyomású gumi kezelőszervek helyett gumírozott, mikrokapcsolós gombokat, melyeken lehet érezni, hogy meg lettek nyomva, finoman kattannak, ahogy egy mikrokapcsolónak kell. Minőségibb hatású az egész az elődökhöz képest. A be- és kikapcsolás módja azonban megmaradt amolyan yongnuosnak, az On/Off gombot addig kell nyomva tartani, amíg a kijelzőn végig nem futnak a felvillanó menüpontok. Ha viszont kész, a vaku pittyegéssel jelzi, hogy bekapcsolt, így szerencsére nem kell a kijelzőt sasolnunk, ha meg akarunk győződni arról, hogy bekapcsolt-e. Ez különösen akkor jó, ha a vaku magasan állványon van, és a kijelzőre nem látunk rá.
LCD kijelző
Ezzel el is érkeztünk az YN-560 II vaku egyik legnagyobb erényéhez az LCD kijelzőhöz, melyet a manuális vakuk közül elsőként ebben találunk. A kijelző vöröses háttérvilágítást kapott, mely minden gombnyomásnál aktiválódik 10 másodpercre. Ez nem a legjobb megoldás, mert fényes nappal feleslegesen szívja az akkukat. Az LCD az alábbi információkat mutatja:
- Mód: Manuál, Slave 1, Slave 2, Multi
- Teljesítmény: 1/1 – 1/128 akár 1/3 FÉ lépésekben
- Multi mód esetén a villanások száma és a villogás frekvenciája
- Zoom állás: 24mm – 105mm
- Hangjelzés állapota
- Sleep mód figyelmeztetés
- Gyenge akkutöltöttség figyelmeztetés
Üzemmódok, funkciók
A fentiekből már le is szűrhetjük az YN-560 II legfőbb funkcióit. A vakut használhatjuk egyszerű manuális módban, ahol a villanás erejét 1/1 teljes erő és 1/128 minimum erő közt állíthatjuk. A szélső vezérlő gombokkal 1 FÉ-enként (1/1, 1/2, 1/4, 1/8, 1/16, 1/32, 1/64, 1/128), az alsó és felső vezérlő gombokkal pedig 1/3-ad fényértékenként, ami egy kényelmes módszer például az YN-460 II-höz képest, ahol egyszerre kellett két gombot megnyomni a harmadonkénti állításhoz, ami nem mindig sikerült. Az YN-560 II ereje nagyjából a Canon 430EX II-ével azonos, egy hangyányit (kb 1/3-1/2 blendényit) erősebb nála.
A vaku egyébként kikapcsoláskor az összes beállítást megjegyzi, akkor is ha elemet cserélünk. Bekapcsoláskor minden úgy marad, ahogy hagytuk előző használatkor, ez vonatkozik a zoomfejre is, melyet dedikált +/- gombokkal állíthatunk 24mm és 105mm között (24, 28, 35, 50, 70, 80, 105), illetve a beépített, kihúzható diffúzorral 14mm-t kapunk. Az YN-560II-ben kapunk kihúzható, kis fehér fényterelő lapkát is, ennek hasznáról megoszlanak a vélemények. A vakufejet egyébként 0-90 fok között állíthatjuk felfelé, illetve az óramutató járásával ellenkezőleg 180 fokot fordíthatjuk, óramutatóval megegyezően 90 fokot. Ez a Canonnál is így működik, de sosem értettem: ha valaki portré állásban használja a gépet és a plafonra, picit maga mögé akar villantani, akkor az épp az a szög, ahová nem fordul a vakufej, míg fordított gépállásban ez megoldható, amire ritkábban van szükség, mivel a portrémarkolatot ugye egy irányban tartjuk, nem tudjuk 180 fokban elfordítani, hogy az expo gomb alul legyen. A másik probléma a fejjel, hogy nincs rögzítőgombja, kézzel szabadon hajtogathatjuk, forgathatjuk. Igaz nem fokozatmentes, bizonyos szögekben beugrik, de nem kell gombbal kioldani, mint a Canon vagy a Nikon vakuit. Ez akkor problémás, ha valami nehéz fényterelőt teszünk rá, így azt nem tudja megtartani, egész egyszerűen lefittyed. Persze kevés ilyen fényterelő van, amit magának a vakufejnek kell megtartania, de azért akad, például egyes körvaku adapterek (pl. Orbis).
A következő mód a két Slave üzemmód, ami azt jelenti, hogy az YN-560 II másik vaku fényére villan el. Amit bizony meg is tesz, ellentétben a már említett elődjével, amin hol működik a slave, hol nem. Az 560-as eddigi próbáim során nagyon megbízhatóan működik slave-ként, még a másik vaku közvetlen fényére sincs szüksége, úgy is elvillant, ha egy másik helyiségben vakuztam, de a fény átszűrődött abba a helyiségbe, ahová az 560-ast letettem. A két Slave mód (S1 és S2) közti különbség egyébként annyi, hogy S1-ben a vaku a másik fényére rögtön elvillan (más manuális vakukkal való együttes használat), S2-ben pedig figyelmen kívül hagyja a TTL vaku rövid elővillanását, és csak az expozíciókor villan el (TTL vakukkal való együttes használat).
A harmadik (menüben negyedik) üzemmód a Multi, más néven stroboszkopikus üzemmód. Ekkor a vaku az expozíció indításakor villogni kezd, azt hogy hányat villanjon és milyen gyakorisággal, azt mi mondhatjuk meg neki. A villanások számát 1-100-ig állíthatjuk (1-20-ig egyenként, 20-50-ig 5-ös lépésekben, 50-100-ig 10-es lépésekben), a villanások gyakoriságát pedig Hertzben adhatjuk meg, szintén 1-100-ig, szintén az előbb leírt lépésekben. 50-100Hz-nél a vaku rövid ideig ugyan, de gyakorlatilag állandó fényként, mondhatni modellfényként funkcionál (vibrál). A villanási erőt természetesen ebben az üzemmódban is állíthatjuk, de a rendelkezésre álló értékek igazodnak a beállított villanásszámhoz és frekvenciához, tehát a vakut megerőszakolni nem tudjuk (pl full erőn villanjon 100x, 5 másodperc alatt). A Multi vagy stroboszkóp üzemmód leginkább éjszakai felvételeknél jó, hosszú expo esetén a megvakuzott, mozgó alanyunk annyiszor fog megjelenni a fotón, ahányszor rávillan a stroboszkopikus vaku.
Ami a feltöltést illeti, a gyártó azt állítja, hogy ez a vaku olyan gyorsan tölt fel, hogy 1/8-ad vagy gyengébb erőre állítva akár 8 kép/másodperc sorozat mellett is használni tudjuk. Leteszteltem, azért ez így egy kicsit sántít, de közel jár az igazsághoz. A próbához egy Canon 50D-t használtam, aminek 6,3 fps a sorozatképessége. 1/8-adnál fehér Eneloop akkukkal az YN-560 II az első 4 képnél villant, az 5.-et kihagyta, a 6.-nál villant, a 7.-et kihagyta. 1/16-nál az első 11 képen villant a vaku, a 12.-et kihagyta, a 13-14.-nél ismét villant. 1/32-re állítva viszont már kifogástalanul működik a sorozat, bár azt kell mondjam, a való életben 1/16-on is bőven használható, 11-nél több fotót ritkán készítünk vakus sorozatban. Ami a villanási erő stabilitását illeti, azért tapasztaltam némi eltérést közöttük, de ez 1/4-1/3-ad blendénél több nem igazán volt. Egy dolog viszont érdekes. A töltöttséget jelző LED lámpa épp fordítva működik, mint ahogy az ember józan ésszel várná: zölden világít amíg tölt, és pirosan világít, ha feltöltött.
Van még egy áldásos tulajdonsága az YN-560II-nek, ez pedig a csipogás. Ha aktiváljuk, a vaku többféle hangjelzéssel jelzi, ha bekapcsolt, ha elvillant, ha feltöltött, vagy ha erősen lemerülőben van. Az egyheti Sziget munka alatt ezt szuper dolognak tartottam, nagyon hasznos volt informálódni a feltöltésről, arról ha lemerülőben volt, vagy ha a magasra húzott állványon úgy kellett bekapcsolnom, hogy nem láttam rá az LCD-re. Ha nincs szükségünk a csipogásra, természetesen egy gombnyomással kikapcsolhatjuk.
Problémás auto-OFF
A vaku 3 perc állás után Sleep módba kapcsol, és 11 perc után teljesen kikapcsol, ha nem használjuk. Utóbbi esetben még a Wake-up funkcióra képes rádiós kioldók (pl Yongnuo RF-602 vagy Pixel Soldier, Pawn) sem ébresztik fel, újra kézzel kell bekapcsolnunk. Ez elég idegesítő dolog tud lenni, mert 11 perc gyakran telik el fotózáson két kattintás között (pl. modellfotónál sminket kell igazítani, sportfotónál várni kell a következő versenyzőre, természetfotónál az állat megjelenésére stb.) Ezzel ellentétben a Canon 430EX II vaku addig marad Sleep módban, amíg ki nem kapcsoljuk kézzel, ha egy éjszakán át hagyjuk úgy, akkor egy éjszakán át marad alvó üzemmódban, amiből a rádiós kioldó egy fél gombnyomásra rögtön felébreszti. Egyszóval feledékenyek szeretni fogják, lesben álló, vagy lassan dolgozó fotósok pedig utálni fogják az automata kikapcs’ funkciót. Tapasztalataim alapján azonban 3-11 perc között sem lehet felébreszteni a Yongnuot pusztán a Wake-up funkcióval. Ennek a lényege éppen az lenne, hogy fókuszáláskor a rádiós kioldó már jelet küld a vakunak, felébreszti, így az villanni fog az expozíciókor. A Canon 430-nál ez működik is szépen, de a Yongnuot csak egy exponálás ébreszti fel az alvó üzemmódból, fél gombnyomással még a saját RF-602 kioldójukkal sem sikerült felébreszteni.
UPDATE: mivel középérintkezős vaku a Yongnuo 560, ezért nem működik a wake-up funkció (ehhez a művelethez már több csatlakozó is kell a vakutalpon és a kioldón egyaránt), viszont Szabó Pál olvasónk jelezte, hogy az auto-off funkciót ki lehet kapcsolni a csipogást szabályozó gomb nyomva tartásával. Ekkor a töltöttség jelző LED alatt kivillan egy másik státusz LED, ami jelzi az auto-off funkció kikapcsolását.
Végszó
Mivel ez egy középérintkezős, manuális vaku és nem TTL, nem kapunk olyan extra funkciókat, mint a fényképezőgépről vezérlés lehetősége, a HSS gyors szinkron, illetve a második redőnyre szinkronizálás. Kapunk viszont oldalsó vakuszinkron csatlakozót (PC), illetve külső elemtartó csatlakozási lehetőséget, mely megegyezik a gyári csatlakozásokkal (Canon CP-E4 v. Nikon SD-8 és 9) de a Yongnuo gyárt saját verziót is. Ezzel a kiegészítővel a vaku gyorsabban tölt fel, és tovább használható, mivel 4 akku helyett összesen 12-ről üzemel (4 a vakuban, 8 a külső elemtartóban). Mindezzel együtt azt merem állítani, hogy a Yongnuo Speedlite YN-560 II az egyik legjobb “strobist”-vaku ma a piacon. Lehet igazság abban, hogy a cég meghallgatta a kisvakukat használók imáit, mert számos olyan dolgot pakoltak bele, ami a kreatív rendszervaku használatot segíti. Ilyen a finoman szabályozható vakuerő, az informatív LCD és a dedikált gombok, a slave mód, a hangjelzés, a szinkroncsatlakozó, a motoros zoomfej, vagy a gyors feltöltés. Nem hibátlan azonban ez a kütyü sem, egyeseket zavarhat a nem teljesen körbeforgatható vakufej, a fejrögzítés hiánya, vagy a nem megfelelően működő wake-up és auto-off rendszer.
A Yongnuo YN-560 II vaku megvásárolható a FotóSarok Szaküzletben, a cikk írásakor 28.999,- Ft-os bruttó kiskeráron.